Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-01 / 51. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. március 1. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET 0 C. Cagü jelmezterve a Persephone című operához. A KÁLÓT, mifelénk Tárlat a Budapest Kiállítóteremben Aurélio Milloss, azaz Milloss Aurél, világhírű hazánkfia, akit határainkon kívül jobban ismernek, tisztelnek, mint itthon. Akit Rómában az olasz táncművészet megalapítójának tartanak, akit a német és az osztrák tánctörténet is magáénak vall, s aki a svéd, a francia, a brazil, az argentin színházaknak is vezéralakja. Az olasz állampolgárságú Milloss Aurél azonban mindvégig magyarnak vallotta magát. A sors kegyetlensége, hogy nem érhette meg művészetének „hazatérését”. Pedig szerette volna, s ő maga kezdeményezte is, hogy az Opera bemutassa az 1936-ban premier előtt betiltott, s azóta a világot meghódító Csodálatos mandarinját. Aztán ősszel, 82 éves korában meghalt Milloss Aurél. Most a firenzei Városi Színház tulajdonában lévő 76 díszlet- és jelmeztervből, s egy magyar gyűjtő 7 jelmeztervéből rendezett kiállítás emlékezik Milloss Aurélra a Budapest Kiállítóteremben. Merthogy valamennyi rajz, akvarell az ő általa megálmodott táncjátékokhoz, színpadi művekhez készült. S mivel Milloss a kor legkiválóbb művészeit nyerte meg a közös munkára, a kiállítás képzőművészeti szempontból is magas színvonalú. Olyan művészek jegyzik a kiállítás színpadképeit, mint a futurista Se- verini, a szűrrealista De Chirico, a „realista” Guttuso, meg Larionov, Goncsarova vagy Clerici és Um- berjo Mastroianni. Olyan zeneszerzőkkel dolgozott, mint Bartók és Kodály, Petrassi és Dallapiccola, Honegger és Hindemith, Auriac és Poulenc, Tommassini és Sauguet. És mindenekelőtt Sztravinszkij, aki több művének európai színrevitelét Millossra bizta. A Tűzmadár, a Sacre du printemps, A csalogány dala, A róka és még számos Sztravinszkij színpadi mű, opera és zenekari mű táncos színrevitele fűződik Milloss Aurél nevéhez. Milloss Magyarországon született, Pesten és Berlinben tanult táncolni, de érdeklődött a zene, az irodalom és a képzőművészetek iránt is. Berlinben a 20. század táncművészetének magyar származású, korszakos jelentőségű mesterétől, Lábán Rezsőtől tanult. S már ekkor megfogalmázódott benne az „új expresszionista tánc és a klasszikus balett szintézisének szükségessége, s az, hogy a koreográfiái gondolat és a magas színvonalú poétikus kifejezés elválaszthatatlan egymástól.” A náci Németországból 1935- ben visszatért Magyarországra. Bekapcsolódott a Qyöngyösbok-j réta mozgalomba,: es a hivatásos előadóművészekből álló, rövid életű Magyar Csúpajáték színpadi vállalkozásba, amelynek koreográfusa lett. A Magyarországon nem engedélyezett Csodálatos mandarint 1942-ben a milánói Scala színpadán vitte sikerre. S ezzel megindult Milloss világkarrierje is. A Bartók-művet 12 „európai színházban és Dél-Amerikában mutatta be. Élete során 18 operát rendezett, és .175 koreográfiát állított színpadra. Most talán újra visszatér művészete hozzánk is. A szegedi balett — úgy hírlik — Milloss koreográfiájával viszi színre a Csodálatos 'ip^nqarjrjt:!,' ” . “ .(kádár) A katolikus legényegyletek kialakulása, hivatása. 1845 őszén 30 — főleg kézműves — elberfeldi ifjú részvételével hitközséget, szerveztek. Az október 9-én lefektetett alapszabály szerint „az ifjakból mára jó legényeket, jövőre jó mestereket és családapákat” akartak képezni. Hetente kétszer találkoztak, vasárnap a vallásról beszélgettek és egyházi dalokat tanultak, hétfőn „mindaz, ami az életet hasznossá vagy kellemessé tenné — szőnyegre került”. Kolping Adolf, a katolikus legényegyletek megalapítója helyesen látta, hogy a tanoncok többsége hiányos nevelést kapott. Az inas rabszolgája volt környezetének. 1849 tavaszán indult a kölni egylet, amely az „első hóhullásra”, felszaporodott százra. Mielőtt az ifjakat tagul fogadta volna az egylet, megkapta a%alapszabályokat tanulmányozásra és csak tudomásulvétel után vették fel őket. í Az utóbbi fél évszázadban szervezeti erejét és tömegbefolyását tekintve a legjelentősebb katolikus ifjúsági mozgalom a KÁLÓT volt. Szervezői jól látták, hogy az 1930-as években a magyar falu el volt zárva a közélettől és így a legeredményesebb szervezést az agrárifjúság körében érhetik el. Azt is jól látták, hogy sikerre a szociális reformok gondolatával számíthatnak. A belügyminiszter 1938 októberében jóváhagyta a mozgalom alapszabályzatát, a szervezet ekkor vette fel a Katolikus Agrárifjúság Legényegyletek Országos Szövetségének főtitkára, vezérkönyvében ír a legényegylet programjáról, hivatásáról. A vezérkönyv értelmében a legényegylet katolikus—szociális intézmény. Célja: „erőteljes vallási és polgári érzület és élet felébresztése és ápolása”. A legényekből „tisztes katolikust, tisztes mestert, tisztes honpolgárt, tisztes családapát” kell az egyletnek nevelni. Meghatározta az egylet hitéleti és szociális programját. A szociális programban szerepelt, hogy a „társadalom gyökeres reformjáért küzd”. A legény- egylet fő hivatását a társadalom szolgálatában jelölte meg. Az egyleti élet eredménytelenségének általánosan előforduló hibáit igen alaposan kidolgozta. Vajon a mai ifjúsági szervezeteknek, mozgalmaknak nem tanulságos-e? Az elméleti hibák között az általános céltalanságot, a helyi sajátosságokból adódó cél hiányát, az emberi gyarlóságokat, a nagyzolást, az ifjúság lelkivilágának nem ismeretét, a szeparáltságot, az antidemokratizmust jelölte meg. A mozgalom 1935’őszén indult Szegedről, 1936—1941 között 279 tanfolyamon 17 ezer 458 legényt képeztek ki mozgalmi vehetőnek. A KALOT- mozgalom 3500 faluba jutott el, a pártoló tagokkal együtt félmilliós taglétszámot vallott magáénak. A KÁLÓT népfőiskolákat működtetett, száz fizetett világi munkatársat foglalkoztatott. Hetilapja a Magyar Vetés, vezetői részére szóló lapja a Forrástár volt. A KÁLÓT felszabadulás utáni törekvései. A felszabadulás után újjáalakult vallási ifjúsági szervezetek közül a KÁLÓT'volt a legjelentősebb. Az 1945 őszétől hivatalba lépő új esztergomi érsek — Mindszenty József hercegprímás — szemben állt a KALOT-nak a demokratikusifjúsági mozgalomhoz való közeledésével. 1946 júniusában merényleteket követtek el a Vörös Hadsereg tagjai ellen, mire a SZEB a kormányhoz intézett jegyzékben követelte azoknak a szervezeteknek a feloszlatását, akiknek részük lehetett a merényletekben. A KALOT-nak nem volt ugyan köze a merényletekhez, de Rajk László belügyminiszter június 18-án BM-felügyelet alá helyezte az ifjúsági szervezetet. A SZEB helyettes vezetője Nagy Ferenc miniszterelnököt magához kérette és többek között a következő szervezeteket javasolta feloszlatni: Cserkészszövetség, KÁLÓT, Katolikus Diákszövetség, Katolikus Ifjúsági Egyesület, Szent Imre Szövetség. « Barankovisz István helyesen látta, hogy a KÁLÓT feloszlatása Mindszenty pozícióit erősíti és a demokratikus érzelmű papságot is a hercegprímáshoz sodorja. A kormány azonban nem zárkózhatott el a SZEB kívánságának teljesítése elől, így a BM megkezdte az egyesületek feloszlatását. A KÁLÓT 1946. július 16-án újjáalakulhatott (más néven), ehhez az is hozzájárulhatott, hogy a BM a más felekezetekhez tartozó szervezeteket nem oszlatta fel. A református egyház vezetői között ugyanis nagyobb volt a megegyezési hajlandóság. Az újjáalakulás a Katolikus Parasztifjúsági Szövetségnek és a Katolikus Cserkészfiúk Szövetségének sikerült,'a BM azonban az új alapszabályt nem hagyta jóvá. A kalocsai egyházmegyébe 1945. január 31-ei keltezéssel érkezett a KA- LOT-munka folytatásáról szóló körlevél. A levél értelmében sejtek alakjában kellett a munkát indítani és a lehetőségek szerint kiszélesíteni. Tudatják a helyi vezetőkkel, hogy a „KALOT- munka” folytatásához a „kormánykörök” is hozzájárulnak. 1945 októberében körlevél tájékoztatta a mozgalom vezetőit a „KÁLÓT és a pártpolitika viszonyáról”. A körlevélben a KÁLÓT-központ emlékeztet arra, hogy a mozgalom az induláskor „távol tartotta magát a politikától”. Helyesen látták, hogy a társadalmi környezet megváltozott, hogy a tömegeket bevonják a közéletbe. Megállapították, hogy a hatalmi harc egyik fontos kérdésévé vált, hogy kié az ifjúság. Lehet, hogy ma is? 1945 őszétől 1946 végéig a Jánoshalmi Legényegylet előadások, műsoros estek, bálák sorát rendezte. 1946-ban farsang vasárnap és hétfőn az egyik helyi vendéglőben sikeres színielőadást ' rendezett az egylet. A március 10-ei előadáson már megjelent Kerkai Jenő, a KÁLÓT elnöke és Ugrin József főtitkár is. Az egylet az ősz során is aktív kultúrmunkát fejtett ki, operetteket adtak elő, „a község lakosságának nem kis örömére”. Az évet a legényegylet — stílszerűen — műsoros esttel zárta. A vaskúti EPOSZ-vezetők 1948. július 21 -én jelentést küldtek a szervezet vármegyei titkárságának, hogy előtte való nap a katolikus olvasókör táncestet rendezett, amely jelentésük szerint botrányos körülmények között végződött. A vezetőség kérte az egyesület feloszlatását. A KÁLÓT az időszak egyik legellentmondásosabb. ifjúsági mozgalma volt. A hivatalos katolicizmus szemében baloldalinak tűnt politikai irányvonala, a demokratikus erők pedig a múltja miatt nem tekintették tartós partnernek. Páter Nagy Töhötöm 1969- ben úgy fogalmazott, hogy „csak egyben tévedtünk, ha ezt annak lehet nevezni. Megálltunk félúton. Foltozni akartuk a régit és nem egészen új ruhát kiszabni az idők fejlődésének új követelményei szerint”. Az alapvető ellentmondást azonban a tárgyalt időszakban az egyház céljai és magyarországi pozíciója, valamint a társadalom érdekei között kell keresnünk. Büráriy Imre A Csemadok negyven éve 0 A gombaszögi fesztivál szabadtéri színpada. Csehszlovákiában német, lengyel, ukrán és magyar nemzetiségek élnek. A magyar nemzetiség a legnépesebb és főleg Dél- és Kelet-Szlovákiát lakja. Sok ezer tagja vesz részt a Csemadok — a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének — munkájában. Ez az intézmény most márciusban ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. Ebből az alkalomból Lukács Tiborral, a Csemadok KB vezető titkárával beszélgettünk. : — Mi a Csemadok küldetése és milyen eredményeket ért el az elmúlt negyven éve alatt? — A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége a Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontjának önkéntes ,kulturális-társa- dalmi szervezete. Á Csemadok fő célja, hogy tagjainak révén aktívan segítse a szocialista társadalom fejlődését, Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei egységének megszilárdítását, és tagjait a proletár internacionalizmus,- a szocialista hazafiság, a nemzeti tudat és a nemzetiségi kultúra ápolásának szellemében nevelje. Foglalkozik többek között kulturális szakkörök, ismeretterjesztő körök és klubok létrehozásával, fesztiválok, versenyek és kiállítások szervezésével. Hetilapot és különböző kiadványokat ad ki. A szervezet legfelsőbb szerve a közgyűlés, mely ötévenként ülésezik. A Csemadok legutóbbi közgyűlését 1987-ben tartották. A szövetség munkájának része a köznevelés és -oktatás: ez azt jelenti, hogy többek között nyári ismeretterjesztő táborokat, például természettudományi, néprajzi, irodalmi, képzőművészeti táborokat szervez. A Csemadok központi bizottsága 9 fesztivált és versenyt szervez. A legis-, mértebbek a komáromi Jókai-napok felnőtt vers- és prózamondók versenye, a zselízi szlovákiai folklórfesztivál, a magyar dolgozók kulturális ünnepségei Gombaszögön, a pozsonyi Melódia — populáris zene szerzői és előadói versenye. A Csemadok egyúttal 836 művészeti szakkör tevékenységét is irányítja, melyek a XIV. közgyűlés óta hétezer fellépésen mutatták be műsorukat több mint másfél millió nézőnek. Helena Kucová (Orbis—MTI-Press) KÉPERNYŐ Égető Eszter Mit szólna, ha élne, Németh László, legkedvesebb művének, az Égető Eszternek televíziós változásához? Foglalkoztatta művei sorsa. Foglalkoztatta? Lelkesítette, lehangolta, meghatározta közérzetét egy-egy sikerről vagy érteden reagálásról tudósító hír. Éppen Kecskeméten felolvasott, sokáig publikálatlan esszéjében tudatta: elvárja, hogy az alkotásait megfilmesítek jól isiúeijék a vállalt regényt, drámát. Hintsch György otthonos az író világában. Maga Németh László is méltányolta, amikor a rendező az Iszony forgatókönyvének írójaként vizsgázott. „Te látod a titkomat, s nemcsak az irodalom felől indultál neki vállalkozásodnak, de regényeim természetének a kihasználása felől is.” Vajon hozzájárult volna-e a Vásárhelyi óraadó-királyságához kapcsolódó kortörténet televízió- sorozat-forgatókönyvéhez? Engedélyezte volna-e a kisebb, nem a lényeget érintő, de a mű kicsengését módosító változtatásokat? Ki tudja? Az elkészült sorozat aligha nyerte volna meg tetszését. Bár a környezetrajzot, a tárgyi világ hiteles megjelenítését dramaturgiai funkciókkal alkalmazta a sorozat stábja, inkább illusztrációnak, mint a történetet erőteljesen befolyásoló hódmezővásárhelyi valóság részének éreztük. Milyen sokat mond erről a világról Grezsa Ferenc Németh László vásárhelyi korszakát tárgyaló könyvében: „A Bercsényi utca csupa építészeti ízléstelenség, mégis van valami kedvesség ,méla csöndjében’. Lakói ráérő felükkel élnek benne, magatartásuk az érdeklődésnek és közönynek különös keveréke. [...] A kertben gyom is, virág is buján nő, a talajvízzel régi nádasok lelke üzen föl”. A rendező melléfogott a szereplők megválasztásában. Alkatától és ismereteitől teljesen idegen szerep pántjaitól szorítottan is rá- ráerzunk Inna Csurikova művészi erejére, de ő néni Égető Eszter, az író számára „az eszmény és a valóság” ötvözete. Mit érezhetett, amikor megmutatták neki a hódmezővásárhelyi patikus feleségéről készült fényképeket? Szabályos, nyugodt vonások, ősei között parasztok is lehettek. Mindenki biztonságban érzi magát körülötte. Szépsége lassú parázs, csak hosszan szemlélődve fedezhetők fel az arc szép arányai, az asszonytest kívánatos vonalai. Szinte valamennyi szereplő korosabb az élet és a regény valóságánál. Az író negyvenes éveinek közepén remélt és talált oltalmat a tiszántúli kisvárosban. Az új körülmények új energiákat szabadítanak fel az organizátori szerepre vágyó nemzetragasztóban. Mensá- ros László — sorozatbéli megszemélyesítője llj maga a megtestesült beletörődés, aki időnként szinte ki- , vülállóként bölcs megállapításokkal minősíti a történéseket. Kár, mert az Égető Eszter mégiscsak Németh Lászlóról szól. Az ő esz- ipényeiről, töprengéseiről. A maga elképzeléseivel szembesíti az Égető Eszter által úgy ahogy összetartott családot. Mert a nemzetet felnövelő, röptető, a társadalmat kovászként élesztő eszméin túljutva, kisebb közösségektől, a családtól várta az élet minőségének javulását. Már tudta, hogy az egy-egy tudós, reformer köré csoportosulok ereje kevés a megváltáshoz. Megereszkedtek a saját családját összetartó kötelékek. Attól tartott, hogy nem csak íróként, gondolkodóként lépett rajta túl az idő itt Európa keleti felében, családbrigádját sem képes el- és összetarta-s ni. Ezért tett félre más regény terveket, ezért hódította meg Égető Eszter egyénisége. Hintsch György érezte a regény erős lélektani vonulatát, túltengő, a már-már ésszerűtlen családszeretet sugárzását. A részben említett okok miatt azonban a nézők kívül maradtak a regény, a sorozat áramkörein, legfeljebb egy-egy szép, igaz jelenet izzásá sejtette, hogy milyen alkalmat hagyott ki a magyar televízió. A rendező-forgatókönyvíró kockázatvállalása mégis tiszteletre méltó. Magasra teszi a mércét, aki Németh Lászlót választ. Az ilyen lécleverő kudarc számomra mégis rokonszenvesebb a semmitmondó gügyeségekkel a közönség kegyeit keresők sikereinél. Heltai Nándor Nem mondom, visszahívások azelőtt is voltak. Sőt, néhány mára is megmaradt. Például a telefonálásoknál. „ Visszahívlak, szivem, mert kezdődik az értekezlet." Vagy: „Fontos, de hosszú. Inkább holnap csörgess vissza a hivatalból, az ingyen van." Vegyük az ultit. Tökkel indul a felvevő, de én nem hiszem, hogy tényleg tök a hajtószíne, mert nékem abból négy van, hát visszahívom a tököt. Színészek megérdemelt öröme. Tetszett a játék a publikumnak, tízszer is visszahívják kedvenceiket' a függöny elé. De most nem erről van szó. Illetve a színészekhez is kapcsolódik, hogy az emberek többnyire azt hívták vissza, akit szerettek. Személyt, tárgyat, fogalmat. Nótafoszlányok mocorognak a fülemben. Jöjj vissza régi, csókos nyár! Egyetlen éjszakára bár! .. . Gyere vissza, minden meg van bocsájtvd... Jöjj vissza hozzám, szeretném lázasan csókolni újra a szád.., De hát lehet a mostani visszahívásoknál ilyesmikre gondolni? Reformidőkben ki merne kiállni a placcra azzal, hogy neki a régi nyár kell?! Még ha úgy is érzi a szíve mélyén. Hihető-e, hogy azért szorgalmazzák a korrupt tanácselnök visszahívását némelyek, hogy mindent megbocsássanak neki? Választói lázasan szeretnék csókolni újra a száját annak a honatyának, aki kérésük ellenére megszavazta Bősí? Vagy nem szavazta meg a költségvetést? Netán tartózkodott az egyesülésinél? Hagyjuk a szerelmet. Régen azokat is hangos szóval hívták vissza, akikre hirtelen nagy szükségük lett. A cár visszahívta Kutuzovot, a filmgyár Daykát; Makiárit, az MLSZ Barátit, és még sorolhatnám. De most?! Egyik-másik intézményben azért sürgetik az erélytelen, szakmailag gyenge, kicsit hazudós és kicsit harácsolós vezető visszahívását, hogy állítaná meg Napóleont? Vagy húzza ki a sárból a magyar focit? Képviselők, elnökök, magas rangú társadalmi vezetők, köz- igazgatási főnökök... A visszahívások régebbi és mai gyakorlatában az a közös vonás, hogy sohasem kisembere-. két hívnak vissza. Az egészből nekem ez tetszik a legjobban. Jó érzés tudni, hogy kisember ellen soha nem kezdeményeznek visszahívást. Ellene nem szólalnak fel gyűlésen, {ellene nem nyújtanak be petíciót, nem gyűjtenék aláírást. Ügyét nem szellőzteti a rádió, a tévé, az újság. Őt —- elbocsátják. Neki csak felmondanak. Népiesen szólva: szélnek eresztik. Útilaput kötnek a talpára. Kiteszik a szűrét. Simán. Kellemes ez a védett állapot. Kivételek persze előfordulnak. Mint velem is. Ma reggel. Mennék le zsemléért a közértbe. Fél lábam már a folyosón, amikor visszahív a feleségem. — Azonnal felveszed a sálad! Mínusz ötöt mondott a rádió! Amilyen pechem van, a visz- szahívásomra tett eredményes kezdeményezésnek szem- és fültanúja volt egy szomszéd. . 'Szívszorongva várom a következményeket, Kürti András Milloss Aurél „hazatérése”
