Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-01 / 77. szám

1989. 'április í. • PETŐFI NÉPE • 3 Az MSZMP Kecskeméti Városi Bizottsága 1989. március 29-ei ÁLLÁSFOGLALÁSA a Kéziszerszámgyár Kecskeméti Reszelőgyára területén tárolt veszélyes hulladék ügyében A lakosság, és így a párttagság körében is nagy felháborodást kel­tett a cián- és báriumtartalmú salak — 1962 óta, állami szervek engedé­lye alapján történő — felhalmozá­sa. A hulladék körül folyó titkoló­dzás és a valótlan állítások tömege miatt annak mennyisége és a táro­lás körülményei az utóbbi időkig (NEB-vizsgálat, A Hét műsora) pontosan nem voltak ismertek. Pártbizottságunk a veszélyhely­zet megszüntetése érdekében a kö­vetkező lépések megtételét látja in­dokoltnak: 1. A vállalat azonnal szüntesse be azt a tevékenységet, mely a hulla­dék további képződését okozza. 2. A vállalat azonnal biztosítsa a veszélyes hulladék biztonságos őr­zését. 3. A vállalat azonnal szüntesse meg a nyílt téri, földön való tárolást. 4. A vállalat azonnal kezdje meg a veszélyes hulladék biztonságos tá­rolására megfelelő épület (épít­mény) kialakítását és azt a műsza­kilag indokolt legrövidebb határ­időn belül fejezze be. 5. A városi tanács a vállalat költ­ségére hozzon létre egy szakértői bizottságot, amely szakmailag in­dokolt határidőn belül tegyen ja­vaslatot a veszélyes hulladék jövő­beni sorsára, az esetleges szennye­zések megszüntetésére és a javaslat megvalósulását folyamatosan kí­sérje figyelemmel. Az MSZMP Kecskeméti Városi Bizottsága felhív minden párttag és párton kívüli állampolgárt, hogy a fenti feladatok megoldásának segí­tésére tegyen meg nlinden tőle tel­hetőt. Állásfoglalásunkat eljuttat-' juk az illetékes állami (Miniszterta­nács, környezetvédelmi minisztéri­um, megyei tanács, városi tanács) és a felsőbb pártszervekhez (MSZMP KB, megyei pb), kérve őket a közreműködésre. Felkérjük országgyűlési képviselőinket, hogy interpelláljanak a fenti ügy megol­dása érdekében. A városi pártbizottság következő ülésén visszatér a veszélyes hulla­dék ügyére, és amennyiben azt ta­pasztalja, hogy nem történtek meg­felelő intézkedések, úgy tömegde­monstrációk szervezésével és más mozgalmi eszközök alkalmazásával szerez érvényt állásfoglalásának. Az MSZMP Kecskeméti Városi Bizottsága Párttitkár a lakókörzetben Kecskeméten az V. számú lakókör­zeti pártalapszervezet magába foglalj^ a Petőfi Sándor utcát, a Küküllő utcát, az Árpád- és a Leninvárost, sőt a Sze- leifalu egy részét is. Nem kevesebb, mint 11 tanácstagi körzet tartozik hoz­zá, s összesen 116 párttag tevékenyke­dőik az alapszervezetben. Ennek a lakó­körzeti alapszervezetnek immár IS éve titkára Zolnai Károly. — Másfél évtized alatt sok tapaszta­latot gyűjtöttem össze. Az indulás na­gyon nehéz volt, mert kevesen voltunk, mindössze 44-en tartoztak az alapszer­vezethez. A város fejlődése sok min­dent megváltoztatott. Megélékült a pártmunka, növekedett a létszám, fő­ként átjelentkezésekből, de saját felvé­telekkel^. Akkor még hozzánk tartoz­tak az Alupigment, az MMG, a Dégáz és az Epfu kommunista dolgozói, de néhány év múlva'a vállalatok önálló alapszervezeteket hoztak létre, s kivál­tak a lakókörzetből. Mára alaposan megváltozott a poli­tika, a párt álláspontja. A pártmunka igazi színterévé a lakókörzetet kellene tenni, vajon mire számít ebből a szem­pontból Zolnai Károly? — Kétségtelenül áttevődik a politi­kai munka a lakókörzetbe. Mi, létszá­munkat tekintve; erős alapszervezet­nek számítunk, mégis gyengék va­gyunk. A miértre nagyon egyszerű a válasz. Tagságunk zöme nyugdíjas, idős, beteges, őket sújtja leginkább a gazdasági helyzet, az infláció, s ők ra­gaszkodnak leginkább a régi beidegző­désekhez, a korábban tanultakhoz. Mindezt nem róhatjuk fel nekik, hiszen ebben nőttek fel. Ezen természetesen lehet és kell is változtatni. A legfonto­sabb a fiatalítás, az aktív párttagokkal való megerősítés. Ennek -érdekében szorosabbra kell fűznünk kapcsolata­inkat az üzemekkel, s nekünk is szakí­tani kell a régi gyakorlattal. Napjaink fontos kérdése: hol lehet, hol kell politizálni, hogyan lehet össz­pontosítani az erőket egy-egy politikai tennivaló megoldásához. — A lakókörzet felöleli az egész la­kosságot. Politizálni pedig mindenütt lehet: az utcán, baráti társaságban, ösz- szejöveteleken, egyesületekben, szerve­zetekben, klubokban, munkahelyen, az újonnan létrejövő pártokban. Az MSZMP akcióit, teendőit, céljait meg kell ismernie öregnek, fiatalnak, mun­kásnak és háziasszonynak. Közelegnek a választások, ehhez a munkához mi kevésnek érezzük az erőnket, ehhez se­gítséget kérünk és várunk az üzemek kommunistáitól. Az új munkastílushoz még nem alakult ki a megfelelő gyakor­lat, de erre kell törekedni. A lakókörzeti alapszervezetekbe át- jelentkezők döntő többsége még ma is nyugdíjas. Ez újabb hátrányt jelent az alternatív szervezetekkel szemben, hi­szen azok a lakókörzetekben szerve­ződnek. Ezért lenne szükséges miha­marabb lépni. — A lakókörzetben talán direktebb a belső politikai küzdelem azért, mert a nyugdíjasok életszínvonala más és más. Eddig 29-en léptek ki a pártból, 13-an a tagköny vcsere idején, a többiek azóta. Főként egészségügyi állapotuk­kal indokolták kilépésük okát, de köz­rejátszott az is, hogy nem tudtak azo­nosulni a jelenlegi politikával. Kevés az érv, a rövid távú pártprogram is eléggé általános, s emellett a napi munkában még akadályoz a bürokrácia ... Zolnai Károly egyébként Albertir- sán nevelkedett, ott végezte iskoláit, szerzett kőműves szakképesítést, majd elvégezte az építőipari technikumot. Önkéntesként 1950-ben vonult be a Magyar Néphadseregbe, elvégezte a Petőfi Politikai Akadémiát, sőt maga­sabb képesítést is szerzett. Kecskemét­re 1963-ban került, de már idevalónak érzi magát. Hatvanadik születésnapja és pártmunkája elismeréseképpen ha­zánk felszabadulása évfordulója alkal­mából az Április 4-e Érdemrenddel tüntették ki. Gémes Gábor TALÁN A SVÉDEKKEL ’ Egyelőre nem épül luxusszálloda Kecskeméten A napokban közölte írásban Kecskemét tanácsával a Kanadá­ban élő Nemes György üzletember, hogy a gazdasági körülmények vál­tozása miatt idén semmiképpen sem kezdhetnek a lapunkban is is­mertetett luxusszálló kivitelezésé­hez. A nehézségekről, a részletekről előzetesen tárgyalt dr. Fáy Ferenc- nével, a városi tanács elnökhelyet­tesével. A magyar származású, Kecske­méthez rokoni szálakkal is kötődő menedzser szerint a pillanatnyi pénzügyi feltételek kedvezőtlenek külföldi tőke bevonására. Január elején ezek megváltoztatásáról ka­pott illetékesektől ígéretet, de a gyakorlatban eddig szinte semmi sem történt. A kezdetben összehangoló, a közreműködő magyar részvénytár­saság szervezésére vállalkozó Or­szágos Takarékpénztár Bács- Kiskun Megyei Igazgatósága visz- szalépett. A mindig elegáns Nemes úr több bankkal tárgyalt, de hiába. A jelek szerint, az induláshoz szük­séges magyar tőke 1989-ben nem jön össze. Véleménye szerint az inf­lációs hígulást is figyelembe véve is alig elviselhető a kamat, megfizet­hetetlen szinte a hitel. Arról nem is szólva, hogy a beruházóra előnyte­len feltételekkel eléggé kilátástalan a pénzpiac. Mivel a városi tanács 1989. már­cius 31-éig ígérte a terület fenntar­tását, dönteni kell a hogyan to- vábbról. Erről a legközelebbi végre­hajtó bizottsági ülésen döntenek. Annyi biztos: alaposan meggondol­ják, hogy miként hasznosítsák az idegenforgalmi, városképi szem­pontból is fontos üres telkeket. Nemes György is mégtárgyalja “az általa képviselt csoporttal, hogy jövőre — a körülmények kedvező változása esetén — mégis megkísér- lik-e az ötcsillagos szálló és kiszol­gáló épületének elkészítését. Értesüléseink ^szerint a Bács- Kiskun Megyei Építési és Szerelő­ipari Vállalattal korábban üzleti kapcsolatba lépett svéd NCC cég is erősen érdeklődik kecskeméti szál­lodaépítés lehetőségei iránt. Tud- tunkkal — mint egy lehetőség — a Víziváros területe, a domb környéke is szóba jött. A Bácsépszer igazgatója, dr. Gá- tay Ferenc a közeli hetekben talál­kozik a cég egyik igazgatójával. Jó a kapcsolatuk, az NCC elégedett a vállalkozóként az új budapesti IKEA áruházépítésnél foglalkozta­tott kecskeméti vállalat munkájá­val. H. N. A kisiparosok és a vám Az április 8-án életbe lépő új vámjog- szabály értelmében a kisiparosok a ke­reskedelmi vámtarifa körébe kerülnek át. Ezzel kapcsolatban a Kioszban az MTI munkatársának elmondták, hogy a változás kedvezően érinti a kisiparo­sokat, mert a jövőben könnyebben jut­hatnak külföldről származó anyagok­hoz, eszközökhöz, szerszámokhoz, mé­rőműszerekhez. A kisiparosok és gmk-k — amennyiben önálló exportjo­got kérnek és kapnak — a jövőben a vám szempontjából a vállalatokkal azonos elbírálás alá kerülnek. Ezzel egyidejűleg megszűnik a kisiparosságot korábban kedvezően érintő vámked­vezmény, miszerint ötévenként egy al­kalommal 200 ezer forint értékig hoz­hattak be vámmentesen a munkájuk­hoz szükséges gépeket, berendezéseket. Kedvező viszont az, hogy a belföldi forgalmi érték helyett ezentúl a számla­értek alapján kell megfizetniük a vámot a magánvállalkozóknak. Az előzetes felmérések szerint elsősorban a vas­iparban, a számítástechnikában és a kézműves szakmákban dolgozó kisipa­rosok szerzik majd be: a tevékenységük­höz szükséges alapanyagokat, mérő­műszereket és más berendezéseket kül­földről. Ez a 153 ezres tagság mintegy negyedét érinti. Ugyanakkor kedvezőt­lennek ítélték azt, hogy a lakosságnak szolgáltatást nyújtó mesterek: fodrá­szok, kozmetikusok, cipészek, szabók a tízezer forintról ötezer forintra leszál­lított vámmentes értékhatár miatt csak igen kis tételekben szerezhetnek be ol­csón alapanyagokat, a magas — 45 százalékos — vám pedig jelentősen megdrágíthatja szolgáltatásaikat. HÉT ORVOS MENT EL PETŐFISZÁLLÁSRÓL Tóth doktort nem marasztalják Huszonnyolc év alatt hét körzeti or­vost „fogyasztott el” Petőfiszállás. A faluból érkezett levél szerint ennek „komoly okai” lehetnek. Vajon melyek ezek? Á válaszért a helyszínre utaz­tunk. Tavaly május óta dr. Tóth Zsolt Pe­tőfiszállás körzeti orvosa. Feleségével a nyár folyamán költöztek be a nekik adott szolgálati lakásba. Az a hír járja, ők sem maradnak sokáig. Amikor kér­dezzük, miért, elsősorban a lakásra pa­naszkodnak: vizes, penészes, nehezen fűthető. A bérleti dij ugyan csak —- csak?1660 forint, a fűtés viszont hatezer. így havonta legalább 9 ezer forintot költenek a lakásra. /::— Azt tartom csúnyánakmondja az orvos —, hogy amikor idejöttünk, mindezt nem közölték velünk. Hiteget­tek, ígérgettek, most meg nem segíte­nek. Tóth doktor ki sem fogy a panasz­ból: baj van az olajkazánnal, a fűtő­anyagot nem lehet rendesen tárolni. Nem hiszik el a tanácsnál, hogy ennyi olaj fogy el. Sokallják a gépkocsiáta­lány összegét is, azt mondják, járjon inkább gyalog. Nem használhatja az állami Lada Nivát sem, állítólag azért, mert nincs kinevezve. Az októberi ta­nácsülésnek kellett volna erről dönte­nie, ám közölték vele, elkésett a pályá­zattal. 0 újra pályázna, de még meg sem hirdették az állást. Szeretne letele­pedni, telket kért közel a rendelőhöz. Nem adnak, esetleg csak öt év múlva. Ajánlottak ugyan egy másikat, távo­labb a rendelőtől, de az sokkal rosz- szabb. Nem számít, hogy végre marad­na egy orvos, még küldik inkább: ha menni akar, hát menjen gyorsan. ■ — De miért? — Mert nagy a szám B- válaszolja Tóth doktor. = Az az igazság, szóki­mondó vagyok és nem hagyom magam. Ezt pedig nem szeretik. Hajbókoló jáno- sok kellenek ide. * 4c 4c A Kiskunfélegyházáról átjáró tanácselnök, Józsa Illés érdeklődé­sünkre sorolni kezdi, miért mentek el a faluból az orvosok. Az egyik csongrádi születésű volt és visszavágyott a szülő­helyére. A másik szakvizsgája után la­kást vett a városban és oda költözött. A harmadik hasonló okok miatt távo­zott Petőfiszállásról. Közbevetjük: — Tóth Zsolt is menni készül, és úgy tűnik, nem marasztalják. •— Amikor ide költözött a doktor — magyarázza az elnök — elkezdett ku­tyákat tartani. Jöttek is a hangok a lakosságtól: milyen orvos az olyan, aki ennyire kutycizik... — Ezért nem nevezik ki? — 1986-ban szerzett diplomát, utána bevonult katonának. Nincs meg tehát a szakmai gyakorlata. Egyébként, amikor a kórházigazgató megadta az engedélyt, hogy itt dolgozzon, annyit kért tőle, menjen be néha a kórházba, ragadjon rá valami a félegyházi poron kívül. Én úgy tudom, oda a mai napig be sem tette a lábát. De nem is ez a fő baj. A tanácselnök szerint Tóth doktornak semmi se jó. Eddig mindén orvosnak megfelelt a szolgálati lakás, csak neki nem. Állan­dóan elégedetlenkedik, követelőzik, holott jelentős fizetésemelést is kapott: négyezer-valamennyivel vették fel, most meg-6750 forint a bruttó fizetése. Akármit kért, teljesítették. Szerelőt is küldtek megjavítani a kazánt, arról azonban nem tehetnek, hogy az orvos elzavarta. Az ugyancsak Félegyházáról átjáró vb-titkár, Kovács Judit bekapcsolódik a beszélgetésbe: — A doktornak még az extrém igé­nyeit is kielégítettük. Amikor új zárakat kért a lakására, magam hoztam Félegy­házáról. Akadtak itt persze más gondok is. Tóth Zsolt például — micsoda skanda­lum! — hat helyett tizenhat kilométert irt az elszámolási füzetbe, egy alkalom­mal pedig három helyről akart ügyeleti dijat felvenni egyszerre. De ez még mind semmi. Az elnök meséli el azt az esetet, amikor egy óvodai szülői érte­kezleten Tóth doktor egészségügyi fel­világosítást tartott és sok más mellett a fejtetűről is beszélt. Előadása során megjegyezte, hogy a „tetű nem válo­gat”, a legtisztább gyerek hajába is be­telepedhet.\ S ekkor példaként az egyik egészségügyi dolgozó esetét említette. Később ebből akkora ribillió lett, hogy ' etikai bizottságnak kellett tisztáznia a történteket. Végül előkerül egy irat, rajta részletek egy fegyelmi eljárásról, melyet Tóth Zsolt ellen indítottak egy januárban történt orvosi mulasztás mi­att. . Mit mondanak a falubeliek? — Csak ismerni kell Zsoltot —- szólal meg a titkár. — Kedves, jómodorú, per­sze, hogy szeretik az emberek. — Orvossal még nem volt ennyi ba­jom — summázza az elmondottakat az elnök. — Gondoltuk, majd hajt, akar, de ö csak panaszkodik. Egy-két jó isme­rősével hangulatot kelt a hátunk mögött. Feláll a falugyűlésen és a nagy plénum előtt lejárat bennünket. Persze, mert tel­ket szeretne, hogy kutyafarmot csinál­jon. 4c 4c * Másokat is meghallgatunk a falu­ban. Aki nem jár az orvoshoz, az kö­• Kovács Ju­dit és Józsa Il­lés: Amit a doktor kért, mindent telje­sítettünk. • Nemesek József: Min­den felébe- harmadába készül el. Az orvos lakásá­ban is rossz a fűtés. • Iványiné Bordás Má­ria: A doktor igényes, elvár­ja, hogy alap- feltételeket biztosítson a tanács. • Dr. Tóth Zsolt: Csak hitegettek, ígérgettek. r zömbös az ügy iránt. Aki gyakran meg­fordul nála, jobbára dicséri. Szabó Sándorné például elmeséli, hogyan ment hozzá éjszaka segítségért. Alig csengetett, máris felgyulladt a szobá­ban a villany és szaladt ki a doktor elemlámpávaJ a kezében. Szabóné meglepetésére, másnap még meg is lá­togatta. Az iskolaigazgatónöhöz, Iványiné Bordás Máriáihoz azért kopogunk be, mert hasonló cipőben jár, mint a dok­tor: ő sincs kinevezve, ugyanúgy elké­sett a pályázatával. Tóth Zsoltról az igazgatónő így vélekedik: — A doktor igényes, elvárja, hogy az alapfeltételeket biztosítsa a tanács. Megmutatja a levelet is, amelyben az illetékeseknek leírta, mi történt ponto­san azon a bizonyos szülői értekezle­ten. Az iskola karbantartóját, Nemcsok Józsefet szintén az orvosról kérdezzük, de ő inkább a maga baját sorolgatja. Nincsenek szerszámok, hideg az iskola, rossz a fűtőrendszer. A kéményt a kol­légájával ketten bütykölgették, de „nem ér égy pofa bagót sem”! Minden csak felébe-harmadába készül el. Neki­fognak ugyan mindent megcsinálni, felveszik a pénzt, aztán hová lesz? Nemcsok Józsefből árad a dühvei ve­gyített* panasz, végül' rátér az orvosi lakásra: |ááj- Ott is rossz a fűtés. Egyszer éjsza­ka rohantam hozzájuk, hogy megjavít­sam a kazánt. Dideregtek a szerencsét­lenek. A régi doktor is panaszkodott, hogy 13—14 fok van a házban és bunda- zsákban alszanak. Nemcsok Józsefnek nagy sérelme a falugyűlés, ahol három kérdést tétt fel, de egyikre sem kapott választ. Mások is — köztük Pallagi János — emlegetik a falugyűlést, ahol megkérdezték a ve­zetőket: mi lesz már az orvossal, miért nem nevezik ki? Azt felelték, hogy elő­ször bizonyítson. A kinevezés külön­béi) sem rajtuk múlik, hanem a kórház- igazgatón. Az emberek ezzel szemben azt tartják: nekik már bizonyított az orvos, azoknak úgy sem tud, akik min­dennap Félegyházára utaznak haza. 4c 4= 4c Petőfiszállási látogatásunk után újabb levelek érkeznek. Szabó Ferencné például megírja, milyen hálás a fiatal doktornak, mert meggyógyította a lá­nyát és a férjét. Kovács Jánosné, a pető­fiszállási tanács egyik dolgozója telefo­non keres bennünket. Aggódik a ké­szülő cikk miatt. Azt állítja, hogy akik­kel beszéltünk, mind „az orvos embe­rei”. A doktor különben is alaptalan vádakkal illeti az elnököt. Hangulatot kelt, hogy lejárassa a tanácsi vezetőket. Mostanság ugyanis ez a divat. Ilyen vélemény is eljut hozzánk: fel­fújt ügy, néhány szerelmes asszonyé és nem a falu bánata ez. Petőfiszálláson mindig biztosították és biztositani fog­ják a megfelelő egészségügyi ellátást. Fölösleges erről ennyit beszélni. Valóban csak ennyiről lenne szó? Benke Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents