Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-23 / 120. szám
Nyílt, demokratikus, pluralista műsorpolitika Beszélgetés Agárdi Péterrel, a Magyar Rádió elnökhelyettesével — A tömegtájékoztatás egyik legfontosabb eszköze a rádió. Napjaink változó világában miként alakni a rádió szerkezete, műsorpolitikája? • — Jelenleg a Magyar Rádiónak három nemzeti programja van, a Kossuth, a Petőfi és a Bartók, ezen túlmenően működik a német és magyar nyelvű Danubius kereskedelmi adás, és mire ez az inteijú megjelenik, elindul a hasonló célzatú Calypso 873 Budapest is. A hazai rádiózásban a regionális adások is sokat fejlődtek. Stúdiók működnek Debrecenben, Miskolcon, Győrben, Nyíregyházán, Pécsett, Szegeden és Szolnokon. Az előrelépés ellenére jogos viták vannak a reggeli helyi adásokkal. Ezek elsősorban az adott térség aktuális kérdéseivel foglalkoznak és műsoraikat többnyire a Kossuth rádió ultrarövidhullám-hosszán is sugározzák, így hétköznap reggelente — ahol vételi nehézségek vannak a középhullámon—a hallgatók számára nincs tényleges választási lehetőség. Sajnos, olyan műszaki korlátái vannak a magyar rádiózásnak, hogy ezt a gondot rövid távon véglegesen megoldani nem tudjuk. Így aztán nem a műsoridő növelése, hanem elsősorban a programok minőségének javítása, az önálló arculatuk erősítése a cél mind az országos, mind pedig a regionális adásokban. A KIHÍVÁSTÓL NEM KELL MEGIJEDNI — Egyre többet hallani arról, hogy önálló helyi, illetve országosan sugárzó közösségi rádiók megjelenésével is számolni lehet. Hogyan készül erre a versenyhelyzetre a rádió? — A meglévő sajtótörvény, de még inkább a most kidolgozás alatt álló tájékoztatási törvény alapján is ilyen rádiók meglétével, alakulásával természetesen számolni kell. Városok, nagyközségek, egyetemi centrumok, egyéb közösségek saját anyagi erőforrásaik mértékében alapíthatnak rádiókat. Ez kihívást, versenyhelyzetet, konkurenciát jelent, de nem szabad tőle megijedni. A Magyar Rádió — ha kívánják — segítséget, szakmai tanácsot ad ezek műszaki beindításához, „műsorpolitikai” üzemeltetéséhez, de nem akarja őket semmilyen módon uralni, irányítani, s még kevésbe hosszú távon integrálni. Ilyen rádió működik már Veszprémben, megszületőben van Tatabányán. Állítólag szerveződik a budapesti ifjúsági rádió, és néhány nagyobb lakótelep is kísérleteket folytat. — Á Magyar Rádió miként birkózik meg az egyre nagyobb költségekkel? — A korszerűsödő műsorpolitikához korszerűbb gazdasági szemlélet is kell, miközben egyre szorítóbbak a költségvetés korlátái, főleg a Magyar Rádió iránt támasztott új és új társadalmi, politikai, kulturális igények miatt. Érvelünk tehát a parlamenti pénzügyi támogatás növeléséért, ugyanakkor — házon belül — szó van bizonyos vállalkozói gondolkodásmód térhódításáról is. Ezt tükrözi a már említett két kereskedelmi adás is. Műsoraink alapján lapokat indítpttunk (Válasz-levelezőlap, 168 óraj, könyvkiadással foglalkozunk és hosszabb' távon tervezzük saját felvételű hanglemezek, kazetták forgalmazását is. Alapvető feladatunknak természetesen a közszolgálati rádiózást, a nemzeti programokban a hiteles tájékoztatást, a kulturális értékközvetítést, a szolgáltatást tartjuk. Ehhez azonban fel kell tárnunk és mozgósítanunk kell belső szellemi és gazdasági tartalékainkat. NYILVÁNOSSÁG, KONFLIKTUSOKKAL —A rádió szervezeti felépítése megfelel ezeknek a szélesedő feladatoknak, korszerűsítési terveknek? . — Bármennyire nehéz egyszavas Ítéletet mondani: nem. Éppen ezért alapos viták folynak a rádióban a fejlesztés lehetséges útjairól. A döntés során mérlegelni kell azt a társadalmi, politikai, gazdasági folyamatot, amelyben élünk, és amely végső soron a rádió műsorpolitikájával szemben is egyfajta kihívás. Ugyanakkor olyan belső reform kell, amely a gazdálkodás, a műsorstruktúra, a szervezet, a gyártás területeit szerves egységbe alakítja át, bizonyára nem fájdalommentesen, de a lehetőség szerint humánusan, s biztosítva a folyamatos működőképességet is. — A „kihívás” a társadalmi, politikai pluralizmusban, a nyíltságban, a demokratikus elemek szélesedésében jelentkezik? — Ha a rádió műsorpolitikájáról objektiven akarunk véleményt formálni, akkor meg kell állapítani, hogy az a korábbi időszakokban is — tehát az egypártrendszer direkt irányítású mechanizmusában is — viszonylag széles nyilvánosságot igyekezett biztosítani a különböző társadalmi igényeknek, kulturális értékeknek. Korábban elsősorban azért bíráltak bennünket igazságtalanul, mert — úgymond — túl nagy nyilvánosságot biztosítottunk bizonyos „nem támogatandó” nézeteknek. A gond ma talán az, hogy a pluralizmus jegyében igen sok érdekcsoport véleménye úgy kap hangot, hogy az MSZMP-t, a kormányt támogató kiállásokra (ami nem azonos egy-egy vezető megszólalásával) olykor alig jut idő. A nemzeti rádió természetesen nyilvánosságot kell hogy biztosítson a kormánnyal vitatkozó, akár éles álláspontoknak is. Ugyanakkor felügyeletét a kormány gyakorolja, amelynek jogos az elvárása, hogy — miként Pozsgay Imre is hangsúlyozta — saját programját is visz- szahallja a rádióban, s nemcsak konkrétan egy-egy műsorban egy-egy nyilatkozat erejéig, hanem az egész mű- sorpolitikéban. E „kettősség” konfliktusokat is okoz, de nem összeegyeztethetetlen vagy megoldhatatlan feladat. SZAKSZERŰEN, HITELESEN — A politikai tájékoztatás, valamint az érdek- és véleménypluralizmus kifejezése is fontos, de csak egy feladat a sok közül. Az a széles körű szolgáltatás és szórakoztatás is meghatározó fontosságú, amely felöleli a mindennapi élet egészét, a Napközben emui műsortól az Ötödik sebességig szól, s benne van a helyi és az általános informálás is. Hogy jelentősen fejlődött a műsorpolitikánk, akkor ez éppen ennek a „szolgáltatáscentrikusságnak” köszönhető, melyben kiemelt figyelmet fordítunk a társadalom hátrányos helyzetben lévő, lemaradó, súlyos gondokkal küzdő rétegeire. A rádió műsoridejének csaknem ötvenöt-hatvan százaléka zene. Nem lehet jogos például az olyan politikai vagy intézményi csoportigeny, amely —1 a pluralizmusra és az aktualitásra hivatkozva — ennek az aránynak a radikális csökkentését irányozná elő. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a különböző zenei műsorok belső arányai miként alakuljanak, s hogy miként korszerűsödjön a zenei ismeretterjesztés. A rádió műsorpolitikájában a pluralizmust, a sokszínűséget, a demokratikus nyilvánosságot nem szabad a pártok, szervezetek, csoportok közötti politikai harcok megnyilatkozásaira szűkíteni. S főleg nem lenne jó az értékteremtést, a funkciók sokirányú kötelezettségeit, a rádió „alaphangját” ezekkel szétszabdaltatok A rádió műsorainak a legszélesebb igényeket kell kielégítenie. A rádiósok számára az a műsorpolitika demokratikus és pluralista, amely valóban sokszínű, szakszerű és hiteles, amely megtalálja tömeges vagy réteghallgatóságát, s felelős hangjavai befolyásolja is az emberek ismereteit, közérzetét, politikai kulturáltságát. (MTI-Press) 4 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 23. Értékvédelmet a kultúrának! . „... Oly társadalmi atmoszférára van szükség, ahol az irányító értékhierarchiában magas fokon áll a kultúra, a tudás. Rangot, s presztízst kap a műveltség. Ennek kialakításához kevés egymagában az iskolai nevelés, s a könyvtárosi és hivatásos népművelői erőfeszítés. A modem tájékoztatási és tömegbefolyásolási eszközök összes lehetőségeinek tudatos, tervszerű kihasználására van szükség.” Király István fent idézett, Kulturális igény és kulturális környezetszennyeződés című tanulmányának számtalan gondolata is arra ösztönözte az elmúlt esztendőben a tokaji irótábor mintegy félszáz résztvevőjét, hogy szellemi védegylet, kulturális környezetvédő egyesület létrehozását kezdeményezzék együttesen. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa támogatásával a nemzeti kultúra, a szellemi értékek védelmére és ápolására írók, újságírók, politikusok, művészek, pedagógusok közreműködésével a védegylet nemrég megtartotta alakuló összejövetelét. Tevékenységének középpontjába — ahogy azt alapszabályában rögzítette is — az iskolai oktatás jelenlegi helyzetének tényfeltáró elemzését, és egy új oktatási rendszer körvonalainak felvázolását állította. Célja: óvást emelni minden lélekszennyező, az emberhez méltó gondolkodást, életelveket eltorzító, lealacsonyító, a társadalmi együttélés erkölcsi normáit sértő, antihumánus szándékok ellen. Természetesen annak a kérdéskörnek tisztázása is alapvető feladat, hogy mit tekinthetünk a kulturális javak terén értéknek, vagy például — erős a kifejezés szemétnek. Egyáltalán a művészeti produkció — legyen az irodalmi mű, filmalkotás vagy színpadi bemutató — milyen hatást válthat ki a produktumra kíváncsi, gondolkodó emberben. A Szellemi Védegylet szervezői a zászlóbontás pillanatában arra is felfigyeltek, hogy manapság, amikor különféle társadalmi szerveződéseknek, pártalakításoknak vagyunk naponta tanúi, mintha ezen új társadalomalakítók nem tekintenék programjuk szerves részének a kultúra embert és személyiséget formáló szerepét és lehetőségeit. Pedig a közelmúltban már oly sokan és oly sokszor megjegyezték: nincs és nem is lehet politikai, gazdasági reform szellemi honvédelem nélkül. Ha egy piacorientált, értékeket nem ismerő társadalomban a kultúra intézményei, annak szervezői eleve arra kényszerülnek, hogy mindössze nyereséget „termeljenek”, és nem a maradandó értékek megszületését, teijesztését szolgálják, akkor lassan bár, de észrevétlenül szellemiekben elszegényedik az ország. Ezt a folyamatot akaija — nem kis erőfeszítések árán — a Szellemi Védegylet most tömörülő kis közössége megállítani. Azon talán ma már kár meditálni, hogy ennek felismeréséhez miért szükséges egy alkalmilag ösz- szeverbuválódó társadalmi szerveződésnek létrejönnie, és miért nem tekinti ezt kötelességének — jóval kedvezőbb körülmények között — a hatalmon lévő kormány, vagy épp a kormányzatban illetékes művelődési tárca. A Szellemi Védegylet ezért akar vitáival, javaslataival, állami-intézkedéseket sürgető észrevételeivel Bartók Béla, Kodály Zoltán, Bibó István szellemében országos mozgalmat indítani. Ha a kezdeményezést értetlenség fogadja, úgy vélem, a társadalmi megújulást és a nemzet szellemi gyarapodását, az európai kultúrához való csatlakozást akár évtizedekre lelassíthatja vagy részlegesen megakadályozhatja, A többi között ezért is jó lenne, ha a Szellemi Védegylet működtetésének támogatását nem csak a kezdeményező Hazafias Népfront tekintené saját feladatának. Az egész országnak oda kell figyelnie a mozgalomra, hiszen nemzeti ügyet szolgál. Kulturális felemelkedésünk ügyét. Maróti István GYERMEKELET — GYERMEKÉVEK A megújulás kapujában Amikor ezeket a sorokat olvassátok, Zánkán már megbeszélték vezetőitek, hogyan, miképpen képzelik el a mozgalom jövőjét. Azt már jó előre leszögezték, hogy bármint alakul a sokezres úttörőtársadalom felépítése, ahhoz mindenképpen ragaszkodnak, hogy nyitott és minden jóra fogékony legyen! Az is bizonyosnak látszik, hogy oldódnak majd az általatok is ismert merev, minden