Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-19 / 91. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. április 19.

A FIZIKUSOK A NAGYSZÍNHÁZBAN

Kecskeméten is megszólalt Dürrenmatt ?

Némely kritikus szerint az 1962-ben bemutatott A fizikusok Friedrich Dürrenmatt „első klasszikus színdarabja”. Egyetlen helyszínen, a tárgy által megbatározott terjedelemben, a megtisztítás szándékárai játszódik a cselekmény.

• Richard Voss detektívfelügyelő (Vitéz László), dr. Mathilde von Zahnd ideggyógyász (Lörinczy Éva).

9 Herbert Georg Beutler, más néven Newton, páciens (Kovács Gyula), Johann Wilhelm Möbius, páciens (Sirkó László), Ernst Heinrich Ernesti, más néven Einstein, páciens (Holtai Kálmán), (ülovszky Béla felvételei)

A Kecskeméten elsőként műsorra tűzött Dürrenmatt-mű szereplői mindvégig a „Les Cerisiers” nevű tóparti villában szövögetik terveiket, a második felvonás cselekményét csupán egyetlen óra választja el az első részben történtektől. A svájci író megvalósította az arisztoteleszi dramaturgia harmadik követelményét, a cselekmény egységét is.

Az ilyen művek hamisítatlan, stílus- hű és változatlan megjelenítése az elméleti kérdésekkel is szívesen foglalkozó világhírű író szerint elsősorban a rendező tiszte, felelőssége. Mivel egyikük- másikuk „nem éri el a műhöz való ragaszkodásnak azt a fokát, ami némely karmester számára természetes”, „gyakran nem interpretálják, inkább kivégzik a klasszikusokat, s a lehulló függöny megcsonkított holttestet takar”.

Nos, a Giricz Mátyás rendezésében látható A fizikusokban már a függöny fölgördülése után holttetem hivatott a nézők riogatására, a „ki a gyilkos” feszültség élesztésére. A fiatal ápolónő földi maradványa tehát az előadás kelléke. Jelképesen, átvitt értelemben sem tekinthető az előadás kritikájának.

^Komolyra fordítva a szót: ki kell derítenem, hogy azok tévedtek-e, akik klasszikusnak minősítették a szanatóriumnak álcázott bolondokházában történtekből építkező komédiát, vagy a szerző számította el magát. Szerinte a közönség egy része az előadás színvonalától függetlenül tapsol a klasszikusoknak. (Mert azt tanulta, hogy így illik, ez a sikk.)

* * *

Az újabb értékek meghódításának szándékát méltányló rokonszenwel sem mondható ugyanis sikeresnek az első kecskeméti Dürrenmatt-előadás.

Mintha némileg vesztett volna idő-' szerűségéből Dürrenmatt komédiába ágyazott drámája. Már túl vagyunk a döbbenetén: tucatnyi őrült ember elpusztíthatja a világot, a tudósok nem parancsolhatnak az általuk kiszabadított rossz szellemeknek. Hozzászoktunk a veszélyhez, mint a tűzhányó lankáin szőlőjét kapáló gazda. Csinálja dolgát, noha biztosan tudja, hogy előbb-utóbb a láva szüretel. Ráadásul szép honunkban egyre inkább napi gondok szívják el energiánkat. A holnapi megélhetésért küszködő mit bánja, hogy mi lesz a világgal holnapután.

Nincs igazán tétje a kecskeméti A fizikusoknak.

Nincs igazi műformája. Komédiának szánja szerzője, mert már csak kacaghatunk a „végső összecsomagolásra készülő” emberiségen. A mi világunknak már nincsen távlata — Dürrenmatt szerint —, csak az Ötlet segítségével kaphat távlatot.

Tévedett Dürrepmatt ezúttal: „az ötlet az a csapda, amibe a közönség újra és újra beleesik”! A közönség nehezen vette a lapot”.

Ennek a komédiának egyedül lehetséges megjelenítése éppen úgy virtuozitást követel, mint egy-egy Paganini- bravúrdarab megszólaltatása. Csak az elegáns, könnyed emelkedettség hívja elő a mű rejtett vízjeleit, váltja ki a- szerző által sugallt gondolatokat, indulatokat.

Ez A fizikusok egy közepes, hétköznapi krimi szintjén marad.

Még akkor sem hathatna, ha Möbiu- son kívül valamennyien éreznék és értenék a Dürrenmatt-játék stílusát. A mű hatását szereposztási megalkuvások, tévedések csökkentik. Mindenekelőtt Sirkó Lászlóról (mint „figuráról”) nehezen hihető, hogy korunk legnagyobb tudósa, Möbius, a titkok titkának tudója.

Ha a híre nagyobb is valóságos jelentőségénél, Dürrenmatt érti mesterségét, pontosan kiszámította a mű belső erőviszonyait. Egyetlen figura alakváltozása megbonthatja a mű egyensúlyát, nem működik a komédia szerkezete.

Lörinczy Éva váltakozó sikerrel tudja, hogy valójában őrült asszony vigyázza az (ál)betegeket, szerzi meg a Nagy Titkot. A többiek, elsősorban Kovács Gyula (Newton), Holtai Kálmán (Einstein), Szirmai Péter (a misszionárius), Vitéz László (detektívfelügyelő) valamelyest egyénített szerepformálással vettek részt A fizikusok életre keltésében. Kevés eljátszható feladat jutott Réti Erikának (főnővér), Seres Ildikónak (ápolónő).

Gyarmathy Agnes színpada mintha hangulatilag eltérne némileg a Dürrenmatt pontos utasításában megadottól, de praktikus, jól bejátszható.

* * *

Möbiusnak nem sikerült elbujdosnia nagy tudományával a hatalmasok elől, Giricz Mátyás, a vendégrendező sem lelt rá a nagy titokra, hogy miként lehetne erőteljesebb intellektuális izgalmat keltve eljátszatni egy groteszk komédiát effajta színjátszásban gyakorlatlan színészekkel, máshoz szokott közönségnek.

Látszólag majd minden a helyén van, mégsem éreztük a dürrenmatti agytorna jóízűen kifárasztó izgalmait.

Az igazi Dürrenmattnak csak körvonalait, el-elmosódó alakját fedezhettük fel első kecskeméti látogatásán.

Mondani sem kell, igy is örültünk látogatásának.

Heltai Nándor

„Láttuk a gyerekeket, felfogtuk munkátok nagyságát”

Nyolcvan éves a kecskeméti gyógypedagógiai nevelés

Nyolcvan éves múltra tekint vissza a gyógypedagógiai nevelés Kecskeméten. Ebből az alkalomból jubileumi megemlékezéssel egybekötött szakmai konferenciát rendezett a Juhar Utcai Általános Iskola és Diákotthon, ahol számos külföldi szakember is megjelent, illetve előadásával emelte a találkozó színvonalát.

Most mégsem a konferencián elhangzottakból, a gyógypedagógia legfrissebb eredményeiből es kutatásaiból idézek. Az évforduló apropóján Vasváry Ká- rolyná aranydiplomás gyógypedagógiai tanár idézte föl e nyolcvan esztendő legfontosabb állomásait, melynek összefoglalása ezúttal is szolgálhat tanulságokkal.

Magyarországon 1875-ben indult az első fogyatékosokat nevelő intézet, Budán. 1900-ban Pesten az első kisegítőiskola kezdte meg működését a „gyenge te- hetségűek” részére. Igazgatója Éltess Mátyás volt. Nem sokkal később, 1907- ben két vidéki városban, Csongrádon és Egerben, majd 1908-ban Debrecenben és Kecskeméten is indult kisegítőiskola.

A történelem eseményei a város számos épületébe, mint ideiglenes otthonba sodorták az intézményt, míg 1954-ben két, egymással szomszédos hazat kapott az intemátus és az iskola a Csányi utcában. Ekkor kezdődött — emlékezett vissza Vasváry Károlyné—az iskola hősi Morszaka. A korszerűtlen, vízvezeték nélküli épületbe azútcai közkútról hordták a vizet. Nyitott földszinti és emeleti folyosókról, szinte az udvarról volt megközelíthető az ebédlő, a hálótermek. De naponta készült ebéd, kézzel mosták a szennyest. Az oktató-nevelő munka

alapfeltételei is hiányoztak. Nem volt tanterv, sem olvasókönyv.

1956 őszének napjai készületlenül érték a százas létszámú gyereksereget. A szenespince adott átmeneti menedéket, az élelmiszert pedig a munkatársak, a kijárási tilalom ellenére lopták be. Különösen nehéz napok voltak ezek az idegileg sérülteknek, akiket távol, a megyében szétszórtan lakó szülőkhöz hazaszállítani lehetetlen volt.

Fennállásának tíz éves évfordulójára már korszerűsítve, felújítva állt az épület. Alaptérülete maradt ugyan a régi, lakóinak száma—az általános iskola követelményeinek fokozódásával — emelkedett.

1962-ben három tantermet és a hiva- talsegédi lakást le kellett bontani, mivel életveszélyessé vált. Ettől kezdve négy éven keresztül öt tanteremben, három műszakban tanítottak. Reggel 7-től este 17 óráig. Hét órától 11-ig, 11-től 15-ig, és 15-től 19 óráig 5 perces szellőztetési és takarítási szünettel váltakoztak a műszakok. S mégis: ezekben az esztendőkben volt a legeredményesebb az oktatás, leghatékonyabb a munkafegyelem. Országszerte ritkaságszámba ment gyógypedagógiai vonatkozásban, hogy a nevelői tagozat legalsó fokától, a kísérleti csoporttól az oktathatóság legfelső lépcsőjéig, a nyolcadik osztályig valamennyi működött.

1965. szeptember 1. a következő mérföldkő, amikor átadták a Nyíri úti nyolctantermes iskolát. Igaz ugyan, alig hogy elkészült, máris kicsinek bizonyult. Del- előtt-délutáni váltásban, 10-10 tanuló- csoportot és napközit kellett elhelyezni.

Öt évvel később különvált az imbecillis (közepesen sérült) és a debilis (enyhe fokban serült) tanulok oktatása.

Nevelőotthoni férőhely hiányában száz-százkét középsúlyos értelmi fogyatékos gyereket éveken át heti 6 órás korrepetálással készítettek föl osztályozóvizsgára a kisegítöiskolai és általános iskolai nevelők, mígnem 1985. szeptember 1 -jén a Juhar utcán átadták a Foglalkoztató Iskola és Neyelő Otthon épületét. Ezzel megvalósulhatott a tanulók elkülönített, speciális iskolatípusban történő nevelése.

Az intézmény igazgatója dr. Vamyú Andrásné. Jelenleg246középsúlyos értelmi fogyatékos gyermek tanul itt, a diákotthonban 240-en leltek otthonra, közülük ötvenhármán állami gondozottak.

Az 1985. évi I. törvény értelmében az intézmény elnevezése megváltozott. Középsúlyosán értelmi fogyatékos tanulók nevelését, oktatását ellátó általános iskolát és diákotthont kell a Juhar Uteái Általános Iskola neve alatt értenünk.

A modern, korszerű, esztétikus épület falai között járva a nyolcvan év hányattatásának nyoma sincs. Emlékezésre csak a jubileum alkalmából kiállított tablók szólítanak fel :.képekkel, dokumentumokkal, pedagógusok arcképével. Azo- kéval, akiknek nevét legfeljebb a kollégák őrzik, de munkájukkal számos fogyatékos ember egyéniségében hagytak nyomot.

A konferencia egyik vendégének szavai valamennyi gyógypedagógust dicsérték : — Láttuk a gyerekeket, s ezáltal felfogtuk munkátok nagyságát.

G.T.T.

ÉRTÉKESÍTÉSI GONDOK A RUHÁZATI IPARBAN

Nehezen tudják eladni portékáikat a ruhaipari cégek. Ezért termelésük , nem növekedett, hanem inkább csökkent az utóbbi egy-két évben.

Tavaly például megyénk konfekcióipari kisszövetkezetei közül egyedül a kiskunhalasi ruhaipari növelte bevételét számottevő mértékben.

Kint is, bent is szoros versenyben

Kovács Ferenc elnökkel arról beszélgetünk, miért került ez az iparág ilyen nehéz helyzetbe? Annál inkább jogos a kérdés, mivel nemrégen még más volt a tapasztalat. Egy időben gombamódra szaporodtak a varrodák. Sok mezőgazdasági szövetkezet is textilipari melléktevékenységgel próbálta megteremteni bevételének biztonságát, de a konjunktúra hatására a meglevő üzemek is növelték termelésüket. Magától értetődik, hogy rövid idő alatt telítődött a piac. Volt ennek jó oldala is: a termelők, hogy el tudják adni árujukat, igyekeztek a vásárlók kedvében járni, az igényeiknek megfelelő ruhákat varrtak.

Ám közben változtak a körülmények: az árak emíelkedtek, az életszínvonal csökkent, visszaesett a fizetőképes kereslet. Egymás után nyíltak a használtruha-kereskedések, a boltokban pedig megjelentek az olcsó, illetve az exkluzív külföldi ruhák. Az importálással nemcsak a választékbővítés volt a kormányzat célja, hanem az is, hogy a hazai gyártókat exporttermelésre kényszerítse. A külföldi piacért azonban más országbeli cé- gekkél is' meg "kell 'mérkőzniük," 's' bizony, a magyarók egyre- gyak1-' rabban maradnak alul az üzleti tárgyalásokon.

A Kiskunhalasi Ruhaipari Kisszövetkezet elnöke elmondja: az egyik tőkés partnerrel például egyszerűen azért nem sikerült (közvetve) üzletet kötni, mert a szomszédos országokban olcsóbban vállalkoztak a munkára. Hogy többekkel ellentétben mégis növelte termelését az elmúlt esztendőben a szövetkezet, az részben a szerencsének köszönhető. Állandó partnerüknek, a Déltexnek sikerült új szovjet megrendelést szereznie, amit megosztott a halasiakkal. Ha jóval kisebb volumenű vállalkozást jelentett is, de végső soron bevételüket növelte á kiskunfélegyházi Habselyem-gyár megbízása, amely szerint tőkés cégnek dolgoztak.

Az új megrendelések profilváltást jelentettek a szövetkezetnek ~ érdemük abban áll, hogy ennek sikerült megfelelniük. Míg korábffyuricza úr a csupasz téglafalhoz A-» támasztott létra felső fokán egyensúlyozva akkor pillantott a bejárat felé, amikor épp megállt a féhyes fekete csillogású 1600-as Lada. A technikai világban való jártassága folytán egy pillanatig sem foglalkoztatta érzékelését, hogy negyven méterre már nem hallatszik el egy finomabb autó duruzsolása, főleg akkor nem, fia akadály nélkül simul bele a nagy forgalmú főútvonal szünet nélküli háttérzajába.

Tehát mégiscsak kijött, hogy megnézze épülő házukat — hasított belé a csöppet sem kellemetlen felismerés, s már látta is, hogy a szolgálatkész sofőr fürgén megkerülve a kocsi elejét a talpalatnyinál nem sokkal nagyobb füves térségre segíti Edit asszonyt, a nagyfő- nöknét, ki maga is főnökasszony — az idegenforgalmi vállalat igazgatója —, • a szolgálati gépkocsivezetői készség' mindezen túl azért is helyénvalónak tetszik, mert a téglarakás és a sóderhalom között csak olyan keskeny csapás maradt, hogy az utóbbi peremébe félkerékkel belekaparva könnyen lefulladhatott volna azautó. Tapasztalt sofőr nem kockáztat, főleg nem, ha nyilvánvaló a kudarc.

Mindezt egy szempillantás alatt felmérte Gyuricza úr, s lépteit gyorsítva igyekezett lefelé, hogy illő reverendával a ház és a bejárat közötti félúton fogadhassa — gyorsan elnyomva a fals gondolatot — nem a vendéget, hanem a ház asszonyát. Úgy bizony! S ahogy az utolsó létrafokról a magasba pillantott, a beépített padlástér ívelt ablakainak sorára, minden idegszálán elégedettség bizsergett végig: tökéletes az eldolgozás, milliméternyit sem lóg ki sehol az anyag. Nem az első ilyen munkája az itteni, az igaz, de a különös gondosság, az odafigyelés meghozta az eredményt... Lehetetlen, hogy a nagyfőnökné asszony ezt ne méltányolja. Márpedig ez esetben komoly az esélye, hogy a bejárati díszkerítést a ga- lambdúcos székely kapuval — de legalábbis annak ügyes és élethű imitációjával — szintén ö csinálhassa meg. O és négytagú kis munkacsapata.

A nágyfőnök hetente kétszer is kikiszalad, előtte már pedzette az ügyet, ám az ajánlatot szó nélkül eleresztette a füle mellett. Vagy legalábbis úgy tett... Hírlik azonban, hogy otthoni ügyekben a nagyfőnök hallgat az asz- szonyra. Most kell hát az alkalmat nem elszalasztani. Tegyük hozzá: a ritka alkalmat, hiszen Edit asszony először és utoljára az alapozáskor járt kint.

\Tagy adag mosoly közepette töké- -1 V letesre sikeredett a kölcsönös üdvözlés, a nagyfönökasszonyi közvetlenség az elviselhetőség fokára mérsékelte a Gyuricza úr által tanúsított túlzott tiszteletet; utóbbi a látogatót udvariasan maga elé engedte, s tessékelte be a malterszagú falak közé. A küszöbhöz érve azonban hirtelen megtorpant:

— Ha javasolhatnám, előbb kívülről tessék körülnézni.

Az asszony engedelmeskedett, kissé eltávolodott az épülettől, hunyorogva méregette az arányokat, s tekintete lassan felkúszott a szénapajta stílusú tetőablakok soráig. Gyuricza úr csak ezt várta, a pillák rebbenéséből teljes biztonsággal olvasta ki az elismerést, azt a fajta csodálatot, mely a laikust mindig elfogja a kézügyességet és gyakorlatot igénylő szakmunka eredménye láttán.

A hatás nyilvánvaló, ezek után már akár szerénykedni is lehet. Ha van miMunkacsapatából most csak ketten voltak kint, szerencsére a két rátermettebb, a Lajcsi és a Micu, a padlásszobák deszkabélésével foglalatoskodtak elmerülten, észlelvén azonban a látogató érkezését, fejüket a tetőablakon kidugva nagy kezitcsókolommal köszöntötték az asszonyt.

Kettesben végigjárták a földszinti helyiségeket, s végül megállapodtak a harminc négyzetméternyi hallban. Gyuricza úr, beleélve magát a látogató szerepébe, körbejártatta tekintetét, mely végül a félbevágott mennyezeten állapodott meg.

A hirtelen felismeréstől egyszeriben kiverte a verejték. S még arra sem maradt ideje, hogy legalább a maga számára megfogalmazza a választ, kiváltképp pedig a javaslatot a kényszerű helyzet áthidalására, mert az asszony már meg is szólalt, hangjában a csalódottság árnyalatnyi ridegségévé:

— Kár, hogy még nincs kész a lépcső ... Az emeleten, sőt a padlástérben is szerettem volna szétnézni.

Gyuricza úr legszívesebben nyüszíteni szeretett volna, mint a sarokba szorított állat. Ehelyett azonban kapkodva, ki-kihagyó lélegzettel ennyit mondott:

Tetszik tudni, egyedi tervezésről van szó ... A vasalás nem készült még el, ami statikai szempontból nélkülözhetetlen. Jövő hétre ígérték, utána már félnapos munka az egész.

— Egyhamar megint nem fogok ráérni ... Most lett volna időm alaposan szétnézni — bosszankodott a nagyfőnökné.

Gyuricza úr előtt megvilágosodott, az elkövetkező pár pillanatban dől el, hogy jnegcsinálhatja-e a díszkerítést a székelykapuval. Az asszony felé fordult, mély lélegzetvétel után hadarni kezdte:

— Ha rá tetszett szánni az időt, nagyon kérem, tessék várni egy negyed- órácskát. A fiúkkal addig összeülünk egyi... egy... — pillanat töredékéig töprengett, hogy a megfelelő idegen szót használja-e — provizórikus lépcsőt. Biz' isten nem tart tovább, tán még addig sem.

— Nem bánom, ahogy gondolják — egyezett bele Edit asszony.