Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-10 / 83. szám

1989. április 10. • PETŐFI NÉPE • 3

Sóstói fórum

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRÁNAK LÁTOGATÁSA

Kalocsa fejlődni szeretne

Évek óta várat magára az a fórum, amely Kiskunhalason a sóstói üdülőövezet és lakótelep ügyében a kisajátításban érintett telektulajdonosok tájékoztatását kívánta szolgálni. Az április elején tartott találkozóra a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat (Kunép) szerkesztőségünknek is meghívót küldött.

Nemrég adtunk hírt a tervpályázatról, amely tulajdonképpen a telekkialakítások utáni beépítésre adott javaslatokat. A pályázat eredményes volt, a szakma érdeklődése a feladat iránt átlagon felülinek mutatkozott. A szóban forgó terület a város nyugati kapujában, a nemzetközi forgalmú S3-as számú főút mentén húzódik, s kétharmad részben már a Kunép tulajdona. Az a 11 hektár, amely magántulajdonban vagy bérlők mu- veleSe alatt áll, okoz most nem kis fejtörést a vállalkozó szelleméről híres építési vállalatnak, helyesebben a belőle alakult kft.-nek.

Csapó István igazgató a köszöntő szavak után máris magyarázatot próbált adni a mintegy százfőnyi érdeklődőnek, miért is késett annyit ez a találkozó. Mint mondta, a tárgyalásoknak nem lett volna anyagi alapjuk, a vállalkozás pénzügyi ’fedezete ugyanis ez év februátjában teremtődött meg azzal, hogy az Országos Kereskedelmi és Hitelbank 50 százalékban partnerül szegődött az üzlethez. A vállalat igazgatója azt is elmondta, hogy a találkozó célja tulajdonképpen egy előzetes tájékozódás; hogyan érinti a vállalkozás a területen lakókat. Mivel a szabályozások még csak most készülnek, lehetőség van az itt elhangzottak figyelembevételére.

Mindezek azonban nem nyugtatták meg a kedélyeket. Az eltelt evek alatt ugyanis az ott lakók, mint hozzászólásaikban elmondták, nem tapasztaltak jószándékú érdeklődést,

A Vásárhelyi Pál Társaság — bajai csoportja kezdeményezésére — az alábbi levelet küldte él április 6-án az Országgyűlés elnökének.

Tisztelt elnök úr!

A Vásárhelyi Pál Társaság és az általa képviselt vízimémökök állampolgári jogaikkal élve, az ország alapvető gazdasági, társadalmi helyzete további romlásának megakadályozása végett és nemzetközi megbecsülésünk védelmében javasolják, hogy: A befejezés plőtt álló bős—nagymarosi vízlépcsőrendszert az érvényes nemzetközi szerződések tiszteletben tartásával mielőbb építsék meg. A korábbi döntések alapján folyamatban lévő építkezések ügyében a népszavazásra szóló javaslatokat utasítsák el.

A nagymarosi vízlépcső az egységes európai vízi út keleti végpontjában épül, Európához kapcsolja hazánkat.

Megépítését érvényes szerződések alapján, mindkét állam garanciájával osztrák cég vállalta: a szerződés felbontása nemzetközi megbízhatóságunkat teszi tönkre. A csak politikai kényszerrel indokolható szerződésbontás erkölcsi hatása a politikai indítékú államosítással egyenértékű.

A beruházás legnagyobb része elkészült, a hátralévő munkák költségeinek döntő többségét az osztrák vállalat fedezi, az országot terhelő további költségek minimálisak, a munkák leállításával kárba vesző tízmilliárdok, az ugyancsak több tízmilliárdos külföldi kártérítési. kötelezettségek, valamint a bontás és a helyreállítás költségei gazdasági helyzetünkben elviselhetetlen és értelmetlen többletterhet jelentenének.

A nagymarosi duzzasztó megépítésével kapcsolatban semmiféle bizonyított vagy akár értelmesen és hitelt érdemlően megfogalmazott káros következményről sem a szakemberek, sem a közvélemény nem tud. A propagandaszólamok az objektív érveket nem helyettesíthetik.

Az országos vita kétséget kizáróan politikai természetű, és azokban az években alakult ki, amikor a politikai vitára másutt nem volt lehetőség, a politikai akaratot és véleményt a vízlépcsővitára kellett kivetíteni.

Ez az idő végérvényesen a múlté.

A kormány határozatlansága azonban arra utal, hogy legitimációjának erősítésére, az ellenzék nem föltétlenül legerősebb, de mindenképpen a leghangosabb csoportjának megnyerésére a munka leállításától sem riad vissza. A „közmegegyezés”-t ezen a mellékvágányon keresve ezúttal úgy tűnik — nem vallási vagy nemzetiségi csoport lesz a bűnbakként föláldozandó „közös ellenség”, hanem erre a célra az országnak talán legrégibb és mindedcsak utasító hangnemű írásbeli értesítéseket a vállalat részéről.

— Engem 1988-ban felszólítottak írásban — mondta Papp Tamás telektulajdonos —g hogy fogadjamel a felajánlott 45 forintos négyzetméterenkénti árat, aztán szóban megfenyegettek, hogy ha nem fogadjuk el, kisajátítják. Mit tudok én azzal a pénzzel kezdeni, mikor 25 forintért vettem ugyanakkor a vetőmag- krumplit.

I <kr Nem kell nekünk a pénz -~ érvelt a szomszédja, Savanyú Antal rokkantnyugdíjas. — Amit adnak érte, egy év alatt feléljük. Nekünk a föld Kell, hogy a kétezer forintos nyugdíjunk mellé a betevő falatot megtermeljük, s ne a tanácsra kelljen menniv segélyekért könyörögni.

Ügy nem lehet a polgárokkal beszélni, ahogy vetünk beszéltek — szakadt ki Rebék Benő tanácstag, s elmondta még, hogy több ízben interpellált ez ügyben, de egyetlen illetékes nem jött ki, hogy megnézze, mi a

f

ondjuk az embereknek. Aki pedig int járt felmérni a területeket, durva, lekezelő hangnemben tárgyalt velük.

Csapó István válaszként egyrészt közölte, hogy a fenyegetésekről nem tud, másrészt, hogy a lakóépületekhez nem nyúlnak, s a körülötte lévő földterületre a tulajdonos elővásárlásijoggal bír, akiknek pedig csak kertjük van, azoknak csereföldet ajánlanak fel. Egyébként minden tulajdonossal igyekeznek személyesen megegyezni, s konkrét tájékoztatást adni szamukra.

Nem tudta azonban meggyőzni a szenvedélyes vitatkozókat, miért kellene nekik saját földjüket újra megvásárolni, vagy a már betelepített termőterület helyett egy másik, esetleg elgazosodott, évek óta parlagon heverő földet megművelni. A többségükben idős emberek egész életük

dig igen megbecsült értelmiségi csoportját, a kétszázéves vízügyi szolgálatot szemelték ki.

Egy-két évvel ezelőtt a kormány számára, még kényelmetlen volt a vízlépcsőkérdés, az ellenzék műszaki, gazdasági, ökológiai mezbe bújva a kormányt, a rendszert támadta. Ma a minden oldalról támadott kormány számára kifejezetten kényelmes ez a front. Megbújhat a gazdasági, ökológiai, műszaki álproblémák halmazában, hiszen a katasztrófapolitikáért, a „minél rosz- szabb, annál jobb” elvért, a milliárdok eltékozlásáért minden felelősség most az ellenzékre hárult.

Az ellenzék legaktívabb csoportja pedig, valós problémák fölvetése, vitatása helyett folytatja a kétes játékot és olcsó győzelem reményében föláldozza igazi lehetőségeinket, megbontja a társadalom, az értelmiség egységét, szembeállítja egyes csoportjaikat nem politikai elveik, hanem szakmai tisztségük kérdésében.

Politikai, társadalmi életünk fejlődését akadályozzák azok, akik ma e kérdés körüli politikai pótcselekvés erőltetésével akarják konzerválni, befagyasztani helyzetünket, pedig valós problémáinkat kell és lehet megvitatnunk, megoldanunk.

A mű épül. Ma döntés után, nem alternatív megoldások között kell választani, hanem az elköltött és mindenképpen kifizetendő tízmilliárdok sorsáról van szó. Ezekért a tízmilliárdokért a döntéshozóknak és a műszaki tervezőknek mindenképpen felelniök kell, de a vádlókat is felelősség terheli: a vádakat kell igazolni, és nem a megvádoljak kell a gátlástalan propaganda ellentmondó vádözönére propagandafogásokkal válaszolnia.

A felelősségre vonás népszavazásra, népitéletre nem bízható, az igazság nem lehet a propaganda függvénye, nem függhet szavazatok számától.

A vádlónak bizonyítania vagy valótlan vádjaiért felelnie kell. Nehezen vádolható az a magyar vízügyi szolgálat árvízveszély-okozással, amely 1965- ben és 1970-ben a határainkon túl mindenütt pusztító katasztrofális árvizektől az országot megmentette. A „tisztességes tájékoztatás” nevében népszavazási propagandában ugyan lehet azt híresztelni, hogy a tervezők Visegrád- nak hazánk történetéhez fűződő legszebb emlékeit akarták elpusztítani, bármely bíróság előtt azonban ez tudatos rágalmazás. Objektív ítélethez föltétlenül meg kellene , értelmesen fogalmazni, hogy milyen „fölmérhetetlen ökológiai károk” fenyegetik az ország lakosságát, mert ez a kijelentés kitűnő propagandaeszköz, de ténynek aligha tekinthető. A bíróság előtt ha valaki

munkáját érzik veszendőbe menni, öreg napjaikra jutnak így létbizonytalanságba.

Váczi Lajosné fogalmazta meg azt a nagyfokú bizalmatlanságot, amely a közösségben fennáll a tanács, illetve a Kunép Vállalattal szemben.

— Itt csak szólamokat hallunk —r mondta. — Konkrét összegeket most sem tudnak mondani. Az, hogy mindenkivel külön-külön megegyeznek, tulajdonképpen azt jelenti, abban bíznak, kit hogyan tudnak majd átverni. Pontos összeget mondjanak, amennyibe a közművesítés kerül, s majd mi önerőből megoldjuk a saját területünkön. Ne egyenként tárgyaljanak velünk, s ne egyenként kelljen a bíróságra menni, mert ott egy vállalat "könnyedén legyőzi a 70-80 éves parasztembert.

A tárgyaláson nagy számban jelen voltak a Magyar Demokrata Fórum helyi képviselői is, akik egyértelműen követelték, vonuljon vissza a tanács ebből a méltatlan helyzetből, töröljék a kisajátítást, helyette az adásvétel legyen a tárgyalás alapja.

A tanácsi döntés körülményeiről és szükségességéről Szabó Károly, az MSZMP városi bizottságának első titkára, az akkori tanácselnök beszélt, s emellett egyértelműen hibáztatta a Kunép Vállalatot az elkésett kapcsolatfelvétel miatt. Hortyi Sándor, az igazgatási osztály vezetője elmondta, hogy az említett módszerek, a hangnem ellen tiltakoztak, s próbálták rávenni a vállalatot, hogy a kisajátítás helyett a megvásárlást alkalmazzák.

A fórum befejeztével úgy tűnt — ha a tanácsülések nem is tudták meggyőzni a Kunépet, válassza a kevésbé jogsértő megoldást —, az elhangzott panaszok, a személyes találkozás meggyőzőbb volt, mert a vállalat igazgatója úgy döntött, a területen élők, az idősek ügyében nem alkalmazzák a kisajátítást, s másfél hónap elteltével újabb találkozót hívnak össze az érdekek egyeztetésére.

H. T.

„az élet védelmének” szólamával vádol, az gyilkossággal vádol és a vádért is felelnie kell.

Igazolni kell az úgynevezett gazdaságossági számításokat, amelyek propagandaszólama szerint jobb a beruházás tízmilliárdjait veszni hagyni, a kártérítési kötelezettségek tízmilliárdjait kifizetni, bontási és helyreállítási munkák (eddig még föl sem becsült) milliárdjait vállalni, mint ugyanazért az összegért Európához kapcsoló vízi úton, fokozott árvédelmi biztonsághoz és — az előlegezett építési költségek természetbeni térítése után — gyakorlatilag ingyen, hulladéktól, szennyeződéstől mentes, folyamatosan megújuló energiához jutni.

A népszavazás propagandaeszközei a kérdés körüli zűrzavart, tájékozatlanságot tovább fokozzák.

Az ellenzők népszavazást előkészítő propagandája esetenként elismeri a kérdés politikai jellegét. A politikai érvek azonban csak létező alternatívák közötti választásnál lehetnek a propaganda eszközei. A döntés után, a lerombolásra történő agitációhoz csak műszaki és gazdasági érvek használhatók. Műszaki és gazdasági kérdésekben a válasz azonban mindig egyértelmű, vagy igen vagy nem, függetlenül attól, hogy hányán szavaznak az igenre, vagy hányán a nemre. E kérdésekben, az objektív igazság kérdésében eddig nem mindegy, hogy az eredetileg szükségszerűen tájékozatlan, szavazásra jogosult választópolgár mit hisz el: az igazságot vagy az ügyesebb propagandát. A népszavazás engedélyezése tehát a műszaki, természettudományos és gazdasági tényekre vonatkozó ellentétes propaganda-hadjáratnak ad helyet, amely közül az egyik — és ebben a vonatkozásban mindegy, hogy melyik — a valótlanságot állítja és propagálja. A „tisztességes tájékoztatás” helyett így a politikai agitációból mindenképpen népbutítás lesz.

A nagy múltú és a világon igen elismert magyar vízügyi szolgálatnak nincs propagandagépezete. A propagandát a vízimérnök sem ilyen irányú tehetséggel, sem idővel, sem energiával nem győzi, mindenképpen alulmarad azokkal az ellenzőkkel szemben, akik a propagandát és a politikai agitációt választották főfoglalkozásukként.

A munkák folytatására és a népszavazásijavaslat elutasítására vonatkozó követelést csak motiválja a vízügyi szakma hitelének védelme, a szervezett hitelrontás elleni tiltakozás. A vízügy hitelén túl az ország megbízhatóságának és logikus gondolkodásra való képességének a hitelét is kockáztatjuk.

Kérjük a tisztelt elnök urat, hogy levelünket az országgyűlési képviselőknek adja át. Kéijük Önt és tisztelt képviselőtársait, hogy — levelünk aláíróinak számától függetlenül — az itt leírtakat mérlegelni szíveskedjenek.

Vásárhelyi Pál Társaság

Kalocsán töltötte pénteki munkanapját dr. Gál Gyula, az MSZMP Bács- Kiskun Megyei Bizottságának titkára. Programja a kalocsai városi pártbizottságon kezdődött, ahol Miskolczi János első titkár — aki e tisztséget társadalmi funkcióban tölti be, egyidejűleg a Miskei Március 15. Termelőszövetkezet elnöke—rövid tájékoztatást adott Kalocsa gazdasági, politikai életéről, gondjairól és terveiről, majd dr. Gál Gyula ellátogatott a város néhány ipari üzemébe.

Kalocsa fejlődni szeretne, ám lakosai úgy érzik, a népgazdaság asztalára letett teljesítményükkel a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásokkal nem áll arányban az, amit a város a közös pénztárcából kap, s egyre hátrányosabb helyzetbe kerülnek a megye többi, gazdaságilag hasonló vagy kisebb súlyú településével szemben — ez az általános vélemény rajzolódott ki a beszélgetésekből, és ezt hangsúlyozta Miskolczi János első titkár is. Kalocsán nincs vezetékes gáz, rendkívül rosszak az utak, de a legáldatlanabb állapotok a telefonellátás körül uralkodnak. Egyelőre arra is csak ígéretek vannak, hogy a város 1992-ig elektronikus központot kap, így a kalocsaiaknak továbbra is órákat kell várniuk, ha Kecskemétre, Budapestre vagy csak egy közeli településre akarnak telefonálni. Az infrastruktúra elmaradottsága az idegenforgalom fejlesztését is akadályozza, holott a várost évről évre több külföldi turista keresi fel. A lakáshelyzet Kalocsán jobb, mint a megye más városaiban, bár itt is mutatkoznak már a kedvezőtlen jelek; tavaly 20 százalékkal kevesebb lakást építettek, mint az előző évben. A kölcsönfeltételek idei szigorodásával pedig szinte leállt az ingatlanforgalom, elsősorban az OTP-n keresztül történő lakásvásárlás és -csere.

A 20 ezer lakosú Kalocsa a megye legiparosodottabb városa, s az itt lévő gép-, vegy- és könnyűipari üzemek eredményesen gazdálkodnak, többségük a korszerűsítés stádiumában van — fejtette ki az első titkár. A térségben mégis az élelmiszeripar dominál, a tőkés export hetven százalékát ez az ágazat adja, főleg a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés révén. A mezőgazdasági tevékenység nem annyira Kalocsához, mint inkább a környező 23 településhez kapcsolódik. Az agrártermelés jelenlegi gondjai a térséget sem

Vér Pétert keresem Kiskunfélegyházán. írni szeretnék róla. Sokan persze most azt gondolják, hogy valami fontos ember lehet ez a Vér Péter. Nem, nem. Elárulhatom: Vér Péter semmiről sem híres. Nincs találmánya, nem szerepelt a televízióban, még csak nem is vezető. Akkor hát ki ő, és mit keres az újság hasábjain? Hadd kezdjem az elején.

Tavaly, amikor Félegyházán jártam a családsegítő központban, vezetője, Nemes Ferencné — miután hosszasan és lelkesen beszélt a munkájukról — átvezett egy szomszédos épületbe, és egy lakás ajtaját tárta ki ezzel:

— Itt az átmeneti szállásunk.

Nincs egyedül

Szétnéztem. Előszoba, konyha, fürdőszoba, a szobákban egyforma heverő, szekrények, szőnyegek, függönyök. A szállodai szobáknak és a magánlakásoknak valamiféle egyvelege. Nemeg- nétől aztán megtudtam, hogy a családsegítőé ez a szállás. Még 1987-ben hozták létre különböző szervek segítségével. Mindezt azért, hogy helyet adjanak otthontalan,, válságos helyzetű embereknek mindaddig, míg életük nem rendeződik. A szállás tehát ideiglenes, általában fél évig — bár ez az időszak meghosszabbítható -r- nyújt menedéket a lakásnélkülieknek. Az ide költözők természetesen nem maradnak magukra gondjaikkal, életük alakításában részt vesznek a családsegítők is. Ha szükséges, anyagiakkal támogatják a szállás lakóit, segítenek albérletet vagy lakást keresni, ha kell, lelki vigaszt adnak egy hosszú beszélgetéssel, sokszor a családi konfliktusok megoldásában is segítőtársak. Egy biztos: aki a szállásra kerül, nemcsak azt érezheti, hogy tető van a feje fölött, hanem azt is, hogy nincs egyedül. Figyelnek rá, vigyáznak rá, segítik útján.

Két év alatt sokan megfordultak ebben a lakásban. Egy lányanya például, aki tizenhat évesen gyereket szült, és nem volt hová mennie. Szülei ugyan éltek, csak éppen sűrűn emelgették a borospoharat. Egy fiatalasszony, aki válás után hazaköltözött a szüleihez, de az apja nem tudta öt felnőttként elfogadni. Lelki válságban szenvedve került a szállásra, ahol megnyugodott és kapcsolatai rendeződtek. Egy fiatalember, akit a gyermekvédő intézetből nevelőszülők vittek el, majd onnan megszöktették. Több hónapig élt cigákerülik él. A mezőgazdasági nagyüzemek tavaly növelték termelési értéküket, eredményük ugyanakkor 40 százalékkal csökkent az előző'évhez képest. Az okok között kisebb szerepet játszik az időjárás, nagyobbat az uj adózási rendszer, az agrárolló további nyílása és a szigorúbb mezőgazdasági, pénzügyi szabályozás kedvezőtlen hatásai.

Mindezen gondok és nehézségek ellenére a kalocsai vállalatok mégis hallatnak magukról a világban, a tőkés export tavaly mintegy húsz százalékkal nőtt. A hírneves fűszerpaprika mellett ott vannak a nyugati piacokon a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, a Rubin Ruházatiipari Vállalat, a porcelánfestő üzem vagy az asztalosipari és a kárpitosipari kisszövetkezetek termékei.

A Kaloplastik Vállalat, amelyet a megyei pártbizottság titkára elsőként keresett fel, a város egyik legeredményesebb ipari üzeme. Teljes egészében háttéripari tevékenységet látnak el, hőre lágyuló műanyagból és gumiból mintegy ezer terméket gyártanak, főképpen hazai gép- és textilipari vállalatok számára. A műanyag- és gumifeldolgozáshoz kapcsolódnak világbanki kölcsönből történő fejlesztéseik, melyek eredményeképpen szeretnének betömi a nyugati piacokra is. A gondok között említette Nyirádi László igazgató a pénzügyi irányítás szigorúságát es kiszámíthatatlanságát, az adóterheket, a gumiipari termékeik iránti belföldi kereslet csökkenését, amelyet egyes tartós fogyasztási cikkek árának növelése eredményezett (például a mosógépeké). A szerkezetátalakítás ma szinte követelmény minden vállalat számára, ugyanakkor mintha egyes rendeletek éppen akadályozni akarnák ezt — mondta az igazgató. Ilyen például az is, mely szerint a beruházások utáni általános forgalmi adó csak a tiszta, adózott nyereségből fizethető, hiába kalkulálják be eleve a hitelekbe. így a Kaloplastik kénytelen volt értesíteni nyugatnémet partnerét, ne küldje máris a kért gépeket, a vállalat nem fogadóképes; nem tudják az idén kifizetni a beruházást terhelő adót.

Sikerekről és nehézségekről számoltak be az Elektromechanikai Vállalat (Emika) és a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet vezetői is. A három eve önállósult s azóta egyre jobb eredményeket elérő Emikánál jelentős

nyok között, mire rádöbbent: csak arra kell, hogy elszedjék a pénzét. Ráadásul még egy házasságba is bele akarták kényszeríteni. Ekkor elmenekült és az átmeneti szálláson bújt meg addig, míg nem talált munkát és otthont távol előző élete színhelyétől. Egy másik fiatal- asszony két gyermekével iszákos, durva férje elől menekülve jutott a félegyházi szállásra. Sorolhatnám tovább a küzdéssel teli sorsokat, történetüket azoknak a hánykolódó kishajóknak, melyeknek békés kikötőt az átmeneti szállás jelentett.

Főiskola helyett

E látogatásom során lettem figyelmes az egyik szobában egy kislányt ábrázoló rajzra. Látszott a munkán, alkotója tehetséges ember. Kíváncsis- kodásomra Nemesné így felelt:

— Ezt Vér Péter rajzolta. Itt lakik a szálláson. Ezután mesélni kezdett Péterről. Elmondta, hogy érettségi után 18 évesen a képzőművészeti főiskolára szeretett volna jelentkezni, de szülei nem engedték. Dolgozni ment. Szórakozni járt, ivócimborák közé keveredett, inni kezdett ő is. Kétszer járta meg a kecskeméti elvonókúrát, amikor Félegyházára jött új életet kezdeni. így jutott a családsegítőkhöz, ahol ideiglenes otthont adtak és segítettek munkahelyet találni. Péter azonban nehezen gyógyult, sokat vergődött. Újra és újra visszasüllyedt régi állapotába, sorsa csak nehezen haladt előre.

Akkor nem találkoztam Vér Péterrel. Később érdeklődtem felőle, vajon révbe jutott-e már, egyértelmű igent soha nem kaptam.

Most Félegyházán ismét róla kérdezek. Az átmeneti szállás ugyanaz, any- nyi különbséggel, hogy Péter nem lakik már itt. Amikor lejárt a szerződés, elköltözött. Helyette egy huszonéves lányt, Eiler Anikót találom. Őt sem kényeztette az élet. Nehezen szedem ki belőle a szót, lassacskán azért sok mindent megtudok róla. Például azt, hogy állami gondozott volt, nevelőszülőknél töltötte gyermekkorát. Anyját csak felnőtt korában ismerte meg. Az csalta, hívta volna magához, de ö nem ment. Három testvéréről sem tud sokat. Van egy kedves barátnője, Olga, ő szintén a szálláson élt. Együtt jöttek el a nevelőszülőktől. Anikó most a cipőgyárban dolgozik, 4500 forintot keres. Még szerencse, hogy a lakásért csak 600 forintot kell fizetnie. Hogy több pénze leüzletektől estek el alapanyaghiány miatt, igen kedvezőtlenül érinti a vállalatot a szovjet exportot szinte büntető termelési adó — mondta el. Kormos Miklós igazgató. A vállalat 110-féle belsőtéri lámpát gyárt, s a nyugati piacokon olyan konkurenciával kell felvenniük a versenyt, mint a nyugatnémet Siemens cég. Mágyarországonelsőkéntkezdték gyártani az úgynevezett kompaktlámpákat, amelyek alkalmazása mintegy ötszörös energiamegtakarítást eredményez, a 11 wattos kompaktlámpa például ugyanolyan teljesítményre képes, mint a hagyományos 60 wattos. Bár a tv-híradó pazarlásainkról szólósoroza tameglehe- tős reklámot csinált az energiatakarékos lámpáknak, a belföldi érdeklődés e termékek iránt egyelőre nem túl nagy.

A Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnél szinte kizárólag nők dolgoznak. A türelmes asszonyok hosszú évek munkájának gyümölcseit szüretelhetik le idén, a vállalat ugyanis tavalyi eredménye alapján mintegy 10 százalékos bérfejlesztést tervez. Termékeik változatlanul keresettek a tőkés piacon, belföldön már kevésbé, nem a minőség miatt, amely határainkon belül is garantált, hanem a népi iparművészeti cikkek magas árának következtében. A szövetkezet vásárlói itthon is inkább a külföldiek.

Szó esett a beszélgetések során az üzemi pártszervezetek működéséről, gondjairól, a dolgozók hangulatáról is. A gazdasági vezetők úgy vélték, az embereiket ma legfőképpen az foglalkoztatja, lesz-e a vállalatnak munkája, tudnak-e dolgozni, az üzemi párttitkárok pedig azt tartották fontosnak, hogy a pártmunkások, a párt vezetői, tisztségviselői minél több időt töltsenek az emberek között.

Dr. Gál Gyula ellátogatott a 619. Számú Ruhaipari Szakközépiskola és Ipari Szakmunkásképző Intézetbe, amelynek új, nyolc tantermes épületét tavaly adták át. Megtekintette az érsekség hajdani jószágkormányzói épületéből 50 millió forintos költséggel átalakított, háromcsillagos szállodát, amely májustól már fogadja a vendégeket. A látogatás a Kalocsai Állami Gazdaságban fejeződött be, ahol a megyei titkár eszmecserét folytatott a térség szakembereivel az MSZMP agrárpolitikai téziseiről. M. A.

gyen, takarítást vállal, csütörtökönként pedig gyermekekre felügyel. így takarékoskodni is tud: minden hónapban 800 forintot rak félre. Lakásra gyűjt. Szeret tévézni és varrogatni. Úgy tűnik, Anikóhoz már jobb az élet. De hol tart Vér Péter?

A biztonság rekvizítumai

Nem messze a szállástól, a református templom udvarának egyik mellék- épületében akadok rá. Valamit sZerel- get, amikor bekopogok hozzá. Zavartan mutatja új otthonát. A református lelkész engedte meg, hogy ideköltözzön. Cserébe a templomépítésnél dolgozik.

—Jobb ez, mint az albérlet — mondja. — Ott csak egy vaságy és egy szekrény volt.

A lakásnak kinevezett kis helyiséget maga csinositgatja. Virágot ültetett műanyag tartókba, hogy barátságosabb legyen a környezet. Egy széken félbehagyott rajz áll. A bútor szedett- vedett, de van asztal, ágy, szekrény és egy kis televízió. A biztonság rekvizítumai.

Munkahelye nincs még. Pár hónappal ezelőtt a kórházban, majd a szociális otthonban dolgozott. Egy ideig bírta ital nélküL aztán újra a pohárhoz nyúlt. Azóta viszont, amióta az iszákosmentő misszióba jár, nem iszik.

— Egyszer azért csak nem bírtam, átmentem a szomszédos borozóba — meséli — és megittam egy pohár bort. Másnap ismét átmentem és ittam. Utána meg gyötört a lelkiismeret-furdalás, hogy nemcsak magamat verem át, hanem azokat' is, akik jót tettek velem. Nem ittam többé.

Hetekkel ezelőtt munkahelyet is talált— majdnem. Olyan helyre jelentkezett, ahol rajzolni kellett volna. A vezetővel—miután elmondta múltját, semmit sem titkolva — megegyeztek. Boldog volt. Aztán persze érdeklődtek a régi munkahelyén és visszamondták a megállapodást. A családsegítő vezetője próbál segíteni. Talán mégis sikerül. Péter bizakodik.

Szűkszavú ugyan, de azért hallok még tőle egyet-mást. Elárulja, hogy szabadidejében rajz szakkörre jár. Nincsenek nagy tervei, álmokat nem szövöget, nem tekinthet'messze távolba. Igaz is, most indult újra útnak. Lassan, kicsit mozdulva ugyan, de biztonságosabb vizek felé halad.

Benke Márta

NÉPSZA VAZÁS NÉLKÜL ÉPÜLJÖN FÖL A VÍZI ERŐMŰ

A Vásárhelyi Pál Társaság javaslata

Levél Szűrös Mátyásnak

AKIKNEK OTTHONT ADOTT AZ ÁTMENETI SZÁLLÁS

Zaklatott életek nyugvópontja

Vér Péter magára talált