Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-30 / 75. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. március 30. a2Ä Pillantás vissza és előre Volt időszak, amikor a legjobb hazai folyóiratok között emlegették a Forrást, az irodalmi életben és a közéletben egyaránt. Egyes számait gyorsan elkapkodták, s azután legfeljebb csak sokszoros felárral lehetett megvenni a feketézőktől. Később szürkülni kezdett, egyre csökkent az érdeklődés iránta, s ralijuk be őszintén: most már csak egy a sok közül, a többi irodalmi folyóirat mellett. Jelentős mértékben szubvencionált, nagy az eládbatatlanul visszamaradó példányszáma. Sajnálatos, bogy mindezt éppen a születésnapján kell leírni a Bács-Kiskun Megyei Tanács és a Katona József Társaság folyóiratáról. A Forrás most 20 éves. Első főszerkesztője Varga Mihály volt, majd az elmúlt ér decemberéig Hatvani Dániel jegyezte e szépirodalmi, szociográ- fiai és művészeti kiadványt. Ha minden igaz, haiÜarosan eldől, ki lesz az új főszerkesztő, s remélhetőleg ismét jeles korszak kezdődik beiktatásával a folyóirat történetében. Az elmúlt két évtizedről, illetve az elképzelésekről kérdeztük az orgánum szerkesztőit: Szekér Endrét, Buda Ferencet, Goór Imrét, Fűzi Lászlót és Pintér Lajost. — A születésnap arra mindig jó, hogy az eltelt eveket nagyitó alá tegyük néhány pillanatra. Mi volt ennek a folyóiratnak a legnagyobb sikere fennállása óta? Szekér Endre: — Ilyenkor szép szólamokat illik mondani. Ettől függetlenül a legnagyobb sikernek azt könyvelhetjük el, hogy egyáltalán fennmaradhattunk. Gondold el: legalább öt fegyelmi eljárást indítottak a Forrás ellen, mióta ezzel a névvel az újságárusokhoz került. A helyi politikai vezetés úgy ítélkezett, legjobb, ha meneszti az első főszerkesztőt, majd aki követte, az is kapott néhány pártfegyelmit. Fűzi László: — 1984-ben jelent meg a népfőiskolákról szóló tematikus ösz- szeállítás, ami —1 a hivatalos megítélésekkel ellentétben igen sikeres volt. A megye politikai vezetői elmarasztalóan fogadták, s azóta az egész folyóiratra rányomta a bélyegét az ezt követő retorzió. Buda Ferenc: — De ezt már 1980 februárjában megelőzte a Csoóri Sándor által írt, s a Forrásból az utolsó pillanatban „kipengézett" esszé, a Nomád értelmiség. Igaz, ez a kitűnő írás azóta már kötetben is megjelent, de akkor a hatalomból nagy felhördülést csalt elő. S a legnagyobb baj, hogy hozzájuk gyávult időközben a szerkesztés... En azóta is piruló arccal hallgatom ^ hivatalos szervek rutinnal fogalmazott és szabatos magyarsággal felolvasott dicséreteit, tudván, hogy az igazi érték máshol leledzik. Fűzi László: — Ha az írók szavát semmibe veszik, ha az irodalom intézményrendszerét nem fejlesztik, akkor nehéz szembeszállni a kultúra eljelleg- telenítési folyamatával. A népi kultúra, a szociográfia iránti érdeklődés jellemezte ezt a folyóiratot, amibe sikerült beleépíteni a Bács-Kiskun megyei jelleget. De ez a jellegzetessége a nyolcvanas évek közepére köddé vált... — Ha egy folyóirat, úgymond, elgyá- vul, lassan elűzi legprogresszívebb szerzőit. Buda Ferenc:"— Ez kétségtelen. A legjelesebb írók egész sorát veszítettük el az utóbbi években, a folyóiratra ható kedvezőtlen tendenciák miatt. Finoman fogalmaztam? Akkor még kiegészítésként hozzáteszem: a rossz szakértői mentalitások miatt! Goór Imre: — Egyetértek mindabban, amit eddig szerkesztőtársaim elmondtak. A Nomád értelmiség számomra is az egyik mérföldkövet jelenti e folyóirat történetében. Igazi sikernek érzem azonban, hogy felvállaltuk a határainkon túl élő magyar írók, költők bemutatását, az elsők között. Pintér Lajos: — Ne feledjük azokat a nagyszerű embereket sem, akiket a halál ragadott el közülünk az elmúlt esztendőkben. Gondolok Zám Tiborra és Bodor Jenőre. Egyébként, én e folyóirat fénykorát szintén a nyolcvanas évek elejére teszem, amikor a legjobbak között emlegették a szakmában, a Ti- szatáj és az Alföld mellett, mert a valóságfeltárásnak valóban az egyik legbátrabb, legfontosabb műhelye volt... — Illyés Gyula nagyra értékelte a vidéken szerkesztett folyóiratok sajátos szellemiségét. A Tiszafáját és a Forrásét különösen, akkor is, amikor a hatalom elmarasztalta ezeket az orgánumokat. A jövőre nézve, milyen elképzelései vannak a szerkesztőségnek, hogy a Forrás esetében ismét beszélgessünk sajátos szellemiségről? Fűzi László: — Keressük a helyünket a kultúra, a közélet jelenlegi nagy káoszában. Meggyőződésünk, hogy egy irodalmi folyóiratnak nem lehet a célja az egyre divatosabb szenzációhajhászás. Minőségileg kiemelkedő publicisztikát minél többet szeretnénk közölni, olyanokat, amelyek alaposan elemzik korunk aktuális kérdéseit, és irodalmi igényességgel íródtak. Szekér Endre: — Az esszének ígérkezik jövője, ezért igyekszünk felvállalni ezt a műfajt. Ezt a törekvésünket szolgálja áprilisban induló új sorozatunk, Vízkereszttől szilveszterig címmel. Új elképzeléseinkhez sikerült megnyerni az irodalmi élet támogatását, neves írók bizalmát, segítőkészségét. — Hónapok óta nincs kinevezett főszerkesztője a Forrásnak. Nem okoz ez nehézségeket a szerkesztőség munkájában? Goór Imre: — Szerintem még sosem volt olyan egységes ez a szerkesztőség, mint pillanatnyilag. Szekér Endre: — Egyetértek. Reméljük azonbán, hogy hamarosan kinevezik az új főszerkesztőt, de előtte a mi véleményünket is kikérik... * * * A Forrás 20 éves születésnapja alkalmából, ma este 6 órakor ünnepi irodalmi estet rendeznek Kecskeméten, az • Erdei Ferenc Művelődési Központban, amelyen közreműködnek a folyóirat egykori és mái szerzői. Koíoh Elek A Forrás köszöntése Tisztelt Szerkesztőség, Barátaink! Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Végrehajtó Bizottsága nevében köszöntjük Önöket — a lap belső és külső munkatársait, a szerkesztőbizottság tagjait — a Forrás megalapításának 20, évfordulóján. E jeles évfordulón is örömmel regisztráljuk, hogy a Forrás régóta nem egy a havonta megjelenő irodalmi folyóiratok sorában. Rangja, amelyet méltán vívott ki magának, igazolja számunkra is a szerkesztőség legfőbb törekvéseinek helyességét, a színvonalért,'annak megőrzéséért végzett munkájuk sikerét. Igazolja azonban azt is, hogy az aránytalanul és mesterségesen Budapest központúvá formált hazai művészeti életben van mód és lehetőség olyan arculat, olyan mondandó megformálására is, amelyek tartósan az országos érdeklődés kitüntető figyelmével jutalmazzák a szerkesztők erőfeszítéseit. Tevékenységük (más műhelyek számára is) azt példázza, hogy tehetséggel, igényességgel, a szükséges ambícióval, a munkába, annak igazába vetett hittel akkor is lehet a közösség, az egyén javát szolgálni, amikor és ahol a körülmények nem a legmegfelelőbbek. A Forrás történetének olyan időszakában emlékezünk meg létrejöttének 20. évfordulójáról, amikor a folyóirat, annak szerkesztősége, csakúgy, mint maga a társadalom, korszakos jelentőségű megújulás előtt áll. Olyan, embert és közösséget, eszmét és gyakorlatot próbára tevő időszak ez, amely kérlelhetetlen logikával söpri el mindazt, ami túlhaladott, és követeli ki az újat. Történelmi tapasztalat, hogy az ilyen időszakok az értékek átrendeződésével járnak, és ezt az emberek, a közösségek válságként élik át. A politikával, annak formálásával foglalkozó emberekként is hiszünk abban, hogy az ehhez hasonló helyzetekben a művészetek és a tudományok megkülönböztető szerepet töltenek be az igaz, valóságos átmentésében, újak felkutatásában, a társadalmifolyamatok jobb megértésében. Az MSZMP a folyóirat megalapítása óta nagy jelentőséget tulajdonit a Forrás tevékenységének, és rendszeresen figyelemmel kíséri azt. A párt megyei vezetése és a szerkesztőség közötti viszony ezért soha nem lehetett semleges, így alkalmanként feszültségektől mentes. A magunk részéről úgy Ítéljük meg, hogy a Forrás hagyományai, a valóságföltáró irodalom, a lokális és a népi-nemzeti értékek bemutatása, az európai fejlődést is szem előtt tartó szociografikus szemléletű szerkesztési elv megőrzése olyan elemei lehetnek a folyóirat munkájának, amelyet a magunk eszközeivel ezután is támogatni kívánunk. Azzal a megjegyzéssel nyilvánítjuk. ezt ki, hogy tisztában vagyunk vele: a lapot a jövőben is — s- még inkább, mint. eddig ^—az olvasók tábora, annak nagyság- renfjjp, értékítélete minősíti majd mindennél pontosabban. További munkájukhoz e szellemben kívánunk sok sikert, erői és egészséget! Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Végrehajtó Bizottsága A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA LEMEZ Anita A tavalyi Interpop fesztivál győztesei megkapták a bizonyítási lehetőséget — nagylemezen is. (Szinte egy időben jelent meg a boltokban a „többmázsás” Pa Dö Dö énekkettős és Anita albuma.) Anitát a televíziós Popkorongból műsorvezetőként ismerjük. Többször nyilatkozott, hogy külföldi fesztiválokon győzedelmeskedett, de idehaza valahogy várnia kellett a „felfedezésre”. Énekesként mutatkozott be másodjára (első: műsorvezető!). És lám, Anitának valóban szép a hangja. Képzett, kiforrott, szinte alig-alig kell rajta csiszolni. Éppen ezért hatott a meglepetés erejével a popfesztiválon is. (Megkapta a nagydijat!) Anita időközben a Z’ZI Labor csapatához szegődött. Első nagylemezének anyagát is a korábban óriási sikereket elért, mára háttérbe szorult Z’ZI- téam készítette. Érződik is az együttes stílusa, ezúttal Anitára erőltetve. (Ha már nincs Z’ZI-lemez, legyen Anita— Z’ZI mix.) „Fantasztikus” az LP címe: Anita. Mi is lehetne más?... Az A és B oldalon öt-öt dal sorakozik, szépen elosztva a ritmusokat, a hangulatokat. Az egyik rítmusos; gyors kompozíció, a másik pedig szentimentális, lassú. A bevált recept most is.beváltható. A dalok szövegei szellemesek, ha nem is túl sokat mondóak. Minek a vaskos tartalom? Ahogyan hallgattam a számokat, rá kellett jönnöm, Anita a második Katona Klári. Hasonló a hangja, a mély tónusai, a felső „régiókban” járó magas C-i már az első pillanatban Katona Klárira emlékeztetnek. Azután néhány dal is.. ..A'Miért nem sírsz? (Ne sírj! — énekelte Katona) a Bocs! (Miért ne? — K. K.), Maradj meg nekem! (Titkos szobák szerelme — K. K.). Nem akarom erőltetni a párhuzamokat, a hasonlóságokat, de muszáj volt megemlíteni. Megszületett Anita, a sok szempontból máris profi énekesnő. Jó a lemeze. A Z’ZI Labor érti a dolgát. Anitának kitűnő a hangja. Csak ... Csak igazából nincs kitalálva a „fazon”. Ebben a pillanatban nem egy járt, kipróbált útra (Katona Klári nyomdokaira) kellett volna rátérni, hanem egy egészen újon elindulni. És ha megbotlik az ember, az sem baj. Anita debütáló albumának legsikeresebb dalai: Miért nem sírsz?, Életem a tánc!, Mindörökké mosoly, Kengurut akarok!, Maradj meg nekem! A borítóról annyit: tényleg Anita látható rajta — rózsaszínben, pirosban, bőrben. (Pepita — SLPM 37207) FILM Csillagember John Carpenteniek, az új amerikai film rendezőjének neve ma már „áruvédjegynek” számít: társrendezője és forgatókönyvírója volt a már-már klasszikusként emlegetett Mindszentek éjszakája (Halloween) című horrorfilmnek, de több olyan produkciónak is, melyet — a többi között például a Mokép videokazettáin is —- már láthatott a hazai közönség. (Menekülés New Yorkból, A köd, A valami, Nagy zűr Kis-Kínában.) A Csillagember tulajdonképpen nem több,' mint egy tudományos-fantasztikus mezbe bujtatott romantikus és kalandos történet. Főszereplője:1 az idegen bolygóról érkezett, emberi alakban megjelenő lény azért érkezik a lehető legjobb szándékkal a Földre, 'hogy megismerkedjék az itteni élettel. Űrjárművét azonban megsemmisítik, a találatot követően egy szimpatikus fiatal özvegy otthona közelében ér földet. Társai közük vele, hogy anyahajójuk három nap múlva felveszi egy, a. helyszíntől kétezer kilométernyire található meteorkrátemél. A Csillagember — egy amatőrfilm információi és fényképek alapján t— a fiatal nő nemrég meghalt féljenek alakjában ölt testet. Három nap áll rendelkezéséfe ahhoz, hogy eljusson Arizonába: Sikerül rávennie Jennyt, hogy segítsen ebben. A kaland veszélyességét fokozza, hogy a katonai felderítés felfedez bizonyos nyomokat, így aztán hamarosan üldözésükre indul a rendőrség, illetve a hadsereg. Természetesen segítőjük is akad egy érző szívű kormányügynök személyeben, aki feüsmeri a látogatás fantasztikus jelentőségét, ám egyedül tehetetlen. A háromnapos utazás arra is lehetőséget teremt, hogy egy különös érzelmi kapcsolat fejlődjék ki a nő és a „humánus” idegen között. A csúcstechnikával készült, érzelmes, sőt, néhol érzelgős sci-fi — mesébe illő légkörével — elsősorban a tizenévesek számára ajánlható, noha feltehetően nem „iskolafilmnek” szánták alkotói. Az Echuca folyó, amely nem áll meg AUSZTRÁLIÁBAN JÁRTAM (3.) Victoria állam középső részén — amerre legtöbbet jártunk — szinte a Dunántúlon .képzeü magát az ember. Dirabes-dombos vidéken kanyarog á széles aszfalt, hatalmas magános fák vagy kisebb-nagyobb facsoportok ácsorognak a zöld mezőkön elszóródva. Alattuk hűsölnek vagy szerteszét legelésznek a juhok vagy szarvasmarhák. A különböző nagyságú területek kerítésekkel vannak elválasztva egymástól, megakadályozva az állatok keveredését vagy elcsatangolását. Kerek tavacskákból juthat vízhez a legelésző jószág, az utánpótlást szélkerékkel üzemeltetett szivattyú hozza fel a föld mélyéből. Ember sehol. Az út mellett vagy beljebb itt-ott egy-egy farm, a gazdák innen járnak ki ellenőrizni az állatállományt. Az utak mellett a kenguruk vagy koalák által sűrűbben lakott vidéken táblák figyelmeztetik az autósokat a várható „találkozásokra”. Ennek ellenére sokszor láttunk az útpadkán elütött erszényeseket. . Több esetben jártunk Eppalockban, a vízisport-kedvelők és a horgászok paradicsomában. Valamikor, vagy harminc évvel ezelőtt, Eppalock városka mellett egy. kis folyócska útjába völgyzáró gátat építettek, fél dunántúlnyi területről itt-ott kiszedték a fákat, s itt kezdett lassan emelkedni a víz. A rendkívül csipkézett partú, szigetekkel, félszigetekkel tarkított tó kerülete mintegy hatszáz kilométer. A víz mélysége igen változó, helyenként eléri a harminc-negyven métert is. A part hamarosan benépesült. Az eukaüptuszerdőkkel övezett víztükör ma már soha sem csendes. Motorcsónakok százai, jó részük vízisíelőket vontatva, geijesztik a hullámokat-, amelyeknek nem nagyon örülnek a horgászok. Számos klub alakult, tagjaik lakókocsikat vontattak a kijelölt helyekre, s ezekben töltik a hétvégeket vagy szabadságukat. Klubonként szociális létesítményeket építettek, hideg0 Lapátkerekes kirándulóhajó a Murray folyón. % Sütkérező óriásgyík. meleg vizes zuhanyozóval, főzőkonyhával, telefonnal. A tévénézők a múlt évben A folyók nem állnak meg című filmben sok folytatáson keresztül kísérték végig az ausztrál festőművésznő történetét. A Murray (Mari) folyón pöfögő, lapát-' kerekes hajó a film legfőbb színhelye, de a folyó partján fekvő Echuca (Ecsu- ka) várossal, sőt kis részben még Mel- bourne-nel is megismerkedhettek a nézők. Meggyőződhettem, arról, hogy a színhely a valóságban is ugyanolyan, mint amilyennek a filmen láttuk. Motorcsónakkal jártuk be a folyó egy részét, találkoztunk lapátkerekes hajókkal, melyek a turistákat vitték sétaútra a meredek partú, rendkívül kanyargós, gyors folyású vízen. Láttám azt a hajót is, amely a néhány évvel ezelőtt készült film „főszereplője” volt, s ma a parthoz kötve vendéglőként várja, illetve fogadja a látogatókat. * Melboume-től mintegy 110 kilométerre, Healsville városka mellett, rendkívül festői környezetben ismerkedhetnek meg a látogatók Ausztráüa őshonos állat- és madárvilágával. A hatalmas parkban természetes környezetet teremtettek az állatoknak, s csak azok vannak óriási ketrecekben, amelyek veszélyesek lehetnek az emberre. A bokrok, fák között szabadon ugrálnak a különböző fajtájú kenguruk, ott sétálgatnak, s ennivalót kunyerálnak az emuk, hatalmas testű — nálunk ismeretlen vizimadarak. Külön érdekessége e parknak az a földbe süllyesztett, U alakú terrárium, amely szobányi részekre van osztva; itt élik mindennapi életüket Ausztrália éjszakai állatai. A hatalmas üvegfalak mögött sejtelmes fénnyel megvilágítva szinte tökéletes az éjszakai hangulat. Kígyók, óriásgyíkok, a mókusokra emlékeztető possu- mok és számos más állatka gyönyörködteti ott a látogatót. I a Külön fejezetet érdemel(ne) annak leírása, hogy az ausztrálok milyen nyugodtak, udvariasak és szolgálatkészek. Kedvesen foglalkoznak az idegenekkel, s a boltokba, éttermekbe betérő vásárló, illetve vendég óhaja parancs., A kínai vendéglőben asztalunkhoz lépett egy idősebb, elegáns férfi. Udvariasan bemutatkozott, s arról érdeklő0 A Magyar Ház. dött, hogy milyen nyelven beszélünk. Akaratlanul is meghallotta társalgásunkat, s nem tudta eldönteni, hogy kik lehetünk. Amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, örömmel mondta: már sokat hallott Magyarországról, de sajnos, eddig még nem tudott eljutni hazánkba. Reméli, hogy sor kerülhet még egy látogatásra. Kíváncsian érdeklődött ausztráliai tapasztalatainkról, s elégedetten hallgatta elismerő válaszainkat. „Tolmácsolják az ausztrálok jókívánságait a magyar népnek” — búcsúzott új ismerősünk. Az ottani magyarok többsége leg-, alább harminc éve tekinti második hazájának ezt a földrészt. Asszimilálódtak már, életmódjukban, táplálkozási és egyéb szokásaikban sok az „ausztrál” elem, de nem feledték, hogy magyarok. Nagyon összetartanak, a teniszklubókban, sportegyesületekben külön kis magyar kollektívák ápolják az egymás iránti barátságot. Féltett kincsük a rengeteg magnó, s újabban videokazetta az „Óhazából”, melyek közül az újonnan érkezettek kézről kézre járnák sokszorosításra. Rendkívül nagy figyelemmel kísérik az „otthon” történteket, s amikor egy-egy ismerős megérkezik magyarországi látogatásáról, hetekig tartja az élménybeszámolókat. Anyagi helyzetük jónak moiidható, de mint elmesélték, a kijövetelük után hosszú-hosszú évekig kellett dolgozniuk, hogy megteremtsék maguknak a megfelelő életfeltételeket. Nagy többségük jól boldogul, s általában már megengedhetik maguknak azt, hpgy időnként néhány hónapot Magyarországon tölthessenek, itteni rokonaik körében. Jó érzés volt látni és hallani, hogy az ottani magyarok milyen nagy figyelmet fordítanak az erdélyi magyarok sorsának alakulására. Tüntetéseket szerveztek, s tiltakoztak a falurombolás ellen. Hangversenyek s különböző rendezvények bevételét ajánlották fel az erdélyi menekültek megsegítésére. Melboume-ben, az egyik külső kerületben, gyönyörű parkban van a Magyar Ház. Az egyik magyar származású nagyiparos által adományozott területén épült fel a hatalmas, reprezentatív épület, jórészt társadalmi munkában, mai értéke már több millió dollár. Színházterem, klubszobák, játéktermek, könyvtárak, korszerűen berendezett konvha és étterem nyújt megfelelő lehetőséget a magyarok rendezvényeinek a lebonyolítására. Jórészt/ itt találkoznak a magyar származású fiatalok is, akiknek már könnyebb a helyzetük, mint a szüleiké volt. Ezek a gyerekek már anyanyelvi szinten beszéük az angolt, de többségük szinte tökéletesen beszél magyarul is, hiszen a .családi körben „magyarul folyik az élet”. . (Vége) Opauszky László
