Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-22 / 119. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 22. A Vjesnik Horn Gyula jugoszláviai látogatásáról BELGRÁD Hóm Gyula magyar külügyminiszter május 23-án jugoszláviai látogatásra érke­zik — közölte szombati kommentárjában a zágrábi Vjesnik. Hivatalos belgrádi útjára röviddel azután kerül sor, hogy magas tisztségébe kinevezték. Ezzel folyta­tódik az intenzív jugoszláv—magyar politikai párbeszéd és a sikeres együttműkö­dés. A magyar diplomácia vezetője vendéglátójával, Budimir Loncsar szövetségi külügyminiszterrel tárgyal majd, s fogadja őt Janez Drnovsek, a jugoszláv államel­nökség elnöke, valamint Ante Markovics miniszterelnök is. A belgrádi találkozón a kétoldalú kapcsolatok mellett jelentős helyet foglal el a két országban megkezdett gazdasági, társadalmi és politikai reformokról folyta­tott tapasztalat- és véleménycsere, valamint az időszerű nemzetközi kérdések, köztük az európai történések és az el nem kötelezett mozgalom helyzetének áttekintése — irta a zágrábi lap. A SZÖKÖTT PILÓTA MARADT Visszaadta Törökország a MÍG—29-est ANKARA Törökország vasárnap visszaadta a Szovjetuniónak a Batumiból elrabolt MÍG —29-es katonai repülőgépet, s értesülések szerint nem engedélyezte az amerikai katonai szakértőknek, hogy megvizsgálják azt. Technikusokkal és egy pótpilótával a fedélzetén vasárnap reggel egy II—76-os katonai szállító repülőgép érkezett a törökországi Trabzonba, hogy előkészítse visszaszállításra a harci gépet. A technikusok a MIG-ről leszerelték a levegő— levegő rakétákat és a lőszert, s átrakták az Iljusinra. A MÍG és az II vasárnap délután török vadászgépek kíséretében elindult hazafelé. Alekszandr Zujev, a „géprabló” pilóta Törökországban maradt. Mivel az akció közben megsebesült, egy trabzoni klinikán megműtötték. Újságírók egy csoportja láthattá is a kórházban, bár arcát eltakarta, s nem is beszélhettek vele. Néhány nap múlva állítólag sajtóértekezletet tart. A török hatóságok közölték, hogy menedékjog-kérelmét továbbítják az Egye­sült Államok felé, hacsak a szovjet hatóságok be nem bizonyítják, hogy Zujev „bűnöző”. Az ankarai szovjet nagykövetség mindenesetre terroristának minősítet­te a pilótát és követelte visszaadását. 1970 óta Zujev a harmadik szovjet katonai pilóta, aki repülőgépével Törökor­szágba dezertált. MOSZKVA: Letartóztatták a gyújtogatót Kaszab Zsuzsa, az MTI tudósítója jelenti: Először számolt be a szovjet sajtó arról a gyújtogatásról, amely idén május 1-jén történt a moszkvai Vörös tér közelében, az ünnepi felvonulás kezdetekor. A politikai provokáció szándékával elkövetett cselekmény ügyében a vizsgálat lezárult, a tettest elfogták és ügyét átadták a bíróságnak—közölte az Izvesztyija szombat esti száma. A május 1-jei felvonulás kezdetekor a Vörös térbe torkolló Október 25-e utcában kigyulladt az energetikai minisztérium épületének a teteje. A tűzoltóknak' alig negyedóra alatt sikerült eloltaniuk a lángokat. Komoly anyagi károk nem keletkeztek. A tűzoltók megállapitották: a tetőt gyúlékony anyaggal leöntötték és az épület elektromos hálózatához csatlakoztatott házi készítésű időzített gyújtó­szerkezet lobbantotta lángra a tetőtérben összehordott gyúlékony anyagokat, közöttük egy gumimatracban levő mintegy hat liter benzint. A tettest, V. Kasztomij 25, éves rosztovi filozófia szakos egyetemi hallgatót május 5-én tartóztatták le az Állambiztonsági Bizottság (KGB) nyomozói. Kaszr tornij beismerte a gyújtogatás tényét és tettének politikai indítékát. Mint mondot­ta, nem ért egyet a fennálló társadalmi renddel. A gyújtogató ellen diverziós cselekmény elkövetése miatt vádat emeltek. Szűrös Mátyás Casablancában CASABLANCA II. Hasszán király szombaton Casablancában magánrezidenciáján fogadta az Or­szággyűlés küldöttségét, amely Szűrös Mátyás vezetésével Marokkóban tartózkodik. A rendkívül szívélyes találkozón a király kifejtette: nagy érdeklődést tanúsít a Magyarországon végbemenő társadalmi, politikai folyamatok iránt, amelyeket fontosnak tart. Rámutatott arra is, hogy az alkotó kedv igazán ott bontakozhat ki, ahol szabadság és rend uralkodik. Szűrös Mátyás ismertette a többpártrendszerrel, az alkotmányozással kapcsola­tos törvényalkotó munkát. Az Országgyűlés elnöke a királynak ajándékként átnyújtotta a Korán magyar fordítású változatát, megemlítve, hogy hazánkban nemrégiben iszlám közösség kezdte meg tevékenységét. Szóba került az is, hogy Magyarországon a tervek szerint a jövőben iszlám kulturális központ is működné, melynek létrehozásához a marokkói uralkodó felajánlotta támogatását. Szólt arról is, hogy ha Magyarország igényli, akkor tanárokat, tudósokat küldenek Budapestre az iszlám kultúra, ismeretek oktatása céljából. IL Hasszán hangsúlyozta: örömmel venné, ha már a közeli jövőben jelentősen fejlődnének a gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok Marokkó és Magyaror­szág között és megemlítette, hogy szívesen ellátogatna Magyarországra. Szűrös Mátyás elismerését fejezte ki az iránt, hogy Marokkó a nyugat-szaharai konfliktust az ENSZ égisze alatt végrehajtandó népszavazással, békés eszközökkel igyekszik megoldani. Az Országgyűlés elnöke sok sikert kívánt az arab országok vezetőinek Casa­blancában, május 23-án kezdődő csúcsértekezletéhez, amelytől nemcsak az arab országokban, hanem a világ más részén is történelmi fordulatot, kezdeményezése­ket varnak. Gyilasz a Vajdasági írószövetség vitaestjén Márkus Gyufa, az MTI tudósítója je­lenti: A Vajdasági írószövetség vitaesten látta vendégül a 78 éves Milovan Gyi­lasz t, az elmúlt három évtized legismer­tebb jugoszláv ellenzéki politikusát ab­ból az alkalomból, hogy Újvidéken kiad- m ták „Njegos, a költő, Cma.Gora-i feje- . délem és egyházfő” című könyvét. Tolnai Ottó költő, a Vajdasági írószö­vetség elnöke, Európa legnagyobb disz- szidenseként üdvözölte a vendéget. Ju­goszláviában még mindig furcsa csönd, izoláció övezi, amit mi is megérettünk, szervezve ezt az estét—mondta beszédé­ben.,^- Gyilasz 1953-ban leírt gondola­tai napjainkban talán időszerűbbek, mint bármikor. Akkor azt irta, hogy a forradalom ma tulajdonképpen reform, békés haladás előre. Tehát már az ötve- • nes évek elején megvoltak ezek a varázs­szavak: reform, demokrácia. A Matica Szrpszka művelődési egye­sület nagy díszterme kicsinek bizonyult ahhoz, hogy befogadja mindazokat, akik kiváncsiak voltak a jugoszláv kom­munista mozgalom hajdani kiemelkedő f, személyiségére, aki 1945 után egy ideig az országmásodik emberének számított, de az ötvenes évek második feléten kegyvesztett lett. Később belső disszi- densként három alkalommal is bebörtö­nözték, ám a legutóbbi időben néhány, szinte észrevétlen javaslat elhangzott a rehabilitálására. Újvidéki hallgatósága most mindenesetre viharos ünneplésben fi részesítette a cmagorac nemzetiségű ven- déget. Gyilasz — akinek a két világháború között, majd az ország felszabadulása után tucatnyi irodalmi műve látott nap­világot— rövid előadást tartott az 1813 —1851 között élt Petar Petrovics Njegos Crna Gora-i fejedelemről, aki poétaként Európa-szerte ismertté tette nevét népé­nek a török elnyomás elleni küzdelmét megéneklő „A hegyek koszorúja” című drámai költeményével. Milovan Gyilasz ezt követően vála­szolt a hallgatók kérdéseire. Arra a kér­désre, érez-e felelősséget azért, hogy a második világháború után a jugoszláv szellemi élet, a kultúra a hatalom szorítá­sába került, Gyilasz azt válaszolta, hogy személyes felelősséget nem érez, noha részben ő is hibás a történtekért. Hozzá­tette, hogy „a hatalom ideológiai mono­póliuma most szerencsére múlófélben van”. Van-e esély arra, hogy az Ön Titótől írt könyvét Jugoszláviában kiadják? _ ' érdeklődtek a hallgatók. Még mindig nincs igazi esély arra, hogy „Tito, a bará­tom és ellenségem” című, Párizsban megjelent kötetem idehaza is az olvasók kezébe kerül — válaszolta. J Köszönöm Önöknek, hogy visszahoz­nak a jugoszláv közéletbe, amelyből nem . mint politikust, hanem mint Írót kizár-; tak. Nagyon őrülök annak, hogy Önök­kel találkozhattam — jelentette ki az est résztvevőitől búcsúzva Milovan Gyilasz. ; Grósz Károly a magyar mezőgazdaságról Az elmúlt nyolc esztendőben folyamatosan végzett magas szintű tevé­kenységéért immár nyolcadik alkalommal nyerte el a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa által közösen alapított „Kiváló Szövetkezet” megtisztelő kitünte­tést a Mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet. Az ezt tanúsító oklevelet szombaton a szövetkezetben megtartott rendkí­vüli ünnepi küldöttgyűlésen Grósz Károly, az MSZMP főtitkára adta át 200 küldött, valamint a megye vezetőinek jelenlétében Dánfi Dezső szövet­kezeti elnöknek. Az elnöki beszámolót követően Grósz Károly felszólalásában bejelentet­te, hogy az MSZMP Központi Bizottsága a közeljövőben napirendre tűzi a magyar mezőgazdaság helyzetének elemzését. Elismerő szavakkal méltat­ta az ünnepelt termelőszövetkezet eredményeit, példaértékűnek nevezve újító, vállalkodó kedvét, az itt folyó munkát, amely tartósan biztos megél­hetés forrása a térségben élőknek. A következőkben a főtitkár rámutatott, hogy az MSZMP 1957-ben kidolgozott agrárpolitikáját az élet igazolta; s az elmúlt több mint három évtized megmutatta, hogy jó úton indultunk el, amikor a szövetkezeti mozgalmat felkaroltuk. A mai magyar mezőgazdaság magas színvonalon gondoskodik a hazai piac ellátásáról, emellett évi másfél milliárd dolláros tőkés exportot és egymilliárd rubel értékű szocialista exportot is teljesít. A főtitkár rámuta­tott, hogy Európában szinte az egyetlen ország hazánk, ahol összességében a mezőgazdaság befizet az államkasszába, nem pedig annak támogatását élvezi. Ez a helyzet azonban sokáig nem tartható, s az MSZMP is amellett foggal állást, hogy felül kell vizsgálni á költségvetés és a mezőgazdaság egyre feszültebbé váló viszonyát. Azért is kötelességünk a mezőgazdaság­gal fokozottan törődni és segítőén támogatni—mondta a főtitkár —, mert a parasztság, benne a magyar falu sorsát, fejlődését is meghatározza. A nagyüzemi és háztáji gazdálkodás összhangjának, sajátosan magyar modelljének megteremtésével eredeti, mintának is tekinthető, más orszá­gok által is követett, sajátos rendszert alkotott a magyar mezőgazdaság. A tsz eredményeire is utalva kijelentette, hogy a közös gazdaságokban végzett ipari tevékenység mint a szocialista nagyipar háttéripara.ma már nélkülözhetetlen a gazdaság egésze számára, s nem elhanyagolható az sem, hogy a melléküzemágakban 200 ezer ipari munkás is biztos megélhetést talál. Felszólalása befejező részében Grósz Károly kijelentette, hogy bármi­lyen koncepciót dolgoznak ki, a magyar mezőgazdaság alapja a jövőben is a nagyüzem lesz, mindenütt, ahol életképességét bizonyította. Azokon a tájakon pedig, ahol nem — mert olyanok a gazdasági és természeti adottságok — fel kell karolni minden olyan vállalkozást, amely akár a kézimunka-igényes ágazatokkal, akár a tulajdonviszonyok szükség szerinti megváltoztatásával biztosítja az ott élők megélhetését. Miként a magyar gazdaság minden ágazatában, a mezőgazdaságban is csak egyetlen érték­mérő tehet a jövőben: az pedig a piac. A Magyar Szocialista Munkáspárt a megbecsült parasztságban és vele együttműködve alkotó agrárértelmiség­ben látja a jövő mezőgazdaságának biztosítékát, mert ez felel meg legjob­ban hazánk érdekeinek és a haladásnak —• fejezte be beszédét a főtitkár, majd nagy taps közepette átadta az elismerő oklevelet. Grósz Károly a mezőkeresztesi ünnepséget követően nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda és a Népszabadság tudósítójának, Arra a kérdés­re, hogy a jelenlegi szabályozórendszerből adódó magás elvonásokat med­dig bírja elvisejni a mezőgazdaság, a Főtitkár azt válaszolta, hogy hosszú távon semmi körülmények között sem, mert ez a kényszerhelyzete rendkí­vül nagy terheket ró a mezőgazdaságra. A közelmúltbeli sikerágazat most először került szembe a világpiacon már hosszabb ideje tartó túltermelés gondjával. Egyre nehezebb eladni, ez új követelményeket támaszt a mező- gazdasággal szemben, a megoldáshoz eszközök kellenek. Eszközök, hogy a mezőgazdaság képes legyen egy olyan termékszerkezet-váltásra, amely kielégíti egy korszerű versenyhelyzet követelményeit. Félkész termékekkel, nyersanyaggal ma már nem lehet versenyben maradni, ezért olyan eszkö­zökkel kélléfláí ói jamezőgazdaságot, amelyek alkalmassá teszik a világpia­con is keresett magasabb feldolgozottsági fokú, és ezáltal magasabb áron eladható mezőgazdasági termékek előállítására. Tehát acél mindenképpen olyan mezőgazdasági termelés, amelynek végtermékei versenyképesek az elérhető piacokon, A következő kérdés úgy szólt, hogy mi lesz a tartósan életképtelen termelőszövetkezetek sorsa.- -Az a véleményem, hogy minden egyes gazdaságnak nálunk egyedi kezelésre van szüksége. Hiba lenne általánosítani. Ugyanakkor agrárprog- ramunkban megfogalmaztuk, hogy bizonyos preferenciákat a kedvezőtlen adottságú temelöszövetkezetek számára is biztosítani kell. Azonban ez nem lehet igazi megoldás. A megoldás a mikrokezelés, és ez egészen más kell hogy legyen egy olyan körzetben, ahol dinamikusan fejlődő nagyipar van, és egészen más ott, ahol az ipari ágazat is éppen leépülés alatt áll. Erre a legjobb példa éppen a borsodi térség. Az ilyen helyeken közösségi, családi vállalkozás, de bármiféle vállalkozás megoldást kínálhat. * — Miként vélekedik a párt arról, ha adott esetben egy racionális gazda­sági intézkedést szociálpolitikai indokokkal torpedóznak meg — amint ■ erre nemritkán akadt is példa? í ^ a gyakorlat akkor nem folytatható, ha a szociálpolitika.önálló és szervezett intézményes életet kezd élni. A magyar gazdaság egyik nagy baja, hogy a termelési tevékenység, a < teljesítmény elismerése, a bérezés és a politikai szempontok összekevered­nek. Ezeket sürgősen el kell választani egymástól. Addig ugyanis, amíg ezek a jelenlegi állapotok fennmaradnák, ilyen alapon minden vállalkozást meg lehet fúrni. Ezért hirdetjük meg szociálpolitikai programunkat is; amelyet júniusban a Központi Bizottság ülése elé terjesztünk. A befejező kérdés az volt, hogy miként kívánja az MSZMP megnyerni azt a hárommillió választópolgárt, aki az agrárágazatban dolgozik. '■'Ayr Mindenekelőtt azzal, hogy a párt világos programot rajzol del a magyar agrárgazdaságban dolgozók számára. A program készül, ebben a munkában gyakorló mezőgazdasági szakemberek is részt vesznek. Az agrárpolitikának perspektívát kell felvázolnia, mert a magyar mezőgazda­ság egy nagy korszakot zár le. Bízom benne, hogy a közeljövőben megvita­tásra kerülő programunk a hosszú távú célok kijelölésével rokonszenvet fog ébreszteni. Mindamellett tisztában vagyunk azzal, hogy a távlatok érzékeltetésével együtt a napi és a közeljövőbeli feladatokat is meg kell oldanunk. Ezek között konkrét intézkedéseket is szorgalmazunk választási programunkban — mondta válaszában Grósz Károly. (MTI) Szovjet—brit kiutasítások MOSZKVA A Szovjetunióból kiutasítottak 11 brit diplomatát és újságírót, mi­után Londonban Nagy-Britannia elhagyására szólítottak fel szovjet diplomatákat és újságírókat. Az érintettek két hetet kaptak a távo­zásra a Szovjetunióból. Minderről Nagy-Britannia moszkvai nagykövete számolt be a Reuter brit hírügynökségnek. Kö­zölte, hogy pénteken szovjet diplo­matákat és újságírókat utasítottak ki Nagy-Britanniából, de az erről szóló döntést nem hozták nyilvá­nosságra. Szombaton a szovjet illetékesek közölték a brit nagykövettel, hogy a Szovjetunió elhagyására szólíta­nak fel 8 diplomatát és 3 újságírót. Londonban a külügyminisztéri­um szóvivője megerősítette a szovjet állampolgárok kiutasításáról szóló hírt. Ázt állította, hogy az intézke- dést azért hozták, mert az érintettek „státusukkal összeegyeztethetetlen tevékenységet” fejtettek ki. Befejeződött a pedagógus-szakszervezet kongresszusa Az oktatásirányítást gyökeresen át kell alakítani, mert csak ez lehet a valódi intézményi önállóság ga­ranciája. Területi elven szerveződő tanügyi igazgatási egységeket szükséges létrehozni, amelyek a ta­nácsi apparátustól függetlenül, közvetlenül a Művelődési Minisz­térium alá tartoznának. Egyebek között ezt tartalmazza az a nyilat­kozat, amelyet a Pedagógusok Szakszervezete fogadott el a Me- dosz-székházban megrendezett XIII. kongresszusának befejezése­ként, vasárnap. A szakszervezet programjához kapcsolódó állás- foglalás szükségesnek tartja, hogy pedagógusokból álló független szakmai szervezet készítse a tanter­veket és a nevelési terveket, s dol­gozza ki a vizsga- és követelmény- rendszert. A kongresszus küldöttei egyetér­tettek: meg kell teremteni az okta­tás finanszírozásának alapvető re­formját, az önálló működés gazda­sági feltételeit. Ez a költségvetési reform nélkül elképzelhetetlen, an­nak megvalósulásával az úgyneve­zett maradékelvű elosztást végér­vényesen meg kell szüntetni. A kongresszus által elfogadott nyi­latkozat hangoztatja: áttekinthető és ellenőrizhető elosztási rendszert szükséges létrehozni. Leszögezi azt is, hogy egységes és minden intéz­ménynek megfelelő feltételeket nyújtó, feladatukhoz mért óraszá­mokat és pótlékrendszert kell meg­alkotni. A dokumentum elenged­hetetlennek tartja, hogy az auto­nóm iskolában az igazgató és he­lyettesei megválasztásának, illetve a pedagógusok alkalmazásának kérdésében a nevelőtestület dönt­sön. A pedagógusképzés átalakítá­sával kapcsolatban az állásfoglalás szükségesnek ítéli a pályaalkalmas­sági vizsga bevezetését a felvételin. Az iskolákban dolgozó más alkal­mazottak védelmében a nyilatko­zat hangsúlyozza: őket is a pedagó­gusokéval azonos bánásmód illeti meg. A Pedagógusok Szakszerve­zetének álláspontja szerint elen­gedhetetlen, hogy az évtizedek óta felhalmozódott gondok felszámo­lásához megszerezzék az Ország- gyűlés támogató határozatát. A kongresszus által elfogadott program gyökeres fordulatot kö­vetel az oktatás, valamint az aktív és nyugdíjas dolgozók anyagi hely­zetében, élet- és munkakörülmé­nyeinek javításában. Ezért kapott helyet a programban az a követe­lés, hogy a pedagógusok bére 1990. január 1-jétől érje el az anya­gi ágazatok szellemi dolgozóinak átlagbérét. A bérreform részeként újra kell vizsgálni a pótlékokkal kapcsola­tos igényeket is. A program kitér arra is, hogy a pedagógusok letele­pedését korszerű, központi lakás­építés-támogatási konstrukcióval, lakásépítési alappal kell segíteni. A dokumentum szükségesnek tart­ja a munkaterhek csökkentését, a foglalkoztatási problémák érdemi kezelését, az átmenetileg felszaba­duló, szakképzett munkaerő pá­lyán tartását, az át- és továbbkép­zés ösztönzését, a 40 órás munka­hét azonnali bevezetését az admi­nisztratív és a technikai munkakö­rökben. A pedagógusoknál az át­térés jelentse a kötelező óraszámok arányos csökkentését, amelyhez az anyagi fedezetet a központi költ­ségvetés biztosítsa. A Pedagógusok Szakszervezete az élet- és munkakörülmények ja­vítása, a szakmapolitikai érdekek védelme mellett részt vesz az okta­táspolitika formálásában is—han­goztatja a dokumentum. A kong­resszus álláspontja szerint az új ok­tatáspolitikának meg kell alapoz­nia az oktatás tartalmi és szervezeti stabilitását, a köz- és felsőoktatás összehangolt fejlesztését. Az új ok­tatáspolitikai koncepció kialakítá­sa érdekében a szakszervezet széles körű társadalmi vitát kezdemé­nyez. A szakszervezet szükséges­nek látja, hogy erősödjön az iskola munkaszervezeti jellege, a tanulóif­júság az iskolán belül ne legyen ve- télkedési terepe politikai szerveze­teknek; a diákönkormányzat le­gyen a fiatalok közéleti szocializá­ciójának stabil értékeken nyugvó kerete. A szakszervezet az Ország- gyűléstől azt várja, hogy a válasz­tások után az elsők között tűzze napirendre aZ oktatás helyzetét, a művelődési kormányzat tevékeny­ségét, s fogadjon el átfogó fejlesz- =,téisi programot. A kongresszus hosszas vita után döntött a szakszervezet alapszabá­lyáról. Egyetértés volt abban, hogy a szakszervezet tartsa meg jelenlegi nevét. A kongresszus kinyilvání­totta, hogy szüksége van szövetsé­gesekre, más szervezetekkel való együttműködésre, s ezért nem zár­ta ki annak a lehetőségét, hogy tagja legyen a magyar szakszerve­zetek újjáalakuló szövetségének. Mivel azonban e szövetség alapok­mány-tervezetét a tagság széles kö­re nem ismeri, csak a program megvitatása után dönt az őszi kül­döttértekezlet a szövetséghez való csatlakozásról. Szükség szerint e döntés értelmében egészítik majd ki a most elfogadott alapszabályt. A kongresszus végezetül szemé­lyi kérdésekről határozott. A Pe­dagógusok Szakszervezete elnöké­nek Sárdi Lajost, a szakszervezet eddigi megbízott főtitkárát, főtit­kárnak pedig Szöllősi Istvánnét, a Kaposvár városi-körzeti szakszer­vezeti bizottság titkárát választot­ta meg. (MTI) Négy megye eszperantistainak találkozója Kecskeméten (Folytatás az 1. oldalról) városi tanács elnökhelyettese nyitotta meg a béketalálkozót. Áz elnökhelyet­tes eredményes tanácskozást kívánt a „remény nyelve” terjesztőinek, s kérte őket, vigyék magukkal a több mint 600 éves alföldi város vendégszeretetét, jó hírét. Ezt követően egy másik sarkadi di­áklány, Fodor Angéla eszperantó sza­valata hangzott el, majd dr. Pethes Im­re, a Világbéke Eszperantó Mozgalom elnöke mondott beszédet, két nyelven. Megemlékezett a szörnyűséges máso­dik világháború befejezésének évfordu­lójáról, szólt az eszperantó mozgalom békemissziós szerepéről a világban, to­vábbá arról, hogy bár az enyhülés, a különböző társadalmi berendezkedésű országok közeledésének a korát éljük, még sem szabad elfelejteni, hogy ma is jelentősek a békeellenes erők. Dr. Pethes Imre köszönetét mondott mindazoknak, akik a Budapesten ta­valy megrendezett eszperantó béke­világtalálkozó előkészítésében részt vettek, s a mozgalom kitüntető jelvé­nyét nyújtotta át e munka legjobbjai­nak. Jakab Sándor, az Országos Béke­tanács Elnöksége nevében adott át elis­merő oklevelet Halász Ferencnének, a kecskeméti Kertvárosi Általános Isko­la tanárának, valamint Kovács József- nének, a hódmezővásárhelyi mozgalom egyik kiválóságának. Ezután szót kért a találkozón reszt vevő René Deprez Liége, a Világbéke Eszperantó Mozgalom belga titkárhe­lyettese, aki szívélyesen megköszönte a meghívást, beszélt a nagyhatalmak kö­zeledésének világpolitikai jelentőségé­ről, majd egyebek között hangsúlyozta, a Világbéke Eszperantó Mozgalom óri­ási lehetőségeket kínál minden béke­szerető ember őszinte összefogására. René úr sok erőt, egészséget kívánt minden magyar békeszerető embernek. Az összejövetel eszperantó nyelvű műsorral folytatódott. Fellépett: Geor- go Handzlik lengyel gitárművész, Kis Ilona vezetésével a Kiskecskeméti Álta­lános Iskola, valamint Halász Ferencné és Marton /mré«é_vezetésével a kecske­méti Kertvárosi Általános- Iskola cso­portja. A szakszervezeti székházban ez alkaloiíiból kiállításon mutatták be az eszperantó nyelvet tanuló gyerekek ál­tal beküldött munkákat és eszperantó kiadványokat árusítottak. A délelőtti program a Reile Géza utcában fejeződött be: a béke fájához virágokat vittek a találkozó résztvevői. Délután a Kecskeméti Planetáriumban bemutatták a Valahol Európában című filmet eszperantó szöveggel, majd ugyanott fórumot rendeztek a mozga­lom, a béke kérdéseiről. A gyermek résztvevőknek különprogrammal szol­gált a planetárium. Rapi Miklós *

Next

/
Thumbnails
Contents