megmozdulásra pontos előírást tartalmazó formák. Szeretném, ha valamennyien hinnétek: jó és számotokra kedvező lesz az ajánlat! Színes, mozgalmas, és minden önkéntes közösség számára formálható lesz az új program. Újdonságnak számít majd, hogy úttörővezetőitek helyébe — illetve mellé — számos szülőt, dolgozó felnőttet és fiatalt is jó lenne ügyeteknek megnyernetek. Olyanokat, akiket kedveltek, akikre felnéztek, akiknek tanácsait és útmutatásait elfogadjátok! A tervekben több a játék, a kirándulás; a gyalogos és kerékpáros kirándulás, az autóbuszos városnézés helyett. Több a munka is. A hasznos, értékteremtő munka. Úgy tűnik, a kőházas, szabályos „menetrend” szerint működő táborok ideje is leáldozóban van. A kőházak csillagtúrák támpontjaivá kellene hogy legyenek, nem pedig nyári társasjátékok és asztaliteniszcsaták unt színhelyei — mint az elmúlt években. Jó, hogy a mozgalom vezetői felismerték kívánságaitok jogosságát és mindezt figyelembe vévé határoztak a megújulásról. Figyeljétek tehát az iskolában levő faliújságokat, az évzáró ünnepélyeken ismertetendő programpontokat. És készüljetek immár az új, a Ti elképzelésetek szerint alakuló mozgalomban való részvételre! s— Tudósítóink jelentik Nagyszerű vetélkedő színhelye volt a bácsalmási könyvtár az elmúlt napokban: a Dobó Katalin úttörőcsapat tagjai mérték össze tudásukat. Történelmi, földrajzi és politikai események után kutattak, és oroszul adták elő azokat nevelőiknek. A példás felkészítő munkáért az iskola két tanárát, Lovrity Ernönét és Hajdú Gyulánét illeti a dicséret. (Slezák Károlyné leveléből.) , Veretlenül bajnok a Buday Dezső Általános Iskola labdarúgócsapata! — ezzel a felkiáltó mondattal kezdik hozzánk küldött levelüket a győztesek. Amint írják, az elmúlt napokban Baján lebonyolították az általános iskolák nagypályás labdarúgódöntőjét. A kecskeméti Buday Dezső Általános Iskola tanulói a bajai sikert megelőzően kilenc mérkőzést játszottak végig veretlenül, 26:2 gólkülönbséggel! A sikert Gaál Csaba testnevelő tanár működése szavatolja, aki nagy gondot fordít a gyerekek alapos felkészítésére, az utánpótlás nevelésére. A megyei döntő végeredménye: 1. Kecskeméti Buday Dezső-iskola 2. Kecskeméti Lánchíd utcai iskola 3. Jánoshalmi általános iskola 4. Vaskúti általános iskola Még egy levelet kaptunk a Buday Dezső-iskolából, Pataki Claudiá- tól. Ez a levél is egy nagyszerű sikerről ad számot: énekkaruk az Éneklő Ifjúság versenyen arany minősítést és különdijat kapott. Az énekkar vezetője, Póczonyi Imréné és az iskola tagozatos osztályainak énekkarát vezető Pálinkásné Kócsó Mária ugyancsak arany minősítést vehetett át. Mindkét pedagógusnak és az énekkarok valamennyi tagjának gratulálunk, további sikereket kívánunk. * Hol jobb őrsi foglalkozást tartani? — ezt a kérdést tette fel több őrsvezetőnek Márk Csaba szanki tudósítónk. Hol? Szabadban vagy zárt helyen? A válaszolók a szabadban tartott foglalkozásra szavaztak, mert úgymond, a teremben csak ülnek és töprengenek azon, hogy mit tegyenek, mi legyen az őrsi foglalkozás témája Csaba társai végül eldöntötték: ha az időjárás engedi, ők mindig a szabadban akarnak lenni, játszani, hintázni, futni, labdázni. Hogy mindezt komolyan gondolták, ennek bizonyítására képet is küldtek magukról, amely a tél végén készült. Félegyházi felhívás A kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Általános Iskola fennállásának 50. évfordulóját ünnepli az idén. Ebből az alkalomból Idspá- . lyás labdarúgó-bajnokságot írtak ki június 9-ére, péntekre, 14 órára. Várják a jelentkezőket június 1-éig Stuhl József testnevelő tanárnál. Nevezési feltétel: az iskolában — akár a jogelőd polgári iskolában — végzett hajdani tanuló legyen! Díjazás: a legjobb játékos, a legjobb gól- tő yő, a legjobb kapus és a legidősebb játékos külőndíjban részesül! (A felhívást Héjjas István teszi közzé.) REJTVÉNY- FEJTŐKNEK Az elmúlt héten közölt rejtvény helyes megfejtése: 8x2x9= XXX 1x3x7 = X X X 4x5x6= 32 3Ö 378 144 21 120 JÖ megfejtést mindössze négyen küldtek be. Valamennyien megkapták a könyvjutalmat: Lendvai Margit, Kecskemét; Fodor Mária, Kecskemét; Joó Anett, Lajosmizse; Sultis László, Bácsalmás. 9 A „nagy vezér” légi parádén. RÓJ MEDVEGYEV: ítéljen a történelem Az itt következő részlet Rój Medvegyev ítéljen a történelem című, a Kossuth Könyvkiadónál ebben az évben megjelenő Sztálin-életrajzából való. VL RÉSZ ORDZSONIKIDZE HALÁLA Ezerkilencszázharminchét februárjában tragikus körülmények között életét vesztette — öngyilkos lett — Szergo Ordzsonikidze, a párt egyik legnépszerűbb vezető személyisége. Ordzsonikidze, az illegális forradalmi mozgalom jelentős alakja, 1937-ben a politikai bizottság tagja és nehézipari népbiztos volt. Az 1937. február 19-én közzétett kormánynyilatkozat azt közölte, hogy Szergo Ordzsonikidze február 18-án, 17 óra 30 perckor a lakásán váratlanul elhunyt: a halál oka szívbénulás. Sztálin provokációi Sztálin, aki nem merte közvetlenül megvádolni Ordzso- nikidzét, elhatározta, hogy szép lassan, apránként teszi lehetetlenné: demoralizálja. Letartóztatták Ordzsonikidze bátyját, Populiját. Hamisított vallomását a születésnapján adták át Szergónak. Ordzsonikidze szinte naponta értesült róla, hogy valamelyik barátját vagy jó ismerősét kivégezték. Tömegesen tartóztatták le az embereket a nehéziparban. Sztálin rendre megküldte Ordzsonikidzének ezeknek az embereknek a kínzással kicsikart vallomásait: „Szergo elvtárs — Irta Sztálin —, olvasd el, mit írnak rólad!” A politikai bizottság Sztálin javaslatára éppen Ordzsoniki- dzét bízta meg azzal, hogy a központi bizottság legközelebbi ülésén tartson beszámolót az iparban tapasztalható „kártevésről". Sztálin még olyan provokációkba is belement, hogy tartsanak házkutatást Ordzsonikidze kremlbe- li lakásán. A sértett és dühös Ordzsonikidze egész éjjel próbálta telefonon ' elérni Sztálint. Reggel felé sikerült, s ezt hallotta Sztálintól: „Ez egy olyan szervezet, hogy még nálam is tarthat házkutatást. Nincs ebben semmi különös ..." Szergo február 17-én reggel többórás beszélgetést folytatott Sztálinnal. Ezt egy újabb beszélgetés követte, ahol elszabadultak az indulatok. Kölcsönös sértegetések, orosz és grúz nyelvű szitkok röpködtek a levegőben. Kettejük viszonyában minden összeomlott. Öngyilkosság vagy gyilkosság? Egyes régi bolsevikok később azt állították, hogy Qr- dzsonikidze nem öngyilkos lett, hanem meggyilkoltak. Érvként például azt hozták fel, hogy a tragédiát megelőző napon Ordzsonikidze a népbiztosságon dolgozott, utasításokat adott, ráadásul másnapra több találkozót beszélt meg. Ordzsonikidze halálának körülményeit nem vizsgálták ki, még a golyó ütötte sebet sem vizsgálták meg. A hamis orvosi jelentést aláíró orvosokat hamarosan mind letartóztatták. Nyomban Ordzsonikidze halála után letartóztatták titkárát, testőrségének vezetőjét. Később letartóztatták Ordzsonikidze két öccsét és szinte valamennyi rokonát. Ordzsonikidze felesége, Zinaida Gavrilovna szerint a férje február 17-en este valóban a népbiztosságon dolgozott. Másnap reggel azonban nem kelt fel, nem öltözött fel és nem ment reggelizni. Azt kérte, hogy senki ne menjen be hozzá. Egész délelőtt írt valamit. Napközben felkereste a barátja, Szergo azonban nem fogadta, csak ebédet adatott neki. O maga viszont nem ebédelt. Alkonyodon. A felesége elhatározta, hogy mégis csak bemegy a férjéhez a hálószobába. A nappalin áthaladva villanyt gyújtott. Ebben a pillanatban lövés dörrent a hálószobában. Zinaida Gavrilovna berohant s az ágyon fekve ott találta a férjét. Már halott volt, az ágynemű csupa vér. Zinaida Gavrilovna szerint a hátsó bejáraton kívül— ezt használta mindenki — volta lakásnak főbejárata is. De ezt az ajtót zárva tartották, sőt, könyvespolc állt előtte. Ez az ajtó a nappaliba nyílt. Az esetleges gyilkos ezen nem távozhatott, mert Zinaida Gavrilovna a lövés pillanatában a nappaliban volt. Ordzsonikidze felesége azonnal telefonált Sztálinnak, elmondta, mi történt. Sztálin nem jött azonnal, előbb ösz- szehlvta a politikai bizottsági tagokat. Ordzsonikidze sógornője is beszaladt a hálószobába. Az íróasztalon papírlapokat pillantott meg, teleirva Ordzsonikidze gyöngybetűivel. Az asszony felkapta a lapokat és a kezében szorongatta, eszébe sem jutott elolvasni őket. Amikor Molotov, Vorosilov és más politikai bizottsági tagok kíséretében Sztálin belépett a szobába, rögtön észrevette a papírlapokat és kitépte azokat az asszony kezéből. Ordzsonikidze felesége zokogva felkiáltott: „Nem vigyáztak Szergóra, nem maradt meg se nekem, se a pártnak!" „Elhallgass, te ostoba!" — ripakodott rá Sztálin. Konsztantyin Ordzsonikidze. Szergo öccse, aki 16 évet töltött börtönben, így emlékezik erre a napra: „Ezen az estén is szokás szerint elindultam a Kremlbe, a bátyámhoz, Szer- góhoz. A lépcsőházban Szergo sofőrje igy szólt: Siessen! Nem tudtam mire vélni a dolgot. Az első emeletre érve a feleségemmel az ebédlő felé indultunk, de egy belügyes feltartóztatott minket az ajtóban. Később mégis beengedtek bennünket a dolgozószobába, ahol megpillantottam Szergo egyik barátját. Ezt mondta: Nincs többé a mi Szergónk. Siettem volna a hálószobába, de utamat állták, nem engedtek az elhunythoz. Kábultan visszatértem a dolgozó- szobába, nem értettem, mi történt. „Az igazat kell közölni.. Később bejött Sztálin, Molotov és Zsdanov. Előbb az ebédlőbe mentek be. Zsdanov homlokán fekete kötés volt. Később mindhárman bementek a hálószobába. Megálltak az elhunyt mellett, majd visszatértek az ebédlőbe. Meghallottam Zinaida Gavrilovna hangját: — Erről hirt kell adni a sajtóban. Sztálin igy felelt neki:-— Közölni fogjuk, hogy szivszélhűdésben halt meg. — Senki sem fogja elhinni — vetette ellen Zinaida Gavrilovna, majd hozzátette: — Szergo szerette az igazságot, az igazat kell közölni. — Miért ne hinnék el? Mindenki tudta, hogy szívbeteg, el fogják hinni — fejezte be Sztálin a párbeszédet. Kis idő múlva az ebédlőben összegyűltek a politikai bizottsági tagok és más, magas beosztású személyek. Megjelent Lavrentyij Berija is. Zinaida Garvilovna gazembernek nevezte Berijat, s elindult feléje, hogy megpofozza. Berija rögtön eltűnt, és többé bé sem tette a lábát Szergo lakásába. Az elhunytat a hálószobából áthozták a dolgozószobába. Itt Molotov fivére lefényképezte Sztálinnal, Molotov- val, Zsdanovval és a kormány más tagjaival. Zinaida Gavrilovna Nyikolaj Jezsovhoz fordult, s kérte, értesítse Grúziában a rokonságot, hogy Szergo bátyja, Populija részt vehessen a temetésen. Jezsov igy válaszolt: — Populija Ordzsonikidzét letartóztatták, s mi a nép ellenségének tartjuk, töltse csak le a büntetését, küldhet neki meleg ruhát és élelmiszert. A többi rokont értesítjük, adja meg a címüket. Később megérkezett Szergo személyi titkára. A szörnyű kép láttán tombolni kezdett. Kis híján meg kellett kötözni, erőszakkal kellett hazaküldeni. Szergo másik titkára a látványtól lesújtva ezt mondta: Megölték a gazemberek! „Szavait soha nem felejtem el." — mondta az emlékező Konsztantyin Ordzsonikidze. (Következik: Sztálin elbeszélget Jezsowal)
