Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. április 1. Veinemöinen magyar lantosa 130 éve született Vikár Béla Ma, születésének 130. évfordulóján szerény községi ünnepségen emlékeznek Dunavecsén Vikár Bélára. Arra a jeles polihisztorra, aki élete során — rokonait látogatni, pihenni, alkotni — oly gyakran ellátogatott a Duna- parti településre. Aki a második világháború végén, utolsó reményteli hónapjait Petőfi kedves falujában töltötte; kit végül a helyi öregtemetőben helyeztek örök nyugalomra.- Dunavecse lakossága — a szülőfaluhoz, a Somogy megyei Hetes községhez hasonlóan — hűségesen ápolja a nagy tudós emlékét. A Vikár család Vándor utcai házát emléktáblával jelölték; az utcácska titulusa is megváltozott: felvette egykori, tudós lakójának nevét. Eskulits Tamás szobrászművész Vikár- portréját pedig a nagyközség legforgalmasabb, legszebb terén állították föl. Az értékeket rangjuk szerint vigyázó emlékhelyektől távolabb azonban, talán kevesebben tudják: ki volt Vikár Béla, a tudós pápai professzor, majd hetesi lelkész és az eddei református iskolamester leányának második gyermeke. Bartók és Kodály útraindítója A magyar protestáns kultúra máig nem feledett géniuszait követte az ifjú Vikár Béla, amikor a pesti egyetem bölcsészhallgatójaként, a magyar kultúra megújítását, felvirágoztatását tűzte ki célul. A nagyívű terv valóra váltásához segítséget, reményt, biztatást neves professzoraitól kapott. Greguss Ágost verstanárának és esztétikájának kiadása; a Külföldi népdalok fordításai; a balladákról írt remek tanulmánya már korán fölvázolták azt a kört, amelyben Vikár élete végéig mozgott. Igazi mestere Gyulai Pál volt. A szigorú erkölcsű, nagy tudású professzor ösztönözte —'a gyorsírás elsajátításában magas szintre jutott — tanítványát a népdal- gyűjtésre; hogy az országjárások hoza- dékát publikálja a Magyar Népköltési Gyűjteményben. Fontos adalék a pályarajzhoz: az ifjú bölcsész egyetemi évei alatt finnül is megtanult. Fontosnak találta, hogy irodalmunk számára közvetítse a testvér nép folklórját. S következik az életmű két meghatározó eleme: a népi dallamok és versek gyűjtése és a finn fordítások. Vikár finn-karjalai útján látott először fonográfot. Miután hazajött, Hermann Antallal és Volf Györggyel közösen pályázatot írtak a kultuszminiszternek egy ilyen „hangrögzítő szerkezet” megvásárlásáért. öt évet vártak rá, míg hozzájutottak. A súlyos műszerrel (akkumulátorral kitett vagy fél mázsát) bejárta a fél országot. Első volt azok közül, akik fontosnak találták, hogy a népi szövegek mellett a dallamokra is figyeljenek. Több mint hétszáz népdalt vett föl fonográfhengerre s mintegy hétezer gyorsírással lejegyzett népdalszövege van a Néprajzi Múzeumban. Az Eötvös-kollégista Kodály disszertációja elkészítésének idején találkozott először a Néprajzi Múzeumban munkálkodó Vikárral. Eredményes együttműködés alakult ld közöttük, hosszan tartó munkakapcsolat. Az idősebb barát szívesen segített az útkeresés lázában égő diáknak, megmutatta Kodálynak a fonográf kezelését és engedélyezte, hogy a már rendszerezett gyűjtési anyagát felhasználja kutatásai során. Kodály első gyűjtéséből 1905-ben jelent meg 13 dal az Ethnográfiában. Erre lett figyelmes Bartók Béla. Ekkor kezdett érdeklődni a gyűjtés módja iránt. Bartóka't a jóbarát, Kodály kísérte el az útra indító, segítőkész mesterhez, Vikár Bélához. A magyar Kalevala szerzője Vikár máig legismertebb, legnevesebb alkotása: a Kalevala magyar nyelvre való átültetése. A Lönnrot Illés által közreadott pP: a Finn-Kaijalában gyűjtött Veinemöi- nen-dalok, a Kalevala-mítosz legteljesebb kiadása 1884-ben jelent meg Helsinkiben. Akkoriban még a finnugor nyelvek rokonsága nálunk csak néhány tudós előtt volt ismeretes és elfogadott. A hamis történelemszemléletet népszerűsítő hivatalos történelemírás mesterei nem lelkesedtek a gondolatért, hogy rokonainknak kell tudnunk a félnomád finn népet. Reguly Antal, Erdélyi János, Budenz József, Hunfalvi Pál és Barna Feme munkásságának és nemzetközi elismerést kiváltó Lönnrot- műnek volt köszönhető, hogy a század- forduló táján már nem volt tudományos kör, amely tagadhatta volna a rokonság tényét. Vikár diákoskodása idején már önálló altájisztikai tanszék működött a budapesti egyetemen. A magyar finn- ugrisztika legkiválóbb nemzedéke út- rabocsájtójának, Budenz József professzornak volt a növendéke Vikár Béla is. A nagy hírű tudós fölismerte: Vi- kárban ötvöződött az a filológusi és költői képesség, amely a Kalevala sikeres lefordításához elengedhetetlen. Biztatta tehát tehetséges hallgatóját a nagy munkára. Huszonöt év telt el, amíg az első próbálkozásokat követően végre publikálhatta a teljes magyar Kalevalát. Miért lett, lehetett éppen a hetesi református papiak szülötte a máig legnépszerűbb fordítás elkészítője? Azé az átültetésé, amelyről 1909-ben — amikor a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent — a tudósok és az irodalmárok egyaránt lelkendezve beszéltek, s amelyet Kosztolányi Arany Hamlet-fordításával egyenlő értékű remekműnek tartott. Egyik ok: Vikár kiválóan beszélte a finn nyelvet! Népdalgyűjtő útjai során — még az utolsó pillanatban — találkozhatott a népi énekesekkel. Megismerhette eredeti életformájukban a finneket. De sorra látogatta Vikár a hazai daltermő tájakat is, hogy a magyar Kalevala mindenben hű visszhangja lehessen az eredetinek. Tehát nem véletlen, hogy a fordítás olyan remekül sikerült, hogy Passzónen Henrik, a helsinki egyetem professzora azt mondhatta róla: ha elveszne az eredeti Kalevala, Vikáréból vissza lehetne fordíttatni finnre. Az európai kultúra robotosa Más munkákkal is bizonyította zseniális nyelvtehetségét, ötvenéves, amikor rászánja magát, hogy elmélyed a grúz nyelvben. Zichy Mihály, a világhírű grafikusművész biztatta erre, aki a grúz nemzeti eposz, a Rusztavelliána orosz kiadásához készített illusztrációkat s ígérte, hogy kölcsönzi azokat a magyar kiadáshoz is. „Megismerkedtem egy olyan idiómával — úja a nagy vállalkozásáról 1930-ban — amelynél semmi hasznát sem vettem az európai nyelvek közül addig megismert mintegy húsz idegen nyelvnek.” Német grúz grammatikából tanult, amiből nem lehetett visszakövetkeztetni a 700 évvel korábbi ősnyelvre, amelyen Rusztavelli beszélt. Végül az eszperantó közvetítésével, egy georgiai tudós segítségével sikerült megvalósítani álmát. Sikeresen ültette át a „francia Ezo- pus”. La Fontaine összes meséit is. Az európai kultúra robotosa volt. Alapítója és vezetője a humanista francia szellemiséget képviselő La Fontaine Irodalmi Társaságnak, amelyben korának leghaladóbb szellemeivel — például József Attilával, Radnóti Miklóssal, Nagy Lajossal és Illyés Gyulával — dolgozhatott együtt. A magyar gyorsírók és az eszperantisták egyik legnagyobb mesterüket tisztelhetik benne. A kiváló etnográfus és fordító, az országgyűlési gyorsíróiroda főnöke, a Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja és főtitkára, a Goethe Társaság alel- nöke, a francia, a finn és a magyar tudományos akadémiák tagja rendkívüli energiával és szerteágazó tehetséggel élete végéig dolgozott. Nem omlott össze, nem keseredett el, amikor egy szőnyegbombázás alkalmával elpusztult a lakása, odavesztek bútorai, kéziratai, műemlékei. A 87 éves tudós Dunavecsén nyomorúságos körülmények között élt; de dolgozott, tervezett! Egyik, Vecsén keltezett, s a Magyar Tudományos Akadémiához írt levelében égy „népünknek való, de mégsem ponyva jellegű” könyvsorozat kiadásának szervezésére buzdít. Listát készít, hogy milyen művek illenének a tervbe. Tánccsoportot és énekkart kíván szervezni új hazájában. Szándéka: ha a háborúnak vége lesz, kiadja majd népdalgyűjtésének tartalmas válogatását. De az annyira óhajtott új világot már nem érhette meg. Betegsége úrrá lesz a nélkülözésektől legyöngült testén. 1945. szeptember 22-én csendesen búcsúzott a világtól. Farkas P. József PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Kassák Lajos művészeti ösztöndíj A Szakszervezetek Országos Tanácsa pályázatot hirdet az 1989/ 1990. évi irodalmi, képző-, ipar- és fotóművészeti ösztöndíj elnyerésére. Az ösztöndíj célja, hogy elősegítse a társadalmi valósághoz kötődő, azt hűen, művészi igénnyel ábrázoló, nemzeti kultúránkat gazdagító értékes alkotások megszületését. Ösztöndíjra pályázhat minden olyan író, költő, kritkus, képző-, ipar- és fotóművész, akinek alkotásai országos lapokban, antológiákban, önálló kötetekben megjelentek, képző-, ipar- és fotóművészeti alkotásaikkal hazai vagy külföldi önálló, illetve csoportos kiállításokon bemutatkoztak és vállalják az ösztöndíj céljával megegyező művek létrehozását. A pályázat életkorhoz nem kötött. Az ösztöndíj elbírálásánál előnyben részesülnek azok az írók, költők, kritikusok, képző-, ipar- és fotóművészek, akik közvetlen kapcsolatot tartanak szakszervezeti szervekkel, munkahelyekkel, valamint amatőr művészeti csoportokkal, szakkörökkel. Ösztöndíjat csak azok a pályázók nyerhetnek, akik az adott esztendőben más ösztöndíjban nem részesültek. Akiknek a kérelmét a korábbi években nem fogadták el, ugyancsak a kiírási kömlmények- nék megfelelően pályázhatnak. A pályázat kiírója a készülő irodalmi pályaművek első kiadási jogát fenntartja kötet, illetve antológia megjelentetésére. Az ösztöndíj időtartama alatt az egyéni kiállításoknál kéijük feltüntetni, hogy az alkotások a SZOT Kassák Lajos művészeti ösztöndijasának munkái. Áz ösztöndíj egy évre — júliustól júniusig — szól, összege havi 7 ezer forint. A SZOT titkársága megosztott ösztöndíjat is adományozhat, melynek összege havi 3500 forint, időtartam egy év. Az ösztöndíj megvonható, ha az érintett erkölcsi magatartása miatt erre érdemtelenné válik vagy vállalt kötelezettségének‘nem tesz eleget. Az ösztöndíj lejártakor a végzett munkáról be kell számolni. A pályázati kérelmeket 1989. április 20-áig a SZOT művelődési osztályán (1415 Budapest VI., Dózsa Gy. út 84/B) lehet benyújtani, amelyeknek tartalmazniuk kell: a pályázó életrajzát, művészeti munkásságának részletes ismertetését, az alkotói tevékenységéről szóló dokumentumokat (fotómásolat, katalógus, tervrajz stb.), az ösztöndíj időtartama alatt megalkotandó műre vagy művekre vonatkozó tervet, részletes munkátervet. Áz ösztöndíj odaítéléséről — az e célra alakult bizottság javaslatának figyelembevételével —-a SZOT titkársága dönt. A döntésről a pályázók 1989i június 30-áig értesülnek. Zajos csend „Száz év múlva senki sem emlékszik már a Beatlesre, de Yo- ko Onót senki sem foga elfelejteni” mondta az egyik kritikus a Whitney Múzeumban rendezett kiállítás megnyitója után, New Yorkban. Ha valaki nem tudná, kicsoda Yoko Ono, gondoljon John Lennonra, akinek élettársa volt, amíg élt a hajdani Beatles-tag. A tárlat, bizonyos szempontból, zavarba ejtő. A kiállított 13 tárgy és a 6 filmalkotás a kritika szerint tág teret nyit a fantázia szabad szárnyalásának, Amikor megkérdezték „Amerika leggazdagabb özvegyét” — így a sajtó - , hogy mégis mire gondolt az ihlet szent hevületeben például a Nagy kanál című kompozíció, vagy a Kép szövegekkel és kalapáccsal című opus Összeállításánál, a következőképpen nyilatkozott: „Bárkinek jogában áll bárminek tartania magát Én a . zűrzavar művésze vagyok.” Egyúttal azt is elárulta, hogy amin most dolgozik, annak témája a csend. A műértő világ máris kíváncsisággá) várja, hogyan akasztják majd a terem falára. • Két festmény az Utókép a szemhéj mögött című sorozatból. (Gaál Béla felvételei) TÁRLATNAPLÓ Keserű Ilona festményei A Kecskeméti Tavaszi Napok rendezvényeihez kapcsolódva nyílt meg a napokban Keserű Ilona festőművész kiállítása a Kecskeméti Képtár emeleti kiállítótermében. Az anyag egyik része a díszteremben kapott helyet, sőt, rendhagyó módon kifejezetten e terembe készült. (A megnyitót megelőző hétvégén Keserű Ilona tervei alapján és személyes irányításával növendékei: a pécsi tanárképző főiskola másodéves hallgatói vállalták az elemek megfestését követő helyszíni összeállítást.) A terem teljes padlóját kitöltő, monumentális színes sikkompozíció — mint a terem falán függő, néhány soros eligazításban olvasható — a magyar szecesszió mesterei iránti tiszteletadásként készült. Maga a mű csak egyetlen mester konkrét inspirációját viseli magán: Márkus Géza egykori tervrajzai alapján született. Pontosabban Márkus egy bizonyos, a Zsolnay Porcelángyárhoz kötődő épületdísz-formatervét transzponálta át Keserű Ilona a kecskeméti szecessziós díszterem padlózatára. A vendégkönyvben „mágikus” jelzővel is illetett, valóban lenyűgöző hatású kompozíció elemei a lehető legegyszerűbbek: a parkettalapok méretére vágott, megfestett, erős papírszeletek. (Származási helyük a kecskeméti Petőfi Nyomda, ahol a már hulladéknak számító papírt vágták méretre, majd festették, nemesítették meg a felhasználók.) Ezeket illesztették némiképp át- költött, organikus szecessziós — de tulajdonképpen Keserű Ilona világával is rokonítható — formákká a kivitelezők. Kiegészítő elemei a gombóccá gyúrt fehér papírlabdacsok és a felületet gazdagító kerek, négyzet és téglalap alakú tükörfelületek, melyek szándé• Padlókép (Lent) kosán ismétlik, beépítik a terem eredeti szecessziós motívumait is. A szín- és formavilágában egyaránt sok részletszépséget tartogató padlókép nemcsak az ajtón belépve feltáruló teljes egészében, de kisebb egységenként is szemrevételezhető, ugyanis a tervező a képmezőbe' egy kétparkettányi szélességű gyalogösvényt is belekomponált. így a látogató keresztül-kasul bejárhatja a hatalmas felület minden négyzetméterét, s közelről tanulmányozhatja az ismétlések, tükrözések részleteit, a teljes, együtt lélegző rendszer absztrakt építőköveit. A pávás terem meglepetéséhez Keserű Ilona saját hagyományait folytató festményei között vezet az út. Ezek elsősorban hagyományos síkkompozíciók, de helyet kap közöttük egy vászonból „domborított” varrt-festett plasztika is. Utókép a szemhéj mögött című sorozatának most látható darabjai — a címhez hűen — a látás fiziológiai folyamatait, jelenségeit írják át, emelik festménnyé. Ezek ürügyén, illetve ezek segítségével ismerkedhetünk meg az organikus gyökerű, teljesen szuverén képi világ lényeges, több mint két évtizedes munkával kikísérletezett építőelemeivel, konstrukciós rendszerével. A képek sajátos helyiértékeinek megfelelően jelennek meg a minden korszakban nagy szerepet játszó ívelt formák, hullámvonalak, a sokféle változatban megjelenő absztrakt motívumok, a sokféleképpen ismételt, ritmizált és tükrözött szerkezetek. Képein, sajátos plasztikáin legalábbis ilyen nagy szerepet kapnak a színek is. A színproblémákra minden alkotói korszakában .különösen érzékeny festőművésznő a most kiállított (1985—88 között készült) legújabb munkáin még konkrétabbá, ha úgy tetszik: „fiziológiaibbá” teszi az egész problematikát azzal, hogy elvont, elméleti kérdésfeltevések helyett visszacsatolja az egész gondolat- és kísérletkört magának a látásnak az érzéki valóságához. A forma- és színellentétekkel lenyűgözően bánó alkotóművész egy dinamikus, ragyogó, a tisztánlátás bölcsességével is megajándékozó festői világba vezeti be a látogatót. A kiállítás június 4-éig tekinthető meg. K. J. mm • * ■ T-T atdthf rAlK IV-JJN* A fairtókat most átvitt értelemben használom, de persze ténylegesen is. Fairtók nemzedéke nőtt fel fél évszázad alatt. Az első büszke fairtók már a temetőben vannak, vagy nyugdíjasként, elégedetten nézhetik szorgos kezük munkáját, a sívó pusztaságot. Látom odalent a rettentő lakótelep szürke tömbjeit, ahonnan sikerült elmenekülnöm, és látom a szomszéd telket, melyet letarolt egy ügyeskedő újgazdag, pedig ott gazdag gyümölcsös volt, dús fák és bokrok, több élet munkájával nőttek, a földgyalu néhány óra alatt örökre végzett velük. Az ügyeskedő már árulja a telket, tízszer annyiért, biztosan ismeri újgazdagék ízlését: igy szép, kopáran, lehet betonozni. Ezeknek a fairtók- nak az istene a beton, megfigyeltem, valami új vallás indult itt el a hatvanas években, s a rituális szertartás lényege maga a betonozás művelete. A sivár lelkek egyetlen önkifejezése lehet maga a művelet és az anyag. Ezek a fairtók építettek „szocialista” iparvárosokat, ezek szennyezték és szennyezik a magyar tájat, ezek szavaznak a vízlépcsőre, és ők akarják betonfalak közé szorítani, amit még lehet, amíg nem késő. A fairtók gyermekeinek már ez a világ az örökségük, fel sem tűnik nekik, hogy emberszabású épületeket, utcákat, tájakat szinte csak a képernyőn látnak, leginkább Hegyeshalmon túlról. Mert amikor nyugati útról hazaérkezünk, még egyenlőtlenül fejlesztett „fővárosunkba” is, szinte megüt a rettentő szürkeség, a sötétség és a piszok, por és füst. És persze a lárma. Nem állítom én, hogy csak ilyen ez az ország, s csak ilyen lehetne. Hiszen akkor nem itt élnék, nem húzna haza bárhonnan is. Vannak még gyönyörű tájai, fasorai, épületei, s főleg emberi arcai, melyeket nem sikerült lerombolniuk az intézményes és magánjellegű fairtóknak, akik mindig a közérdekre hivatkozna^, de úgy,, hogy a. közösségtől lopták felhatalmazásukat, és saját féltve őrzött tulajdonukat is. Könnyű lenne mármost azt állítani, hogy ezek a fairtók mind gonosz emberek. Nem ilyen egyszerű a dolog. Sokan közülük nem tudják, hogy ők is fairtók. Sokan közülük azt hiszik, ennek így kellett, így kell lennie, ilyen egyenruhás házak, ilyen kopár világ illik a közösségi társadalomhoz, a szocializmushoz. Igaz, a fairtók többsége saját otthona, villája, üdülője körül feltehetőleg nem ilyen szigorú. Akik a gyönyörű fasorokat kivágatták, saját kertjükben dédelgetik a facsemetét is. Ákik a Nemzeti Színház bontását eltervezték, bizonyára fényűző körülmények között élnek, s nem ülnek ki a pihenőpadra a színház helyén keletkezett csúf térségen. Á fairtók legnagyobb bűne nem is lelketlen, önző, ostoba munkálkodásuk. Hanem hogy mindannyiunkból sikerült többé-kevésbé fairtót, vagy cinkosan hallgatót nevelniük. És az új, nemes facsemeték igen lassan nőnek. Remélem, a fairtók nemzedékei nem fognak gyönyörködni bennük. Szentmihályi Szabó Péter Szellemi export a gyógyszer- gyárból A magyar gyógyszeripar szellemi exportjának 86 százaléka egy vállalattól, a Kőbányai Gyógyszerárugyárból származik. A vállalat idén mintegy 14 millió dollár bevételre számít eredeti, új készítményeik licencének, illetve már ismert termékeik gyártási eljárásának külföldi értékesítéséből, valamint a különféle kutatás-fejlesztési együttműködési megállapodásokból. Tavaly 12,5 millió dollár bevételre tettek szert szellemi export révén. A kőbányai gyár szellemi exportja az elmúlt öt évben árukivitelével azonos, vagy annál is nagyobb mértékben nőtt. Ezek az eredmények abból adódnak, hogy a vállalat évek óta jelentős pénzeszközöket koncentrál kutatási-fejlesztési tevékenységekre, s azon belül is eredeti új készítmények kifejlesztésére; összességében árbevételének 6-7 százalékát fordítja kutatásokra. Az erőfeszítések eredménye: kétévente átlag három új gyógyszerrel jelennek meg. A vállalat szellemi exportjának túlnyomó részét — 95 százalékát — az iparilag fejlett országokkal bonyolítja le. Legnagyobb partnerük Japán, ahol jelenleg 6 nagy ceggel állnak kapcsolatban. Üzleti szálak kötik a vállalatot amerikai, belga, olasz és görög cégekhez is. A szellemi export — azon kívül, hogy a vállalat presztízsét számottevően növeli a külpiacokon — további haszonnal jár; a szellemi termékek értékesítése sokszor áruszállításokkal is egybekapcsolódik, sőt a gyár olyan kiilföldi készítmények licencéhez is hozzájárulhat, amelyeket általában nem szoktak eladni, vagy ha mégis, akkor igen kémény feltételekhez kötik az üzletet.
