Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-13 / 86. szám

1989. április 13. • PETŐFI NÉPE • 3 ADÓ, ÜGYELET, PLETYKÁK, KERESETEK Bérviszályok a megyei kórházban VERSENYHELYZETBE KERÜLT A NÉPFRONT? Falugyűlés ­fordulatokkal - Dunavecsén Forró helyzet alakult ki a minap azon az ülésen,. melyet a kecskeméti megyei kórház ebédlőjébe hívtak össze az orvos rétegtagozat képviselői. Mi­ért? Hogy tisztázzanak egynéhány, úgymond bérekkel kapcsolatos kényes kérdést. Például azt, hogy hová lett a tavalyi 2-3 millió forint bérmaradvány, vagy milyen elvek alapján emelték a bé­reket az év elején, és kiknek lett több a fizetésük? — Jó lenne — kérte az orvostagozat szószólója —, ha legalább a szakszer­vezeti bizottság megtekinthetné a rész­letes listát. Már csak azért is, hogy be­fejeződjenek a kórházban szállongó pletykák, melyek szerint például a sze­mélyzeti főelőadónak 22-25 ezer forint a fizetése, míg 15-20 éve osztályokon dolgozó orvosoknak alig haladja meg a bruttó keresetük a tízezret. Valójában nem is ezek a mende­mondák lepték meg az értekezletre meghívott kórházi vezetőket, hisz nem létezik, hogy ne hallottak volna róluk, hanem a tény, hogy egyáltalán megkér­dezték tőlük: mi az igazság mindebből? Nem csoda tehát, ha a vezetés számára ez a kissé szokatlan találkozó meleg pillanatokat okozott. Az egyik igazga­tó sértőnek is találta a szituációt, a társaság kérdéseit pedig számonkérő- nek, s nem titkolt felháborodással ha­sonlította helyzetüket a háborús viszo­nyokhoz, ahol ők két tűz között van­nak. Véleménye szerint mindenképpen rosszul járnak az adó miatt az orvo­sok, dq ezeket a bajokat az Országgyű­lés, a miniszterelnök és Kupa Mihály fejére olvassák, és ne a kórház vezetői­ére Ez az utóbbi kijelentés főként az ügyeleti díjak problémakörére tarto­zott. Tudnivaló ugyanis, hogy az egész­ségügyben nemcsak a csekély alapbé­rek halmozták a feszültségeket, hanem az alacsony ügyeleti díjak, majd az adórendszer bevezetésével a bruttó és a nettó körül támadt ellentmondások is. Lényegét tekintve ez annyit jelent, mi­nél több ügyeletet vállalt valaki, annál kevesebbet kapott érte. Mentek ugyan kérelmek a kormányhoz, az Ország- gyűléshez, módosítsák úgy a rendszert, hogy az járjon jobban, aki többet dol­Egyik reggel arra ébredtem, hogy zúg a fejem, kapar a torkom. Be-\ kapcsoltam a rádiót. Éppen az ak-\ tuális heti áremeléseket magyaráz­ta az ügyeletes kommentátor. Amint hallgattam, egyszerre csak nagy-nagy melegséget éreztem a szivem táján, és mintha áramütés ért volna, kigyulladt bennem a fölis­merés. Rögtön oldalba is böktem békésen szunyókáló nejemet. — Ne aludj ilyenkor, Amálkám, azonnal öltözz, indulunk a közért­be! _ — Mi történt, valami baj van? - meredt rám érteden, álmatag képpel. — Olyan sápadt vagy, Jó­zsi! — Az nem számít. Hozd az ősz- szes szatyrot, meg a nagymama nagy.karkosarát! Bevásárolunk. — Minek? Tegnap mindent meg­vettem, ami kell. — Ostoba némber, ne vitatkozz! Mit értesz te a nagypolitikához? Veszünk ölvén kilő sót, egy mázsa cukrot, hatvan kiló fahéjat! két má­zsa lisztet, meg... mit tudom én, ami még van. — De. hiszen mindketten cukor­betegek vagyunk, Józsi, nem is ehe­tünk cukrot... — Nem baj, majd jövőre eladjuk dupla áron, vagy elcseréljük má­kért. Én bízom a kormány szavá­ban, akkor