Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-23 / 120. szám
1989. május 23. • PETŐFI NÉPE • 5 Népművészeti kiállítás • Néhány a kékfestő alapanyagú ruhák közül. Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ emeleti galériájában népművészeti tárgyak, hímzések, szőttesek, kékfestő alapanyagú, népi szabásvonalú szoknyák, ingek, fafaragások, hangszerek, a IX. megyei népművészeti pályázatra beérkezett munkák legszebb darabjai várják az érdeklődőket. Összesen hét szakkör és huszonhat egyén pályázott a megyéből. A mintegy száz munka körülbelül csak a fele annak a mennyiségnek, amely a korábbi években (a földszinten elhelyezve) közönség elé került, s amennyire a szervezők idén is számítottak. Nem képviseltették magukat például a megyében nagy hagyományú — kosárkötő és kovács — mesterségek. A négy kékfestő műhelyből is csak egy küldött be anyagot. De még mutatóban sincsenek jelen a bútorkészítők, a bútorfestők, a késesek, a gyöngyösök. Egyetlen munkával sem jelentek meg a megyében egyébként iskolát teremtő ne- mezesek. A fazekasok és faragók közül is csak egy-egy mester küldött be munkát. Ezeknek a hiányoknak köszönhetően; végül, is nem beszélheiünkHar- ról, hogy a megye teljes népművészete képviselteti magát. Szépen kidolgozottak, esztétikusak a hagyományos szabásvonalakat, díszítő eljárásokat érvényesítő kékfestő alapanyagú ingek, szoknyák, ám közelebbről szemügyre véve az eligazító táblácskákat, kiderül, hogy ezek is egy ember produkciói. Hasonlóan szemet gyönyör- ködtetőek a szép formájú használati tárgyak és hangszerek: ci- terák, furulyák. Az anyag legnagyobb részét képezik a — többségükben szakkörökben készült -— különlegesen szép hímzések. Jelentékeny részük Csátalján — bukovinai székely hímzőnők alkotásaként — született. A textilágazat idei újdonságai a gyapjúszövések voltak. Egy részük már csak azért is figyelemre méltó, mert a legfiatalabb generáció kézügyességét, hagyományszeretetét dicséri. A most látható anyagnak mintegy a fele a közeljövőben még egy alkalommal a közönség elé kerül, július 29-étől szeptember 10-éig lesz megtekinthető az országos pályázat kiírásának helyszínén: Nyíregyházán, a Váci Mihály Megyei es Városi Művelődési Központban. A kecskeméti közönség május' 29-éjg. találkozhata j^unkákkal ai^Eraei ‘ Péfehc’ Művelődési KS2J>öntban.°ar<'' K. J. • Citerák és furulyák. PÁL YÁZA TI FELHÍVÁS! AZ „A" KATEGÓRIÁJÚ KECSKEMÉTI KONZERVGYÁR (Kecskemét, Szolnoki út 35.) pályázatot hirdet áruforgalmi főosztályvezető munkakör betöltésére. A megbízás határozatlan időre szól. FELADATA: a vállalat üzletpolitikájában, termelési és értékesítési terveinek elkészítésében való közreműködés, a főosztály és a hozzá tartozó területek munkájának irányítása. A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉNEK FELTÉTELE: — szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség, — legalább négy óv szakmai és vezetői gyakorlat. Angolnyelv-tudás előnyt jelent. Fizetés: megegyezés szerint. A PÁLYÁZATHOZ CSATOLNI KELL: — részletes, kézzel írott önéletrajzot, amely tartalmazza a pályázó eddigi szakmai életútját, — kitöltött személyi adatlapot, — az iskolai végzettséget igazoló okiratok másolatát, — 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt, — orvosi igazolást, amely a munkakör ellátására alkalmas egészségi állapotot igazolja. A pályázattal kapcsolatban részletes felvilágosítást a személyzeti osztályvezető ad, telefonszáma: 28-744/138. A pályázatokat a megjelenéstől számított két héten belül nyújtsák be a személyzeti osztályra. Cím: Kecskemét, Szolnoki út 35. k Az elbírálásról a benyújtást követő 15 napon belül értesítést kapnak a pályázók. Lee Cooper-áruk Tassról Az idén húsz esztendeje annak, hogy a lányok, asz- szonyok foglalkoztatására a budapesti EKISZ Ruházati Szövetkezet részleget szervezett Tasson. E tipikus női munkahelyen jelenleg huszonnyolcán termelnek, több mint tizen pedig gyesen vannak. Ez utóbbi tény miatt is, hamarosan félszázra növelik a létszámot, mert munka akad bőven. Az egy műszakos termelésben zömmel Lee Coo- per-szoknyákat, nadrágokat, vászonruhákat varrnak. Ezeket kiszabva kapják, s mire elkészülnek az árukkal, havonta átlag 4500 forintot keresnek. Az anyacég képviselői tíz- naponként látogatnak Tassra, amikor hozzák a kiszabott holmikat és viszik a készárut, amiből exportra is jut. P. S.—T. S. • A budapesti szövetkezet tassi részlege húsz esztendeje ad munkát a lányoknak, asszonyoknak. (Tóth Sándor felvételei) • Bóta Károly né telepvezető (balról) és Gubacsi Tamásné meós az elkészült szoknyákat veszi szemügyre. • Az üzem dolgozóinak átlagéletkora alig harminc év. A legfiatalabb pedig Oláh Veronika, aki szorgalmával hamar beállt az „öregek” közé. TÖBB-E A SOK? Újság újság hátán Azt panaszolja a Svájcban élő magyar történész, Gosz- tonyi Péter, aki az ottani Kelet-európai Könyvtár igazga- tója, bógy, ke?(fik. elveszíjenj tjgz tánláfásukat, q sok Hj.MÜr, lető, hazánkból érkező lap között. Valljuk be, hogy idehaza mi sem vagyunk könnyebb helyzetben. A z'újságosbódé előtt álldogálva — hétvégeken reggelente különösen hosszú sor kígyózik a városi pavilonok előtt -— azt látjuk, hogy új meg új lapok tűnnek fel az üvegablakban. S az újságárus is bosz- szankodik, mert maholnap alig tudja nyomon követni ezt a kínálatot. A „remitenda”—a visszamaradó példány is halmozódik, mivel a kezdeti kíváncsiság után gyakran lelohad az olvasói kedv. Hiszen az árak egyre magasabbak, nem ritka az 50-60forintba kerülő folyóirat, s az úgynevezett színes lapok is egyre drágábbak. De hát valóban, hányféle újság is van Magyarországon? S mifélékkel gyarapszik a kínálat? Csaknem kétezerféle Az újságírók szakmai fóruma, a Magyar Sajtó készített egy összegzést még az év elején, amely szerint 1988. december közepén több mint 1700 érvényes lapengedélyt tartottak nyilván a Minisztertanács Hivatalában. Tavaly mintegy száz új lappal gyárapodott a hazai sajtó. Az idén április elejéig újabb száztíz időszaki sajtókiadványt engedélyezett a hivatal. Tehát rövidesen megközelíti a kétezret a sajtótörvény szerint bejegyzet lapok száma. Amibe természetesen a havonta vagy negyedévenként, netán csak alkalmanként megjelenő időszaki kiadványok is beleértendők. A politikai hetilapok, irodalmi, kulturális folyóiratok, ifjúsági, sport és hirdetési lapok, a szórakoztató, hobbi- és szexkiadványok sokasága mellett különösen figyelemre méltó, hogy gombamód szaporodnak a helyi jellegű, főként városi újságok. Tavaly 43, az idén az első negyedévben már újabb húsz helyi lapra adtak ki engedélyt. A Solti Hírektől a Kun-Majsáig A múlt évben indulók közt szerepel számos megyénkbeli újság is. Ilyen a Halasi Tükör, amely kéthetenként ötezer példányban, a Kun-Majsa — havonta kétezer —, a Bácskai Napló—havi tízezer —, a Bácsalmási Hírek—kéthavonta ezer—, valamint a Pataji Hírlap, amely ugyancsak kéthavonta, de a község méreteihez, lélekszámúhoz illően mindössze ötszáz példányban jelenik meg. Az idén kapott engedélyt a negyedévenként kétezer példányban megjelenő Solti Hírek, valamint a városi környezetvédő egyesület kiadásában havonként háromezer példányban terjesztett Bácsalmási Híradó. Ami azt igazolja, hogy megyénkben is megnőtt a nyilvánosság, a helyi közélet fórumait jelentő lapok iránti igény, s pénzelni is tudják.ezeket valamilyen formában. Rövidesen megjelenik a Bácskapocs címűfüggetlen politikai hetilap is, amelyet az egész megyében terjesztenek. Ez lesz az első ilyen jellegű hetilap szőkébb hazánkban. Tiszavirágéletüek? Az új lapok közül jó néhány már meg is gyökeresedett. Némelyik egészen népszerűvé vált, ilyen a Reform, a Kapu, a Hitel, a Mai Nap vagy éppen a Foci című. Némelyiknek drukkolunk, mint például az Új Idő és a Liget című, a magyar irodalmat isgyámolitó folyóiratoknak. Kíváncsian várjuk, hogy kelendő lesz-e majd az Országgyűlési Tudósítások vagy a nyugdíjasokkal foglalkozó Öszidő. Nem kételkedünk az újságként is megjelenő 168 óra sikerében. Fölösleges izgulnunk a Mésterdetektív, a Kacsa, a Csízió, a Pulii, a Macskaszem, a Telehold, s természetesen a Dolly Roll megmaradása miatt. Habár a bevezetőben emlegetett hazánkfia azt jósolja, hogy „néhány kiadvány kivételével tiszavirágéletüek lesznek”, egészen biztos, hogy a helyi lapoknak, amelyek régi hagyomány nyomán születtek, van jövőjük. Nagy kár, hogy alig akad köztük érdekes, vonzó című, a legtöbbnek a neve csak valamilyen Hirek, Híradó, Hírlap, Újság vagy Krónika. Kevés olyan akad még országosan is, mint pl. a Sárvári Sarkantyú, a Fricska, a Prés, a Miki Egér, a Határ-Szél. A megmaradásuk feltétele természetesen a tartalmasság, az egyenletesen emelkedő színvonal. Alkalmi szenzációkból sokáig nem lehet megélni. A becsületes, tiszta szándékkal indított lapok, reméljük, sokáig talpon maradnak. Csak pénzünk is legyen a megvételükre és szabadidő az elolvasásukra. F. Tóth Pál DROGAMBULANCIA ÉS -SZOLGÁLAT Harcban az önpusztító szenvedéllyel A magyar szakemberek az 1960-as évek végén figyeltek fel arra, hogy néhány an — főként fiatalok — kábulatot keresve szerves oldószerek gőzeit lélegzik be. Ez a .jelenség felkészületlenül érte az egész társadalmat. Az egészségügyi szakemberek sokáig egyedi esetekként kezelték a szórványosan tapasztalható kábítószer-fogyasztást. Az erre vonatkozó kutatások és tanulmányok akkor még nem jutottak el a közvéleményhez. Az irányító szervek úgy vélték, hogy a széles körű tájékoztatás egyben figyelemfelhívás is lehet, s a kíváncsiság újabb áldozatokat sodorhat a narko- mánok táborába. Ez a vélemény többéves' időveszteséget okozott; későn kaptak tájékoztatást a pedagógusok, a szülők, és maguk a veszélyeztetett fiatalok is, holott a kábítószer texjedésére a kutatók is figyelmeztettek. Dr. Bayer István, az Országos Egészségvédelmi Tanács kábítószer-bizottságának elnöke, az Orvostovábbképző Egyetem tanára a drogfogyasztás hazai alakulását évek óta követi figyelemmel. Több fórumon elmondotta, hogy az 1980-as évek legelején a társadalmi beilleszkedési zavarokra irányuló kutatások már kiterjedtek a kábítószer-fogyasztás témakörére. CSAK TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL A vizsgálat megállapította: egyre többen — már felnőttek is — és egyre nagyobb mennyiségben szednek altatókat, nyugtátokat, illetve szorongásoldókat. Többségük azonban nem tudatos kábítószeres: sokan vannak, akik tartós alvászavar vagy idegfeszültség kezelése során akaratlanul válnak e szerek rabjaivá. A több tízezer tudatos drogfogyasztó mellett az ő számuk is ezrekre tehető. Egyértelművé vált, hogy csak széles körű társadalmi összefogással lehet meggátolni a drogok és használatuk terjedését; erre számos intézkedést is hoztak. Az Állami Ifjúsági Bizottság 1985-ben átfogó programot dolgozott ki a megelőzésre, gondozásra és az utógondozásra. A többéves lemaradás behozására e programban már kiemelkedően fontos szerepet kapott a lakosság tájékoztatása, és a szakemberek képzése is. Később, az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság drogcsoportot hozott létre egy megelőző modell kialakítására. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal tájékoztató filmeket készített szülőknek, pedagógusoknak és diákoknak, az Országos Egészségvédelmi Tanács pedig mintegy 550 ezer példányban különböző kiadványokat jelentetett meg. E filmek és leporellók felhívják a figyelmet arra, mik a drogfogyasztás tünetei; milyen maradandó károsodásokat okoz használatuk; súlyos esetekben hogyan kell elhárítani a közvetlen életveszélyt, és hova fordulhatnak segítségért. Számos egyházi közösség és két társadalmi alapítvány — a Maradj köztünk! és a Gyermekek a gyermekek egészségéért—is célul tűzte ki a szenvedélybetegek segítését. Az érdekelt tárcák és intézmények munkájának összehangolására tavaly az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottságban kábítószer-bizottság alakult. Ennek feladatait vette át az év elejétől az Országos Egészségvédelmi Tanács kábitószer-bizottsága, amelyben elhatározták a hazai kábítószer-ellenes politika és stratégia kialakítását, valamint a külföldi szervezetekkel való kapcsolattartást is. A bizottság jelentős segítséget kap az ENSZ bécsi kábítószerközpontjától, az Egészségügyi Világszervezettől, valamint a Nemzetközi Alkohol- és Kábítószerellenes Tanácstól. Az Egyesült Nemzetek Kábítószer-ellenőrzési Alapjának tagjaként a testület részt vett az új nemzetközi kábítószer- egyezmény kidolgozásában. BÜNTETNI VAGY GYÓGYÍTANI? Bár már megkezdődött a megelőző- és utógondozó-hálózat kiépítése—jelenleg az országban öt drogambulancián adnak tanácsot a hozzájuk fordulóknak, a fővárosban drog-telefonszolgálat működik, az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben pedig narkománokat kezelő osztályt hoztak létre — e téren még rendkívül sok a tennivaló. A jövőben a szakértők javaslatai alapján át kell tekinteni egyetíbk között azt, hogy- a jelenlegi jogi szabályozás mennyire szolgálja a szenvedélybetegek terápiájának eredményességét. Ä kábítószerekről és a bóditó hatású anyagokról szóló magyar jogszabályok ugyanis hatályba lépésük óta heves vitákra adnak alkalmat a jogászok és a terápiás szakemberek körében. Az érvényben lévő rendelkezések tiltják a kábítószer-fogyasztást, s megszabják a visszaélőkre, valamint a kábítószerek előállítóira, forgalmazóira és teijesztőire kiróható büntetés mértékét. E rendelkezések szükségességét az orvosok és pszichológusok nem vonják kétségbe. Több alkalommal rámutattak azonban, hogy a kábitószer-fogyasztás szenvedélybetegség; ezek az emberek elsősorban segitségre, gyógykezelésre szorulnak. Számukra a legkevésbé megfelelő gyógymód a szabadságvesztés, hiszen ez a fajta nevelőszándék több kárt okozhat, mint amennyi eredménnyel jár az átmeneti elvonókúra. A büntetés még inkább súlyosbítja helyzetüket, s pszichiátriai kezelésüket is kudarcra ítéli. A jogszabályok érvényesítése önmagában nem adhat megoldást a kábítószeresek gyógyítására, rehabilitációjára. Ezeket csak végső esetben, akkor is rendkívül körültekintően és egyénre szabottan kellene alkalmazni. A kábítószer-problémát tehát nem elsősorban bűnüldözési, hanem a társadalmi beilleszkedési zavarokat megelőző programként kell kezelni. Galgóczy Éva t Kipilla Edit keze alatt jól engedelmeskedik a speciális tisztázógép.
