Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-03 / 103. szám
t 1989. május 3. • PETŐFI NEPE • 3 T öbb fórumon — így az Országgyűlés januári ülésszakán is — elhangzott: Magyarország bontsa fel a Romániával 1979-ben kötött, a kettős állam- polgárság megelőzéséről szóló egyezményt. Ezt 1980. évi 2. törvényerejű rendeletével hirdette ki az Elnöki Tanács. Az egyezmény létrejöttének előzményeiről, esetleges'felbontásának, illetve meghosszabbításának következményeiről kérdezte dr. Madari Editet, a Belügyminisztérium állampolgársági alosztályának vezetőjét az MTI munkatársa. AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁGRÓL SZÓLÓ MAGYAR—ROMÁN EGYEZMÉNY Felbontsuk-e? E szerződést — amely a szocialista országokkal kötött hasonló egyezmények egyike — 1979-ben írta alá hazánk Romániával. A kétoldalú egyez- I ményeket azért kötötték, hogy kiküszöböljék a — nagyrészt házasságkötéssel létrejött — kettős állampolgárságból származó hátrányokat. A jog-: szabályok lehetőséget adnak arra, hogy az érintettek eldöntsék, melyik állampolgárságot kívánják megtartani, s nyilatkozatukat követően automatikusan megszűnik a másik. A vegyes házasságokból született gyermekek állampolgárságáról szüleik határoznak. Azért, hogy újabb kettős állampolgárságok ne jöjjenek létre — á jogszabályok értelmében —, csak úgy szerezhető meg a másik "ország állampolgársága, ha elbocsátották az érintetteket az addigiból. — A közvélemény valószínűleg nem gondol arra, milyen nehézségeket okozhat, ha valakinek: két állampolgársága van. Gondoljunk a legegyszerűbbre: ha a két állam joga szerint különböző életkorban válik nagykorúvá, akkor tisztázatlan lesz, hogy mikor köthet házasságot. — A hazánkba érkező romániai menekülték helyzetének rendezését valóban sokan az állampolgárságról szólp egyezmény felbontásával látják megoldhatónak. Véleményem szerint az állampolgárság rendezése lehet az utolsó az intézkedések sorában; előbb a szociális, gazdasági és kulturális kérdéseket kell megoldani, s azután a állampolgárság rendezését, a magyar útlevelet. — Köztudott, hogy Magyarország csatlakozott a genfi menekültügyi kon- vencióhoz>Ez azt jelenti, hogy a Romániából hazánkba érkezők menekült státust kapnak. Ha ők bármilyen módon magyar állampolgárok lesznek, elvesztik e státusukat, s le kell mondaniuk az ezzel járó különféle jogosultságokról, például a segélyekről is. — A Romániával kötött egyezmény öt évig van hatályban s további öt évre meghosszabbodik, ha a lejártát megelőző 6 hónapon belül valamelyik fél fel nem mondja. Ennek értelmében Magyarországnak ez év augusztus 10. és 1990. február 10. között kellene nyilatkoznia az egyezmény esetleges módosításának vagy felbontásának szándékáról. 1990. február 10. között kellene nyilatkoznia az egyezmény esetleges módosításának vagy felbontásának szándékáról. ' — Ha hazánk netán felmondaná c szerződést, akkor honosítani lehetne a romániai menekülteket, ám eredeti állampolgárságuk is megmaradna. A kettős állampolgárokat minden állam úgy tekinti — természetesen abban . az esetben, ha az egyik saját állampolgárságaiéi-, hogy területén nem veszi figyelembe a másikat. Egy magyar— román keítős állampolgárnak Romániában például a magyar külképviselet nem nyújthat jogvédelmet, hiszen ő ott román állampolgárnak minősül. — Ha az egyezmény további öt évre hatályban marad, a hazánkban élő román állampolgárok akkor szerezhetnek magyar állampolgárságot, ha a Román Államtanács elbocsátja őket a román állampolgárság kötelékéből. Ám kétségtelen, hogy ez egy hosszadalmas folyamat. Minden állam maga szabályozza, milyen feltételeket szab ehhez, milyen illetéket állapít meg erre az esetre, és így tovább. — Bizonyára e jogi problémák is érzékeltetik, mennyire bonyolult kérdések ezek. A politikai döntést megelőzően mindenképpen mérlegelni kell azt is, hogy az egyezmény esetleges felbontása milyen válaszlépéseket vonna maga után •— mondotta végezetül dr. Madari Edit az MTI munkatársának. Fagylaltpor 40- féle ízben Győrött a TUTTI Élelmiszeripari Kisszövetkezet már a nyári fogyasztási főidényre készül. Előzetes tervek szerint az idén több mint 1000 tonna fagylaltpor gyártására vállalkoznak, mintegy 40-féle ízben. A szövetkezet új csomagolásban szállítja a megrendelőinek a fagylaltport. SÉ KÉPERNYŐ Eszmélet A mindent ifiagához egyszerűsítő, /idomító köztudat és percérdekekbe kapaszkodó hatalom József Attilát is meghamisította. Az erőteljes, mosolygós, csupa bizakodás férfiak és nők közül kirítt volna az ötvenes évek propagandájában a kételkedő, a világ bonyolultságát minden porcikájában átérző, a szólamokat magától elrugdosó, beteg ember. Gyakran elővettem a negyvenhárom éve, égy dunántúli város egyik élelmiszerüzletének szétlőtt kirakatában árusított Cserépfalvi-kötetet. Az Interna- cionáléval és az Ideiglenes Kormány felhívásával együtt árusította valaki az ostrom után utcára merészkedőknek. Szegény Attila, csalatkoztál reményeidben, hiába hirdetik szobrok, utcák, iskolák dicsőségedet: nem szálltál föl a tömegekkel együtt. Mivelhogy a tömegek sem szálltak föl. Sokat tűnődtem az elmúlt évtizedekben: ehhez mit szólna századunk egyik legihletettebb költője. Bizonyos: eggyel több embernek kellene becsületét és jogait visszaadni, ha megérte volna az ordas éveket. Mit szült volna a költeménfyeit megzenésítő Ottó Ferencnek — a felejthetetlen költménnyel álomba ringatott kis Balázs nagybátyjának — halálos ítéletéhez? (Két évig ébredt úgy a siralomházban, hogy nem tudta, megéri-e a következő éjszakát.) Mivel lelke tette naggyá és kergette halálba József Attilát, indokolt a sorsát befolyásoló lélektani adottságok, ráhatások alapos számbavétele. A filmkészítést Szabó István munkatársaként tanuló Dobai Péter mindig fogékony volt az emberi kiszolgáltatottság pszichológiai érvényű megjelenítésére. Világsikerű filmjeikben azt kérdezte író és.rendező, hogy mit tehet az ember, ha csak hamissággal, önmaga megtagadásával érvényesülhet. Mit tehet egy beteg világban egy egészséges ember? Mit tehet egy mindennek kimondására képes költő, ha széthulló szervezete kihullajtja kezéből a tollat? Modorosságai, utánérzései .ellenére az Eszmélet a televízió méltánylást érdemlő vállalkozásai közé sorolható. Aki végignézte, meg kellett kérdeznie a költővel együtt: „tejfoggal kőbe mért haraptál?” Nem tudok mást mondani: közelebb hozta néhány százezer nézőhöz az igazi József Attilát. Mindez felejteti az olykor pontatlan szinkront, egyes részletek elnagyoltságát, pontatlanságát. Varga Zoltán hálátlan szerepébe inkább a költő elesettségét, betegsége elhatalmasodásának folyamatát, mint a megtámadott elmével is metsző élessé- gű gondolkodót mutatta be. A sorozatot Madaras József kezdeményezte, rendezte. Az Eszmélet megtekintése után sokkal többen olvassák majd Jófcsef Attilát? Nem valószínű! De jobban értik! * * * Izgalmasán élünk, izgalmas voir a képernyős május elseje is. A körkapcsolás most sem volt mentes a rácsodálkozásoktól: „Juj, de szép házak vannak ebben vagy abban a faluban!” Meg vezetékes gáz is van! Meg kövezett utca! Szíveskedjenek leszokni a lelkende- zésről. Kicsit megalázó! 1989-et írunk! Tőlünk néhány száz kilométerre nyugatra megsértődnének, ha ilyen alapvető kommunális vívmányokért dicsérnék a közösséget. Remélem, lassan-lassan természetes lesz, hogy a lakosság valódi nézeteit tükrözi a nemzeti televízió, és nem dől össze a világ, ha ellentétes vélemények fórumává válik a képernyő. Szabadjon annyit megjegyezném, hogy kezdenek parázslani az indulatok, nem utolsósorban a hétfőn este is hallható mellébeszélések miatt. Egyik-másik kérdbző válasz -ürügyén csak szólamokat kapott. Egyik-másik riporter és a műsorvezető nyelvi pongyolaságai ellenére tartalmas, sokszínű volt az egész napos tudósítás.. Tetszett viszont az oknyomozó szándék. Mi változott, miért változott? Örültünk a külföldi közvetítéseknek. Többet adtak egy-egy felvonulás, nagygyűlés bemutatásánál: vázlatos képet kaptunk a baloldali mozgalmakról. • * * * Ügyesek voltak az „ász” címért vetélkedő kecskeméti diákok. Jó ez a műsor, gondolom, kedvelik a fiatalok. Szívesen néztem, irigykedve hajjgattam egyikük-másikúk tájékozott kiselőadását. Csupán többek henye beszédmodora bosszantott. Az egyik kislány valamennyi mondatát „hát”-taTkezdte. Ellesték némely felnőttől a semmitmondó „túlajdonképpen”, meg „szóval” fölösleges használatát. Örülök a szombathelyi zsűri döntésének. Magam is az orgonista Ócsai Juditra szavaztam volna. Elgondolkodhat a televízió ifjúsági osztálya: miért tömik állítólagos igényre hivatkozva rengeteg hangos zenével a fiatalokat? Más is érdekli őket! Heltai Nándor RÁDIÓJEGYZET Levél a hitveshez Ajánlással szeretném kezdeni. A szép versek kedvelőinek figyelmét hívom fel arra, hogy szerdán este negyed nyolctól egy órán át hallgathatják Hegedik D. Géza műsorát, amelyet Levél a hitveshez címmel Radnóti Miklós műveiből állított össze. Talán hangulati bevezetője lehet ez annak a televíziós adásnak, amely aznap este nyolc óra után az Erőltetett menet című kétrészes dokumentumfilm első felét mutatja be. A költő, ha élne, május 5-én lenne 80 éves. De tudjuk, hogy csak 35 évet élt. A bori bányáktól vezető hosszú menetelés után a dunántúli Abdán, érte a gyilkos golyó. „Tarkólövés. — így vég- zed hát te is, —" írta utolsó versében, amit egy vonalas füzetben találtak, amikor kihantolták. A rádióban már a múlt héten, csütörtökön a Szóról szóra című zenés irodalmi műsor keretében is emlékeztek a költőre. Elhangzott Radnóti: Hetedik ecloga című verse, s több megzenésített költeménye. Vasárnap pedig a költő nemrég megjelent naplójából készült összeállítást hallhattuk Bálint András előadásában. Csak remélni lehet, hogy a gondos figyelemfelkeltés növeli majd a héten is a vershallgatók táborát. A Tiszatáj-ügy vége A Szegeden megjelenő Tiszatáj című folyóirat „esete”a kultúrpolitikával eléggé közismert. Felső szintű beavatkozásra— Nagy Gáspár 1956-ra emlékeztető verse volt az ürügy — 1986-ban szélnek eresztették a lap párttagokból álló szerkesztőségét, s újat neveztek ki helyette. Nemrég a régieket rehabilitálták és július 1-jével visszahelyezték a folyóirat élére. A Kossuth rádió pénteki, késő esti adásában félórás műsort szenteltek az ügy tanulságainak. A szerkesztőség vezetőin kívül megszólalt a 'inegyei párt- bizottság ideológiai titkára, valamint Alexa Károly irodalomtörténész is. Az ország értelmiségét és tágabb közvéleményét is felkavaró eset szinte modellként szolgál, hiszen — mint mondták — volt sok hozzá hasonló abban az időben. (Csoóri-ügy, Csurka-ügy, Mozgó Világ- és Forrás-ügy is.) Valamennyi a direkt módon 1 beavatkozó kultúrpolitika baklövése, elhibázott intézkedése, ^melyeknek, reméljük, végérvényesen vége szakadt napjainkra. Ez volt a műsor végső'kicsengése is, sok egyéb, megszívlelendő tanulsággal. Hogy az okozott kár — szerzők meg nem írt műve, bizalomvesztés stb. — mekkora, erre nem lehet választ adni. Legfeljebb újrakezdeni lehet a munkát, újult reményekkel. Ismerjük meg __ I smerjük meg a tényeket, a valóságot! Ez lehetne a mottója manapság sok televízió- és rádióműsornak. Ilyen volt az Alexander Dubcekkel folytatott televíziós beszélgetés, amelynek visszhangja a rádióban is többször hallatszott, rezonált. A Vasárnapi Újságban pedig egy telefonbeszélgetés fültanúi lehettünk, amelyet az interjúkészítő, Sugár András folytatott a volt.csehszlovák politikussal. Nem idézem, csak a tényt említem: örülni lehet annak, hogy a magyar tömegkommunikációs szervek vállalják az ilyen adások kockázatát. Hasznos volt a vasárnap délelőtti „gólyavárbeli” egyórás műsor is, amikor Habsburg Ottóval beszélgetett Ger- vai András. A művelt európai ember, a magyarságára is büszke idős férfi mondandója bizonyára jó hatással volt hallgatóságára. S reméljük, ma már senki sem fél hazánkban a Habsburg- restaurációtól. Habsburg Ottótól semmiképpen. . MAJDNEM FÉLMILLIÓS LELTÁRHIÁNY SOLTSZENTIMRÉN Hol a gazda? Valaha parazsat nyomtak a tolvaj tenyerébe. Jó, hogy az ilyen megbélyegzés és kegyetlenség a múlté. Másképp annyi párázs fogyna manapság is a ki- sebb-nagyobb lopások miatt, hogy az egyik jajveszékelés el sem múlna, már kezdődne a másik. A büntetés a mások tulajdonában okozott kárért ma jóval humánusabb —jóllehet a bírói ítélettel egyesek nincsenek kibékülve, mint például a soltszentimrei Borsos Zoltánná sem. Igazságtalannak tartja, hogy folytatólagosan, nagyobb értékben, bűn- szövetségben elkövetett sikkasztásért 1988. február 8-án a’ Kiskőrösi Városi Bíróság egyévi börtönre és 15 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását — figyelembe véve az enyhítő körülményeket —j felfüggesztették, a pénzbüntetést viszont ki kellett fizetnie. Zöldi Sándorné, Ben- kó Mihályné és Márkó Imréné vádlotttársait, akik együttműködtek vele, ugyancsak vétkesnek mondta ki a bíróság. Zöldinét 8 hónapi, kétévi próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte, mig a két utóbbi vádlottat 2 esztendei próbára bocsátotta. Az ítélet jogerős: fellebbezésnek helye ...? Ezzel azonban az ügy, legalábbis Borsos Zoltánná és Zöldi Sándorné számára, nem zárult le. A Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ követelte tőlük a All ezer 115 forint leltárhiány megfizetését is. A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság a szövetkezet keresetét nem hagyta teljesen helyben, mivel a kár keletkezéséért mint munkáltató, részben az áfész is felelős. Döntése: Borsosné fizessen 209 ezer forintot (ez a lakásukon tavaly karácsony előtt megjelent végrehajtó költségével hatezerrel emelkedett), míg Zöldiné kártérítését 194 ezer 364 forintban állapította meg. A napokban Soltszentimrére látogattam. Keresem Borsos Zoltánnét a megadott cimen, de nem találom. — Albérletbe ment — mondják az utcában, s mutatják, hogy hová.- Amolyan hagyományos, paraszti . udvarra nyílik annak az egyszemélyes albérletnek az ajtaja,.amelyet egyik rokonuk ajánlott föl nekik arra az időre, amíg rendbe hozzák a szénájukat. A villanydíjon kívül egyebet nem kell fizetniük. — Nem tudok megnyugodni abban, hogy engem így megbüntettek! — há- borog a kisgyermekével itthon levő s a szakszövetkezeti tag férj keresetére támaszkodó asszony. — Fellebbeztem már, szinte mindenhová. írtam az Igazságügyi Minisztériumnak és a Legfőbb Ügyészségnek. Levelet küldtem a Magyar Televízió Jogi Esetek műsor szerkesztőjének. A Legfelsőbb Bírósághoz is kérelemmel fordultam, hogy segítsenek. Hiába. Dr. Stefán László tanácselnök azt válaszolta, hogy a jogerős ítélet megalapozott és törvényes. Már csak magukban reménykedhetem — néz rám bizakodva —, hogy hátha megtalálják a teljes igazságot. Tudom, hogy ez nem tiszta ügy, én is hibás vagyok. OTP-részlet, villany díj: a pénztárból! Decemberig várni, amikor majd be kell fizetnie az áfésznek a leltárhiány rá eső részének első törlesztését, az 50 ezer forintot, megértem, mennyire szívszorító érzés. Ám a tények is makacs dolgok, amelyek idáig vezettek! Az előzmények: Borsosné alig volt húszéves, amikor két éve, március 16• án a 80-as számú soltszentimrei élelmiszerbolt szakképzetlen vezetője lett. A munkakör betöltésére — vendéglátó-ipari eladói képzettsége van, egy ; pénztárosi tanfolyamot végzett csupán- elmondása szerint nem egymaga vállalkozott: Császár László áfész- ügyvezető kérte föl erre, aki segítséget is ígért vezetői munkájához. Mennyiben vált valóra a segítés, mennyiben nem, volt-e hatékony ellenőrzés az árukészlet — a szövetkezeti tagság vagyona — fölött vagy sem? — erről utólag pontos képet kapni nem lehet. Annyi biztoá: a boltban kaotikus állapotok uralkodtak, elképesztő dolgok történtek.- Ha az üzletbe valamilyen friss árut szállítottak, vittünk belőle haza, és másnap reggel hoztuk érte a pénzt —f- emlékszik vissza a volt üzletvezető.- Egyszer anyukámnak adtam egy rúd szalámit, de másnap betettem az árát. Amikor Kiskőrösre mentem vele • vásárolni, a bolt pénzéből vettem kölcsön 2000 forintot. Megtörtént, hogy a 7 ezer forintos villanyszámladíjra az üzletből hoztam haza pénzt. Helyettesem, Zöldi Sándorné unokatestvérem is pénzzavarba került olykor. Miből fizesse ki az OTP-részleteit? Kölcsönvett a pénztárból előbb 5, majd 7 ezer forintot. Én nem tudtam, hogy ezt nem szabad. Meg sem nézte, - _ mennyi a cukor ’ Bizonyíthatóan 51 ezer forint kelt így—rövidebb-hosszabb időre — vándorútra a soltszentimrei élelmiszerboltból az ott dolgozó négy nő által. Az viszont a mai napig sem tisztázódott, hogy öt hónap alatt kinek a kezéhez tapadt a 477 ézer 115 forintnak megfelelő áruhiány. A bírósági periratok és az elbocsátott üzletvezető szavai azonban világossá teszik azt a tényt, hogy — a szakértelem és a gyakorlat hiánya mellett — a hűtlen vagyonkezelés és a munkafegyelem szétzilálódása vezetett az áfész megrövidítéséhez. Egy alkalommal Borsosné anélkül vett át a szállítóktól nagyobb mennyiségű cukrot, hogy annak a súlyát ellenőrizte volna. Az áruátvételt nem mindig ő, hanem a beosztottai intézték. — A szállítók nem voltak szívbajosak egy cseppet sem — mondja róluk a „leköszönt” boltvezető —: ott vertek át, ahol tudtak. A vevők? Elvittek egy- egy csomag kávét vagy egy-egy üveg pálinkát, fizetés nélkül, de ők nem okozhattak ekkora leltárhiányt." Nem csak mi vittünk haza árut hitelben: egy belső ellenőr is ezt tette, akit még az előző munkahelyemen, a fülöpszállási 76-os ABC-ben ismertem. Senki sem mert neki ellentmondani. Én egyszer szóltam, miért nem fizet rögtön, de azzal torkollt le: „Csipasz, hallgass!” Azt csináltak, amit akartak Nem vetett jó fényt az üzlet munkájára az sem, hogy Borsosné szavára rá se hederítettek a beosztottai. Semmibe vették. így történhetett §| állítja —\, hogy kiszolgálás közben is társainak a szájában lógott a cigaretta, a szomszédos presszóba jártak át inni vagy ismerőseikkel a raktárba vonultak csevegni, De hát csodálkozhatunk-e mindezen azután, hogy nem akadt senki, aki figyelmeztette volna őket? Mit lehet várni azoktól a beosztottaktól, akik látják, hogy vezetőjük is bele-belenyúl a kasz- szába, és abból magáncélra költekezik? Kriskó Sándor, a Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ főosztályvezetője még ma is felderítetlen ügynek nevezi a soltszentimrei — a tavaly átadott új ABC-vel mégszűnt — 80-as számú élelmiszer- boltban történt sikkasztást és leltárhiányt. Vásárlói lopásokat, szállítói „átveréseket” is említ kiváltó okként — ám a kutya ebben az ügyben mégsem itt van elásva. Hogy hol? Valahol másutt. Ott, ahol a szövetkezeti tulajdonért kellene a mostaninál nagyobb felelősséget tanúsítani. A szövetkezeti kereskedelemnek miért nincsenek helyben jó gazdái, s miért egy 20-30 kilométerrel arrébb levő — nagy létszámú — központból irányítják a kis létszámú boltok 3-4 ezer forintos fizetésű alkalmazottait? Kap-e Borsosné lehetőséget perújrafelvételre vagy sem, hogy a teljes igazság kiderüljön? Nem tudom. Azt viszont igen — s meggyőződéssel állítom —, hogy, a kö-ípoflt távol esik a kereskedelemnek ezen a területén is az egyes forgalmazóhelyektől. Központosítás he- lyett decentralizálásra lenne szükség a szövetkezeti kereskedelemben, hogy helyben legyen a gazda — a vezetés —, s a tulajdonosok — a szövetkezeti tagok — bármikor ellenőrizhessék: mit csinál Borsosné és a többiek? A megelőzésre és a hatékony ellenőrzésre képtelen, felesleges központok megszűntével és a helyi tulajdonviszonyok erősítésével javulna a vagyonvédelem Soltszentimrén és más községekben is, és több pénz jutna a pult mögött dolgozók borítékjába. Amennyiért már szakképzett és megbízható vezetőt is találnának egy-egy bolt élére! Kohl Antal Béléstestek önjáró géppel A családi ház'építésének nélkülözhetetlen anyaga a béléstest. A Beton és Vasbetonipari Művek budapesti gyárában márciustól októberig mintegy 2000 családi házhoz szükséges mennyiségben gyártanak födémge- renda-béléstesteket, egy NSZK-gyártmányú önjáró gép segítségével. (MTI-fotó) F. T. P.
