Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-16 / 114. szám

1989. május 16. • PETŐFI NÉPE • 3

Megalakult

az Anyanyelvápolók Szövetsége

Sütő András anyanyelvűnket yédő gondolatait idézte Bánffy György színművész, országgyűlési képviselő az Anyanyelvápolók Szövetségének alakuló közgyűlésén.

Már az anyanyelvápolók is szövetségbe tömörülnek? — kapja fel a fejét az érdeklődő újságolvasó, amikor naponta értesül újonnan alakuló szervezetekről, egyesületekről* baráti körökről, szövetségekről. Kétségtelen, hogy az önszerveződések, a különféle célú és tartalmú közösségekbe való tömörülések korát éljük.

Érvényt szerezni az anyanyelv jogának, az Országgyűlés iktassa törvénybe az anyanyelv ápolását és védelmét — sürgették többen már az alapszabály tervezetét megvitató fórumon, ahol nemcsak pedagógusok, hanem jogászok, írók, újságírók, nyelvészek, közgazdászok mondták el véleményüket, javaslataikat. A jelenlévők egyetérthettek a szövetség azon szándékával, hogy az anyanyelv kellő ismerete és igényes használata mindenfajta tudás megszerzésének és a' társadalmi, szellemi megújulásnak nélkülözhetetlen feltétele. Ezért a szövetség együtt kíván működni minden olyan hazai és külföldi intézménnyel, szervezettel, közösséggel, amelyek tevékenységéhez az anyanyelvi kultúra terjesztése, a magatartáskultúra méltó gyakorlata kapcsolódhat.

Nemzeti program

A szövetség megfelelő feltételeket kíván teremteni azok számára, akik a nyelv gondozásával és védelmével egyúttal a hazához tartozást, a múlt hagyományainak ápolását, egymás értékeinek fontosságát, valamint a magyar szellemi élet megújhodását átfogó társadalmi és szellemi, reformmal akarják szolgálni, és ezzel a magyar anyanyelv ügyét nemzeti programmá tenni.

Az okok, amelyek a szövetség létrehozását indokolták — sajnos ismeretesek. Beszéd- és magatartáskultúránk — sok értékes hagyomány és nemes törekvés ellenére — megromlott, a társas kapcsolatok és az emberi érintkezési formák eltorzultak. Pedig a különféle kezdeményezésekből a múltban sem volt hiány. Működik számtalan anyanyelvi bizottság—az Akadémia, a TIT, a HNF támogatásával — évek óta felelősségteljes munkát végezve. Ugyanakkor voltak, .vannak különféle mozgalmak, amelyek az anyanyelv ügyét szolgálják.

Csak néhány ezek közül, a kezdeményezések sokszínűségét igazolva: Beszélni nehéz körök az alsó- és középfokú iskolákban, Kazinczy nevével fémjelzett verseny Győrött, az Édes anyanyelvűnk verseny Sátoraljaújhelyen, a Verseghy- verseny általános iskolásoknak Szolnokon, az Anyanyelvi őrjárat nevű pályázat kereskedelmi, vendéglátó-ipari tanulóknak, vagy a Szépen magyarul, szépen emberül mozgalom, amelyet a tiszta, durvaságtól mentes beszéd és magatartás becsületének megerősítése érdekében indított az újpalotai Árendás Közi Általános Iskola.

Teremtő együttműködés

Az Anyanyelvápolók Szövetsége sokféle kezdeményezés csiholóit, erjesztőit, terjesztőit szeretné együttműködést teremtő szövetségbe szervezni. Az egységbe kovácsolódás közben lehetségessé válik majd, hogy a sok kis akarat és munka az országot, a társadalmat, a nemzetet mozgató és befolyásoló akarattá és cselekvéssé terebélyesedjék. Grétsy László, a megválasztott főtitkár ehhez szükségesnek tartotta a további kapunyitást, azaz, hogy az anyanyelvet ápolók sokasága nemtől, kortól, foglalkozástól függetlenül valóban megtalálja az értelmes cselekvés lehetőségét. A felelősség nem csekély, a tennivalók egyre sokasodnak. Füst Milán szavait idézve: „ ... O, jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok, s azt meg kell védened!”

Egyetlen nemzet sem feledkezhet meg arról, hogy a beszéd- és a magatartáskultúra színvonala egyúttal állampolgári értékmérője annak is, hogy a nemzet, a társadalom mennyihen tisztességes.

Bánffy György, a szövetség elnöke Széchenyit is idézte: „ ... Az anyanyelv a nemzetnek az, mint fognak a zománc. Ha az egyszer megromlik, a belső csont is bizonyosan utána rothad.” A másfél évszázaddal ezelőtti gondolatok nemcsak a mának, de.a jövő nemzedékének is tanulságul szolgálhatnak.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének több évtizedre szóló, embert és személyisé- gét formáló feladatai is vannálc.’Annak bizoivtóágáiiE l^ogy régül is e kezdeményezés ne tűnjön el a közösségi szerveződések soJaasál&lxq),-ítiiuegválasztott elnökség számít mindazokra, akik felelősséget éreznek az egyetemes magyarság anyanyéívi kultúrájáért, és ehhez tettekre, cselekvésre készek. Az érdeklődőket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa címén várják.

• Maróti István

Például

természetjáróknak

Pályázati felhívás!

Az ÁISH, a KISZ KB és megyei támogatásokkal tavaly létrehozott ifjúsági közösségi letéti számláról az idén is támogatni kívánják a fiatalok közösségeinek hasznos szabadidős tevékenységeit, kezdeményezéseit.

A letéti számlához pályázatot nyújthat be minden olyan, többféle szabadidős tevékenységre szerveződött, főként autonóm gyermek-, ifjúsági és többgenerációs közösség, mely az egészségmegőrzésre, természetjárásra és -védelemre, turizmusra, hagyományápolásra, a nyelvi, a számítástechnikai és informatikai képzettség fejlesztésére, valamint az önművelődésre szerveződött. A most szerveződő közösségek pályázatát is elfogadják.

A támogatások beruházási célokra, bérkifizetésre, utaztatásra, művészeti csoportok ruhavásárlására nem használhatók fel.

Az ifjúsági közösségi letéti számláról vissza nem térítendő, illetve visszatérítendő céltámogatás nyerhető el. Intézmény és vállalkozás csak ez utóbbit kérheti.

1989. november 15-éig folyamatosan lehet pályázni. A szakértő csoport kéthavonta, nyilvános ülésen bírálja el az igényeket.

A pályázatban fel kell tüntetni a pályázó nevét, címét, tevékenységét, annak formáját, tartalmát, pénzügyi feltételeit, eredményeit, céljait; a pályázati elképzeléseket, a megvalósítás tartalmi, pénzügyi feltételeit, eredményeit, céljait, a saját anyagi erő- igazolását; valamint a pályázott pénz összegét, az egyéb anyagi forrásokat, a támogatás formáját, illetve nem jogi személynél visszatérítéses forma esetében a kezességet vállaló szerv nyilatkozatát.

A pályázatokat az ifjúsági letéti számla szakértői csoportja címére kell küldeni (6000 Kecskemét, Széchenyi tér 7., Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon). A borítékra az ifjúsági letéti számla pályázat megjelölés kerüljön rá.

További információkat a megyei tanács vb ifjúsági és sport-, illetve művelődési osztálya ad.

Az Ellenzéki

Kerekasztal

levele

Németh Miklós miniszterelnökhöz a nagymarosi építkezés felfüggesztéséről

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az Ellenzéki Kerékasztalhoz tartozó pártok és szervezetek helyeslik a kormány május 13-ai határozatát, amely — a korábbi hibás* döntések súlyos következményeinek csökkentése érdekében azonnal felfüggeszti a vízlépcső nagymarosi építkezéseit. Reméljük, hogy a szakértői vizsgálatok értékelését és a csehszlovák—magyar tárgyalásokat követően sor kerül a munkálatok végleges leállítására. Ugyanakkor arra is felhívjuk miniszterelnök úr figyelmét, hogy a kormányzat Nagymaroson túlmenően az egész hazai Duna- szakaszra terjessze ki felülvizsgálatát.

Végül biztosítjuk önt, hogy az Ellenzéki Kerekasztal szervezetei — szükség esetén — minden erkölcsi, politikai és szakmai segítséget készek megadni az építkezés leállításából következő feladatok megoldása érdekében.

Az Ellenzéki Kerekasztal (a Baj- csy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a FIDESZ, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége).

(OS) 1989. május 15.

RÁDIÓJEGYZET

Visszhangtalan

Csaknem visszhangtalan volt — sajtóban, rádióban — az idei május 9-e, a német fasizmus feletti győzelem évfordulója. Bántóan visszhangtalan. Lehetne kérdezni: —^ Hát ilyen hamar felejtünk? — A televízió nem volt feledékeny, több műsorszámát szentelte az emlékezésnek, ámde a rádió, éppen csak hogy ... Aznap egyetlen ilyen műsorszámot találtam.

A Bartók rádió kedden kora délután egyórás irodalmi összeállítást adott Fekete-fehér villanás címmel — három tételben — a háborúról és a békéről. Az 1987-ben készült összeállítás — még ha ismétlés volf is — elismerést érdemel. Bár ezen a hullámsávon és ez idő tájt aligha volt nagyobb hallgatósága. Mindenesetre jobb lett volna esti adásidőben.

Az összeállításban hallottam, most is meghatódtam Örkény István kis írásán. Arról szól, hogy az író lágertörténetét olvasva egy asz- szony telefonál, nem találkozott-e a hadifoglyok közt a fiával, akit még mindig hazavár. A remény élteti, s hinni akarja, hogy él... Magas színvonalú volt ez a műsor, hiszen legjobb íróink, költőink fogtak tollat annak idején a háború iszonyata ellen.

Lehet, hogy idegesít már bennünket az ilyen szembesülés azzal a korszakkal. Csak azt ne higgyük, hogy el lehet bújni emlékei, tanulságai elől.

Túl a határon

Kötelességünk figyelni a határainkon túl élő magyar írókra, költőkre. A nemzetiségi létben apostolként őrzik ők az anyanyelvűket, s közülük sokan az egyetemes magyar irodalom kimagasló értékei, tiszta gyémántjai.

Az elmúlt héten szinte napról napra követhettük, hogyan köszöntik a művészek, pályatársak a

60 éves Kányádi Sándor erdélyi magyar költőt. O maga is többször megszólalt verseket mondva, életéről, hitvallásáról — félelmetes igazmondással r*=I nyilatkozva. Ezek után bizonyára még többen keresik majd a könyveit, a Dévai Nagy Kamilla és mások által megzenésített verseit.

A „Bácska krónikása”, a most nyolcvanesztendős Herceg János is helyet kapott a köszöntésre érdemesek sorában. A „Hétpróbás kisebbségi emberek voltunk" című műsor vasárnap délután hangzott el a Kossuth rádióban. A vajdasági Doroszlón élő bácskai elbeszélő, a táj leghitelesebb mai magyar írója, ala a Zombor környéki emberek életét örökíti meg legtöbb munkájában, jól ismert s^rzö nálunk is. A Forrás is közli írásait. A jókívánságokat tolmácsotokhoz bizonyára a Baja környékiek — Zombor testvérvárosának lakói — is örömmel csatlakoznak.

Rólunk van szó

Még jelvényt is kieszeltek figyelemfelkeltésül a május 17-ei, a Petőfi rádióban lezajló, egész napos, „nonstop”, tehát megállás nélküli műsorukhoz. Ennek közepén két, egymásba kapcsolódó szív utal az érzelmi gazdagságra, melyet fél öttől éjfélig ontanak, Csillag Sándor főszerkesztő vezényletével, a viszonylag nem is nagy stáb tagjai.

Szív küldi lesz hajnaltól reggelig, azután a nagymamák, kismamák, gyerekek, unokák zenés délelőttje következik. Ebéd után kettőtől négyig a hölgyeké, majd a lányoké és fiúké a műsor. Este pedig „ Uraim! — avagy mi a kritikát is elviseljük" címmel a férfiakhoz szól Kertész Zsuzsa és Medveczky Ilona. De nem sorolom tovább.

Majd’ elfelejtettem, hogy a Rólunk van szó életünk minőségéről, egészségünkről, természeti és emberi környezetünkről szól majd és zenél is közben — behízelgően. Hátha megfogadjuk végre a tanácsait. F. T. P.

ÉRTHETETLEN TÖRVÉNYEK ÉS DÖNTÉS tr m

% A bekerekített hobbikért a barackfákkal, távolban, a nagy fák árnyékában Mihály bácsi tanyája.

Valamikor sajátjuk volt, most bérbe sem kapják

9 Ez a terület is a tanyához tartozik. Sajnos, egyelőre művelhetetlen. • Mihály bácsi érti legkevésbé a történteket (balra).

Vargáék

hajthatatlanok

A _ alábbi történet érdekessége. f\./j hogy sok hasonlóval találkozni az életben, és mint minden ilyen eset, számtalan tanulsággal szolgál. .

Varga Mihály bácsi, aki már túl van a hetvenen, Kecskemét határában, a Budaihegy 117. szám alatti tanyában él egyedül. Felesége hosszú betegség után pár hónapja halt meg, öt gyereke meglett ember, mind a városban lakik. Varga bácsiék a két hold tanyás ingatlant az ötvenes években vették, s attól kezdve ott éltek. Művelték a földet, állatokat tartottak. A tsz-szervezés idején Mihály bácsi a színházban dolgozott fűtőként, onnan ment nyugdíjba 601 forinttal. Akkor is éppen a munkahelyén volt, amikor először megjelentek házában az agitálok. Elsősorban a gazdát keresték, de mindig csak Vargánét találták otthon. Többször visszamentek, mire sikerült végre beszélniük Mihály bácsival. Addigra persze az asz- szony megunta a zaklatást.

— Lépjünk be, hátha jobb lesz — biztatta az urát.

* * *

így történt, hogy 1962-ben Mihály bácsi tagja lett az akkor megalakuló, Rózsabarackról elnevezett (ma Egyesült) Szakszövetkezetnek. Belépésekor 1340 négyszögöl szántóterületet vitt be, amit továbbra is ő művelt 1982-ig. Ebben az évben azonban a bevitt földet közös művelésbe fogták. Vargáék belenyugodtak, mert az oda vetett lucernát — évi hatezer forintért — ők kaszálhatták le. A nagyobb baj 1984-ben történt. A szövetkezet egy bekötőutat épített, mely az eddig használt birtokot kettévágta. A munkálatok során a föld művelése megszűnt, a terület elgazosodott. Vargáék nem is fizették tovább a hatezer forintot. Különben sem volt pénzük, elfogyott a takarmány is, eladták az állatokat.

Az út elkészülte után 1986-ban, egy augusztusi napon Mihály bácsi és a fia egy férfit és egy nőt látott meg nem messze a tanyájuktól. A parlagon hagyott földet mérték. Odamentek és megkérdezték tőlük, mit csinálnak.

— Megmérjük, mekkora területet vett el az út és kifizetjük maguknak — válaszolta a nő.

Nem ez történt. Két nap múlva, amikor Mihály bácsi kilépett a tanyából, elképedve látta, hogy egy faház áll azon a földdarabon, amin ő eddig magát tartotta gazdának. Nem értette, hogyan lehetséges mindez. A fia, István már régebben élt a gyanúperrel. A nyolcvanas évek elején kért a földhivataltól egy megosztási vázrajzot, amin feketén-fehéren az állt: az édesanyja és az édesapja összesen 6066 négyzetméter területnek a birtokosai, a fennmaradó 6439-nek pedig az Egyesült Mezőgazdasági Szakszövetkezet. Sehogyan sem fért a fejükbe, hogyan lett tulajdonos a szakszövetkezet. (Itt el kell mondanom, hogy Vargáék nekem is feltették ezt a kérdést. En felhívtam a Teszö- vöt, hátha felokosítanak, lévén ott hozzáértő emberek. Válaszként annyit kaptam: forduljak a jogászukhoz, ugyanis olyan bonyolult a törvény,

hogy bele sem fognak az elmagyarázá- sába. Képzelhetjük tehát, hogyan értelmezhette a paragrafusokat nem ismerő Varga Mihály bácsi a törvényt.)

A Varga család tehát elkeseredett. Mint utóbb kiderült: mivel az út miatt nem lehetett közösben művelni, a föld tanya felé eső részét két személynek haszonbérbe adták. Mihály bácsi és a fia bementek az akkori tsz-elnökhöz, Hallók Déneshez, hogy visszaköveteljék a földjüket. Az elnök — miután be sem engedte őket az irodájába — ezt vágta oda nekik:

— Enyém a föld, annak adom, akinek akarom!

A jelenetet Mihály bácsi zárta le ezzel a tömör véleménnyel:

— Földrabló!

* * * Ezek titán több levelet írtak az elnökhöz, de nem kaptak választ. Végül a szakszövetkezet döntőbizottságához fordultak, amely 1986 decemberében meghozta a határozatot, miszerint a megkötött haszonbérleti szerződések ellenére Vargáéknak kell odaadni a földet. Tekintettel Mihály bácsi öreg korára, kis nyugdíjára, felesége betegségére és arra, hogy korábban is ő volt a bérlő, ez a viszony csak az útépítés miatt szakadt meg. Ezzel azonban nem fejeződött be az ügy. Az ügyészség óvást nyújtott be a döntőbizottság határozata ellen, a bizottság azonban ezt elutasította. Ennek ellenére nem került vissza a föld az addigi használókhoz. Bírósági per lett belőle. A tárgyalást 1987. július 8-án tartották, s ezen a napon már megszületett a végzés. Lényege: a bíróság a szövetkezeti döntő- bizottság határozatát hatályon kívül helyezi, megállapítja ugyanis, hogy a bizottság hatáskörét túllépve járt el. Az indoklás pedig az, hogy a döntőbizottság hatáskörébe a termelőszövetkezet és a tagja között keletkezett vita eldöntése tartozik. Nem tagsági vita viszont az, hogy a termelőszövetkezet a tulajdonát képező területre kivel köt haszonbérleti szerződést. Ezt a döntést végképp nem értették Mihály bácsiék.

Míg folyt a pereskedés, az egyik bérlő visszaadta a földterületet. Vargáék persze hiába kérelmezték újra, 1987. augusztus 27-ei dátummal már más bérlővel kötöttek szerződést. Úgyhogy Varga bácsi ismét végignézhette a tanyájából, hogyan foglalja el egy idegen

— még csak nem is a szövetkezet tagja

— a három évtizedig sajátjának hitt földet! Közben Varga néni is betegebb lett. Amikor már felkelni sem tudott, gyakran kérte a gyerekeit:

— Fiaim, csak a földet ne hagyjátok!

Nem hagyták. Újabb levelek mentek

a szövetkezet elnökéhez, a pártbizottsághoz, a megyei tanács mezőgazdásági osztályához, a megyei tanács titkárához, végül a Magyar Televízióhoz. Hiába. Az ügy mindig visszakerült oda, ahonnan indult. .

* * *

Azaz mégis történt valami. Az új elnök, Tekes Móric és az elnökhelyettes felkeresték Mihály bácsit és felajánlották neki, hogy adnak máshol földet, valamint azt, hogy nyugdiját 300 forinttal kiegészítik. Sőt! Az elnök még az egyik bérlővel is beszélt, aki hajlandó otthagyni a területet, amennyiben Vargáék fizetnek az eddigi beruházásokért 30 ezer forintot. Erre viszont Vargáék nem hajlandók, mondván: fizessen a volt elnök, Hallók Dénes.

Mi hát a megoldás?

Egy hónapja a kecskeméti városi televízióban nyilatkozott erről a szakszövetkezet elnöke. Elmondta, hogy 1962- ben egy különleges tulajdoni forma alakult, ami azt jelenti, hogy a tagok által bevitt földeket ideiglenesen visszaadták a tagok gazdaságába, így mindenki művelhette tovább mindaddig, míg közgyűlés által elfogadott határozat nem született a közős művelésről. A szóban forgó föld esetében ez 1982- ben történt meg. Az elnök szerint ettől kezdve semmi köze a tagnak a földhöz, csak mint közöshöz, ami után földjáradékot kap. Egyébként is 1962 óta, miután a föld bekerült a „nagy kalapba”, nem saját tulajdonként van a földhivatalnál számon tartva, hanem mint a nagy tulajdon résztulajdonaként. Nos, ami pedig Vargáékat illeti, az útépítés után vissza kellett volna adni nekik a területet, mert bérbe kérték. S mivel Mihály bácsi a szövetkezet tagja, elsőbbség illette volna meg az idegenekkel szemben. No de ezt akkor kellett volna megtenni, most már késő! Az elnök szavaival élve, Varga Mihály bácsi „lekésett a vonatról”. Azóta ugyanis eltelt néhány év, a bérlők beruháztak, az egyik például őszibarackfákat telepített, a másik bevezette a vizet és a villanyt, kerítést, faházat építettek. Mindezt Vargáéknak meg kellene fizetniük, mert különben — állítja az elnök —jogtalanul gazdagodnának. Más területet, messze a tanyától, felajánlott a szakszövetkezet, de azt meg nem fogadják el, a sajátjukat akarják.

— Ezen az én földemhez való görcsös ragaszkodáson túl kellene már tenni magukat —jegyezte meg a tv-riport végén az elnök.

Erre Vargáék így válaszoltak: döntsön a bíróság. S míg folyik a per, addig a hobbikertekben terebélyesednek a barackfák, a veteményese nőnek.

Benke Márta