Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-13 / 86. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. április 13. 1 CT/! tavaszán már gyülekeztek az 1 oszmán haderők Konstantinápoly közelében, hogy augusztusban megleckéztessék Mohács síkján a magyar nemesség színe-virágját. A szultán hadserege a győzelem után a szokásos pusztítások közepette háborítatlanul kivonult az országból. Szu- lejmán intő figyelmeztetésnek szánta Mohácsot. A pártütésben, torzsalkodásban kedvüket lelő nemesi csoportok tehetsége azonban nem terjedt a veszély felismeréséig. A fiatal császár ennek ellenére gavallér volt őseinkkel szemben, hisz 15 évet várt Buda bevételével, amelyről a törökök psaknem másfélszáz évig nem is kívántak lemondani. Menynyire más volt a Hunyadiak kora, amikor a pogány merészségének egy más Magyarország ereje és tekintélye szabott határt! Erő és tekintély. Egy ország számára jelenthet külső presztízst. Ugyanakkor feltételez egy olyan belső hátteret, melyet az állam lakosainak szervezett tevékenysége teremt. Tevékenység. Mindenekelőtt jelenti az élet újratermelését, annak magasabb szintre emelését, bizonyítva ezzel az adott rendszér életképességét. Voltak, vannak olyan nemzetek, * amelyek sikeresen lovagoltak meg egy-egy fejlődési * hullámot, hogy később bátrabban szembenézzenek újabb kihívásokkal. Vajon ma nekünk vannak-e erre esélyeink? Ide vezethetők vissza félelmeink. A Nyugat csaknem két évtizedig finanszírozta lemaradó gazdaságunkat, betartva anyagi ígéreteit, míg mi a fogadkozás mezsgyéjét nem léptük át átkos kényelemszeretetünk miatt. 1968 óta húsz év telt el. Mi lesz, ha a Nyugat benyújtja a számlát? Polonizá- ció? Honfitársaink némelyike a teljes piaci rendszer bevezetésében látja felzárkózásunk kulcsát. Ez a pozitív irányú fejlődésnek elengedhetetlen feltétele, bár nem kizárólagos garanciája. Ma nem tudjuk még, hogy elértük-e a komplex válság holtpontját, vagy Árnyékban csak haladunk feléje. Ha az embert, mint a társadalmi mozgás és a termelés főszereplőjét nézzük, úgy a süllyedés folyamatos. Fo- x gyünk. Évente visszaköszön egy „Mohács”. Csökken az átlagéletkor. Morális téren egykori értékeink erodálódnak. Hiteleink után hitünk is erősen fogyóban van. A hitetlenség pedig a cselekvés esélyét kételyezi meg. Érdemes volna eltöprengeni azon, vajon mi tette naggyá a múlt század folyamán az angolszász civilizációt. Optimálisan ötvöződött a protestáns etika a kor liberális eszmeáramlatával és az egyéni kezdeményezésekkel. Egyszerűbben: a puritanizmus takarékossága és szerénysége kapcsolódott a „korlátlan” lehetőségek világához, melyben a fejlődés erős hátszelét az egyéni ambíciók kifogyhatatlan energiái adták. A mai Magyarország ezzel szemben a „kíváncsiság” feudális hóbortjának emel több- emeletes családi emlékműveket a tehetősebb réteg. A szabad kezdeményezések a gazdasági szabályozók képlékenysége miatt az egyéni fogyasztás területére korlátozódnak. Hosszú távon számunkra ez nemzetközi zsákutcát jelent, míg Burgenlandnak emelkedést. Ráadásul a „pünkösdi” vásárlási konjunktúra kitermelte a maga hamis, bár tetszetős monarchikus illúzióit. Változnak az idők. Ausztria már nem házasodik, inkább barátkozik, aminek azért megkéri az árát. A világ fejlettebb felében a teljesítményorientáció a döntő, míg nálunk a pozícióvadászat emésztette fel az alkotóenergiák jelentős részét. A felnövekvő generáció nagyobbik fele nem látva a teljesítménnyel együttjáró előrelépés lehetőségét, inkább a fogyasztás csábító, mindenekelőtt a szülők zsebétől függő délibábját kergeti. Az utóbbi évtized fejlődésének részben következménye a szemlélet, mely a hanyatlást próbálja emészthetőbbé tenni. Pedig a most felnövekvő generációnak kell újból felvállalnia az elmaradottság évszázados problémáját, melyhez a hatalmas adósság keserű desszertként kapcsolódik. Vajon nem akad-e meg ez a falat a torkunkon? Meg tudjuk-e jelölni a reálisan elérhető célt? Közel van még az ötvenes , hatvanas évek „hajráoptimizmusa”, mely a harmincas évek Ruhr-vidékének ipari színvonalát célozta meg. Ma elvileg a posztindusztriális nyugati civilizáció termelési színvonalát kellene kündulópontnak elfogadnunk. Azonban a magas szintű kultúra mögött egy olyan háttér is áll, amelynek alkotóelemei az évszázadok során alakultak ki, hogy leülepedve egy összefüggő rendszert alkossanak. Ide kapcsolódik a racionalitás, a teljesítményelv, a minőség, a megbizhatóság, a pontosság, a piac, az innováció, az oktatás- fejlesztés, stb. Csak néhány szeletét említettem az egésznek, melynek elemeit külön- külön ismerjük, azonban a mai napig nem sikerült összeraknunk idehaza. Részben ezért nem értünk szót a világ civilizáltabb felével. Végül ide vezethető vissza elmaradottságunk alapkérdése is. Ma széles sávban húzódik keresztül hazánkon egy limes, mely Keletet választja el Nyugattól. Ma még ezen a határon állunk, fent a megtűrtek őrtornyában, ahol csontig metsző szél fúj. Mozdulatlanul tépelődünk, miközben azzal áltatjuk magunkat, hogy erőt gyűjtsünk. Ha lejövünk -— márpedig le kell jönnünk —, útválasztásunk iránya és lépéseink határozottsága fogja eldönteni, hogy „Mohács” tornyosuló árnyéka csak fenyegetés marad-e. Barta Zsolt Derby, avagy a zenélés öröme Beszélgetés Vukán György zeneszerzővel Napokig fogorvoshoz készülődtem. Jókedvűen, fejemben ezernyi gondolattal, kérdéssel. Ilyen vidáman még nem léptem át a Stomatológiai Intézet kapuját. Mindez annak köszönhető/hogy a fogorvos nem más, mint Vukán György dzsesszzongorista, zeneszerző és nem orvosi minőségben kerestem fel. Beszélgetésünknek aktualitást adott a Derby című táncdráma nemrég tartott Erkel színházi bemutatója. A Horace McCoy amerikai iró A lovakat lelövik, ugye? című regényéből készült balett zenéjét ugyanis Vukán György szerezte. — Ki és mikor kérte fel a komponálásra? — Müller Péter szövegkönyvíró és László Péter, a darab koreográfusa nyert meg az ügynek. Nagyon megtetszett, hogy a mű a táncról szól, nem a hagyományos balettdramaturgia szerint építkezik, az események filmszerűen peregnek benne. 1987 augusztusában szóltak, év végére a fejemben, 1988 február elejére pedig papíron volt a partitúra. — Ügy tudom, Magyarországon nem kényeztetik agyon a dzsesszmuzsikusokat. — Ez igaz, de nekem az a véleményem, hogy nem szabad mindig a kedvező alkalomra várni, hanem folyamatosan dolgozni kell. Dzsesszt csak óriá- ssi hittel, kitartással lehet játszani, nem várva sikert, anyagi elismerést. Tapasztalataim alapján — ha viszonylag szűk körben is — az emberek szeretik ezt a zenei műfajt. Ön nem csak dzsesszzenét szerez, írt már filmmusicalt, filmzenét, zongora- versenyt, különféle kísérőzenét. Bizonyára sokmüfajúságának is szerepe van a felkérésekben. — Ez valószínű. A Derbyben is különböző 20. századi stílusokat kellett felhasználnom, amelyeket a szimfonikus zenével igyekeztem egységessé ötvözni. így felismerhető benne Gershwin és Bernstein hatása, valamint a „third stream”-nek, harmadik áramlatnak nevezett zenei törekvés, amely nem kötelezi el magát sem a szimfonikus zene, sem a dzsessz mellett. — Ejtsünk szót a zenészekről is, hiszen egészen különleges összetételű a zenekar. — Az együttes alapja a fúvós dzsesszben jártas Creative Art Ensemble, amelyet 1986-ban alakítottunk a Budapesti Rézfúvós Együttesből és a Super Trióból. Hozzájuk csatlakozik az Operaház szimfonikus zenekara és néhány szólista. A balett zenéjébe sikerült némi dzsesszt is becsempészni, ami nem kis dolog operaszínpadon. — A tv-nézők hallhatták kísérőzenéjét A világ metrói, a Linda című sorozatokban, zongorajátékát a folyamatosan vetített Szomszédokban. A fentieken kívül milyen alkotásokhoz írt zenét az utóbbi években? J— Én írtam például Szabó István Hanussen, Bacsó Péter Titánia, Titánia című filmjének zenéjét, Gyurkovics Tibor Fekvőtámasz című darabjához is komponáltam. — Min dolgozik most? — Folyamatosan komponálok a Budapesti Rézfúvósok számára. Gyurkovics Boldogháza című színdarabjához írok zenét, rádióoperám címe Kereszt- utak lesz. A pápa magyarországi látogatása alkalmára írom misémet, amely a Mise az elnyomottakért címet viseli majd. Ez ejgy „résztvevő” mise lpsz, szeretném, ha hallgatóit hatása alá vonná, úgy, hogy közben aktivizálja is őket. R. Á. Műemlékvédelem a Balaton vidékén A Balaton partján megkezdték több, értékes műemlék és műemlék jellegű épület helyreállítását. Tető alá került már a badacsonyi Szegedy Róza-ház, amelyre csaknem ' 20 millió forintot költöttek. ATegápró- . lékosabban, nagy műgonddal, minden kövét eredeti helyére téve újították fel a patinás barokk épületet. Rendbehozták a gazdasági épületeket is. A házban irodalmi múzeumot és reprezentatív vendéglátóhelyet rendeznek be. Balatonfüreden hozzáláttak a vidék egyik legértékesebb műemléke, a késő barokk korban emelt, copf stílusú Gombás-kúria megmentéséhez. Az épületegyüttest — amelyet a melléképületekkel együtt á XVIll. században építettek át mai formájában a helyreállítás után üdülőnek rendezik be. Balatonfüreden befejezik a Jókai- múzeum épületének' teljes helyreállítását. Az épület 6 szobájában, ahol még 1964-ben emlékmúzeumot rendeztek be, felújított kiállítási anyaggal fogadják a látogatókat. Régi formajegyeinek hangsúlyozásával állították helyre a keszthelyi Hullám Szálló műemlék jellegű épületét, amely a századforduló jellegzetes balatoni építészeti stílusát testesíti meg. Hangulatos színfoltja lesz a szálló melletti térségnek a zenepavilon, amelyet nemrégen megtalált korabeli rajzok alapján terveznek felépíteni. KAMARÁS ISTVÁN: Asztalos János találkozik szíve hölgyével Asztalos János megint összeszólalkozott a feleségével. Bözsi a bevált módszer szerint összepakolta a gyerekeket, és elvonult. Asztalos János megkapta az állandóan áhított, de csak negyedévenként esedékes kétórai nyugalmat. Most is azzal kezdődött, hogy minden további nélkül elment belőle először öt, majd tíz, aztán még tizenöt perc, és ez éppen elég volt ahhoz, hogy Asztalos János ideges legyen. Bosszankodva nézte, hogy vágtat az óra mutatója, ez. is elvett ajándék nyugalmából újabb tíz percet. Most már összesen huszonöt perc potyogott bele a sem- íjnibe. Ilyenkor szokta elkezdeni védőbeszédét saját maga mellett! Ebbe csengettek bele. Mellesleg, még egyszer sem fordult elő, hogy ne csengettek volna bele, és ne hatolt volna bele nyugalmába Piskeyné, Sebökné vagy Peturbányi néni. Rendszerint- Bözsi csengetése szabadította meg tőlük. Most viszont a FABULONHÖLGY állt az ajtóban. Éppen úgy, ahogy szokott. Kezében tartotta a Fabulont. Asztalos János az elmúlt héten ünnepelte ötvenkettedik születésnapját, fehér asztal mellett, a Jedlik Ányos szocialista brigáddal. Ott is "Szóba került a• FABULON- HÖLGY. Most azonban itt állt az ajtóban, pontosan úgy, ahogy szokott. — Nem megyünk be? — kérdezte a FABULONHÖLGY. Bebizonyosodott, hogy az egész kérhetetlenül igaz. A kétségbevonhatatlan bizonyíték a FABULONHÖLGY bőrének illata volt. — A bőre őre — motyogta Asztalos János. — A bőröm őre — mondta a FABULONHÖLGY, és megindult befelé. — A feleségem nincs itthon — próbálkozott Asztalos János. — Ön Asztalos János? — kérdezte a FABULONHÖLGY az előszobában. A bejárati ajtó még nyitva volt. Asztalos János odaugrott, és becsukta. —Én,kérem ...—kezdte Asztalos János, és készséggel átengedte a folytatást a FABULONHÖLG Ynek. — Ön, ugye, több alkalommal kijelentette brigádtársainak, hogy „Fabulon a bőre őre, én meg a hölgy pőre őre?" — Ez, kérem, egyáltalán nem egy kijelentés... — Tudom. Vers akart lenni. Vagyis pajzán versike. Természetesen rólam. Vagyis inkább hozzám. A kijelentés viszont így szólt: „Elég lenne csak öt- perc, öt egész perc, elhiszitek?”' Nos, most 18 óra 32 perc van, és ön tíz egész percet kap tőlem. ^ — .Honnan hallotta kegyed ezt a ... kijelentést? — Nyugodt lehet, nem a feleségétől. Kezdhetjük? A FABULONHÖLGY letette a Fabulont az asztalra. Asztalos János úgy érezte, ettől valahogy még fesztelenebb lett. — Akkor talán tessék helyet foglalni. A FABULONHÖLGY leült, de nem olyan finoman, ahogy várni lehetett volna, inkább levágta magát, mint Jutka, vagyis Asztalos Jutka, ezért oly sokszor kikapott Bözsitől, vagyis Asztalos Jánosnétől. Amikor a FABULONHÖLGY meglátta, hogy Asztalos János meg sem mozdul, felkapta a Fabulont, és idegesen forgatni kezdte. Ötször rakta le, és vette fel, hatodszorra megkérdezte: — Na, mi lesz? Asztalos János tudta, hogy most már cselekedni, de legalábbis javasolni kell valamit. — Nem tetszene magát kenegetni azzal a Fabulonnal? A FABULONHÖLGY levette a Fabulon kupakját, de nem kenege- tett, hanem újabb kérdést szegezett Asztalos Jánosnak: — Önt fogom kenegetni, hiszen Ön azt is mondogatta a brigádban, hogy „Engem is lcenegethetnél egyszer, kisanyukám!" — Azt hiszem, le is telt a tíz perc — próbálkozott Asztalos János. — Kettő és fél. — Ennyi van még? — Ennyi telt le -— javította ki a FABULONHÖLGY, akin természetesen nem lehetett óra, de Asztalos Jánosnak valahogy nem akaró- dzott most ebbe belekötni. Végül is nem maradt más lehetősége, mert a FABULONHÖLGY még egyszer megkérdezte, hogy „Mi lesz?" g0Es|| Kegyednek halvány fogalma sem lehet, hogy hány perc telt el, mert kegyednek, ugyebár, nincsen karórája. A FABULONHÖLGY egy kis' aranyórát vett elő. Hogy honnan, azt nehéz lett volna megmondani. 'íj.gfrj Négy és fél S közölte a FABULONHÖLG Y, és megint várható volt egy „Mi lesz?"' Rosszabb következett: —, Na, mi lesz, apukám? — kérdezte a FABULONHÖLGY, egy cseppet sem gunyorosan,. hanem pontosan úgy, mint Bözsi. Szerencsére, Bözsiről eszébe jutott Bözsi. ■— Mindjárt itt lesznek—közölte. Akkor mire vár? — kérdezte a FABULONHÖLGY, és gyors moz- dulattal lerakta, vagy inkább levágta a Fabulont. A terítő egy kissé gyűrött volt, Asztalos János akkurátuson megigazította, hogy el ne dőljön a Fabulon. — Ugye, azt is szokta mondogat- .ni, hogy „Ha pedig egyszer én kene- gethetném!" I^S Tényleg? — kérdezte meglepettem Asztalos János. Eszéjbe jutott egy mentő ötlet. — És mit szoktam még mondani? A FABULONHÖLGY fölállt, és kifelé indult, úgy, ahogy volt. Asztalos János megindult szorosan a nyomában. Gondolta, lesz, ami lesz. A FABULONHÖLGY nem nézett hátra, kinyitotta a bejárati ajtót. Megállj, gondolta Asztalos Janos, megállj, addig nem mész el, amíg meg nem kérdezem borzasztóan gúnyosan, hogy „Mást nem szoktam mondani, kisanyukám?" Hxß.Mäs semmit!—7 zárta le hirtelen a FABULONHÖLGY, és lesietett a lépcsőn, úgy, ahogy volt. A Fabulon ott maradt, de szerencsére nem lett belőle kalamajka, mert Bözsi megelégedett azzal a huncut magyarázattal,!hogy távollétük alatt ott járt a FABULONHÖLGY. Petőfi-szobrok „Petőfi körül az utóbbi években ismét sűrűsödnek, sőt fokozatosan gyű- rűződnek az újrafelismerés hullámai”. Ez az egyetlen, előszóból kiragadott mondat is igazolja, valóban, Petőfi Sándorról, Kiskőrös jéles szülöttéről sok szó esik mostanában. Nemcsak halálának 140. évfordulója adta-adja az ápropót, hanem az a meghökkentő hír is, miszerint a szibériai Barguzinban megtalálták azt a sírt, melyben vélhetően a szabadságharc költője nyugszik. De nem is ez a témánk, hanem az a könyv, amely a közelmúltban látott napvilágot az Antikva Kiadó gondozásában. Dr. Varjas Károly évek óta szorgosan gyűjtötte a hazánkban és határainkon túl fellelhető Petőfi-szobrok fotóit, adatait, történeteit. Türelmes munkája révén állt össze több mint kétszáz oldalas könyve, melynek címe: Petőfi-szobrok hazánkban és határainkon túl (1850—1988). Számba veszi a szerző az áltála megismert, a költő alakját, portréját megörökítő alkotásokat, köztük azokat is, melyek szűkebb pátriánkban, Bács-Kiskun megyében találhatók. (Ezeket korábban már bemutattuk a Petőfi Népe sorozatában!) Mindezen túl dokumentumokkal, életrajzi, irodalomtörténeti adatokkal is szolgál dr. Varjas Károly. A kötettől persze nem lehet számon Varjas Károly 89*3 A Forrás harmadik számában jelent meg Koppány Zsolt Lenyelt fogak című elbeszélése. Vasy Géza Berták László költői világát elemzi tanulmányában. Izgalmas olvasmány az Egy börtönnevelő feljegyzései, amely részlet Tódor János, szociográfiájából. Ebben az írásban bepillanthatunk a börtönök zárt világába, az ottani nevelők munkájába. Érdeklődéssel várjuk tehát, hogy napvilágra kerüljenek a további részletek, akár könyv formájában. A nagykőrösi Kisfaludy Katalin azt a memorandumot ismerteti, amely 1848 szeptemberében készült és eljutott a három városba, Ceglédre, Nagykőrösre és Kecskemétre. Kovács István költő, történész részletet ad közre A légió című esszékönyvéből, amely a Móra Kiadó gondozásában jelenik meg hamarosan. Az írás témája: a lengyel légió a tavaszi hadjáratban. A Forrásban Markó Béla, Utassy József, Szöllösi Zoltán, Szokolay Zoltán, Vári Fábián László, Szikszai Károly, Bertók László és Pintér Lajos versei olvashatók. Géczi János Markó Béla Friss hó a könyvön cimű művéhez fűz gondolatokat. Emellett több könyvismertető is szerepel a folyóiratban. Pap Gábor művészettörténész Bardócz Lajos grafikáiról ír egy kécskei kiállítás kapcsán. A művész alkotásai szintén megtalálhatók az oldalakon. LEMEZ Egy kis nosztalgia A zenekedvelők szívesen hallgatják a régi idők rockmuzsikáját, a hatvanas, a hetvenes évek sikerdalait. A budapesti Old Boys együttes már régóta játMAGAZIN ■ Rockkedvelőknek A Polip című rockmagazin legújabb számában a tízesztendős Hobo Blues Band-et ünnepük. Több írás is született a népszerű együttesről, sőt kétoldalas, színes poszteren is szembenéznek velünk az újság közepéit. Egy másik, hosszabb lélegzetű anyag a rockzene és a társadalom kapcsolatát vizsgálja. Hogyan is. állunk 1989 tavaszán, az általunk is megfogalmazott zavaros helyzetben? A kérdésre a pop-, rockzene tapasztalt szövegírói, muzsikusai válaszolnak. Gréczy Zsolt riporter felkereste az R-GO együttesben „ugrabugráló” egykori Gidákat és megkérdezte tőlük: mi lett velük? Természetesen az együttes jelenlegi énekeslányai is szót kapnak. Zoltán Erika színes fotója a Polip hátoldalán lelhető fel, a népszerű sztárral készült beszélgetés pedig a 22. oldalon. A lap egyik büszkesége lehet az az anyag, amely a rock fenegyerekével, Frank Zappával készült — egy véletlen találkozás során. A Sztár- intim rovatban ezúttal az Első Emelet dobosa, Szentmihályi Gábor nyilatkozik horoszkópja alapján. Megtudható: szinte semmi nem igaz a róla álütottak- ról. B. T. kénii a teljességet. Tudjuk, nincs benne minden Petőfi-szobor, hiszen a kéziratot valamikor mégis csak le kellett zárni. A szerző viszont várja, hogy további adatok jussanak birtokába. A közvetítő szerepet lapunk is vállalja ... szik — elsősorban kedvtelésből, de színvonalasan! — hajdani világslágereket. Ezúttal lemezkészítési lehetőséget kaptak a Profiltól. Kétszer nyolc számot gyűjtöttek össze, hogy angol nyelven rögzítsék a korong két oldalára. (Producer: Bardóczi Gyula, a Neoton Família dobosa.) When the saints go marching in, Jam- balaya, Lucille, Hello, Mary Lou, Oh Carol, Only you, Wanderer, San Antonio Rose és a többi. Mindegyik dal egy- egy rocktörténeti remekmű, bizonyára minden hallgatónak fűződik hozzá emléke, története. Itt-ott új színt, ízt adnak a jól ismert dallamoknak, persze nem meghamisítva az eredetit. Ettől válik sajátossá, „oldboys”-ossá a lemez.
