Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-14 / 62. szám

1989. március 14. • PETŐFI NÉPE • 3 KEVÉS ÉRDEKLŐDŐ — TÖBBÓRÁS FALUGYŰLÉS Luxusberuházás-e az egészségház? A múlt hét első munkanapján a la- josmizsei filmszínház ajtaját kora dél­után kinyitották. Ugyanis ott rendez­ték meg a központi falugyűlést. Ám a 1S órára hirdetett kezdési időt azzal a nem titkolt reménnyel halogatták, hogy majd csak megtelnek a széksorok. De Kemmer Mihálynak, a Hazafias Népfront helyi elnökének megnyitó be­széde^ csak másfélszáznyi honpolgár­nak szólhatott, miközben — többek között — köszöntötte dr. Kőrös Gáspár országgyűlési képviselőt és dr. Babi- nyecz Ferencet, a megyei pártbizottság titkárát. — Minket sem került el az a gond, ami az országra nehezedik. Mégis szá­mot kell adni, hogyan sikerült a sáfár­kodás — kezdte beszámolóját Szórád László tanácselnök. A múlt évre ter­vezett beruházások, felújítások, ha ki­sebb időelcsúszásokkal is, a nehéz pénzügyi helyzet ellenére megvalósul­tak. Elkészült a posta központi épülete, megvalósult a crossbar. Átadtunk ti­zenkét OTP-s lakást, két üzlethelyisé­get. Folytatódott az egészségügyi köz­pont és a felsőlajosi faluház építése. A tervezettnél több szilárd burkolatú út épült. Lakossági összefogással léte­sült 1200 méter járda. Sikerült kicserél­ni a kisegítő iskola tetőzetét, a kollégi­um fűtését korszerűsítettük, ütemesen folytatódott a gázvezeték-hálózat épí­tésé. Korszerűbb lett az Otthon Áru­ház, megnyílt a Fókusz-üzlet. Az isko­lánál elkezdődött a harmadik sportpá­lya építése. Mintegy 1300 tanyában ég a villany, bár még háromszázban lám- páznak. A hiányosságok között említette a tanácselnök azt, hogy a crossbar köz­ponthoz csatlakozó telefonbekötések nem úgy haladnak, ahogyan szeretnék. Értékesítettek viszont 34 telket, kiad­tak 40 építési, 52 lakhatási és 10 bontá­si engedélyt. A lakosság tavaly össze­sen 41,5 millió forint értékű társadalmi munkát végzett, ami egy főre számítva 3500 forint. Az 1,9 millió forint teho- előirányzat 96,7 százalékra teljesült. Elégedetten szólt Szórád László arról is, hogy csökkent az elvándorlás és mind több a'letelepedni szándékozó. Nőtt a főfoglalkozású kisiparosok szá­ma is. Kritikával illette a település tisz­taságát, és felhívta a figyelmet a rend­NAPKÖZBEN Vásárolok... Vásárolok. . Barátnőmnek névnapi­ajándékot szeretnék választani. Me­gyek a maszekhoz, a bizsusbutikoshoz. Apró kis üzlet. Ketten vagyunk: az el­adó (vagy tulaj) és én. Sok kis ingyom- bingyom mindenfelé, alig bírja a sze­mem összegyűjteni őket. A hölgy mér­téktartóan köszön. Aztán látszólag se­gítőkészen, de inkább erőszakosan kér­dezi: miben segíthetek?, Semmiben, gondolom, hiszen ajándékot én szeret­nék venni, az én barátnőmnek, akinek természetszerűleg én ismerem az ízlé­sét. Magyarázom, de látom, ő nem érti, erőszakoskodik, siettet. Egy kosárból kitűzőket mutogat nekem. Olyan gusz­tustalan darabok, kész csoda, hogy rögtön nem tántorgok ki az üzletből, amiért így lebecsülnek. Látván, hogy nem megy a dolog, újra nekem esik a hölgy egy kérdéssel: mégis, milyen ár­ban ajánlhatok? Ami megtetszik, azt megveszem, utasítom vissza érdeklődé­sét. Végül kiválasztok egy" finom kis strassz fülbevalót. Persze, ez üveg mö­gött van, én meg rövidlátó vagyok, s egyébként sem szoktam távcsővel vásá­rolni. Rábökök, hogy azt, ott, megnéz­ném. Forgatom a kis bizsut, aztán lete­szem, s ő már csomagolja is. Tovább nincs idő, itt vásárolni kell. Azt, .ami a kezemben volt, visszateszi a vitrinbe s egy celofánba csomagoltat kis, virágos zacskóba süllyeszt. Százhatvan forint, jelenti be katonásan. Legombolom az összeget, de még szeretnék egy kicsit nézelődni. Ám nyersen közli velem, mintegy elébe vágva a további bonyo­dalmaknak: bizsut nem cserélünk visz- sza! Itt már végképp elunom a dolgot. Otthon aztán előveszem a szerzemé­nyem, hogy megnyugtassam magam, jól vásároltam. Nem sikerült. A pár fülbevaló ugyanis szemmel láthatólag nem egyforma. Az egyik kisebb, a má­sik nagyobb. Másnap ismét betérek a butikba, mondanom sem kell, csak kí­nomban. Most ketten vannak. Kettes­ben megjegyzik, hogy bár az ég világon semmi eltérést nem látnak a két strassz­bontók hathatósabb büntetésére. Emlí­tést tett a tanácselnök arról is, hogy a Magyar Demokrata Fórum helyi cso­portjától több kérdéssel keresték meg, majd felolvasta levelüket, amiben egye­bek között így fogalmaztak: „az épülő egészségház a lajosmizsei „Bős—Nagy­maros" lett. A hozzászólások sorát Asztalos Jó­zsef lelkész kezdte, azzal: „ha meghív­tak, talán számítanak is a véleményem­re.” Majd elmondta, áldatlan állapot uralkodik a temetőben. Finoman érin­tette a környezetrongálókat; vegyék fi­gyelembe: „egy fa, egy emberélet.” Hasznosi Mihály nyugdíjas tanító, ta­lán a résztvevők legidősebbje, a nemze­ti öntudatról, a hazafias nevelés fontos­ságáról beszélt, és szorgalmazta a nagyközség történetét megörökítő ki­advány megjelentetését. Gáspár Sán- dorné a Cegléd felőli útszakasz baleset- veszélyére hívta fel a figyelmet. Ezután dr. Kőrös Gáspár szólt a résztvevők- höz: — E fórumón is szeretnék az elmúlt három és fél évben végzett képviselői munkámról számot adni: 44 alkalom­mal tettem eleget beszámolási kötele­zettségemnek, 52 intézményt, szövetke­zetét, vállalatot látogattam, összesen 256 alkalommal. Ezután arról szólt, hogy kezdemé­nyezte: az Országgyűlés tűzze napi­rendre a lakosság életszínvonalának és -körülményeinek vizsgálatát. Elmond­ta, hogy az új alkotmány koncepciójá­ról véleményt szeretne hallani a hat községben élő választóitól. A hozzászólások sorát Sándor Ildikó folytatta. Felhívta a figyelmet a márci­us 15-ével kapcsolatos nagyközségi rendezvényekre. Ezután tolmácsolta a fiatalok észrevételét, miszerint a társu­lásos építési forma helyett lakáshoz ju­tásukat .az ikerházas megoldások job­ban segítenék. A következő felszólaló az iránt érdeklődött, hogy jövíre kell-e tehót fizetni. Havasi Péter annak a vé­leményének adott hangot, hogy a szennyvíztisztító kihasználatlan. Nagy taps fogadta a posta képviselőjéhez in­tézett kérdést: „Milyen rendező elv alapján kötik be a telefonokat?"’ Clo­nes István a nyilvános WC-t és a vásár­tér világítását hiányolta. Kocsis András és egy Béke utcai lakó csatomagon­mütyür között, de ha annyira akarom, kicserélhetik. Azzal a kezembe nyom­nak egy másikat, s én őszintén csodál­kozom, hogy viszonozzák a köszönése­met. ! * De sebaj — próbálom magam túl­tenni a kellemetlen élményeken — töb­bé ide be nem teszem a lábam! Elszaladok a nem magántulajdon­ban lévő lakásfelszerelési boltba. Nem mintha abban bíznék hogy ott majd kedvesebbek lesznek hozzám. Mind­össze linóleumot keresek. S valóban! Nyugodtan szemlélődhetek, tapogat­hatom az árukat. A kutya sem szól hozzám: Milyen jó is ez a nyugalom, hagyják válogatni az embert. Örö­mömben kétfajta linóleum is megtet­szik. Vesztemre. Hiába járom körbe a magas oszlopba tekert borítóanyagot, sehol sem találom az árát. Az egyik fiatal eladótól érdeklődöm, aki nagyon kedves és rendkívül tanácstalan. Egy éppen valahová igyekvő kollégáját szó­lítja meg. Az odaveti az árat, de meg sem áll és még mielőtt bármit is kérdez­hetnék, már el is tűnik a műanyag lavó­rok és WC-kefék között. Egy másik eladó felé igyekszem, mert egyébként minden négyzetméterre jut belőlük lég- alább egy. Az ifjú meglepetten néz rám a linóleumok közül, mert tőlem tud­hatja meg, mennyiért árusítják a bur­kolóanyagot. Én azonban már arra va­gyok kíváncsi, hog/mennyi pénzt hoz­zak magammal, ha a konyhánkba sze­detnék ilyet vásárolni. Ezzel a kérdéssel azonban végleg sarokba szoríthattam, mert az arca is kipirul, mikor meghall­ja. Aztán keres egy női elatjót, aki egy másikra mutat, de végül ott állok egye­dül a linóleumoszlopok között. Pár perc múlva elunom a dolgot, s kifelé menet csak egyetlen kérdésem van az egyik vakarózó boltoshoz: Tessék mondani, eladó itt valami? Szóval, nem szeretek vásárolni. A hibáim miatt. Például azért, mert nem szeretem, ha lenéznek, ha kinéz­nek, vagy ha átnéznek rajtam. De már úton vagyok a változás felé, mert ugye­bár arra gondolni sem merek, hogy esetleg másoknak ... Bencze Andrea dókra irányította rá a figyelmet. A résztvevők egyike elismeréssel illette a községvezetőket az ötvenhatos em­lékmű rendbehozataláért. Bártfai Atti­la kertész üzemmérnök szakmai tudá­sát ajánlotta fel a környezet rendbeté­teléhez, és „huszárvágásnak”. ítélte azt, amilyen módon megoldódott a dögte­metés. Retkes Zoltánná elmondta, bár örül az új települések szilárd útjainak, de ők már három évtizede tapossák a sarat, majd így folytatta: — Sokszor elmarasztalják a fiatalo­kat, de milyen elfoglaltságot kínál ne­kik a>község? Sokaknak szólt Apró. Ferenc, aki a virágos falu visszafejlődését látja, s mondta, elérkezett a platánfák szépíté­sének ideje. Szorgalmazta, hogy a helyi gazdálkodó szervek fogjanak össze, s teremtsenek az egyszerűi munkás-, pa­rasztembernek is olyan alkalmas helyet a szabad idő kulturált eltöltésére, mint amilyen régen az iparosegylet, a gazda­kör volt. Dr. Cserényi Péter állatorvos határozott hangon kinyilvánította, hogy a lakosság közömbös az ügyek iránt. Majd az egészségházat Lajosmi- zse vízlépcsőjének és luxusberuházás­nak nevezte. Bár időrendi sorrendben nem Basky András felszólalása következett, hanem néhány válaszadásodé ide kívánkozik: — Valóban nagyfokú az érdektelen­ség. Nagyon sok községi vezető sincs itt. Ezt a községet is csak az egységes erő tudja kivezetni a bajokból. így ne­héz a gondokból kilábalni. Az egész- ségházügyben pedig mielőtt ítéletet mondanánk, javaslom, - rendezzenek nyílt napot, mindenki győződjön meg róla, valóban szükség van-e rá. A helyi közművelődésről szólva: igaz, siralmas a lehetőség, de tavaly ötszáz kérdőívet küldtünk szét közvélemény-kutatás céljából, ki mit szeretne csinálni szabad idejében. Egyetlen válasz sem jött visz- sza — mondotta. * A válaszadók közül elsőként Gyenes Géza, a távközlési üzem vezetője felol­vasta a postaigazgatóság telefonbekö­tésekre vonatkozó előírásait, majd tü­relmet kért a vonalra váróktól. Szórád László zárszavában elmond­ta, hogy a múlt esztendőben már kér­ték a közlekedésbiztonsági tanácsot, hogy a község központjára vonatkozó közlekedési rendre adjanak javaslatot, de ez ideig válaszra sem méltatták őket. Szólt a nagyközség szűkös anyagi hgly- . zetéről, s ezért is. szívesen vesziiT— bár jövőre nem lesz teho -*«'a további fel­ajánlásokat egy-egy elképzelés megva­lósításához. Pulai Sára Idegenek a nádasban (Tudósítónktól.) A két külföldi állampolgárságú fiatalember gyer­mekkora óta ismerte egymást. Nem egy iskolában tanultak, fel­nőttként más-más mesterséget űz­tek, mégis jó barátság szövődött köztük. Sportolni és lányok társa­ságába is együtt jártak. A 24 éves üzletkötő és a 23 éves zenész nyu­gaton szeretett volna élni, dé kiuta­zási engedélyt csak szocialista or­szágba kaptak. Az év első hónap­jában döntötték el, hogy Magyar- országra utaznak, és Jugoszlávián át kísérlik meg a nyugatra távo­zást. Budapestre vonattal érkeztek, onnan autóstoppal, majd gyalog folytatták útjukat. Délután egy óra volt, amikor a Kelebiára veze­tő taligaúton haladtak. A zenész észrevette, hogy az egyik házból figyelik őket. Irányt változtattak és a közeli nádasban elrejtőztek. Kárász Mihály helyi lakos a MÁV kelebiai dolgozója — az őrs­re sietett. Jelzésére az alegység ka­tonái az előírás szerint lezárták a határszakaszt. Néhány perc eltel­tével az üldözőcsoport is a hely­színre érkezett. Kocsis Attila, Dar­vas Zoltán és Csomós-Tamás határ­őrök megszervezték a figyelőszol­gálatot. Csomós felmászott egy magas nyárfára és onnan figyelte a nádas területét. Kocsis a nádas északi, Darvas a nádas déli oldalát figyelte. A katonák „érezték, hogy a menekülők a nádasban lapulnak. Az idegenek a d.erékig érő víz­ben letérdeltek s reménykedtek, hogy a járőrök nem kutatjáKát a nádast. Fél óra telhetett el, amikor a zenész felállt és a nádas környé­két kémlelte. Csomós határőr meg­látta at nádasból kiemelkedő ala­kot. Jelzésére Darvas határőr a vízbe gázolva szólította fel a határ- sértőket. Az idegenek ellenszegülés nélkül hajtották végre a járőr uta­sításait. > A MÁV Kecskeméti Pályafenntartási Főnökségéhez — a kisebb mellék- és iparvágányok mellett—majd’ félezer kilométer hosszú fő és mellék vasútvonal tartozik. Ezek megépítése után tizenöt évvel, majd azt követően tízévenként el kell végezni az úgynevezett gépi ágyazatrostálást. A sínek között össze-, gyűlt szennyezett zúzott kő tisztítását most Városföld és Kiskunfélegyháza között, mintegy tizenkét kilométer hosszan végzik, Naponta 8.40-től 14.10 óráig tíz nagy munkagép és negyven ember dolgozik a síneken. Az említett f időpont kiválasztását egyébként a Sj gyors- és expressqáratú vonatokhoz igazították. Az érintett területen mun­ka közben nemcsak a vonatok nem közlekedhetnek — helyettük autóbu­szok szállítják az utasokat —, hanem az utakat átszelő vasúti átjáró előtt is. mintegy fél órát kell várakozni az átha­ladni szándékozóknak. A hatalmas gépekkel egy nap mind­össze csak egy kilométer sínpályát tud­nak rendbetenni. A látványos, ám csöppet sem könnyű műveletekkel ugyanis méterenként egy tonna anyag kikerül a pályaszélre, kettő pedig már tisztítottan vissza a talpfák alá. Mint Iványi, István szakaszmémök elmondta, erre azért van szükség, hogy a pályák ne süllyedjenek le, mert akkor sebességkorlátozással közlekedhetnének a vonatok. Ezért a tíz-tizenöt évenkénti ágyazatrostálás — mint láttuk —'ala­posan próbára tesz embert, gépet egyaránt. P. S. — T. S. Vasútorvoslás hg m Embert, gépet alaposan próbára tesz ez a munka.-jó esetben — csak t Méterenként három tonna szennyezett zúzott kő kerül ki a talpfák,álól..... (BalraL „„ __és a felesleg a szállítókocsikra. (Jobbra fent) (T óth Sándor felvételei) Jf jL Szerződés a kollektíváért A szegedi központú Tisza Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat szakszervezeti bizottsága való­színűleg nemcsak dolgozói, hanem más, hasonló munkahelyek kollektívái számára is figyelemre méltó szerződést fogalmazott meg. Ennek lényegéről Pántya Lászlóné szb-titkár el­mondta: az 1989. évi tervegyeztető tárgyalások során a gazdasági vezetőkkel arra a megállapodásra jutot­tak, hogy a vállalati tanács március 14-ei ülésére két alternatív tervjavaslatot terjesztenek elő. AJüzalmi- testületi ülésen kerül sor a kollektív szerződés ez évi módosítására, amelyben a dolgozóknak járó kedvez­ményeket rögzítik. Bővíteni szeretnék a szociális jut­tatások körét, emelni — a többi között — az étkezési hozzájárulás összegét, és változatlan áron biztosítják az üdültetést. A szerződés módosításakor alakítják ki az idei bérpolitikai koncepciót. Egyébként ennek első lépbsője volt a január 1-jei hatállyal megvalósított hatszázalékos béremelés. A terwariánsók elfogadásától és természetesen az elért, illetve tervezett eredménytől függően évi 10 .százalékos béremelést tűznek ki célul azzal, hogy a vállalatnál már január elsejét követően az alapkereset minimumaként 4000 forintot határoztak meg minden teljes munkaidőben és foglalkozásban alkalmazott dolgozójuknak. Elfogadta a vállalat vezetősége a szakszervezeti bizottság azon javaslatát, hogy az eddigi szociálpoli­tikai juttatásokat fenntartják, illetve továbbfejlesztik. Tovább javítanak a munkahelyi körülményeken és azon igyekeznek, hogy mind többet tehessenek a la­kosság jobb ellátásáért. E cél érdekébeti növelik az egységek önállóságát, amitől azt remélik, hogy rugal- masa'bban tudnak alkalmazkodni a kiskereskedelmi, a vásárlói igényekhez, s nem utolsósorban árpolitiká­jukkal pedig a lakosság feszült hangulatán enyhíteni. A fentiekről valamennyi Csongíád és Bács-Kiskun megyei egységüknél munkásgyűlésen, illetve termelési tanácskozáson tájékoztatták a dolgozókat. Mint. az szb-titkár mondotta, természetesen mindezek megva­lósítása feltételezi az elfogadásra váró terv teljesítését, mert csak a teljesítménnyel arányos költségviseléssel biztosítható a vállalat jövője és a fogyasztói ellátás. Ugyanakkor várják a kormány intézkedését a keres­kedelem és minden dolgozó jobb anyagi elismerésére, hiszen, mint a pult másik oldalán a vevők megnyilat­kozásaiból kitűnik, az emberek a tűréshatárnál tarta­nak. P. S. RÁDIÓJEGYZET Kabaré és . . . Nem szeretnék párhuzamot vonni a Rádiókabaré múlt heti új műsora és a parlamenti események némelyike közt,' de akaratlanul is kínálkozik bizonyos egybevetés. Gondolom, hogy ha nem is lesz sláger a kabaréban hallott „siratódal­ból”, a leköszönő házelnök, Stadinger István búcsúztatására írt ének- és zeneszámból, azért még sokáig emlegetni fogják. Ki igy, ki úgy ... Egyesek megértőén, mások, enyhe vagy csúnya túlzásnak tartva, felháborodva. De az vesse a szer­zőkre az első követ, aki a szerdai parlamenti ülést figyelve, nem gondolt valami hasonlóra. Amikor az alelnök majd’ két teljes órán áLkínlódott, hogy legalább a napirend elfogadá­sán legyen túl a Tisztelt Ház! Bizony kiderült, hogy a megújított alapszabály sem teszi gördülékenyebbé az ügymenetét, s nem biztos, hogy a humo­risták kedvelt céltáblája — Stadinger — volt az oka minden esetben a döcögősségnek. A parlament volt elnöke minden­esetre most már a padsorok egyikéből felszabadultan figyelte mindezt. Jó lett volna a gondolataiba belelátni. Egyébként, aki közszereplést vállal, annak az ilyesféle csípéseket is tűrnie kell. Elvégre ma már nincs kivétel. A párt főtitkára sem panaszkodhat, őt is népszerűsíti a kabaré. A hangját a legnagyobb élethűséggel utánzó színész, aki szükség esetén akar helyette is beszelhetne a rádióban, frappánsan válaszolgatott, amikor Aczél Endre és Mester Ákos a politikus korábbi kijelentéseire emlékeztették. Felemás megoldás írtunk már róla, hogy 1988. augusztus 1-jétől ez év február 20-áig 32 oldal helyett csak 24 oldalon jelent meg a Rádió és Televízió Újság. Közben új lapok is születtek, például a Hang Szín, ezáltal valóban színesebb a tájékoztatás. Nos, mit tesz a kiadói „takarékossági” szemlélet? A Hang Szín szerkesztő­sége máris elköszönhetett olvasóitól, lapjukat kurtán- furcsán megszüntették. Mivel — úgymond —- betöltötte hivatását, hiszen újra 32 oldalas a Rádió és Televízió Újság. Vagyis hát az olvasó ne kapjon többet, jobbat, változatosab­bat még véletlenül sem. Szegény magyar rádió és televízió! A skatulya nehezen akar szétszakadni. Ki viszi át? Ilyenkor lehet csak igazán sajnálni a rádió „féloldalas” műsorbeosztását, amikor egy sokakat vonzó egyéniség, mint Nagy László „A hét költője". Mert nem tudom, hogy a dolgozó milliók közül ugyan hányán hallgathatták március 13-an, hétfőn a fél tízkor sugárzott adást? Azt, amikor Nagy Gáspár bevezetője után a „Versben bujdosó" hangzott el Berek Kati és Sinkovics Imre tolmácsolásában. S pénteken délelőtt ugyan kik figyelhetnek majd oda a Kossuth rádió­ban tíz óra öt perckor Szárnyak zenéje címmel elhangzó .versekre? És ezt követően egy óra múlva szintén jó lenne meghallgatni a Bartók rádióban az ismert lírai sorokat: „Ki viszi át a szerelmet...” .melyet Kozák András és Szabó Gyula mondanak el. Talán vasárnap este 20 óra 15 perckor akad néhány igazi versrajongó, aki tudja, hogy ha bekapcsolja a rádiót.' Nagy László rekedtes, éneklős szellemhangja bűvöli el saját versei­nek elmondásával, felvételről. Aki pedig mindezt magnóra veheti, talán még a televíziót is nézheti ez alatt.. .mert ugye Qtt is.. .modern korunk kínálja az élvezeteket. Gazsó Béla F. T. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents