Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIV. cvf. 60. szám Ara: 5,30 Ft 1989. március 11., szombat Ülést tart a megyei pártbizottság Március 14-én, kedden délután két órai kezdettel Kecskeméten, a megyeháza földszinti nagytermében rendkívüli ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun Megyei Bizottsága. A testület ülésére javasolt napirend a következő: 1. összegzés a pártviták megyei tapasztalatairól, javaslat a megyei pártbizottság állásfoglalására: a) A munkahelyi és lakóterületi pártalapszervezetek szerepéről, tevékenységéről, feladatairól, a párt választási rendjéről. b) Az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása politikai rendszer reformjának időszerű kérdéseiről. 2. Különfélék Csökkenő nyereség, kimerülő tartalékok Zárszámadó közgyűlések Bács-Kiskunban A vártnál valamivel jobban zárták a tavalyi évet a megyei mezőgazdasági nagyüzemek. Az állami gazdaságokban, szövetkezetekben a termelési érték 7 százalékkal nőtt — ezen belül az alaptevékenységből származó árbevétel nagyobb ütemben —, az eredmény azonban IS százalékkal kisebb az előző évinél. Az állami gazdaságok közül egy, a termelő- és szakszövetkezetek közül tíz lett veszteséges. Ám a sikeresebb téeszekben is hiányzik a „guruló forint”, vagyis a folyamatos termelés viteléhez szükséges pénz és hitel, ez pedig már az idei eredményeket veszélyezteti. A zárszámadó közgyűléseken az az aggodalom csendült ki a hozzászólásokból: mi lesz a magyar mezőgazdasággal, és mi lesz a termelőszövetkezetekkel? _ A tavalyi rossz időjárás, az aszály a Bácska és a Dunamellék téeszeit sújtotta leekegyetlenebbül. Az 59 üzemből hét zart veszteséggel, s a veszteség ősz- szege az előző évihez képest több mint kétszáz százalékkal nőtt. A Bácskai és Dunamelléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének adatai szerint az egy hektárra jutó összes tiszta nyereség a jól gazdálkodó üzemekben sem éri el átlagosan a hétszáz forintot. A központi elvonások, a szabályo- ' zók és az agrárolló megállíthatatlannak tűnő nyilasa egyformán kedvezőtlen hatással volt Bács-Kiskun megye északi és déli részének mezőgazdasági szövetkezeteire. A Kiskunsági Teszöv számításai szerint a térségben a különböző befizetések és támogatások egyenlege 1988-ban 1,44 milliard forint volt — mínuszban. Azaz ennyivel többet fizettek be a kiskunsági téeszek a költségvetésbe, mint az onnan kapott támogatás volt (a fenti összeg tartalmazza a társadalombiztosítási kötelezettségeket is). A befizetések 1987-hez képest 670 millió forinttal nőttek, ugyanakkor a kiskunsági szövetkezetek nyeresége 70 millió forinttal csökkent, összesen 834 millió forintot tett ki. Somoskön István, a bajai Teszöv titkárhelyettese szerint 1988-ban a mező- gazdaság valóban sikerágazat volt, de csak a költségvetésnek. A termelőszövetkezetek inkább a terhek súlyosbodását érezték, s ez nem csupán az elvonások mértékében (egyes vélemények szerint mértéktelenségeben), hanem a hitelezési nehézségekben is megnyilvánult. A termelő üzemek úgy érzik, a magas bankkamatok azt szolgálják, hogy a költségvetés mintegy másodlagos formában is növelje az elvonásokat. A mezőgazdasági szövetkezetek többsége a pénz- illetve hitelszűke következtében 1988-ban szinte állandóan a fizetésképtelenség határán egyensúlyozott. Tartalékaik 1989-re jórészt kimerültek, s a tisztesnek tűnő 3—6 millió forintos nyereség (ez jellemző a téeszek többségére) az adó és az alapok feltöltése után szinte semmire sem elegendő, fejlesztésre, termelésbővítésre végképp nem jut belőle. A tavalyi gazdálkodási nehézségek aggasztó következménye a háztáji termelés visszaesése Bács-Kiskun termelőszövetkezeteiben. A Kiskunságban 370 millió forinttal csökkent a háztáji gazdaságokból származó termékek közös értékesítése 1988-ban. A kistermelés nagyon pontos barométerként jelzi a gazdálkodási körülmények zordabbá válását, gyorsabban reagál a jövedelmezőség romlására, mint a nagyüzem. Az egyik zárszámadó közgyűlésen az a kérdés is elhangzott: a körülményekkel, a megbecsüléssel és a jövedelmével elégedetlen, a közösben és a háztájiban egyaránt gürcölő téeszparaszt mikor sztrájkoljon? A mezőgazdaságban erre nem igen van idő és mód. A tűrőképesség határáig, úgy tűnik, azonban már sokan eljutottak, ezt mutatja a 370 mü- liós visszaesés, a vállalkozói kedv csökkenése, a termelés visszafejlesztése. Kovács Lászlónak, a Kiskunsági Teszöv titkárhelyettesének megítélése szerint az idei zárszámadó közgyűléseken még inkább tapasztalható volt a szövetkezetek és a kisközségek egymásrautaltsága, mint tavaly. A központi forrásokból már alig-alig csordogál a pénz, így sok megyei kistelepülés fejlődésének szinte kizárólagos bázisa a helyi termelőszövetkezet. A közös gazdaság ipari tevékenysége (ennek növekedési üteme egyébként tavaly megtorpant a megyei téeszekben) folyamatos munkát, és ha nem is túl magas, de rendszeres jövedelmet ad sok falun élő embernek. Egy-egy termelőszövetkezet sikeres vagy sikertelen gazdálkodása saját tagságáig kívül így többnyire egy egész község sorsát befolyásolja. M. Á. • 1988-ban nem csak az égbolton gyűltek fellegek a mezőgazdasági szövetkezetek felett. (Somos László felvétele) A jövőnkért fellendülést — demokráciát — szocializmust I Mire törekszik a Magyar Szocialista Munkáspárt? Hazánk történelmi jelentőségű fordulóhoz érkezett. A tét roppant nagy: a nemzet felemelkedése vagy elmaradása a világ fejlődésétől. A demokratikus megújulásra ma, az ellentmondásokkal terhelt helyzetben is késztetőek a hazai es kedvezőek a világpolitikai feltételek. Cselekvésre van szükség. Az MSZMP megkezdte erőinek újjászervezését. Közvetlen célja: leküzdeni a válságot. A mai magyar társadalomban meghatározóak a haladó, demokratikus erők. Örökösei és folytatói nemzeti történelmünk reformkorszakai, a polgári és népi progresszió, a munkásmozgalom hagyományainak. Az MSZMP ezek szellemében, a reformok jegyében munkálkodik. A gyökeres változtatás szükségességét felismerve, a társadalmi megegyezés szándékától is ösztönözve nyíltan, kritikusan szembenéz a múlttal. Szakít a torznak, hibásnak bizonyult politikai-gazdasági szerkezettel, elhatárolja magát a korábbi vezetés hibáitól, a szubjektivizmustól, a tagság részvételét kizáró politizálástól. A párt célja a társadalmi fejlődés előmozdítása, a nemzeti sajátosságoknak megfelelő demokratikus szocializmus építése. Az MSZMP támaszkodik politikai tapasztalataira, a társadalmi fejlődésben 1945 után elért maradandó értékekre, eredményekre. Mozgalmunk irányt mutató értékei: az alkotómunka, a szabadság, az igazságosság, a szolidaritás. Az alkotómunka az értelmes emberi élet alapja, a jólét és a fejlődés forrása. Szabadságeszményünk a személyiség önállósága, az emberi jogok érvényesülése. A nép szabadsága az egyén szabadságára és a közösség iránti felelősségre épül. Az igazságosságot a társadalmi, politikai, gazdasági, szociális, kulturális esélyek egyezőségére való törekvés jelenti. A szolidaritás a szabad emberek és közösségeik összetartozása, kölcsönös megbecsülése és pártfogása. Meggyőződésünk, nogy ezek az értékek a demokrácia, a szocializmus elvei alapján teljesedhetnek ki. Az MSZMP a munkásmozgalom két meghatározó1— kommunista és szociáldemokrata —irányzatának egyesült pártja, amely osztályszempontokat meghaladva a dolgozó, alkotó emberek érdekeit kifejező marxista szellemű reformpárt. Az MSZMP szervezett politikai erő, amelynek programja egyetemes és nemzeti értékeket képvisel. Az MSZMP demokratikus szervezetével, áramlatai alkotó együttműködésével, tagjai egyenjogúságára alapozva erősíti cselekvési egységét. Az MSZMP együttműködést, a nemzeti sorskérdésekben megegyezést ajánl minden, az országért felelősséget vállaló, haladó gondolkodású állampolgárnak és szervezetnek. (Folytatás a 3. oldalon) Szervezettebben fogadjuk az erdélyi menekülteket A sztrájktörvény vitáját elhalasztották Pénteken délelőtt 9 órakor megkezdődött az Országgyűlés ülésszakának harmadik munkanapja. A zsúfolt napirend újabb pontjának tárgyalására tértek át a képviselők: a romániai menekültek helyzetéről és a Minisztertanács tervezett további intézkedéseiről Horváth István belügyminiszter tájékoztatta a törvényhozókat. Elöljáróban arról az elvi alapállásról és az ezen nyugvó politikai szándékokról szólt, amelyek a kormány tevékenységét ebben a kérdésben meghatározzák: — A magyar politika címére gyakran felhozott és megalapozatlan román vádakra is reagálva mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a Magyar Népköztársaság maradéktalanul tartja magát a helsinki záróokmányban megfogalmazott elvekhez. Hosszú távú realitásként számol azzal, hogy határainkon kívül él a magyarság egyharmada. Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy — Illyés Gyula szavaival élve -—, nem> ők hagyták el a hazát, hanem nekik szabtak más állami fennhatóságot. Az azonos történelmi és kulturális gyökerek, az azonos nyelv az anyanemzethez is kötik őket, ami arra kötelezi a mindenkori magyar politikát, hogy felelősséget érezzen sorsuk alakulásáért. Erre késztetnek bennünket az emberi jogok hagyományos és egyetemes értékei is, amelyeknek teljes körű érvényesítése ugyancsak elválaszthatatlan bel- és külpolitikai törekvéseinktől. A nemzet külföldön élő egyharmadának sorsa természetesen befolyásolja a hazai lakosság közérzetét. Ezért lett ez belpolitikai életünknek fontos tényezője. Az elvi bevezető után a menekültek helyzetét elemezve leszögezte: — Mindnyájunk előtt vüágos, hogy a menekültkérdés gyökere nem Magyarországon, hanem Romániában van, ahol az alapvető emberi jogok megsértése, köztük a nemzetiségek hátrányos megkülönböztetése, etnikai egységük megbontása, sajátos kulturális tradícióik és hagyományos életfeltételeik felszámolása, az anyanemzettel való kapcsolattartás megnehezítése miatt a romániai magyarság nemzeti léte, identitása került veszélybe. A szülőföld elhagyása nem megoldás Az előzményekről röviden el kell mondanom, hogy 1984-től kezdve emelkedett meg számottevően azoknak a száma, akik kezdeményezték a Magyarországra való áttelepülésüket. A román szervek különféle hátrányoknak tették ki a kérelmezőket, és csak kis hányaduknak engedélyezték a kiutazást. 1987 és 1988 fordulóján kezdődött meg a kérelem és engedély nélküli menekülés hozzánk. Ekkor több százan, azok közül, akik érvényes útiokmánnyal jöttek Magyarországra, megtagadták a visszatérést Romániába. A rokonok, ismerősök és az egyházak átmenetileg gondoskodtak róluk, helyzetük azonban jogilag rendezetlen volt és ez egyre inkább belpolitikai problémává vált. A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményezésére a kormány úgy határozott, nem tagadhatjuk meg a segítséget azoktól, akik reménytelennek érzett helyzetükben fordulnak hozzánk. A menekülés üteme időközben felgyorsult. Újabb fordulatot jelentett, hogy a múlt év második felében ugrásszerűen megnőtt a határt útiokmányok nélkül átlépők száma. Ez év február 28-áig tizennégyezer-tizenhárom romániai menekültnek adtunk tartózkodási engedélyt. 88 százalékuk magyar, 7 százalékuk román, 5 százalékuk német nemzetiségű. Miután időközben több mint nyolcszázötvenen harmadik országba távoztak, s mintegy kétszázan önként visszatértek Romániába, most az itt-tartózkodók száma megközelíti a tizenháromezret. Hangsúlyozni kívánom, hogy a kialakult helyzet — amit mi nem ösztönzünk, s nem is ösztönözhetünk—ellentétes szándékunkkal, mert a menekülés, legyen az legális vagy engedély nélküli, nem jelenthet megoldást a Romániában élő magyarság számára. Ugyanakkor mindaddig, amíg nem mutatkozik kézzelfogható jele annak, hogy kedvező irányba változik Romániában az emberi és ezen belül a nemzetiségi jogok érvényesülésének tényleges gyakorlata, befogadjuk a szülőföldjüket elhagyni kényszerülőket. A kormány intézkedéseit összefoglalva a belügyminiszter elmondta: . — Több mint egy évvel a menekült- ügy jelentkezése után felelősséggel mondhatom, hogy eddig nagy együttérzéssel és igyekezettel, rugalmasan sikerült megoldani e váratlanul jelentkezett, újszerű és hallatlanul bonyolult feladatot. Az állami szervek magatartásának kiinduló pontja az volt, hogy a tartózkodási, illetőleg a letelepedesi célú engedéllyel rendelkező menekülteket a magyar állampolgárokéval azonos feltételek mellett illetik meg a szociális, áz egészségügyi, a társadalombiztosítási, az oktatási és egyéb más -ellátások. A munkaképesek esetében valamennyi ellátás a munkaviszonyhoz kapcsolódik. Az érintettek többsége is azt vallja, hogy a hozzánk érkezettek ne segélyekből éljenek, hgnem munkával teremtsenek magúknak megélhetést. A munkába állítás szervezett rendszerének kialakításával sikerült csaknem mindenkit többnyire a szakképzettségének megfelelő munkához juttatni. Megjegyzem azonban, az utóbbi időben a menekülők között emelkedik a szakképzetlenek száma, s ez a későbbiekben megnehezíti elhelyezésüket. Nagy gond a lakásszerzés A menekülők számára a legtöbb gondot eddig is, a jövőben pedig még inkább az jelenti, hogy az ismert okok miatt nagyon nehezen juthatnak lakáshoz. Ez jelenleg a beilleszkedés fő akadálya. 1-^4- Felmértük, hogy hol vannak üresen álló családi házak, amelyeket a Letelepedési Alapból folyósított pénzügyi segítséggel megvehetnek. Jó néhányan hozzá is jutottak már ilyen módon lakáshoz. Ezek a házak azonban zömében olyan kistelepüléseken vannak, ahol helyben nincs munkaalkalom. A legutóbbi ülésszakon felvetődött: tisztázni kell, hogy külföldi állampolgár kaphat-e állami bérlakást. Jogszabályaink ezt nem zárják ki. Többgyermekes családok- esetében ilyen előfordult. A bérlakás kiutalása azonban, tekintettel a városainkban fennálló lakáshiányra, csak kivételes megoldás lehet. Ezért kezdeményeztük, hogy a tanácsok biztosítsanak telkeket, ahol a menekültek egymással összefogva, pénzügyi segítséggel, de nagyobb részben saját erőből építhetnek magúknak otthont. Arra is törekszünk, hogy a tanácsok használaton kívüli, felújitásra váró lakásokat, a vállalatok az általuk alkalmazottak számára ugyanilyen jellegű épületeket állítsanak helyre, és ezeket használják fel, mindenekelőtt családok elhelyezésére. Ilyen és hasonló akciók most vannak kibontakozóban és fontos feladatunknak tekintjük ösztönzésüket. Javítana a helyzeten, haajobb megol- ' dás érdekében a menekülteket arányosabban tudnánk elhelyezni az ország területén. Jelenleg ugyanis több mint háromnegyedük Budapesten, valamint Hajdú-Bihar, Békés, Pest és Szabolcs- Szatmár megyében tartózkodik. A hozzánk érkezettekről történő állami gondoskodás anyagi feltételeit részben az Országgyűlés felhatalmazásával létesített — 300 mülió forint ösz- szegű ip Letelepedési Alap biztosította. Ebből a múlt évben mintegy 74 miihó forintot használtunk fel: 64,5 millió forintot a tanácsok, 9,5 millió'forintot más szervek, közöttük az egyházak kaptak a menekültekkel kapcsolatos költségeik megtérítésére., Úgy gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy a menekültek támogatása olyan legyen, amely tényleges segítséget ad, de arányban áll az ország mai lehetőségeivel. Mindenekelőtt a saját munkán alapuló új életkezdésben, elsősorban a lakásszerzésben kívánjuk tehát őket támogatni. Azt is figyelembe kell venni, hogy az állami segítség ennél jóval szélesebb körű. Mivel a menekülteket a magyar állampolgárokéval azonos ellátás illeti meg, ezek költségeinek többsége, így példáid a társadalombiztosítási, oktatási és az egészségügyi költségek, nem a Letelepedési Alapot, hanem az érintett költségvetési szerveket, intézményeket terheli. (Folytatás a 2. oldalon.)
