Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-24 / 95. szám
Daloló fiatalok A hét végén '*■ rendezték meg az Éneklő ifjúság elnevezésű, minősítő iskolai kórusbemutatókat Kodály Zoltán szülővárosában, Kecskeméten. Az egészség- ügyi szakközépiskola és szakiskola aulájában pénteken délután kilenc gimnáziumi és szakközépiskolai kórus lépett dobogóra. Jó felkészültségüket bizonyítja, hogy valamennyi együttes arany minősítést kapott a rangos szakmai zsűritől. Az általános iskolai énekkarok hangversenyére szombaton került sor, a Kodály- iskola dísztermében. Itt tizennégy iskolai kórus szerepelt, köztük a két közeli községi, az ágasegyházi es a kerekegyházi csoport. Bemutatkozásuk hasonló színvonalú volt, mint a középiskolásoké. (Tóth Sándor - képriportja) VIZSGÁL A T KISKUNMAJSÁN Vétkes-e a vb-titkár? Tavaly nyáron tiltakozó levél érkezett a megyei pártbizottsághoz. Nyolcvan — nem csak majsai —'aláíró protestált a hajdan volt Kiskunmajsa környéki tanyai iskolák bezárása ellen, s egyúttal újbóli megnyitásukat követelte. Hogy miként csapódott le a levél tartalma annak idején a helybeli illetékeseknél, arra Kis Tiborné tanulmányi felügyelő válaszol: — Csávolszki László vb-titkár mindössze annyit közölt velem, hogy néhány helybeli szülő és pedagógus kéri a marisi iskola ügyének kivizsgálását. Ott időközben libatömésre rendezkedtek be. Én abban a hitben voltam, hogy itteni kezdeményezésről van szó, s teljes gőzzel nekiláttam a kérdés tisztázásának. Utasítást kaptam á vb-titkártól, hogy valamennyi bezárt tanyai iskolába szervezzem meg a szülői értekezleJ tét, ahol majd kiderül, hogy az érdekelteknek milyen szándékaik vannak. Igen rövid határidőt kaptam. Hétfőn reggel vittem a meghívótervezetet a titkárnak, ami csütörtök-péntekre szólt. Már késő délután, miközben az előadói íveket rendeztem, döbbenten tapasztaltam, hogy egy ugyancsak stenci- lezett levélre —j a meghíváson kivül — odakerült az aláírásom. Erről az írásról korábban szó sem esett köztünk, s a tartalmát sem ismertem. — Miről, I kiknek szólt a levél?' — A levélben helyi pedagógusoktól aziránt tudakozódtunk, hogy hajlandók lennének-e a tanyai iskolában tanítani. Másnap — még minden indulat nélkül — kértem fölvilágosítást a vb- titkártól: kiknek is küldték el az ominózus levelet? Akkor háborodtam föl, amikor, kiderült, hogy a címzettek főként azok a gimnáziumi és általános iskolai Szaktanárok, akiknek a politikai meggyőződése — úgymond másként gondolkodása — közismert volt városszerte. Ezekben az iskolákban elsősorban tanítókra lett volna szükség, arról az apróságról nem is beszélve, hogy a szülői értekezleteket — ahol az iskolák további sorsáról beszélgettünk volna — még meg sem tartottuk. Egyértelmű lett számomra, hogy Csávolszki László egy politikai hecchez használt föl, visszaélt a jóhiszeműségemmel, s ezzel az egésszel lejáratott. — Követelte-e személye tisztázását az ügyben? — Természetesen. A szolgálati utat betartva, jelentettem a történteket feletteseimnek, de erre a mai napig sem kaptam választ. Papesch László, a megyei tanács művelődési osztályvezetője jól emlékszik az ügyre. — Mivel a panasz elsősorban a vb- titkárt illette, tájékoztattam az ügyről dr. Geri István elnökhelyettest és dr. Árvay Árpád megyei vb-titkárt; az eset az ő illetékességi körükbe tartozik. Dr. Geri István is tud az ügyről, de ő is a megyei titkárhoz küldött, mert szerinte konkrét információkkal ő szolgálhat, tekintve, hogy a szakigazgatás van érintve. Dr. Arvay Árpád azonban semmiféle ilyen ügyet nem tudott emlékezetében felidézni. A Kis Tiborné által felvázolt eset tehát vagy túl jelentéktelen, vagy túl jelentős volt ahhoz, hogy érdemben foglalkozzanak vele. Egy különös levél ' Az események „sodrában” fordulatot hozott a február 22-ei kiskunmajsai tanácsülés, ahol a tanulmányi felügyelő — korábban időhiány miatt elnapolt — felszólalása volt az egyik napirendi pont, amiben Csávolszki László szakmai és politikai tevékenysége elleni kifogásait tárta föl. — Úgy éreztem — mondja Kis Tiborné — , kénytelen vagyok a nyilvánosság elé tárni a mondandómat, hiszen sérelmeimre eddig nem reagáltak. Nem mellékesen, felháborított az a tény is, hogy decemberben Csávolszki Lászlót beválasztották a' városi j<^ú nagyközségi pártbi?ottságba is. Én az eljárásait mind a vb-titkári beosztáshoz, mind pedig a pártbizottsági tagsághoz méltatlannak tartom. A viharos hangulatú tanácsülésen egyébként több tanácstag követelte az ügy nyilvános kivizsgálását. Akkor és ott dr. Simon Jenő, a megyei tanács osztályvezetője ígéretet tett arra, hogy a vb-titkár ellen vizsgálatot indítanak. Lassan két hónapja a várakozás csendje telepedett Kiskunmajsán az érdekeltekre. Most végre, április 19-én megkezdődött a vizsgálat. Dr. Nádasdi Miklós személyzeti osztályvezető-helyettes azzal indokolta a késlekedést, hogy a felszólalás és a vita szóban hangzott el, s jó időbe telt a jegyzőkönyvek elkészítése, s beküldése a megyei tanácshoz. Reméljük, most már semmi sem akadályozza azt, hogy végre kiderijljön: valójában mi is történt, történik Kiskunmajsán, ami a lakosság egy részének kedélyét már jó ideje borzolgatja. Kormos Emese 1989. április 24. • PETŐFI NÉPE • 3 REFORMRA HÍVÁS 1989. április 15-én én voltam a 21022. Ez volt ugyanis a Reformműhely kecskeméti tanácskozása alatt hívható telefonszám. Az azóta eltelt napok alatt elemeztük a beérkezett hívásokat. Ez az elemzés — úgy vélem — olyan tanulságokat fogalmaz meg, melyeket hasznos megosztani az olvasóval. Minden kérdést és véleményt folyamatosan eljuttattunk a rendezvény titkárságához, onnan az elnökséghez adták tovább. A műhely azt természetszerűleg nem vállalta fel, hogy a beérkezett észrevételekre azonnal reagáljanak a címzettek. Csaknem 40 hívás érkezett az ügyelet 8 órája alatt. < A vélemények három nagyobb csoportba sorolhatók. Az első csoport — és ők voltak legtöbben ^ országos ügyekben kért szót. A második kérdéskör konkrét, egyedi, esetenként helyi problémákat vetett fel. A nézők figyelmét jelzi, hogy az adás menetével, a műsorszerűséggel kapcsolatban is megfogalmazódtak felvetések, melyeket a városi televízió szerkesztőségéhez juttattunk el. 1 Azonos arányban, hívták a számot párttagok és pártonkívüliek. Háromnegyed részük szellemi foglalkozású volt, de felemelte a kagylót nyugdíjas és fizikai dolgozó is. Legfiatalabb hívónk 20 éves főiskolás, a legidősebb 66 éves nyugdíjas tanárember. Sokan hiányolták az MSZMP-nek a nevében is megfogalmazott munkásjellegének méltó hangsúlyozását. Többen tették szóvá, hogy a bevezető előadásokban nem ejtettek szót a társadalom egyre szélesebb rétegét kitevő kisnyugdíjasokról. Míg az előbbi kérdéskörre a vita-összefoglalók — különösen Nyers Rezső Huszár Tiborral kialakult polemizálása nyomán—adtak választ, a szociálisan nehéz helyzetben lévő nyugdíjasok gondjairól valóban kevés szó esett. Az átfogó szociálpolitikai reform, melynek igénye több hozzászólásban' is megfogalmazódott, nem hagyhatja őket figyelmen kívül. Élénk érdeklődést váltott ki a gazdaságra vonatkozó tézisek sora. Volt/aki az iránt érdeklődött, mikorra várható a Nyers Rezső által említett tulajdonreform? A Tabajdi Csaba korreferátumában elhangzottakra is többen reagáltak, mondván, az országot a jelenlegi gazdasági helyzetből egyedül a nagy összegű nyugati kölcsön vezetheti ki, ezt a népszuverenitásra való hivatkozással elvetni: a jelenlegi helyzet túldra- matizálása. „Új államosítást” követelt az a telefonáló, aki szerint az ország gazdasági helyzetén sokat javíthatna, ha a kiskapukon keresztül magánkézbefkerült állami tulajdon újra a népgazdaságé lenne. Konkrétan az olcsón megszerzett szolgálati lakásokra, a népgazdasági- lag kimutatható hasznot nem hozó nyugati „üzleti” utakra gondolt. Sokan foglalkoztak a korrupcióval is. Megítélésűk szerint az erkölcsileg tiszta közélet és vezetői magatartás legr alább akkora stabilizáló erővel bír, mint a gazdasági és politikai szerkezet- átalakítás. Pártegység vagy páftszakadás? - merült fel a kérdés többekben. A hívók reformelkötelezett, hiteles vezetőket felmutató pártegységet igényeltek, voltak, akik ennek a kérdésnek a megnyugtató rendezését egy rendkívüli pártkongresszus keretében látják megoldhatónak. A közvélemény egyre nyíltabban mond véleményt országos és helyi veze-1 tőkről, korábbi magatartásuk, felfogásuk, vélt vagy valós hibáik alapján. Ezt megerősítették a szombati hívások is. Szimpátiájáról biztosította a tanácskozás résztvevőit Puskás Lászlóné 64 éves nyugdíjas, aki még „annak idején” volt hallgatója Pozsgay Imrének a pártiskolán, szerinte ä politizálásban az értelem mellett az érzelemnek is szerepe van, hisz „ha bízunk valakiben és elfogadjuk a személyiségét, az gyakran az általa képviselt törekvések elfogadását is jelenti”. Másik hívó kérdezte, hogy mit keresnek ezen a értekezleten „stig- más személyiségek”? Olyanok, akik jelenlétükkel kétségbe vonják a néző előtt a reform hitelét, akik — a telefonálók véleménye szerint — pályájuk egy-egy szakasza alapján etikailag nem méltók egy ilyen tanácskozáson való részvételre. És jöttek kertelés nélkül országos, megyei és városi személyiségek névéi. Úgy véltem, az ő számukra is válasz volt az, amit Pozsgay Imre a vita-összefoglalóban elmondott: „Senki sem lép úgy ki e ház kapuján, mint ahogy bejött”. Ezt kiegészítette az esti beszélgetésen azzal, hogy egy ilyen műhelytípusú tanácskozás résztvevői között „vannak olyanok, akik számára ez a nap, ha mást nem, annyit mindenképpen hozott, hogy elgondolkodtak az itt hallottakon, meglepődtek a számukra tán túl érdesnek tűnő, de igaz hangtól. A tanácskozásnak ez is céljai közé tartozott”. Sokan hívtak panasszal, bejelentéssel is. Ezeket az illetékes megyei vezetőkhöz eljuttattuk. Kötelességünknek éreztük, hogy aki panasszal fordult hozzánk, azt emiatt sérelem, hátrány ne étje, intézkedést azonban természetesen csak akkor várhat a bejelentő, ha ^közlésének valós alapja van. Nehéz összegezni ennek a napnak a tanulságait. Hiszen volt, aki örömét fejezte ki amiatt, hogy végre ilyen gondolatok megfogalmazódtak a nyilvánosság előtt, volt, aki azt közölte, hogy ő személy szerint már 15-20 éve hajtogatja és hallja ezeket, mégsem történik semmi, volt, aki szerint itt lenne az ideje, hogy konkrétan mondják meg, mi,a teendő! Én egy szubjektív, de talán modellértékű véleménnyel szeretném zárni: minden telefonáló —' még az is, aki személyekről mondott kritikát — vállalta a nevét, közölte foglalkozását. Úgy vélem, ez ,azt jelzi, hogy elindultunk egy nyílt, félelem nélküli véleménynyilvánítás, az értelmes tetteket követelő, kritikus • demokratizálódás irányába. Mester Sándor MÁR CSAK A VARJAK ÉRZIK JŐL MAGUKAT ... Tiszta levegőt! Akárcsak ágyúszót hallanék, akkora robajlás hasít bele a levegőbe a kecskeméti, széchenyivárosi fűtőmű mögül. — Elijesztették a varjakat—magya- . rázza egy ismerősöm —, így szokták minden tavaszon. Egy csapat fekete tollú madár csakugyan felröppent a riasztásra, de csak annyi időre, hogy a környékbeli temető fái közt károgva beljebb húzódjon. Hol a csicsörke, a stiglinc és a pinty? A helyváltoztatáson kívül nem sok vizet zavart a riasztólövés a varjak megszokott, mindennapi életében. Hamarosan újra visszatelepednek a fészkeikre. A madárvilág e tagjai talán a leginkább ellenállnak a környezeti ártalmaknak, így a zaj és a szennyezett levegő kevésffé zavarja őket. Amig csak fát, búvóhelyet találnak, ősi ösztönükre hallgatva — város vagy falu, mindegy nekik, hogy hol —, szaporodnak. Ebből van aztán a galiba! A fészekra- kók sürgés-forgása közepette ürülékük a járdára, a parkokra és a padokra pottyan, vagy éppen a kisgyermekes anyáknak okoz kellemetlenséget. Csupán a Rákóczi út elején, a Tudomány és Technika Háza és a Wesselényi utcai háztartási bolt közti fákon 22 varjúfészket számlálok. A megyeszékhely füstös-poros levegőjéhez és az itteni körülményekhez alkalmazkodó vetési varjak nem védett állatok, mint azt a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságán megtudom. Azonban a természetnek ezek is ugyanúgy lakói, mint lehetne még számos madárfaj, ha nem ritkultak vagy vesztek volna ki az életfeltételek megromlásával. Az öreg fák kivágásával rohamosan csökkent az odúlakó madarak és a balkáni gerlék száma. Szenek Zoltán ornitológus három éve nem látott harkályt Kecskeméten. Elment a gólya is a golyós házról. Az erdei pinty, a csicsörke, a stigljnc, a zöldike, a fecske és más énekesmadarak ritkaságnak számítanak. A környékben nincsenek nádasok és tocsogók; ezeknek a helyét szeméttel feltöltötték. Hiányoznak az élővilágnak kedvező körülmények. Hiába nagy a széchenyivárosi víztároló medence, meredek partja a madaraknak nem jó fészkelőhely. Ember vagy jármű: kié az elsőbbség? A romló környezet rányomja bélyegét nemcsak a madarak, hanem a városi ember mindennapi életére is. Biró Imre nyugdíjas, a Rákóczi út 10 —12. számú ház lakója. Őt nem a varjak zavarják. Egyéb környezeti ártalmak miatt bosszús. — Jön az utcaseprő gép — mondja —, megtisztítja az úttestet, majd a házmester kapja magát, és lesöpri a szemetét a járda mellé. így szokott ez lenni. Másféle hanyagság is lehet környezet- és kedélyrontó tényező, mint a Rákóczi úti körzeti orvosi rendelőhöz közeli házfalon látom. Két, kiálló vas veszélyezteti a járókelők testi épségét. Ezer szerencse, hogy valakinek még nem verte ki a szemét! A levélszekrényt a túloldalon szerelték föl, tartóvasait a falon hagyták. Dr. Adorján Mihály szavai jutnak ekkor az eszembe. Kecskemét Megyei Város Tanácsának elnöke a minap a tanácsháza folyosóján azzal fogadott: — Nagyon jó, hogy ha az újságírók élesen fölvetik az embereket foglalkoztató, mindennapi problémákat. Ne csökkenjen az ingerküszöb — az érzékenységük— ezután sem a környezet állapotának romlásával kapcsolatban. Már gondolkozunk olyan megoldásokon, amelyekkel javítani lehetne az utca emberének — a járókelőknek — a helyzetén. Tervezzük például,-hogy a jövőben nem engedünk be gépjárműveket a város központjába. Próbálunk elfogadható életkörülményeket teremteni mindenki számára, figyelve a közvéleményre és nem feledve Illyés Gyula intelmét: A ki nem mondott szó a szájban megpenészedik. A falak a város beteg testrészei Igen, mondjuk ki, hogy életünk és lakóhelyi környezetünk alapvető problémája nem az: eldördül-e a riasztólövés a varjakra, vagy sem. Az Ókollégium előtti fák alá ma már hiába állítanának ágyút, hogy a verebeket elijesz- szék. Az 1979—80-ban ott még tízezer- számra tanyázó kis madarakból alig maradt hirmondó. Körutak mentén épült házak válnak szürkévé, feketévé a por- és a kipufogógáz-szennyezéstől. • A Korizum Kereskedelmi Vállalat kiskörúti házfalának mogyorószinére már alig lehet ráismerni a füsttől és a koromtól. Két Kecskemét van. Egy a külső kerületekben — a növényzetében jobban megóvott Hunyadi-, Petőfi- és Széchenyivárosban —, egy pedig a lég- szennyezéstől sújtott belvárosban, ahol embernek és állatnak elege van a füstből és a zajból. Háborgók, amikor azt látom, hogy a kisgyermekes anyák a járdán hiába húzódnak a gyermekkocsival a fal mellé, nincs menekvésük. Ott is utoléri őket az autók kékes kipufogógáza, amely az aszfalton zöldes aranyszínű foltokat hagy. Szerencséjük van, ha éppen nem autóbusz vagy kamion húz el jnejlettük, mert ezek közt akad olyan, amelyikből (yalóság£al dől a korom.- Dr. Tome ez . Éva osztály- és dr. Égertz Péter laboratóriumvezető, a megyei Köjálnál adatokkal bizonyítja: csúcsforgalmi időben, reggel és délután nagymértékben megnövekszik a lég- szennyezés a megyeszékhelyen. Az ólomtartalom ilyenkor a levegőben — a mérőműszerek tanúsága szerint — a megengedett 0,3 helyett a Kiskörúton köbméterenként eléri a 10 mikrogram- mot is! Az ólom károsítja a vérképző rendszert — közrejátszik a városi gyerekek vérszegénységében —, az agyvelő fehérállományában oldódva szellemi tompultságot okoz. A leginkább veszélyeztetettek a gyerekek, mivel az enzim- rendszerük éretlensége miatt szervezetük kevésbé képes \fedekezni az ilyen környezeti hatással szemben. A légszennyeződés következeiében emelkedik — csúcsforgalomban a megengedett érték háromszorosára — a kén-dioxid és a nitrogén-oxid mennyisége is. A korom egyik alkotórészéről, a benzpirénről tudják, hogy rákkeltő, a tökéletlen égéskor képződő formaldehid sejtméregről pedig feltételezik, hogy az. Ha figyelembe vesszük, hogy egy ember napi levegőszükséglete 15 köbméter, ez utóbbi sejtméreg köbméterenkénti jelenléte a szennyezett levegőben — ismét csak a reggeli és a délutáni csúcsforgalmat véve alapul — 30 mik- rogramm: újabb veszélyforrást jelent. Jó műszer nincs — rossz levegő van Dr. Égertz Péter, miközben megnyugtat, hogy a káros anyagok normaértékét kétszázszoros biztonsággal állapították meg, nem hagy kétséget afelől: mai ismeretük a levegő állapotáról korántsem teljes..Húszezer dollárba kerülne ugyanis egy olyan korszerű készülék — 70 osztrák településen már ilyennel mérik a levegő összetételét —^amellyel részletes vizsgálatokat végezhetnének. Erre nincs pénzük. A meglévő hat, elavult légszennyezésmérő készüléknek pedig már csak a fele jó Kecskeméten. A másik három tönkrement. Környezetünk romlását azonban nem elég csupán műszerekkel jelezni. Jelezze azt a sápadt, köhögő gyerek, a gépjármüvek füstjétől szenvedő fák, a beteg testrészként vigasztalan látványt nyújtó kormos*poros házfal és a kipu- - fogócsövekkel egy magasságban lévő babakocsik. No meg a madárvilág Kecskeméten reprezentáns képviselői, a varjak, amelyek az élővüág és benne szűkebb lakóhelyi környezetünk romlása láttán nem véletlenül károgják úton-útfélen: . — Kár! Csak aztán mi, emberek is meghalljuk, idejében! Kohl Antal I
