Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-04 / 104. szám
1989. május 4. • PEJŐFI NÉPE • 5 a kisiparos sem megveszem és beépítem a •kocsiba;' természetes, hogy a pénzemet visz- sza akarom kapni. Csakhogy akkor az ügyfél feljelentene árdrágításért! Ilyen rizikót nem vállalok, inkább megkérem a kocsitulajdonost, hogy ha tud, hozzon alkatrészt. Egyébként a drágulás a boltban kezdődik. Legtöbbször mi is csak a pénztárnál tudjuk meg, hogy már megint többe kerül az alkatrész, mint legutóbb. Ugyanakkor aránytalanul sok időt, energiát, benzint áldozok az anyagbeszerzésre! Az a hatszázalékos árrés, amit a javításhoz használt alkatrészre rátehetek, a telefonszámlát sem fedezi! Pedig minden bajuk ellenére a Tormási testvérek kedvezőbb helyzetben vannak legtöbb társuknál. Ők ugyanis megosztják egymás .között a munkát, a feladatokat. Attila az anyagbeszerző, ügyintéző, szinte mindig úton van. Azaz legtöbbször nem termelő munkát végez, fizetése az improduktív költségeiket növeli. Ami egyébként is nagyon „megszaladt” mostanában.- Elképesztő, követelményeknek kell megfelelnünk. Az APEH csak hivatalos könyvszakértői vizsgával rendelkező személy könyvelését fogadja el. Mi ezért kemény ezreket fizetünk. Ugyanakkor olyan mértékben megnőtt a kötelező adminisztrációs munkánk, hogy kénytelenek voltunk emiatt újabb alkalmazottakat fölvenni. Ahhoz pedig, hogy egyáltalán el tudjunk igazodni a jogszabályok között, tanfolyamokra kell járnom. A tájékozatlanságot ma vállal már nem engedheti meg magának a kisiparos. Akár egyetlen jogszabály megsértésével jégre viheti a vállalkozását... A kisiparos gazdasági egyenlege a következőképpen módosult az utóbbi időben: csökkent a forgalom, azaz a bevétel, növekedett a kiadás, valamint az elvonás. Milyen pluszköltségek terhelik bevételeit? Az alkalmazottak bérét bruttósítani kellett. A megnövekedett bértömegnek nagyobbak a költségei, de a bérköltségek egyébként is növekedtek. (A társadalombiztosítási díj, a nyugdíjjárulék, amit a dolgozóiktól általában átvállalnak a kisiparosok.) Mindent összevetve: abból a jövedelemből, ami a vállalkozáson marad, a tevékenység fejlesztésére nem futja. Hasonlóképpen á vállalatokhoz, a kisipar is vegetálásra kényszerült. Tormási Attila szereti a szakmáját, de mostanában nem sok örömöt talál benne. — Tizenkilenc éve vagyok kisiparos — mondja —, tapasztalatból tudom, hogy soha nem volt könnyű a vállalkozás. De régen úgy osztottam be az időmet, hogy a hét öt napján dolgoztam, a hatodikat anyagbeszerzésre használtam. Az adminisztrációt is megcsináltam menet közben, nem okozott gondot. Most már alig jutok hozzá a munkához. Ahhoz, amire vállalkoztam, amiből élnem kellene. Almási Márta • Ritka alkalom, hogy együtt vannak a munkában. Balról: Tormási László, jobbról Attila. (Tóth Sándor felvétele). Eleink életéből Május — Pünkösd hava — Tavaszutó hó FÖLDMÍVELÉS Az elmúlt hónapban levő munkákat folytatják. Száraz időben a földeket meghengerlik, hogy a nedv ki ne száradjon. Tavaszi repczét, répát vetik, kellőképpen kidolgozott és újólag megtrágyázott földbe. Dohány ültettetik. Pohánkát és kölest e hónap utolján vetik. Ka- tángot (Cichoria), lencsét most vetik. Gaz kiirtatik. Kukoricza-földe- ket készítik, hogy ha tavaszi fagytól többé nem tartunk. Burgonyát kiváltképpen most ültetik. Tavaszi vetéseket felboronálják: nevezetesen ritkán vetett bab, zab, árpa, hogyha lóhere közte nincsen. Búzát sarlózzál, midőn buján nő s attól tartunk, hogy megdől. KERT Elvetni kései karfiol és bimbós kehi magot. Vetni spinát, majoránna, bazsilika s. a. t. — Meleg ágy takarókat kéznél tartani. Bizton ültetni uborka, tök, diny- nye magot. Kiültetni meleg ágyból kehi és fejes káposztát, karelábat, kartifi-salátát, spanyol hagymát. Ültetni vörös és tarlórépa magvat. Gyümölcs fákat tisztán tartani. — Virágos kertet ki ültetni. — Meleg ágyból zeller és paprika palántát. Borsót, babot újra, burgonyát kapálni, gyomlálni. Tisztogatni, kapál-öntözni, gyomlálni — hernyót irtani. Felfutó bab és borsónak karót. Zöldség palántákat folyvást ültetni. Nyári retket ültetni. Szemzést meglehet kezdeni. Minden virág már kin lehet. KÜLÖNFÉLE Méheket étetésel rajzáshoz ingerleni lehet. Ha jó idő van, lehet majálist tartani. Sajtot levegőn szárítani. Ribizkét béfőzni. Fehér és ágyneműt levegőn szellőzni. Méheket rajzástól a köpü alá tétellel akadályozni. BAROMFI Ki kelnek a pulykák, enni kapnak keményre főtt tojást vágva s keverve áztatott kenyérrel, túróval. Harmadnapos pulykák egy szem fekete borsot kapnak. Eső elől őrizni kell. Baromfinak saláta csalán vagdalva eledelébe keverendő. Két hetes polykák főtt kása, túró és vagdalt csalán salátával igen jól tartatnak. Tyuk tojásokat gyűjteni. Ludak tépetnek, de utánna jól tartatnak zabbal. A kotlós tyúkot tojásra ültetni. Kis kácsák és libák-zabbal tartandók, hogy anya tollúk könyeben nőjön. TAPASZTALATI JEGYZETEK: Szép idő lesz 1-ör: ha-az alkony aranyszínű; 2-or: ha nap után sűrű ködforma látszik; 3-or: ha a békák nagyon brekegnek; 4-er: ha sűrű harmat esik; 5-ör: ha a pacsirta fen- száll tában énekel; 6-or: ha kora reggel szél fú. Rósz idő s eső 1-ör: ha a hajnal piros; 2-or: ha az alkony bibor-szinü; 3-or: ha a hegyek ködben vannak; 4-er: ha tiszta éjszakán dél- vagy délnyugoti szél fú. Régi kalendáriumok alapján közreadja: Bognár András Elutasították a Kapu című folyóirat keresetét A Fővárosi Bíróság; első fokon elutasította a Kapu című lap keresetét, amely szerint a Pénzügyminisztérium nem teljesítette a sajtó tájékoztatására vonatkozó, törvényben előírt követelezettségét. Ismeretes, hogy a Kapu főszerkesztője tavaly novemberben a minisztérium sajtóirodájától kérte: bocsássák lapja rendelkezésére a televíziónál végzett pénzügyi vizsgálat dokumentumait, mivel értesülése szerint azok a közvélemény érdeklődésére számot tartó adatokat tartalmaznak. A sajtóiroda ezt megtagadta, majd az írásban megismételt kérést az ületékes pénzügyminiszter-helyettes ugyancsak elutasította. A szerdán hozott ítélet indoklásában egyebek közt elhangzott: az állami pénzügyekről szóló törvény szerint a Pénzügyminisztériumot titoktartási kötelezettség terheli és ezért nem teljesítheti a Kapu című lap kívánságát. A tárgyaláson a felperes, a Kapu főszerkesztője nem jelent meg, a Pénzügyminisztérium képviselője ennek ellenére kérte a tárgyalás megtartását. Felhívta a bíróság figyelmét arra a közleményre, amelyet a felperes jelentetett meg a Magyar Hírlap április 29-ei számában. A közleményben a Kapu megítélése szerint a Pénzügyminisztérium vizsgálata súlyos visszaélésekre derített fényt a Magyar Televíziónál. Az alperes utalt arra: a főszerkesztő a korábbi tárgyaláson arról beszélt, hogy nem ismeri a vizsgálat eredményét. A Magyar Televízió képviselője emlékeztetett a televízió elnökének március elején tartott sajtótájékoztatójára, amelyen kijelentette: amennyiben a Kapu főszerkesztőjét további részletek érdeklik a vizsgálatról, akkor megkapja a szükséges tájékoztatást. Ezt az ígéretét a televízió elnöke továbbra is fenntartja. Az ítélet nem jogerős. (MTI) varral kínálja Tihanyit, de annak tagadó intésére csak ő gyújt rá. — 'Nem volt itt mindig ilyen csend — mutat körbe. — Amíg itthon tartózkodtak a lányaim, gyakran rendeztünk partikat. Sikeresen, mert mindkettő talált magának férjet. Marylin egy üzletembert, Kaliforniában élnek, Los Angelesben, Elizabeth pedig ügyvédhez ment, és New Yorkba kell repülnünk, ha látni akarjuk. O egyébként sikeres divattervező. Maradtunk ketten Patríciával, és megvan ugyan a baráti körünk, de mostanában már csak nagy ritkán jövünk össze. Sok a munkám, nemegyszer még aludni sem tudok hazajönni, ott töltöm az éjszakát a klinikán. Nekem mindenről tudnom kell. Nem állami intézmény — pillant oldalvást Tihanyira —, hanem az enyém. Mint ez a zakó itt rajtam. Ha engedem összepiszkítani, magammal tolok ki. Nem hibáztathatok senki mást. — Úgy látom, az a „zakó" — veszi át a hasonlatot Tihanyi—jól jövedelmezhet neked. — Igen, de ez itt csaknem természetes. Kinek vágjak föl vele? Az csak otthon divat, hogy valaki a pénzével tüntet. Patrícia eléjük teszi az italokat. Elnézést kér, hogy kénytelen magukra hagyni őket, de még elő kell készítenie a vacsórát. — Menj csak, szívem — mondja Szikszai. Felemeli a poharát, koccint, isznak. — Kitűnő — mondja utána Tihanyi. — Azt meghiszem. Patrícia nagyon ért az ilyesmihez. Es most gyere — áll fel hirtelen Szikszai —, megmutatom neked a szülőházamat. — Micsodát? — Jól értetted. A szülőházamat. — Képen? Filmen? — Ugyan. A valóságban. —|i Viccelsz? — Nem. Meglátod. ' — A teraszon keresztül mennek ki a villát körülölelő több hektáros parkba, mely minden szépsége ellenére valahogy túl „sterilnek" tűnik Tihanyinak. Túlságosan is megkomponáltnak, és ráadásul mintha minden kicsit színesebb lenne a kelleténél. Zöldebb a pázsit, a bukszuscserjék, a gondosan nyírott sövények is rikítóbbak, még a gruppokban, ágyásokban pompázó különös formájú, illatú-egzotikus virágok is. Talán még a nyugodni készülő nyári nap is fényesebbnek tetszik, mint hatalmas aranypénz, ahogy mindinkább belecsúszik az azúrkék*égi perselybe. Megkerülik a tágas, nagy méretű fürdőmedencét,"és hosszú, egyenes, kavicsos sétányon távolodnak mind mesz- szebb a villától. Szikszai nem szól, öles léptekkel siet előre, mint aki alig várja már, hogy célhoz érjen. A sétány később jobbra kanyarodik, Tihanyi számára ismeretlen, törpe növésű fák között halad tovább, és beletorkollik egy fahídba, mely mesterséges tavon ível keresztül. Átmennek a hídon, Szikszai néhány lépés után megtorpan, előbbre mutat. — Ott van! Győződj meg róla a saját szemeddel! Fehérre meszelt, cserepes magyar parasztház, oldalt hosszú ámbitussal. Tihanyit váratlanul éri ez a látvány. Megkövültén áll, és egy pillanatra cserbenhagyja az idő- és térérzéke. Vajon hol is van ő most? — A szüleim elhaltak — mondja Szikszai — maradt ez a ház, jóformán bagóért sem kellett volna senkinek, hiszen már a falumban is a kornak megfelelően építkeznek. Ezt pedig még a nagyapám csinálta valamikor a múlt század utolsó éveiben. Vályogfalú és eredetileg zsúptetős volt, amit később az apámék cseréltettek ki cserepesre. Elöbb-utóbb tönkrement volna, hiszen senkim sincs otthon néhány távoli rokonon kívül. De hát ez nekem a szülőházam. Miért menjen veszendőbe? Lebontattam, kihozattam, kerítettem magyar mestereket az öregebbek közül, akik itt újra felépítették. Pénzért mindent meg lehet valósítani, de nekem bőven megérte. Ha haza akarok menni, most már bármikor megtehetem. Gyere, nézd meg belülről is! Bemennek a házba. Középen a kony- há, jobbról a padlás „tiszta szoba", balról a hétköznapi, a sárpadlatú másik. Szikszai ez utóbbiba vezeti Tihanyit. — Minden úgy van, mint régen — mutat körbe —, még az apám első világháborús képe is itt a falon. Vagy ott az a homályos tükör, amiben még a nagyanyám kötötte meg a kendőjét, ha templomba készült. Nézd a kredencet, a karoslócát, az asztalt, a felpócolt ágyat, szinte sugározzák felém az emlékeket. Az amerikaiak megörülnek ezért a házért. Tudod, hányán akarták már megvenni? Nekik kuriózum, de nekem a múltam: ha meg akarok pihenni, csak ide bújok el. A kredenc tetejéről zöld színű csatos üveget vesz el. Odamutatja Tihanyinak. — Szilvapálinka. Otthoni főzet. Ezt még a házzal együtt hoztam magammal. Ülj le. Valid be, hogy erre az egészre nem számítottál, professzor úr? — Nem... — mondja Tihanyi, és leül a karoslócára. Szikszai két pohárba töltöget a pálinkából, aztán maga is mellé telepszik. Koccintanak, isznak. — Amióta ez a ház itt van, valahogy sokkal jobb ... Elüldögélek itt a karoslócán, és elképzelem, hogy újra otthon vagyok ..: — Arra nem gondoltál, hogy a valóságban is... — Hogy hazatelepüljek? Nem. arra nem. Öregségemre kezdjek mindent elölről? Ne feledd, azért itt már vagyok valaki. Most már minden ideköt. Még ez a ház is. — Elhallgat, tűnődve forgatja kezében a kiürült poharat, aztán csöndesen leteszi az asztalra. 5 Csak tudod, akkor rossz, ha kimegyek innen, és nem érzem a Tisza szagát. Nem látom a homokos partot a fűzfákkal. Közel volt hozzánk. Apám egy időben halászott is. Gyerekként sokszor beültem vele a ladikba, és néztem a vizet. Meg- unhatatlanul. De hát, ugye, a Tiszát mégsem hozhatom ki? — Azt nem ... — mondja Tihanyi. — És nem hozhatod ki azt a földet sem, amin ez a ház állt... Holott te is tudod, hogy az egész csak azzal együtt teljes... — Nem igaz! Nekem ez is elég, nekem nem kell több! Ne akard ezt elvenni tőlem, még gondolatban sem! Felugrik, kisiet. Tihanyi utána megy, ott találja az ámbitus egyik oszlopának dőlve. — Ne haragudj, nem akartalak megbántani ... Szikszai hirtelen szembefordul vele, ránéz.- Mondd, te azt hiszed, hogy én ... Hogy a lelkem még |.. Hogy azt nem tudtam a szülőházammal együt kihozni? — Nem mindegy, hogy én mit hiszek? — De igen ... — mondja csendesen Szikszai —, végül is mindegy ... Elfordítja a tekintetét a másikról, valahová messzire. Aztán váratlanul felnevet, ideges, apró kis nevetéssel. — Igaz is, a vacsora! Gyere, öregem, mert kikapunk Patríciától. MIT HOZHAT A REGIONÁLIS ÖNELSZÁMOLÁS? Észt munkamodell- Reméljük, hogy Észtországban hamarosan működni kezd a regionális, pontosabban köztársasági önelszámolás munkamodellje — mondta Mihail Bronstein, az Észt Tudományos Akadémia 65 éves tagja. Az elsők között indítványozta az ilyen gazdasági önelszámolás koncepcióját. Ez még a 60-as évek végén történt, amikor munkahelyén, a tartui tudományegyetemen megrendezték az első országos önelszámolási konferenciát. Mi váltotta ki a gondolatot? A köztársaság történetében gazdasági elképzelésről soha nem alakult ki olyan széles körű vita, mint ezúttal. A legellentétesebb véleményeket hallhattuk. Voltak, akik úgy vélték: ez általános gyógyszer minden társadalmi, gazdasági bajra. Mások viszont majdhogynem a szocialista gazdaság alapjaitól való eltérésnek minősítették, olyan tendenciának, amely a köztársaságot elszigeteli a Szovjetunió gazdasági, sőt politikai rendszerétől. Pedig a regionális önelszámolás gondolata belső fejlődésünk ellentmondásainak következménye, ezt a fejlődést még mindig terheli az utasításos bürokrata nyomás, amely a helyi és a köztársasági szervekről a központi hatóságokra helyezi át a súlypontot. Az ágazati főhatóságok úgy léptek fel, mint a Szovjetunió érdekeinek képviselői, de valójában nem azok, ellenben egyre jobban elnyomták a helyiek gazdasági önállóságát - mondta Bronstein akadémikus. - A köztársaság áttérése az önelszámolásra tulajdonképpen válasz a központi hatóságok erőszakára, és illeszkedik az egész gazdasági és politikai élet átalakításának a párt által kidolgozott programjába. Miről is van szó? Arról, hogy egy térségnek gazdasági önállóságot kell kapnia, hogy egyenlő feltételek mellett kereskedjenek, meghatározott anyagi és pénzügyi kötelezettségei legyenek az államszövetség iránt a nagy országos feladatok megoldásához. Ezek a köztársasági gazdasági önelszámolás alapelvei. A vitában időnként naiv elképzelések is hangot kaptak, hogy a térség alakuljon át zárt gazdasággá, változtasson irányt a nyugati piacokra, teremtsen saját konvertibilis valutát. De a józan tendenciák kerekedtek fölül, amelyek abból indultak ki, hogy Észtország politikailag és gazdaságilag mindenekelőtt a Szovjetunióhoz kötődik és minden gazdasági bezárkózás elsősorban a köztársaságnak árt. Egyidejűleg kidolgozzák azokat a gazdasági szabályozókat, amelyeknek az a feladata, hogy módot adjon az észt tartalékok hatékonyabb kihasználására. Ez pedig mind a köztársaság, mind a Szovjetunió érdejceit szolgálja. Ugyancsak szó van a térség természeti kincseinek védelméről, a kiegyensúlyozottabb demográfiai és nemzeti struktúrákról. Tavaly nyáron ezt az elvi álláspontot képviselte a pártértekezleten az észt küldöttség, amelynek maga Bronstein is küldötte volt. Ez a platform szerepelt a pártfórum határozatában és így hivatalos elvi elismerést kapott. Ezután dolgozták ki a gazdasági önelszámolás köztársasági tervének két alternatíváját. Ezeket decemberben az észt parlament elé teijesztették, ott munkacsoportot alakítottak e változatok összehasonlító vizsgálatára és egybehangolására. Miért folytatódik ma is a vita? A központi sajtóban továbbra is megjelennek a köztársasági önelszá- molásrói szóló cikkek. Ilyen volt például Primakov akadémikus írása, amelynek sok tételével Bronstein teljesen egyetért, de mint megegyezte, véleménye szerint van benne téves helyzetértékelés is. — A cikkben foglaltakkal ellentétben egyetlen komoly észt közgazdász sem szorgalmaz zárt vámhatárokat. Ez egyébként is abszurdum volna. Igaz, gazdasági és bizonyos mértékű adminisztratív intézkedések is születnek, hogy kizárják a túlzott mértékű bevándorlást. De hát ilyen szabályozások vannak például Moszkvában, Lenin- grádban. Kijevben, egy sor más helyen, de ez senkit nem riaszt meg. Ha a térségben szoba is kerül saját pénz bevezetése — ezt Bronstein szerint csak a gondok mondatják. — Leginkább a szilárd, később konvertibilissé váló rubelben vagyunk érdekeltek. Akkor ugyanis termékeinket a Szovjetunióban eladva megvehetnénk az országban és külföldön mindazt, amire szükségünk van. Az önelszámolás is akkor érvényesül a maga teljességében. — Őszintén szólva én ellenzem a regionális pénz bevezetését — folytatta az akadémikus mégpedig nem gazdasági, hanem politikai megfontolásból. Szerintem az egész országban intézkedésekre van szükség a piac rendezésére, a rubel stabilizálására. Ehhez csökkenteni kell az apparátust, az állami kiadásokat, köztük a honvédelmieket, ami teljesen megfelel a Mihail Gorbacsov által is ismertetett programnak. A térségen belül be lehetne vezetni csekkrendszert, vagy megpróbálni felemelni bizonyos cikkek árát, teljes mértékben kompenzálva azt a helyi lakosság számára. Mindez azonban — ismétlem — kényszerintézkedés. A lényeg az, hogy a térségektől kezdve az egész országban mindenütt működésbe lépjen a gazdasági önelszámolás. Jurij Kacnelszon (APN—MTI-Press). Új üzem épül a Borsodi Vegyi Kombinátban A Borsodi Vegyi Kombinátban csaknem négymilliárd forintos költséggel új üzemet építenek. Az üzemben a poliuretán termékek egyik fontos alapanyagát, a metilén-difenil-diizocianátot — MDI — gyártják majd. A kivitelezés jó ütemben halad, így várhatóan a negyedik negyedévben megkezdődhetnek az üzemi jjróbák. A technológiát és az eljárást a japán Mitsui Toatsu Co. szállította.