Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-15 / 113. szám

1989. május 15. • PETŐFI NÉPE • 3 A kecskeméti reformkor — a közelmúltról Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága május 16-án, kedden délután külö­nösen fontos témát tárgyal: a közelmúlt politikai, gazdasági, társadalmi történéseit. Segíteni kívánja az árnyalt értékelést az MSZMP-tagok kecskeméti reformköre is, mely a héten kétszer is tanácskozott erről a — napjainkban fokozottan érzékeny — témáról. A pénteki vitán ott volt dr. Szabó Miklós, az MSZMP megyei bizottsá­gának első titkára is. A reformkor tagjai ezen az ülésükön fogadták el az alábbi dokumentumot, amely azt tartalmazza, hogyan látják ők a tegnapot. Hazánk közelmúltjának társadalmi, politikai és gazdasági életében alapvető működési és értékzavarok, valamint válság jelentkezett. Okai között talál­ható a pártállam-berendezkedés, vala­mint a bürokratikus és antidemokrati­kus működési mechanizmus. Mindezek nemcsak a struktúrából fakadó „ob­jektív” helyzet kizárólagos termékei, hanem az ezt fenntartó és elfogadva működtető vezetők hiányzó felelőssé­gének következményei is. A jogállami­ság és a demokratizmus felé haladás az MSZMP-től és tagjaitól is megköveteli a múlttal való szembenézést, az önvizs­gálatot. Bács-Kiskun megyében is joggal fel­vetődik az elmúlt évtized megyei és he­lyi vezetőinek felelőssége az általános helyzet kedvezőtlen alakulásában. Az elmúlt másfél évben pedig hiányzott a funkcióban levő egyes megyei vezetők végleges és egyértelmű elhatárolódása egy ténylegesen értékelt, tovább nem vállalható korábbi szemlélettől és gya­korlattól. Hiányzik az eddigiektől elté­rő felfogás és az abból következő más­fajta cselekvés. Az 1988. decemberi megyei pártérte­kezlet időszakában megjelent, de azóta sem oldódott a reális múltfeldolgozás iránti igény és várakozás. Ez a hiány csalódottságot, bizonytalanságot és a lezáratlanság érzetét kelti a politikailag aktívabb emberek, csoportok körében. Tapasztalható emellett a működés hiá­nyossága és zavara is a megyei párttes­tületek és az apparátus munkájában. A fenti tények — elősegítendő a párt­tagság és a közvélemény előtti hitelünk újrateremtését — arra késztetik re­formkörünket, hogy több fontos politi­kai és társadalmi kérdésben véleményt nyilvánítsunk a közelmúlt megyei tör­ténéseiről, a módszerekről és gyakor­latról. Fő célja ennek a nyilatkozatnak, hogy: — jelenségektől való elhatárolódás­ra hívjon fel és —jelezze, mi az, ami nem ismétlőd­het meg, — megkísérelje válaszadásra késztet­ni az arra illetékeseket az embereket foglalkoztató — alternatív szervezetek nyilvános, valamint pártszervezetek-fó­rumain is felvetett, de máig megvála­szolatlan kérdésekre, — kinyilvánítsa: nem vállalható to­vább a „szolidaritás” a csendben levők- kel, — elősegítse a tisztább közélet meg­teremtését. Az erre illetékes megyei és helyi párt- és tanácsi testületek vizsgálják felül a közelmúlt időszak helyi történéseit, kétségbevonható döntéseit, társadalmi, politikai irányítási gyakorlatát. Hatá­rolják el magukat a kibontakozást gát­ló, hitelt romboló intézkedésektől, módszerektől, s ha kell, személyektől is, segítsék ezzel is megakadályozni az ügyek, jelenségek újratermelődését. Kezdeményezzük, hogy a megyei, helyi párt- és tanácsi testületek, azok tagjai a jelenségek konkrét, tényeken is alapuló teljesebb és részletesebb megis­merése céljából éljenek a párt és tanácsi vezetői értekezletek írásos „emlékezte­tői”, dokumentumai megismerésének lehetőségével. Az a meggyőződésünk, hogy mind­ezek során felszínre kerülnek azok a pozitívumok is, amelyek még hitet és hitelt adnak számunkra, hogy a múltat lezárva figyelmünket és energiánkat teljes mértékig a jövő'alakítására for­díthassunk. A reformkor véleménye szerint elfo­gadhatatlan: — a kádermunka szubjektív meg­nyilvánulásai: a helyi, elsősorban váro­si (volt városi jogú) párttitkárok, ta­nácselnökök, az országgyűlési képvise­lők, tanácsi és párttestületi tagok „me­gyei szintű kijelölése”. Intézményveze­tők megyei párt- és tanácsi első számú vezetői igények szerinti kineveztetése, felmentetése, — párt- tanácsi testületi határozatok semmibevétele, egyéni olvasatú szub­jektív megváltoztatása, amit nem ment az a körülmény sem, hogy egyes hatá­rozatok nem kerültek nyilvánosságra és végrehajtásuk.ellenőrzése is rendsze­rint elmaradt, — az, az illetékes testületek hatáskö­rét sértő — ma is tapasztalható — ve­zetői gyakorlat, amely a pénzeszközök egyszemélyi odaígérésében mutatkozik meg és amit szintén nem ment az, hogy a testületek utólag „törvényesítik”, — az áttekinthetetlen és társadalmi­lag nem ellenőrzött támogatási „rend­szer”, melyben teret kap a szubjektív és legtöbbször hangulati tényezőkön ala­puló odaítélés vagy ennek befolyásolá­sa, — az úgynevezett hivatalos vállalati, intézményi, érdekképviseleti — gya­korlati haszonnal alig járó ;— külföldi küldöttségekbe párt és tanácsi dolgo­zók 'elvfelén, szabálytalan delegálása, — egyes központi, megyei és helyi párt-, állami és egyéb vezetők járandó­ságszerű, személyes célokat szolgáló ajándékozása, ezek elvárása, kikövete­lése, 1 a zavaros — személyeskedő, pénzügyi összevisszasággal telített — sportügyek, melyek során megyei, vá­rosi párt- és állami vezetők kompro­mittálódtak a széles nyilvánosság előtt, a mai napig tisztázatlanul, — az egészségügyet és a közvéle­ményt is felkavaró megyei kórházi bot­rány, melynek utórezgései máig nem ültek el, s ennek egyik fő oka, hogy nem illetékes fórumokon hangzott el a hitelesnek feltüntetett megítélés, — a hatáskört és illetékességet sértő szociális segélyezési gyakorlat és a szo­ciális otthonokba elvtelenül történő „telefonos” beutalások, — a nyilvánosság teljes kizárásával bonyolított „vezetői keretes” lakás­ügyek a megyében, városokban, — az egyes vezetők által „megenge­dettnek” hitt magánéleti erkölcsi je­gyek, normák, — a megyében működő irányító pártszervek, vezetők — a vállalatok, szövetkezetek, gazdasági szervezetek, művelődési és más intézmények életé­be, gazdálkodásába történő — min­denható, operatív, gyakrap törvénysér­tő beavatkozása, — a patemalisztikus — atyáskodó, kijáró — vezetői módszerek: a diktá­tum, az ellentmondást nem vagy alig tűrő magatartás, az elvtelen függőségi helyzet kialakítása, valamint az ezt el­fogadó helyi, intézményi és egyéb veze­tők szolgalelkűsége,­— a politikai, társadalmi, intézmé­nyi struktúrában tényleges funkcióval alig bíró szervezetek, objektumok, hát­térintézmények görcsös fenntartása, — a kulturális ágazat maradványel­vű, következésképpen leértékelt támo­gatása, ugyanakkor a vele szembeni irreális elvárások, — a kulturális és oktatási beruházá­sok átgondolatlan, gyakran szakmai szempontokat is nélkülöző, szubjektív megvalósíttatása illetve megvalósítása, — a megyei könyvkiadásban meg­mutatkozott öncélúság, diszkriminatív intézkedések, — a közművelődési egyesületek ala­kulása körüli bizalmatlanság, a lakite­leki és kiskunmajsai „ügyek” intézési módja, a művészeti műhelyek önállósá­gát sértő direkt beavatkozások (For­rás, színház, stúdiók), valamint ezek személyi konzekvenciái, amelyeknek embereket sértő következményei máig fennállnak, — az elvtelen művészeti mecenatúra, a „feudális” függések kialakítása, a képzőművészeti beruházások és vásár­lások öncélúsága, gyakori tisztázatlan­sága, a műalkotások pontatlan, követ­hetetlen nyilvántartása. A reformkor véleménye az, hogy nincsenek, nem lehetnek tabu témák. Egyféle, egyetlen, teljes nyilvánosság van. Az MSZMP tagjai az elszámoló, tisztázó folyamatban nem kerülhetnek örökös lépéshátrányba. Legjobb lelki­ismeretük szerint tartsanak önvizsgála­tot: döntsék el, hogy a közelmúlt törtér nései közül miért kell személyes felelős­séget vállalniuk — kizárva mindebből azt, amelynek előkészítésében nem vet­tek részt —, tudnak-e újszerűén dol­gozni, képesek-e megújulni vagy ha nem, vonják le a saját személyükre vo­natkoztató következtetéseket is! Kecskemét, 1989. május 12. BÜDÖS VAGY NEM BÜDÖS? A bepanaszolt védelmet kér 9 így néz ki kívülről a ravaszok birodalma. Talán egy hónapja is elmúlt, hogy szerkesztősegünket Végh Gáspár bal- lószögi telektulajdonos kereste fel. Ra­vaszbűz címmel adtuk közre panaszát. Kétségbeesetten mesélte, hogy hob­bija tőszomszédságában egyik napról a másikra rókafarmot építettek. Hallhat­tunk több évtizedes munkásságáról, és arról is beszélt, hogy erősen csökkent- látó. Részletesen elmondta legutóbbi hétvégéjüket a kertben, ahol felesége és a fia a rókáktól származó bűztől rosz- szul lett. No, és milyen szörnyű ez az állapot, mert/pesti unokáinak nyáron minden vágyuk, hogy a ballószögi tel­ken lehessenek. Most azonban ennek vége, hiszen a szag nemcsak az unoká­kat üldözi el majd, de lehetetlenné teszi a kerti munkát is ... S folyt a panasz­áradat. Csakhogy a bepanaszoltak is jelent­keztek: vedelmet kértek. Méghozzá Végh Gáspárral szemben. Először is megmutatták a már emlegetett róka­farmot, Tanczer Ottó és László közös vállalkozását. A ravaszok birodalmát deszkafal keríti el átláthatatlanul. Bent tisztaság, nyugtalan rókaszemek lesnek ránk a drótháló mögül. Nem szabad zavarni őket, mert szaporodás idején nagyon érzékenyek. Mi tagadás: nem ibolyaillat lengi körül őket, bár rosszul sem lettünk a szaguktól. A szomszédhoz, Végh Gáspárhoz könnyen átlátunk, hiszen dróthálóból van a kerítés. Kissé meglepődünk a felásott föld látványától, ahol legin­kább az elvetett krumplik —,és nem pesti unokák — érezhetik jól magukat. Az asszony szemmel láthatólag jó egészségnek örvend, amit az is alátá­maszt, hogy miközben a gazt szedi, teli torokból kiabál át a kentésen. Hama­rosan a férje is előkerül valahonnan, s még cifrázza az asszony mondandóját. Mindez Tanczer Lászlónak szól. A kertekben dolgozó szomszédoktól a véleményüket kérjük a rókafarmmal kapcsolatban. „Kétségtelen, hogy igen büdösek. Azt mindenesetre megtehette volna, hogy legalább szól erről a tervé­ről.” — mondja- Fadrusz János. — „A disznóknak is van szaguk. Nem messze innen, egy másik telken azt tartanak. Itt a közelben pedig marhaistálló volt. Nemrég számolta fel a gazdája. Hát annak aztán volt szaga! Állítólag most csirkéket költöztetnek a helyükre. Ak­kor most miért pont ezekben a rókák­ban van a hiba?” — kérdezi Varga Mi­hály, aki szintén telekszomszéd. Len­gyel Imre szerint, ha változik a széljá­rás, az ő kertjében elviselhetetlen a bűz. El sem tudja képzelni, hogy kinek lesz gusztusa az itt termett gyümölcsből en­ni. Végh Gáspár nem érte be annyival, hogy bennünket felkeresett. Elment a ballószögi tanácsra, a Köjálhoz, a me­gyei tanácshoz, de még a mezőgazdasá­gi minisztériumtól is segítséget kért. Tanczerék azóta rendszeresen kapják hivatalos helyekről az értesítésekét, hogy ezen a napon és időben, itt és itt jelenjen meg Végh Gáspár panaszának ügyében. Hiába minden szakvélemény, Véghet nem lehet meggyőzni — kilin­csel tovább. Nem elégedett, mert nem támasztják alá a sérelmét. Ezért aztán válogatás nélkül mindenkit elfogult­sággal vádol. Mi először is a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi Állomás szakembe­rét, dr. Rónai Edét kérdeztük meg erről az esetről. Ö adta ki a rókatenyésztés­hez szükséges engedélyt még október­ben. Márpedig ennyi idő alatt nem évült el. a szakvéleménye, így nyilván­valónak tekinti, hogy semmiféle sza­bályszegést nem követtek el Tanczerék. A ballószögi tanács vb-titkárának, Szabó Sándornak is elege lehet az ügy­ből, legalábbis a hangjából ítélve. Egyértelműnek tartja, hogy ezen a te­rületen az állattartáshoz külön enge­délyre nincs szükség. Érthetetlen, hogy szinte üdülőterületnek emlegette a pa-* naszos e zártkertet, amikor egyértel­műen mezőgazdasági termelés és állat- tenyésztés céljára értékesítette a tanács ezt a területet. Ugyanez a megállapítás szerepel a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályának véleményében, és a me­zőgazdasági minisztérium sem talált ki­vetnivalót Tanczerék tevékenységében. Ám Végh Gáspár ezt nem hajlandó tudomásul venni. A szakembereket pil­lanatok alatt dilettánsoknak és elfogul­taknak minősíti, panasztevő kedve pe­dig egy percig sem lohad le. Levelet ír és kilincsel. Vajon meddig? Bencze Andrea TASS Itt sincs az embereknek ideje Bács-Kiskun északi csücskének egyik kis települése az alig több mint kétezernyolcszáz lélekszámú Tass. Sza­badszálláson áthaladva a térség or­szággyűlési képviselőjét, Bak Istvánt arról kérdezem, tudomása szerint mi foglalkoztatja a Dunához 4 kilométer­re fekvő község lakosságát. — A környékén legnagyobb dolog­ként most a Gudmon-foki több-tízmil­liós beruházást emlegetik. Bár ez nem­igen idegesítheti a tassiakat, nekik anélkül is jó a vizük. Náluk talán az egészségügyi központ építése a gond — mondja a képviselő. * * * A helységjelző táblától a község köz­pontjáig érve az az érzése támad a látoga­tónak: a főutca két oldalán szinte egy­mással szembenéz a régmúlt és a jelen. A tanácselnöki szobában Tenke And­rás éppen befejezi a megbeszélni valókat az Álsódunavölgyi Környezetvédelmi és Vizügyi Igazgatóság kunszentmiklósi szakaszmérnökségének környezetvé­delmi felügyelőjével, Szűcs Pállal. A szülőfaluját tenyereként ismerő el­nök elöljáróban elmondja: huszonkét évvel ezelőtt, a dunavecsei munkahelye után ült be a tanácselnöki székbe. Majd így folytatja: — Mezőgazdasági jellegű település vagyunk, a hetvenes évek ele­jén még hatszáz eljáró volt, ma 120- 130. Az idők folyamán pedig félezernél több öregünk lett. Ugyanakkor elérke­zett az a meglepő helyzet, hogy mind több az apró gyermek. — Bár e tény örvendetes, de gondolom, magával hozza a sajátos problémákat is. — Óvodánk százszemélyes, ahol je­lenleg 130 gyerek van. így tövább már nem zsúfolható, pedig szeptembertől 160 aprósággal számolunk. Sajnos óvodát építeni mégsem tudunk. A pártházban próbálunk majd átmene­tileg megoldást találni. Iskolánkhoz 1981-ben építettünk négy tantermet. Az iskolában régóta egy műszakban tanítanak, a hely is elegendő. Nem sok­kal öregebb a Duna-parti úttörő-ifjú­sági tábor sem, ahol nyáron a diákok önköltséges áron tölthetik szabad ide­jüket. A csereüdültetést is sokan kérik. — A folyópart, a község földrajzi helyzete természetszerűen\r üdülőterület­té „nyilvánítottá’ Tasst. Es itt a kiskun­sági öntöző főcsatorna, az országos hírű horgászvíz. Mit jelent ez a községnek? — A nyári időszakban hétvégeken hét-nyolcezren is megfordulnak nálunk. A hétvégi házak száma is 900. Megval­lom, időnként zavar keletkezik az ellá­tásban. Az ide érkezők — főleg a fővá­rosból —az otthon megszokott igények­kel jelentkeznek, s tudott dolog, falun nem könnyű azt a szintet előteremteni. A községben szétnézve, az alapellá­tást két nagy élelmiszerbolt szolgálja, az egyik az afészé, a nagyobb a téeszé, a gazdaság irodaházának tőszomszéd­ságában. Itt az évi forgalom általában meghaladja a húszmillió forintot. Léte­zik jó néhány kisebb kereskedelmi egy­ség, ám szakáruház csak a szomszédos Kunszentmiklóson. A szolgáltatás, vi­szont — mint oly sok helyen a megyé­ben — itt is kívánnivalót hagy maga után. A patyolat csak Dunaújváros közreműködésével, begyűjtéses rend­szerben működik. A két cipész egyike kora miatt nagyon beteges. Bár szám szerint elegendő a kisiparos — 47 —, de szakmánként nem arányos az igé­nyekkel. A férfiaknak például nincs hol szépítkezni. A szekérfuvarozó, a kút­ásó, az ács, a tűzifa-fűrészelő, a rádió­tévé szerelő, a kozmetikus megél a köz­ség kuncsaftjaiból. A kőművesekből lassan túlkínálat lesz, mert az építkezé­si kedv Tasson is visszaesett. Igaz, már a tanácsi terület is fogytán, hamarosan csak kisajátítással tudnak telket adni. ■ Legutóbb az 51-es főúthoz közeli térségben harmincnégy telket osztottak víz-, villany- és gázvezetékkel. Az egyik háznál két fiatalember a betonkeverőt „eteti”. — Honnan és mikor költöznek? — kérdezem a fiatal tulajdonost, Langó Zsigmondot. — Szabadszállási születésű vagyok. Most anyáméknál lakunk — huszon­negyediké óta hárman. Igyekszünk, hogy a picivel mihamarabb ide költöz­hessünk. Kisiparos épületburkolóként sok mindenhez értek, és a család is se­gít. Most épp a testvérem és a nagybá­tyám. A feleségem egyébként a helyi varrodában dolgozik. Augusztusban talán már itt lakhatunk. Sokat jelent a közművesített telek és az, hogy „csak” 58 ezer forintért vettük. Innen az új osztástól nem messze az a bizonyos Gudmon-foki térségi beruhá­zás. Kunszentmiklós, Tass, Szalkszent- márton, Dunavecse, Ápostag regionális vízműrendszere épül itt, ami év végén már vizet is ad, mint a kivitelező, a Bács- Kiskun Megyei Vízmű Vállalat ígérte. Visszakanyarodva a faluba: az utak jó része portalanított. Mint a tanácsel­nök mondja, sok-sok lakossági hozzá­járulás és társadalmi munka eredmé­nye ez. Villany világít már a két tanya­csoport házaiban is. A gáz pedig annak köszönhető, hogy a téesz kiépíttette a gerincvezetéket és — ha nehezen is ha­tározták el magukat — 1985-től csak­nem 600 fogyasztó csatlakozott e kor­szerű energia felhasználásához. A gáz­vezeték több mint kilencmillió forintba került, ebből majdnem 6,8 millió a la­kossági hozzájárulás. A már befejezett­nek tekintett gázprogram legalább annyira hozzájárul a település népes­ségmegtartó képességéhez, mint az, hogy a múlt év közepén bekapcsolód­tak a crossbar-telefonhálózatba. — Az országgyűlési képviselőjük leg­nagyobb gondként említette az egész­ségügyi ellátást. — Az egészségház építése valóban sürgető. A terv elkészült, a kivitelezők­kel most alkuszunk. Az egyik nyolc-, a másik tízmillióért vállalná. Eddig hat­millió a vagyonunk. De az idén hozzá kell kezdeni az alap lerakásához. A tehót egyébként — évi 600 forintot — ehhez szavazta a lakosság — mond­ja a tanácselnök, majd elköszönve megnézzük, mit csinálhat itt szabad idejében a tassi ember. Á művelődési ház alja frissen me­szelt. Mint Neszvecskóné Horváth Zsu­zsanna, az intézmény vezetője elmond­ja, kezd pezsdülni az élet. Nemrégen szerveztek egy ifjúsági klubot, van fel­nőtt és gyermek tánccsoport. A nagy- takarítást is a fiatalok vállalták, akik hamarosan parkrendezésbe fognak. —Most kell összetartani a társaságot — folytatja —, segít bennünket a ta­nács, a téesz, mi meg cserébe igyekszünk a lakosság igényének megfelelő prog­rammal szolgálni. A mozi régen bezárt, állítólag nem volt gazdaságos az üze­meltetése és a berendezés is elavult. — Meg, hogy idézzem a tanácselnök szavait: „Itt sincs az embereknek szabad ideje”. — így igaz, nálunk is drága az élet. Azért áldoznák a községért is—mond­ja Neszvecskóné. * * * Mint a falunézőben kiderült, ez lát­szik is. A már említetteken kívül most újítják fel a templomot. Ez több mint négymillióba kerül. Aztán az öregek is önállósodni szeretnének, azaz saját klubot tudni maguknak. Most ugyanis ez a majd száztagú csapat beszédtémá­ja. A fiatalok tornaszobáról álmodoz­nak. Közben munkálkodnak is, sokat vállalnak a területrendezésben, a köz­ségi nagytakarításban. Pulai Sára 9 Tass. 9 Nem kis munkára vállalkoztak a fiatalok, akik rendbe tették e területet, ahol zöldövezetet alakítanak ki. A Gudmon-foki beruházás. 9 A harmincnégy telek egyike Langó Zsigmondéké, akik augusztusban sze­retnének beköltözni. (Tóth Sándor fel­vételei.) A magyar természettudományi alapkutatás publikációja Hazánkban, de Kelet-Európábán is egyedülálló kiadványt jelentetett meg a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Természettudományi Információs Igazgatósága: Láng Ist­ván akadémikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkárának felkérésé­re közzétette az 1981—1987-ben publi­kált természettudományi folyóiratcik­kek és idézettségeinek jegyzékét. A kö­tet átfogó képet ad a hazai természet- tudományi alapkutatás 7 évi publikáci­ós tevékenységéről, a magyar termé­szettudományi kutatás „dicsőségtáblá­jaként” is tekinthető. •A 480 oldalas adattárban felsorolták az amerikai Institute For Scientific'In­formation Science Citation Index (SCI) adatbázisa 3500 folyóiratában 1981 és 1987 közötf megjelent összes magyar szerzőnek azokat a cikkeit, amelyekre ebben az időszakban legalább egyszer hivatkoztak. A könyv második részé­ben a magyar szerzők névmutatója ka­pott helyet azonositószámokkal és az idézettségi számok összevetésével. Mintegy 8 ezer kutató, oktató neve ol­vasható itt. Ezek között 282 szerzőnek legalább 3 olyan publikációja jelent meg, amelynek idézettsége nagyobb volt, mint a folyóiratban megjelent cik­kek átlagos idézettsége. Közülük 36-an az Akadémia tagjai, 130-an a tudomá­nyok doktorai, lléran kandidátusok, illetve tudományos fokozat nélküliek. A kiadvány főleg a fizika, kémia, biológia — beleértve orvosi biológia — művelőinek cikkei szerepelnek. E jegyzék a társadalomtudományi publikációkat egyáltalán nem ismerte­ti, egy-egy életműnek csak kis részét tükrözi, mégis egyéni teljesítményekről vall. Elősegíti a tudománymetriai ösz- szehasonlitó értékeléseket, elemzése­ket. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents