Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-22 / 119. szám
1989. május 22. • PETŐFI NÉPE • 3 MSZMP-reformkörök országos tanácskozása Szegeden Szombaton délelőtt Szegeden, az MTA Biológiai Központjában kezdte meg munkáját az MSZMP-reformkörök első országos tanácskozása száztíz reformkor, platformcsoport több mint négyszáz képviselője, az új szerveződések, pártok, társadalmi mozgalmak csaknem száz érdeklődője részvételével. A tanácskozáson megjelent Pozsgay Imre áilamminiszter, Vastagh Pál, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, mindketten az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. ' ■ 7 ' jg|||- '• A tanácskozást szervező, az országban elsőként megalakult Csongrád megyei reformkor képviselője, Lovászi József kijelentette: a tanácskozás célja az MSZMP-n belül reformplatfonn kidolgozása. A most megélt társadalmi mo- dellválságnak egyik oka a sztálini pártstruktúra. A reformkörök létrejötte mindenekelőtt a párt eddigi működésének egyértelmű kritikája — jelentette ki vitaindító előadásában Kerényi György, a Bács- Kiskun megyei reformkor képviselője. Majd arról szólt, hogy csökken a párttagok száma, egyre többen morzsolódnak le. A kiábrándulás, az elfordulás egyik okaként említette, hogy elbürokratizálódott a párt, lélektelen és formális a szervezeti élet, s szinte kiveszett az emberi kapcsolat, a szolidaritás. A társadalomban, a gazdaságban sokszínű folyamatok zajlanak, a párt reformja viszont megakadt egy szinten, és kiderült: a jelenlegi struktúrában már araszolva sem haladhat tovább. A reformkörök tényleges politizálást akarnak, nem elhagyni a pártot, hanem elfoglalni. Ezzel esélyt adni a gyökeres átalakulásra, ámelynek ónszerveződő, demokratikus és.szocialista párt a végeredménye. Az új, igazi párthoz új struktúra, stüus-kell. Hozzá felkészült, hiteles vezetők, új arcok a testületekben és az apparátusokban. Az MSZMP bármennyire szeretné, nem szabadulhat a sztálini modelltől, ha saját működését, felépítését át nem formálja — mondta a plenáris ülés másik előadója Géczi József, a Csongrád megyei reformkor képviselője. Hozzátette, hogy ehhez sürgősen — még az idén—rendkívüli, előrehozott vagy akár jelzők nélküli pártkongresszusra van szükség. A delegálás rendje demokratikus legyen, teljes partnyilvánosságot feltételezzen. A múltról szólva hangsúlyozta, hogy mindenki által elfogadhatónak látszik a leszámolás helyett áz elszámolás formula. Számos reformkor fontosnak tartja, hogy Nagy Imre és kivégzett társai temetése előtt egy hónappal, későn ugyan, de végre egyértelmű politikai értékelést kapjanak a demokratikus szocializmus 1953 utáni politikai, irodalmi és filozófiai áramlatairól az MSZMP részéről is. Az MSZMP-n belüli reformerek nem kerülhetik meg, hogy megkíséreljék a Kádár-korszak differenciált értékelését — jelentette ki az előadó. A konferencia a plenáris ülést kővetően öt szekcióban folytatta munkáját. Ezek témái: Múltunk a jelenben; Milyen pártot akaruqk?; A gazdaság és a tulajdon reformja; Társadalmi állapotaink és a reform; Átmenet a demokratikus jogállamba. Új névvel vagy a régivel, de—pártot! A milyen pártot akarunk? elnevezésű szekcióban e kérdésre a legtöbben úgy válaszoltak, hogy elsősorban pártot akarnak. Az MSZMP ugyanis jelenleg nem párt, mivel sem nemzeti programja, sem akcióképes vezetése, sem az előbbiekkel meggyőzhető tagsága nincs, így párttá kell alakítani. Többek szerint a párt megújításának lehetősége a reformszámy kezében van, s a fordulat egyik eszköze lehet az előrehozott pártkongresszus. Szinte minden felszólaló egyetértett abban, hogy a pártkongresszust őszig meg kell tartani. Politizáló és demokratikus pártra van szükség, mivel—hangsúlyozta az egyik résztvevő—az MSZMP-ben igazán demokratikus viszonyok soha nem működtek. Ebben a szekcióban általában nem követelték az azonnali pártszakadást. Ugyanakkor többen kifejtették, hogy nem zárható ki az MSZMP-nek egyfajta békés úton történő ketté, vagy többfelé válása sem, Az egyik felszólaló szerint — jóllehet hosszú távon ez jelentene megoldást — a pártszakadás most nein időszerű, mert ott maradna egy lefejezett párt fundamentalista csoporttal, s a hatalom minden eszközével. Javaslatok hangzottak el az MSZMP nevének megváltoztatására is. Kezdeményezték, hogy á párt neve legyen Demokratikus Szocialista Néppárt, esetleg Magyar Szocialista Párt. Mások nem értettek egyet a névváltoztatással. A Kádár-korszak és általában az 1945 utáni magyar történelem értékelésénél tanulmányozni kell a nemzetközi viszonyokat, vagyis azt, hogy a munkáspárt mindenkori vezetése mennyire értékelte túl, vagy becsülte alá e körülményeket A múltunk a jelenben elnevezésű Szekcióban az is elhangzott: meg kell vizsgálni, hogy a Szovjetunió vezetése mennyi ben járult hozzá a hazánkban bekövetkezett változásokhoz, á baloldál előretöréséhez, illetve a reformerek háttérbe szorulásához. Vizsgálat tárgya kell legyen azis, hogy a testvérországok belső feszültsége mennyiben késztette a testvérpártokat arra, hogy 1956-ban példát statuáljanak Magyarországon. Volt, aki ezzel hozta összefüggésbe Nagy Imre kivégzését is. 1956 értékelése kapcsán felvetették, hogy az nemcsak aktuálpolitikai kérdés, hanem — és itt a munkástanácsokra, a forradalmi és nemzeti bizottságokra utaltak —'alternatívát is jelenthet a hazánkban most zajló társadalmi folyamatokban. A vita robbanásszerűen akkor élesedett ki, amikor egy felszólaló javasolta: mondja ki a tanácskozás, hogy 1956. október 23-án forradalom kezdődött, amelyet a november 4-én történt külső beavatkozás megakasztott. Ezzel több hozzászóló egyetértett, többen aktuálpolitikai okok miatt nem tartották szerencsésnek, hogy most ebben a kérdésben egyértelműen állásfoglalás, szülessen, míg ■mások árnyaltabb megfogalmazást javasoltak. A szekció javasolta, hogy a reformkorok országos tanácskozása kezdeményezze Nagy Imre politikai rehabilitálását. Javasolta továbbá, hogy az MSZMP-reformkörök vegyenek részt Nagy Imre és társai temetésén és keljék a szervezőket, hogy elhelyezhessék a síron koszorúikat. Gazdasági rendszerváltásra van szükség A modellváltást csak békésen, tárgyalások útján szabad megvalósítani—ezt fogalmazták meg a demokratikus jogállamba való átmenet to követelményeként az átmeneti időszak problémáit elemző szekció tagjai. Véleményük szerint a kiegyezéshez nélkülözhetetlen a hatalom és a társadalom közötti párbeszéd, aminek feltételei azonban most még hiányoznak. A tárgyalásokat két sikon, a politikai szervezetek közötti párbeszéddel, illetve egyfajta szellemi koalíció kialakítására törekedve lehetne megkezdeni. A politikai szervezetek közötti párbeszédet illetően a hozzászólók azon a véleményen voltak, hogy az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal közötti tárgyalások jelenleg zsákutcában vannak, s ez az MSZMP vezetése egy részének hibájából következett be. Többek igazolva látják azt a feltevést, hogy az MSZMP egyes vezetői nem hajlanak a tárgyalásokra. Ezért azt javasolták, hogy a párt politikailag hiteles személyekből állítson össze egy új bizottságot, mások szerint ne az MSZMP, hanem a kormány vagy a parlament küldöttségé tárgyaljon a továbbiakban az ellenzékkel. A másik lényeges követelmény az átmenet időszakában az ország kormá- nyozhatóságának, működőképességének fenntartása. Ehhez az is szükséges, hogy az ellenzék magatartása konstruktív, lojális legyen a kormánnyal szemben, s ne tagadja meg az együttműködést. A szellemi koalíció céljáról szólva pedig kiemelték: az mindkét részről, tehát a párt és az ellenzék oldaláról egyaránt a megegyezésre n erők együttműködése lenne saját szélsőségeseik visszaszorítására. Az MSZMP részéről ez azoknak a háttérbe szorítását jelentené egyrészt, akik minden áron meg akaiják tartani a hatalom monopóliumát, másreszt pedig, akik a kommunistákat szívesen látnák a nemzeti koalíció sáncain kívül. Megreformálni csak működőképes rendszert lehet; a gazdasági növekedés kizárólag folyamatos szerkezetváltásra alapozható; soha többé nem Szabad elfogadni olyan programot, amely a rövid távú érdekeknek rendeli alá a gazdaság hosszú távú fejlődését -— így foglalható össze a gazdaság és a tulajdon reformjával foglalkozó szekció főbb mondanivalója. Ezt a gazdaságot felülről dinamizálni már nem lehet, most már nem egyszerűen a gazdaság reformjára, hanem gazdaságirendszer-váltásra van szükség —r hangsúlyozta több neves közgazdász. A gyárak népi részvényesítése? A gazdaság talpra állításához szükséges tennivalókat a felszólalók elsősorban a politika és a gazdaság szétválasztásában, a tulajdonosi rendszer megreformálásában, a piac kialakításában jelölték meg. A tulajdonosi rendszer átalakítása kapcsán olyan szélsőséges nézetek is elhangzottak, mint például a gyárak teljes népi részvényesítése, vagy az állami tulajdon egyszerű visszaadása magántulajdonba. A készülő átalakulási törvénnyel összefüggésben többen kiemelték: a jogszabálytervezet csak az átalakulás lehetőségeiről, módszereiről rendelkezzék, a tulajdonlás kérdéseit válasszák külön, s hagyják peg azt a lehetőséget, hogy az új, sokszínű tulajdonosi rendszer a gazdaság természetes fejlődése nyomán alakuljon ki. Egy történelmi út járhatatlanná vált, ezért modellváltásra van szükség — ebből kiindulva vizsgálta a tennivalókat a társadalmi állapotaink és a reform összefüggéseit taglaló szekció. Az itt felszólalók rámutattak, ma minden politikai erő, így az MSZMP is, csak a nagy egész, a makrostruktúra kérdéseivel foglalkozik, holott égető szükség lenne a társadalom mikrostruktúrájának átalakítására is, mert a reformok eddig itt még mindig elakadtak. A felszólalók a mikrostruktúra reformjának szükségességét elsősorban a kultúra, az oktatás és a nevelés oldaláról vizsgálták. A szekcióban többen amellett foglaltak állást, hogy a választások időpontját ne taktikai megfontolások döntsék el, arra is figyelmeztetnek, hogy az átrendeződés csak legitim kormánnyal lehetséges, amely szavazattal kapott bizalmat. VASTAGH PÁL FELSZÓLALÁSA A szellemet átvinni a napi gyakorlatba A késő esti órákban plenáris ülésen értékelték a szekciók munkáját. Felszólalt Vastagh Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára is. Hangsúlyoztá: fontosnak tartja, hogy az MSZMP reformkoréi az ország tel- . jes nyilvánossága előtt mondták eí, miként látják az ország és a párt helyzetét, mit kívánnak tenni megváltoztatásáért, s ezzel a megnyilatkozással eloszlathatják azokat a kétségeket, amelyek a körök működésével kapcsolatban a pártkőz- véleményben jelen vannak. A tanácskozás hangulata azt bizonyította; a reform- körök a párton belül kívánják a változásokat véghezvinni úgy, hogy szellemi, kritikai műhelymúltjukból továbbléptek, széles, párton belüli mozgalommá fejlődtek. Ez a legfontosabb garancia arra, hogy a párt válaszolni tudjon a társadalom kihívásaira. Ez a folyamat erősíteni fogja a párton belüli demokráciát, biztosítja, hogy a párt valóban lényeges társadalmi problémákról vitázó, azokban állást foglaló, politizáló párttá alakuljon. A tanácskozás alátámasztotta azt — jelentette ki Vastagh Pál —, hogy a reformkörök képviselői úgy vélik, a párt reformja nem csupán önmagában a párt érdeke. Felismerték és kifejezték azt, hogy a párt reformja összefügg és összekapcsolódik a társadalom reformjával. Ez a felelősség készteti arra a reformkörök tagjait, hogy még radikálisabban követeljék a párt reformját. A mai tanácskozás egyik tanulsága — állapította meg —: mindent meg kell tenni, hogy a reformszeUem, a reformtörekvések kifejeződjenek a mindennapok gyakorlatában. Ez teremtheti ugyanis meg a párt hitelét. Ä többpártrendszer fontos eleme a kialakuló új politikai struktúrának. De — mint javasolta —, a többpártrendszert ne tekintsük a demokrácia alapértékének, fokmérőjének, hanem kapcsoljuk össze más reformokkal. Például rövid időn belül gazdasági kitörésre van szükség. Tárgyalni kell mindenkivel, aki felelősen gondolkodik, felelősséggel viseltetik a nemzet sorsa és jövője iránt. Ki kell mozdítani a tárgyalásokat a holtpontról. Kijelentette: az ország jelenlegi válsághelyzetéhez a párt is jelentősen hozzájárult. A nyomasztó tehertől meg kell szabadulni. Gondjaink megoldásához soha olyan jó nemzetközi feltételek nem voltak, mint ami most Európában kialakult, Keleten és Nyugaton egyaránt. Ami ma Magyarországon történik, az nemcsak magyar ügy, hanem európai üggyé vált: ez a felelősség határozza meg tetteinket — mondotta végezetül Vastagh Pál. POZSGAY IMRE FELSZÓLALÁSA: A párt kövesse az országot Pozsgay Imre, az'MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter felszólalásában hangsúlyozta: — A reformkörök országos találkozója választ adott arra, hogy miért van szükség a társadalmi reformmozgalomra. Legfontosabb következtetés az, hogy nélkülünk nem lesz társadalmi megújulás, de ha mi nem tudjuk újra meghatározni magunkat, akkor nem lehetünk igazi partnerei azoknak a társadalmi erőknek, amelyek nélkül szintén nem lesz kibontakozás Magyarországon —- mondotta. : Az államminiszter szerint a reformkörök Országos tanácskozása arra is válasz, hogy az MSZMP-nek van olyan nagy létszámú része, amely nem kényszerül a fal mellett, szemlesütve közlekedni ebben az országban. Éppen ezért—folytatta -^kimondhatjuk és nyíltan vállalhatjuk, hogy a reformköröket—miközben a horizontális szervezés új formáját tudták felmutatni nem szervezeti, hanem nemzeti célok vezetik. Pozsgay Imre szerint az MSZMP-nek nincs más útja, mint a reformfelismerés, mert minden másfajta alternatíva katasztrófához vezethet, s ez az ország, s ez a párt már megélt néhány ilyet az elmúlt évtizedekben. Az ország gondolatban már megtette a fordulatot. A párt csak úgy lehet újra kormányképes és kérhet újra vezető szerepet, ha most követi az országot —A reformkörök úgy lehetnek dinamikus, mozgékony, a szellemi és a gazdasági élet kihívásaira reagáló közösségek, hogy közben néhány alapvető kérdésben közmegegyezésre jutottak — folytatta az államminiszter. Ezek közül a legfontosabbnak ítélte, hogy békés úton lehessen megvalósítani az átmenetet egy sztálinista típusú berendezkedésből a demokratikus szocializmusba és annak politikai rendszerébe. Pozsgay Imre végezetül kijelentette: a vita szelleme, gondolatköre, elszántsága mindannyiunknak bátorítást adott politikai vállalkozásunkhoz. További eltökéltséggel az MSZMP ismét megválthatja belépőjét a társadalmi bizalom világába, | ez garantálni fogja, hogy újra fontos tényezői legyünk a nemzeti kiegyezésnek. Nemzetközi sajtótájékoztató , A késő esti órákban még javában tartott a tanácskozás, amikor Pozsgay Imre és Vastagh Pál nemzetközi sajtótájékoztatót tartott. A külföldi újságírók nehezen akarták visszaengedni a tanácskozásra az államminisztert, kérdések sokaságát tették fel a párt és a reformkörök jövőjével, valamint az 1956-os események megítélésével kapcsolatban. A legtöbben az iránt érdeklődtek, hogy egyetért-e Pozsgay Imre egy novemberi rendkívüli pártkongresszussal, a választások idei megtartásával. Az államminiszter ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: maga még csak most mérlegeli a különbséget egy esetleges pártkonferencia és egy előrehozott kongresszus között, de nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a párttagság, s most már a hivatalos partszervek jelentős része pártkongresszust követel. Ez a kérdés valószínűleg a KB jövő heti ülésén is szóba kerül. Az államminiszter szerint az MSZMP egyoldalúan nem mondhatja ki a választások kiírását, |nem fűződik érdeke ahhoz sem, hogy még ki nem fejlett gyenge partnerpártokkal vagy ellenfelekkel induljon a következő választásokon. Ez ugyanis — véleménye szerint—nem oldana meg semmit, tovább folytatódna a legitimációs válság. Mint mondotta, ő személy szerint az M$ZMP-t a jövőben nemcsak a tárgyalásokra alkalmas pártként, hanem győzelemre is képes pártként képzeli el. A jelenlegi állapotában azonban ez a párt nem nyerné meg a választásokat. A pártnak ki kell dolgoznia a választásokra a programját, s azt a nyilvánosság előtt hiteles politikusokkal és nem párthivatalnokokkal kell képviselnie. Visszatérve a kérdés első felére, ezzel kapcsolatban mégjegyezte: egy választásokra készülő' párt számára a lehetséges leghitelesebb döntéseket ken hozni a párt legmagasabb fórumán, tehát a kongresszuson, ahol programját is el kell fogadni. Ha a reformkörök most csak pártkonferenciát tartanának, akkor erre még a régi szervezeti elvek, normák szerint kerülne sor, s az nem szolgálna mást, mint a jelenlegi, a párttagság számára elfogadhatatlan vezetőréteg átmentését a következő korszakra. A reformkörök jövőjéről, egy esetleges pártszakadásról szólva kiemelte: nem feltétlenül a reformereknek kell elhagyniuk a pártot, más megoldás is elképzelhető, például az, hogy azok vonulnak ki, akik nem értenek egyet egy megújuló párt programjával. Az 1956-os eseményekkel, s a tanácskozás egyik szekciójának követelésével kapcsolatban, miszerint Nagy Imrét még temetese előtt rehabilitálják politikailag, az áilamminiszter kifejtette: megérti a reformerek e követelését, de az nem lenne jó dolog, ha a párt egy részének hibái miatt a felelősségbe belerántanák a pártnak azt a részét is, amelyet nem terhel felelősség az 1956 után történtekért. Ugyanakkor hangsúlyozta, ő maga, személy szerint nem szeretiazelőirt következtetéseket, s azoknak semmilyen oldalról nem is tesz eleget. Épp ezért ebben az ügyben is jó lenne, ha a főügyészi vizsgálat után foglalnának majd állást. Ezzel együtt emlékeztetett Nagy Imre leányának arra a kijelentésére, miszerint Nagy Imre temetése, június 16-a egyben a nemzeti megbékélés napja is legyen. A múltbeli hibákkal összefüggésben rámutatott, nincs olyan politikai cselekedet és esemény, és nem is lehetséges itt Európában, amelyért halállal kellene bűnhődnie bárkinek. A múlttal szakítani kell vegre, ez azonban csak elszámolta- , tást, és nem leszámolást kell hogy jelentsen. * MIT ENGED MEG A PÉNZTÁRCA? Régi és új bútorok bizományi forgalmazása Régi típusú hálószobabútor eladó — olvasom Tiszakécske helyi lapjában, a májusi Kécskében. Utcára néző ablakokban, hirdetőtáblákon, magánkereskedőknél és vásárokban is kínálnak már nem új lakberendezési tárgyakat, amelyeket a használt cikkek piacán'— a kor divatjával, az egyéni ízléssel és szükséglettel, s nem utoljára a pénzromlással számolva -fr más- és másképpen értékelnek. Van, aki alszik rá egyet, nem sieti el, hogy túladjon használt bútorán, hiszen az újakkal is annyi baj van. S milyen drágák! Másokat az foglalkoztat, hogy olcsón megvennék a 15 éves kombinált bútorokat is. Azonban hová tegyék a szűk bérházi lakásban? A kereskedők elmondják, hogy a lakáskörülmények mellett a nehéz megélhetés is befolyásolja a használt bútorok eladását. Kovács Erika, a kecskeméti Bizományi Áruház helyettes vezetője az ötnaponkénti 800 ezer forintos forgalomban félmillió forintra becsüli az átvett ruhaneműk értékét, míg az egyéb használati tárgyak és bútorok ennél jóval kisebb arányt képviselnek. Áz áruház becsüse ma is reggel óta jáija a várost, hogy nyolc Vacsi és Malom közi, Béke fasori és széchenyivárosi címre kimenjen a megvételre felkínált bútorok árában megegyezni. Munkájában a hétről hétre változó keresletet veszi alapul. Hol a kárpitozott fotelek és rekamiék, hol pedig a 10 évesnél nem régibb szekrénysorok kelnek el hamarább. Az sem mindegy, hogy divatjamúlt, alacsony vagy nagylábú, világos vagy túl sötét, pácolt vagy fényezett egy bútor. Az értékesítésből származó haszna az üzletnek 20 százalék. Jártunk a Bizományi Áruház Báthory utcai bútorraktárában is, amelyet éppen nyolc éve nyitottak meg. Antal Ferencnének és Buda Lajosnénak tavaly ősszel még az volt a gondja: elfér-e a valamikor borospincének épített tárolóhelyen a sok áru? Most bőven van hely. A fenti, udvarra nyíló helyiségek sem zsúfoltak, inkább a használt bútorok sokfélesége érdemel figyelmet. Kisgyermeknek való etetőszék, továbbá fából és bambusznádból készült zsúrkocsi, dohányzóasztalok, fogas, székek, négyrészes szekrénysor — ez utóbbi darabokra bontva is kapható — váija, hogy gazdára találjon. Hozzák is, viszik is a bútorokat, amelyeknek egyike-másika nagymama korabeli, de az újak sem hiányoznak a kínálatból. Látogatásunk idején érkezett meg Kocsérról az a tehergépkocsi, amely a Petőfi Termelőszövetkezetből 31 heverőt és 5 kétszemélyes fotelágyat hozott. Más termelők bútoraival is javítja kínálatát a Bizományi Aruház. A Szentlőrinc és Vidéke ÁFÉSZ Lőrinci szekrényt és könyvespolcot, egy- és kétajtós cipősszekrényt, a Nagybaracskai Vegyes- és Építőipari Szövetkezet rekamiét, fotelt és dohányzóasztalt, a Mátészalkai Szatmár Bútorgyár pedig részekre bonthátó szekrénysort szállít Kecskemétre bizományi eladásra. K—1 • Megjöttek a kocséri szállítók. (Tóth Sándor felvétele) Pályázati felhívás! A Bács-Kiskun Megyei Tanács Mihala Ferenc kecskeméti lakos által felajánlott „ ... Alkoss __” közérdekű kötelezettségvállalás céljának megv alósítása érdekében pályázatot hirdet gépész műszaki tanulmányokat folytató, végzős fiatalok igényes diplomamunka készítésére való ösztönzésére. A pályázatban részt vehetnek azok a Bács-Kiskun megyei származású fiatalok, akik Magyarországon műszaki felsőoktatási intézmény nappali tagozatos végzős hallgatóiként diplomamunkájukat (szakdolgozatukat) az 1988/89-es tanévben védik meg, arra jórendü vagy ennél jobb minősítést kaptak, a témához kapcsolódó szakirodalom alapos feldolgozásáról és önálló értékeléséről tettek tanúbizonyságot, és diplomamunkájuk pályázatként történő benyújtásához ajánlást — lentebb ismertetve — kaptak. (Bács-Kiskun megyei származásúnak az tekinthető, aki egyetemi vagy főiskolai tanulmányai megkezdéséig megyei állandó lakos volt, vagy megyei középfokú oktatási intézményből tanult tovább.) A pályázattal támogatást elnyerő hallgató(k) — maximum két fö — díjazására a közérdekű kötelezettségvállalás tőkéjének 1989. december 31-éig képződő kamata — 30 000 forint körüli összeg — használható fel. A díjazás céljára szolgáló kamatösszeg 60 százaléka az egyetemi diploma, 40 százaléka a főiskolai szakdolgozat készítőjének adható. Ettől az aránytól a pályamunka minősége alapján el lehet térni. Több jelölt esetén azfok) részesül(nek) díjazásban, aki(k): a legjobb eredményt érte(ék) el, azonosan jó eredmények esetén pedig az alábbi sorrend szerinti szaktéma feldolgozása a mérvadó: 1. hegesztés, 2. hőkezelés, 3. gyártástechnológia. A pályázat és benyújtása: A pályázati felhívásban megjelölt feltételeknek megfelelő diplomamunkát áz illetékes felsőoktatási intézmény a hallgató kérelme alapján a rendes védésen kívül pályázatként is értékeli és amennyiben azt arra érdemesnek tartja, úgy ajánlja annak pályázatként történő benyújtását. A pályázónak a diplomamunka egy másolati példányát az ajánlással, valamint lakcímének és Bács-Kiskun megyei származásának igazolásával együtt legkésőbb 1989. szeptember 5-éig kell benyújtani a Bács-Kiskun Megyei Tanács művelődési osztályának vezetőjéhez (6001 Kecskemét, Május 1. tér 3.) A pályázat elbírálására a Bács-Kiskun Megyei Tanács képviselője a Gépipari Tudományos Egyesület Bács-Kiskun Megyei Szervezete vezetőségével együtt bírálóbizottságot hoz létre. A díj átadására 1990 januárjában kerül sor. Ha az adott évben a felajánló feltételeinek megfelelő hallgatót nem találnak, a fel nem használt összeg a betétösszeget növeli.
