Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-27 / 98. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. április 27. A Tl/ÍJTC VFfí F /V huszonhárom áfész, egy közös vállalat — az Alföld Kereskedelmi Vállalat 1 kjäßl^l t — működik, amelyeknek több mint 120 ezer tagja van. Az elmúlt évben az árbevétel megközelítette a 13 milliárd forintot, amely a megye kiskereskedelmi forgalmának mintegy 34 százaléka. A huszonkét takarékszövetkezetnek — amelyeknek 141 ezer tagja van — 5,5 milliárd betétállománya volt, és 1,8 milliárd forintot kölcsönöztek. Az 52 lakás- és garázsszövetkezetnek 15 ezer tagja van, nyolc és fél ezer lakás és majdem négyezer garázs felett rendelkeznek. A megyében tehát minden negyedik ember szövetkezeti tag. Arra kértük Erdélyi Ignácot, a Mészöv titkárát, tájékoztassa olvasóinkat a szövetkezetek helyzetéről. HOGYAN LEHET OLCSÓN ÉPÍTKEZNI? Belga | rabszolga-kereskedők ” A szövetkezeti tag legyen tulajdonos Beszélgetés Erdélyi Ignáccal, a Mészöv titkárával — Mit tart a legfontosabbnak a múlt évből? — Elmondhatjuk — és ez nem lebecsülendő | hogy a mozgalom megáll a saját Iában, amit bizonyít, hogy nem volt veszteséges áfész vagy takarékszövetkezet. Azt sem vethetik a szemünkre, hogy állami támogatásból élünk meg. A áfészek hatékonysági mutatóik tekintetében továbbra is ott vannak az országos mezőny első harmadában. A takarékszövetkezetek nyeresége jelentősen növekedett, igaz, erre a kedvező körülmények is jótékony hatással voltak. A megyei lakossági betétállományukat a takarékszövetkezetek tovább növelték. Az új körülmények a lakásszövetkezeteket is érintették. Ezek új gondokat, ugyanakkor új lehetőségeket is jelentenek. A lakásszövetkezeti keretekben történő építkezés több év óta tartó, csökkenése megállt. Javult a felújítások tervszerűsége. Megjelent ebben az ágazatban is a vállalkozási hitel, a szorosan vett alaptevékenység mellett kibontakozóban vannak bizonyos szolgáltatások is, amelyek minőségi többletet jelentenek a tagoknak. Ilyen a nyugdíjasházi szolgáltatások Kecskeméten és Baján, kábeltévé-hálózatra való csatlakozás, új típusú biztosítás megkötése a szövetkezeti lakásokra is. Vitáztunk a társasági törvényről, a szövetkezetek és intézményeik megújításáról. Eredmények is születtek, s úgy tűnik, hogy végre összefogás révén lét-, rejön a takarékszövetkezetek közös bankja, amely segíteni tudja a vállalkozó jellegű tevékenységet. — Milyen körülmények határozzák meg a szövetkezeti mozgalmat? — Látok aggasztó gazdasági gondokat, szokatlanul nagy társadalmi mozgást és úgy is mondhatnám, hogy politikai hullámverést. Képletesen szólva, egy hullámzó vízen kell a szövetkezet hajóját kormányozni, navigálni egy biztonságot nyújtó rév felé. Ennek — mármint a révbejutásnak — akkor van leginkább esélye, ha kölcsönös bizalom alapján, nyílt eszmecserével tesszük dolgainkat. Úgy vélem és remélem, hogy a szövetkezeti mozgalom a magyar fejlődés progresszív szereplője jelenleg is, és a továbbiakban is az marad. — Amit elmondott, így igaz, de szűkítsük le a ma reális közgazdasági lehetőségekre, körülményekre. Mire kell összpontosítaniuk? — Az 1989. évi népgazdasági terv és költségvetés — az ismert nagy viták közepette'-— a stabilizációs erőfeszítések jegyében született meg. A nulla növekedés, tetemes inflációs előirányzat magas kamatszintek, reáljövedelem- és reálbércsökkenés jellemezte ezt a tervet. Az embernek az az érzése, Tiogy végeredményben mindegyik jövedelemtulajdonos elégedetlen, mert a lakosság háborog a magas infláció, az áremelések miatt, a vállalatok és szövetkezetek nem tartják elégségesnek a mozgástér bővülését és a költségvetés is súlyos gondokkal küszködik. Mindannyian tudtuk, hogy a gazdaság, új pályára állítása nem megy konfliktusok nélkül. Hangoztattuk is, hogy ezeket fel kell vállalni, csak amikor nyakunkon vannak a konfliktusok, nehezen kezeljük őket. Hogy kellően bölcs volt-e a kormány, amikor a terheket így, lényegében az egész lakosságra és a gazdálkodó szférára kiterítve osztotta meg, ezen lehet vitatkozni, s az idő fogja majd igazolni vagy kritizálni ezeket a döntéseket. Figyelmünket inkább arra fordítjuk, hogy a népgazdasági kilátások alapján szövetkezeteink számára milyen következtetések adódnak. — Az új, a megváltozott gazdasági környezet milyen kényszerű helyzetet teremtett a szövetkezeti mozgalom számára? A fogyasztási szövetkezetek dilemma előtt állnak: vajon együtt tart- ható-e a jelenlegi keretekben az a széles kereskedelmi és más gazdasági tevékenység, amelyet ma végeznek. Piac- gazdaságban is a szövetkezetek fő feladata a napi közszükségleti cikkek iránti igények kielégítése, a háztartási, fogyasztási szolgáltatások szervezése, az élelmiszer-termelés, -feldolgozás, értékesítés és az exportárualap előállítása. A takarékszövetkezetek is új helyzetbe kerültek ebben az évben: megdrágult a betét, s ebből adódóan azokon a helyeken, ahol a nagy kamatú kölcsönök iránt nincs igény, kérdésessé válhat, hogy a kamatrésekből keletkezik-e annyi jövedelem, ami a költségeket fedezi, illetve ezen túl marad-e nyereség? A most megalakulóban lévő Közös Takarékszövetkezeti Részvénytársaság — remélhetőleg — a takarékszövetkezetek számára további mozgásteret ad, és ez új jövedelmek forrása lehet. Legalábbis ebben reménykedünk. A lakásszövetkezetek tekintetében több új rendelet született, ami bizonyos mértékben, bár nem kellően, növeli a mozgást. — Miben látja a szövetkezeti mozgalom célját, önállóságát, az állammal való viszonyát? — Az átállás kapcsán, ha jelszót kellene mondanom, azt úgy fogalmaznám meg, hogy „tulajdonközeiben a szövetkezeti tagot”. Kiindulópont, hogy a szövetkezet tulajdonosa nem lehet más, mint a szövetkezetét létrehozó tag (természetesen ideértendő a szövetkezettel munkaviszonyban álló szövetkezeti tag is). Mindjárt az egyik leglényegesebb kérdés, hogyan alakuljon az állam és a szövetkezet viszonya? A szövetkezetekben nagy erő van, sok a lehetőség az új szövetkezeti formákban is. Ezek kihasználása viszont új megközelítést igényel. Alapkérdés a jogi és a közgazdasági szabályozás valamennyi területén, a tulajdonos, az alapító döntési és mozgási szabadságának kiteljesedése. Az állam az akaratát a közgazdasági szabályozórendszeren keresztül érvényesítse, legyen verseny- és szektorsemleges, tevékenységi alapra épüljön. Az állam mint közhatalom, váljon el a vállalkozási szférától. A szövetkezeti gazdálkodás konkrét kérdéseibe sem direkt, sem indirekt módon ne avatkozzon bele. Amennyiben a szövetkezet adózási kötelezettségének eleget tett, a jövedelem felhasználásáról a tagság önrendelkezési joga, önkormányzati platform alapján döntsön. — A Mészöv hogyan védi, védheti a szövetkezetek érdekeit? — A Mészöv aktívan kívánja szolgálni a szövetkezetek érdekeit. Tudjuk, ehhez megújuló és vállalkozó érdek- képviselet kell. A továbblépés irányát és módját a létrehozó szövetkezetek határb'zzák rtleg. A1 megyei,érdek képviselet letéteményese a testület, a szövetkezet küldöttei, tehát a Mészöv. Ezt azért hangsúlyozom, mert többen hajlamosak a megyei érdekképviseletet az apparátussal összekeverni. Érdekképviselet természetesen kell, hiszen napjainkban elemi erővel kerülnek felszínre az érdekek. Ha már az érdekkifejeződésnek megvan a gyakorlata azt újragondolva — a kor követelményeinek megfelelően — új sínpárra állítani. Azt is megemlítem, hogy nem tudok elképzelni olyan érdekképviseletet, amely mindenkinek személy szerint megfelelő. Remélem és hiszem, hogy létrejöhet egy olyan érdekképviselet, ami a többségnek jó és elfogadható, és így összhatásában a mozgalom érdekeit képviseli. Gémes Gábor Gazdasági hírek információk KEVESEBB A GABONA A KGST-BEN A Neue Zürcher Zeitung című svájci lap szerint a kedvezőtlen időjárás miatt az 1988-as gabonatermés a KGST- országokban 5 százalékkal, valamivel 300 millió tonna alá csökkent. A fő gabonaimportőrök =1 a Szovjetunió, az'NDK és Lengyelország — ennek ellenére valószínűleg nem bővítik számottevően nyugati vásárlásaikat, mert az erősen megemelkedett gabonaárak folytán nem engedhetik meg maguknak, hogy jelentős devizaösszegeket fordítsanak e célra. Különösen súlyos probléma ez a Szovjetunió számára, amely évente mintegy 30 millió tonna gabonát vásárol. A kelet-európai kommunista országok közül =1 véli a cikk szerzője — csupán Jugoszlávia és Magyarország profitálhat a magas árakból. Jugoszlávia tavalyelőtt még búzaimportra kényszerült, 1989-ben már búzát adhat el. Magyarország az 1988- as rekord búzatermésnek köszönhetően 2 millió tonnára hozhatja fel exportját. KELL-E VADÁSZATI TÖRVÉNY? Hazánkban, kétezer a hivatásos,’ 39 500 a sportvadászok száma, és több mint 22 ezer vadászati engedélyt adtak ki külföldi állampolgárok részére. Tavaly á vadászatból származó árbevétel meghaladta a 7,6 milliárd forintot, a nyereség 536 millió forint volt, a vadkár miatti kiadások 144 milliót tettek ki. Ezek az adatok a parlament agrár- szektorának április elejei ülésén hangzottak el, ahol a vadgazdálkodási és vadászati törvénytervezet új változatáról szavaztak. Az egyik képviselő véleménye szerint nem valószínű, hogy a tervezet még az idén az Országgyűlés elé kerül, mivel további parlamenti vitákra és tárcaközi egyeztetésekre vár, amelyek hosszabb időt vesznek igénybe. Az ülésen a képviselők véleménye erősen megosztott volt abban, szükség van-e egyáltalán külön vadászati törvényre. Végül mégis a MÉM-javaslat „B” változatát fogadták el, amely külön, a földtörvényeken kívül szabályozza a vadgazdálkodást. ERDŐIRTÁS ÉS SZEGÉNYSÉG Évente minimálisan 12 millió hektárral csökken a világ erdőterülete. Az esőerdőknek szerte a világon már mintegy 40 százaléka elpusztult. Napjainkban rendkívül fenyegetett helyzetben van a Föld legnagyobb összefüggő erdőövezete, az Amazonas vidéke. Az erdőirtási folyamat súlyos ökológiai hatásokkal jár. Az őserdők talaján rendszerint csak néhány évig lehet legelőgazdálkodást vagy szántóföldi növénytermesztést folytatni, azután a talajok tápanyagszegénysége és az erózió következtében a terméshozamok majdnem nullára csökkennek. A Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap elnökének véleménye szerint az erdó- pusztulásnak nemcsak az iparosítás az oka, hanem a szegénység is. A világ legszegényebbjei — több mint félmilliárd emberről van szó egyszerűen rákényszerülnek arra, hogy kivonjanak a talajból mindent, amit csak nyújtani tud, de nem adnak neki vissza semmit. Idriss Jazairy elnök szerint illúzió azt hinni, hogy a szegénység leküzdése nélkül bár- hol a világon sikerül megóvnunk a környezetet, beleértve erdeinket is. A BRIT TŐKÉSEK ELSÁPADNÁNAK A The Daily Telegraph című angol lapban nem éppen elragadtatott cikk jelent meg hazánkról. A szerző, Neil Collins szerint a legedzettebb tőkések is belesápadnának, ha szembetalálnák magukat néhány magyar statisztikai adattal: a (hivatalosan) 17 százalékos inflációval, a gazdasági pangással, az egy főre jutó keményvaluta-adósság- gal, amely 1700 dollár, a legmagasabb a világon. Az angol újságíró kaotikusnak nevezi bankrendszerünket, és úgy véli, kevés magyar vállalat van olyan állapotban, hogy a hagyományos értékmérés bármely mércéje alkalmazható lenne rá. De azért vannak pozitív tényezők, például az, hogy „a magyarok tanult, jól képzett emberek, homogén nép, amelynek munkaideje és fizetése közelebb van az ázsiai, mint az európai szinthez”. Ez utóbbi a külföldi befektetőknek bizonyára pozitív tény, de nekünk, „bennszülötteknek” igencsak szomorú! (az ötlet nyomán) KAMARAI TÁRGYALÁSOK BÁCS-KISKUNBAN Nemrégiben megalakult a Magyar Mezőgazdasági Kamara országos előkészítő bizottsága, amelyben minden Stephane Steiner, a belgiumi Charle- roi-ban megjelenő La Nouvelle Gazette munkatársa január 27-én este hazaindult a szerkesztőségből és többé senki sem látta. A nyomozás annyit megállapított, hogy a 26 éves fiatalembert elrabolták, autóját a mons-i pályaudvaron találták meg, benne vérnyomokkal. Néhány napja szomorú bizonyosság: az újságírót meggyilkolták, holttestét feltehetően savfürdőben emésztették el és ami maradt, valószínűleg egy építkezésen betontömbbe öntötték — azóta is keresik.■ A bűnügyi történet váratlan következménye: kitűnt, hogy Belgiumban az építőipari munkaerőpiacot valóságos' maffia kerítette hatalmába. Néhány napja a rendőrségen jelentkezett ugyanis annak a csoportnak az egyik bűnbánó tagja, amely azon az estén elrabolta a férfit, s elmondta: az áldozatot egy szándékos koccanás révén előbb megállásra kényszerítették, majd saját autóján egy elhagyott helyre vitték, s ott a csoport egyik tagja, egy török, golyót eresztett a fejébe. (Az illető gyorsan elhagyta az országot, de Olaszországban, más ügyben, letartóztatták). A magát feladó férfi nem tudta, hogy ez lesz az expedíció vége: azt hitte, hogy „csak” meg fogják verni valakinek a megbízásából az újságírót. Megnevezte társait is, azokat a rendőrség őrizetbe vette. Közös jellemzőjük: valamennyien „rabszolga-kereskedők” voltak. Azóta a belga sajtóban, szünet nélkül új részletek látnak napvilágot erről a maffiáról, amely, úgy tűnik, korlátlanul uralkodik a nagy építkezéseken. A munkaközvetítők „rabszolga-kereskedésének” mechanizmusa egyszerű. A nagy állami rendeléseket megpályázó vállalkozók nem saját alkalmazottaikkal dolgoznak, hanem bérlik őket. A „rabszolga-kereskedő” megbízottja bejegyez egy munkaközvetítő céget, ez alkalmazza és fizeti a munkásokat — csak éppen az államnak nem utalja át a társadalombiztosítási és egyéb járadékokat. Mire a dolog néhány hónap múlva kiderül, a megbízott eltűnik (általában külföldre), a cég csődbemegy, a „rabszolga-kereskedő” egy új megbízottal új munkaközvetítő céget alapít; kezdődik minden elölről. A fővállalkozó így olcsóbban jut munkaerőhöz, a munkások jobban keresnek, csak az állam, s így az adófizető jár rosszul (rendszerint a csődbement vállalat alkalmazottait is kártalanítani kell). A rendszer kialakulását azonban az állam is elősegítette azzal, hogy a nagy építkezéseken a legolcsóbb pályázónak adott megbízásokat, holott nyilvánvaló, hogy szabályosan fizetett munkaerővel nem lehetne versenyképes az ilyen cég. A szakszervezetek és az állami hatóságok tehetetlenek — a maffia jól szervezett, kiválóan ismeri a törvényeket, és ha valaki megpróbál kitörni a gépezetből, nem kap munkát, illetve meggyűlhet a baja a „rabszolgá- kereskedők” testőreivel. Az utóbbiak révén e maffia a közönséges bűnözéshez kapcsolódik — Steiner meggyilkolása éppen ezt bizonyította. 1984-ben egyszer már vizsgálat folyt az építőipari maffia ellen Belgiumban. Akkor megállapították, hogy tevékenységük 27 milliárd frank kárt okozott az államnak, ennyi adó és társadalombiztosítási járadék maradt ki. Ma feltehetően még erősebbek és szervezettebbek. Legalább harminc társaságot gyanúsítanak azzal, hogy az illegális praktikák részese — de ezt csak akkor lehet bizonyítani, amikor bizonyítani lehet, hogy nem fizetnek az államnak! Addigra viszont már el is párolognak. Az illetékes belga minisztériumokban a sajtó jelentései szerint lázas tanácskozás folyik — egyelőre még nem találták meg az ellenszert. Amint az sem világos, hogy ki és miért rendelte meg az építőipari maffiától Steiner kivégzését. Baracs Dénes (Brüsszel) Madonna helyett Sophia Aki New Yorkba érkezik, azt a sza» badságszobor fogadja. Aki Pozzuoli felől közelíti Nápolyi, Sophia Lorenncl fogja szembetalálni magat. „A szobrot bronzból készítem, mert ez állja legjobban az idők viszontagságait” — nyilatkozta az alkotó. Azt is elmondta, hogy nem volt könnyű kiválasztani a művésznő igazi arcát, hiszen a szerepeiből különféle Sophia-kép tárult elé. Vagyis ez utóbbi felismerés ellentmond a szobrász anyagválasztási indítékának, Sophia Loren igazi szobrát ugyanis a film teremtette meg, ahogy mondani szokták, ércnél maradandóbban. A műpártolás a gazdagok privilégiuma. A földcsuszamlás sújtotta Pozzuoli pedig nem vonzza a pénzembereket. Ezért a városi hatóság népszavazással kérdezte meg a lakosságot, hogy támogatná-e a költséges szoborállítást? A referendum egyértelmű választ adott: 15 ezer szavazó 78 százaléka egyetértett azzal, hogy a kikötőben felállítsák „a város szülöttének, az olasz film nagykövetének a szobrát.” Ez a döntés némi elégtételt jelentett a szobrásznak is, egy korábbi tervét ugyanis egyszemélyű döntéssel lesöpörte egy püspök. Nem engedte meg, hogy az abruzzok egyik falujában szobrot állítsanak a község „nagy szülöttének”, Madonnának. Jóllehet ez a Madonna nem azonos az égi Madonnával, a püspök egyszerűen obszcén- nek minositette az énekesnő bikinis szobortervét. Mindezek után érthető, ha a művész arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen milyen is lesz Sophia Loren bronzszobra, lakonikusan így válaszolt: „Egy biztos, teljesen felöltöztetem.” megyéből egy-egy szakember is részt vesz mint összekötő. Az elképzelések szerint a kamara alulról szerveződő, megyei és területi szervekből épülne fel, az érdekvédelem, érdekegyeztetés és a szakmai szolgáltatás hármas feladatát ellátva. A szervezés, illetve szerveződés Bács-Kiskun megyében is megkezdődött, de úgy tűnik, nem egykönnyen rajzolódnak ki az erővonalak. Az ügy érdekében ugyanis meg kell még nyerni — az állami gazdaságokon kívül ■— a termelőszövetkezeteket, az élelmiszer- ipari vállalatokat és az ágazattal kapcsolatban álló kereskedelmi szervezeteket is. A kamara létrehozásának szorgalmazói úgy vélik, új érdekvédelmi szervezetet igazán csak akkor érdemes alapítani, ha az felöleli az egész élelmiszer-gazdaságot. Bács-Kiskun megyében az érintettek előreláthatólag május közepén ülnek tárgyalóasztalhoz. NEM VESZIK A SZALÁMIT A Bácskai Húsipari Közös Vállalat az év elején új boltokat hyitott, és újabb vevőket nyert meg, elsősorban Budapesten. A Baján működő Bács- húsnál ezért nem tapasztaltak a belföldi értékesítésben jelentősebb visszaesést, legalábbis ami a húst illeti. A hús és a húskészítmények forgalma mindössze öt százalékkal csökkent a tavalyi eladásokhoz képest, az úgynevezett száraz árué viszont 40 százalékkal! Az egyre vékonyabb pénzű vásárlók tehát főleg a kolbászokról és szalámikról mondtak le a háztartási egyensúly megőrzésének érdekében. Mivel pótolják ezt a tételt — hiszen például már a sajtféléknek is igen borsos az ára —, azt a húsipari üzemben nem tudják, ők egyelőre annak örülnek, hogy a darabolt sertéshúsnak változatlanul jó nyugaton a piaca. így a belső fogyasztás mérséklődését ellensúlyozza az export növekedése. A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA Könyvkiadóink egymás után jelentetik meg az újabb és újabb krimiket. Az újdonságok között szép számmal vannak elsőkötetes vidéki írók, s kezdjük megszokni, egyre több közöttük a nő. B. T. elsőkötetes Mortimer álnevet választva adta le közlésre az Origopress- nek Randevú a Halál Angyalával című krimijét. Philippe d’Anville már kamaszkorában kitűnt a többiek közül; magas, jóképű, szőke fiú volt, akire a nők hamar felfigyeltek, de őt elsősorban a fiúk érdekelték, Apja aggódva igyekezett minél több elfoglaltságot találni gyermekének, eredménytelenül. Philippe angyali külseje mögött sátán bújt meg. Bár a nőkkel való kapcsolatában is kedvét lelte, gyűlölte őket. Első áldozata — jóformán még gyermekként a mostohaanyja volt —, akit közvetlenül apja halála után egy kifutófiúval ért tetten, amikor hazaosont az iskolából, s mindkettőjükkel könyörtelenül végzett. Az egyetemi éveket Párizsban töltötte, egy olasz egyetemi társával élt együtt, de különös figyelmet szentelt a fiatal, gyászba öltözött nőknek, tudatosan kereste a velük való ismeretséget. Majd rövid idő után — lehetőleg a természet lágy ölén — könyörtelenül megfojtotta őket. Miért ült odaadás és áhítat a rettegett fojtogató valamennyi áldozatának arcan? Démoni adottságokkal rendelkezett a gyilkos, vagy csupán- kiváló pszichikai érzékkel? Milyen szálák fűzték az omladozó kastély XVIII. századi kísérteiéhez? Kapcsolódik-e az ügyhöz a kíváncsi kamaszlány s a homoszexuális olasz fiú rejtélyes halála? Hátborzongató, változatos fordulatokban bővelkedő, igényesen megírt krimi B. T. első könyve. FOLYÓIRAT Jelző, 1989/4. ..... az új-régi, a megújult, de a nemzeti tradíciókból táplálkozó politikai kultúra csak egy Európa-tudat lehel, amely felerősítve tartalmazza a nemzet európai elkötelezettségét és az európai integrációkhoz való felzárkózás igényét, egy európai hitvallást.” így zárja Nein kiskorú a nép című vitaindító írását Ágh Attila, a magyar szakszervezetek elméleti, társadalom- és szakszervezet-politikai folyóiratának, a Jel- zőjjekjegújabb, 4.,számában-».., ; A mindennapi kultúráról már hószj- szaí>b,Jjfeje folytatót) -vj/a, legfrissebb állomásaként Dura László az egri tanárképző főiskolán szervezett ankétről számol be Penzum és asszociációk címmel. Társadalmunk szerkezete a 80-as években. Ez volt a gödöllői országos elméleti tanácskozás fő vopala, s ez a címe Oz János összefoglalójának is. A könyvszemle rovatban ezúttal Papp Zsolt Kormetszetek című kötetét ajánlja Kerékgyártó István. A Jelző 1989/4. számának külső megjelenítését néhány igazán színvonalas illusztráció — köztük Szappanos István kecskeméti képzőművész metszete — teszi esztétikussá. KIÁLLÍTÁS Koczka István fotói Etűdök címmel Koczka István fotóit láthatják az érdeklődők holnaptól a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban. Dr. Tóth Károly, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója 14 órakor nyitja meg a 64 színes fotót bemutató tárlatot. Portrék, táj- és szo- ciofotók egyaránt találhatók az „etűdök” között, melyek közös ismérvét az alkotó egyetlen szóval foglalta össze: szépek. Szándékuk csupán a gyönyörködtetés, az esztétikai örömszerzés. Ezt pedig —| hol a részletek bemutatásával, hol pedig a technikai fogások magas színvonalával — teljesítik. A kiállítást május 15-éig, kedd kivételéve), naponta 10—13 és 14—18 óráig tekinthetik meg az érdeklődők. • Roc/.ku lsl\án: t igán) madonna
