Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-24 / 95. szám

1989. április 24. • PETŐFI NÉPE *5 kerekasztala — A jog hogyan védi a természetet? — Egy törvényünk van összesen, az is 1976-ból való. Azóta nem született új törvény, s nagyon ideje lenne. — Jogszabályok viszont vannak. — Kötetek vannak! Valóságos jogi dzsungel. Ami­ből többek között az is következik, hogy már elemi iskolás fokon tanítani kellene a környezetvédelmet, s azt folytatni a legfelső oktatási szintig. Hogy minél többen tudják, mi a felelősségük az adott szakterüle­ten. Egy remélt civil társadalomban már megengedhe­tetlen, hogy a hivatal szakértőket küld ki egy adott környezeti probléma elemzésére, s mivel ők megbízói­kat képviselik, a megfelelő műszaki és tudományos érvekkel igazolják a kiküldő álláspontját. Ha elég sok szereplő fejtheti ki véleményét áz ügyről, akkor remél­hető a helyes megoldás. S ennek garanciájára kell az alkotmányos megfogalmazás. — Feltétlenül a legmagasabb szinten? — Az MSZMP nemzeti összefogásban látja a meg­oldást, hiszen a környezet védelme nem csak műszaki kérdés. Hogy építsek-e egy vízierőművét, az nem csu­pán műszaki, gazdasági megfontolásoktól függ. Leg­alább ilyen fontosak a politikai, szociológiai és más megfontolások, vagyis a környezetet komplex módon kell vizsgálni, s csakis így juthatunk el a helyes felelet­hez. — A műszakiak védelmére legyen mondva, a techni­ka története egyúttal a szennyezés története is. — Ez nagyon nagy probléma. Elegendő pénz híján importálunk például olyan nyugati berendezéseket, amelyek ott már elavultak, itt viszont még jónak szá­mítanak, bár meglehet, a zajszintjük meghaladja a megengedett értéket. Ha a dolgozó maradandó káro­sodást szenved, ugyan milyen utólagos szankció adja vissza a hallását? Ezért látszik célszerűbbnek a meg­előző gondolkodás, a mindenféle szempont figyelem­be vétele. A probléma feloldása társadalmi kérdés. Magunk védjük és magunk is szennyezzük a környe­zetünket. Napjaink aggasztóan magas halálozása sok minden mástól is függ, de bizonyítható, hogy a kör­nyezetszennyezés is szerepet játszik, lehet csak közvet­ve, ebben. — Mi tehát a megoldás? ^ — Elsősorban a környezetbarát viselkedéskultúra megteremtése, s azt az iskolában kell kezdeni. Ez sem könnyű feladat. Éppen Monorierdőn tapasztaltuk, hogy amikor már a lakosság fölfogta, milyen veszély­ről van szó, azt is kijelentették, hogy ne ott, hanem másutt legyen a hulladék. Mindegy, hogy hol van a másutt, annak közelében is élhetnek emberek, s talán éppen a tiltakozók egyikének rokonai. És ők is joggal küldhetik ugyancsak máshová a hulladékot. Akkor végül is hol legyen? Itt merül föl az a kérdés, hogy a problémát csak társadalmi méretekben lehet kezelni, s ehhez szükségesek a társadalmi, azaz legfelső szintű jogi garanciák, valamint, hogy alkalmas feltételek legyenek a jogi előírások valóra váltásához. Hogy az állampolgár akarata ellenére ne kényszerüljön jog­ellenesen cselekedni. • — Miért kényszerülne? — Például azért, mert csak egy veszélyeshulladék- égető van Dorogon, s kérdéses, hogy ez elegendő-e az egész ország számára. De ugyanez a helyzet a szenny­vizek kezelésével. Vagyis a legfelső szintű jogszabá­lyokkal szorosan össze kell, hogy függjenek a társa­dalmi feltételek. Az alkotmányban az élethez való jog tehát az egészséges életkörülményekhez való jogot is jelenthesse. Ennek fényében vizsgálva az MSZMP javaslatait az ember örömmel várhatná egy leendő kerekasztal létrejöttét. Mert elvi, politikai álláspont­tól függetlenül ez az a terület, ahol sikerülhet közös nevezőre jutni. A közös nevező azonban nem a kör­nyezetvédelem lenne, hanem egy annál egyszerűbb, ugyanakkor kiterjedtebb fogalom: a környezet. Bele­értve magunkat is. (MTI—Press) Bencsik András KÖNYVESPOLC BODOCZKY ISTVÁN 9 Gyermek és felnőtt egy­aránt rácsodál­kozik, ha pa­pírsárkányt lát a • levegőben. Felnőttben em­lékeket idéz, fantáziája repíti a múltba; a 'gyerek szállna a sárkánnyal., A világ min­den táján készí­tenek sárká­nyokat, próbál­ják a levegőbe emelni, játsza­nak velük, s volt idő, ami­kor munkára is fogták ezeket. Időszámítá­sunk előtt négyszáz évvel már megörökí­tették a sár- kányeresztést. A Távol-Kelet lett igazi hazája e zsinóron röp­ködő egyszerű szerkezeteknek. Mindig figurálisak voltak: mada­rakat, rovarokat, képzeletbeli szörnyeket ábrázoltak. Játszott ve­lük felnőtt és gyerek, de felhasznál­ták a kínaiak jelzőeszközként, te­írteány herátemelőként, de még vakmerő harcosokat is repítettek vele a leve­gőbe, hogy nyílzáporral támadja­nak fentröl a meglepett ellenségre. A keleti országok egy részében SAJTÚPOSTA Nem érdemes segítőkésznek lenni... Még a 80-as évek elején történt: a férjem baráti meggondolásból kezese lett az egyik helybeli — a Vörösmarty u. 71. szám alatt lakó — kisiparosnak, aki szakmai működéséhez hitelt vett fel. Dehogyis gondoltuk, hogy az ak­kor 25 ezer forintos üggyel most, esz­tendők múltán is foglalkoznunk kell. Márpedig muszáj ezt tennünk, hiszen nemrégen kaptuk az OTP-től a közlést, miszerint a kamatokkal egybeszámolt több mint 40 ezer forintos tartozást a nyugdíjas uramnak kell visszafizetnie. Ha az ő 4464 forintos ellátásából i havonta levonják a megnövelt kölcsön­összeg törlesztési részletét, akkor nem tudom, miből élünk meg, hiszen a vil­lany- és vízszámlánk is nagyon sok, az élelmiszerboltban pedig még több pénzt vagyunk kénytelenek otthagyni hétről hétre. Persze az is különös, hogy a hozzánk képest sokkal jobb anyagi helyzetben lévő másik tanútól egy fil­lért sem igényel a pénzintézet. Ezernyi kérdés gyötör bennünket. Mi okból nem fizetett az adós? Miért csak az egyik kezesnek kell a felelőssé­get vállalnia stb. Ha ezekre nem is tud­juk a választ, a történtekből férjem és én leszűrtük a tanulságot: nem érdemes segítőkésznek lenni senki iránt. Torma Antalné Kiskunhalas Az adósok és kezesek közötti ilyesfé­le kellemetlenségekről sokszor hírt ka­punk olvasóink jóvoltából. Ebből arra következtetünk, hogy közérdeklődésre tarthat számot az e témakörben folyta­tott beszélgetésünk az Országos Taka­rékpénztár Bács-Kiskun Megyei Igaz­gatósága hitelügyekben illetékes osz­tályvezetőjével, Kovács Imrével: — Tulajdonképpen mit jelent a ke­zesség? — Kötelezettségvállalás a kölcsön visszafizetésére, mégpedig azon személy helyett, aki az összeget felvette. Bizony nincsenek kevesen, akik az ilyen ügylet­nél készségesen adják aláírásukat, mint­ha éppen tanúsítanának valamit- Később őket éri a legnagyobb meglepetés, ami­kor letiltjuk bérükből vagy más ellátá­sukból az adós által vissza nem folyósí­tott pénzt. — A hitel igénylője simán kibújhat tartozásának rendezése alól? — Szó sincs róla. Minthogy nyomon követjük a törlesztését, ha pontatlansá­u got, késedelmességet, vagy éppen a tel­jesítés hiányát észleljük, mihamar fi­gyelmeztetést küldünk neki. Amennyi­ben ez utóbbi eredménytelen, megismé­teljük felhívásunkat. SÉl S utána? — Akkor kerül sor a kezesekre, ha az adóstól való pénzbeszedésre nincs re­mény. Először persze ezen ügyfeleinket is tájékoztatjuk a tartozás lényéről, majd azt követően intézkedünk a ka­mattal megterhelt kölcsön visszafizelte- tése iránt. Gyakorlatunk szerint mind­egyik kezest egyidejűleg szólítjuk fel a fizetésre. Ha az eljárásunk során még­sem ez történik, annak oka, hogy van­nak kezesek, akiket a megváltozott la­kás- és munkahelyi címük miatt nem tudunk elérni. A Polgári Törvénykönyv egyébként lehetővé teszi, hogy egyetlen kezestől követelhessük az adós összes tartozásának kiegyenlítését. Az ilyen intézkedés felfüggeszthe­tő akkor, ha a kezes információt ad az adós még számba nem vett — például lefoglalható — vagyonáról? — A közlés alapján elrendeljük a vég­rehajtást, ám a kezest nem mentesíthet­jük az eljárás alól. O a pénzét csakis bírósági úton szerezheti vissza. ■s, .-rr Végül mit tanácsol a leendő keze­seknek? — Csak akkor célszerű segíteniük, lm az adósukban feltétlenül megbíznak, aki e bizalomra becsületes életvitelével rá is szolgál. Ami pedig a halasi levélírót ille­ti, panaszát kivizsgáljuk, s a megállapí­tásunkról értesítjük -— fejezte be vála­szát a megyei OTP hitelügyi osztályve­zetője. Kit zavar az én apaállatom? kultikus szerepet is kaptak a papír- sárkányok, sok-sok monda, mese fűződik hozzájuk. Tudományos kísérleteket végezték velük a mete­orológusok, majd a repülőgép- konstruktőrök figyelmét keltették fel, később a világháborúban kato­na, a jelenben reklám- és sportsze­repet kaptak. A hetvenes évektől egyre gyarapszik a sárkányos talál­kozók, nemzetközi fesztiválok szá­ma: reneszánszát, éli a sárkány- eresztés. Miből is készülnek a sárkányok? Milyen magasra repülnek? Ho­gyan készül a' papírsárkány? Mind-mind elmondja Bodóczky István, közreadva a japán, a Srí Lanka-i sárkány, a bah jonggar- sárkány, a kígyósárkány, a szélsár­kány, a Bell-cellás, a hatszögletű, a Cody-, a paplansárkány és még sok más típus építését is. A Mű­szaki Könyvkiadó új kötete bemu­tatja egyben a magyarországi sár­kányépítés történetét és a jelentő­sebb sárkányjátékokat, sárkány- harcszabályokat, a sárkányterve­zés alapfogalmait. A könyv a papírsárkány építésé­re vállalkozó gyerekek és az őket segítő felnőttek körében biztosan osztatlan sikert arat: színes, szép kivitelű, jól szerkesztett, praktikus tanácsokat ad. A kiadó kedves fi­gyelmessége: két színes, gyorsan összeállítható papírsárkány­melléklete van a könyvnek. k. m. Az ember lépten-nyomon a gazdál­kodás, illetve a gazdálkodók önállósá­gáról hall, ám a gyakorlat sajnos nem­egyszer rácáfol minderre. Például ese­temben is. ' Otthoni jószágállományomban van egy csődör. Szép formájú, egészséges állat, amellyel a saját tenyésztésű kan­cámat fedeztetem. Dehát úgy látszik ez vétek, merthogy már másodszor szólí­tottak fel hivatalosan a kiheréltetésére. Az értesítésben az is szerepel: ha nem teszem amire köteleztek, bírságolással számolhatok. Fogalmam sincs miért avatkoznak be a hatósági emberek a kistermelői tevékenységembe. Vajon kit zavar az én apaállatom? Baján Tibor Zsana E furcsa panasszal kapcsolatban fel­kerestük a szakembert, a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmi­szer-ellenőrző Állomás igazgató-főál- latorvosát, dr. Kovács Gyulát, aki a kö­vetkező felvilágosítást adta: — Az apaállatok—kan, kos, kecske­bak, mén stb. — tartásáról az Állat­egészségügyi szabályzat rendelkezik, mely szerint csak tenyésztési engedéllyel rendelkező mén használható megtermé­kenyítéshez. Ezen intézkedés egyik fő célja, hogy a lóállomány egészséges fej­lődése biztosított legyen. A rendelkezés'kimondja, hogy a te­nyésztésre alkalmatlan méneket ivarta- lanítani kell, s ha ez nem történik meg, akkor külön telepre szállítandók, ahol meghizlalják valamennyit, majd levág­ják. Nos, e tudnivaló ismeretében kézen­fekvő arra következtetni: ha az említett csődörről nincs kiállítva az a bizonyos engedély, aligha kerülheti el a műtétet, vagy a magángazdaságból történő vég­leges elfuvarozást. Felmerül azonban a kérdés: nem az lett volna ésszerű ha előbb vizsgálat alá vonják az állatot, d* csak a méni alkalmatlanságának bebi- zonyosodása után döntenek az ivarta- lanításáról? Véleményünk szerint e vizsgálat el­végeztetéséhez lehetőséget kell teremte- ■ ni a tulajdonosnak, aki megrendelését e címre juttathatja el: Mezőgazdasági Minősítő Intézet, 1124 Budapest, II. kér., Keleti Károly u. 24. NÉVTELEN BEJELENTÉS NYOMÁBAN Munkaügyi jogsértés a tiszakécskei tsz-ben Kézzel írott, feladó megjelölése nél­küli levelet hózott a posta Tiszakécské- ről. A kissé kuszán papírra vetett so­rokból kiderül: a helyi Solohov Terme­lőszövetkezetben különös foglalkozta­tásra kerül sor, minek következtében van olyan női dolgozó, aki esztendők óta nem a saját nevén végez munkát. „Biztosan tudjuk, hogy az egyik kécskei lakos a testvére személyiadatai felhasználásával szerez szolgálati időt. Jíyfányi észrevette, hogy az au- -‘■"-L tóbuszból egy lányarc őt nézi. Félrefordult, ellenőrizte a visszapillantó tükörben a mögötte jövő forgalmat, aztán visszakapta a tekintetét a buszra. A lány ki­tartóan bámulta. -Mi van ezzel? Talán valami nyomorék. A busz hátsó szélvédőjén át a lány váltig látszott. Nyomorék, túl alacsony. Az arca szép, annál gyanúsabb. A testi hibásák néha gyönyörű arccal születnek. Mányi megint belenézett a visszapillantó tükör­be, hátha mögötte jön az a valaki, akit a lány figyel. De nem. Már mosolygott is rá. Te, ez a lány át akar szállni a kocsidba, mondta magának Mányi. A megállónál besorolt a busz mögé. Erre a lány átfurakodott az útjában állók között, s leszállt. Mányi kipattintotta az ajtót. Nem volt a lány nyomorék, viszont ijesztően fiatalnak tűnt. Csak ne­hogy kiderüljön, hogy még tizen­négy éves sincs! Nem, az nem le­het. Te állandóan rémisztgeted CSAPLÁR VILMOS: Tűzkeresztség magad, mondta magának Mányi. De hát az én negyven évemhez képest! Na és! Azt se tudod még, mit akar. Ideje lenne már merned élni! — Na és most hová? — Ott ült a lány mellette félig takaratlan combokkal, rövid szoknyában. — Nem tudom, ezt döntsd el te! Ilyen nincs! Ilyen nincs! De van. Ez tegez is rögtön! Minek néz en­gem? Biztos, hogy nem a kopott tragacsomon akadt meg a szeme. És micsoda szemek! Van ez hu­szonkettő is. Annyi nincs. Egysze­rűen nem tudom, hova tegyem. Mányi tavasszal megszerzett egy üzlethelyiséget, egy volt trafi­kot, amelyben hamburgersütödét nyitott. Szerencséje volt, a város­nak épp egy olyan pontján sütötte a hamburgert, ahol mindenki el­járt. Egyszerűen mindenki, aki a belvárosba jött vásárolni. Addig szolid pincér volt, kis megtakarí­tott pénzzel. Maga se értette, dől­ni kezdett hozzá a pénz. Csak ak­kor jött rá, micsoda főnyeremény a hely. Pár hete kitelepült. A sü­tödével szemben a járdaszélen el­kezdett hamburgert termelni egy csinos faházikóban is. Most aztán már tényleg mindenki nála zabáit, akár jobbra nézett, akár balra. De hát mit tud erről a lány ? Te, ez egy fanatikus, magyarázta magának Mányi, kipróbálod, elviszed abba a szállodába, amit az a vendéglős említett, hogy ott szoktak minden ilyesmit elintézni. Micsoda? Én el­viszem? Kiszáguldottak a városból, a lány egy szót se szólt, csak nézelő­dött, teljesen rábiztamagát Mányi­ra. Hol szétnyitotta a combját, hol összezárta. Te, nehogy a portán de­rüljön ki, hogy még tizennégy sincs, figyelmeztette magát Mányi, mi­kor megálltak a szállodánál. — Legalább azt áruld el, hány éves vagy, és hogy hívnak! — Tizenhét múltam. Hívjál Pi­pinek. — Miért? ‘ — Azt szeretem a legjobban, ha így hívnak. — Tizenhét? Úristen! Úristen, te ezzel a csajjal lefe­küdtél! Na és? Szűz az nem volt. Pipi Mányi mellett feküdt csukott szemmel, szinte boldogan. Minden jó volt neki, fenekét Mányi olda- ' Iának nyomta. Mi lesz most a fe­leségeddel, marcangolta magát Mányi. Mi lenne? És a gyerekek?~ Köszönöm, jól vannak. Boldogok, hogy semmire nem mondom nekik azt, hogy nincs pénz. Te, ez így megy? így. Beindul, aztán megy minden. Hol volt nekem csóró ko­romban ilyen tüneményes csajom! Ilyen popsival, ilyen mellekkel, csinos pofival! Mányi megtapo­gatta az inge zsebeit. Az egyik duzzadt az ezresektől, a másikban volt a cigaretta. Rágyújtott. Ez igy fog menni? Ijesztő. Miért, nem ez a jó? És mi vár még rám! Nincs mese, átestél a tűzkeresztségen. így tsz-nyugdíjassá válik, munkavi­szony nélkül..—jelzik a többi kö­zött a magukat felfedni nem óhajtó olvasóink. E bejelentés kivizsgálására felkértük a Bács-Kiskun Megyei Társadalombiz­tosítási Igazgatóságot, melynek megál­lapításáról, intézkedéséről így tájékoz­tatott dr. Lapp Jenő igazgató: — Helyszíni vizsgálat nyomán győ­ződtünk meg arról, hogy a névtelen köz­lés megfelel a valóságnak. Mint kide­rült, a kécskei tsz több éve Kertész La- josné nevére írja jóvá azt a munkát, amelyet a nővére. Varga Franciska tel­jesít. E gyakorlat éles ellentétben áll a fennálló társadalombiztosítási rendelke­zésekkel. ■ Szakembereink azonnal bevonták a teljesítményre vonatkozó nyilvántartási lapokat, s az ott feltüntetett szolgálati időt töröltük. A fiktív alkalmazásról ér­tesítettük a közös gazdaság felügyeleti szervét, a megyei tanács vb mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályát. Az utóbb említett szakhatóság szin­tén ellenőrzést végzett a tsz-ben. A részletekről így számolt be Baki Fe­renc osztályvezető-helyettes. 1— A társadalombiztosítási igazgató­ság által feltárt visszásság munkaügyi jogsértés is. Ilyen módon senkit nem al­kalmazhat a mezőgazdasági nagyüzem. Amint értesült a részletekről az elnök, azonnali hatállyal megszüntette a rend­ellenességet. Néhány héttel ezelőtt megtárgyalta a történteket a vezetőség, | fegyelmi eljá­rást kezdeményezett a szabálytalansá­gokért felelős vezetők ellen. Meg kell említenem: a Solohov Tsz belső ellenőre és a szövetkezeti ellenőrző bizottság az utóbbi időben is vizsgálta a dolgozók foglalkoztatásának, illetve a munkabérek kifizetésének rendjét, hi­bákra azonban nem bukkant. „Vajon miért?" * * * Ha befejeződött a fegyelmi vizsgálat, arról, és a hozott határozatról termé­szetesen informáljuk olvasóinkat e ha­sábokon. A kerítés magánterületre épült Emeletes házak, meg egyéb rendelte­tésű épületek keskeny (és mindig tiszta) utcákkal, a szomszédságukban pompá­zó zöldfelületek — így jellemezhető rö­viden a kecskeméti Tanácsköztársaság tér, amely a város egyik leghangulato­sabb közterülete. Érthető hát, hogy sok ottani lakos ilyenkor, a már-már nya­rat idéző tavasz délutánjain, hétvégéin szívesen fordítja szabad ideje egy részét a helyi fák menti sétára, miközben megbeszéli lakótársával a világ és a szükebb környezet gondjait. Utóbbiak között a legtöbb szó esik mostanában egy betonvas alapanyagú kerítésről. Ezt nemrégen építették tulajdonosai, mégpedig a Sallai utcáról a térre ka­nyarodó úttest jelentős részének igény- bevételével. Legalábbis ezt állítják, akik felháborodásukban szerkesztősé­günkhöz juttatták el soraikat, melyek­ből az alábbiakat idézzük: „A téri garázsokhoz vezető parányi utca elülső szakasza tovább szűkült 'azáltal, hogy egyes családok kisajátí­tották pár négyzetméterét. Mivel erre­felé szép számban vannak gyalogosan, vagy biciklivel közlekedő gyermekek, félő, hogy hiába térnek az útvonal leg­szélére, a beforduló gépkocsik elsodor­hatják őket. Nagy itt a balesetve­szély ...” Mások telefonon és személyesen ad­tak hangot véleményüknek: önkényes területfoglalás történt, amit remélhető­leg haladéktalanul semmissé nyilvánít a hatóság, ha tudomást szerez róla. Mi továbbítottuk olvasóink kifogá­sait a Kecskeméti Városi Tanács elnö­kéhez, dr. Adorján Mihályhoz, aki a műszaki osztállyal vizsgáltatta ki' az ügyet. íme a válaszuk: S3 Az érintett Sallai utca 10. számú ház lakói tavaly ősszel fordultak a vá­rosi szakhatóságunkhoz kérelemmel, hogy járuljunk hozzá az épületük előtti 5 méteres élőkért bekerítéséhez. A csa­tolt térképmásolatból és az építés ter­véből világosan kitűnt olyan terület­rész lezárására kerülne sor, amely ma­gántulajdont képez és azt a közlekedők eddig sem használták. A szükséges engedélyt s-g ezt az 54437/1988. számú határozatunk tar­talmazza — kiadtuk ügyfeleinknek, akik az előírásoknak megfelelően vé­gezték el a kivitelezés munkáját, minek következtében a kerítés a telekhatáron áll. Egyébként a Csillérítelepet — ahol a Tanácsköztársaság tér is található — kezdeményezésünkre pihenöövezetté nyilvánította a megyei tanács vb közle­kedési osztálya 1987-ben. Ebből követ­kezően az ottani úgynevezett vegyes forgalmú utakon maximálisan 20 kilo­méter óránkénti sebességgel haladhat­nak a gépjárművek, s e forgalmi korlá­tozásra közlekedési jelzőtáblák figyel­meztetnek. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét. Szabadság tér 1 /A Telefon: 27-611

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents