Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-22 / 94. szám
\ KIVÁLÓ MŰVÉSZ ____________ S ajátos stílusf de el is kell adni B émes József razfilmrende- ző munkássága akár önmagában is illusztrálhatná, mire képes, mennyire sokszínű a mai magyar animáció. Olyan „találmányai” vannak, mint például az egész estés festményfilm, de abszurd érzékenységével, jellegzetes groteszkjeivel a hetvenes évek fordulóján hozzátette részét aTnagyar animáció fekete humoráról híres vonulatához. Műfaji, stilisztikai sokszínűsége szélsőségeiről két legutóbbi egész estés produkciója is sokat elárul: az 1983-ban bemutatott Daliás idők a maga nemében páratlan egész estés kísérleti produkció, a hetekben Kecskeméten is a mozikba került Vili, a veréb viszont hagyományos nyelvet használó rajzjátékfilm. Gémes József a közelmúltban lett kiváló művész. Amikor műtermében felkeresve megkérdeztem, maga sem tudott pontos választ adni arra, hogy az elismerés pályája kísérletező vagy inkább a nagy- közönség számára népszerűbb, tradicionálisabb vonulatának szól inkább. — Azért az tény -|1 kezdte Gémes József a beszélgetést —hogy minden, ami igazán értékes, amit már művészetnek nevezhetünk, az alapvetően belső indíttatású. Egyértelműen azok a jobban sikerült filmek, amelyek —: kollektív munkaként is. — egyféle jellegzetes stílust, szemléletet érvényesítve — egy ember nevéhez fűződnek. — Ezek az egyedi filmek azon- ban lehetnek bármennyire is értékesek, sem néhány perces, sem hosz- szabb változatban nem számítanak üzleti sikernek. Évtizedek óta változatlanul megoldatlan problémát jelent a forgalmazásuk, jó esetben is kísérőfilmek, a specializálódó hálózatban máig sincs sehol az országban külön mozijuk, és tudomásom szerint efféle válogatásokból összeállított kazettát sem lehet nálunk még kapni. Úgy alakult, hogy ma az egész estés animáció a könnyebben eladható, az üzlet, ezek többsége azonban mintha szándékosan hagy- ná figyelmen kívül az egyébként ebben a műfajban világhírünket jelentő animációs művészi értékek, eredmények legprogresszívebb részét. ■>, — Ez a probléma meglehetősen összetett. Kiindulhatnánk a kezdetekből, amikor szinte már a legelső lépésekkel két irányba indul meg ezen a területen a fejlődés. Az egyik a tradicionális vonulat, ennek képviselője volt például a Ludas Matyi vagy a Hugó, a víziló. Figyelemre méltó viszont, hogy egyedi filmjeinkkel való rokonságával már a legelső hazai egész estés produkció; a János vitéz megnyitott egy másik utat. Ezt járta aztán Kovásznai egyetlen egész estés munkája, a Habfürdő, később a Magyar Televízió számára készített Háry János, majd .— a többi között — a Fehérlófia. Értékük megítélésére nem vállalkozom, annyi azonban bizonyos, hogy mind különlegesek, értékesek, ám köztudomású, hogy közönségsikert nem ezek, hanem a konzervatív nemzetközi tradíciókhoz jobban kötődő Vük, a Szaffi, Az erdő kapitánya és társaik hoztak. A Vili, a veréb sem a Daliás idők kísérletező, hanem a hagyományos animáció útját választotta. Az oka egyszerű, ezeket a filmeket ugyanis el kívánjuk adni, ami csak úgy lehetséges, ha a közönség legszélesebb rétegeit vonzzák a moziba. — Hangnemükről, humorukról címükkel is árulkodó rövidfilmjeinek sora — Koncertissimo, Díszlépés, Temetés, Infantilizmus — a hetvenes évek legelején (1971-ben) megszakad. Valóban nem készült azóta újabb? — Nem, és ha nem mondaná, már nem is emlékeznék az utolsó dátumára pontosan. Én azt hiszem, velem együtt sokan vannak, akik a műfaj művelését ma elsősorban a fiataloktól várják. Olyan bemutatkozásokra számítunk, amelyekkel felhívják magukra a figyelmet. Az egyedi filmeknek a többi között — ez is az egyik funkciója. . —A rövid egyedi filmek nemcsak az ön, hanem kollégái: a magyar animáció több élvonalbeli rendezőjének munkásságából is száműzöt- tek lettek. Pedig a lehetőségre csak várakozó fiataloknál bizonyára könnyebben kivitelezhetnék, ami a szívük vágya. B így is felvethető ez a kérdés. De számolni kell azzal is, hogy ez a komplex animációs műhely (amit nevezhetünk a mai magyar animációnak is) azért nemcsak rajzfilmes „verseinkre”, sőt nem is csak rendezéseinkre tart igényt, hanem sokféle más, kevésbé látványos tevékenységünkre is. Egy-egy nagy vállalkozás szellemileg, de fizikailag is rendkívül nagy erőpróba a stáb minden tagja számára. Egyébként azt hiszem, ha -9 a fiatalok amúgy is kevés lehetőségét csap- pantva — ezek a hiányolt filmek mégis elkészülnének, akkor meg épp az lenné a baj. Vannak persze más természetű meghatározottságaik is: bizonyára sokan nem tudják például, hogy a Pannónia az állami dotáció jelentékeny részét konkrét munkákra, nagyon célirányosan kapja. Hogy ennyi rövidfilm is készülhet, az nem kis mértékben a nagy nyereséges vállalkozásoknak köszönhető. Boldog lennék, ha sikerülne a jövőben is megtartani jelenlegi sokszínűségünket. S ennek nem hiszem, hogy az lenne a módja, hogy én visszamegyek egyedi filmet készíteni, valaki más pedig átvállalja helyettem az egész estés munkákat. Én személy szerint qem csak a „versben” hiszek, nem hiszem, hogy ez az egyetlen üdvözítő forma. A Pannónia kötelékeibe való belépésem éve: 1965 "óta viszont már többször is volt olyan klasszikus rövidfilm-perió- dus, amikor tökéletesen magától értetődő, természetes volt ezt a nyelvet használni. — Ilyen időszak volt az ön pályakezdése is... — Ebből az időszakból egy jellemző adalék: diplomafilm-felada- tom egy Gusztáv-epizód animálása volt. Tehát — a közhangulat ellenére — nem egy egyedi „látomásomra” volt kíváncsi a diplomabizottság, hanem arra, hogy egy főiskolát végzett fiatal rajzfilmes hogyan, milyen szinten old meg egy animálási feladatot. Bár rendezőként szerepelt a nevem a stáblistán, ez a rendezés azt jelentette, hogyan tudok alkalmazkodni a Nepp, Dargay és Jankovics által közösen kialakított Gusztáv-stílushoz. Azt hiszem, ha most kapna egy főiskolás egy efféle diplomamunkát, hát alighanem megtagadná itt a diplomázást. Én úgy érzem, mintha a fiatalok ma tudatosan erősítenék fel ezt az individuális szemléletet. Tény, hogy nagyon nehezen tudnak egymásra találni, kollektívává szerveződni. Pedig másként nem lesznek képesek hosszabb, igazi erőpróbát jelentő produkcióra, s nem lesz módjuk megtapasztalni, hogyan születik menet közben valami új, más, egyénileg talán létre- hozhatatlan minőség. — Nem biztos, hogy minden stílus egyformán jól tűri a közösséget, akadnak az idősebbek között is olyanok, akik célravezetőbbnek tartják az egyéni utat, mint például Reisenbüchler Sándor is, aki köztudomású, hogy minden filmjének minden kockáját saját kezűleg rajzolja.- Kovásznai György is ilyen volt, még akkor is, ha egyetlen egész estés munkájában, a Habfürdőben többen vettek is részt. Személyéhez kifejezetten kellemes emlékek fűznek, a közös munka viszont olykor rendkívül nehéznek bizonyult attól a bizonytalanságtól, hogy sosem tudhattam pontosan abban a periódusban épp mennyire tudtam megközelíteni az ő nagyon egyéni elképzeléseit. A nagyközönségnek szánt egész estés produkciókat nemcsak a hazai, hanem a nyugati piacra is szánják. Bár a legelső hazai egész estés alkotást, Jankovics János' vitézét nem kisebb amerikai cég vásárolta meg, mint a Hanna és Barbe- ra, ám — mint tudjuk—sorsa mégis meglehetősen szerencsétlenül alakult. Sikerült-e találkozni a nyugati közönséggel ezeknek az alkotásoknak, közöttük az ön egész estés munkáinak ? — Én nem is tudom, hogy a hazai nagy sikernek számító filmjeink közül volt-e egyáltalán olyan, amit forgalmaztak volna Nyugat- Európa vagy az Egyesült Államok nagy mozijaiban. A Hugó például, mely annak idején az év legnagyobb hazai nézőszámú magyar filmje volt, külföldön néhány vetítés után egyszerűen eltűnt a süllyesztőben. Azt hittük pedig, hogy a koprodukcióban részt vevő amerikai cég felhasználja majd forgalmazói kapcsolatait. Végül — máig sem tudni miért — mégsem így történt.- A nagjközönség kegyeiről eleve lemondó kísérleti egész estés alkotások sorsa is hasonlóképpen ellentmondásos. Idáig a műfaj egyetlen ilyen darabja sem aratott itthon osztatlan szakmai sikert. A Daliás idők 'esetében is az erényekénél jóval hosszabbra nyúlt a (tanulságos ) hibák kritikai lajstroma, külföldön viszont jelentős szakmai elismerést aratott. Világhírünket, rangunkat egyértelműen e fesztíválsikereknek köszönhetjük, az egyedi filmeknek a többi között ez is az egyik haszna. A Daliás idők — a legutóbbi nagy sikerhez, a hosszú ideig a tengerentúli népszerűségi listák legelőkelőbb helyén álló (itthon közönségfilmként forgalmazott) Macskafogóhoz hasonlóan — jelenleg több nyugat-európai országban, sőt például Japánban is látható. De nem a nagy üzletet hozó mozinézők, hanem videokazetta- kölcsönzők, -vásárlók számára. Ez a megoldás — sajnos — a mi kis országunk lehetőségei szerint elképzelhetetlen lenne, szinte kizárt, hogy egy produkció itthon csak ezen a csatornán behozza a ráfordított költségeket, még akkor is, há nagyon nagy siker lenne a videópiacon. Károlyi Júlia 1989. április 22. • PETŐFI NÉPE • 5 t Bodri Ferenc grafikája. PETRŐCZI ÉVA: Van, nincs Van, végy elő tehát: fémszitát, tányért. Mossuk meg, és együnk gyümölcsöt. Nincs, amiről hiába 'meséltem neked az imént: A szőlőlevélen feltálalt eper haszontalan, édes heraldikája. Almomban megint nagymamáért fogok kiáltani. HAMAR Y DÉNES: Ma Mindent eldobunk, csak a rang Mielőtt még szól az a harang Mielőtt még valaki eltemet Ma már választhatók az istenek Szerelem helyett a testiség Olyan ez mint rég a pestis és Fertőz mindenkit nincs ellene oltás Kinőtt ruhánkon alig látszó toldás S a virág a kézben már romantika Vagyunk a kilencedik szimfónia Mielőtt még elérnénk célunk Modern házakban sorba elalélunk Hiába gyógyszer, hiába módszer Farzsebbe dugott, elhasznált óvszer Minden percünk minden igényünk Másoktól már nem, hát magunktól félünk Nyugtató reggel, altató este Megunt kalandregény feleségünk teste Hazamegyünk, mert nincs hova betérni Jobb így hazugon a szebb jövőt igézni Titkos találkák megnyitják a tárcát Olcsó kurváktól nem kérjük a bárcát Ostor a kezünk, parlag a hátunk Gyomrunk elrontva, utcasarkon hányunk Szabálysértés lett már az is hogy élünk Van zsebóránk, de nincs hozzá mellényünk Kiáltozhatunk, ezer a visszhang Célunkért bűnözünk. Célunk egy kis rang. 0 Szolláth Katalin grafikája. Ég és föld között élek, van bennem valami halhatatlan és isteni, de szoktam az orrom is piszkálni, ha egyedül vagyok a szobában, lelkemben elfér India minden bölcsessége, de egyszer pofozkodtam a kávéházban egy részeg iparlovaggal, órákon át tudom nézni a vizet és, a madarak repülését, de öngyilkossági tervekkel is foglalkoztam már, mert egy hetilapban pimasz hangon írtak egy könyvemről, Konfuce testvére vagyok az emberi dolgok megértésében és a bölcs közönyben, de nem bírom ki, ha a hírlapok nem említik meg a jelenvoltak között nevem, megállók az erdő szélén és káprázó szemmel nézem az őszi lombok színeit, de nem tudok másként érezni a természet iránt, mint fenntartással és gyanakvással, hiszek az értelem felsöbbrendű erejében, s egészen ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét, hiszek a szerelemben, de legtöbbször fizetett nőkkel vagyok csak együtt, hiszek az égben és a földben, merj ember vagyok, ég és föld között, ámen. MÁRAI SÁNDOR ÉG és tökéletes Demokrácia rohamcsapatai diszlépésben elvonulnak a hullák fölött. így, csak így nem győzhet a demokrácia. — De győzni fog, észrevétlenül, bennem és benned. Majd, ha mind műveltebbek, tehát emberebbek leszünk, ha mind tájékozottabbak, tehát jobbak leszünk, türelmesebbek, tihát férfiasabbak leszünk, — meft az önkény mindig idegbajos és nőies S majd akkor győz a demokrácia. Mikor? Kedden? Vagy szombaton ? Nem hiszem. A végső győzelmeket nem 'adják ilyen olcsón és pontosan. MŰHELY, SZERKEZET KALAND Élsz, s egyszerre megrohan a kaland. Mi ez a kaland? Nem ismertél meg senkit, nem nevetett szemedbe az olcsó, boldog, vacak öröm, egyedül vagy. S mégis történik ez órákban körülötted valami. Az élet, délután négykor, egyszerre izgalmas lesz és veszélyes. Mindenfelé jelek figyelmeztetnek, a köznapinak értelme van. Egy ajtó nyílik, mintha a végzet küldöttje nyomná le a kilincset. A napsugár szíven döf, mintáz orgyilkos pengéje. Fülelsz, neszelsz. Mi ez a kaland, amely betört az álmos-ólmos létezésbe? Aztán egyszerre megérted és elsápadsz. Megérted, hogy élsz. Ez az egyetlen kaland. Aki nem látott szülést, nem tud az életről valamit, nem tud valami biztosat és „alapvetőt”, mint az iskolában mondanák, — bizonyos, hogy aki nem látott szülést, nem látott bele a szerkezetbe, nem ismeri a műhelyt, azt a rejtélyes és félelmes műhelyt, ahol az élet készül. Az erők, amelyek szülés közben megmozdulnak, az élet és a halál erői: az anya és a gyermek állandóan élet és halál között tapogatóznak ez órákban, vak sötétben, süket ösztönnel. Olyan erők mozdulnak meg e pillanatokban, olyan erők feszítik az anyatestet, mint földrengéskor. A néző nem csqdálkozna, ha vér és placenta helyett láva és hamu ömlene ki füstölögve az anyaméhből. Igen, láttam a szerkezetet. Az ember csendes lesz, egészen csendes. Később, mikor a gyerek sírni kezd, a néző kisompolyog a szobából, s úgy érzi, Michelangelo kontár volt és Newton, minden számításával, műkedvelő. HAZA A DEMOKRÁCIA Meghallgattam e mérges demokratát, aki bombát, kénkövet, poklot és a hét egyiptomi csapást kívánta a parancsuralmaknak, s ezt gondoltam: j I Igen, a demokrácia végül győzni fog, de nem így s főként nem ilyen eszközökkel, mint e mérges és kétségbeesett demokrata hiszi. A demokrácia nem győzhet valamilyen történelmi pillanatban, csatatéren, kürtök bugása és zászlók lobo- gása közepette, mikor százmillió zsarnok hullája hever a harcmezőkön, s a diadalmas, a jó, a hibátlan A hivatalos hazában, a történelmi hazában, a címeres és törvénytáras, a rendörös és katonás, a lobogós és jelszavas hazában mindig újra, egyre makacsabbul, egyre fájdalmasabb figyelemmel, kitartással, gyöngédséggel és elnézéssel kell megkeresni az igazi hazát, amely talán a nyelv, talán a gyermekkor, talán eg^utca, melyet platánok szegélyeznek, talán egy kapualj, ahol álltam valamikor, s egy dallamot hallgattam, mely az emeleti lakás nyitott ablakán át szállongott a világba, talán ez a szó: „esthajnal!..." Mindig keresem ezt a hazát, annál ma- kacsabb szeretettel és figyelemmel, ahogy a másik, a hivatalos és történelmi, a címeres és lobogós, elfedi előlem. FÖLD —- részletek a kötetből — \ ÉS
