Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-23 / 120. szám

1989. május 23. • PETŐFI NÉPE • 3

UNIVER ÁFÉSZ KONTRA PETŐFI NÉPE

A bíróság az újságírónak adott igazat

A Petőfi Népe cikkeinek ismertetésével kezdődött az Univer ÁFÉSZ által lapunk ellen indított sajtóper második tárgyalási napja. Március 15-ei tudósításunkban — mely a sajtó-helyreigazítási per kiindulópontja lett — egy munkaügyi vitáról számoltunk be. Jávorka Imre bolti eladó keresett jogorvoslatot a bíróságnál, mert at áfész orgoványi üzletéből áthelyezték Kecskemétre. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az Univer ÁFÉSZ intézkedése jogszabályba ütközött. A pervesztes áfész viszont kifogásolta tudósításunk egyik megállapítását, mely így hangzott:

A 301. számú 'orgoványi ABC-ben egymást váltották a vezetők és mindazokat valamilyen módon — hasonlóan Jávorkához — eltávolították, akiknek a visszaélésekről tudomásuk volt vagy arról szóltak.

Tegnap a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon dr. Galgóczi Mária tanácsa előtt tanúkihallgatásokkal folytatódott a sajtóper. A szóban forgó cikk szerzője, Pulai Sára újságíró kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a munkaügyi tárgyaláson hallottak és a szerkesztőségbe érkezett nagyszámú levél alapján alakította ki fenti véleményét. Áz áfész jogtanácsosa, dr. Gyifkó Árpád kérte az újságírót — akinek cikkeit egyébként elfogultnak minősítette — hogy nevezze meg azokat, akiket szerinte az áfész eltávolított az áruházból. Válaszul Pulai Sára több olyan levelet mutatott be a bíróságnak, melyek szerzői a Jávorkáéhoz hasonló eljárásról számoltak be. Köztük azt a levelet is, melyet az orgoványi bolt hat volt vezetője és dolgozója írt alá. Amint ebben írják: „Érthetetlennek tartjuk az Univer ÁFÉSZ perkezdeményezését. Kiss Tóth Endre ügyvezető szabálytalan intézkedései döntően befolyásolták a leltáreredmények kialakulását. Aki erről tudott, azt eltávolították az üzletből, még a fellebbezés lehetőségét sem biztosítva számára

A következő tanú, Kiss Tóth Endre ügyvezető meghallgatása során valóban meglepő dolgokra derült fény. A bíró kérésére az ügyvezető felmutatott egy iratot a pénztáros elleni fegyelmi kezdeményezésről, de ez nem volt szabályszerűen iktatva, az áfész központjában nem került elő másodpéldánya, s a fegyelmi eljárást lezáró vagy megszüntető határozatot sem hoztak.

Ugyancsak eltussolták azt az esetet, amikor Stégner István hentes megkárosította az áfészt. Öt kilogramm marhahúst összesen 66 forintért adott el „cicaeledelnek”. Amint az ügyvezető elmondta, a községi pártbizottság titkárával beszélték meg, hogy nem kezdeményeznek fegyelmit. Stégner ugyanis munkásőr volt, s az ügy Kiss Tóth tanúvallomása szerint rossz fényt vetett volna a kiváló címért versengő munkásőrszakaszra. (Az üzletben

Stégnert váltotta fel Jávorka, akinek áthelyezése óta ismét a korábban elbocsátott hentes bontja alkalmi munkában a húst a boltnak.)

Ugyancsak kiderült az is, hogy Kiss Tóth Endre két télen keresztül az áruház raktárában tárolta utánfutós gépkocsiját. Dr. Feldmájer Péter kérdésére az ügyvezető elmondta, hogy saját kulcsa volt a raktárhoz, ahová akkor ment be munkaidő után is, amikor akart. Dr. Simonyi Sándorné ügyész 'megjegyzésére, hogy — nem tartotta-e ezt furcsának, amikor ezekben az években tetemes leltárhiányok miatt sorra bocsátotta el ő maga mint munkáltató a bolt vezetőit? — azt válaszolta: — Nem, mert meg kell lenni a kölcsönös bizalomnak.

A harmadik tanú, Jávorka Imre meghallgatása során az áfész jogtanácsosa és a volt eladó között ugyanaz a vita folytatódott, melynek második felvonására ezután kerül sor a munkaügyi bíróság előtt. Jávorka ismét megismételte álláspontját, hogy személyi ellentét húzódik meg áthelyezése mögött. Mint mondta:

— Fekete bárány lettem, mert a pénztáros visszaélést követett el és én lelepleztem.

Az áfész jogtanácsosa a tanúkihallgatások után is fenntartotta eredeti álláspontját, továbbra is sérelmezve az újságcikk idézett megállapítását. A Petőfi Népe jogi képviselője szerint viszont egyértelműen kiderült, hogy szabálytalanságok történtek, hogy az embereket sorozatban elküldték a boltból, ahelyett, hogy a leltárhiányok valódi okait keresték volna. Az érintetteknek egyetlen esélye maradt az áfésszel szemben, hogy ügyüket a nyilvánosság elé tárják.

A bíróság ítéletét dr. Galgóczi Mária hirdette ki. Amint rövid Szóbeli indoklásában elmondta, a megyei bíróság bizonyítottnak találta, hogy a munkaügyi bíróság peranyaga, a szerkesztőségbe érkezett levelek s g leváltott Csikós Imre nyilatkozata alapján joggal alakulhatott ki az újságíróban az a meggyőződés, hogy visszaélések történtek az orgoványi áruházban. Ezek nyomán fegyelmi felelősségre vonás nem indult. Kiss Tóth Endre ügyvezető a leltárfelelősséggel össze nem egyeztethető módon a raktárban tartotta gépkocsiját. Nem kerülte el a bíróság figyelmét az sem, hogy Jávorka Imre hiába nyerte meg perét a munkaügyi bíróságon. Egyetlen napot sem dolgozhatott, mert az Univer kereskedelmi igazgatója, Patakyné Peak Mária más elnevezéssel ugyanazt, a korábbi formájában jogszabályba ütköző, intézkedést hozta. Mindezek alapján a megyei bíróság elutasította az Univer ÁFÉSZ sajtó-helyreigazítási kérelmét. Az Univer képviselője fenntartotta fellebbezési jogát.

A Jávorka-ügy további fejleményeiről beszámolunk lapunkban. _ lovas _

MSZMP—ELLENZÉKI KEREKASZTAL

Miért szünetelnek a tárgyalások?

A MAGYARORSZÁG EXKLUZÍV INTERJÚJA (III.)

Mit mond Kádár János?

(A Magyarország szerkesztőinek megjegyzése: A sorozat első részének megjelenése után sokan érdeklődtek az interjúkészítés körülményeiről, mások az MSZMP elnökének felmentése és a közlés időpontja között összefüggést véltek felfedezni. Ezért kötelességünknek tartjuk közölni: az időpontok egybeesése véletlen; ami pedig az ínterjúkészítés körülményeit illeti, lapunk főszerkesztője, az előzetes egyeztetések után, ez év március 10-én találkozott először és április 10-én utoljára Kádár Jánossal.

Egy másik megjegyzés arra vonatkozott, hogy a 4. oldal 3. hasábjának negyedik sorában közölt adat téves. Kádár János ugyanis nem hét, hanem két évig ült a szegedi Csillagbörtönben. Mint már annyiszor, a technika most is bajt csinált, ezért olvasóink szíves elnézését kérjük.)

Most pedig következzék a sorozat második — a Petőfi Népében harmadik — része.

Nem igaz az a hír, hogy az Ellenzéki Kerekasztal (EK) megszakította a tárgyalásokat az MSZMP-vel — nyilatkozta az MTI munkatársának érdeklődésére Tölgyessy Péter, az EK tárgyalócsoportjának tagja. Hozzátette: a május 8-ai Központi Bizottsági ülés óta valóban nem volt kapcsolatfelvétel, de az Ellenzéki Kerekasztal továbbra is fenntartja a már korábban ismertetett javaslatait. Azzal kapcsolatban, hogy az MSZMP reformkörei szegedi tanácskozásukon konzultációkat kezdeményeztek az ellenzékkel, elmondta: ez inkább beszélgetés lenne, mert az Ellenzéki Kerékasztalnak a mindenkori kormányzó párt által kijelölt illetékesekkel kell tárgyalnia. Az EK természetesen abban érdekelt, hogy az MSZMP igazi reformpárttá váljon, de a reformerők egyelőre még nincsenek a párt centrumában. Szólt arról is,

Amerikai

szemmel

Megdöbbentő, hogy milyen keveset tud az úgynevezett átlag amerikai polgár, az „utca embere” Közép-, vagy mai divatszóval Kelet-Közép-Európá- ról. — Nem képes különbséget tenni a Balkán és a Baltikum között — mondja Thomas Noon, a Minnesotai Egyetem Kelet-Európa-szakértője Mihan- csik Zsófia mikrofonja előtt. És vigasztalásul hozzáteszi, hogy az amerikaiak húsz-harminc százaléka azt sem tudja, hogy ki a saját elnöke.

Mosolyognánk ezen, ha a tapasztalatok, felmérések, riportok nem bizonyítanának hasonlót 'itthoni környezetünkben. Vagyis elképesztően keveset tudunk egymásról. S amit tudunk, az is a korábbi évtizedek, a hidegháborús évek elidegenítő politikája következtében tévedésekkel, túlzásokkal, torzító általánosításokkal terhes.

— Rossz értelemben vett elfogultság akad még magasabb körökben is — teszi hozzá a szakértő. Habár az utóbbi időben történt némi változás. Felgyorsultak az események, kezd a térség érdekessé válni. Amin az is értendő, hogy elsősorban a napi hírek, szenzációk, egy-egy drámai esemény vagy olyasmi, mint a Rubik-kocka volt, jelenti az „ismeretek” bővülését. No és a javuló

hogy véleménye szerint az MSZMP reformkörei természetesen elhelyezhetik majd koszorúikat Nagy Imre síijánál.

Tóth András, az MSZMP szakértője elmondta: a tárgyalások a legutóbbi KB-ülés óta egyelőre azért szünetelnek, mert váiják, hogy a különböző szervezetek választ adjanak a Központi Bizottság kezdeményezésére. A reformkörök nincsenek felhatalmazva a tárgyalások folytatására, de üdvözlendő minden olyan kezdeményezés, amely a jeled- legi holtpontról kimozdíthatja a megbeszéléseket. Azzal kapcsolatban, hogy a tárgyalások a reformkörök szerint az MSZMP delegációjának nem megfelelő összetétele miatt szakadtak meg, elmondta: a megbeszélések léte, eredményessége nem személyektől, hanem testületi döntéstől függ. Az MSZMP delegációja a Központi Bizottság által jóváhakapcsolatok, melyekbe az egyetemi oktatás is beletartozik.

Mint kiderült, még nagyon sokat kell tenni kölcsönösen a valódihoz legalább közelítő kép — image — kialakítása érdekében.

A szó elrepül...

„Verba volant, scripta manent." A szó elrepül, az írás megmarad — tartja a latin mondás. Bizonyára ez a gondolat is megfordult a szerkesztők fejében, amikor elhatározták, hogy a rádió „168 óra" és „Gondolat-jereimű műsoraiból újságot készítenek. Mester Ákos és Bölcs István ezzel a hetilappal mintegy kibővítették hallgatóik táborát. Ugyanakkor lehetővé tették, hogy technikai segédeszköz nélkül bárki megőrizhesse a legérdekesebb inteijú- kat, riportokat.

Nem akarok reklámot csinálni az újságnak — nincs is ráutalva —, de állíthatom, hogy a mostani, szenzációkat bőven termő, sőt hajszoló világban is érdemes figyelni a jelzett két rádiómagazin anyagaira. Úgy vélem, hogy a kiemelkedő személyiséggé érett szerkesztők munkája ezzel vált teljessé. Miközben az újság még fokozza is a műsorok iránti érdeklődést.

gyott mandátum alapján tárgyal. A személycserék tehát önmagában nem jelentenének megoldást.

Szólt arról is, hogy a Központi Bizottság május 29-ei ülésén várhatóan foglalkozik az ellenzék és az MSZMP közötti tárgyalásokkal. Tóth András szerint elképzelhető, hogy a nemzeti kerekasztal valamifajta csoportosítással jöjjön létre, így például az egyik oldalon ülne az Ellenzéki Kerekasztal, a másikon az MSZMP. Ugyanakkor helyet kapnának az asztalnál olyan szervezetek is, amelyek egyik oldalon sem kívánnak ülni. Esetleg megfigyelők is részt vennének a tárgyaláson, olyan szervezetek, csoportok, amelyeknek neve eddig nem vetődött fel. Végezetül hangsúlyozta: a jelenlegi megmerevedett álláspontokat mielőbb fel kell oldani, mert ezt igényli a társadalmi helyzet, a válság elhárítása s a közvélemény is a felelős politikai tényezőktől.

Gyermeknap

előtt

Bármilyen ünnep, melyet évente egyszer rendezünk embertársaink tiszteletére, csupán illúzió. Hiszen tudjuk, hogy nemcsak egy nap, de egész éven át kellene tisztelnünk, becsülnünk például a nőket, áz anyákat, a gyermekeket, a pedagógusokat, a vasutasokat, az építőket, hogy ne is soroljam tovább, kiket. Egy napra reflektorfénybe állítjuk őket, hogy lelkiismeretünk ne háborogjon. Szeretném hinni, hogy a gyermeknap nem az ilyen elröppenő alkalmak közé tartozik.

A rádió egész héten sugározza a gyermekeknek, az ifjúságnak szánt műsorait — ilyenek a Nyitnikék, a Ki kopog?, a Kölyökrádió, a Beszélgessünk stb. —, de szombaton és vasárnap most külön is figyel a jövendőt jelentő hallgatóságára. Lesz majd Gyermeknapi csúcsforgalom, lesznek Gyermeknapi ajándékok, Madarak — fák — virágok címmel vetélkedő, s működik majd a gyermeknapi Kölyökrádió.

Amint a gyermekek jegkedvesebb rádiós barátja, Szabó Éva íijá: „Mert a hétköznapokból a gyermekeknek is jócskán kijut. így hát legyen igazán az övék ez a vasárnap, velünk, felnőttekkel együtt, legalább egy napra jobban, mint máskor.” Legyen, de ne csak egy napra!

F. T. P.

Hálátlan szerep

— Tudom, hogy történelmi múltunk egyes, Önre nézve is súlyos következményekkel járó epizódjainak felidézése felzaklatja, mégis folytatnom kell a Rajk-üggyel kapcsolatos kérdéseket.

— Kérdezzen csak.

— Szó esett már az MDP Központi Vezetőségének 1949. június 11-ei üléséről. Tudna-e arról és az azt követő fejleményekről részletesebben szólni?

— Részletesen és pontosan nem, de talán nagy vonalakban igen. A dokumentumok segítségével a tévedések persze kiigazíthatók, ámbár azt mondják, nem maradt fenn minden (dokumentum) hiánytalanul. Az említett KV-ülés délelőtt zajlott le. A forgatókönyv szerint ott nekem mint főtitkár- helyettesnek és belügyminiszternek ismertetnem kellett a helyzetet. Ezt a hálátlan szerepet Rákosi- ék rám osztották ki. Később, a börtönben, többször is eszembe jutott, talán ez sem volt véletlen.

Rákosiék tehát úgy állították össze a tájékoztatót, hogy abban Rajk László mint egy kémcsoport vezetője szerepelt, a „beszervezett” tagok közé tartózott Szönyi Tibor, a kádérosztály vezetője is, akit, ha jól emlékszem, elsőként tartóztattak le.

— Voltak-e hozzászólások, született-e valamilyen határozat?

— Többen is hozzászóltak. Voltak, akik közvetve cáfolták a vádakat, vagy azok egy részét. A vádak között szerepelt például az is, hogy Rajk és környezete nem szerette a munkásembereket. Az egyik felszólaló viszont azt mondta, hogy Rajk nagyon népszerű volt a munkások között. De hát nem ez volt a mérvadó.

— Hozott-e határozatot a testület?

— Rákosi Mátyás volt az utolsó felszólaló és ő ismertette a határozatijavaslatot is, amit a KV azután elfogadott.

Részlet a jegyzőkönyvből:

A trojka döntött

„Szakasits elvtárs: A határozatot Rákosi elvtárs fogja ismertetni.

Rákosi Mátyás elvtárs: Kedves Elvtársak! Tisztelt Központi Vezetőség! A' határozati javaslatot, amelyet a Politikai Bizottság megbízásából kidolgoztam, egyes részleteiben meg akarom indokolni. Először szeretném a kémek, provokátorok kérdését a munkásmozgalomban általában érinteni. Ezek az osztályharcnak ugyanolyan velejárói, mint minden harcnak és minden háborúnak. És ez így volt a munkásmozgalom első napjától kezdve. Kezdettől fogva voltak kémek és provokátorok. Marx mellett az első Internacionálé végrehajtó bizottságában ott ült Ekari- usz, a rendőrkém. A Bolsevik Párt történetéből ismerjük Malinovsz- kij provokátor esetét, akinek még Lenint is sikerült egy ideig megtévesztenie. Természetes, a kémek és provokátorok szerepe még nagyobb akkor, amikor a marxista párt uralomra jut és hogy milyen károkat tud okozni, legvilágosabb példa a trockisták kártevése a Szovjetunióban. ■ Természetes, hogy kémektől és provokátoroktól a magyar munkásmozgalom a fel- szabadulás után sem lehetett mentes, hiszen a felszabadulás előtt hemzsegtek Pártunkban a kémek és provokátorok. Ennélfogva egy percig sem hittük, hogy a mi Pártunk olyan szerencsés lesz, hogy nem férkőznek be sorainkba kémek és provokátorok. Ellenkezőleg, ezzel mi régen számoltunk. Ezért már régen felfigyeltünk az olyan jelenségekre, mint amilyeneket például Rajknál tapasztaltunk. Hozzátehetem, hogy Szőnyit is régóta figyelemmel tartottuk, de természetesen ugyanakkor vigyáztunk arra, hogy ha már nyomára jutottunk ilyesminek, akkor úgy vágjuk fel, úgy likvidáljuk, hogy aztán alapos munkát tudjunk végezni.

Az ilyen kémszervezet felszámolásának idejét ugyanúgy meg kell válogatni, mint egy ütközet vagy operáció időpontját. Mert ez. is egy ütközet az osztályharc frontján. És megmondhatom az elvtársaknak, hogy a letartóztatásra a választás utáni 24. órában adtuk meg az utasítást. Szóval, amikor a dolog megérett, egy pillanatra sem tétováztunk. Ismétlem: amíg kapitalista lesz a világon, addig mindig lesz kém vagy provokátor. A kém vagy provokátor veszélye állandó, mindig meglevő veszedelem...”

(Rákosi ezután ismertette a határozati javaslatot, amely kizárta a pártból Rajkot és Szőnyit, hangsúlyozva, hogy küzdeni kell minden elhajlás, a trockizmus valamennyi megnyilvánulása, a klikkek, a csoportok kíálakülásá éllén," s' persze nem maradhatott el az sem, hogy- „fokozni kell az éberséget”).

A határozati javaslat egyik pontja arról szólt, hogy a KV jóváhagyja a PB és a titkárság intézkedéseit. Ez egyebek között azt is jelentette, hogy biankó csekket állítottak ki Rákosi, Gerő és Farkas számára, noha a bizottság tagja volt rajtuk kívül Szakasits Árpád és Kádár János is. A trojka azonban minden fontos kérdésben maga, esetenként pedig *——• Rákosi Sztálinnal való megbeszélésre hivatkozva -aegyedül döntött.

Minthogy a vitában többen is adatokat követeltek, Rákosi zárszavában ez elől kitért, mondván „ ... minél több adatot közlünk, annál hamarabb tudják meg a szabadlábon levő kémek, hogy mi a helyzet”. (Tehát Rákosi már tudta, hogy a „kémek és provokátorok” köre hamarosan bővülni fog. — A szerkesztő)

— Szeretném felidézni Önnek, hogy Rákosi azt is hangoztatta a tanácskozáson: nem baj, ha a történtek után nagy lesz a gyanakvás, s örül, hogy mind többen felülvizsgálják korábbi nézeteiket, mert kezdetben meglepő dolgokat tapasztalt. „Voltak elvtársak, akik eljöttek a letartóztatottak ügyében és azt mondták, hogy tűzbe tennék értük a kezüket. Mondtam, hogy az embernek csak két keze van, s ha nagyon tűzbe teszi, megégetheti.” Ezek Rákosi szavai. Ön szerint voltak-e, akik kételkedtek Rajk bűnösségében?

— Voltak. A félelem persze sok embert megbénított, mások kételkedtek vagy esetleg elhitték, amit mondtak nekik. Mindenesetre Rákosi megnyilatkozása is jelzi, hogy voltak, akik, ha erőtlenül és eredménytelenül is, de megpróbáltak legalább kételyeiknek hangot adni.

— Igazak-e azok a hírek, hogy Rajkot -megkínozták és mégsem vallott?

— Egy alkalommal, azt hiszem, Péter Gábor számolt be arról, hogy Rajkot megverték, de nem vallott. Akkor én azt mondtam, hogy Rajk Lászlót ismerem. A horthysta rendőrség sem tudta megtörni. Veréssel most sem fognak vallomást kikényszeríteni belőle. Úgy tudom, ezt követően abba is hagyták a bántalmazást.

—Említette, hogy a Központi Vezetőség két alkalommal tárgyalt az ügyről. Az első júniusban volt. Mikor került ismét napirendre ez a téma?- Ez szeptemberben lehetett. Akkor már nemcsak Rajk és Sző- nyi, hanem mások is letartóztatásban voltak, köztük Pálffy György tábornok, továbbá két ezredes és több alacsonyabb rangú katona- és rendőrtiszt. Az ott elhangzott tájékoztató is Rákosi forgatókönyve szerint készült. Rajknak bűnéül rótták fel, hogy Horthy rendőrségének besúgója volt, kémszolgálatokat teljesített az OSS nevű amerikai felderítő szervezetnek, a Ges- tapónak és ez utóbbi ügynökeként tért haza, majd jelentkezett Hain Péternél. Itt már az is elhangzott, hogy Titoék formálisan beszervezték. Rankovics, állítólag Tito utasításaként, közölte volna Rajk Lászlóval, hogy likvidálni kell a magyar állam és a kommunista párt vezetőit, továbbá, hogy a vezetést ezután Rajk vegye a kezébe. (A Központi Vezetőség említett ülését 1949. szeptember 3-ára hívták össze. — A szerkesztő.)

Jegyzőkönyvi részlet

Részlet a Központi Vezetőség 1949. szeptember 3-ai ülésének jegyzőkönyvéből.

* „Kádár elvtárs válasza a referátummal kapcsolatos felszólalásokra:

A felszólalásokban dominált az egyéni önkritika, a felelősség kérdése. Ezzel kapcsolatban — meg bocsássanak — egy megjegyzést engedek meg magamnak. Eleinte olyan impresszióm volt, mint némely termelési értekezleten, ahol üzemeket tesz a Párt kritika tárgyává és a jelenlevő elvtársak a fő kérdéseket végighallgatják, és amikor felszólalnak, elkezdik magyarázni, miért volt így, vagy úgy. Én azt hiszem, hogy az információ, maga az ügy, sokkal szélesebb ennél és sokkal nagyobb kérdésről van szó, mint ahogy az első felszólalók foglalkoztak vele. Az az impresszióm volt, mintha a volt szociáldemokrata elvtársaknál az összeesküvés élő, eleven kérdéssé csak akkor változott volna, amikor Jusztusz és Horváth neve felmerült. Ezzel kapcsolatban egy kérdést szeretnék felvetni. Itt nem csak egyéni felelősségről van szó. Most már tisztán látjuk, hogy az összeesküvők kik voltak. Sem kommunisták, sem szociáldemokraták nem voltak, hanem rendőrségi besúgók, kémek voltak, akiknek egy része a Kommunista Pártba, egy része a Szociáldemokrata Pártba épült be, megbízóik és tevékenységük iránya közös volt. Ami az egyéni felelősséget illeti, természetszerűen fennáll, ennélfogva az önkritikát ilyen vonatkozásban, Marosán és a többi elvtársak részéről helyesnek tartom. Azt hiszem, hogy a mi pártszerű, bolsevik önkritikánk nem ilyen. Nekünk nem a múltba visszatekintve gyónásszerűen meaculpázni kell, hanem az önkritika elevenebb és a bolsevik önkritikával azonos formája azt jelenti, amit például Lo- sonczy és Bíró elvtárs megpendített, hogy a tapasztalatokat felhasználva a jelenben próbáljuk kikorrigálni azokat a hibákat, melyeket az éberséggel kapcsolatban elkövettünk. A felelősség természetesen fennáll olyan értelemben is, hogy a Pártvezetőség is elmulasztotta sok tekintetben a kellő éberséget egyik-másik összeesküvővel szemben...”

— Kik szerepeltek a fizikai megsemmisítésre szántak állítólagos listáján?

— Rákosi, Farkas és Gerő.

Kanvó András

RÁDIÓJEGYZET