Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-22 / 119. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1989. május 2Z A mezőgazdaság a legveszélyesebb? Bács-Kiskun „előkelő99 helyen a baleseti statisztikában Megyénkben a foglalkozási balesetek száma 1987-hez képest 1,3 százalékkal emelkedett az elmúlt esztendőben. Ezen belül az úti baleseteké 26,7 százalékkal csökkent, 9,6 százalékkal több volt viszont a munkabaleseteké. Ez utóbbival országosan az ötödik helyet foglaljuk el a statisztikában. Bár sokasodnak a balesetek minden megyében, ennek mértéke azonban eltérő. Bács-Kiskunban a 7,5 százalékos emelkedés fölötte van a hazai átlagnak. A halálos kimenetelű balesetek száma 32-ről 27-re, ezen belül a munkabalesetek száma 22-ről 15-re csökkent. Súlyos csonkulásos baleset két év alatt egy történt megyénkben. A 36 gazdasági ágazat közül a következő ötben fordult elő az összes baleset túlnyomó része (közel 72 százaléka): mező- gazdaság (33), gépipar (12), élelmiszeripar (9), könnyűipar (9), belkereskedelem (7 százalék). Korábban ugyanez volt a sorrend, a számadatok sem változtak lényegesen. Bizonyára törvényszerű okai vannak ennek, olyanok is, amelyeken nem lehet változtatni. A mezőgazdaságban például a sajátságos munkakörülmények miatt is történhet sok, súlyos baleset. Különféle, nagyhatású vegyszerrel dolgoznak, az erőgépvezetők többnyire egyedül végzik munkájukat a határban. Nincs aki segítsen, ha javítani kell a gépet, vagy ha bekövetkezik a baj. A balesetek elsődleges oka a sérült előírás-ellenes munkavégzése volt az esetek 23 százalékában; a környezeti hatás, anyag (pl. ha valaki elcsúszik a síkos padozaton, ha egy faág az ember arcába csapódik stb.) 14, a sérült fegyelmezetlensége 10, a berendezés, gép, eszköz hét, szervezési hiba három százalékban. Az elmúlt évben is ezek szerepeltek az első öt helyen, de más sorrendben és nagyobb arányban. A környezeti hatás, anyag okozta baleset három év alatt 40 százalékról csökkent tizennégyre. Úgy tűnik, jobban odafigyelünk az ilyesmire, talán okulva a tragikus esetekből, nagyobb gondot fordítunk a balesetmentes környezetre. Azt hinné az ember, hogy a legtöbb baleset géppel fordul elő. Messzemenően nem így van. Mintegy bizonyítékául annak, hogy a gépre vigyázni már megtanultunk, mást viszont nem veszünk eléggé komolyan. Nem géppel volt kapcsolatos tavaly a balesetek 53 százaléka. Közlekedési eszközzel történt 13, szerszámmal tíz, emelővel, szállítóberendezéssel öt, mezőgazdasági gépekkel három százaléka. Korábban is ezek a berendezések foglalták el az első öt helyet a fekete statisztikában, legfeljebb kisebb arányban. De ugyanaz az öt munkakör „állt az élen” tavaly is, mint a megelőző esztendőben. Nevezetesen a segédmunkások, a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak, a lakatosok, szerszámkészítők, az építőipari fizikai munkások, valamint a szállításban, hírközlésben dolgozó fizikaiak között történt a legtöbb baleset. Bármilyen szempontból vizsgálódunk is, a tavalyi balesetek helye, oka, módja stb. megegyezik az előző évivel. Szóval, ebben sincs változás, nem csak a gazdaságban. A. M. Versenyben az idővel A dokumentumfilmek valóságértéke Hagyományosan erős műfaja mozgóképkultúránknak a dokumentumfilm. Az utóbbi esztendőkben meg szinte reneszánszáról beszélhetünk. így adódott, hogy a XXI. Magyar Filmszemle idén immár a nevében is kifejezte: nem a játékfilm áll az alkotómunka középpontjában. Bonyolult háttere van e folyamatnak. A legfontosabb mozzanat tán az,'hogy a társadalmipolitikai változások sebessége meghaladta a játékfilmes ábrázolásmód ütemét, hiszen a fikció „munkaigényesebb”: hosszabb érlelést követel a forgatókönyv, a szereplők kiválasztása stb. Ezzel szemben a dokumentumfilmhez „csupán” éles szem szükségeltetik; a valóság szinte „egy az egyben” adhatja oda magát a rászegezett kamerának, és lényegesen olcsóbb is, mint a játékfilm. Márpedig tudvalevő, hogy filmgyártásunk (is) súlyos anyagi nehézségekkel küszködik. A dokumentumfilm „elviseli” a kevésbé költséges feketefehér filmnyersanyagot, sőt egyre gyakrabban készül oly módon, hogy (fekete-fehér vagy színes) videófelvételről másolják át filmszalagra a művet a mozivásznon való vetítés érdekében. A néző kérdőjelei Nem véletlen, hogy a játékfilm is sok mindent átvesz ezekből a lehetőségekből, határműfajok, átmenetek alakulnak ki. Nem véletlen az sem, hogy Dár- dayék „Budapesti Iskolája” (ahogyan a néhány éve megszüntetett Társulás Stúdió vonzásköréhez tartozó alkotókat, műveket a külföld számon tartja) éppen mostanában éledezik mint Video Innovációs Társaság, megteremtve mindjárt egyik •— méltán sokat vitatott — alapművét, Dárday—Szalai A do- kumentátorát. A dokumentumfilmeknél maradva, a jelzett változások fölerősítették egyszersmind e műfaj alkotói-szakmai problémáit. Nagy a keveredés, sok a tisztázatlanság magukban a műfajokban, és még inkább számottevőbb a zavar az eszközhasználatban, formanyelvben. Elkülöníthető — elkülönítendő — volna egy olyan vonulat, amely rögzíti a tényeket, megőrzi az utókor számára valamely korszak embereinek valamely korszakra vonatkozó vallomásait. Sára Sándor munkássága ebből a szempontból a legjelentősebb: a II. világháborús időszak magyar nemzettudatát vizsgáló Pergőtűz folytatásaképp készült el a Csonka-Bereg vallomásfolyama azoknak a honfitársainknak a megpróbáltatásairól, akik nem hadifoglyokként éltek meg rabsorsot szovjet táborokban. Ugyanígy dokumentál, adatol visszaemlékezések segítségével a Nagy Imre és csoportja elrablásával kapcsolatban Ember Judit a Menedékjog — 1956 többórás filmszalagján vagy a Habsburg Ottót — rövidebben — faggató Isten akaratából ..., a történelmet makacsul újraélesztő Bokor Péter munkája, vagy az ... evilágból..., Tölgyesi Ágnes idős apácákat szóra bíró filmje. E művek fontossága, dokumentumértéke, puszta lejegyzésnél jóval gazdagabb információtartalma — hiszen látjuk is a beszélőt: arcát, mozdulatait, esetleg környezetét — tagadhatatlan. Mégis mi a néző itt-ott nyomasztó gondja? Egyrészt a vetítés sokszor roppant hosszú időtartama, másrészt az a fajta — tévesen értelmezett — puritanizmus, mely a megnyilatkozó személyen kivül még legfeljebb egykori filmdokumentumok beillesztését látja csupán indokoltnak. Sára Sándor munkái erre a legszemléletesebb példák. Olykor meg hiányos az információ, s ezt művészkedő-szépelgő megoldások leplezik (Tölgyesi Ágnes), a rendező ideológiai aggodalmai erőltetetten ironikus hangvételben fejeződnek ki (Bokor Péter); néhol az emlékek elősorjáztatása öncélúnak, túlméretezettnek látszik, s nem elegendő a kérdező-rendező kontrollja, egyes helyeken tárgyi biztonsága. Ember Judit dobozból kiszabadult Pócspetrije pedig dicséretesen elfogult a hajdani koncepciós per áldozatai iránt, és