Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-24 / 95. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. április 24. Ásatás Rudabányán Egy kultúratisztelő 5 polgár Márai Sándor, aki nemrég a távoli San Diegóban önkezével vetett véget életének,‘századunk egyik legkiválóbb elbeszélője volt. Nyolcvankilenc esztendeje született Kassán, régi szepessé- gi polgárcsaládból, amely korábban közismert jogászokkal büszkélkedhe- . tett. Budapesten és Németországban végezte egyetemi tanulmányait, majd ' az újságíró pályát választotta. A húszas években hosszabb ideig Párizsban élt: a francia fővároshoz szinte olyan szeretettel ragaszkodott, mint szülővárosához. írói pályáját versekkel kezdte, első prózai műveiben ifjúságának mozgalmas világáról, főként párizsi élményeiről számolt be. Gyorsan vált népszerű íróvá: érzékeny emberismerettel adott számot a lélek benső világáról, gazdag műveltség birtokában szólt az európai és magyar hagyományokról, egyszerre érzékletes és intellektuális elbeszélő nyelve pedig’nemcsak a vájtfülűeket hódította meg, hanem a szélesebb körű olvasóközönséget is. A harmincas évek magyar elbeszélő irodalmának egyik vezető műfaja az az önéletírás volt, amely a személyes beszámolón túl megvilágította a magyar élet valamely nagy területét is. Az önéletrajzok egyben szociográfiai tanulmányok voltak, s azzal a szándékkal készültek, hogy előkészítsék vagy éppen kikényszeritsék a társadalmi változásokat. Általában a fellépő népi mozgalom, ritkábban a yidéki értelmiség képviselői szólaltak meg ennek az irodalmi áramlatnak a révén. Márai nevezetes munkája: az Egy polgár vallomásai ugyancsak ennek az irányzatnak a része volt, csak éppen a magyar polgár önvizsgálatát végezte el. Régi nagy értékek rögzítésére vállalkozott, ilyen volt a megbízhatóság, a szorgalom,, a tudás, és legfőként a család, amely a polgári élet természetes kereteként fogta össze ezeket az értékeket. Márai nem csak rögzítette a polgárság történelmi múltja során felhalmozott szellemi és erkölcsi javakat, búcsút is vett tőlük, abban a meggyőződésben, hogy a huszadik század világa elutasítja a polgárság értékeit. A számvetésnek ez az elé- gikus hangulata szőtte át az Idegen emberek, Féltékenyek vagy A gyertyák csonkig égnek című regényeit. Márai elutasította azt az erőszakot, amely mindinkább eluralkodott Európában; s az európai szellemiség nagy hagyományait: a toleranciát, az egyéniség és a kultúra tiszteletét állította szembe a háborúval és a fasizmussal. Sértődöttek című nagyregénye, amelynek harmadik kötete csak nemrégiben jelent meg, a régi klasszikus Európát búcsúztatta el. Márai szembefordult a türelmetlenséggel és az erőszakkal, s így hamarosan szembekerült azzal a politikával is, amely a szocializmus eszméire hivatkozva tulajdonképpen egy vezetőcsoport érdekeit képviselte. 1948-ban Svájcba, onnan Olaszországba távozott, később pedig az Egyesült Államokban telepedett le. A nagyvilágtól elvonultan élt, és írta műveit, közöttük Napló inak egymást követő köteteit. Az első naplókötet még Budapesten jelent meg, ebben Márai a háborús évek viszontagságairól számolt be. Későbbi köteteiben aztán emigrációjának változatos tapasztalatairól, felismeréseiről adott képet, mindig határozott és egyértelmű, eszményekhez: az európai humanizmus nagy hagyományaihoz mérve az utóbbi évtizedek történéseit, fejleményeit. Szigorú bíró volt, engesztelhetetlen minden talmi elképzeléssel, olcsó önzéssel szemben. Nem élt békében a világgal, s végül önként vonult ki az életből is, ki tudja, milyen indokok következtében, milyen keserűségek nyomán. Most már hazájáni a sor, hogy méltóképpen őrizze meg nagy fiának emlékezetét és alkotásait. Pomogáts Béla Dr. Kleeberg László, a Budapesti Műszaki Egyetem szociológiai tanszékének »adjunktusa hosszú ideje foglalkozik a környezetvédelem témájával, elsősorban a jog és a szociológia szempontjából. Beszélgetésünkhöz ezért adott apropót az MSZMP által a közelmúltban kibocsátott tizenöt tézis, amelynek tizedik pontja a környezetvédelemmel is foglalkozott. Rudabányán több mint húsz éve folytatnak ásatást az 1985-ben megszüntetett vasércbánya területén. Itt találták meg 1967-ben egy emberszabású ősmajom koponya- csont-maradvá- nyát, amely a lelőhelyről a Rudapi- thecus Hungari- cus nevet kapta. A munkában diákok is segítenek. Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa vezetésével végzett ásatás során rábukkantak a majomős újabb egye- détől származó szemöldökcsontra, amelyet a következő- napokban tüzetes vizsgálatnak vetnek alá. (MTI-fotó) Hogyan tartósít a só? Konyhasóval évezredek óta tartósítunk húst, halat és más élelmiszert, de még ma sem ismerjük tudományos részletességgel, hogy a só miként tartósítja az élelmiszereket. Az Egyesült Államokban egy kutatócsoport azért vizsgálja ezt a kérdést, mert szeretnék csökkenteni a tartósított élelmiszerek sótartalmát a magas vérnyomás megelőzése érdekében. Ehhez azonban a sót tudományosan megalapozottan kell adagolni, nehogy az élelmiszerek tartóssága szenvedjen kárt, vagyis fel kell tárni, hogy a só milyen folyamatok során akadályozza meg az élelmiszerek romlását. A kutatócsoport eddig két folyamatot ismert fel. Az egyik: a sok só a legtöbb sejtfalat mérgezi,»emiatt a húsra szórt só beépül a baktériumokba, s nekik azután sok energiájukba kerül azt magukból ismét kipréselni. Ezért a túlélésük szempontjából kevésbé fontos folyamatokra, így mérgeknek a termelésérére már nem marad energiájuk. A másik folyamat: a só közvetlenül is akadályozza a mikroorganizmusok táplálkozását, s ez is súlyosbítja energiagazdálkodásukat. A 4-5 százalék sót tartalmazó táptalajban már a felére- negyedére csökken a mikrobák szőlő- cukor-felvevő képessége. — A probléma mintha túlságosan sokszor elhangza- na a tömegkommunikációban és igen sokféle megközelítéssel. Az MSZMP állásfoglalása mennyire segítette elő a környezetvédelem ügyét? — Amióta ez a program megjelent, s azt megelőzően is, sok alternatív szerveződés is fogalmazott programot e tárgyra. Ez nem véletlen, hiszen éppen a külföldi tapasztalat igazolja, hogy ez a terület szorosan összefügg, összefüggött a napi politikával. Másfelől a környezet maga egészen más természetű. Úgy foghatjuk fel, mint egy nagy hajót, amelyben álláspontunktól függetlenül mindnyájan együtt utazunk, akár fontosnak tartjuk ezt a hajót, akár nem. Egy olyan társadalom, amely védi, óvja a maga környezetét, voltaképpen azt ismeri fel, hogy függ a környezetétől. Ma viszont sokszor úgy latszik, mintha azt vélnék sokan, hogy a környezet függ a társadalomtól, azt bántatlanul lehet szennyezni. Végső soron minden társadalom szennyezi a maga környezetét, de nem mindegy, milyen mértékben, s mennyire van ennek tudatában. Elég, ha Ófalu, Gyöngyösoroszi, Hévíz Á környezet vagy Monorierdő problémájára gondolunk. — Természethez fűződő kapcsolatunk ezek szerint nem eléggé harmonikus? — Ma már megbontottuk az ökológiai egyensúlyt. Jogosan várható el tehát az MSZMP-től az eredményekben igazolható tett. A párt által megfogalmazott tézisek első soraiban jogállamról, a népakarat érvényesüléséről van szó. Ehhez pedig előfeltétel az élet, a biztonságos lét, az egészséges környezet fenntartása. — A meghirdetett célokat persze meg is kell valósítani. Kérdés, mennyire partner ehhez a társadalom? — Monorierdőn derült ki, ahol veszélyes hulladékokat ástak el titokban a földbe, hogy a tettesek egy része helyi lakos. Kérdeztük, gondoltak-e arra, hogy saját gyerekeik ivóvizét is megmérgezik. Ekkor kezdtek el gondolkozni az emberek, s az addigi jó balhé, a dupla bérért éjjel elásott zsákok bumerángként ütöttek vissza. Vagyis a környezetbarát magatartást alapvetően kell elvárni az állampolgártól, ezt a legfelső, tehát alkotmányos szinten kell ehhez megfogalmazni. Ehhez pedig demokrácia kell, mert egy monopolisztikus hatalom nem tart igényt az alternatívákra. Az állampolgárok feje fölött dönt beruházásokról, építkezésekről, technológiákról. Ugyanakkor kijelenti, hogy jó lenne környezetet kímélő beruházásokat, építkezéseket, technológiákat bevezetni. A monopolisztikus rendszerben ez ellentmondásnak látszik. A demokratikus társadalom, ahol társadalmi konfliktusként kezelik a kérdést, a megoldás is társadalmi méretű. Ebből következik, hogy az első sikertelen kísérlet ellenére is jó lenne, ha az MSZMP leülhetne az alternatív szervezetek képviselőivel egy kerekasztal mellé. S arról beszélnének, hogy a fenti problémák megoldásához a megelőzés a legeredményesebb módszer. TILTOTT JÁTÉKOK A sporttörténelem emlékezetesen nagy pillanatai tanúsíthatják, hogy szegényebb lenne a világ, ha a nőket kiparancsolnák a stadionokból, azzal, hogy a legjobb esetben is csupán a nézői lehetnek a pályák eseményeinek. Es ha még a látvány is bűnre csábító?! A jugoszláv hírügynökség erről számolt be, amikor világgá röpítette Pakisztán művelődési, turisztikai és sportminiszterének nyilatkozatát, miszerint: „Nem engedhető meg, hogy a nők olyan sportokkal foglalkozzanak, amelyet férfiak néznek.” Az indoklás szerint ugyanis a sportoló nő eszményképe ellentétes az iszlám szokásaival és értékrendjével. És egyébként is, minden változtatás összeütközésbe kerülne a nyilvános rendezvényekről hozott korábbi döntéssel: a női sport engedélyezése „ellentéteket szülne a pakisztáni iszlám társadalomban”. A szóban forgó döntés ugyanis a merénylet áldozatául esett Ziaul Hakk katonai diktatúrájában született. Akkor, amikor valláserköcsi érvekre hivatkozva a hölgyek mérkőzéseit azzal tiltották be, hogy az iszlám jog szerint a hajadon nem kelhet útra férfirokona kísérete nélkül. Kétségtelen, hogy egy csapatjáték esetében minden kiruccanás jelentős szervezési és többletkiadási gondokkal járna. így téhát az egyetlen, nemzetközileg is jegyzett sportágukra is kimondták az ítéletet: a női gyeplabda sem lehet kivétel. A tiltás férfiaktól származik, mondhatná bárki. A jugoszláv hírügynökség azonban úgy tudja, hogy Benazir Bhutto asszony kormánya sem tartja elfogadhatónak a női gyeplabdát, mert „a többi sporthoz hasonlóan olyan játék, amely ellentétes az iszlámmal, ha nők foglalkoznak vele.” • Tiltott játékok — felüi- nézetben. Hungahib — együttműködés a kisgazdaságokkal A Hungahib Sertéshús-termelési Rendszer 168 gazdasággal tart kapcsolatot az országban, közülük tizenkettő Bács-Kiskunban található. Vácity Mátét, a termelési rendszer dél-magyarországi szaktanácsadóját arról kérdeztük, mit kínál partnereinek a Hungahib? — Végzünk megbízható takarmány optimalizálást, készen szállítjuk a komplett technológiai berendezéseket, biztosítjuk a tenyészalapanyagot, közreműködünk a hízóértékesítésben, konszignációs raktárt üzemeltetünk például Bácsalmáson, ahol állattenyésztési és állatgyógyászati eszközöket, valamint a vényköteleseket kivéve, gyógyszert is lehet kapni. Szóval meglehetősen széles skálán kínáljuk a rendszer nyújtotta előnyöket. — A nagyüzemek ki is használják ezeket? — Igen, folyamatosan bővülnek kapcsolataink. A takarmányoptimalizálást két éve vezettük be, egyre többen igénylik. Legutóbb éppen a Jánoshalmi Tsz-közi Vállalattal kötöttünk szerződést. A hízóforgalmazásunkba az idén több megyei partnergazdaság bekapcsolódott, kihasználva, hogy az átlagnál lényegesen magasabb árat fizetünk. A megyében két üzem tenyészkant állít elő, viszi az ország minden részébe. Tehát elmondhatjuk: Bács- Kiskun komoly termelői bázisa rendszerünknek. — A megyebeli háztáji termelőkkel is van kapcsolatuk? — Természetesen, de ez nem közvetlen jellegű, legalábbis egyelőre nem az. Más szervezeteken keresztül (áfészek, téeszek, szakcsoportok) segítjük a kisgazdák ténykedését. Voltaképpen ugyanazt nyújtjuk mint á nagyüzemeknek. Persze, fel lehet venni velünk közvetlenül is a kapcsolatot. Szándékunkban áll — mihelyt ezt pozíciónk lehetővé teszi — szorosabb együttműködést kialakítani a háztáji gazdaságokkal. Elsősorban a vem- heskoca-kihelyezésekre, a kistermelői sertéstörzstenyé- szetekre gondolok. Az sincs kizárva, hogy egyes — erre a célra megfelelő — háztáji udvarokban mintagazdaságokat rendezünk be, amelyekben a nagyüzemi, kevés fizikai munkát igénylő technológiai berendezéseket kistermelői környezetre adaptáljuk. z&. K. I. XIV. LAJOS IS KEDVELTE Drága bolgár sajtok A hosszú élet kutatói, ha arra'a kérdésre keresik a választ, hogy miért él oly sok 100 évesnél idősebb ember a bolgár hegyek között, a magyarázatot gyakran a helyi tejtermékek, a joghurt és a juhsajt egyedülálló élettani hatásában vélik megtalálni. Még mielőtt századunkban a kutatók felfedezték volna, hogy a bolgár joghurt kivételes hatását a benne lévő „bacilus bulgaricum” okozza, a bolgár tejtermékek az ország határain kívül is keresettek voltak. A három testőr korában, a 17. században a bolgár joghurtot több ezer kilométeren át szállították, hogy XIV. Lajos asztalára kerüljön. Ugyanebben az időben a fehér bolgár juhsajt és az ugyancsak juhtejből készült kaskavál sajt is nagy keresletnek örvendett — és örvend ma is a Közel-Kelet l piacain. Az eladott licencek- nek köszönhetően ma már több kontinensen is gyártják a bolgár joghurtot a hazájából kivitt bacilus bulgaricum segítségével, egy ország sem képes azonban versenyezni a bolgárokkal a fehér juhsajt és a Balkán típusú kaskaváj sajt előállításában. Ez utóbbi sajtokat a tíz legdrágább sajt között jegyzik a világon. A‘ hivatalos statisztika szerint Bulgáriában a 60-nál több vállalat és tejfeldogozó üzem 1987-ben 100 ezer tonna fehér juhsajtot és több mint 32 ezer tonna kaskavál sajtot állított elő. Az üzemekben dolgozó mesterek szünet nélkül versenyeznek egymással. Annak ellenére, hogy az ízlések nagyon különbözőek lehetnek, mintha a hegyvidéki tejfeldolgozó üzemek termékeit értékelnék a legtöbbre. A rendkívül tiszta levegőjű hegyi legelőkön a tej magába szívja az ott növő fű aromáját. Sajtkóstolás alkalmával a szakemberek határozottan meg tudják állapítani, hogy az évnek melyik szakaszában és mely vidéken állították elő az eléjük tett sajtokat. Ivelina Aszjova (Sofia-Press— MTI-Press) /
