Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-05 / 79. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Kitüntetések m »Illat) PETŐFI SAJTÓPOSTA (4. oldal) koszorúzások országszerte SPORT (7. oldal) 1 Ke Hová lett a fészekrakás öröme? ItS RgK AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ‘(5. -oldal) XILIV. évf. 79. szám ÁrS ! 4,30 Ft 1989. április 5., szerda — Csehák Judit rádió- és tévébeszéde Hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából a Magyar Rádióban és Televízióban Csehák Judit, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ünnepi beszédet mondott. T ársadalmi fordulatok időszakában érthetően és szükségképpen változik a viszonyunk saját történetünkhöz is. Tanúi vagyunk ünnepeink mélyebb és tudatosabb átélésére, a történelem nagy fordulópontjainak igazabb megértésére irányuló tárgyilagos törekvésnek. Komoly szava van ebben az új öntudaiosodásban az eszmei tisztulásnak, a művészetnek és a szigorúan tárgyilagos tudománynak egyaránt. A történelmi sorsfordulók igazságai az idő haladtával élesebben, jobban láthatókká válnak. Létrejöttükről, következményeikről új és új felismerések kerülnek napvilágra. Új tények és adatok, új vélemények fogalmazódnak meg arról, hogy milyen folyamatok is vezettek 1945 áprilisához, amit azóta is, ezután is Magyarország felszabadulásaként tartunk számon. De azt mai ismereteink alapján is érvényes történelmi igazságként újra elmondhatjuk, hogy hazánk 1945-ös felszabadulása alapvető, mély pozitív történelmi fordulat volt. Ünneplésre méltó új, korábban elérhetetlen lehetőségek nyitánya. Befejezése a német megszállásnak, a nyilas rémuralomnak. Vége egy olyan háborúnak, melyben a nép, az ország szenvedett el mérhetetlen veszteséget, de amelyben saját erkölcsi vereségüket az ország urai már akkor megpecsételték, amikor egy agresszív nagyhatalommal, a hitleri Németországgal megkötötték a nemzet érdekeit figyelmen kívül hagyó, feltétel nélküli szövetségüket. Szek- fű Gyula ezt a mély tragédiát, az 1945-ös fordulat előzményeit, az ahhoz vezető katasztrofális lesüllyedést így jellemezte: „ ... nem lehet kétséges, hogy már .., 1944. március 19-e előtt sem létezett többé intakt magyar állam, amely feladatait kifelé és saját lakosságával szemben teljesíteni tudta volna. Ezt a társadalmat nemzeti célokra senki sem egyesitette többé, de még a polgári rendet, az osztályharcos felek között annyi évtizeden át fennállott kompromisszumot sem lehetett többé helyreállítani.” S hiába voltak nagyszerű, tisztánlátó, a veszélyt felismerő honfitársaink, külső és belső okok miatt nem tud- tak olyan erővé szerveződni, amely megállíthatta volna az eseményeket. Lettek üldözöttekké, hősökké, mártírokká. Küzdöttek itthon illegalitásban és Európa valamennyi hadszínterén a jó oldalon. Számunkra pedig szovjet, amerikai, román, angol, bolgár és kanadai katonák, velük magyar partizánok és a Budai Önkéntes Ezred hősei hozták el a felszabadító, a megszabadító pillanatot. A bizonyosságot, hogy béke van, esély az életre, lehetőség a munkára, alkalom egy önálló, demokratikus ország megteremtésére. S a hitet, hogy „lesz magyar újjászületés!” Mert e jelszó jegyében sorakozott fel és talált egymásra a munkásmozgalom kommunista és szocialista irányzata,'a polgári progresszió és a népi radikalizmus. Ezek a politikai pártokba szervezett erők akkor a nagy nemzeti feladat megoldására egymással koalícióba léptek. Az ország háborút megszenvedett lakossága pedig azonnal hozzáfogott a romok eltakarításához, majd az újjáépítéshez. A közélet demokratikus átalakítását, a helyi önkormányzatok létrehozását, a közbiztonság helyreállítását az önszerveződéssel létrejött népi szervezetek karolták fel, összefogták a demokratikus pártok alkotó energiáit. Dózsa György parasztháborújához mérhető hatalmas változásnak tartotta a földosztást Bibó István, aki így irt erről az időszakról: „ ... legyünk vele tisztábán, hogy Magyarország számára életkérdés, hogy a régi világ ösz- szeomlása felszabadulás maradjon, illetőleg felszabadulássá legyen, s a beteg magyar társadalomszerkezetnek azok a nyomasztó tényezői, melyek a szovjet hadsereg megjelenésére tűntek el: a vadászó urak, a zárt kasztban élő tisztek és a hivatalviselők, a csendőrök és a nemzetnevelők vissza ne térhessenek. Gondoskodni kell tehát arról, hogy ha a mi számunkra a felszabadítás ténye örökre összekapcsolódik is a háborúvesztés legváltozatosabb anyagi és lelki nyomorúságának emlékével, unokáink számára emelkedjék tiszta történelmi realitássá azok által az eredmények, következmények és kedvező fejlődés által, amelyeket hosszú lejáratra megnyitott. Életbevágó kérdés... hogy a szovjet hadsereg felszabadító teljesítménye a magyar demokratikus fejlődés számára megtartsa a maga jelentőségét és ne menjen veszendőbe. A felszabadulás óta negyvennégy esztendő telt el. A népi, a polgári kereteken túllendült demokratikus átalakulás idején született eredmények és megoldások ma is példaértékűek. Az akkori időszak „egyenes ági” és ígéretes folytatása volt a nemrégen méltóan megünnepelt 1848 nagy ügyének. Azzal a reménnyel biztatott, hogy van, lesz mód a magyar sorskérdéseket a legmegfelelőbb úton és módszerekkel megoldani. A mából látjuk igazán, hogy több és súlyosabb volt, semmint „történelmi baleset”, ami az 1940-es évek végétől bekövetkezett. Az egy központból vezényelt, erőlte-, tett, gyorsított iparosításra való áttérés nálunk tradíciók nélküli, uniformizált koncepciója, a kritikátlanul átvett megoldások, a többségében erőszakos,' sokszor bűnös tettekhez is vezető módszerek elzárták a nemzeti és a társadalmi felemelkedés sikerrel megkezdett útját. Súlyosan kompromittálták a pártot, a szocializmus gondolatát és újabb nemzeti tragédiába sodorták az országot. Pedig a párt egészséges erői 1953 nyarán már az időt is elérkezettnek ítélték egy demokratikus reformfolyamat megkezdéséhez. Máig szenvedjük s éppen napjainkban kezdtük meg tisztázni e próbálkozás zátonyra futásának, a reformgondolat elsikkasztásának a következményeit. Bár az azóta eltelt évtizedekben többször megpróbáltuk a részleges reformokat sikerrel-sikertelenül végrehajtani, a rossz társadalmi modell korlátáit nem tudtuk áthágni, átfogó fordulatot nem sikerült véghezvinni. Erőfeszítéseink végeredménye mindenki előtt jól ismert. Háborús romokat nem kell ugyan eltakarítani, de háborús veszte- ségnyi adósságunk rendezése a mai aktív, „békeviselt” nemzedékek feladata. L ukács György visszatérően utalt történelmi fejlődésünk fontos jellemzőjére, arra, hogy a tragikus helyzetekből ismétlődően nem a belső progresszió erejével, hanem külső segítséggel sikerült pozitív fordulatot elérni, így volt ez szerinte 1945-ben is. „Magyarország felszabadulását a Vörös Hadsereg győzelme, nem belső forradalom hozta meg. Nem voltak igazi forradalmi harcok, amelyekben az emberek, és velük a nézetek, a világnézetek, a forradalom komolyan átalakulhatott volna ...” — írta. Éppen ezért kell hangsúlyozni, hogy most — bármilyen nehéz körülmények között is — ismét előttünk a feladat: egyszer végre a belső progresszió összefogásával a haladás, a civilizáció élvonalába küzdeni magunkat a gazdasági teljesítmény, a szocializmus demokratikus politikai berendezkedése, a humánus és szolidáris társadalmi viszonyok, emberi kapcsolatok megvalósításának útján. Ha valamikor, hát most végképp nem várhatjuk mástól, se Kelettől, se Nyugattól, hogy fejlődésünk tornyosuló akadályait helyettünk eltakarítsák. De mégis van rokonszenvező figyelem mind Keleten, mind Nyugaton a maga adottságai között új utakat törő, és mások iránt sem elzárkózó, saját sorsán makacsul javítani akaró és kész Magyarország iránt. •• Ö nbizalom, bátor kezdeményezés, dinamikus közélet és légkör szükséges ehhez a második újjáépítéshez. Mert újjá kell építenünk ma nemcsak a termelést, a gazdaságot, a társadalom intézményeit, hanem ami ennél több, s nehezebb; az egyén, a személyiség méltóságát, a családokat, a közösségeket, az állampolgári önállóságot és felelősségtudatot, a munka, a tudás rangját, a bizalmat, a társadalmi szolidaritást. Csak így remélhetjük ugyanis, hogy végre magunk mögött hagyjuk az elmúlt évtizedek regényesnek aligha nevezhető kanyarulatait. Visszatalálunk a magunk természetes történelmi, társadalmi, nemzeti forrásaihoz, kulturális hagyományaihoz. - Meggyőződésünk, hogy ezeket, mint gazdagon buzgó erőforrásokat hasznosíthatjuk a korszerű gazdaság, a kiteljesedő politikai demokrácia, a magyarság egészét átfogó nemzeti azonosságtudat felépítéséhez csakúgy, mint a szolidaritást erkölcsi törvénnyé is emelő szociálpolitika kialakításához, papjainkban sincs, miként a fel- szabadulás idején sem volt olyan politikai erő, amely egyedül tudná megoldani a történelmi feladatokat. Ez a felismerés vezetett oda, hogy az MSZMP szakított egy- központból való társadalomirányitó illúziójával. Elutasítja a rendi vonásokat mutató szocializmus, a „pártállam”, a hatalom túlzott — visszaélésekre is lehetőséget adó — koncentrációját, rossz gyakorlatát. Politikai felelősségvállalását nem deklarált hegemóniára, hanem a társadalmi folyamatok összehangolásában való eredményes részvételére kívánja építeni. Nem forínál jogot a hatalom kizárólagos gyakorlására, és vállalja a versenyt, a demokratikus választásokon való megmérettetést. Meggyőződése, hogy a magyar nép közös akarattal, összefogással, kellő felelősséggel és hozzáértéssel képes egy valóban demokratikus szocialista társadalmat létrehozni. Ha azt akarjuk, hogy jövőnket formáló közös döntéseink és új jelentőséget, tartalmat nyert nemzeti ünnepeink között szerves kapcsolat és szellemi híd épüljön ki, hinnünk, hirdetnünk és bizonyítanunk kell, készek és képesek vagyunk sorsunk és világunk újjáalakítására. Együtt, felszabadulva és megszabadítva egymást kölcsönös félelmeink, bizalmatlanságunk és bizonytalanságunk, előítéleteink terhei alól. Mindezekben bizakodva köszöntőm önöket. Kívánok mmdannyiuknak hitet, jó ptfe POÖSirá! rcrn Si ara 0 Dr. Szabó Miklós és dr. Bodóczky László koszorúzta meg Kecskeméten a Május 1. téri emlékművet. I I Hazánk felszabadulásának 44. évfordulójára emlékeztek kedden országszerte. A párt-, az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek vezető képviselői és tagjai, a vállalatok, intézmények dolgozói, a települések lakosságai ezen a napon díszünnepségeken, nagygyűléseken idézték fel Magyarország fasiszta elnyomás alóli felszabadításának örömteli pillanatait, s lerótták kegyeletüket a fasizmus áldozatainak, azoknak az ismert és névtelen hősöknek az emléke előtt, akik életüket adták hazájuk és inás népek szabadságáért. A kora reggeli órákban ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással vonták fel a Gellérthegyen a Magyar Népköztársaság nemzeti zászlaját és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogóját, valamint a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren az állami zászlót. A hazánk felszabadító harcaiban elesett szovjet és magyar hősök emléke előtt tisztelegtek a Szabadság téren, illetve a Hősök terén megrendezett koszorúzás! ünnepségeken. A Szabadság téren a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a szabadságukért vérüket áldozó hősök emlékművénél rótta le kegyeletét s helyezte el a megemlékezés koszorúit a Magyar. Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács nevében Straub F. Brúnó és Németh Miklós miniszterelnök; a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága képviseletében Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Lukács János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A Hősök terén a Himnusz elhangzását követően a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács koszorúját Straub F. Brúnó és Németh Miklós helyezte el a Magyar Hősök Emlékművének talapzatán. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Grósz Károly és Lukács János rótta le kegyeletét. Mindkét helyszínen a társadalmi és tömegszervezetek képviselői is koszorúztak. Tegnap megyeszerte koszorúzási ünnepségeken emlékeztek meg hazánk felszabadulásának 44. évfordulójáról. (Folytatás a 2. oldalon) Értelmiségi Fiatalok Szövetsége Ezekben a napokban -ríja KISZ XII. kongresszusára készülődve — sorra tartották alakuló közgyűléseiket azok a KISZ-en belüli új szerveződések, amelyek a most formálódó, szövetségi elven felépülő országos ifjúsági mozgalom tagszervezeteiként kívánnak tevékenykedni. A Magyar Dolgozók Ifjúsági Szövetsége, az Unió a Demokratikus Szocializmusért, az Agrárifjúsági Szövetség után vasárnap az Értelmiségi Fiatalok Szövetsége rendezte meg programalkotó és vezetőségválasztó közgyűlését a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri elméleti tömbjében. Az eddig mintegy 1700 tagot számláló új ifjúsági politikai szervezet tanácskozásán felszólalt Pozs- gay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter. Bevezetőben üdvözölte azt a szándékot, hogy az értelmiségi fiatalok önállósággal és autonómiával rendelkező szervezetbe kívánnak tömörülni, ily módon is készülve egy új értelmiségi létforma kialakítására és a politikai formálásában való aktív részvételre. Kifejtette: egy „értelmiségellenes tatárjárás”, az értelmiségi létformát, szerepet, az értelmiség küldetését lebecsülő korszak után — e kérdésben isi?- új politikai utat kell keresni. Hangot adott annak a reményének, hogy az értelmiségi fiatalok bekapcsolódnak egy, a reform szellemében szerveződő szocialista áramlatba. Nyomatékosan aláhúzta: az értelmiségi fiatalok számíthatnak az MSZMP reformerőire. Pozsgay Imre az MSZMP-nek a fiatalokhoz fűződő, eddig inkább csak gyámkodó, semmint partneri kapcsolatokra építő viszonyából kiindulva szólt a párt törekvéseiről is. Hangsúlyozta: az MSZMP csak akkor szerezhet újra bizalmat, támogatást a jövő szocializmusának programjához, ha mindenekelőtt önmaga számára bevallja, hogy zsákutcának bizonyult az az út, amelyen eddig kísérletezett, és ha önmagára nézve is kimondja, hogy demokrácia nélkül nincs szocializmus. És ha valaki, akkor éppen az ifjúság, és benne a fiatal értelmiség lehet ennek a gondolatnak a kivitelezője, inspirátora. (.KOS/ kA R O L Y 7:\U()NYBAN KS A KÁRPÁTALJÁN Hazánk viszonya szomszédainkhoz tiszta és egyértelműGrósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára hétfőn délelőtt részt vett Záhony városavató ünnepségén, ezután pedig a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására Kárpátaljára látogatott A vendég Záhonyban részt vett a kibővített városavató ünnepi tanácsülésen, és beszédet mondott. — Nemcsak Magyarországot és a Szovjetuniót köti össze ez a határállomás, hanem olyan helyen fekszik, amelyhez igen közel van Csehszlovákia, Lengyelország, Románia határa is. Több ország számos nemzete élt itt egymás mellett, hol többségi, hol kisebbségi helyzetben az évszázadok során. Élnek ma is, és élni fognak a jövőben is együtt, egymás közelében. A határok többször is változtak közben, de a közelség megmaradt. Reméljük, hogy az országhatárok a jövőben Európának ezen a táján is abban az értelemben tűnnek majd el — mert feleslegessé válnak —, hogy nem elválasztanak, hanem egyre inkább összekötnek—mondotta egyebek között városavató beszédében. Nem titkoljuk, hogy — immár a többpártrendszerből fakadó versenyhelyzettel is számolva — győztes, a választásokon megerősödött pártként szeretnénk látni a Magyar Szocialista Munkáspártot. Ez a jelszó tömörségű program abból a célból készült, hogy mind pártunk tagjai, mind a szélesebb közvélemény világosan láthassák, hogy mire törekszik az MSZMP. Fellendülést akarunk — mint újuk —, de nagyon jól tudjuk, hogy ennek kulcsát alapvetően a gazdaság jelenti, bár a fellendülést nemcsak a gazdaságban akaijuk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a fellendülés vállalásába egy súlyos, feszültségekkel teli átmeneti szakasz elfogadása is beletartozik. Népünk jövője múlik azon, hogy a társadalom képes-e elég türelmet tanúsítani a máris megjelenő keserves következmények iránt, a kormány ellent tud-e állni a sokoldalú nyomásnak, és a párt be tudja-e tölteni szerepét a politikai mozgások befolyásolásában. Újraformáljuk a gazdaságpolitikánkat. Megőrizzük, majd megszilárdítjuk ^ssssssssasssmSlSk^Fm ipg 0 Képünkön a főtitkárt üdvözlik Beregszászon. a ma rúég törékeny fizetőképességünket. Fokozatosan kiépítjük a belső piacot. Határozottan keressük az együttműködést a világgazdaság legfejlettebb térségeivel. Következetesen érvényesíteni kívánjuk a teljesítmény elvét, támogatjuk és elismerjük a vállalkozást, a kezdeményezést, a tudást, a hatékonyságot. Megteremtjük a szociális gondoskodás, anyagi feltételeit. Csökkentjük az inflációt és a minél magasabb szintű foglalkoztatás biztosítására törekszünk. Számunkra tehát nem kérdés az, hogy a szocializmus vagy valamiféle harmadik út követhető-e Magyarország számára. A szocializmus útját választjuk! És az igazi feladatot annak eldöntése jelenti, hogy milyen szocializmust, milyen úton, milyen eszközökkel és módszerekkel kívánunk építeni. Mi ma reformkommunistának valljuk magunkat, abban a hitben, hogy nemsokára ismét eljön az az idő, amikor a kommunista elkötelezettség jelző nélkül is következetes reformmagatartást jelent. Ez jelzi azt a gyakorlatot is, amit a szocializmus építésére választottunk. Nem elveink, alapvető történelmi céljaink megtagadását, hanem a kialakult rendszer elmélyült megreformálását akarjuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt rövid programja körül, amint az várható volt, bizonyos polarizálódás indult meg. A benne foglalt útról koncepcionálisan eltérő vélemények is felszínre kerültek a közélet és a pártmozgalom minden szintjén. Maga a vita természetes. Soha politikai mozgalom nem számíthatott tartós sikerre és tényleges tömegtámogatásra, ha a programja nem érdemi viták sodrában formálódott. A viták azonban mindig akkor voltak termékenyek, ha az ügy állott az előterükben, nem pedig a résztvevők különböző szubjektív eredetű motivációi. A múlt hibáinak konstruktív számba vételére, a létrehozott értékek becsületére, világos programra, nyílt, őszinte beszédre, színvallásra; sandaságmentes közösségi viszonyokra, alkotó légkörre, egységes cselekedetre van szükség. A negatív jelenségek hatását az is felerősítheti, hogy a gazdasági, politikai helyzet rosszabbodása következtében nyíltabban jelentkezzenek az ellenséges erők. Az aggodalomra és ellenlépésekre okot adó jelenségek közül szeretném külön is felhívni a figyelmet a fajgyűlölet; a nacionalizmus terjedésére.. A fajgyűlöletma elsősorban az antiszemitizmus és a cigányellenesség formájában jelenkezik. A nacionalizmus — ebben az országban rengeteg példa van rá — különösen képes alantas indulatok, (Folytatás a 2. oldalon.) ■ r - ' Ü r A| / második újjáépítés