az egyház oldaláról nem érzékeltet provokatív magatartást. Rosszul választott hősök A valóság hullámai gyakran elöntik á rendezőt. Még a sikeres, gyakorlott Magyar József sem választja ki téved- hetetlenül azokat a szereplőit, akik a nagyobb számban férfiakat tizedelő népbetegség, a szívroham kapcsán egyéni hányattatásaikban valami társadalmilag is lényegeset tudnának fölmutatni (Lenullázott légió); még inkább rosszul választ hőst Szobolits Béla, aki ráadásul menzeli utánérzésekkel próbálja megnövelni a hatást (Makacs álmok). A hősválasztással gyűlik meg a baja Tényi Istvánnak í$, aki csak a végén s mintegy mellékesen véteti észre egy afféle ózdi Kohlhaas Mihály lázadásában a meghatározó szerepű személyes motívumokat, s így a film túlzottan megtapad az országszerte ismertté vált ügynél, a bujtogató nyílt levelezőlapnál, röpcéduláknál — s'a bíróság változó keménységű döntéseinél (Felmentés nélkül). Szerkesztetlen, nehézkes a vidéki kiskirályoskpdást, antide- mokratizmust ^- egyébként okkal és helyesen — bíráló Ez zárkózott ügy (Zsigmond Dezső—Erdélyi János). A kiragadott példák azt jelzik, hogy dokumentumfilmjeink tartalmi izgal- masságához, politikai bátorságához a formának, az eszközhasználatnak, a kifejezésmódnak is föl kellene nőnie. Pótolhatatlan szerep Mert van erre lehetőség. Bizonyítja a sokoldalúan tájékozódó-tájékoztató Recsk, 1950—1953, „Egy titkos kényszermunkatábor története”,: Gyarma- thy Lívia, Böszörményi- Géza filmje, mely helyszíneiben, látványvilágában is változatos, meghaladva a riportfilm publicisztikus kereteit. Bizonyítja a Törődés, mely 1988 tavaszán mer szocialista módon gondolkodó,felnőtt rangú fiatalokat választani hőseiül (Zombori Katalin filmje). Bizonyítja a Gulyás- fivérek régebbi amatőr felvételeiből összeálló Balladák filmje, mely néprajzi útifilm, nótára, zenére, tájnyelvre s nem konjunkturálisán fölértékelt, közvelten politikumra összpontosítva, Kallós Zoltán romániai vándorlásainak tanújaként. Még Dobray György sokat — előzetesen is — támadott videófilmjét, a hazai prostitúcióról szóló K.-t is a dokumentum-mozgókép ^szakmai fölemelésének kísérletei közé sorolom: mert aligha közhely-megállapítás csupán, hogy a női népesség társadalmilag igazságtalan helyzetéből a prostitúció folyamatosan jelez egy i— veszélyes, pusztító, bomlasztó következményekkel járó — kiutat, és a film szituációi az adott lehetőségek között hitelesek, de legalábbis elfogadhatók (már a film újabb „folytatása” alig szolgál többlet- információval). S nem kellene félni attól a „borzas”, avantgárd dokumen- tumfilm-típustól sem, mely látszólag periférikus, szélsőséges helyzeteket szélsőséges eszközökkel, hagyományromboló hatáselemekkel mutat be. Fontos mindez, mert a társadalmi valóság gyakran a széleken mutatkozik a leginkább leplezetlenül. Ne véljük, hogy ezek a dokumentumfilmek a játékfilmek helyett, még kevésbé, hogy azok rovására beszélnek, villantják képeiket. Megvan az önálló, pótolhatatlan szerepük. Legjobb változataikban tökéletesen egyenrangúak a játékfilm csúcsteljesítményeivel. Ehhez azonban szakmai feladatok, szemléleti kérdések egész sóra vár elvégzőkre, megválaszolókra. A közeli jövő — így érzik ezt a stúdiókban a műgond jegyében kell hogy teljék a dokumenta- ristáknál is; csöppet sem reménytelen vagy kilátástalan .versenyben a társadalmi környezet változásaival. Kőháti Zsolt OLASZ FÉRFIAK Menekülés a nők elől Olaszországban országos szervezet alakult a férfiak megmentésére — az erősebb nem ugyanis elnyomottnak érzi magát, s úgy véli, legfőbb ideje visszaszerezni a nőktől elvesztett vezető szerepüket. A nők viszont azt mondják, hogy az elkényeztetett olasz férfiaknak — akik inkább meghalnának, semhogy bevásárlószatyorral kezükben mutatkozzanak az utcán — még sohasem volt olyan jó dolguk, mint most. Szinte egyidejűleg jelentette be az Olasz Háziasszonyok Szövetsége, hogy indulni kíván a következő választásokon, és alapította meg egy 45 éves elvált milánói vállalkozó az országos egyesületet a férfiak megmentésére. „Az olasz férfiakat túlságosan hosszú ideje nyomják el a nők, ideje, hogy felébredjünk és helyreállítsuk elvesztett felsőbbségün- ket” — nyilatkozta Gallini. Februárban újsághirdetésben megadott egy telefon- számot a boldogtalan nős férfiak számára. Azóta e telefon szünet nélkül cseng. Egyesületének 43 tagja van már, akik le akarják rázni a nőuralom igáját, és népszavazást akarnak rendeztetni arról, hogy a házasságot mint életre szóló elkötelezettséget váltsák fel egy három évre szóló, nem túl sok kötelességet tartalmazó szerződéssel, amelyet csak közös akarattal lehetne megújítani: „Mi nem gyűlöljük a nőket, sőt ellenkezőleg. De a nők bájosak és ravaszak, amíg a férfiak naivak, azután meg, amikor a házasságnak vége, kifosztják őket. Az egyesület szerint az olasz férfiak hanyatlása 1975: ben kezdődött, amikor elfogadták az új családjogi törvényt. Ez egyenlő jogokat és kötelességeket írt elő a férj és a feleség számára. Azelőtt jogilag a férj a család feje volt, és szabadon eldönthette, hogy hol éljen a család és hogyan neveljék fel a gyermeket. „A nők mindig követelőznek, de tovább élnek, mint a férfiak, korábban mehetnek nyugdíjba, váláskor megkapják a férfi pénzének és vagyonának felet, a gyereket meg érzelmi és pénzügyi zsarolásra használják. Most, amikor a háziasszonyok szövetsége teljes gőzzel tör előre, meg kell menteni a férfiakat.” — mondta Gallini. A férfiegyesület a háromévi házassági szerződés követelése mellett társasutazásokat szervez egzotikus helyekre, a Ka- rib-tengerre vagy Madagaszkárra, — ott még az olasz férfinak van némi becsülete. Nincs mit csodálni, hogy az ilyen szavak félelmet keltenek az Olasz Háziasz- szonyok Szövetségében. A hat éve működő nőszervezetnek félmillió tagja van, akik el akarják ismertetni a nők otthon végzett megfizetetten házimunkáját. A férfiszervezet legnagyobb rémületére a Háziasszonyok Szövetségében 900 férfi is van. Többségük özvegy vagy elvált férfi, aki női segítség nélkül képtelen rendben tartani az otthonát, de nehány férfi meggyőződésből lépett be, mert támogatja a háziasszonyok ügyét. „A mi kultúránkban meg mindig a nőnek kell a mindenesnek lennie. Mi meg akarjuk változtatni a közvéleményt, és meg akarjuk győzni az olaszokat, hogy nem férfiatlan dolog, ha egy férfi felmossa a követ vagy megfőzi a kávét —mondja Alessandra Caradonna, a nőszervezet egyik tartományi szekciójának vezetője. -r- Ismerek olyan férfiakat (Uyen a férjem is), akik egy bevásárlószatyor cipelesére sem hajlandók, mert félnek, hogy mit mondanak a férfitársak, ha meglátják őt így az utcán”: Mint a legtöbb nyugati országban, Olaszországban is sokkal több nő dolgozik teljes munkaidőben házon kívül, mint 30 évvel ezelőtt. Csakhogy Olaszországban a társadalom még rundig elvárja a nőktől, hogy a háztartás, a gyerek- nevelés, sőt gyakran az idős rokonok gondozásának összes terhét is viseljék. Az olasz törvények a háziasszony fogalmát még mindig „nem termelő, mások által eltartott személyként” határozzák meg. A Háziasszonyok Szövetsége ennek a formulának az eltörléséért lobbizik, és elhatározta, hogy ha nem kap választ, pártot alapít, és indulni fog az 1992-ben esedékes választásokon. A szövetség anyagi elismerést is ki akar harcolni az államtól a házimunkáért. A kezdeti cél havi 220 dollár, amit szimbolikus összegnek tartanak, és nem is nevezik fizetésnek. A háziasszonyok szövetségének tagsága többségében fiatal, de vannak benne idősebb asszonyok is, akik azt szeretnék, ha a helyzet legalább az unokáik számára megváltozna. „A latin kultúra még mindig olyan, hogy a mama mindent megtesz a fiacskájáért, aki aztán úgy is nő fel, hogy soha egy szalmaszálat nem rak keresztbe saját magáért” — állapítja meg -Caradonna a nőszervezettől, & levonja a harci programmal felérő következtetést: A nők olyan férfit kapnak, amilyent megérdemelnek—így ha változást akarunk, nem máson, rajtunk múlik a dolog. (MTI—Panoráma) SAJT0POSTA Még egyszer a szociális segélyről Többször beszámoltunk már lapunkban arról, hogy a rászorulók szociális segélyezésénél egyszerűsítették az eljárást, így a korábbi gyakorlathoz képest sokkal hamarabb kaphat pénzt a kérelmező. Azóta mind több településről jelzik olvasóink, hogy az illetékes hatóságok csak a gyógyszerköltség fedezése esetén hajlandók az azonnali segély megállapításara és kiutalására, egyéb esetben továbbra is érdeklődnek a hozzátartozók anyagi helyzete felöl. Szabályós-e mindez? — kérdeztük a megyei tanács vb egészségügyi osztályvezetőjétől, dr. Ligeti Zsuzsannától, aki ezt felelte: , - A Magyar közlöny idei 23, számában megjelent 10/1989, (IV. 15.) SZEM számú rendelet félreérthetetlenül közli, hogy április közepe óta nem kell vizsgálni az esetenkénti segély igénylésékor a tartásra kötelezhető hozzátartozó (házastárs, szülő, gyermek) jövedelmi viszonyait.--Vagyis szükségtelen az úgynevezett környezettanulmány készítése? — A régi értelemben igen. Most már csupán annyi a dolga a segélyt kérő ügyében a tanács szociálpolitikai munkatársának, hogy a fehorolt okokat számbavegye, és úgy döntsön a folyósítandó összegről. Ennek mértékét elsősorban az határozza meg, hogy az illetékes tanácsnak mennyi a szociális ellátásra rendeltetett pénze, meg az: sok-e a rászoruló. Fontos tudni, hogy évente legfeljebb hat alkalommal folyósítható ilyen ebnen pénzbeli támogatás is ugyanazon személynek. Uj presszó Ágasegyházán E kisközség kulturált vendéglátásra vágyó polgárai az utóbbi években nemigen voltak elkényeztetve, ha kávét, üdítőitalt, vagy éppen süteményt akartak elfogyasztani lakóhelyükön, hiszen jobb hiján egy düledező épületben lévő presszót kereshettek csak fel. E barátságtalan környezet kevés embert vonzott. Tudta, látta mindezt az egység gazdája, az Univer szövetkezet is, amely nemrégen elhatározta: gyökeresen változtat a tarthatatlan helyzeten. Az elgondolást tett követte: a szövetkezetiek megkapták a rossz állaga miatt nem működő művelődési ház egyik szárnyát, ahol nagyobb ráfordítással kialakították az új presszót. Kovács József olvasónktól tudjuk, hogy a berendezési tárgyak helyszínre szállításában a lakosok jelentős része segédkezett. Az egyéb részletekről az áfész helyi ügyvezetője, őri Tiborné tájékoztatott: — Körülbelül hárommilliós költséggel alakítottuk ki e vendéglátóüzletet, ahol most már kellemesek a körülmények. Való igaz, sok helybeli is szorgoskodott annak érdekében, hogy a május elsejei nyitásra minden tárgy a helyén legyen. Úgy vélem, nagyon hangulatos a presszónk, ahol rövidesen színes televízió is működik majd. Továbbra is kérdőjelek —- nyugdíjügyben Április 17-ei Sajtóposta rovatunkban közzétettük a lajos- mizsei Kocsis Mihály né elgondolkodtató esetét: Tavaly tavasszal már saját nyugdíjban részesült, amikor meghalt a szintén nyugállományú férje. Utána özvegyi nyugdíjat igényelt, melynek formanyomtatványát néhai házastársa munkáltatójának, a helyi Népfront tsz-nek egyik ügyintézője töltötte ki és postázta. E kérelmet nem írta alá olvasónk, s bár erről informálta a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot, az őt tette felelőssé, amiért a kétféle jogcímen felvett pénze több volt, mint az ilyen esetekre 1988-ban érvényes összeghatár. A tartozásáról és a visszatérítés módjáról küldött ugyan nem is egy értesítést az illetékes szerv, ám e papírok eltérő adatain nem tudott eligazodni a panaszos, aki azonban rádöbbent: a. levonás révén 2539 forintra csökkent ellátása jóval alatta van a hivatalosan megállapított — egy főre jutó — létminimumnak. Mivel szerkesztőségünkben sem sikerült megfejteni a számszaki különbség rejtélyét, írásunk végén megjegyeztük: ellátási ügyben joggal vár el pontosságot, hibátlan intézkedést a nyugdíjra jogosult ember. E sorokra az alábbiak szerint reagált a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vezetője, Bálintné Füleky Jolán: Az özvegyinyugdij-igénybejelentő lapján levő egyik kérdésre, hogy a kérelmezőnek folyósítanak-e más ellátást, nemleges a válasz. A harmadik oldalon pedig ott a nyilatkozat, miszerint e válaszok megfelelnek a valóságnak. Mindezt Kocsisné hitelesítetté a saját kezű aláírásával. Ami azonos az egyéb beadványain található kézjegyével. Ezek után állapítottunk meg részére 1988. március 1-jétől 2690forint — havonta kiutalandó ■— özvegyi nyugdíjat, amelyet a szintén havi 2631forint saját ellátásán felül kapott. Az összesen 5321forint helyett azonban az elmúlt esztendőben neki csupán 3230forint járhatott volna, amelyet tévedésből toldottunk meg havi 2091forinttal. A hibát öt hónap elteltével vettük észre, ám akkorra már kiutaltunk 10 455forintot, jogtalanul. E summa végül is 6036 forintra csökkent, ugyanis különbözeiként beszámítottuk az elhunyt személy utolsó nyugdiját, amit nem vett fel az özvegy, akinek a havonta törlesztendő tartozásrészletét méltányosságból mérsékeltük. E határozatainkról tájékoztattuk a nyugdíjast. Az utóbb említetten túl levonjuk a Kocsisáét megillető ellátásból — idén májustól — a kedvezményes tüzelőutalványa árának havi 200forintban megjelölt törlesztendő részletét is. Mindent összegezve: igazgatóságunk e nyugdíjügyben nem követett el mulasztást. A szerkesztő megjegyzése: Továbbra is sok a kérdőjel e sérelmet illetően. Itt van például az aláírás körüli vita: az egyik fél azt állítja, nem tőle származik, a másik fél ugyanakkor hitelesnek minősíti azt. Erről dönteni nem a mi dolgunk, következésképpen azt sem tudhatjuk, hogy a kitöltött igénybejelentő lap adatai helyesek-e. Ahogyan az első cikkünkben is említettük, a panaszos jóvoltából kezünkbe került a nyugdíjfolyósító által készített néhány ténybeli irat, melyekből nem dérül ki világosan: miért annyi a tartozás összege, amennyi, s miképpen módosult a törlesztés mértéke? Mellesleg a hozzánk érkezett igazgatói levél sem tartalmazza, hogy pontatlan kiutalásból eredően mennyivel adós most olvasónk. ÜZENJÜK „Bácsborsódi olvasó jeligére: Az illetékes államigazgatási hatóság arról tájékoztatott bennünket, hogy az ön szomszédja tsz-tulajdont képező ingatlanban lakik, ahonnan akkor — feltehetően rövid időn belül — távozik véglegesen, ha már beköltözhető állapotba hozta a nemrégen vásárolt házát. Míg erre sor kerül, addig is kötelessége betartani a szocialista együttélés írott és íratlan reguláit, például azt: sem gépzajjal, sem más módon nem zavarhatja környezetének nyugalmát. Ha mégis sor kerül ilyen esetre, Ön csendháborítás jogcímen kezdeményezhet éllene szabálysértési eljárást a helyi tanácsnál. Bogyai Jánosnénak Bácsalmásra és másoknak: Köztudomású, hogy a munkáltató fizetés nélküli szabadságot köteles biztosítani a szülőnek, aki — kérelem alapján — kisgyermekét kívánja odahaza gondozni, a harmadik életéve betöltéséig. A gyes ezen időszaka immáron 22 és fél esztendő óta szolgálati időnek minősül, kivéve, ha méltányosságból történt az ellátás folyósítása. Idén január 1-jétől megszűnt e korlátozás. Csonkánénak, Kecskemétre: Ön azt írja levelében, hogy a 19-es jelzésű autóbusz miklóstelepi megállójától még legalább 1 kilométernyit kell gyalogolniuk a legközelebbi hobbitelkekhez (meg onnan vissza) a tulajdonosoknak, akik e fáradságot elkerülendően javasolják a járat útvonalának meghosszabbítását. Erre vonatkozó érdeklődésünkre a Kunság Volán személyforgalmi osztályvezetője, dr. Torna László közölte: a megyeszékhely említett külső területén azért nem bővülhet a 19-es busz által menetrendszerűen igénybe vett út, mert az csak a mostani végállomásig kiépített. Aszfalt-, illetve betonburkolat nélküli terepen pedig ilyen súlyú és méretű tömegszállító jármű-nem közlekedhet. Amennyiben az úttest portalaní- tott lesz, a Volán fontolóra veszi ottani járata útvonalának módosítását. „Mi az igazság”? jeligére: Nem kis meglepetéssel olvastuk sorait arról, hogy egyesek jogellenes módon kapják az özvegyi, valamint a rokkantsági nyugellátásukat. Noha e véleményét nem támasztotta alá tényekkel, konkrét adatokkal, úgy gondoljuk, ezzel kapcsolatosan a nyilvánosság előtt kell tisztázni az esetleges félreértéseket. Mindenekelőtt leszögezendő: a társadalombiztosítási szerv a szigorú szabályok előírta feltételek megléte esetén határoz a szóban forgó ellátások folyósításáról. Például bizonyítandó az özvegység, mint ahogy a rokkantsági állapot is. Amennyiben e körülményt illetően jelentős változások következnek be, tehát ha az özvegy férjhez megy, a rokkant újból munkaképessé válik, megszűnik az ilyen ellátásra való jogosultság, amiről szintén az említett szerv dönt. Végül annyit: az efféle hivatalos intézkedések jól előkészítettek, nem beszélve arról, hogy a társadalombiztosítási szakemberek rendszeresen és következetesen élnek az ügybeni ellenőrzési, felülvizsgálati jogukkal is, többi között akkor, ha ilyen tárgyú bejelentéseket kapnak a lakosságtól. „Szeretnénk másutt dolgozni” jeligére, Pálmonostorára: A hatályos rendeletek értelmében a magyar állampolgárok munkát vállalhatnak külföldön, mégpedig hatósági engedéllyel. Ez utóbbit — néhány kivételtől eltekintve — a lakóhelyileg illetékes megyei tanács vb munkaügyi osztályától kell igényelni. A kérelemhez csatolandó a munkáltató ajánlata (hiteles fordításban), az érvényes útlevél, a 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány, az egészségügyi törzslap, az önéletrajz stb. Annak nincs akadálya, hogy a házaspár gyermekét is magával vigye azon országba, ahol a munkavégzés történik. Megjegyezzük: a megyei munkaügyi szolgáltató iroda nem foglalkozik a külföldi munkahelyek felkutatásával, s az oda történő közvetítéssel. A határainkon túli foglalkoztatás lehetőségét mindenkinek egyénileg kell megkeresnie, s az illető céggel egyezségre jutnia. Sz. J.-nek, Izsákra: A Démász-tól azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az egyéni fogyasztó által felhasznált villamos energia díját nem a telek- vagy háztulajdonos köteles megfizetni, hanem az, akinek a nevén szerepel az árammérő. Ingatlan adásvétele után ezért célszerű, ha a volt és az új tulajdonos mielőbb személyesen bejelenti a fogyasztó személyében bekövetkezett változást az áramszolgáltató területi kirendeltségén, vagy a díjbeszedőnél. „Tisztelettel” jeligére, Kiskunhalasra: ön arról értesítette szerkesztőségünket, hogy 50 százalékosan csökkent munkaképessége következtében szociális járadékban részesül, amely összeg alig fedezi családja legszükségesebb kiadásait, pedig az egyik kiskorú gyermekéről is gondoskodnia kell. Emiatt szívesen vállalna könnyű teendőt, ám arról hallott, hogy ha dolgozik, megvonják most folyósított pénzét. Nos, ez utóbbi hír alaptalan, ugyanis 1988-tól kezdődően a nyugdíjban, vagy hasonló ellátásban részesülő személy idő- és keresetbeni korlátozás nélkül végezhet munkát. (Ettől kissé eltérő szabály csak a rokkantsági állományban lévőkre vonatkozik.) Műtér az uszoda, ha zárva van? Köztudomású, hogy az egészséges életmódhoz hozzátartozik az úszás is, melynek lehetőségét városunkban a helyi Lenin termelőszövetkezet teremtette meg saját üzemeltetésű uszodájának megnyitásával. Ennek sokad- magammal örültem, de örömömbe csakhamar üröm vegyült. Miért? Mert hozzá kellett szoknunk, hogy e létesítményt csak a téli és tavasz eleji időben használhatjuk. Emiatt következett be a legújabb kellemetlenség. Többen megvettük a drága bérletet, melyen rajta volt, hogy 1989. május 1-jéig érvényes. Április 27-én azonban egy tábla tudtunkra adta, hogy „holnaptól zárva tartás”. Persze kértük, hogy e váratlan (és érthetetlen) döntés miatt valamennyit térítsenek vissza a pénzünkből. Mire azt a választ kaptuk: úszhattunk volna eleget az elmúlt hetekben. Ezután azzal érveltünk, hogy a kedvezőtlen időjárásra tekintettel a strand sem működik még, így hát vjz nélkül vagyunk, ám e tény egyáltalán i nem érdekelte az üzemeltetőt. Megértjük mi; egy mezőgazdasági nagyüzemnek nem az a fő feladata, hogy minden anyagi eszközét az uszodai szolgáltatás folyamatossága érdekében áldozza fel. Csak hát a tsz-nek is rá kellene jönnie: a fontos létesítmény szakaszos üzemeltetése kevésbé egyeztethető össze a rendszeresen úszni akaró emberek igényével. Talán ha más cég kezelésébe kerülne az uszoda, elérhető . lenne, . hogy télen- nyáron a rendelkezésünkre álljon __ S okak nevében: Szabó Mária Kiskunfélegyháza Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabdság tér 1/A. Telefonszám: 27-611 ) t. ■2:
