Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-03 / 103. szám
4 • PETŐFI NÉPE 1989. májas 3. Mire elég az iskolai segélykeret? MEGALÁZÓ TORTÚRÁK, ÉHES GYEREKEK Ismeretes, hogy február 1-jétől megváltoztak a gyermekétkeztetési térítési díjak, a nyersanyagnormához igazítva, egységesen napi 28,— Ft-ban állapították meg azokat. Az eltelt hetek tapasztalatai alapján már számba vehető, hogy az intézkedés — a szociálpolitikai kedvezmények ellenére — milyen társadalmi hatást váltott ki. Erről kérdeztük Kelemen Elemért, a Művelődési Minisztérium alapfokú nevelési főosztályának vezetőjét. — A térítési díjak emelése áz életviszonyok általános romlása, a gyermeknevelés növekvő költségei közepette nagy feszültséget teremtett a szülők körében, és valóságos ostromállapotot idézett elő az iskolákban — mondta Kelemen Elemér. A? intézkedés példa arra, ahogyan a költségvetési kiadásokat csökkenteni kívánó állam a terheket különböző pénzügyi manőverekkel a szülőkre akarja áthárítani. A piacosítást — tehát a tényleges ráfordítást tükröző árak alkalmazását — ott akarjuk elkezdeni, ahol más, fejlettebb országok abbahagyják. Piacfikciókhoz kapcsolódva próbálunk megoldani problémákat, amihez azonban nincs meg a fizetőképes kereslet. — Melyik rétegét érintette hátrányosan ez az intézkedés, s az eddigi információk szerint hányán mondták le a napközis ellátást? — A díjemelés az alacsony jövedelmű rétegeket érintette. A nehéz anyagi körülmények között élő egy- és kétgyermekes családok, s főleg a gyermekeiket egyedül nevelő szülők esetében gyermekenként átlag havi 70—160 Ft-tal növekedett a kiadás. (De például, aki eddig egyedülállóként 360,— Ft-ot fizetett havonta, az most 560,— Ft-ot fizet egy gyermek után.) Figyelmeztető jel, hogy a létminimum, illetve a társadalmi minimum szintjén élők 20 százaléka neveli gyermekeink 40 százalékát. Ebben a rétégben tapasztalható egyébként a legnagyobb idegenkedés a segélykéréstől, az ezzel együttjáró bürokratikus, olykor megalázó tortúráktól. Tapasztalataink szerint a napközis ellátásban országosan 8-10 százalékos a lemorzsolódás. A szélsőségek azonban igen nagyok. Súlyos gond, hogy mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik nemcsak a napköziből, hanem az étkezésből is kimaradnak. Itt az iskoláknak a hagyományos gyermekvédelmen kívül operatív feladataik is vannak. — Elegendő az a szociálpolitikai . segélylceret, amelyet az iskolák felhasználhatnak? — Semmi esetre sem! A 100 millió forint, információnk szerint, az igények egyötöd-egyhatodát fedezi. Ennél lényegesen több pénzre lenne szükség. A megyei jelzések ezt igazolják. Például Fejér megyében az igények egyharmadát, Csongrádban egyötödét, Somogybán egyhatodát tudják az iskolák a segélykeretből kielégíteni. Ebből következően a rászorultság elvének érvényesítése komoly feszültségekhez vezet az iskolák és a szülők között. Egyébként vannak olyanok is, akik nem jelentkeznek segélyért, a már korábban említettek miatt. Ezek a rászorultak 1-2 százalékát teszik ki. Meg kell említenem, hogy az iskolák nagyon későn kapták meg a lebontott pénzügyi keretet, s félő volt, htígy a kedvezményeket esetleg költségeik terhére kell biztosítaniuk. Joggal érezhették tehát, hogy a költségvetési kiadások csökkentése a helyi feltételek romlásával jár majd. Vagyis az iskolai működés feltételeit kell feláldozniuk az intézkedés hatásaként. Ezért hivatkoztam az ostromállapotra. — Mit lehetne tenni azért, hogy a szülők terhei legalább ezen a területen csökkenjenek? — A kérdés megnyugtató megoldását csakis a pénzügyi és a szociálpolitikai szempontokat, valamint a társadalompolitikai kedvezményeket együttesen mérlegelő, távlataiban az ingyenesség felé haladó megoldásokbán látom. Első — ma reálisan megvalósítható — lépésként a jelenlegi 100 milliós pénzügyi keretet kellenp öt-hatszorosára növelni. Ezzel meg lehetne teremteni a gyermekvédelmi szempontokat is felelősséggel kezelő és bürokráciamentes iskolai szociálpolitika pénzügyi alapjait. Olyan iskolai költségkeretre gondolok, amelyből a helyi viszonyok ismerem tében rugalmasan, gyorsan és közvetlenül a gyermeket érintő módon lehetne segélyezni ott, ahol szükség van rá. Végleges megoldásnak azonban csak a teljes körű ingyenességet tartom. A gyereknek alanyi jogon járjon a szociálpolitikai kedvezmény! Itt említem meg, hogy a Szociális és Egészségügyi Minisztériummal közösen ezt a javaslatot kívánjuk még ebben az évben a kormány elé terjeszteni. Sz. B. A D-JELENSÉG i „Hallgatom a kezeimet” 0 Munkában Dzsuna hírneves kezei. 0 Eksztázisban a csodadoktornő. tözött, ahol a régi Arbáton lévő kis A közelmúltban a televízió második csatornáján megismerhettünk egy kisfiút, aki bekötött szemmel is képes olvasni. Most viszont egy olyan, szovjetunióbeli asszonyt mutatunk be röviden, akiről már legendák születtek. Dzsuna Davitasvili, ez a 39 éves, egzotikus szépségű hölgy ugyanis a kezeivel, pontosabban az ujjaival, az azokból sugárzó erővel gyógyít. Nem kevés beteget sikerült már megszabadítania kínzó fájdalmaiktól. Köztük volt egy bolgár fiú is, akinek vesebetegségét űzték el Dzsuna mágikus ujjai. Nos, a fiú most megszállottan foglalkozik az égbolt világával, hogy felfedezhessen egy új csillagot, amelyet Dzsuna névre keresztel majd.. i A Szovjetunióban, de a határokon kívül is igen népszerű Dzsuna a közelmúltban Hallgatom a kezeimet rímmel könyvet írt, amelyből részleteket közölt a Szputnyik folyóirat, írásunk ez alapján készült. Az asszír ősöket is felmutató Dzsuna már kislány korában érzékelte egyszer- másszor, hogy valamilyen különleges képesség birtokában van, ám akkor még nem tulajdonított ennek nagyobb jelentőséget, mivel- úgy gondolta, ez nem csak az ő privilégiuma. Amikor azonban azt tapásztalta, hogy környezete csodaként fogta fel különleges képességét, barátai bevonásával kísérletekbe kezdett —! és rádöbbent, milyen erővel ruházta fel a sors. Ez aztán meg is határoztá későbbi életét. Filmtechnikusként kezdte ugyan, s dolgozott bárban, de közben elvégezte az orvosi népi főiskolát, s Tibiliszből Moszkvába köllakasaban ma is állandóan csörög a segélykérő telefon, jönnek a levelek, táviratok. Páciensei között szerepel Jevtusenko, a híres költő is. A peresztrojka Dzsuna számára is új lehetőségeket teremtett, hiszen már a közeljövőben megnyitja szövetkezeti alapon működő rendelőjét betegei számára. No, de miről is van szó? Egy olyan távolsági, érintés nélküli masszázsról, amelyet már áz ókorban ismertek, de amely az évszázadok során elsikkadt. Jurij Guljajév akadémikus szerint e módszer lényege, hogy a kezelés-során a páciens testét, pontosabban egy-egy testrészét felmelegítik a gyógyító kér pességű személy kezeiből áradó infravörös sugarak. A testhőmérséklet néhány fokkal megemelkedik, legerősebben ott, ahol a bőr hőszabályozása eltér a normálistól. Általában itt találjuk a beteg testrészt, szervet is. A különbö- • ző kézmozdulatokkal azután Dzsuna mintegy kényszeríti a szervezetet, hogy a vér áramlása egyenletes legyen, minden részecske bekapcsolódjon a körforgásba, s ezáltal a belső tartalékok feltárásával korrigálni lehet a megbetegedett szerv működését. A tudósok által D-jelenSégnek titulált procedúra „anyja” könyvében leírja, hogy számára a különleges bioszignálok annyira természetesek, mint mások számára például a morzeábécé. Dzsuna minden egyes embert úgy érzékel, mint egy-egy bolygót vagy csillagot, amelyeknek jeleit az ő kezei fogják fel. Egyben reménykedik: hogy a jövőben ezek az emberek közötti biojelzések nem maradnak rejtettek, és különleges berendezések segítségével meg lehet fejteni titkukat. Egyelőre azonban Dzsuna csak a kezeire támaszkodhat: a betegtől egy bizonyos távolságra tartja azokat vagy pedig hosszanti mozdulatokkal végigtapogatja velük a fájó részt és ujjai hegyével tisztán érzékeli a jeleket, majd felállítja a diagnózist. Nem akarja azonban, hogy sarlatán- sággal vádolják — egyrészt megszerzett orvosi ismereteire is támaszkodik, másrészt pedig a beteget mindig elküldi klinikai kivizsgálásra. (Diagnózisait eddig még mindig megerősítették az orvosi vizsgálatok.) Saját missziójával kapcsolatban Dzsuna úgy véli, feladata egyszerű: felderíteni a beteg szervet és az infrasu- gárzás által beindítani a szervezeten belüli korrekciós folyamatokat. Később már csak folyamatosan ellenőriznie kell azokat. Kezei szinte szünet nélkül munkában vannak, s a tényfeltáró első szeánsz során már tulajdonképpen a gyógyítás is megkezdődik. S ami még talán ennél is fontosabb: egyidejűleg megelőző, profilaktikus tevékenységet is folytat. A nem mindennapi doktornő kiemelt figyelmet fordít a megelőzésre, mert hiszi s hirdeti: megtanulhatjuk ellenőrizni és javítani anyagcsere-folyamatainkat, idejekorán eltávolíthatjuk szervezetünkből a káros salakanyagokat. Ez pedig elősegíti, hogy a sejtek később öregedjenek meg, megerősödnek a védőfunkciók, a szervezett, immunrendszere, s ezáltal is sok szörnyű betegség ellen védetté válik áz ember. DÍJEMELÉS UTÁN A múlt év január elsejétől a lakossági mosatásra is teljesen megszűnt a (75 százalékos) dotáció. Am nem ez volt az egyetlen árdrágító tényező az utóbbi időben. Hiszen a béreket a szolgáltató cégeknél is bruttósítani kellett, a bérköltségek is megnövekedtek. Emelkedtek a víz-, az energia- s az ingatlan- bérleti díjak, az anyagárak. A forint többszöri leértékelése miatt az importgépekért, -alkatrészekért is többet kell fizetni. Mindezt a szolgáltató cégek kénytelenek voltak a vállalási díjaikba építem. Szinte egyik napról a másikra drasztikus mértékben megdrágult a mosatás. Ki lett gazdagabb, ki szegényebb? A nettó jövedelem nem lett több Azt gondoltam, mi sem természetesebb ezek után, mint hogy a mosodák üresen konganak, a gépek állnak, s a dolgozók jobb időkre várva tétlenül üldögélnek. A Kecskeméti Gyorstisztító Kisszövetkezet Petőfi Sándor utcai szalonjában azonban egészen más kép fogadott. A pultossal, Gálos Lászlónéval szerettem, .volna beszélni, de ez sokáig nem sikerült, olyan nagy. volt a forgalom. Délután 3 és 4 óra között. ■— Mi lesz itt később, munkaidő után? — kérdeztem a mángorlónál dolgozó Fábián Istvánnétól. — Még nagyobb forgalom — válaszolta. — Tavaly, a díjemelés után ugyan sokan elmaradtak, de aztán visszaszállingóztak lassanként. — Kik'mosatnak itt? — Egyedül élők, közülük is elsősorban a férfiak, albérletben lakók, vagy akik a saját lakásukban sem tudnak nagyobb mennyiségű ruhafélét szárítani. De sokan egyszerűen a saját munkájuk értékét is felszámolják az otthoni mosáshoz és úgy döntenek, megér nekik pár forintot a pihenés. Tavasztól őszig pedig a külföldiek hoznak sok mosnivalót. Nem a turistákra, átutazókra gondolok, hanem azokra, akik itt nyaralnak. — Tehát nem lett kevesebb a munkájuk? ■ — Legalábbis nem sokkal. Különösen azóta, hogy új szolgáltatást is bevezettünk: ing-, ruha-, köpeny-, pizsamamosást is vállalunk. Akkor viszont a díjemelés óta többet keresnek az itt dolgozók? — A nettó keresetünk semmivel sem több. „Nem lehetek rá tekintettel!” Szigeti Lászlóné a kulisszák mögött vasal: olyan ruhafélét, amit néni lehet mángorolni. :— Négy éve dolgozom it,t — válaszolta kérdésemre —, de már sokkal többnek érzem, olyan fáradt vagyok. Teljesítménybért kapunk — egy köpeny kivasalásáért például egy forint ötvenet —, bizony tartani kell a tempót, ha a pénzünknél akarunk maradni. Általában négy és fél, hatezer forint a keresetünk. — Egyre több inget, pizsamát, ruhát hoznak a vendégek — kapcsolódott a beszélgetésbe Fábián József Én azokkal értek egyet, akik azt tartják, hogy nem drága ez a szolgáltatás. Például nyolc ing mosása, vasalása 128 forintba kerül. Ennyi egy gépi mosás, azaz 4 kilogramm ágynemű tarifája is. De ennél is kedvezőbb szerintem az ágyneműkölcsönzés: negyvenhét forint egy garnitúra, három hétre. Sokan veszik igénybe ezt a szolgáltatást. így vélekednek az itt dolgozók, de mit mondanak a vendégek? Egy középkorú férfi kerékpárral hozta a csomagját. Az üzletbe lépve egyenesen a mérlegre tette. — Látom, ismerős inár itt ^—szólítottam meg. — Miért itt mosatja a család ágyneműjét? — Beteg a feleségem. — Sokállja-e a vállalási díjat? — Jóformán azt sem tudom, mennyi. Nem lehetek rá tekintettel. KÉNYSZERŰ Vita Vallomás, gulyásban elbeszélve Milyenek vagyunk, mi, magyarok? A kérdés nyilván magában rejti a sokféle válasz lehetőségét, és a tartalom is függ attól, hogy ki felel rá. A téma könyvtárnyi irodalmához ezúttal értékes adalékkal járult Gábor Zsazsa, távolra szakadt ha- zánklánya, aki az Európa—Európa című tv-műsor kapcsán Ä melyet televíziónk is közvetített fi Kómában, sajtókonferencián fejtette ki a véleményét. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy áz újságírók csupán az. életéről faggatták az ötvenes évek amerikai filmsztárját. Nos, Gábor Zsazsa egyebek között elmondta, hogy amikor a Moulin • Rouge című filmet forgatták, a rendező „mellőzött engem, mert nem mentem ágyba vele. Egy karriert azonban nem lehet úgy felépíteni, hogy egyik ágyból a másikba megyék, hanem dolgozni kell, és főleg intelligenciával kell rendelkezni. És ez az a tulajdonság, aminek a magyarok bővében vannak.” * A konferenciáról, beszámoló újságcikk megemlíti, hogy Gábor Zsazsa nyolc férjnek mondta ki a boldogító igent, s ez nemzetközi mércével is figyelemre méltó eredmény. Hogyan csinálta? „Amikor férjhez akarok' menni, mindig magyar gulyást készítek, ez a gyakorlatban egyfajta szerelmi vallomás. Ám az is igaz, hogy nem lettem a felesége mindazoknak, akik megették a gfilyásj " Hogy ítf,Utóbbiak hányai^yölr , iák-, erről'fihfisjenek ismeretefifiL1. „Mint a rab madár” Hogy merről fúj a szél, sok embernek nem mindegy. Ám a 84 éves Bukovszky néninek kifejezetten' fontos, hogy ne a házával szembeni autómosó műhely felől fújjon, hiszen akkor az udvarba is bekerül a forró motor mosására ott használt vegyszer, amely - szent meggyőződése szerint — februárban súlyos bőrbetegségét okozta. Emiatt aztán széljárástól függően tartózkodik, illetve nem tartózkodik kint csöppnyi udvarán, műveli a virágoskertet. Szellőztetni pedig csak éjszaka mer, amikor a műhelyben már nem mossák az autókat. Egyébként pedig bent kuksol á konyhában. „Jön a nyár, s én rab madár vagyok a hazamban.” A körzeti orvos, dr. Hegedűs Franciska: Februárban egy hétfői napon hívtak ki a nénihez. Az arca duzzadt és égő vörös volt, a szeme nem látszott. Elmondása szerint előző este az utcán söprögetett, amikor megcsapta a műhely felől érkező gázolaj-vegyszer szaga. Azonnal beutaltam a bőrgyógyászati osztályra, ahol hamarosan rendbe jött. Mivel gyakran járok a Szegedi úton, látom, hogy az autók motorjait az utcán öt-hat méterre a néni kapujától mossák. Magamban már az eset előtt is feltettem a kérdést: vajon nincs-e túl közel a rtiűhely a házakhoz, nemcsak a vegyszerek miatt, hanem az állandóan ott püfögő, zakatoló autók miatt is? Bukovszky Antalné: — Nekem akkor az arcom úgy-fájt, viszketett és égett, hogy képes lettem volna lemarni magamról a húst. Én ezt a fájdalmat senkinek nem kívánom. Nem tudok így élni, örökös rettegésben, hogy mikor leszek megint beteg. Azóta már kétszer jártam így, csak szerencsére nem volt olyan súlyos, mint az első. 2. „Fényképezik, hogyan dolgozunk” Rájár a rúd az autómosókra. Sok helyen lakossági tiltakozás gátolja meg, hogy a környéken ilyen műhely épülhessen. Akárcsak a ve- szélyeshulladék-tárolókat, az emberek nem szívesen látják az ilyen műhelyt sem, hiszen ettől olyan a környék, mint az átjáróház: autók jönnek-mennek, állandó szennyezést okoz kipufogójuk az ottlakok- nak és zajosak is. Nem csoda, hogy senki sem örül, ha egy “autómosó műhely költözik be hétköznapjaiba. Talán ezért tölti el szorongással Börönte Antalt, a kecskeméti, Szegedi úti műhely tulajdonosát, hogy Bukovszky néni fiai: Antal és 1st-
