Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-15 / 113. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 15. JÓ FILMEK KELLENEK!— TANÁCSOK, MAGÁNVÁLLALKOZÓK — VÁROSON ÉS FALUN Nyikorgó székek, olajos padló, itt-ott koszos, fehér vetítővászon. Az előtérben régen leáldozott filmsztárok Színes vagy fekete-fehér fotói. Kis mozi — kistelepülésen. Egy időben fénykorukat élték, akkor, amikor még volt az embereknek szabad órájuk, hogy szórakozzanak, megnézzenek egy-egy filmvígjátékot, vadnyugati történetet. Ma pedig? Sorra lakat kerül a kívülről is megkopott moziépületekre. És elsősorban azért, mert már hetente egy-két alkalommal sem telnek meg a széksorok. Lassan elhalnak a kis mozik? Mit tegyenek azok, akik mégis meg akarnak nézni egy filmet? Buszra ülnek és keresnek a környéken egy üzemelő mozit. Vajon ez a megoldás? Az alábbi írásban igyekszünk feltárni annak okait is, hogy miért vezetett ide az út. Beszélgetőpartnereink a Hírős Film Filmforgalmazó és Moziüzemeltető Vállalat vezetői: Gila János igazgató, Szabó Attila igazgatóhelyettes és Szondi Györgyné főkönyvelő. •Bezárt a mozi Tasson. Jelenleg a szomszédos Kunszentmiklósra járnak a filmre vágyók moziba. A mozik élni akarnak! Lakatot csak akkor, ha minden kötél szakad Csökkent a jegybevétel, az állami támogatás — Milyen körülmények között üzemelnek a kis mozik? ' Gila János: A nyereséges, gazdaságos möziüzemeltetéshez kellő jegybevétel és állami támogatás szükségeltetik. Nos, ez utóbbi évek óta tetemes mértékben csökken. 1988-ban például 24 millió forint állami támogatást kaptunk. Erre az esztendőre pedig 18 százalékkal kevesebb jutott a közös kasszából. Ha belegondolok, négy-öt évvel ezelőtt még 35 millió forinttal támogatták tevékenységünket. Az üzemeltetési költségek pedig közben emelkedtek. — Lát-e megoldást? — Lényegében a költségeket azzal mérsékelhetjük, ha növelni tudjuk a jegybevételt. —■ Ehhez mi kell? — A közönség igényeihez, érdeklődéséhez szükséges igazodni, vagyis okosan, reálisan kell döntenünk arról, hogy egyes filmszínházakban milyen filmeket vetítsünk. — Ez nyilvánvaló. Hogyan érvényesül a gyakorlatban, városon és falun? Szondi Györgyné: — A városokban is egyre nehezebb fedezni az üzemeltetési költségeket, sőt, szinte lehetetlen. Ebben az esetben szűkíteni kell a kört, meg kell szüntetni a gazdaságtalan mozikat. Lényegében ezért zárt be Baján a Központi mozi, s így a Sugovica- parti városban két mozi maradt. Persze, a bajaiak nem maradnak le az új filmekről, hiszen változatos, színes a kínálat a másik két intézményben. — Rosszabb a helyzet falun, ahol csak egy mozi van! — Igen, a kis mozik elhalásához vezet ez a folyamat. Bár az a| igazság: az utolsó pillanatig tartották magukat a falusi mozik. Vállalatunk is azon állásponton van, 'minél kevesebb intézményt szüntessen meg. Tapasztalataink szerint az ország más tájain tömegesen zárnak be a falusi filmszínházak. Bács-Kiskunban évente egykét mozi ajtajára került lakat. — Milyen okkal? Szabó Attila: — Elsősorban a megnövekedett költségek miatt. Sajnálatos, hogy nem tudnak lépést tartani a jegybevétel növelésével. Mit lehet tenni? A helyi tanács segíthet. Megyénkben a legtöbb helyen a tanács birtokában vannak a mozik, bérlemény formájában. Ha a tanács elengedi a bérleti díjat, sikerül megtakarítani forintokat. Jött a video! Az ügyes gazdálkodás érdekében a létszámmal is, manipulálni kell. A Hírős Film az utóbbi években jelentősen csökkentette munkatársainak számát. Hatszázöt- ven-hétszáz dolgozóból mára négyszáznyolcvan maradt. Be kell vallani: igazából ez sem megoldás. Jelentősen nőttek a jegyárak, és bizony nem csak városon gondolják meg az emberek, hogy adnak-e egy belépőért negyven-ötven forintot. — A drága jegyek következménye is lehet a mozik megszűnése? Szondi Györgyné: -— Az okok között ez is szerepel, de mint az imént említettük, nem csak ez a probléma. A mai mozis szokásokat össze sem lehet hasonlítani a korábbiakkal. Jött a video, foghatók az égi csátornák. Sajnos, erről nem vett időben tudomást a filmes szakma, a moziüzemi vállalat, ezért lépéselőnybe került a feketepiac. Ma nehéz behozni a lemaradásunkat. Rá kellett jönni: nem elegendő csak mozifilmeket szerepeltetni a műsorban, hanem igenis nyitni kell videomozikat. Ezt meg is tettük! — Milyen lépéseket tesz a vállalat annak érdekében, hogy megmentsék a kis mozikat? Gila János: — Kutatjuk, miben segíthetnek még a helyi tanácsok. Kiutat látunk például abban, hogy vállalatunk átadja a berendezést, az eszközöket a tanácsoknak, az üzemeltetést a helyiek végeznék. A jegybevétel náluk maradna, nekünk csak bérleti dijat fizetnének. — Érdekelt lenne ebben a tanács? — Persze, a bevétel miatt. — És eltűnnének a szakemberek? — Nem, a szakmai irányítást mi adnánk, a műszaki ellenőrzéstől a filmellátásig minden szakmai kérdésben segítenénk. Szabó Attila: — Az is megoldás, ha a művelődési otthonokban rendezik be a mozit. Erre példát is hozhatok, Nemesnádudvaron évek óta az ÁMK-val közösen működtetünk filmszínházat. Hogy megéri-e? Nos, eddig ráfizetéses volt, de keressük a kedvező formát. Azt gondolom, teljes egészében át kell venniük a mozit, hogy nyereségesek legyenek. Ezt a lehetőséget megyénk több művelődési intézményének felajánlottuk. — Úgy tudom, az országban elsőként Bács-Kiskunban tevékenykedik filmvetítő gmk.- Igen, Farkas János felső- szentiváni mozisról van szó. A hét több napján vetített filmeket körzetében mint mozgó mozis. A gmk megszűnt, de Fárkas úr fix fizetésért . továbbra is vállalja,. hogy a kistglftpüié^ekr^, élj tó *a. (filmekkel. így nem kell bezárni a mozikat, mert találtunk vállalkozót a rendszeres vetítésre. — Magántőkét nem lehetne bevonni? Szondi Györgyné: — De, erre is gondoltunk. Elsősorban új mozik létesítésénél célszerű a magántőke igénybevétele. Ilyen volt legutóbb a bajai autósmozi létrehozása, társasági formában, fele-fele alapon. Ez járható út, egyébként megmondom őszintén: a mozizás nem nagy üzlet. Ugyan ki venne falun mozit? — A mozi nem vendéglő, hogy kapkodnának érte a szerződő felek! Gila János: — Erre is van már példa. Kijelentsük vagy kérdezzük? Szabó Attila: — A falusi mozikat csak az utolsó pillanatban szabad bezárni, ez tény. A magyar filmeket is lehetne játszani, műsoron tartani a kistelepüléseken. — Ki menne be? — Tudom, tudom, nem igazán népszerűek a magyar alkotások. Miután vállalatunk filmforgalmazással is foglalkozik, nem csak magyar produkciót tudnánk felajánlani. Most például a Mózest, vagy a Tanmesék a szexről című filmet. Nem tudni, milyen jövő vár a kistelepülések mozijaira. Az biztos: a kecskeméti székhelyű vállalat munkatársai azon vannak, meg kell menteni a kis mozikat. Terveik, elképzeléseik, remélhetőleg, hamarosan valóra válnak és remény- teljesebb képet adhatunk a ma még üresen tátongó falusi filmszínházakról. Egyelőre bizonytalan a kérdésünk, kijelentő módban ir- juk-e le: élni akarnak a kis mozik, vagy kérdezzük. — A mozik élni akarnak. Vagy: élni akarnak? Gila János: — Élni akarnak és fognak. Szondi Györgyné: — Éltetni fogjuk! Szabó Attila: — Iija csak kijelentő módban! Borzák Tibor I>^1 SAJTOPOSTA Elmúlt a filléres világ? Az utóbbi időben többször utaztam lakóhelyemről a közeli községekbe és vissza autóbusszal, melynek során furcsa tapasztalataim voltak. Ezeket abban a reményben teszem közzé, hogy — számítva az illetékesek intézkedésére — többé nem ismétlődnek meg. Először az aprópénzem miatt részesültem kioktatásban. Az történt: a BX 95-97 forgalmi rendszámú járaton a 16 forintos viteldíj egy részét 50, illetve 20 filléresek felhasználásával fizettem ki. Varga Ferenc sofőr emiatt annyira bosszússá vált, hogy kijelentette: vegyem tudomásul, elmúlt a filléres világ! Nos, én úgy tudom, hogy e legkisebb Orrfacsaró a bűz... ... mégpedig Baján, a Kisállomás utcában, ahol egy család rókatenyésztéssel foglalkozik. A környékbeli társasotthonok lakói szerint ezek az állatok valamiféle jellegzetes szagot árasztanak magukból, amely hányingert keltő. Emiatt a lakásokat nem lehet kellőképpen szellőztetni. Olvasóink kérdezik: városi belterületen, tehát lakott térségben megengedhető az efféle vállalkozás? Mivel ugyanilyen tartalmú bejelentés a Bajai Városi Tanácshoz is érkezett, annak mezőgazdasági szakembere, Orosi Lajos a napokban felkereste a helyszínt. Tapasztalatairól és a hatósági intézkedésről érdeklődésünkre a következőket mondotta: — Az érintett Szegedi család jelenleg tizenhat rókát birtokol, s várható azok szaporulata is. Noha az ottani közegészségügyi körülmények nem kifogásolhatók, hiszen például a trágya eltakarítását rendszeresen és megfelelően végzi a tulajdonos, a baj az állatok szagával van, amely kétségkívül erős, nehezen elviselhető. Tekintettel arra, hogy a rókák ketreceitől körülbelül 60-100 méternyire vannak a társasházak, ezért nem lehetett más a döntésünk, mint az: a rókatartást-ez év július végéig-fel kell számolni. A' végrehajtásra: azért szabtunk hosszabb határidőt, hogy Szegediéknek legyen módjuk értékesíteni, elszállítani nemcsak az anyaállatokat, hanem azok utódait is. Egyébként tudunk arról, hogy e család jelentős anyagi ráfordítással alakiMájus 2-án e rovatunkban tolmácsoltuk a kecskeméti Ho- monnay Antal észrevételét: a Mátyás király kőrútról a hulladékok az út menti árokba kerülnek, amelyek elszállítása nem kevés pénzébe kerül a környékbeli lakóknak, akik nem értik, hogy az út menti árok, vagyis a közterület tisztán tartása miért az ő feladatuk. Jó néhányan reagáltak e sorainkra, akiknek véleményét mintegy összegzi Huszár Antal olvasónk: A Hunyadiváros' az eredeti tervtől eltérően nem lett kertváros jellegű, a fejlesztése pedig háttérbe került. Erre bizonyosság, hogy több ottani út és járda a lakosság jelentős hozzájárulásából épült meg, sok he-, lyütt a gázvezeték is, a szennyvízhálózat pedig a térség jelentős részén — például a Mátyás király körúton is f- hiányzik. A környezet kiépítése már eddig is sok pénzébe került az állampolgároknak, akik zsebéből újabb forintokat vesz ki az út menti árkok kötelező tisztításának költsége. Az még hagyján, hogy a fii- vet, a gazt elszállíttatjuk, ám azt nem értjük, miért minket terhel a felelősség a járműforgalom okozta közterület-szeny- nyezésért is. Talán egyszer azt -is megéljük, hogy a város nagy köztereinek és -parkjainak rendbe tételére is rákényszerítik a környéken élő családokat? értékű pénzérmék ma is törvényes fizetőeszközök, s azokat mindenütt el kell fogadni. Éppen a személyszállításban dolgozó Volán-gépkocsivezető ne lenne tisztában effélével? Kötve hiszem ... A másik gondom: a Izsák és Fülöp- szállás közötti buszozásért mindig 14 forintot kémek tőlem, az ugyanazon visszaút azonban gyakran 16 forintba kerül. Mint kisnyugdíjasnak, nekem nagyon is számít a 2 forintnyi különbözet. Vagy talán így van ezzel az is, aki a menetjegy árát kasszírozza? Szabó Emma Izsák tóttá ki a rókatartás technikai körülményeit, és szerződéses viszonyban áll egy céggel. E tényeket épp úgy figyelembe véve, mint a lakók jogos sérelmét, hoztuk meg a határozatunkat. Való igaz, a többség akaratának megfelelő intézkedésünk a róka gazdájára nézve sérelmes lehet, legfőképp anyagilag. Csakhogy ez utóbbiért önmagát hibáztathatja. Ha ugyanis alaposabban felméri a várható környezeti ártalmat, számol az érintett lakosok kifogásaival és áttanulmányozza a helyi állattartási rendeletet:— ami korlátozási, illetve tiltási feltételeket is tartalmaz —, akkor feltehetően eltekintett volna a vállalkozásától, vagy az azzal kapcsolatos nagyobb összegű beruházástól. A lakiteleki László Istvánná régóta törleszti az otthona megvételekor átvállalt OTP-kölcsönt. Xava^.úgyHjpn- dolta, hogy az összespórolt peflzeből ■egyszerre egyenlíti • ki ,á még fennálló tartozását. Erre ösztönözte az újságokban többször megjelent hirdetés, miszerint aki így fizet, annak adóssága jelentős részét elengedik. Ami a továbbiakban történt, így mesélte el olvasónk: Ez ügyben válaszolt az illetékes, a helyi városgazdálkodási vállalat igazgatója, Pólyák Pé~ tér: — A Kecskeméti Városi Tanács 3/1986. (XI. 27.) számú rendelete leszögezi: a tulajdonos, illetve használó köteles gondoskodni az ingatlan előtti járdaszakasz -(ennek híján az úttestig terjedő zöldsáv), s az ottani árok tisztításáról, valamint a csapadékvíz lefolyását akadályozó anyagok eltávolításáról. Ebből következően vannak teendőik a Mátyás király körútiaknak is. Sajnos, a helyszínen azt látjuk, hogy a lakosság szinte mit sem törődik e közterület állapotával. Mivel mi készek vagyunk folyamatosan a rendelés szerinti hulladékszállításra — ez persze költséggel jár —, s ha ilyen megbízást nem kapunk, akkor a felelősség sem vállalatunkat terheli. Ezek után,• ha tisztítat- lan árokra bukkanunk, s nemcsak a Hunyadivárosban, de másutt is, kénytelenek leszünk szabálysértési eljárást kezdeményezni a köztisztasági előírásokat megszegő lakosok ellen. Végül annyit: előfordulhat, hogy az úttesten közlekedő gépjárművekből is lehull szemét, amely az árokban gyűlik össze, ám ez a mennyisig csak töredéke annak, ami a lakosság , jóvoltából" kerül oda. Köszönet a jó áruellátásért Manapság gyakran hallom a panaszokat amiatt, hogy a háziasz- szonynak három-négy boltot is fel kell keresnie, mire megkapja, ami kell. Mifelénk, a kertvárosi térségben nincsenek rákényszerülve az emberek az efféle kényszersétákra. Miért? Mert az itteni ÁBC-áruház- ban szinte mindenhez hozzájuthatnak. A teljesség igénye nélkül említem meg, hogy a tej- és sütőipari termékek, a konzervek, vagy éppen a felvágottak választéka épp olyan gazdag, mint a tartósabb „élettartamú” áruké. Persze, korántsem kell arra gondolni, hogy magától értetődő az ilyen színvonalú. kínálat. Annak érdekében nagyon sokat tesz Horkai István üzletvezető. Vevőként is tudok arról, hogy ő legtöbbször van távol az egységből, mégpedig árubeszerzés végett. Maga vezette gépkocsival járja a megyét, s talán a fél országot, hogy mindig a polcokon-pultokon legyen az, amit a legtöbben keresünk. Mások nevében is úgy vélem: e nyilvánosság előtt illő megköszönnöm az értünk, vásárlókért tett fáradalmait, a jó áruellátást! — Mivel a tiszakécskei pénzintézeti fióknál kezelték a számlámat, oda kopogtattam be 1988. nyarán. AminUel- mondtám jövetelem célját, tudomá- somra-xhezták, hogy azintézkedés igénybe vesz 1-2 hónapot. Türelmesen vártam. Egyszer végre kaptam egy küldeményt a fióktól, amely legnagyobb meglepetésemre felszólított a törlesztési részlet befizetésére. Megint elmentem a kisváros eme hivatalába, ahol bevallották, kérelmem teljesítése egyelőre nemigen lehetséges, ugyanis a hitelirataim eredeti anyagait sehol sem találják. Majd megnyugtattak: legyek türelemmel, mert a dolgot rendezik. Csakhogy ehelyett újabb figyelmeztetés érkezett hozzám az esedékes tartozásomra vonatkozóan. Azóta többször jártam a kécskei OTP-fióknál, sokszor telefonáltam is, de az érdemi intézkedésre 6-7 hónap elmúltával sem került sor. Ha a teljes tartozását kifizetni akaró adósnak is kálváriát kell járnia, akkor valami nem lehet rendjén e takarékpénztári ügyintézés körül... A furcsa esetet felkérésünkre kivizsgálta az Országos Takarékpénztár Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága. Vezetőjétől, Dudás Edétől hallottuk az alábbiakat: — A László család csaknem öt évvel ezelőtt lett tulajdonosa annak a lakiteleki lakóháznak, amelyet 119 ezer forint OTP-kölcsön terhel. Ennek törlesztésére vállalkozott olvasójuk. Az ügylet lebonyolítója a tiszakécskei fiókunk volt, ahol a munkatársak elmulasztották megnyitni az új számlához kapcsolódó iratanyagot. A tartozásvállaláskor keletkezett okmányokat tehát a régi adós dossziéjába tették, ami az irattárba került. Ennek megtalálása járt némi huzavonával. Bár a törlesztési ügyintézéssel az igazgatóságunk hitelszámla-kezelő osztálya foglalkozik, ott sem volt egyszerű Lászlóék kérelmének teljesítése, mivel a szükséges papírok hiányoztak. Végül azonban meglettek, s azt követően ügyfelünk befizethette tartozását, s részére elszámoltuk a kedvezményt. Hitelszámláját idén február közepén megszüntettük. A szerkesztő megjegyzése: Minthogy az igazgatói válasz nem tért ki a panaszos — tartozásával ösz- szefüggő .— kétszeri felszólításának okára, csak sejthetjük, hogy ez is a kécskei OTP-fiók pontatlan, felületes munkájának tulajdonítható. S mivel az emiatti felelősségre, vonásról, vagy legalább figyelmeztetésről sem kaptunk hírt, csak remélhetjük, hogy a hasonló ügyfélkálvária megelőzése érdekében tettek egyet s mást a takarékpénztár megyei vezetői. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 Fekete Zsuzsanna Kiskunhalas Kálváriát járt a fizetni akaró adós Pro és kontra vélemény arról: ki takarítsa a közterületet?
