Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-22 / 119. szám

1989. májas 22. • PETŐFI NÉPE • 5 (betarthatja a közösseget MICHAEL JACKSÖNT? ^^^^■IKELL A FÜRDŐKÁDBAN SKÁLÁZNI — MAGASAN A LÉC ■■IIÉ Független kórus Kedd délután négy óra. A kecske­méti Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsá­gi Otthon tanácstermében legalább negyven leány. Türelmesen várják, hogy kezdődjék a szokásos kóruspró­ba. Persze, közben azért van pletykázni való, az érettségi, a közelgő felvételi, no és Szikora Robi „fazonigazítása”. Az egy hónapja együtt éneklő kecs­keméti lányokat arra kéri a kórusveze­tő, hogy bemelegítésképpen „szórakoz­tassák” az újságtól érkező vendégeket. Legalább közben elkészülhetnek a fo­tók is. Húsz perc után ismét felbolydul a csapat, külön-külön terembe húzód­nak a különféle szólamok képviselői. Ezt a pillanatot használom ki arra, hogy szót váltsak a kórus vezetőjével, Szabó Sándorral. Csak önkéntes alapon! — Mintegy hetvenöt kecskeméti fia­tal jött el az első próbára — mondja Szabó Sándor. — A leánykórus tagjai között van üzemmérnök, pedagógus, de legtöbben még diákok, vagy éppen most fejezték be tanulmányaikat. Kecskemét középiskolásai alkotják a leánykórus zömét: bányaisok, katoná­sok, a Kodály iskola, a Kada Elek, a Széchenyi és a Berkes nevét viselő szak- középiskola növendékei, sőt a tanító­képző főiskola hallgató közül is velünk énekelnek néhányan. — Mitől függgetlen ez a kórus? — Attól, hogy nem tartozunk seho­vá sem. Egyik intézménytől, iskolától sem függünk. Lényegében szabadon, önállóan dolgozhatunk. Kérdezhetné: ki állja mégis az esetleges költségeket és miből élünk meg? Nos, egyelőre a kez­detek kezdetén tartunk. Vízválasztó szeptember elején lesz, akkor derül majd ki, hogy hányán jönnek vissza a kórusba a nyár elteltével. Bízom benne, valamennyien ismét találkozunk majd, hogy azt követően egyesületként tevé­kenykedhessünk. Régen is léteztek dal­egyletek, mi is ehhez hasonló módon tartjuk majd fenn magunkat. Az ének, a zene összetarthat bennünket, nem is lehet más célunk. Nem lenne érdekte­len, hogy Kecskeméten végre hallasson magáról egy fiatalokból álló városi le­ánykórus. — Szponzorokra sem számítanak? — Talán majd később. Elképzelhető, hogy a városi tanács támogat bennün­ket, de ez még a jövő zenéje. Annyi bizonyos: a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon ellenszolgáltatás nélkül felajánlotta azt a tanácstermet, ahol próbáinkat tarthatjuk. Az evangélikus templomban pedig fellépési lehetőség­gel kecsegtették a kórust. — E (független) formában a legalkal­masabb dolgoznia manapság egy induló kórusnak? Jelenleg csak ebben hiszek! A kó­rusban való éneklés szövetkezés, még­pedig a kórusvezető és a kórustagok között. Mindannyiunk előtt egy cél le­het: minél színvonalasabb produkciót nyújtani. Sajnos, az intézményekhez, főképp az iskolákhoz tartozó kórusok esetiben egyre_kevgsbemondhatp_eL í&ogymyugodt‘d6örüftiáiiyekkog:öttvVÓ* gezhetnék az igazi zenei nevelést. So­kan nem gondolkodnak hosszú távon, azonnal megtérülő munkát várnak el a kórusoktól. Azzal pedig végképp nem lehet egyetérteni, ha kötelezővé teszik az énekkari tagságot. Szomorú, de ilyesmiről is gyakran hallani. — Korábban — még egy hónappal ezelőtt is — a Bányai Júlia Gimnázium leány kórusát vezette. Talán ott szerzett kedvezőtlen tapasztalatokat?- Ezt nem mondhatnám. Kilenc évig vezettem a Bányai leánykórusát, komoly gondjaink nemigen voltak. Sőt, szép sikereket értünk el. Mégis megérlelődött bennem a gondolat, hogy mást akarok csinálni, pontosab­ban más formában szeretnék a jövőben kórussal foglalkozni. A barátnők barátnői is megtudták Szabó Sándor tehát felszámolta a majd egy évtizedes bányais múltját, és új kórus szervezésébe kezdett. Gondolhat­nánk, „elcsábította” a gimnazista lá­nyokat a városi énekkarhoz. Nem; a hír gyorsan terjedt, a lányok még barátnőik barátnőivel is^tudatták az új éneklési le­hetőséget. És egykettőre összeállt a csa­pat: eddig hetvenketten kívántak tagjai lenni e független közösségnek. Kedden­ként, szombatonként örömmel talál­koznak, boldogan énekelnek. Terveik szerint még a tanévzáró előtt bemutat­koznak közönség előtt is. Az ifjúsági otthon büféjében kere­sünk az énekes lányokkal nyugodt per­ceket a beszélgetéshez. Alig hogy le­ülünk, a szomszédos teremből felbőg a magnetofon, a hangfalakból Michael Jackson hangja árad. Előttem pedig három fiatal lány, akiknek életében a komolyzene, az éneklés játssza a fonto­sabb szerepet. (Bár lehet, hogy Michael Jacksfifnt m^éppgtejyissli^- kérdé­sem nem is ienetmasfmiért választot­ták a kórusban való éneklést, és miért ebben a független, szárnyait bontogató kórusba léptek be. Kutasi Anna most végez a Bányai Júlia Gimnáziumban. Az egyszerűnek tűnő kérdésre nehezen talál feleletet. — Mit is mondjak ... ? Elsős ko­romtól kezdve énekkaros voltam. Nem csak a zene vonzott, hanem a közösség is. Természetesnek tűnt, hogy ide jö­vök. Hiányozna a közös éneklés. Sze­gedre, a tanárképző főiskolára jelent­keztem. Ha felvesznek, akkor szomba­tonként járok majd haza a próbákra, ha pedig nem sikerül a felvételi, akkor itt maradok Kecskeméten és minden összejövetelen jelen lehetek. Rakonczai Anica a Kodály-iskolá- ban tanuk, két éve érettségizett. Jelen­leg a Juhász Gyula Tanárképző Főis­kola hallgatója Szegeden. — A barátnőm hívott — meséli. — Az ének-zeneiben Párdányi Judit kóru­sában énekeltem. Nagyon szerettem az ottani munkát, a mérce magas volt Az érettségi után azt vettem észre, hogy hiányzik a kórus, az ottani hangulat. Nem találtam megfelelő közösségre, így hát legfeljebb odahaza, a fürdőkád­ban énekelgethettem. Azután hallot­tam erről a független kórusról... Faragó Judit a Katona József Gim­názium padjait koptatta négy éven át. Az érettségi felén már túl van, izgalom­mal várja a JATE-felvételit is. Vajon őt milyen belső kényszer hozta a kórusba? — Az általános iskolában sokáig énekkaros voltam. Karvezetőnk szigo­rú ember hírében állt. A Katonában más a helyzet, a „kiválasztottaknak” kötelező az énekkar. Talán az effajta függetlenség miatt is jobb az új kórus­ban próbálkozni, meg hát egyébként is vége a diákéletnek. Zeneszeretet Arra is "kiváncsi voltam, vajon'med­dig tarthat e mostani lelkesedés. Mind­három leány megnyugtatott, a zenesze­retet nem múlik el egyik napról a má­sikra, főleg nem nyomtalanul. Később legfeljebb gyermekeiknek fognak éne­kelni ... Most, ameddig csak tehetik, ehhez a kórushoz akarnak tartozni. A kezdeti tennivalókhoz a közösség­kovácsolás is hozzátartozik. Biztos, hogy sokkal jobb eredmény érhető el olyan kórussal, ahol béke honol, csalá­dias a hangulat. Az ugróléc magasan, startvonalon állnak a kecskeméti lányok. Fel-felcsil- lanó szemükből azt olvasom ki, hogy a lécet át is fogják ugrani. Borzák Tibor ÁLLÁSFOGLALÁS Követelmények az agrárpolitikában A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének küldöttközgyűlése megvitatta az MSZMP agrárpolitikájának koncepció- tervezetét, és kialakította ezzel kapcsolatos követelményeit. Állást foglalt abban, hogy a szövetkezetek tagsága csak azokkal a szervezetekkel kész az együttműködésre, szövetségre, amelyek programja tartalmazza az állásfoglalásban megfogalmazott elveket. A küldöttközgyűlés állásfoglalása szerint a következő követelménye­ket kell az agrárpolitika középpontjába állítani. — Fordítson nagyobb figyelmet a mezőgazdaságban dolgozó, falun élő embe­rek gondjaira, törekedjen a párt politikája iránti bizalom helyreállítására, adjon perspektívát a szövetkezetek keretében vállalkozók részére. — A szövetkezetét mint szervezeti és tulajdonformát a gazdasági szabályozó rendszer ne kezelje az állami tulajdonnal azonos módon. Szűnjön meg a falu, a mezőgazdaság hosszú idő óta folytatott kifosztása, a modem „padlássöprés”. :— Az állampolgárok szövetkezési szabadságát, annak formáit az alkotmány és a szövetkezeti törvény keretei között csak a szövetkezeti alapszabályok szabályoz­hassák. Meg kell szüntetni a kormányzati, államigazgatási szintű túlszabályozást, a tsz-törvényben meghatározott jogoknak alacsonyabb szintű jogszabályok, ese­tenként belső állásfoglalások útján történő semmissé tételét. — Alkotmányos és törvényi garanciákkal kell biztositani a szövetkezeti tagok tulajdonosi pozícióit. Meg kell szüntetni a belső vállalkozói és önkormányzati szervezetek kiépítését akadályozó bürokratikus előírásokat. Ki kell alakítani a bürokratikus igazgatási eljárások, ellenőrzések elleni fellépés jogi garanciáit. — Az állampolgári egyenlőség elvét kell érvényesíteni a szövetkezeti tagság tekintetében is az állami szociálpolitika kereteiben. A társadalombiztosítási, szoci­ális és más alapok feletti rendelkezésben kapjon arányos képviseletet a szövetkeze­ti mozgalom. — Meg kell állítani a paraszti munka leértékelődését és hathatós intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a szövetkezeti dolgozók, köztük a vezetők jövedelme felzárkózhasson a népgazdaság más ágazataiban elértekhez. — Az ágazat gazdasági szabályozó rendszere hagyjon a jelenleginél több esz­közt a termelés korszerűsítésére. Vegye figyelembe az egyes termelési ágazatok és gazdasági térségek speciális feltételeit és adottságait. Hl A mezőgazdasági termelői árai folyamatosan és azonnal kövessék a begyűrű­ző és egyéb hatásokat. Amennyiben a kormány az agrártermékek fogyasztói áraiban szociálpolitikai szempontokat is érvényesíteni kíván, azt ne a mezőgazda­ság, hanem a fogyasztói árak támogatása útján valósítsa meg. — A mezőgazdasági sajátosságokat a hitelezési gyakorlatban és a kamatok mértékében vegyék figyelembe. —A föld, mint nemzeti kincs, szinte egyetlen megújuló termelési és energiabázi­sunk. A földforgalom szélesítése, a tulajdonosok rendelkezési jogainak kifejezet­tebb érvényre juttatása elodázhatatlan. Ennek jogi kereteit hosszú távra érvényes új földtörvényben, nem pedig évenkénti módosításokkal kell megteremteni. — Továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a kedvezőtlen adott­ságú földeken gazdálkodó szövetkezetek helyzetére. A részükre eddig nyújtott árkiegészítést reálértékben a jövőben is kapják meg, ugyanakkor szükséges fenn­tartani az ipari tevékenység létesítését elősegítő kedvezményeket is. — A gazdasági diplomácia eszközeivel, a KGST-együttműködés keretében, a kormánynak az eddigieknél határozottabb és körültekintőbb agrárexport-straté­giát kell kialakítani. .- WH- Magas színvonalú mezőgazdágj termelés csak korszerű technikai háttérrel oldható meg. Annak érdekében, hogy erre a hazai ipar is megfelelő kényszerítő ösztönzést kapjon, a mezőgazdasági termeléshez szükséges anyagok és eszközök piacán a jelenlegi elosztásos rendszer és monopolisztikus körülmények helyett valós piaci versenyhelyzet kialakítása szükséges — importverseny kialakítása útján is. . jlj— A tulajdonreform keletében programba kell venni az élelmiszer-feldolgozás és -kereskcjJpt^rp.TTT;jdeéjTvu.a, külkereskedelmet is — egye? vállalatainak, telepei­nek, üzemeinek az alapanyag-termelők használatába adását.-— A szövetkezetekben továbbra is szükség van az ipari, szolgáltató, kereskedel­mi és más kiegészítő tevékenység folytatására. Ezekkel a kapacitásokkal, azok nyersanyagigényével a népgazdasági tervek is számoljanak. — A mezőgazdasági szövetkezetek, szélesebb körben a mezőgazdasági terme­lők, a jövőben is fontosnak, nélkülözhetetlennek tartják, hogy jól működő érdek- képviseleti—érdekvédelmi szervezeteik legyenek mind területi, mind országos szinten. Ezek a szervezetek a képviseltek önkéntes elhatározásából, alulról épít­kezve jöjjenek létre és a jövőben kizárólag tagságuk szolgálatát, érdekeinek képvi­seletét végezhessék. Ehhez azonban a jelenleginél nagyobb jogosítványokra, alkot­mányos és törvényi garanciákra van szükség. Intézményes lehetőséget követelünk részükre, megalapozott esetben a termelői bojkott, demonstráció, szolidaritás kezdeményezésére, szervezésére. — Az agrárágazat nem tud és nem akar elviselni további szorításokat, eszköz­központosítást. Joggal váiják a mezőgazdaságban dolgozók, hogy a költségvetés gondjait ne helyzetük további romlásával, hanem az ésszerűtlen, pazarló kiadások radikális visszafogásával oldja meg a kormány. Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége RÓJ MED VEGYE V: ítéljen a történelem Az itt következő részlet Rój Medvegyev Ítéljen a történelem című, a Kossuth Könyvkiadónál ebben az évben megjelenő Sztálin-életrajzából való. V. rész A terrorgépezet nem ismert kíméletet A Sztálin által létrehozott terrorgé­pezet egyik első eleme az ártatlan em­berek letartóztatása volt. A gépezet azonban nem csupán a kényelmetlen emberek elszigetelésére vagy megsem­misítésére jött létre. Meg kellett törni akaratukat is. Rá kellett kényszeríteni őket arra, hogy hamis vallomásaikban elismerjék a kémkedést és a kártevést, rá kellett birni őket arra, hogy a „nép ellenségeinek” nevezzék önmagukat. Ezt . azonban a nyomozás törvényes módszereivel és formáival nem lehetett végrehajtani. Ezért Sztálin a „nép el­lenségeivel” szemben szentesítette a rá­hatás fizikai módszereinek alkalmazá­sát. Kínzás, korlátok nélkül Tudjuk, hogy még a „szent” inkvizí­ció is bizonyos keretek közé próbálta szorítani kínvallatási gyakorlatát. A belügyi népbiztosság számára nem Volt semmiféle korlátozás. Az elvadult nyomozók nemcsak verték, hanem meg is nyomorították a foglyokat. Ki­szúrták a szemüket, letépték a körmei­ket, átszúrták a dobhártyájukat, eltör­ték kezüket-lábukat, izzó vassal éget­ték őket, megnyomorították nemi szer­veiket. I. Hanszuvarov ismert pártmunkás a vizsgálat során 10 napon át egyfolytá­ban vizben állt. Sztanyiszlav Koszior felesége elmondta, hogy félje hóhérai, miután nem sikerült őt megtörniük, 16 éves lányát bevitték abba a szobába, ahol a kihallgatás folyt, és apja szeme láttára megerőszakolták. Ezek után Koszior aláírt minden „vallomást”, lá­nya pedig a börtönből kikerülve vonat alá vetette magát. Előfordult, hogy a férjét felesége, a feleséget férje szeme láttára kínozták meg. Iszaak Rubin húga a következőket írta bátyjáról: „Minden eszközt beve­tettek, hogy megtörjék ... Közölték például vele, hogy a felesége súlyos be­teg, amire azt felelte: Nem tudok rajta segíteni, magamon sem tudok segíteni. Előfordult, hogy a vizsgálótiszt barát­ságosan beszélt vele: Iszaak Iljics, erre a pártnak van szüksége. Egyidejűleg folytak az éjszakai kihallgatások is. Ilyenkor egyetlen percre sem hunyhat­ta le a szemét, azonnal felkeltették, zá­poroztak a kérdések, gúnyolták lelki- erejét, „mensevik Jézuskának” nevez­ték. Egyik éjjel levitték a pincébe, ahol több börtöntisztviselő és egy Vaszil- jevszkij nevű fogoly várta. Ennek fivé­rem jelenlétében a következőket mond­ták: Magát azonnal agyonlőjük, ha Rubin nem tesz vallomást. Vasziljevsz- kij térden állva könyörgött a fivérem­nek: Iszaak Iljics, mibe kerül magának vallomást tenni?! A fivérem azonban rendíthetetlen és nyugodt maradt, még akkor is, amikor VaszUjevszkijt ott helyben agyonlőtték. Annyira biztos volt az igazában, hogy még ezt a ször­nyű megpróbáltatást is elviselte. Más­nap éjjel ismét levitték a pincébe. Ezút­tal egy fiatal egyetemistának látszó em­bert talált ott. Amikor az egyetemistá­val közölték: magát agyonlőjük, mert Rubin nem tesz vallomást, a fiatalem­ber széttépte a mellén az inget és felki­áltott: Fasiszták, csendőrök, lőjetek! Azonnal agyonlőtték. A fiatal fiú ki­végzése megrendítette fivéremet.” Alekszej Sznyegov tanúsága szerint a belügyi népbiztosság leningrádi rész­legének kínzókamráiban néhány fog­lyot a betonpadlóra ültettek és négy oldalról szögekkel kivert ládával borí­tották be. Felül egy rács volt, amelyen keresztül a foglyot naponta egyszer megnézte az orvos. Ilyen egy köbméte­res ládába ültették a kis termetű Sznye- govot és a hórihorgas Pavel Dibenkót, az első szovjet kormány hadügyi nép­biztosát. Úgy hirlett, hogy ezt a mód­szert a finn titkosrendőrségtol kölcsö­nözték. A belügyi népbiztosság a Ges- tapótól is átvett kínvallatási módszere­ket és tapasztalatokat. Amikor a foglyot a kihallgatásra vit­ték, az egyik ezredes egy pohárba vizelt és felszólította a rabot, hogy igya ki. Ha az nem tett eleget ennek az ocs- mány követelésnek, sokszor ott pusz­tult anélkül, hogy kihallgatták volna. Szűrén Gazaijan tanúsága szerint, mi­után Szoszo Buacsidzétől, a grúz ha­dosztály parancsnokától nem sikerült a kívánt vallomást kicsikarni, kínvallatói felmetszették a hasát és a haldokló Szoszót az egyik cellába hajították. (...) Kivégzések a pincében A „legsúlyosabb büntetésre” ítéltek­nek csupán egy részét tartották valami­lyen oknál fogva néhány napig vagy olykor hónapokig siralomházban. A legtöbbjüket mindjárt a tárgyalás után kivégezték. Ez különböző módon történt: az embereket tarkón lőtték a lépcsőn vagy a börtönfolyóson, cso­portosan agyonlőtték őket a pincében. Egyes elbeszélések szerint a kivégzések idején egy traktormotort járattak, hogy az utcán ne hallják a lövéseket. Más moszkvai börtönökből a város környékére vitték kivégzésre a foglyo­kat. J. P. Frolov feljegyezte a kísérőcsa­patok egyik katonájának az elbeszélé­sét. A katona többször kísért főbelö- vésre ítélt embereket. Az egyik moszk­vai temető mögötti üres térre vitték őket. S ott a temető fala tövében lőtték agyon az elítélteket. Két ember foglal­kozott ezzel, akik ott laktak egy viskó­ban. Amikor a kísérőosztag odaszállí­totta az elítélteket, a kunyhóból előjött az egyik részeges arcú férfi, átvette az okmányokat és a foglyokat, s ott hely­ben mindjárt agyon is lőtte őket. A vis­kóban, amelybe a katona egyszer be­ment, az asztalon két üveg állt. Az egyik vizzel, a másik vodkával tele. Embertelen börtönállapotok Azokra az emberekre, akiket nem végeztek ki, többéves börtön várt. Ezekben a börtönökben a rendtartást a végletekig megszigorították. Az egy­személyes cellákba akár öt embert is, a tízszemélyesekbe pedig 40-50 embert zsúfoltak össze. A foglyoknak megtil­tották, hogy az ablakhoz menjenek, hogy nappal a priccsen heverjenek, sőt olykor még azt is, hogy beszélgessenek. A legcsekélyebb ürüggyel magánzárká- ba csukták őket, megvonták tőlük a sétát, a levelezést. „Az egyik cella ajtaja előtt megállí­tottak — mondja el visszaemlékezései­ben M. Isov, volt katonai ügyész. — A felügyelő kinyitotta a zárat, feltárta az ajtót és szó szerint betuszkolt a cellá­ba ... íja visszagondolok arra, amit a mennyországról és a pokolról hallot­tam, hát ez a cella igazi pokol volt. A 40 négyzetméteres cellában mintegy 270 embert tartottak. Az emeletes priccsekkel zsúfolt cellában kellett va­lahogy elférniük az oda beterelt fog­lyoknak. Az emberek ott nyomorogtak a priccsek alatt, a priccseken, sőt a sa­rokban a nagy kübli fedelén is.” Kujbisevben sok foglyot’helyeztek el a tágas börtönpincében, ahol a köz­ponti fűtés csövei húzódtak. Nyáron a foglyok a pincében 33 rovarfajt szá­moltak össze, a többi között legyet, tetűt, bolhát, poloskát és csótányt. Az emberek testét fekélyek borították el, s iszonyú kínokat okoztak. A Moszkva környéki Szuhanov bör­tönben a foglyokat éheztették. Két hó­napi börtönkoszt után az emberből csak csont és bőr maradt. A börtön az épület pincéjében és alsó szintjein volt, a felső szinteken üdülőt rendeztek be a belügyi népbiztosság munkatársai számára. (Következik: Ordzsonikidze halála) • A „jóságos” Sztálin egy kislánnyal 1936-ban. • Straszer András I a»», a kórus készültek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents