Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-04 / 104. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 4. Más a világ Mindig öröm volt számomra, ha megpillantottam a régi fészkeken őket. Figyeltem, hogyan javítgatták, hogyan építgették, hogy mire a kicsik kikel­nek a tojásokból, biztonságos, meleg otthonuk legyen. Néztem a gólyapárt, ahogyan egymás mellett álltak a fészekben, aho­gyan elmerengtek a közeli patak felé. Aztán egy napon apró, fehér fejecs­kék tűntek fel fészek pereme fölött, és a gólyapár naponta, többször is átszállt az udvarunk egén, a patak irányába, élelemért és vissza. Évről évre megújuló öröm volt. Ugyanúgy ahogy kedves költőmnek, Petőfi Sándornak, aki így írt erről: ... Mikor lél múltával fehér hó-subáját A föld levetette, S virpggal zsinórzott sötétzöld dolmányát • Ölté föl helyette: Akkor az én lelkem is felöltözék új. Ünnepi ruhába, S gólya-várni néha elballagtam egész A szomszéd határba ... Ezen a tavaszon egy gólyapárt kővel dobáltak, -fészküket leverték, régi helyükről elkergették őket, és nem fogok többet örülni nekik. Akik gyűlölködve fogadták őket, szentül megvannak győződve arról, hogy igazuk van. Mert á házuk közel áll a volt gólyafészekhez, és a gólyák piszkolnak. Ők pedig nem fognak utánuk takarítani. Ők tiszta emberek. Mint az a másokat fenyegető jehovista ismerősöm, szintén innen a közel­ből, aki mindenkinek a halált ígérgeti, és gőgösen néz embertársaira, mert neki azt mondták a gyülekezetben, hogy a homlokán ott az örök élet jele. Ez az ember dolgos, tisztességes, és eszébe sem jut szégyellni, hogy egy szoba-konyháért négy és fél ezer forintot kér havonta egy fiatal házaspár­tól, akik albérletben laknak nála. Ö is tiszta ember. Közben, úgy látszik, nem tud róla, hogy Jézus, akinek igazságtevő eljövetelét váija. Jézus bűnnek tartotta a gőgöt is, a kapzsiságot is. Egyre több az ilyen „tiszta” ember körülöttem, és mert tudom: nem én változtam meg, akkor nyilván a világ. Magam és a hozzám hasonlók ebben a változásban a környezetszennye­ződésnek egy sokkal ártalmasabb fajtáját látjuk, mint amit például a gólyák okozhatnak ... Bán Zsuzsa KITEKINTŐ Esettanulmány A sétálómagnó — magyarul: Walkman — korát éljük, útón­útfélen fülhallgatós lányok és fiúk igyekeznek nem hallani a környe­zetüket. Idejében szólunk tehát a maradi gondolkodásúaknak, hogy ez nem közlekedési vétség. A ró­mai közlekedési bíróság ugyanis éppen a napokban ejtette el a vá­dat az ellen a fiatalember ellen, aki, miközben autóját vezette, a mag­nóját is hallgatta. Egy rendőr meg­látta, leállította, s az ezt követő feljelentésében azt róftá'fel bűnéül, hogy „a közlekedéssel össze nem férhető fizikai, esetleg pszichikai hatás alatt vezetett.” Figyelemre méltó a bírói döntés: minthogy a süketnémák is kaphat­nak jogosítványt és a volánhoz is ülhetnek, nem büntethető az, aki önként vállalja, amitől egy süket ember kétségtelenül szívesen meg­szabadulna. Kísért a múlt A Mainichi Daily News a követ­kező meglepő hirdetést közölte egy bizonyos Jens C. Holstein megbí­zásából: „Ezúton tudatom baráta­immal és ellenségeimmel, hogy fi­am, Cecil Holstein itthon tölti is­kolai szünidejét. Aztán hamarosan visszatér Európába. Hazai tartóz­kodása idején a narancsszínű Por­sche kocsinkat használja. Ha ez az autó valamelyik bár, éjszakai mu­lató, szálloda, esetleg alkalmai ta­lálkahely előtt parkol, kérem, ve­gyék tudomásul, hogy ott a fiam keresendő, és nem én.” A ­PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV Sántha György versei „E versekben a költő rádöbben a dolgok lényegére, rádöbben az embere­ken és a természeten, az ismereteken, a tudományokon felüli örök eszmére. Kérdez és felel egyszerre, miközben ké­telkedve hisz és önfeledten azonosul a legfőbb Jóval” — írja Varga Mihály a Sántha Györgyről szóló pályaképben. Ai előszónak, ajánló soroknak is fel­fogható rövid tanulmány abban a cen­tenáriumi kiadványban jelent meg, amelyben Sántha György válogatott versei olvashatók. A magánkiadásban napvilágot látott kötet címe: „Nincs csak egy világnézet”. A költőnek számos verse maradt fenn halála után. Nos, ezúttal ezek kaptak helyet a több mint háromszáz oldalas könyvben. A szerkesztésben, a lektorálásban Pomogáts Béla, Tóth- Szöllős Mihály, Varga Mihály és Veö- reös Imre vett részt. Ötvenegy fotó idézi fel Sántha György alakját, családi pil­lanatait, a mindennapok ellesett óráit. Mindenképpen hasznos volt megje­lentetni Sántha György verseit — egy kötetben. Jószívvel ajánlhatjuk azok­nak az olvasóinknak, akik eddig nem ismerték „Kecskemét szellemi gazdá­ját” (Féja Géza nevezte így!). Nem tud­ni, hogy a sietség okozta-e a silány cím- ■ lapot. Sántha György igazán méltó lett volna arra, hogy válogatott verseihez profi módon készüljön fedőlap. Nem „szabványbetűkkél”, néhány perc alatt felskiccelt felirat illik a vaskos verses­kötet centenáriumi megjelentetéséhez. (Kiadó: Majthényiné Sántha Marica) lemezekJ^H Sztárok A napokban több külföldi lemezúj­donság került a kirakatokba. A Hun­garoton Magyar Hanglemezgyártól Vállalat színesíti a kínálatát a külföldi licencek alapján készült albumokkal. Ilyen például a Tina live in Europe című LP, melyen Tina Turner tavalyi európai koncertjének emlékezetes pillanatait idézhetjük fel. Néhány évvel ezelőtt ná­lunk is járt a híres amerikai soul- énekesnő, aki korát meghazudtolva, öt gyerekkel a háta mögött még ma is hódít. Hangja, stílusa, megjelenése utá­nozhatatlan. Koneertlemezén a legnép­szerűbb számai és a hajdani sztárzene­karok slágerlistás dalai hallhatók: Help!, Proud Mary, It’s only love, I can’t stand the rain és a többi'. No, és Tina örökzöldjei: Nutbush City limits, a Tonight, a Privat dancer. Kitűnő partnerekkel énekel duettet, például David Bo wie-vei, Eric Claptonnal. i Egy másik kitűnő előadó — aki már nincs közöttünk — dupla albumának hallgatása kqzben is nosztalgiázha­tunk. John Lenon legjobb szerzeménye­it, dalait gyűjtötték egy csokorba, hogy ismét köztünk lehessen hangjával. A régi jó Beatlestől: Twist and shout, Help!, Revolution, Don’t let mi down, azután Lennon szólóalbumairól az Imagine, a Mother, a Jealous guy, a Beautiful boy és még sorolhatnánk, me­lyik ismert szám kapott helyet ezen az emlékalbumon, Öröm hallgatni, bol­dogító érzés a hajdan történtekre visz- szagondolni. Maradva még a külföldi sztároknál, ajánlhatunk egy magyar módra tolmá­csolt, „kopírozott” válogatáslemezt is, Mester- rajzok i New Yorkból M i Több körülmény szerencsés találko­zásának köszönhető, hogy Budapes­ten, a Szépművészeti Múzeum bemu­tathatja négy amerikai magángyűjtő 100 rendkívül értékes grafikáját: itáliai, németalföldi és francia mesterek reme­keit. Tavaly Bécsben az Albertinában lát­hatta a közönség e négy amerikai gyűj­temény anyagából válogatott rajzbe­mutatót. Konrád Oberhuber professzor, az Albertina új igazgatója korábban több évig tanított Amerikában, a Har­vard egyetemen. Ez idő alatt szoros kapcsolatba került amerikai műgyűj­tőkkel, különösen azokkal, akik Kö- zép-Európából menekültek az üldözte­tések elől. Diákjaival, ahogy ez ameri­kai földrészen szokás, sok időt töltött Scholz János, Wolf Emil, Alice Steiner, Bertina és Robert Manning házában, rajzaik tanulmányozásával. S mivel Oberhuber professzort baráti szálak fűzik Gerszi. Tergzhez„a,mi Szépnjüvé-,, szeti Múzeumunk grafikai gyűjteméT. nyének vezetőjéhez, s mivel a négy gyűjtő közül Schölz és Wolf magyar származású, adódott az ötlet a kiállítás magyarországi megrendezésére is. A szomszédos országban bemutatott anyag baráti felkínálása és a gyűjtők nagylelkű gesztusa mellett mégis szük­ség volt a Soros-alapítvány, a Művelő­melyen az elmúlt időszak legsikeresebb slágereit éneklik hazai előadók: Varga Miklós, Keresztes Ildikó, Délhúsa Gjon, Babits Marcella, Anita, Berki Tamás, Túri Lajos, Szánti Judit, Zwolenszky Ferenc és Ambrózy István. Hallhatók egyebek mellett Bros, Kylie Minogue, Eddie Grant, Rick Astley, Ofra Haza népszerű, fülbemászó, sokat játszott dalai, a Super hits-ek megszokott szín­vonalán. A lemezborítón hiába szere­pel egy idomait csábosán mutogató fia­tal lány, attól még lehet csapnivaló a tasakterv. FOLYÓIRAT Forrás, 4. Nem a szerkesztők hibája, hogy im­máron hónapok óta rendre megkésve adhatunk számot, rövid folyóirat- tallózót a Forrásról. A nyomdai mun­kák miatt csúszik a megjelenés a hó végére, ajánlatunk pedig a következő hónap elejére. Remélhetőleg hamaro­san megszűnik ez a gond, és végre a hónap első hetében vehetjük majd ke­zünkbe szűkebb pátriánk szépirodalmi, szociográfiai, művészeti folyóiratát. Az áprilisi számban a költészet napja tiszteletére több verset olvashatunk a szokottnál. Most indul Sándor Iván so­rozata a nyolcvankilences esztendőről. Bizonyos, hogy minden számban érde­kes, tanulságos olvasmány lesz. Zimo- nyi Zoltán a népi írókról, Szigeti Lajos Sándor József Attiláról ad közre tanul­mányt. Érdekes beszélgetés jelent meg Vermes Miklós Kossuth-díjas fizikata­nárral. Szekér Endre Márai Sándor Naplójáról írt recenziót, egyben Márai nyolcvankilencedik születésnapjára ké­szült írással emlékezik a közelmúltban elhunyt íróra. A Forrás legutóbbi számában te­hát a negyedikben! — a könyvismerte­tők mellett Benes József grafikái is he­lyet kaptak. B. T. dési Minisztéri­um, a Hungaro- camion és a Bu­dapesti Tavaszi Fesztivál szpon­zorálására. A négy gyűjtő 25-25 rajzot köl­csönzött erre az alkalomra, gyűj­teményük féltve őrzött kincseit: korai olasz, né­metalföldi és francia mesterek grafikáit. Scholz János — aki csel- lómüvész és nem­zetközi zenei ver­senyek zsűritagja is — az itáliai mesterek gyűjté­sére összpontosí- .tp.tt,. As,a^„15p°, lapból álló rajz­gyűjtemény, amelyből a kiállí­tás anyagát válo­gatták . — egy gyöngyszem, egy Leonardo-portré kivételével már a Pierpont Morgan Library tulaj­dona. Itáliai rajzokat tartalmaz a Manning házaspár gyűjteménye is, amelyben kü­lönös hangsúlyt kap a genovai iskola. -Számunkra ez az anyag azért is figye­lemre méltó, mert a Szépművészeti Mú­zeum gazdag grafikai gyűjteményében éppen a genovai iskola nincs kellően képviselve. A Steiner házaspár és Wolf Emil az európai művészet teljességére törekvő gyűjteményt mondhat magáénak. Az előbbiből a 16—17. századi holland raj­0 Giovanni Benedetto Castiglione: Ma­donna gyermekével és egy angyallal (Manning-gyűjtemény). zokat válogatták a kiállításra (Ostade, Rembrandt és köre, van de Velde, Huy- sum). A 90. évében járó Wolf Emil olasz, flamand, holland és francia rajzokat tartalmazó kollekcióját a 18—19. száza­di francia mesterek — Boucher, Corot, Pissarro, Degas, Sisley, Cézanne, Van Gogh, Picasso, Léger — kompozíciói képviselik. Kádár Márta Rizikót Kecskeméten, a Csáktornyái ut­cán levő autószerelő műhelyben egy testvérpár, Tormási Attila és László dolgozik. Ismertek a város­ban, s nem csak azért, mert nevü­ket jegyzik a szakmában. Vendége­ik köre úgymond széles, még most, azok után is, hogy forgalmuk meg­csappant. Ez utóbbi jelenséget má­sok is tapasztalják. Az oka általá­nos. Tormási Attila azt mondja erről:- Nincs pénzük az emberek­nek. Jóformán csak akkor adják szerelő kezébe a kocsit, amikor már úgy lerobbant, hogy húzatni kell. Aki teheti, saját maga büty­köli meg a kocsiját, saját maga ja­vítja meg a vízcsapot, a mosógé­pet, csak hogy ne kelljen ezért is fizetni... Az következnék ebből, hogy a kisiparos kapva kap minden lehet­séges megrendelésen. Sokszor mégis olyan feltételhez köti a mun­ka vállalását, aminek hallatán az ügyfél, enyhén szólva, bosszanko­dik. Az is megesik, hogy sarkon fordul, de tapasztalnia kell, hogy másutt se jár nagyobb Szerencsé-, vei. Mert áj legtöbb kisiparos ugyanazt mondja: hozzon a kedves ügyfél alkatrészt, akkor megjavítja a kocsiját!- Az utóbbi két évben szinte tűrhetetlenné vált a helyzet az anyagbeszerzésben — folytatja Tormási Attila. — Egyedül az Autókernél kétharmadára esett vissza az árumennyiség. Óriási a hi­ány, következésképpen: ha van is alkatrész, nehéz hozzájutni. A bolti árnak többszörösét kérik érte. Ha TOTH-MA THE MIKLÓS: A szülőház Washingtonban, egy orvoskongresz- szus szünetében találnak egymásra. Ti­hanyi nem ismeri fel rögtön Szikszóit, talán a galambszürke garibaldis sza­káll, a jócskán megnehezült test miatt, de egyébként is hosszú évtizedek teltek már el az egyetem elvégzése óta. Szik­szói kicsit meg is sértődik ezen, vagy legalábbis úgy mutatja, aztán legyint Tihanyi mentegetődzésére. — Ugyan, hagyd el, nekem köny- nyebb volt, mert én már eleve magya­rok után szimatoltam itt. Nem akadt nehezemre közülük kiválasztanom té­ged. Igaz, te valahogy nem is változtál olyan sokat. Se szakáll, se kilók, csak a hajad lett kevesebb. Meddig ma radsz?-*•Holnapután már repülök is visz- sza. — Ilyen szűkre szabták a kimenő­det? — Inkább a munka szabta szűkre, ami még otthon vár rám. — Értem. Holnapra van már prog­ramod? Várost nézek, bevásárolok. Egyébként semmi különös. —Ne is legyen, mert nálunk vacso­rázol. Csak így teheted jóvá, hogy nem ismertél rám nyomban. Add meg a ho­teled címét, délután ötre érted jövök. Rendben? — Rendben. Másnap Szikszói Buickja pontban ötkor áll meg a hotel előtt. Tihanyi már várja a bejáratnál. Beül, elindulnak. Szikszói gyorsan hajt, de még így is beletelik egy jó félórába, amíg Was­hington központjából kiérnek Poto- macba. Közben inkább a múltról be­szélgetnek, hajdani professzorokról, egyetemi társakról, régi lányokról, kik az ő emlkékezetükben még mindig szé­pek, fiatalok és természetesen 56-ról, mely egyiküket ilyen messzire sodorta. Tihanyiból sebészprofesszor lett ott­hon, egyetemi tanár, akadémikus, a belgyógyászként Washingtonba érke­zett Szikszói pedig két évtizede már, hogy magánklinikáján gyógyítja az egészségben szegény, de anyagi javak­ban annál gazdagabb betegeket. — Ketten azért vittük valámire — mondja nevetve —; te nevet szereztél otthon, én meg pénzt idekint. Kár, hogy ezt a kettőt nem lehet összestimmeltet- ni, pedig úgy lenne az igazi. De hát érjük be most már az eredményeinkkel külön-külön, ne legyünk elégedetlenek. A villa, amely előtt megállnak, na­gyon tetszetős, de hát ilyen a környező többi is. Legfeljebb a formák és a szí­nek váltakoznak, hol szolidabban, hol rikítóbban, attól függően, melyiknek a tulajdonosa akarja tükröztetni mind egyértelműbben a jólétet. Tihanyi úgy érzi, mintha hirtelen egy film szereplő­jévé válna, ahol már annyiszor tárult elé ez a látvány, ha a történet az ameri­kai dollárarisztokraták világában ját­szódott. Még Szikszai szalmaszőke, csontos, magas, két karján arany kar­pereceket csörgedeztető felesége is is­merősnek tetszik, amikor a kolléga be­mutatja neki. — Oh, igazán nagyon örülök ... — mondja a nő széles, nagy mosollyal villantva ki méregdrága fogsorát, az­tán váratlanul hozzáteszi magyarul: — Szódabikarbóna. 1 Tihanyi értetlenül néz Szikszóira, aki fuldoklik a röhögéstől. — Semmi... semmi... Tudod, bi­zonyítani akarja, hogy magyar szava­kat is ismer ... Még a házasságunk elején igyekeztem megtanítani az anyanyelvemre, de kudarcot vallot­tam ... Azért néhány szó máig meg­maradt benne, és érdekes módon éppen a nehezebbek közül... — Valami butaságot mondtam? — Dehogy, Patrícia, dehogy... — simogatja meg engesztelésül Szikszai. — Nagyszerűen ejtetted ki, a barátom is tanúsíthatja ... De tudod mit, mondj még néhányat! — Nem mondok, mert nevetni fogsz megint. — ígérem, hogy nem ... Na, kisci- cám, halljuk ... Tihanyi kényelmetlenül érzi magát. Van ebben a szellemi idomárságban valami kegyetlen, ami messze esik a tréfálkozástól. — Szekérkerék ... Kútgém ... Dű- löút ... — erőlködi ki Patrícia a sza­vakat, de Szikszai újból kipukkanó rö­högésére abbahagyja. — Rossz ember... — mondja már ö is nevetve. — Ugye, milyen kegyet­len? Ha egy honfitársával állít be hoz­zánk, mindig ilyesmivel gyötör. Kész! Nem mondok többet semmit. Inkább keverek nektek egy jó italt. A bárpulthoz megy és hozzálát a koktél elkészítéséhez. A férfiak elhe­lyezkednek a dohányzóasztalt körbe- karoló, puha kényelmet kínáló cit­romsárga bőrkanapén. Szikszai szi­KOCSIJAVÍTÁS HOZOTT ANYAGBÓL... Az egyéni érdekeltség a gazdasági életben a serkentő hatású tényezők egyike. Ha valahol, hát a kisvállalkozás­ban érvényesülnie, követke­zésképpen például a kisipar­nak virágoznia kellene. De nem virágzik. A kisiparos nem fejleszti tevékenységét, látszólag nem érdekli a mun­kája. Gyakran elutasítja ügyfeleit, vagy elriasztja a magas vállalási díjjal. A kis­iparos rosszkedvű, ideges, az ügyfél elégedetlen. Ők ketten hovatovább egymással szem­ben álló felek. KIÁLLÍTÁS A SZÉPMŰVÉSZETI • MÜZEUMBAN 0 Marco Zoppo: Faágakat és zöld­séget cipelő férfi (Scholz János gyűj­teménye) (Fent) 0 Jan van Huysum: Virágcsendélet (Steiner-gyújtemény) (Jobbra) 11 Égi *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents