Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-17 / 89. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Grósz Károly Szófiába utazott Grósz Károly ma Szófiába utazott. Az MSZMP főtitkára hétfőn tárgyal Todor Zsivkowal, a Bolgár Kommunista Párt főtitkárával. Az eszmecsere egyik elsődleges célja most is, mint a többi európai szocialista ország pártfőtit- kárával már lezajlott munkatalálkozókon volt, a tájékoztatás és tájékozódás. A kétoldalú kapcsolatok áttekintése során minden bizonnyal sok szó esik majd a gazdaságról, arról, hogy kölcsönös érdeknek tekinti az MSZMP az áruforgalomban tapasztalható visszaesés megállítását, a kedvezőtlen tendenciák megszűntetését. A magyar pártvezetés fontosnak tartja, hogy megismerje valamennyi érintett elképzeléseit, így a bolgár párt véleményét a szocialista gazdasági integráció jövőjéről és a Varsói Szerződés szervezetének továbbfejlesztéséről, hiszen az MSZMP sürgetőnek ítéli a közös cselekvést a sokoldalú együttműködés mechanizmusának megújítására. (MTI) FELSZÁMOLÁS KISKŐRÖSÖN Pénz és megrendelés híján Három éven át halódott, próbált újra lábra állni, ám idén januártól végleg megszűnt a kiskőrösi székhelyű Alföldi Mezőkémiai Közös Vállalat. Több mint harminc megyei és megyén túli taggazdaság közös megegyezésével hozták létre a hetvenes évek elején, s ugyancsak közös döntésükkel számolták el a nyolcvanas évek végén. A felszámolás oka manapság csöppet sem szokatlan vagy meglepő: a vállalat egyre kevésbé tudta fenntartani önmagát, és lassanként alapítói zsebéből vette volna ki a pénzt, amire pedig a taggazdaságok közvetlen házatáján is nagy szükség van. A közös vállalat igazgatótanácsa sokáig fontolgatta a döntést, s talán nem túlzás azt állítani, a végső szót nem is ők, inkább gazdasági helyzetünk, a pénzszűke mondta ki. A főképpen agrokémiai szolgáltatásokat (növény- és talajvizsgálatokat) végző vállalat összes kapacitásának csak egyharmadát kötötték volna le idén a megrendelések, ebből pedig nem lehet megélni, amiál is inkább nem, mert az 1988-as év mérlege kétmilliós veszteséget mutat. A közös vállalat nem rendelkezett hatósági jogkörrel. A vizsgálatok eredményeit csak házi használatra szánták a megrendelők, s például a háromévente kötelező talajvizsgálatot hivatalos szervvel újra kellett végeztetniük a taggazdaságoknak, tehát újra kellett fizetni is érte. Csak belső használatú, bár a nagyüzemben kétségtelenül jól hasznosítható vizsgálatokra viszont ma már csak néhány „gazdag” vállalatnak telik Bács-Kiskunban, de más megyében is. Az Alföldi Mezőkémia jogutódjaaJánoshalmiTsz-közi Vállalat. A jogutódlás ezúttal csak annyit jelent, hogy a felszámolási eljárást a jánoshalmiak viszik végig, de a szolgáltatótevékenységet nem folytatják. Az eladott épületek, berendezések árából rendezik a veszteséget, a többit j-rj bevitt vagyonuk arányában—a taggazdaságok visz- szakapják, s így, mint dr. Horváth György, a Jánoshalmi Tsz-közi Vállalat igazgatója mondja, éppen „pénzüknél vannak”, mintha nem is alapítottak volna annak idején közös vállalatot. A Mezőkémia volt dolgozóinak sorsa szerencsésen rendeződött, egy kivétellel valamennyien el tudtak helyezkedni. Igaz, nem voltak már sokan, a hároméves vegetálás a dolgozókat sem hagyhatta közömbösen, jó néhányan már menet közben elmentek. Mint hírlik, az utóbbi egy-két év nem volt mentes a belső feszültségektől sem, de hogy történtek-e mulasztások, igazak-e egyes vádak, azt hivatalos vizsgálatnak kell bizonyítania. Ami egyébként is megtörténik, hiszen az APEH a felszámolásra kerülő vállalatoknál három évre visszamenőleg hivatalból vizsgálja a mérlegelszámolást. Nagy űrt az Alföldi Mezőkémia nem hagy maga után, véli a jánoshalmi igazgató, mivel hasonló tevékenységet folytató (és hivatalos vizsgálatokat is végző) laboratórium a megyében jócskán van. A kezdetben jól indult, szerte az országban tagokkal és partnerekkel büszkélkedő közös vállalat tehát „elhunyt”, s annak az esélyeit, életre kel- e majdan, jobb időkben, egyelőre senki sem latolgatja. M. Á. A PEDAGÓGUS SZAKSZERVEZET MEGYEI KÜLDÖTTGYŰLÉSÉN Ragaszkodnak a 40 százalékos béremeléshez A Pedagógusok Szakszervezete Bács- Kiskun megyi küldöttértekezletét a szokásos menetrend szerint csak másfél év múlva kellett volna összehívni. Az oktatásügy válsága, az ott dolgozók már- már elviselhetetlen helyzete, s ebből fakadó rossz közérzete, tavlatvesztése, valamint a Padagógusok Szakszervezete Központi Vezetőségének az az elhatározása, miszerint—az ágazati szakszervezetek közül elsőként — még májusban megrendezi kongresszusát, indokolta a mostani gyűlés összehívását. A tavaly ősszel kibontakozott széles körű tagsági vita minősítette az elmúlt időszak szűk- látókörű gazdaság- és társadalompolitikáját, és ezzel együtt megfogalmazta a szakszervezeti mozgalom nem csekély felelősségét is. A tagság elégedetlen. A megyénkben lezajlott munkahelyi és alapszervezeti választások nyomán felbomlott a régi szerveződési egység: az 1985-ben alakult tizenhárom alap- szervezet helyett hatvanöt jött létre. Új típusú megyei testületet is eletre hívtak: az alapszervezeti titkárok tanácsát. Egyebek mellett erről is tájékoztatta az összegyűlteket Hegedűs D. Pálné, a megyebizottság titkára, az írásbeli beszámolóhoz fűzött kiegészítésében. Vitaindítóját szenvedélyes, élesen bíráló hozzászólások sora követte. A mondandók jó része a központi vezetőség elnöksége Helyzetünk és igényeink című vitaanyagához, illetve az ez alapján készült programtervezethez fűződött, az ebben foglalt követeléseket egészítette ki, illetve a sok helyütt túlságosan általános megfogalmazás konkrétabbá tételét szorgalmazta. Váradi Lajosné (Baja) szerint például nagyon fontos, hogy törvény garantálja és védje az oktatásra szánt anyagi eszközöket, egyúttal követelik az oktatás pénzügyeinek nyilvánosságát. A bérrendszer korszerűtlen. A területén élő padagógusok egyre kevésbé tudják elviselni, hogy bérük és túlmunkaidejük mértékét a tanács anyagi helyzete határozza meg. Olyan bérrendszert igényelnek, amely az egyes iskolák és tantestületek közötti indokolatlan különbségeket megszünteti. Majer Györgyné (Kiskőrös) egyebek mellett, ugyancsak a bérkérdéshez szólt hozzá. „A Pedagógusok Szakszervezete a 40 százalékos béremelés mellett foglal állást. Nem szabad megelégednünk ennél kevesebbel.” Mint mondotta, nagy feszültség tapasztalható a körzetükben lévő általános központokban. A közművelődésben dolgozók bérét úgyanis csendben, de igen gyorsan 47 százalékkal emelték, mig a velük egy épületben — az oktatásban — dolgozók, ugyanezért meg csak harcolnak. A túlóra nem lehet megoldás — hangoztatta Nemes Lászlóné (Bácsalmás). Ellene szól ugyanis annak a törekvésnek, hogy a kötelező óraszámban tanítva keressék meg a tanárok az őket megillető bért. Ugyanakkor a sok túlórát vállalók kétszer többet is kereshetnek, s persze a fizetés nem áll a munka minőségével arányban.- (Folytatás a 3. oldalon) I Reformműhely Kecskeméten Nagy érdeklődés közepette rendezték meg szombaton Kecskeméten az Erdei Ferenc Művelődési Központban azt az egész napos országos tanácskozást, amely a Reformműhely elnevezést viselte. Az MSZMP megújulása, a reform megerősítése, térhódítása érdekében megtartott rendezvényen a jelenlevő mintegy hatszáz meghívóit vendéget, az ország vezető politikusait, az MSZMP tagjait, a reformgondolkodás számos ismert képviselőjét, a nemrég megalakult reformkörök küldötteit, valamint a hazai és a nemzetközi sajtó munkatársait a házigazdák nevében dr. Szabó Miklós, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára köszöntötte, majd ezt követően Pozsgay Imre és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, államminiszterek tartották meg előadásukat. Mélyreható önvizsgálatra van szükség Néhány szót hadd mondjak mai ösz- szejövetelünk céljáról, arról, hogy milyen szándék vezette a szervezőket, milyen vita alakult ki az ország közvéleménye előtt. Ez nem baj, hogy üyen vita van, hogy ilyen érdeklődés kiséri mai tanácskozásunkat. Éppen ezért az ország és a párt közvéleményére is tartozik megismerni összejövetelünk célját, amely nem más, mint bizonyos feladatok megoldásának előkészítése, műhelymunka. Ezek közé a feladatok közé tartozik olyan nem kis jelentőségű is, mint felkészülni a párt soron levő kongresszusára, ott javaslatot tenni új programra vagy programnyilatkozatra. A másik ilyen nagyon lényeges és vitathatatlancél, amiben közmegegyezésre tudunk jutni, hogy ez a műhely nagyon nagy feladatot és szerepet vállalt azzal, hogy a reformra elszánt, azt következetesen végigvinni akaró politikai erők egymás között megfelelően kommunikálni tudjanak. Mert bár a reformóhaj, reformszándék és az arra való elszántság növekvőben van a pártban éppúgy, mint a társadalomban, a szót- értés dolgában még pozícióütközetek, néha kommunikációs zavarok is tapasztalhatók. Egy ilyen műhely—miközben nagy-nagy toleranciával, figyelemmel kísérjük egymás megnyilvánulásait — egyszersmind ennek a közeledésnek is eszköze, intézménye lehet. S még egy dolgot hadd említsek meg, indokolva összejövetelünk célját, tartalmát. Minden gondolatra, minden eszmei támaszra szüksége van az MSZMP-nek és a reformerőknek ebben az országban ahhoz, hogy a társadalmi, politikai és gazdasági válságból végre a kivezető utat közösen megtaláljuk, s ezen az úton a nép is kövessen bennünket. Vagyis nem az önfeladás nyugtalan lelkiállapota jegyében kell tanácskoznunk, hanem a lehetséges tennivalók jegyében elhárítani az előbb már emlegetett kommunikációs zavart. Mai összejövetelünk — éppen mert műhely jellegű — nem reprezentatív. Egyvalamit reprezentál természetesen ez a tiszteletre méltó gyülekezet. Gondolatgazdagságával, eszmei-szellemi felkészültségével demonstrálja azt az erőt, amely a kivezető úthoz nélkülözhetetlenül szükséges. Ugyanakkor nem minősít senkit, hogy itt van, és nem minősít senkit, hogy távol van ettől az ösz- szejöveteltől. Megismétlem, nem reprezentál a mai gyűlésünk, műhelymunkánk, hanem a közös gondolkodásnak egyik alkalmát, formáját teremtheti meg. Ezt szükségesnek tartottam előrebocsátani a közös munkához és a közös jóérzéshez, mért azt remélem én is, hogy itt az alkotó szellem, az előrehaladás bátorsága mutatkozik majd meg. Gyökeres politikai átalakulásra van szükség Néhány, reformmal összefüggő társadalmi, társadalompolitikai kérdéshez szeretném röviden a téziseimet elmondani. Mindenekelőtt láthatóvá vált az elmúlt 10-11 hónap nyíltabb politikai küzdelmeiben, hogy a párt, a pártközvélemény és a társadalmi közvélemény küzdelme nyomán életre segített, életre hivott egyfajta koncepcionális változást a reformhoz való viszonyukban. Ez pedig az a változás, amely megerősítette a tétova és bizonytalan felismerést, hogy gyökeres politikai átalakulás és alapvető modellváltás nélkül nem lesz esélye semmiféle más reformkezdeményezésnek ebben az országban. Jól tudom, még itt is vitatható lesz ennek a gondolatnak egyik-másik összefüggése. Én itt a magamét mondom, tapasztalataimból, sokunk közös tapasztalatából kiindulva, amikor erről beszélek. Ez azt is jelenti, hogy azoknak, akik elfogadják a reform alapkoncepcióját, tehát, hogy politikai reform szükséges, a politikai reform modellváltással járjon együtt, azoknak végig kell gondolniuk ennek összes politikai konzekvenciáját, a pártrendszerekben, a törvényhozásban és annak magatartásra ható következményeiben. Ezen utóbbival van a legtöbb baj. Hiszen arra a felismerésre —nem kis vívódás és bizonyos mozgalmak markáns igénybejelentése nyomán — eljutott az MSZMP, hogy pluralista politikai berendezkedés lesz ebben az országban. Ebben a pluralista politikai berendezkedésben a politikai tagoltság versenyhelyzetet teremtő többpártrendszer formában nyilvánul meg.<Ez- zel bizonyos alternatívákat már kizárt a politikai mozgástérből. Hiszen a mai politikai gondolkodásunk ezek után már nem foglalkozik olyan alternatívákkal, mint az esetleges korporativ berendezkedés lehetősége. Nem foglalkozik olyan politikai problémákkal és alternatívákkal, mint egy esetleg tisztán gazdasági racionalizációs reformprogram erőltetése, és így tovább. Csak a leglényegesebbeket említettem. így a koncepcióváltás egyszersmind bizonyos alternatívák kizárását is jelenti a reform- tájékozódásban. És itt, azt hiszem, szellemileg közmegegyezésre jutottunk. Politikailag a belátás működött, magatartásunkban azonban még nagyon gyakran felfedezhetők a monolitikus és mo, - Szenzáció nélkül ért véget a szombati kecskeméti reformmühely-tanács- . . kozás: nem történt pártszakadás, nem aiakult reformpiatform, a különféle szóbeszédek ugyanis az egész országban ezt sejtették. Éttől függetlenül nem kevésbé jelentős az értekezlet: reform-elkötelezett gondolkodók cserélhettek véleményt az ország helyzetéről és jövőjéről. Egyetértés mutatkozott §}' abban, hogy a reformok egész rendszere nélkül semmiféle előrehaladás > * nem lehetséges, abban, hogy a cselekvésre egyre kevesebb az idő, és abban is, hogy a rendpárti fordulat — s erre történelmi bizonyíték van — még ' inkább visszavethetné az országot. Voltak, akik javasolták reformpárt létrehozását, mások rendkívüli kongresszus összehívását sürgették, ám a tanácskozás végén sem e kérdésekről, sem másról közös állásfoglalás nem ■ született, a reformműbely ugyanis tovább folytatja munkáját. A munka végén Pozsgay Imre azt nevezte a legnagyobb eredménynek, hogy a Kecskeméten nyilvánosságot kapott gondolatok hatására senki sem maradhat többé az, aki volt — és a reformerőknek éppen ez a célja. Az MSZMP- reformkörök a nap végén megállapodásra jutottak abban: május 20-án Szegeden országos tanácskozást tartanak — az erre szóló meghívást Pozs- gay fmre elfogadta. nopolisztikus hatalomgyakorlás eszközei. A versenyhelyzetben a nyilvánosság felhasználása még akadozik, újabb és újabb feszültségeket kelt. Ezzel kapcsolatban természetesen nekünk itt, a mai összejövetel résztvevőinek szándéka is ez volt, hogy az MSZMP politikai helyzetéről és a rá váró feladatokról szóljunk. Ez azonban nem zárhatja ki, hogy másmilyen összefüggések is napirendre kerüljenek. Az MSZMP szempontjából óriási, megterhelő, a pártot magát is válságba sodró helyzettel kell számolni. Éspedig, hogy ez a párt viseli az elmúlt négy évtized kormányzásáért a felelősséget. Ebben a pártban történtek azok az események, amelyek feltárása vagy a velük való elszámolás ma és itt, ebben az országban is, de nem csak Magyarországon, a saját tagságban is bizonyos fajta meghasonlást hozott. S egyfajta lelkiismereti teher is van a kormányzásért való politikai felelősségen túl, és ezzel együtt viselnie kell azt a terhet, amit a bizalomvesztés okozott a társadalomban. Elsősorban és legfőképpen az utóbbi másfél-két évtized elhúzódó válságának következményeként, és e válság kezelésében eddig alkalmazott módszerek gyarló mivolta, eredménytelensége miatt. Ezt a politikai terhet kell könnyíteni ahhoz, hogy a politikai pluralizmus és többpártrendszer kihívásai, versenykörülményei között esélyesen pályázhasson a kormányzati pozícióra, a végrehajtó hatalom birtoklására. Újragondolni a szerepet, feladatot Ehhez nagyon mélyreható önvizsgálatra van < szükség, és egy olyan MSZMP, amely ezt az önvizsgálatot nem végzi el, amelyik nem vonja meg a cezúrát az elmúlt korszak határán, és nem utasítja ki azokat a magatartási formákat, cselekményeket és ideológiai tabukat eszköztárából, amelyek éppen ennek a válságnak az előidézői voltak, akkor nincs esélye arra, hogy versenyképes politikai erőként vegyen részt az elkövetkezendő politikai küzdelmekben. Ebben a felismerésben, és ennek a követelménynek a megfogalmazásában a párt tagjait és az MSZMP-t nem vezethetik szervezeti érdekek. Érdeklődését, célját ezt felülmúló érdekkörbe kell helyeznie. Elsősorban egy nemzeti program, egy nemzeti felelősségtudat jegyében újra gondolni ezt a szerepet, ezt a feladatot. Ha ez az újragondolás és cezúramegvonás meggyőző és bizalmat- keltő, az MSZMP-nek jó esélye van arra, hogy nemcsak elitjével, hanem tagsága többségével együttműködve az átmeneti korszak vezérlésében részt vegyen az immár elnyert bizalom és népi jóváhagyás útján, nem pedig hatalmi pozícióból kiindulva. Reforinesélyes és pluralista viszonyok között zajló politikai küzdelemben csak annak az MSZMP-nek van lehetősége — akár egy koalícióval összefogva —győzni, amely önmagára nézve elvégzi az előbb említett műveleteket. Azt is tudom, hogy ennek során legalább kétféle politikai kultúrával kell számolni. Önmagával azzal a politikai, kulturális deficittel, amely az elmúlt negyven esztendőben azáltal keletkezett, hogy leépült, megszűnt az állam- polgári, a civil társádalom. Ez abból következik, hogy az alattvalói lét és a hierarchiába tagoltság tudata, függési gondolkodásmódja erőteljesen eluralkodott a társadalmon. És Uyen politikai kultúrában érthető módon—a nép balhite miatt soha nem a népet kell kárhoztatni — a folyamatba belekeveredhetnek a leszámolás követelései is.’ Úgy hi-- szem persze, hogy ettől nem kell megijedni, még akkor sem, ha itt-ott bizony személyek, egyének is-viselik a megítélés- terhét. De egy infantilizált, politikai tudatában és működési lehetőségeiben rosszul intézményesített társadalomban a gondoskodók csődje szükségképpen dühöt vált ki a gondozásra szorulókban is. Ezt a dühöt csak egy gyors politikai átalakulás tudja megelőzni, egy politikailag tagolt társadalom. Erről van szó itt a pluralizmus értelmezésében is. Mert egy olyan társadalom, amely ezt a tagoltságot nem fejezheti ki, tabukon nevelkedve és infantiüzálódva, az ellátás, a gondoskodás mégoly primitív körülményei között is biztonságban érezte magát. Elbizonytalanodásáért, a viszonyok fellazulásáért és az abból következő emberi ütközésekért ugyanazt a hatalmat teszi felelőssé, amelytől hosszú időn át elfogadta ezt a gondoskodást egyfajta kényszer hatására. Volt idő, amikor ezt közmegegyezésnek nevezték. Ezt a körülményt számításba kell venni az elszámolásnál, hogy ne legyen belőle leszámolás. Összetartható-e a párt? Ezzel összefüggésben szeretném még megemlíteni a másik kulturális megnyilvánulást, a politikai kultúrának azt az aspektusát, amely a párton belül okozott vívódást, töprengést, tipródást, és ezen belül, és ezzel összefüggésben egyfajta düemmát. Megmaradni-e egy ilyen terheket hordozó part tagjának, és azzal esetleg egyénileg, személy szerint elfogadhatatlan politikai és morális terheket cipelni ^.vagy kiválni ebből a pártból ? Ennek egyik változataként jelent meg az elmúlt hetekben, hónapokban a pártszakadás fantomképe. És* itt, ezen a ponton szeretném előrebocsátani, hogy egy európai szintű és morálisan is tartalmas politikai kultúrában a pártszakadás nem feltétlenül társadalmi rossz. Éppen ezért itt nem erről van szó. Én nem vagyok híve annak, hogy azok akik lelkileg, politikailag, szellemileg a jelenleg még kialakulatlan helyzetben nem tudnak azonosulni a párttal, azok—egyfajta erőszerveződés alapján — kiváljanak vagy szakítsanak a párttal. Megismétlem, nem elvi okokból. Az ország helyzete és praktikus követelmények szempontjából nem látom reálisnak, mert a bizalmi vál ság és a nagymértékű morális teher együtt vállalható azokkal, akikben a morális felkészültség és tartás, s a megújulási szándék megvan, vagy szétesik a párt. Tehát a jelenlegi helyzetben nem az az alternatíva, hogy- két párt lesz belőle, hanem az, hogy szétesik. Ez politikailag, hatalmi vákuumot hozhatna létre, és egy olyan kezelhetetlen társadalmi állapotot, amelyből a kivezető utat nem a reformerők mutatnák meg. Én erre gondolok, amikor pártszakadas vagy nem szakadás kérdése kerül szóba. . Viszont összetartható-e a párt? Mert ez a kérdés megválaszolatlan. A válaszom: igen. Ha az öntisztuláshoz szükséges szervezeti eszközöket megtalálja, ha a fenyegető eszközöket fel tudja cserélni az együttműködés, a kooperáció eszközeivel. Mert hiszen egész szervezeti elvünk inkább a szervezeti fenyegetettség, semmint az együttműködési készség és a gondolatszabadság jegyében született meg. Tehát szervezeti elveinket — a gondolkodás és a platform- szabadság jegyében — a párton belüli józan kooperáció érdekében újra kell gondolni. Milyen legyen ennek a pártnak a viszonya a többi politikai szervezethez, szerveződéshez? Úgy vélem, ezt a viszonyt tisztázandó folytatnunk kell a tárgyalásokat. Tehát nem rögtönzésekkel, és nem ötletekkel, akár egy műhely ötleteivel kell a megoldást megtalálni, de nélkülünk, akik itt gondolkodunk, és erre javaslatokat teszünk, nem fog menni a dolog. S ebben én csak egy normát tartanék szem előtt, azt hogy tudniillik haszna van az egész nemzeti fejlődés, a társadalom szempontjából, ha nyilvánosságra jönnek ezek az egyébként szunnyadó politikai erők, szervezetek, intézmények. Hogy ezek közül melyik áll meg majd a Iában, az nem kis mértékben az MSZMP erőnlétén is múlik. Ösz- szeszedettségén és koalícióképességén, vagy azon, hogy állja-e a sarat egy ellenzékkel folytatott polémiában. Talán hónapokkal, egy-két évvel korábban lehetett volna más alternatívát választani, de ez a fajtája a pluralizmusnak már jelen van. Nem függ attól, hogy mi áldásunkat adjuk-e rá, vagy sem. Ezzel kell együtt élni, s ebben megtalálni a magunk helyét, szeredét, viszonyunkat más szerveződések felé. Egy olyan politika, amely ezzel nem számol, az természetesen rossz helyzet- ismerettel rendelkezik. De az sem jó, ha csak felszemmel reagál, mert nincs veszedelmesebb dolog egy félő hatalomnál. Mert annak cselekedetei kiszámíthatatlanok, felmérhetetlenek és partnert nem találnak. Előbb-utóbb az erőszakot látja egyedül célszerű eszköznek. Nyilvánosság, reformeszközök Még a reformról néhány dolgot. A koncepcióváltás, modellváltás, hogy úgy mondja jelét adta, hogy magatartásunkban is realizálni kell következményeit, átvennünk az ehhez szükséges (Folytatás a 2. oldalon.)