pedig ez az üzlet. — Te jóságos isten, csukd be -a szemed, apukám, mert még fel­gyújtják a lakást a szikrák! Csak feküdj nyugodtan, hozom a lázmé­rőt. De becsüld meg, mert ez is drá­gábbA, Hozta. De nem sokra ment vele, mert a felső végén kispriccelt a hí- .gany. Az a drága higany .,. — Sejtettem — zokogta a kezeit tördelve. — Te is elkaptad. Ez a felvásárlási láz... Mibefog ez még kerülni nekünk ... — Ne vitatkozz, asszony, indul­junk! gozik, a kormány azonban az egészség- ügyi dolgozók előnyére nem változta­tott, inkább adott külön pénzt, amely­ből emelhetik a készenléti, illetve az ügyeleti díjakat. De hogyan? Bizony, az sem mindegy. A kórház vezetése kidolgozott egy alternatívát, amely — szerintük —jiem lenne veszteséges az orvosok számára sem. A rétegtagozat azonban nem tar­totta jónak, mást javasolt. Ezen aztán megindult a hol csendes, hol hangosab­bá váló polémia. A vita során sok min­den kiderült: például az, hogy az állami vezetés az ügyeleti díjak emelésének azt a módját választja, amely nem ellenté­tes az orvosok érdekeivel. Sőt! „Egy hajóban evezünk” — jegyezte meg a vezetés egyik képviselője, majd kérte a résztvevőket, hogy ne csináljanak eb­ből a „fránya ügyeleti díjból” hangulati kérdést. Különben is, konkrét informá­ciók nélkül nem tudnak helyesen dön­teni. Persze, lehetne más módszert is kidolgozni, de az bizony időbe telne — egy új számítógépes'program készí­tése legalább két éjszakába —, nem beszélve egyéb adminisztratív, ügyviteli okokról. A rétegtagozat pedig éppen azt köve­telte: vizsgáljanak meg más alternatívát is, és a jobbat válasszák. Többen kér­ték, hogy számokkal érzékeltessék a vitatott rendszer lényegét, hisz tulaj­donképpen senki nem ért ezekhez a bonyolult számításokhoz, úgy csapják be a dolgozót, ahogy akarják. „Most 12 ezer vagy 18 ezer lesz a jövedelmem — mondta az egyik felszólaló —. Én ebből értek.” No lám! Ezek után derült csak ki, hogy nemcsak a dolgozók nem értenek a matematikához, de azok sem, akik a bérek ügyében hivatottak dönte­ni. Az ágazati, szakszervezet képviselője odáig merészkedett, hogy kijelentette: a szakszervezeti bizottság ülésein nem hozzáértő emberek ülnek, a bizalmites­tület úgy dönt, hogy alapvető adatok­kal nincs tisztában, írásbeli előterjesz­tés nélkül fogad el bérfejlesztéseket. Pe­dig Tájük hivatkoztak az igazgatók, amikor áz utóbbi időben történő bér- fejlesztések jogosságát megkérdőjelez­Amikor lesöpörtük az utolsó pol­cot is a közértben, kissé megnyu­godtam. Kiürült a zsebem, s mintha a lázam is alább szállt volna ... De vesztemre újra bekapcsoltam a rá-\ diót, és meghallottam az OTP- reklámot. Elszaladtunk hát az OTP-be, és fölvettük a legmaga­sabb összegű személyi kölcsönt. Az­tán kértünk lakásfelújitási hitelt, áruvásárlásit, meg mindent, amit csak lehet. A végén még megspékel­tük egy kis bankkölcsönnel is.- Miből fizetjük vissza, Józsi? — sopánkodott az én Amálkám, miközben a szekrényajtót támász- totta, nehogy kifolyjanak belőle a százezres kötegek. — Miből, miből? Modernizáljuk a gazdaságunkat. Veszünk új bú­tort, új kocsit, meg mit tudom én... — Igen, de miből fizetjük vissza? SrfgjfAfe aggódj, anyukám. Jövőre már a mellényzsebből kivágjuk ezt a rongyos néhány százezret. Nem hallottad? Már nyomják az ötezres bankót! Ha meg nem, akkor rész­vényt bocsátunk ki. — És azután mi lesz ? > — Leányvállalatot alapítunk. Szolgáltató leányvállalatot. Az mindig nyereséges. Kis befektetés, kemény valuta ... — És ha a leányvállalat önálló­sítja magát? — Akkor megadóztatjuk, és be­pereljük szülő tartásért. — És ha nem akar majd eltartani bennünket? — Akkor hálátlan perszóna, nem érdemli meg, hogy egy életen át gürcöltünk érte. Miatta vertük ma­gunkat adósságba. Hát ez a hála? Átadjuk az OTP-nek, hajtsa be raj­ta az adósságot. Küldje ki a végre­hajtót, az úgyse kérdezi, ki az adós ... Ha okosan csináljuk, a vé­gén talán még nekünk is jut belőle egy kis hálapénz ... T. Ágoston László ték az ülés résztvevői. Megszavazta a bizalmitestület — mondták —-, csak éppen nem tették hozzá: azt sem tud­ták, hogjr mit. így fordulhatott elő, hogy a relatíve magas fizetésű dolgozó­nak még magasabb lett a fizetése. Bár a kórház vezetése ezt alaptalan híresz­telésnek tartja, mondván, csak ismeret­lenek keltenek hangulatot. „Lesznek itt nagy meglepetések — vélte az egyik hozzászóló,— ha a nagy gatyábarázás következik.” De most már legyen vége, szűnjön meg a pusmo­gás javasolta — konszenzusra kell jutni. Ne legyenek óriási fizetési diffe­renciák, változzon már meg az a hely­zet, hogy a „rászorulókra vagyunk rá­szorulva.” Igaz, a hosszúra nyúlt vita során mindenki számára egyértelműen nem derült ki, hogy mégis melyik alternatí­vát lenne érdemes választani, sőt még azt sem tudták meg pontosan, kinek mennyi a fizetése, kivéve néhány esetet, köztük a kórházigazgató főorvosét, aki közölte a megjelentekkel, hogy 35 ezer a bruttó keresete, az azonban nyilván­valóvá vált: a dolgokat többé nem lehet a régi módon intézni! A felemás megol­dások időszaka lejárt. Mint ahogy el­jött az ideje a költségvetési gazdálko­dás, ezen belül a bérpolitika reformjá­nak, ugyanis míg az automatizmusok működtek, addig az kapott többet, aki­nek több volt,.s mindig a szegény ma­radt szegény. ­A dolgozók most már joggal váiják a korrekt tájékoztatást, a dolgok nyil­vánosság' előtti rendezését. Való igaz, arról nem' tehet egy munkahely vezeté­se, hogy az állami költségvetésből szá­mukra csak kevéske pénz csordogált. De arról már igen, hogy házon belül óriási bérkülönbségek keletkeztek, mert hozzánemértéssel, információk híján megalapozatlanul történtek bér- fejlesztések. Az egyik felszólaló nem ok nélkül intézte a vezetőkhöz ezeket a szavakat: „Önök, lehet, úgy érzik, hogy lövészárokban vannak. Mi akkor sem mehetünk a miniszterelnökhöz. Önök­től várjuk, hogy képviseljenek.” Ez telitalálat volt. Benke Márta Bürokrácia akadályozza a város- szépítőket A most alakuló településvédő, -szépítő egyesületek engedélyezésé­nek, bejegyzésének megkönnyítését kezdeményezi a Város-Község Vé­dő és Szépítő Egyesületek Szövetsé­ge. Többek között ezzel is foglalko­zott a szövetség választmánya a na­pokban megtartott ülésén. Az épí­tett s a természeti környezetért ön­zetlenül tevékenykedő emberek kö­zösségei nehezményezik ugyanis, ’ hogy a hivatalos eljárás a jelentős in­tézményi háttérrel rendelkező szer­vezetekhez hasonló követelménye­ket támaszt velük szemben is a meg­alakuláskor. A szövetség szeretné elérni, hogy e közösségek bürokrati­kus eljárások nélkül, kevesebb ve- szödséggel érhessék el a bejegyzést, s tevékenykedhessenek hivatalos for­mában is, az adott település érdeké­ben. A szövetség javasolja, hogy az új alkotmány külön is rendelkezzék az épített és a természeti környezet vé­delméről. Támogatják a műemléki törvény megalkotását. Az eddigiek­nél nagyobb társadalmi figyelmet érdemel ugyanis a településeken ta­lálható különféle építészeti értékek védelme. Sürgetik, hogy a költség- vetés megfelelő anyagi eszközöket biztosítson e célra helyi tanácsok­nak, önkormányzatoknak. Javasol­ják, hogy műemlékké nyilvánítás kezdődhessék a lakossági vélemény alapján is. Nagy segítséget jelentene a helyreállításoknál, ha a műemlé­keknél elvégzett munkák mentesül­nének az áfa-fizetési kötelezettség alól. Miként a választmányi ülésen el­hangzott : fellépnek azért is, hogy az üdülőhelyeken a fizetővendég-szol­gálatért és más bérbe adásért befize­tett adót a helybeli tanácsok hasz­nálhassák fel. A Belügyminisztéri­umnak javaslatot dolgoznak ki ar­ról, hogy a tanácsok és a település- védő-szépítő egyesületek miként ja­víthatnák együttműködésüket. Foglalkoztak a világkiállítással is. Hangsúlyozták: megrendezése ese­tén az ország keleti fele is részesül­jön a rendezvény előnyeiből. (MTI) A tavaszi dologidő ellenére száznál többen gyűltek össze az idei második falugyűlésre Dunavecsén. A. legfonto­sabb napirendi pont ezúttal a helyi népfrontbizottság újjáválasztása volt. Természetesen emellett szóba kerültek a község lakóit foglalkoztató kisebb- nagyobb ügyek is. Hadik Ferenc népfronttitkár beszá­molójában a környezetvédelem, az idő­sekkel való foglalkozás, a fásítás és a kenyérellátás köré csoportosította az elmúlt négy év munkáját. Szalay Péter tanácselnök pedig a földgáz bevezeté­séről és az ivóvízkérdésről beszélt rész­letesen. A beszámolókat követő vita már a második hozzászólástól szokatlan for­dulatot vett. Farkas P: József, a helyi. művelődési ház igazgatója ugyanis elő­terjesztette egy háromtagú előkészítő bizottság javaslatát Független Demok­ratikus Falufórum létrehozására. • Mint mondta, ez olyan dunavecsei lokálpatrióták közössége lenne, akik tenni akarnak lakóhelyükért, s amíg nincs megbízható programja a nép­frontnak, saját maguk indulnak el, nem kötődve semmilyen országos szer­vezethez. Az írásban is közreadott feladatterv­ből kiderült, hogy az öntevékeny köz­ségfejlesztő fórum hasonló szerepet töl­tene be, mint a Hazafias Népfront, de a jelenlegi keretekből kilépve, mivel ez — a szervezők szerint — mostanra ki­ürült. Felvállalnák a község jelképei­nek, történetének, hagyományának ápolását, a környezetvédelem ügyét és igénylik a javaslattétel jogát a tanácsta­gok és parlamenti képviselők jelölésére a soron következő választásokon. Programjúkhoz, az új szervezet mű­ködésének elindításához a szervezők a falugyűlés jóváhagyását kérték. Ter­mészetesen nem vagy-vagy alapon, ha­nem a népfront mellett, mintegy azzal versenyezve képzelik el a Független Demokratikus Falufórum működését. A javaslat nyomán parázs vita kere­kedett. Húsznál többén szólaltak fel, Ambrus László, a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének tagja helye­— Nem szokványos dolog, hogy a rendőrség egy gazdálkodó cég üzletét, terjeszkedését támogatja. Miért éri ez meg önöknek? — kérdezem dr. Molnár István rendőr őrnagyot, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság népgaz­daság- és társadalmitulajdon-védelmi osztályának vezetőjétől. — Azt hiszem, elegendő, ha egyetlen adatot említek. Az igaz, hogy Bács- Kiskun megyében nem emelkedett a bűncselekmények száma, ám ezen belül a vagyon ellenieknél 9 százalékos növe­kedés tapasztalható. így az összes tör­vénysértés 60 százalékát teszik ki egye­bek között a lopások, betörések. Saj­nos, várhatóan ez a tendencia tovább erősödik. — Általában kik a sértettek és mek­kora kárról beszélhetünk? — Többségében a magánszemélyek, egyharmad részben pedig a társada­lom. A vagyon elleni bűncselekmé­nyek 80 százaléka, lopás és betöréses lopás. Az okozott kár jelentősen nő. A múlt évben ismertté vált bűncselemények selte a falufórum gondolatát. Mint mondta, a helyi politikát illetően az MDF programja egybevág az itt hal­lott elképzeléssel. Maguk is részt kíván­nak venni a helyi feladatok megoldásá­ban, s erre már konkrét javaslatokat is tettek a tanácsnak. Ezek közül az egyik, hogy állítsák vissza a községi tulajdon intézményét, növelve a község felelősségét, de egyben lehetőségeit is a meglévő értékek hasznosításában. Horváth Ernő, .nyugalmazott vb- titkár azt hangsúlyozta, hogy eddig is lett volna lehetősége mindenkinek, hogy a népfront keretében tevékeny­kedjen. Mint mondta, nem bízik azok­ban, akik meg akarják osztani az egy­séget, ami Dunavecsén kialakult. — Az az állóvíz, amely az elmúlt 40 évben a községet jellemezte, tarthatat­lan S mondta Péli Győzőné tanár. — Hová jutnánk, ha ugyanúgy hallgat­nánk, mint az elmúlt évtizedekben? — tette fel a kérdést. Támogatta a falu­fórum gondolatát azzal, hogy prog­ramja segítene visszaadni a község sa­játságos légkörét, erősítené a vecsei ön­tudatot. Javasolta azt is, hogy állítsa­nak emlékművet a második világhábo­rúban elesett katonáik emlékére a köz­ség lakóL Az időnként személyeskedésbe hajló vitában többen is megfontolást érdem­lő érveket vetettek fel. Herczeg Lajos javasolta, hogy mindkét szervezet — a népfront és megalakítása esetén a fal u­(csak bizonyos része az elkövetettek- nek!) több mint 124 millió forint értékű veszteséget jelentettek. Tehát ezért tá­mogatjuk a Vagyonvill munkáját. Ab­ból indulunk ki, hogy mindenkinek ér­deke saját értékeinek a megőrzése. Tudja, utána már hiába a sopánkodás. A tolvaj elfogását követően sem biztos, hogy a kár teljes egészében megtérül.' A legjobb a megelőzés. —Volt-e már példa olyan esetre, ami­kor egy betörő számításait keresztül­húzta a riasztóberendezés? — Természetesen. Egyébként nem sok értelme lenne ezeknek a védelmi rendszereknek. Tavaly .például valaki kétszer is be akart hatolni Kecskemé­ten, a Hosszú utcai általános iskola igazgatói irodájába. Csakhogy a riasz­tó megszólalt, a betörő pedig jobbnak látta, ha eltűnik a helyszínről. Vagy itt van a Bácsépszer esete. Március 31-érői április 1-jéré virradó éjjel a Kecskemét, Tatár sor 1 /A alatti irodájába—a rács lefeszitésével — jutott be a tettes. Neki­látott a pénztárhelyiség ajtajának betö­réséhez is, ám ekkor megszólalt a védő­fórum is -— dolgozzon ki helyi progra­mot, és azzal álljanak az emberek elé. Némedi Miklós és Czéma Miklós azt feszegette: át kell gondolni, hogy fel­rúgják-e helyben a népfrontot. Illúzió szerintük, hogy ezt meg lehet tenni füg­getlenül a megyétől, az országos köz­ponttól. Az aggódók érveire maga a nép- fronttitkár, Hadik Ferenc válaszolt az­zal, hogy bejelentette: megválik társa­dalmi tisztségétől, s maga is átlép a Független Demokratikus Falufórum­ba. Mint mondta, nem cél megosztani az embereket, ám a politikát alulról kell építeni, nem lehet többé központi utasításokra hagyatkozni. Ilyen előzmények után tette fel sza­vazásra a kérdést az elnöklő Majer Im­re. Előbb arról döntöttek, ha nem is egyhangúan, de nyilvánvaló többséggel a jelenlevők, hogy újjáalakítják a nép­frontbizottságot. Ezután hasonló arányban voksoltak a Független De­mokratikus Falufórum megalakulása mellett. Ezentúl tehát két, egymással versengő szerveződés próbálja meg­nyerni céljainak a dunavecseieket. A falugyűlés végül megválasztotta a kővetkező időszakra a tizenkilenc tagú új népfrontbizottságot. Ám a testület a késő estébe nyúló tanácskozás végén nem tudta saját tisztségviselőit megvá­lasztani, mivel tagjai közül csak néhá- nyan voltak jelen. Lovas Dániel berendezés. Pincse József uszódi lakost a helyszínen elfogta a rendőrség. S hogy mit is láthat a szemlélődő a vagyonvédelmi kiállítássorozaton? A Vagyonvill Kisszövetkezet ajtónyi­tás- és -feszítés-, valamint üvegtörés- érzékelőt ajánl, a helyiség elsőfokú vé­delmére. Ennél komolyabb rendszer az, amely a tér infravörös sugárzását figyeli és az emberi test melegét azonnal felismeri. A páncélszekrények feszítésé­re, fúrására, de még saját kulcsával va­ló nyitására is tartogatnak riasztóké­szüléket. Ezek a háromszoros védelmet nyújtó berendezések OTP, bankok, vállalatok raktárainak, számitógépes termeinek megóvására alkalmasak. Ezekhez az érzékelőkhöz társulnak a hangjelző készülékek. Egyes intézmé­nyek megelégednek az utcán felszerel­hető hangszórókkal is. Ennél azonban sokkal hatékonyabb a rendőrségi foga­dóközpontra való bekötés, ahová a meglévő telefonvonalak segítségével jut el a jel. Mivel a-készülék némán riaszt, a betörő nyugodtan munkál­kodhat, s így be is várja a rendőröket. Ez a rendszer az UNO Műszaki és Fej­lesztési Kisszövetkezet szabadalma. Egyébként egy emeletes épületben lévő lakás védelmét 6 ezer forintért már megoldja a Vagyonvill. Az Állami Biz­tosító a védelmi berendezésekkel ellá­tott épület, lakás biztosítási díját jóval alacsonyabb áron szabja meg. Az érdeklődőknek egyébként a a he­lyi rendőrkapitányságok is felvilágosí­tást adnak. B. A. Uj színekben a Maléc gépek ‘m A Malév megújulási prog­ramjának keretében új külsőt kapnak a vállalat utasszállító repülőgépei. A nyári menet­rendben három Boeing gép mellett már három átfestett Tupoljev gép is az új színekben folytatja szolgálatát a légtér­ben. Képünkön: Az utolsó simítások­kal végzik az átfestett TU— 134-es repülőgépen. (MTT-fotó) HOGYAN VÉDJÜK VAGYONÚNKAT? Meghiúsult betörések Hétfőn kezdődött meg az a kiállítássorozat, melyet a Bács-Kiskun megyei rendőrkapitányságok és a Vagyonvill Kisszövetkezet együtt rende­zett. Kecskemétről indulva Baján, Kalocsán, Kiskunfélegyházán, Kiskun­halason és Kiskőrösön egy-egy napon nemcsak megtekinthetik az érdeklő­dők a kisszövetkezet vagyonvédelmi berendezéseit, hanem a szakemberek­től választ is kaphatnak kérdéseikre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents