Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-19 / 91. szám

A halasi szövetkezetben sikerűit a termékváltás ban csak férfinadrágot készítettek hosszú éveken keresztül a Déltex- nek, most meg kellett tanulniok a sokkal bonyolultabb termék var­rását is. Hiszen a külföldi partne­rek női ruhákat kértek. Nos, a szö­vetkezetben most különösen nagy hasznát vették annak, hogy régi törekvésüknek megfelelően sok univerzális dolgozót alkalmaznak. Segítette őket a váltásban az is, hogy a. kisszöyetkezeti forma tpbb lehetőséget adott számukra a ru­galmasabb működésre. Mivel a bérkiáramlást csak a tel­jesítménnyel kellett szinkronban tartaniok, a dolgozók szívesen vál­lalkoztak a többletmunkára. (Csak az adó progresszivitása ron­• Hosszú éveken keresztül szinte csak férfinadrágot varrtak, s most női ruhát készítenek külföldi megrendelésre. (Tóth Sándor felvétele) tóttá kedvüket.) így az átlagos jö­vedelem tavaly elérte a 77 ezer 800 forintot, árbevételük a 27 milliót, ami 16 százalékkal több az 1987. évinél. Nyereségük hárommillió forint lett, sokkal kevesebb az elő­ző évinél, de ennek oka az elvoná­sok növekedése. Nos, az idén még mindig a kez­deti lendülettel, az új megbízás okozta lelkesedéssel kezdték az évet. Tavalyi jó vizsgázásuknak is szerepe van abban, hogy az idén ismét növelhetik termelésüket. A halasi kisszövetkezet széle­sebb körben arról ismert, hogy ez az egyetlen cég a megyében (de az országban is a kevesek közé tarto­zik ezzel), amely prosperáló mére­tes szabóságokat üzemeltet. Mind­hármat Kiskunhalason. Érdekes tapasztalat, hogy üzleteik forgal­ma nem esett vissza olyan mérték­ben, mint a készruhavásárlás. Almási Márta Megnyerve az első menet, villant át Gyuricza úr agyán, viharsebesen kilé­pett, s a tetőablakok alatt elkurjantot­ta magát: — Hé fiúk! Nyomás azonnal lefelé, hozzátok a blekkendekkert az orsós hosszabbítóval. Ja, meg a kalapácsot is... fMás nem kell főnök?— kérdezte Lajcsi, már a létra felső fokán állva. — Nem. Épp elég hulladék deszka van lent is. Lépcsőt csinálunk. Igyekez­zetek ... A két fiatalember mókiisfürgeséggel kúszott lefelé a létrán, kettőjük súlya d alatt ívben meghajolt a rozoga alkot­mány, s Gyuricza úr áldotta önnön ösz­tönét, amiért eszébe sem jutott Edit asszonynak felajánlani, hogy talán a létrát is igénybe vehetné... M ire leértek, Gyuricza úr addigra a bejárat közelében heverő há­rom csonka palló közül a két hosszab­bikat kiszemelte, egyiket ferde állás­ban a mennyezeti nyíláshoz mérte, a fiúk máris üzemkész állapotba helyez­ték a blekendekkert, a fűrészkorong sivitva vágta el a deszkát a padlócsík­hoz sebtében jelölt ferde vonalnál. Utá­na a másikat; a túlsó végüknél is egy­máshoz passzitotta a két deszkát, elna­gyoltan bár, de megdolgozta, hogy még az ideiglenes munkának is pofája le­gyen.-— Fellécezni egymás tükörképére nyújtotta oda a két fiúnak. — Sza­porán. Leszabom addig a lépcsőfoko­kat. Anélkül, hogy megnézte volna az órát, érezte, hogy öt perc sem telt el. Igaz, a munka apraja még hátra van. Hátán átnedvesedett az ing, főleg ami­kor észlelte, hogy a főnökasszony már a kocsi közelében jár. Az nem lehet, hogy meggondolta magát, és úgy távo­zik, hogy még csak nem is köszön — tépelődött Gyuricza. — Mert akkor hiábavaló az igyekezet. S miután a fiúk leszabták az egyforma lécdarabokat, az első hulladék deszkával ö is a gép fölé hajolt.:. Újból a bejárat felé pil­lantott, s megnyugodva látta, hogy a sofőr egyensúlyoz befelé, pocakjához támasztva a láda sört. Mögötte Edit asszony tipeg. A fiúk gyors egymásutánban szögel- ték fel a tartóléceket, mérőeszközül egy külön lécdarabot szabtak le. A főnökasszony intésére a sofőr fel­nyitott három üveg sört, nyújtotta vol­na a mestereknek, de Gyuricza úr hatá­rozott mozdulattal elhárította. — Miután kész vagyunk, nagyon szívesen. Addig egy csöpp sem ... fellécezett két pallódeszkát a ter­vezett helyükre állította a két fiú, s tartotta addig, amíg főnökük beszö- gelt két lépcső­fokot. Miután így stabilizál­ták az alkot­mányt, követ­kezett a többi lépcsőfok. Pár perc múlva Gyuriéba úr li­hegve fölegye­nesedett, s eny­he meghajlással intett az asz- szonynak. — Paran­csoljon, elvtárs­nő . .. HATVANI DÁNIEL: Ak ■» ' T TESTVÉRVÁROSOK AZ ÁLLATKÁR TERÍTETTEN MARADT 1989. április 19. • PETŐFI NÉPE • 5 JKözös Európát szeretnénk” Nemrégiben alakult testvérvárosi kapcsolat Kalocsa és az NSZK-beli Kirchheim unter Teck város között. Március végén Kalocsa látta vendégül a nyugatnémet város sportküldöttségét. Tavaly ősszel a kalocsaiak látogattak az NSZK-ba, ennek viszonzása volt a delegáció látogatása. Természetesen a sporton kívül politikáról is esett szó. Az európai kapcsolatokról, a két ország viszonyáról Karl-Heinz Beckkel, a delegáció vezetőjével, a híres lg Metall Acéltröszt titkárával beszélgettünk, aki egyben a TGK Sportegyesület elnöke, s tagja a Szociálde­mokrata Pártnak (SPD) is. rű emberek a Német Szövetségi Köztársaságban Magyarországról? — Általánosságban jó a vélemé­nyük. Bár az is tagadhatatlan, hogy akadnak még olyanok, akik­nek egyes nemzetekkel szemben előítéletük van. De a gorbacsovi peresztrojka világjelenség, megre­formálja a gondolkodást még ná­lunk, Nyugat-Európában is. Ami a mi pártunkat illeti: nem érez sem­miféle aggodalmat a szocialista or­szágokkal szemben, különösen nem Magyarországgal szemben. Nálunk a középpontban az ember áll, s nem a politika. — Ha arra kérném, mondja el, hogyan képzeli el az ezredforduló Európáját, milyen jövőképet feste­ne? — Nézze, ha mi valamelyik nyu­gati országba megyünk, nem kell vízum, szabadon utazhatunk. A vízumkényszert egész Európá­ban el kéne törölni, hogy az embe­rek közelebb kerüljenek egymás­hoz. A határok ne elválasszanak, hanem összekössenek népeket, nemzeteket. Mi békés Európáért harcolunk, a népek barátságáért. Azt akarjuk, hogy elmosódjanak a határok, egymásra találjanak a kü­lönböző társadalmi és gazdasági berendezkedésű országok. A jelek arra mutatnak, ha lassan is, de ezek az elképzelések valóra váltha­tók. így alakulhatnak ki ideológiá­tól függetlenül politikai, gazdasá­gi, személyes kapcsolatok. Ami örömére szolgálhat mindenkinek. Éppen ezért mi közös Európát sze­retnénk. Zs. Kovács István KÉPERNYŐ Fölhívtam Derricket — Beck úr! Arra kérem, néhány mondatban ismertesse sportegyesü­letük történetét. — Egyesületünk alapvetően munkás-sportegyesület, mely 1912-ben alakult. Sajnos működé­sünk nem volt töretlen. Hitler ha­talomra jutásával az ilyen jellegű mozgalom nem illett a harmadik birodalom profiljába, így hamaro-' san betiltották az egyesületet. Csak a második világháború után nyílt lehetőség az újbóli működés­re. Az egyesület mögött mindig is a Szociáldemokrata Párt állt, an­nak tagjai patronálták. — Mi motiválta Önöket, hogy magyarországi testvérvárosi kap­csolatot létesítsenek? b3A kirchheimi városi tanács szociáldemokrata frakciójának volt a határozott kívánsága, hogy egy kelet-európai országgal ve­gyük fel a kapcsolatot. Magyaror­szág mellett döntöttünk, mert az itteni viszonyok szimpatikusak számunkra. Eltökélt szándékunk, hogy tartós, általános kapcsolatot építünk nemcsak a sport, hanem a kultúra, a gazdaság területén is. Az sem mellékes, hogy városunkban sok a Magyarországról kitelepített sváb, tehát még élnek az emlékek, az ide kötő szálak még erősek. — Feltételezem, hogy politikai kapcsolatoktól sem zárkóznának el! — Ennek egyre inkább érnek a feltételei. Üdvözöljük, hogy Ma­gyarországon hivatalosan is dekla­rálták a többpártrendszer szüksé­gességét. Úgy tudom, Kalocsán még nem alakult meg a Szociálde­mokrata Párt helyi szervezete. Amennyiben megalakul, egyálta­lán nem kizárt, hogy mint testvér­párttal politikai.kapcsolatiul vétel­re is sor kerül. Mi büszkék va­gyunk arra, hogy Kirchheim unter Teck városban erősek a szociálde­mokraták és szívósan képviselik a munkásérdekeket. Szívesen adunk át politikai tapasztalatainkból. —Hogyan vélekednek az egysze­A nagyfönökné fellibegett, mintha egyenest a mennyekbe kívánna szálla- ni, s csak a lépcső tetején szólt elismerő hangon, svájci aranyórájára pillantva: — Tizenkét perc ... Most már iga­zán megérdemlik a sört. Kortyoltak néhányat, de ekkor Gyu- ricza úrnak eszébe jutott: illő volna az asszony kíséretében maradnia. Az üve­get a sarokba tette, s menet közben vetette csak oda a fiúknak. — Szedjétek össze a cuccot, csinál­jatok rendet. Edit asszony nagyjából mindent rendben talált, határidők, költségek, anyagbeszerzési lehetőségek felöl ér­deklődött. Jó hangulatban értek vissza a hallba, s Gyuricza minden bátorságát összeszedve, felajánlotta megtekintésre az épp nála levő rajzokat a díszkerités- röl és a székelykapuról.' — No, mutassa sfe egyezett bele az asszony. A férfi egymás után teregette ki a rajzokat. Többnyire untatnak a krimis sablo­nok. Még Derricket látom legszíveseb­ben, képernyőmön. Herbert Remecker- történetei között., akad jobb is, gyengébb is. Bármilyen jó színész Horst Tappert, ő sem tudja mindig elhitetni a vázlatos története­ket, képtelen kibújni bőréből. (Aki fog­lalkozott a tömeglélektannal, tudja: ép­pen ez sikerének egyik titka. Azt kap­ják az emberek, amit megszoktak, amit várnak, amit azonnal átlátnak.) Mitagadás, a nyomozás fordulatai helyett egyre gyakrabban figyelem a helyszíneket — így mondjkák ezt ren­dőrül —, a kamerák által feltérképezett várostájakat. Nézem a gondozott kiskerteket, az ízléses utcai bútorokat és irigylem. Tudpm, hogy filmekben, színdara­bokban minden megtörténhet, de soká­ig csóváltam a fejem, amikor a hatósá­gi emberek, a vétkesek vagy a megká-1 rosítottak azonnal vonalat kaptak, ha telefonon óhajtották továbbítani üze­netüket. Hosszabb idő után tavaly jár­tam a Lajtán túl, meggyőződhettem arról, hogy a Derrick-sorozat ponto­san ábrázolja az arrafelé természetes infrastruktúrát. Bebizonyosodott, hogy hívásra azonnal jön a taxi, még ha nincs is jelen a stáb, az utcák gondozottak, a kis­kocsmákban a vadidegennek is kö­szönnek, azonnal érdeklődnek kíván­ságairól. Mindez megnyugtat. Régi ismerősként némi protekcióval sikerült beszélnem Derrick felügyelő­vel. (A ..szocialista összeköttetés” nem címének megszerzéséhez volt szükséges; a viszonylag gyore. kapcsoláshoz.,.) Megkértem, hogy minden titok megfej- tőjeként tudja meg, mikorműködik úgy országunk, mint az ő hazája, mikor iga­zíthatom órámat újra a vasúti menet­rendhez, mikor élhetek olyan lakásban, mint honában a legtöbben. Kellemesen diskuráltunk, már-már összebarátkoztunk, de még ígéretet sem sikerült kicsiholnom belőle. — Még akkor sem tudnám megmon­dani, ha összefognék kivételesen Maig- ret mesterrel és a többi cimborával, illetve felügyelő úrral. Jóindulata érzékeltetésére vigasztalt. — Nézzé'uram, előbb-utóbb maguk is eljutnak oda, hogy nem tekintik lu­xusnak a telefont és komolyan veszik az oly gyakran idézett bölcsességet: az idő pénz. Megköszöntem biztató szavait. — Addigra, kedves Derrick, maga már régen nyugdíjban lesz. Újra sza­badlábra kerülnek a kitudjahányad- szor visszaeső mackósok, akik videote­lefonon teszik tiszteletüket egykori el­lenfelüknél. Addig? Nézem a Derricket... Talán az Interpol is foglalkoztatja egyszer, és gyakrabban eljuthatunk olyan távoli országokba, mint A hét legutóbbi sorozatában bemutatott há­rom távol-keleti pénzbirodalom. Még a gyors változásokhoz szokott, érzelmeit gondosan rejtegető felügyelő is ámulna a valóban ámulnivalókon. Heltai Nándor Az Állami Biztosító lemondott ügyfeléről Ha akkor, szeptember 24-én a kecs­keméti Bezsenyi Balázs csak egy kicsit is gyanakodva fogadja váratlan látogató­ját, s nem köt vele megállapodást, talán elkerülhette volna azt a szélmalomhar­cot, amelyben az elmúlt hónapok során része volt. De hát utólag okos az ember. És most nézzük sorjában a furcsa törté­netet, ahogyan olvasónk felidézi: y$n5%Kiskeresetü vállalati dolgozó va­gyok, s a jövedelmemet sertéshizlalással egészítem ki. Jelentős volt az állomá­nyom 1988 őszén is, amikor betoppant hozzám egy ismeretlen férfi az Állami Biztosító helyi fiókjától. Arról győzkö­dött, hogy legyen nekem is családi ott­hon biztosításom, mely széles körű koc­kázatvállalást tartalmaz. Mivel kérdé­semre azt felelte: minden helyzetre érvé­nyes ez az új biztosítási forma, engedtem a rábeszélésnek. A megkötött szerződés díjelőlegeként nyomban csaknem 1000 forintot fizettem ki. Teltek-múltak a napok, a röfik szépen kövéredtek, ám valamelyik reggel döb­benten láttam, hogy egyikük a többiek ál­tal megmart állapotban fekszik az almon. Azonnal hívtam az állatorvost, ám mire kiért, a sertés elpusztult. Ezután kiállítot­ta a kárról szóló értesítőt, mellyel felke­restem a biztosítót. Felvilágosítottak, hogy az ilyen elhullás után nem jár térítés. Mondtam ugyan, hogy a szervezőjük sze­rint ez esetben isfelléphetek kárigénnyel, de az ottanifőnök tudtomra adta: az elemi csalás vagy éppen kutyaharapás miatt megdöglött állatért fizethetnek, de ha egymás megmarásából adódik ilyen vesz­teség, azt nem térítik meg. Mi sem értettük az érvelés logikáját, ezért vizsgálatért az Állami Biztosító Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságához fordultunk. Dr. Móczár József igazga­tó írásban válaszolt, s eszerint a szóban forgó családi otthon biztosítás (CSOB) tényleg kizárja a nem elemi csapásból — tűz, földrengés stb. — eredő állatkár megtérítését. Ez utóbbi akkor jár a tu­lajdonosnak, ha rendelkezik az ASB ’88. jelű sertésbiztosítással. Viszont a panaszosnak üyen szerződés nem volt birtokában. Denemisvoltrá szükségem—kontrá­zott a lapunkhoz küldött levelében Be­zsenyi Balázs, aki határozottan állította, hogy a biztosító szervezője „minden helyzetre érvényes” kockázatvállalással hitegette őt. S ha ez megtévesztésnek bi­zonyult, a felelősséget a cégnek kell vál­lalnia. Egyébként megoldásul javasolta az állattartó, hogy fizessék neki vissza a CSOB-dijat, s akkor úgy tekinti a dolgo­kat, mintha semmi sem történt volna. Természetesen az ügyfélnek druk­koltunk, amikor a kártérítés összes ira­tát továbbítottuk az Állami Biztosító országos központjába, amelytől felül­vizsgálatot kertünk. Hamarosan meg­érkezett dr. Trunkó Barnabás ügyveze­tő igazgató reagálása, ami lényegében a már említett megyei igazgatósági ál­láspont ismétlése volt. Bezsenyi Balázs nem adta fel harcát, s újabb részletes levélben bizonygatta, hogy voltaképpen félrevezette a bizto­sító szervezője, amiért minimális elég­tétel: kapja vissza a hiábavalóan kifize­tett díjösszeget. Ekkor személyes meg­beszélésre került sor, melyen a káro­sult, a biztosító megyei igazgatóságát képviselő Gréczi János és az újságíró vett részt. A részletek ismereteben a biztosító munkatársa elképzelhetőnek vélte, hogy a nem fömunkaidőbeni megbízás alapján tevékenykedő, s a csupán kevés gyakorlattal biró szerve­zőjük hiányosan vagy rosszul tájékoz­tatta az ügyfelet. Ezek után a kárügyben újabb ellen­őrzést kértünk az Állami Biztosító ve­zérigazgatójától, Deák Andreától. A 150/89. számú levelében az kerül ki: megértésre és méltányosságra nemigen törekedett, s a határozata elutasító. Ügyfeléről tehát lemondott. A kézenfekvő tanulságot végül is Be­zsenyi Balázs szűrte le: az említett biz­tosítóval kötött valamennyi szerződé­sét felbontotta. Majd bizalommal be­kopogott egy másik biztosító irodájá­ba ... Velkei Árpád — Maga igazán ügyes — ismerte el a nagyfönökné. ll erről a férjemet is igyekszem meggyőzni... A részletek­ről utána is ráérünk beszélni. — Előre is nagyon köszönöm B1 ha­jolt meg Gyuricza úr, s az asszonyt a kocsiig kísérte. Mire visszaért, a két fiú végzett a rendcsinálással. Micu zsebkendővel tö- rölgette izzadt homlokát, újabb üveg sört bontott, Lajcsi azonban csak som- fordált ide-oda a hallban, s tekintete mind gyakrabban tévedt a lépcsőcsiná- lás kezdetekor megbontott ötkilós szö­gesdobozra.. — Hiánycikk a hatvanas — nyögte ki végül. — Lécezni kellene a garázsom tetejét... Vidd csak el nyugodtan — intett Gyuricza, s csak úgy megszokásból hozzátette: — Nem ügy ... Azt már csak hozzágondolta: főleg akkor nem, ha tényleg együtt csinál­hatják a díszkeritést és a székelykaput. KÖNYVESPOLC A keleti egyházi istentisztelet egyik nevezetes himnusztí­pusa a tropár (valószínű értelmezése szerint a görög troposz — szókép terminusból); szavak és képek -^szóképek jelen­nek meg Puskás László csodaszép fotóalbumában is. A hely, ahol állsz, szent föld címmel. A kötet képei 1987 nyárutóján születtek Izraelben, a zsidók, keresztények és muszlimok Szent földjén, ahol útikalauzunk — igazán különlegesség — a Szentírás. A három megyényi földdarab a Biblia révén vált közismertté, épült be az egyetemes kultúrába. A képek kronológiai sorrendben követik egymást; a fotók alatti rövidke szöveg mindig bibliai idézet; a tényleges kép­jegyzetet oldalszám szerinti sorrendben egy mellékletként csatolt füzetecskében találja az olvasó. Gondolatban sorra járhatjuk a fotóalbum oldalait lapozva Júdeát, a Holt-tenger partvidékét, a Jordán folyót, Betlehemet, Názáretet, Jeru­zsálemet, a Genezáreti-tó környékét, Jerikót, az Olajfák hegyét... görög orthodox és katolikus kápolnák, kolosto­rok, kegytárgyak, izraeli tájak sora villan fel. A kétezer évet idéző könyv a múlt emlékeit felelevenítve a mának szól, egy fohász a Szentföldért. A bevezető rész zárómondatát idézve: „Kérjétek Jeruzsálem számára, ami békességére szolgál! Legyen jó sorsuk mindazoknak, akik szeretnek téged! ' Béke lakozzék falaid között és biztonság házaidban! Testvéreim és barátaim miatt könyörgök: Jöjjön el neked a béke." A kivételes hangulatú, kitűnő fotókat felsorakoztató, gon­dos szerkesztéssel, szép kivitelben megjelent kötet az Origop- res igényes munkáját dicséri. k. m.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents