Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-20 / 118. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 20.

Felelősség

Divatos lett a felelősség szó. Eddig, sajnos, csak fogalom volt politikai életünkben, mára azonban kilépett a szótári jelentés kereteiből. Indulatokkal, feszültségekkel terhelt korunkban azt keressük, ki a felelős a jelenlegi helyzetért. Mutogatunk felfelé, fentről még magasabbra, a csúcsok csúcsán pedig keleti irányba. A nagy egymásra hárítás kifinomult rendszerében, azt senki sem gondolta végig, hogy az elmúlt évtizedekben a felelősség kategóriája a kitagadott gyermek szerepére volt kárhoztatva.

A társadalmi lét irányítása egy olyan kártyajátékhoz hasonlított, ahol a bank csak ászokat osztott le. Aki az asztal mellé tudott kerülni — márpedig ezekért a székekért kemény tülekedés folyt —, mindenki rizikó nélkül nyert. Egyedül a bank ment tönkre, hisz ott, ahol miden- ki kasszíroz valamit, valakinek buknia is kell.

Aki az asztalnál ült, miért kiáltott volna „fair play”- ért? Akik a kaszinón kívül rekedtek, azok egy ideig elfogadták a kijövőktől odavetett borravalót, cserébe nem érdeklődtek a játékszabályok iránt. A bank már nem tudja finanszírozni a kívülrekedtek borravalóit. Ők pedig kérdeznek, hitetlenkednek, szörnyülködnek. Pedig nincs min csodálkozni... A mai helyzet a fejre állított érték- rendszer édesgyermeke. Olyan gyermek, aki igen hosszú ideje inkubátorban fekszik és biztos, hogy egészséges felnőtt soha nem lesz.

A kialakult helyzetért nyilván szükség van a felelősségre vonásra, mivel ez elősegítheti a tisztábban látást és a megfontoltabb cselekvést. Azonban mai lehetőségeink, esélyeink még jelentősebbek annál, minthogy csak egymásra mutogatással töltsük igen drága időnket.

Lehetőségeink a nyugati politikai körök jóindulatának függvényében még léteznek, bár nem korlátlanok. Hiteleink nagysága főleg politikai életünk változásaitól függ. Azonban látni kell, hogy a pénzvilág és a politika vüága két különböző szféra. Az elsőben a haszon a legfőb szempont és mindegy, hogy a profit Santiagóból vagy Budapestről származik. A politikusok világa nem ily egyértelmű, hisz itt tiszta játékszabályok nincsenek. Segítségük nem önzetlen, annak ellenére sem, hogy a jóindulat vagy az erkölcsiség szalagjával csomagolják ígéreteiket. Machiavelli csaknem fél évezrede leírta, hogy az erkölcs nem célja a politikának, legfeljebb annak egyik eszköze. Az sem elhanyagolandó, hogy a segélyt nyújtó kabinetek politikai presztízsét, erejét mutatja a külvilágnak, ha időnként nagylelkűen, gyorsan olvadó anyagi mankókat nyújtanak az elmaradottság terhe alatt gör- nyedező szocialista országoknak.

Hazánk szerkezetváltására ma a kedvező nemzetközi légkör biztosít viszonylag, jó esélyeket. A hidegháború hullámai talán elülőben vannak és remélhetőleg a Pentagon sem fogja a közeljövőben röptetni a „Héjáit”. A másik oldalon a Szovjetunió modellváltás előtt áll. Problémái számosak, súlyosak. A birodalmi integráló eszme, a messianisztikus szocializmus az utóbbi években elhalványodott. A kis nemzetek régi vagy inkább új értékek

felfedezésével a nemzeti önazonosulás irányába tesznek lépéseket. E folyamatban benne van egy pozitív irányú demokratizálódás éppúgy, mint a Kaukázus balkanizá- lódásának lehetősége.

Eddig még rövid, de remélhetőleg biztos lépéseket tettek Kelet népei annak irányába, hogy az alattvalókból állampolgárok legyenek. Moszkvának számolnia kell azzal is, hogy a belgazdaság a teljes válság előtt áll, ami pedig a nagyhatalmi helyzetét kezdi ki előbb-utóbb. Részben ezek miatt ma Moszkva a korábbinál jóval nagyobb mozgásteret enged szövetségesei számára.

Végül a felelősségről. Az ország válsága több mint tízmillió ember közös ügye. Talán ez a szerencsénk részben. Kisugárzása túllép a nemzeti kereteken, mivel egy regionális méretű válságzónának adhat pozitív vagy negatív impulzusokat. Társadalmi téren ez azt jelenti, hogy az emberi fejlődés azon demokratikus közösségirányítási technikáját kell átvennünk, mely valahol az európai rene- ! szánszban, felvilágosodásban, liberalizmusban és az eredeti marxizmus baloldali hagyományaiban gyökerezik.

Gazdasági téren az új típusú tulajdonrendszer kiépítését kell ma elkezdeni. A korábbi tulajdontalansághoz érdek, felelősség, verseny nem kapcsolódott. Tőke forgatása, gyarapítása helyett annak pazarlása, felélése történt. Az utóbbi évtizedekben fejre állított értékrendszert a talpára kell visszahelyezni. A munkaerőnek ára van, melyet befolyásol a teljesítmény, a végzettség. A munkavégzés szempontjából csak egyetlen szempont lehet döntő: társadalmilag hasznos-e a munka vagy nem? Gyara- podik-e a nagyközösség vagy nem? A munkabért és az úgynevezett „szociálpolitikát” el kell választani, mivel e kettő egymás lényegét mossa el. Nem árt a mesterségesen fenntartott hiánygazdaságot sem felszámolni, mivel addig, amíg ez létezik, a társadalmi elidegenedés.állapotát nem fogjuk kiküszöbölni.

Addig, amíg a „tárgyak” uralkodnak az emberen, a társkapcsolatok kiépülése, fenntartása nehézségekbe fog ütközni. Egyszerűbben: amíg a legminimálisabb emberi szükséglet — lásd pl. lakás — nincs kielégítve, 14 órás jobbágyi robotra lesz a felnövekvő generáció kényszerítve. Márpedig a mai 20 évesek egy része nem biztos, hogy vállalja a küzdést, ha értelmét nem látja. A kék színű útlevél csak 500 forint, egy lakás másfél millió.

Végül a Közös Piac országainak sem mindegy, hogy az USA-val és Kelet-Azsiával folytatott kíméletlen verseny- futásban nem akadályozza-e majd egy széteső Kelet- Európa.

Ugyan nem mondanak le a kihívó fél szerepéről, de talán nem lesznek nyílt gyarmatosítók sem, hisz a politikai feszültségek szítása sem olcsó mulatság. Politikájukban a látszólagos mértékre és toleranciára igen nagy súlyt fognak fektetni. A kapitalista körök még igen jól emlékeznek Leninék hatalomra jutására, akik háborúra, intervencióra és a szegénységre hivatkozva az ország nemzetközi adósságát egy tollvonással semmisnek tekintették .Akkor az 18 milliárd aranyrubel áthúzását jelentette.

Ma, periférikus térségünk újból nekilendül talán a felzárkózás útjának, mint évszázadok óta oly sokszor. Esély van, de ezen lépésekkel járó felelősség mind nemzeti, mind regionális szempontból talán nagyobb, mint bármikor korábban volt. Bart a Zsolt

Farkas Gábor: Átmentjük műhelyünket jobb időkre —

Van elegendő munkájuk, mert elébe mennek a megrendelőknek

Talpon marad a Bácsterv!

„Fogják a pénzt” a vállalatok, intézmények.

Az egyéni, a vállalati jövedelmektől mind távolabbra kerülnek az építési árak. Évről évre kevesebb lakast, közintézményt alapoznak. A túlduzzasztott tervező vállalatokat sokan féltik az elnyomorodás- tól, a széteséstől.

Meglepetésemre a Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalatnál a válsághangulatnak nyomait sem találtam. Mindenkinek van munkája, szilárd a vállalat anyagi helyzete, nyereséggel zárják az első félévet,

— Mi is féltünk a közeljövőtől — igazolta vissza aggodalmaimat Farkas Gábor igazgató —, de átszervezéssel, szemléletmódosítással sikerült megelőzni a nagyobb bajokat, csökkenteni a vállalat szétaprózódásának veszélyét.

— És együtt tartani az intézet

könyv- és dokumentumtárát

__

— Enélkül jóval kisebb eséllyel állhatnánk helyt a kiéleződő versenyben. Archívumaink, gyűjteményeink is hozzájárultak tekintélyes építészek kinevelődéséhez.

— Közülük többen másutt kamatoztatják tudásukat.

— Egyetemen tanít Kerényi József Ybl-díjas, Öveges László osztályvezető városi főmérnök, Tóth Tamás a szövetkezeti tervezőirodát, Neuhauser László a Dutép irodáját vezeti, Kővágó Gyula a Generál mérnöki közösség irányítója, Markolt László a megyei tanács csoportvezetője.

— Elsősorban két Ybl-díjasának köszönhette jó sajtóját a Bácsterv. A fővárosba távozott kollégájukról szóltunk, Ön igazgató lett. Tudják tartam korábbi színvonalukat?

RÓJ MEDVEGYEV:

ítéljen a történelem

Az itt következő részlet Rój Medvegyev ítéljen a történelem című, a Kossuth Könyvkiadónál ebben az évben megjelenő Sztálin-életrajzából való.

IV. rész

SZERGEJ KIROV MEGGYILKOLÁSA

Ezerkilencszázharmincnégy december 1-jén, 4 óra 30 perckor a Szmolnijban meggyilkolták Szergej Kirovót, az SZK(b)P Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, a Leningrádi Területi Pártbizottság első titkárát.

A Kirov meggyilkolásáról szóló közleményben szó volt arról, hogy menekülési kísérlet közben letartóztatták a gyilkost, Leonyid Nyikolajevet, a párt fiatal tagját. A Kirov-gyilkosság ügyében végzett első, még 1934 decemberében llefolytatott nyomozás során nem derítették fel az igazságot. Ezért 1956-ban az SZKP Központi Bizottsága különbizottságot alakított, amely több évig vizsgálta a terrorcselekményt. A bizottság által összeállított dokumentumot nem hozták nyilvánosságra. Hruscsov, amikor megismerte a bizottság következtetéseit, a jelentést» f$ páncélszekrényébe zárta és kijelentette: „Amíg a világon létezik imperializmus, ilyen dokumentumot nem hozhatunk nyilvánosságra.”

1935. február 2-án reggel Leningrádban elterjedt a hír, hogy megérkezett Sztálin. Különvonattal jött, s kíséretében volt Molotov, Vorosilov, Jezsov, Jagoda, Zsdanov. A pályaudvaron Sztálint a leningrádi pártszervezet vezetői és a Belügyi Népbiztosság (NKVD) vezetője, F. D. Medvegy fogadták. Azt beszélték, hogy Sztálin senkivel sem fogott kezet, Medvegyet pedig kesztyűs kezével pofon csapta. Nyomban Leningrádba érkezte után Sztálin a maga kezébe vette a nyomozás irányítását.

NEM MAGÁNYOS GYILKOS

Kirov meggyilkolása nyilvánvalóan nem egyedül Nyikolajev tette volt. 1934-ben többször kíséreltek meg merényletet Kirov ellen. Ez arra vallott, hogy az embervadászatot egy erős kéz irányította. Ami Nyikolajevet illeti, minden forrás egybehangzóan úgy véli, hogy ez az idegileg labilis ember kezdetben saját szakállára cselekedett. Ez az elkeseredett és hiú alak úgy készült Kirov meggyilkolására, mint valami fontos politikai akcióra.

Kirov szeretett gyalog járni a városban, és Nyikolajev megfigyelte, merre szokott sétálni. Kirovót térmészetesen gondosan őrizték, a civil ruhás testőrök az NKVD-s Boríszov vezetésével lépcsőzetesen haladtak Kirov előtt és mögött. Az egyik séta során a testőrök feltartóztattak egy embert, aki megpróbált Kirov közelébe kerülni. Nyikolajev volt az. A táskáján olyan kivágás volt, amelyen keresztül a táska kinyitása nélkül kivehette a revolverét. Megtalálták a táskában Kirov sétaútjainak vázlatát is. Nyikolajevet letartóztatták. Zapo- rozsec hallgatta ki, Jagoda bizalmi embere, aki nemrég érkezett Leningrádba. Zaporozsec nem tett jelentést közvetlen főnökének, Medvegynek, aki közel állt Kirovhoz, hanem Moszkvába telefonált Jagodának. Néhány óra múlva a belügyi népbiztos utasítást adott, hogy engedjék szabadon Nyikolajevet.

A szabadon bocsátott Nyikolajev azonban ügyetlenül tevékenykedett, és egy idő múlva Kirov testőrsége ismét letartóztatta. Másodszor is elvették tőle ugyanazt a töltött revolvert. Az NKVD leningrádi hivatalának furcsa liberalizmusa gyanút ébresztett Kirov testőreiben, de közölték velük, hogy a dolog nem tartozik rájuk, és hallgassanak, mert különben kizárják őket a pártból. Boríszov azonban mégis elmondta'a Nyikolajewel kapcsolatos gyanús .epizódokat Kirovnak.

KIHALLGATÁSOK ÉS BALESETEK

Nyikolajevet ismét szabadon engedték, és hamarosan sikerült meggyilkolnia Kirovót. A Leningrádba érkezett Sztálin személyesen hallgatta ki Nyikolajevet. A szemtanúk elbeszéléseit összevetve így zajlott le Nyikolajev kihallgatása: egy nagy teremben az asztalnál ült Sztálin, Molotov, Vorosilov, Zsdanov és

_____________________________á.--------------------------------------------------------------------9 A Komszomol X. kongresszusán 1936-ban S Sztálin mellett (jobbról a harmadik) A. Koszarev, az ifjúsági szervezet vezetője, aki szintén az önkény áldozata lett.

mások, oldalt pedig a belügyesek egy csoportja. Bevezették Nyikolajevet. Sztálin megkérdezte tőle, miért lőtt rá Kirovra. Nyikolajev térdre borult és a belügyesekre mutatva ezt kiáltotta: „Ők kényszerítettek rá!” Erre több bel- ügyes odaszaladt Nyikolajevhez és pisztolyaggyal csépelni kezdték. A vérző, eszméletlen vádlottat ki vonszolták a teremből.

Leonyid Nyikolajev után következett volna Kirov testőrparancsnokának, Boriszovnak a kihallgatása, akit rögtön Kirov halála után letartóztattak. Minden letartóztatottat személyautón vittek a kihallgatásra, Boriszovért viszont zárt teherautót küldtek, amelynek platójára felszállt több belügyes is feszítővasakkal. Egyikük beült a sofőr mellé. Az egyik utcában, amikor a teherautó egy raktárépület fala mellett haladt, a vezető mellett ülő ember hirtelen elrántotta a kormányt. A sofőrnek sikerült megakadályoznia, hogy a teherautó a falnak ütközzön, és eljutottak a kihallgatás helyszínére. Boríszov azonban már halott volt. Hamis orvosszakértői vélemény készült, amely szerint halálát gépkocsibaleset okozta. Valójában a halál oka az volt, hogy kemény tárgyakkal ütéseket mértek a fejére.

Kirov helyettese, Kulagin közölte, hogy néhány hónappal Kirov meggyilkolása után felkereste őt Boriszova, Kirov testőrparancsnokának a felesége, s azt kérte, hogy vegye a védelmébe, mert bolondokházába zárták és meg akarták mérgezni, de sikerült megszöknie. Ezt megelőzően az NKVD arról faggatta, hogy mit mondott neki a férje a Kirov-gyilkosság előtt. Kulagin azonban semmit sem tehetett Boriszováért az NKVD tudta nélkül. Felhívta ezt az intézményt, és kérte, hogy helyezzék el az asszonyt egy közönséges városi kórházban. Ez meg is történt. Néhány nap múlva Kulagin arról értesült, hogy i Boriszova a kórházban meghalt: a halál oka mérgezés.

A TANÚKAT ELTÜNTETTÉK

Nem sokkal Kirov meggyilkolása után Medvegyet és Zaporozsecet, illetve az NKVD leningrádi hivatalának több más vehetőjét bűnös hanyagság vádjával leváltották és a Távol-Keletre száműzték. 1937-ben valamennyinket agyonlőtték. „Feltételezhető —jelentette ki még az SZKP XX. kongresszusán zárt beszédében Nyikita Hruscsov ■—, hogy kivégzésükkel el akarták tüntetni a Kirov-gyilkosság igazi szervezőinek nyomait.”

Nyikolajev a tárgyaláson másként viselkedett, mint annak idején, amikor Sztálin kihallgatta. Elismerte, hogy előre megfontolt szándékkal gyilkolta meg Kirovót. Az NKVD egyik egykori munkatársának a tanúsága szerint (ő állandó ügyeletet tartott Nyikolajev zárkájában, mert az öngyilkosságot kísérelt meg) Nyikolajev elmesélte neki, hogyan szervezték meg a belügyesek Kirov meggyilkolását, s azt ígérték, életben hagyják, ha azt vallja, hogy a leningrádi zinovjevisták voltak a terrorcselekmény kezdeményezői és irányítói. Amikor a bíróság ítéletet hirdetett, Nyikolajev ordítani kezdett és ki akarta tépni magát az őrök kezéből. A bíróság Nyikolajevet golyó általi halálra ítélte, az ítéletet haladéktalanul végrehajtották.

' (Következik: A terrorgépezet nem ismer kíméletet)

9 Ezzel a lakóházzal valóban szépül Kiskunhalas.

<mThmnmmrm7

9 A kecskeméti kiszsinagóga felújítási terve.

' Egyesekre jobban odafigyeltek, másokra kevésbé. Több jó teljesítmény érdemelt volna szélesebb körű méltatást. Vagyis többeknek köszönhetők a vállalatot illető dicséretek. A tehetségüket és elhivatottságukat korábban bizonyítók alkotják a tervezőiroda törzsgárdáját. Ide sorolom az újságokban ritkán szereplő épületgépészeket, statikusokat, közmű- és mélyépítési tervezőket is.

— Kikre gondol?

x — A tervezők közül például Boros Pálra. Nemrégiben fejezte be a kecskeméti kiszsinagóga felújítási tervét. Megemeli környezetét a Katona József tér és a Bánk bán utca sarkán álló épület. Ő készítette a színház üzemviteli épületének rekonstrukciós tervét is.

— A városszépítők egyik klubdélutánján láttuk az új kisiparosz- székház tervrajzait. Mindenkinek tetszettek Vas Tibor elgondolásai.

— Munkatársunk legutóbb a zártkerti családi házak tervezésére kiírt országos pályázaton második díjat nyert. Hivatkozhatnék a Li- berté kialakításáért Várkonyi Péterre és Udvardi Lajosra; Báhner József az Újkollégiummál adta bizonyítékát felkészültségének. Közben erős fiatal gárda kötötte sorsát vállalatunkhoz.

— Említse meg néhányukat!

— Vásárhelyi Dániel Vas Tiborral közösen Tiszakécske főterét formálja körültekintően, tehetséggel. A Tóth Czifra Tamás és Tar- nay Zsuzsanna által tervezett kiskunhalasi 12 tantermes iskolában remélhetően ideális körülmények között tanulhatnak a diákok. B Tóth János kis társasházakat tervezett a kecskeméti Vacsi közbe. Folytathatnám a felsorolást. Hivatkozhatnék Kladács Györgyire, Szilberhorn Erzsébet település- tervezőkre is. Albrecht László Kiskunhalasra tervezett mutatós lakóházat, Krizsik László egy műszaki bázison dolgozik.

— Az eddigiek csak részben magyarázzák, hogy miként maradhattak talpon az éleződő versenyben.

— Mindenekelőtt ésszerű átcsoportosítással, létszámcsökkentéssel. Jelenleg 28 építész, 21 gépész tervező, 6 statikus dolgozik nálunk. Működésünket veszélyeztetné, ha további státusokat szüntetnénk meg.

— Ha valaha igaz, most százszorosán az, pénzből él a magyar.- A pénzügyi korlátozások enyhülése lehetővé tette egy jobb, a teljesítményeket jobban megbecsülő bérrendszer kialakítását. Mindenki érdekelt a jobb munkában.

— Módosult-e a vállalati stratégia?

— Lényegesen. Most elébemegyünk a megrendelőknek. Részt veszünk szinte minden pályázaton,

noha rövid távon ráfizetünk erre a gyakorlatra. Általában minden negyedik, ötödik pályázatunk sikeres. A megméretés azonban minden alkalommal hasznos.

*-“* ■- Nemrégiben támogatóként (szponzorként) szerepeltek egy tévéműsorban. Mi hasznuk van a reklámból?

— Említettem: nem várjuk tétlenül, hogy kik kopogtatnak nálunk. Azt szeretnénk, hogy munkakörünkbe tártozó ügyekben minél többen gondoljanak ránk. Máris változott rendelésállományunk összetétele. Korábban 200-300 munkát vállaltunk egy-egy évben. Most több mint kétszeresét.

— Kisszövetkezetekkel is együttműködnek?

— Nem is eggyel, sőt már magánszemélyek is hozzánk fordulnak.

— Változott megrendeléseik jellege is?- Több a felújítás. Mindez másfajta felkészülést igényel. Gondoskodunk arról, hogy több fiatal munkatársunk erre a munkakörre szakosodjon, illetve megszerezze a speciális ismereteket.

— Magam is továbbítottam munkáikkal kapcsolatos lakossági panaszt, mégis vitathatatlan, hogy a kecskeméti építészet jó hírét — egykét kivétellel — az itt dolgozók alapozták meg. Ezért tartom elképesztőnek, hogy a kívánatosnál kevesebb a helyi ügyekbe a beleszólásuk. Meggyőződésem, hogy jobb lenne a lakosság és az építészet közötti viszony, ha helybéliek gyakrabban lennének tervezők, kivitelezők.

— Mondjam tréfásan, hogy a szomszéd rétje mindig zöldebb? Mondjam komolyan, hogy némely hivatalokban az országos, vagy a fővárosi megjelölést összetévesztik a minőségjelzővel? Előfordult, hogy tervezési hibák miatt joggal háborgó polgárok alig akarták elhinni: noha néhány száz méterre dolgozunk a mostanában átadott új épületektől, nem minket bíztak meg tervezésével.'

— Amikor a földgyalus építkezés helyett a szerves fejlődést hangsúlyozó kerül előtérbe, előbb-utóbb érvényesülnie kell a helyismeretnek. Megköszönve a beszélgetést búcsúzóul megkérdem Farkas Gábort: miért érzi olyan fontosnak a Bács- Kiskun Megyei Tervező Vállalatnál fölhalmozódott szellemi tőke együtttartását.

— Gazdaságunk előbb-utóbb kilábal a bajqkból. Újból fölbuz- dul az építési kedv. Súlyosan károsodnának városaink, falvaink, ha újra kellene szervezni a szűkös esztendőkben esetleg elsorvadt szellemi műhelyeket. Jó néhány év eltelne, amíg egy ilyen jól felkészült közösség ismét kialakulhatna.

Heltai Nándor

• A tiszakécskei Béke tér nyugati térfala. (Fent)