Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. március 4 Vállalkozás, gazdaszemlélet Tízmilliós nyereség a hajósi József Attilában A Hajósi József Attila Termelőszövetkezet az elmúlt gazdasági évet tizmi- lió forintos nyereséggel zárta, összességükben az eredmények jobbak az 1987. évieknél, ami döntően a szőlő hozamának javulásából származik. Az elmúlt év gazdálkodását különösen nehezítette a pénz- és hitelpolitikában beállt változás, amelynek célja a fogyasztás visz- szaszoritása volt, de ez egyben a termelés, a gazdálkodás .és ezzel együtt a vállalkozás korlátozását is jelentette. Az alaptevékenység gyengélkedik A közös gazdaság az elmúlt év tavaszán kölcsönért fordult a községi tanácshoz, amely 4 millió forintot adott kedvezményes kamat mellett. Enélkül az alaptevékenységhez nélkülözhetetlen alapanyagokat — műtrágyát, vegyszereket — nem tudták volna megvásárolni. A növénytermesztésben az eredmények a tervezettnek megfelelően alakultak, s gondoltak a jövőre is. Figyelembe véve az utóbbi esztendők aszályos időjárását, úgy döntöttek, hogy kölcsönbérletbe öntözőberendezést vásárolnak. Ez elég jelentős, évi 6 milliós kiadás, de enélkül a termésátlagok jóval kisebbek lennének. A hajósiak szárítóüzemet építenek, a munkálatok már a befejezésnél tartanak. Ennek teljes költsége mintegy 10 millió forint. Sajnos, a géppark—mint a legtöbb téeszben — elöregedett, s új gépek vásárlására csak minimális lehetőség kínálkozik. Az agrárolló folyamatos nyílása egyre nehezebb helyzetbe hozza a termelőszövetkezetet. Az állattenyésztésben az előző évekhez képest valamivel eredményesebben dolgoztak, de a tejtermelés a tervtől — 4500 litert terveztek egy tehénre, s 4400 liter lett — kismértékben elmaradt. A baromfihizlalás eredményei is kedvezőbbek voltak, de egészében véve az állattenyésztés nem igazán kifizetődő. Nem nagy a bizakodás A melléküzemágak közül a gumi- . üzem eredményesen zárt, s erre az esztendőkre is jók a kilátások. Nem ok nélkül döntöttek úgy a közös gazdaság vezetői, hogy minden lehetőséget ki kell használniok, s a kisszériás termékek gyártását is felvállalják. A tavalyi árbevétel mintegy 8 millió forint volt, amely kb. 10 százalékkal meghaladja az előző évit. A varrodában bérmunkát végeznek, ez csupán a foglalkoztatást oldja meg, nyereségre itt nem nagyok a kilátások. A cipőfelsőrész-készítő üzem előző partnerével felmondták a szerződést, és,most a bonyhádi cipőgyárral állnak kapcsolatban, ám a kapacitás még sincs folyamatosan kihasználva.. A közös gazdaságban, értékelve az 1988-as évet, az a vélemény alakult ki, hogy ajavuló eredmények ellenére sem lehetnek igazán bizakodóak, éppen a szabályozók gyakori változásai, kiszámíthatatlansága miatt. A bürokrácia még mindig nagy erő, amely lehetetlenné teszi a külföldi partnerekkel való együttműködést, egy esetleges közös vállalkozás létrehozását. Hatékonyabb foglalkoztatást — Hogyan tovább? A kérdésre nem könnyű feleletet adni. Ilyen közgazda- sági feltételek mellett nehéz stabil, jó elképzelést kialakítani. Ehhez a gondhoz társul még, hogy a dolgozók teljesítményei nem érik el a maximumot, mert nem tudják igazán megfizetni a precíz, jó minőségű munkát, de nagy gondot jelent a megtermelt értékek eladása, értékesítése is. A tagság körében nagy a bizonytalanság, a háztáji gazdaság nélkül többen megélhetési gondokkal küszködnének. Az ez évi célokat ennek ellenére igyekeztek úgy meghatározni, hogy azok elérhetők legyenek, ötmilliós nyereséget szeretnének elérni. Miután a mező- gazdaság és a falu szorosan összekapcsolódott, alapvető érdekük, hogy az itt képződött pénzek nagyobb részét helyben használják fel. A vállalkozások irányában kell nyitniok, s ezzel szeretnék költségeiket csökkenteni, a gazdaszemléletet erősíteni, a munkaerőt hatékonyabban foglalkoztatni. A közös gazdaság vezetői jelentősebb szerkezetátalakításra nem gondolnak, termékszerkezetük már évek óta a feltételekhez igazodik. Ebben az évben szeretnék megkezdeni a tőzegkitermelést a sportpálya mellett lévő csatorna mindkét partján, ugyanezt tervezik a pincefalu és a főcsatorna közötti lápos részen is. E területek utóhasznosítására is van elképzelés. Egy csónakázótó kialakításával még nagyobb lehetne Hajóson az idegenforgalom. Gémes Gábor •A bébiételek alapanyaga: a sárgarépa, a sóska, a borsó stb. ötliteres üvegekben kerül a futószalagra, a recept szerinti arányban. Automata gép szippantja ki az üvegek tartalmát. A húst és az egyéb összetevőket is hozzáadják: A Kecskeméti Konzervgyár a nagyszabású beruházás végeztével, 1980-ban kezdte meg a bébiétel-készítést. A hazai élelmiszeriparban egyedül rendezkedett be a legfiatalabbak kiszolgálására, s a kínálat akkor 29-féle ételből állt. A vitamindús italok gyártásával egy esztendővel később bővítette a választékot. Az idért 42-féle étel és 10-féle innivaló kerül ki a vállalat legmagasabb szakmai követelményeket is kielégítő üzeméből: 26 millió 500 ezer üveg bébiétel, illetve -ital előállítása szerepel a tervben. Ezt teljes mennyiségben a hazai kereskedelemnek szállítják; korábban voltak exportelképzeléseik, de komoly üzletig nem jutottak el. Az üzem, amelynek dolgozóira bizonyára sok anyuka hálával gondol, hiszen a készen kapott egészséges bébieledelek nagy segítséget jelentenek, évente 7-8 hónapig termel, s napjainkban van a főszezon. A munka három műszakban folyik: az első kettőben termelnek, a harmadikban — takarítással, fertőtlenítéssel stb. — megteremtik a másnap reggeli kezdéshez a higiéniai föltételeket. A szükséges növényi eredetű alapanyagokat, zöldség- és gyümölcsféléket a konzervgyár más üzemrészei állítják elő és tárolják. A bébiételeket és -italokat vegyszerek nélkül, hőkezeléssel tartósítják, s — egy kivétellel — a lisztérzékeny gyerekek is fogyaszthatják a vállalat ezen termékeit. • Címkézés és csomagolás után jutnak el az üzletekbe a Kecskeméti Konzervgyár termékei. Bébitáplálékok tartósítószer nélkül AZ EMBER ES A MUNKA . (Walter Péter képriportja) • A keverőhelyiségbe csövön keresztül jut az alapanyag. Az itteni műveletet is műszerrel ellenőrzik. • A hőkezelés, azaz a vegyszer nélküli tartósítás. (Balra) • ' A már megfőzött bébieledelt üvegekbe töltik, szigorúan zárt rendszerű berendezéssel. (Balra) 9 A főzőteremben mérleg segít a 400 kilogrammos adagokba történő szétosztásban. Egy asszony meg a fia Kapornai Jánosné ritkán néz tévét. Ha le is ül a készülék elé, általában elalszik. Fáradt. Meg aztán a másnapi ébresztő is korán van: hajnali ötkor, fél hatkor. Késő ősztől kora tavaszig sötét van még ilyenkor. És hideg. Először megeteti a jószágokat, rendbe hozza a szobáját, felébreszti Attilát, reggelit készít. S csak legvégül fordít gondot önmagára, a maradék időben. Sietni kell, a busz nem vár. Szakmár közel van Kalocsához, azt a nyolc kilométert percek alatt megteszik. Bóbiskolni sem lehet ilyen rövid úton. Szereti a munkahelyét. Tizenhárom éve dolgozik a Kalocsai Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezetben. Azelőtt a Fékonnál varrt, de Attila születése után nem tudta vállalni a két műszakot. A szövetkezet új üzemházában szép, kellemes a környezet. Leszámítva, hogy mindenkinek van valami gondja-tjaja, a varrodában általában jó a hangulat. Biztosan közrejátszik ebben az is, hogy a közvetlen vezetőjük, Markó Ferencné olyan emberséges, megértő: elengedi munkaidőben is azt, akinek halaszthatatlan intéznivalója akad. Amikor meg a szövetkezet érdeke kívánja úgy, egy szó ellenvetés nélkül vállalják a túlórázást. Az is jó, hogy azt az időt lecsúsztathatják : az ember utolérheti magát az otthoni munkában. Ez alatt a 13 év alatt, amióta itt dolgozik, még egyszer sem fordulj elő, hogy ne lett volna elég munkájuk. Sőt, néha inkább több van a kelleténél, mint kevesebb: Hogy ez mennyire fontos, az tudja igazán, aki.teljesítménybérben dolgozik. Kapomainé a legjobb teljesítményt nyújtók közé tártozik. Általában 5-6 ezer forintot visz haza . havonta, de a múltkor—igaz, kivételesen — nyolcezret kapott. Nem rossz kereset ez más üzemekéhez képest. Hogy mire elég? Hát... elég... Gyerektartással, családi pótlékkal együtt, meg úgy, hogy a zöldséget megtermelik, disznót hizlalnak, baromfit nevelnek. Most már ketten, Attilával. Ó, Attila nem egyszerűen csak segítség! Szinte ö a férfi a háznál! Tizenhét éves, de úgy gondolkodik, mint egy felnőtt. Mint egy gazda. Az ő számára mégis gyerek még, bizonyos értelemben. Attila az, akiről gondoskodni kell, akiről gondoskodni akar. Ne jusson neki sem kevesebb a jóból, ne kelljen lemondania a divatos cipőről, a farmernadrágról, csak azért, mert a szülei elváltak! A harmadik nekifutásra bevallja az asszony, hogy összetörte a válás, először nagyon elkeseredett. Abban az időben halt meg az édesanyja, sok volt ez egyszerre. Végül is a „muszáj” állította talpra. Hiszen neki dolgoznia kell: ki adna kenyeret kettőjüknek? Mosni, vasalni, takarítani kell: ki csinálná meg helyette? Hát így történt — és most ez van: nyugodtabb az életük, amióta elváltak. A napi munkával elbírnak ketten, Attilával. Akár a jószágetetésről, akár disznóvágásról, vagy arról van szó, hogy be kell hordani a szenet a kamrába. Ha meg olyan munka akad, amihez ők nem értenek? Mindig van segítség, még sosem fordult elő, hogy egyedül maradt volna a bajban! Faluhelyen más az élet, mint városon. Faluhelyen mindenki ismer mindenkit. Ákik együtt gyerekeskedtek, egy brancsban játszottak, azok felnőttként is számon tartják egymást. Faluhelyen is lehet az ember magányos, de egyedül nem marad. Tartják velük a kapcsolatot a félje rokonai is, így hát „abból” a családból sem szakadtak ki. Nem telik el ünnep a rokonok nélkül, nem maradnak egyedül karácsonykor, hús- vétkor... Aztán meg ott vannak az Attila barátai, tőlük is hangos a ház időnként. A múltkor kimentek együtt Jugóba, vásárolni. Ő vitte a fiúkat Trabanttal no, hát alig bírta a szülői tekintélyt megtartani! Hogy mennyit viccelődtek, nevettek, az nem igaz! Ő nem először járt Jugó- ban, neki már voltak tapasztalatai, tudta: mit, hogyan kell intézni, hová menni. S mert a fiúk nem ismerték a lehetőségeket, gyakran volt kénytelen azt mondani: nemxsza- bad! Végül bizony már el is ronthatta volna a hangulatot, ha meg nem kérdezi tőlük: ugye, máskor nem hoztok magatokkal?! Őszintén gondolta... S míg közös élményeikről mesél, Kapornai Jánosné szeme megtelik ragyogással... Almási Márta SZOVJET SZÖV ETKEZETEK A „Tűzfészek” felgyújtása Meglehetősen ellentmondásos a múlt evben viharos fejlődésnek indult szovjet szövetkezeti mozgalom helyzete és társadalmi megítélése. Valódi piac és konkurencia hiányában nem érződik igazán jótékony hatásuk az áruellátásban, tagjaik sokszor irreálisan nagy jövedelme és a magas áraik társadalmi feszültségek forrása. Ráadásul: fenyeget a veszély, hogy egy tollvonással meg lehet szüntetni őket, mint az történt tavaly decemberben, amikor mi* nisztertanácsi rendelettel bizonyos tevékenységek folytatását egyszerűen megtiltották a szövetkezeteknek. Ez utóbbi intézkedés a monopolhelyzetben levő állami cégeknek kedvezett, mivel megszüntette a konkurenciát. Versenyhelyzetről egyelőre nem lehet beszélni, hiszen a szövetkezetek a nemzeti termék alig egy százalékát adták. Ugyanakkor az állandó hiánnyal küzdő piacon szinte mindent el lehet adni. Az utca embere szerint sok szövetkezet kétes üzleten gazdagodott meg. Sokakat bosszantanak a szövetkezeti szektorban megszerezhető jövedelmek. Az utóbbi időben elszaporodtak a szövetkezeti éttermek elleni támadások. A Szoyjetszkaja Rosszija a közelmúltban számolt be a beszédes nevű moszkva környéki étterem, az „Ocsag” (Tűzfészek) felgyújtásáról. Mire a tűzoltók több órával (1) a riasztás után a helyszínre értek, a helybéliek haragját kiváltó Tűzfészek porig égett. Hajmeresztő árak Magam is megfordultam Moszkva Cseijomuski kerületében egy Picunda nevű szövetkezeti étteremben. A korábbihoz hasonló, nem túl magas színvonalú kiszolgálás és hajmeresztő árak fogadtak. A szerény ebéd a szovjet átlagfizetés egyötödébe került. Spontán közvélemény-kutatásom alanyai: D. mérnök, K. alkalmazott és N. újságíró megerősítik: inkább a negatív oldalait érzik a szövetkezetek működésének. A szövetkezetiek számlájára írják, hogy tömegével vásárolják fel a közfogyasztási cikkeket, amelyeket aztán méregdrágán adnak tovább. Mindenkinek van legalább egy sztorija a szövetkezetek túlkapásairól. Nem fukarkodik a sájtó sem a szenzációs leleplezésekkel. Meghallgattam ä másik oldalt is. G. ismerősöm egy számítógépes programokat előállító és forgalmazó moszkvai szövetkezet tagja. Elmondta, hogy a szovjet piacon nem tudták beszerezni a működésükhöz szükséges IBM PC kompatibilis gépeket. Ezért némi ravaszsághoz folyamodtak. Felvásároltak vagy száz tévékészüléket, s némi átalakitas után kivitték Lengyelországba, ahol jó áron eladták őket, a kapott pénzen pedig behozták a szükséges számítógépeket. Hiányzik az igazi verseny A szövetkezetek egy rendelet értelmében 30 százalékkal drágábban juthatnak hozzá a szükséges nyersanyagokhoz és berendezésekhez, mint az allami vállalatok. így^iztán, amit lehet, a kiskereskedelemben szereznek be, fokozva a hiányt. Előremutató volt az az árverés, amelyet a moszkvai népgazdasági kiállítás egyik pavilonjában rendeztek még tavaly decemberben. A vállalatok megszabadulhattak a felhalmozott készleteiktől, a szövetkezetek pedig lehetőséget kaptak a szükséges eszközök beszerzésére. Először érvényesült a kereslet-kínálat szabályozta piac hatása. A rendkívüli hiánycikknek számító ZIL teherautók például a nevetségesen alacsony állami ár húszszorosáért (!) cseréltek gazdát. A magas beszerzési költségeket á szövetkezetek áthárítják a vevőkre. A szovjet piacon szinte bármi eladható, mivel jelenleg is hatalmas mennyiségű árüfedezet nélküli pénz van a lakosság birtokában. Tény, hogy csak az igazi, versenysemleges piaci viszonyok, nem pedig az állandó állami beavatkozás vezethet a hiánygazdaság megszűnéséhez. Egy tollvonással elintézhető Az említett decemberi minisztertanácsi rendelétet, amelynek értelmében bizonyos szövetkezeti tevékenységeket egyszerűen mégtiltottak, míg más tevékenységekre az állami szektorban működő konkurenciától kell engedélyt kérni, a szövetkezetiek ellenvéleményétől tartva, a nyilvánosság teljes kizárásával hozták meg. A döntést a minisztertanács illetékese a társadalmi érdek védelmével próbálta indokolni. Az árakra is kiteijedő'állami ellenőrzésnél még nagyobb kárt okoz, hogy .a. szövetkezeti tag'ság egyszerűen nem hisz az állami gazdaságpolitika stabilitásában — mondja egy közgazdász ismerősöm. Mindaddig, amíg egy tollvonással el (ehet intézni a szövetkezeti mozgalmat, a tagoknak nem célja a hosszú távú megbízható tevékenység: A megoldás az adminisztratív, sztálinista kézi vezérlés megszüntetése, az egészséges verseny és a piac kialakítása lehet. Ellenkező esetben a szövetkezeti mozgalom magától elsorvad, s még kevesebb esély marad a kétségbeejtő hiánygazdaság megszüntetésére. Kóti Lóránt . .(Moszkva)
