Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

1989. március 30. • PETŐFI NÉPE • 3 ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA vérkeringésébe, sokan aggodalmuknak adnak hangot az úgymond kapitalista behatolás túlzott mértéke miatt. Bizo­nyára megint sokat beszélünk valami­ről, miközben kevés történik, keveset teszünk érte. így is vitákat vált ki a nemzetközi gazdasági folyamatokba való szorosabb bekapcsolódásunk azon természetes velejárója, hogy vál­lalatainkban nem magyar állampolgá­rok és külföldi székhelyű cégek is része­sedést szerezhetnek. Eközben, az álta­lánosságok szintjén, szinte mindenki egyetért a gazdasági nyitás, a világgaz­daságba való szerves bekapcsolódás politikájával. Nekünk kötelességünk számolni az­zal, és felhívni a figyelmet arra, hogy a gazdasági vállalkozások, a piac, s így a tőke, a munkaerő, a tudás ma már átlé­pi az országok és gyakran a kontinen­sek határait. Ezután Lukács János néhány olyan gondolatot vetett fel, amely a part szer­vezeti és működési rendjével, felépítésé­vel, a politikai rendszerben elfoglalt változó helyzetével kapcsolatos.- Milyen tanulságokkal szolgál pártunk eddigi szervezeti működése? Általános értelemben elsősorban azzal, hogy az MSZMP szervezeti rendje a szervezet felépítése és annak belső tartalma — ma már nem alkalmas a tagság demokratikus akaratképzésére épülő akcióegység megteremtésére. Olyan szervezeti rendszerre van szük­ség, amely önmagában hordja saját megújulásának garanciáit rendelkezik az önkorrekció szervezeti mechaniz­musaival, szakít az eddigi hierarchikus működési móddal. A szervezeti haté­konyság biztosítása elsősorban azt igényli, hogy mind a párt egészében, mind a nagy önállósággal tevékenyke­dő egységeiben folyamatosan megle­gyenek az önszabályozó ciklusok. Ezeknek fontos szakaszai a választá­si mechanizmusok, a vezető szervek döntési eljárásai, és a cselekvést szerve­ző, irányító tevékenység. A párt politi­kai tevékenységének alapvető forrása a párttagság akarata, cselekvése. Hogy az ebben rejlő alkotóerők felszabadul­hassanak, ösztönöznünk kell minden politikai kezdeményezést, a közös ügyet szolgáló tenmakarást. Ez csak úgy valósulhat meg, ha kiszélesítjük a parttagságot tömörítő különböző típu­sú közösségek önállóságát, autonómiá­ját, s ebből építjük fel a vezető szervek létrehozásának, feladatkörének, mű­ködési módjának szervezeti szabályo­zását. Fel kell tenni azt a kérdést is, hogy a többpártrendszerben mik azok a fő funkciók, ámelyeket az MSZMP-nek a szocialista irányú fejlődés előmozdítá­sa érdekében el kell látnia; melyek azok a feladatok, amelyekre szervezeti erejét összpontosítania kell? Először is figye­lembe'vévé á törvényhozás és a helyi népképviseleti szervek alapvető jelen­tőségét az új viszonyok között, biztosí­tani azt, hogy a part sikeresen álljon helyt az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választása során. Másod­szor: politikai támogatást nyújtani ah­hoz, hogy az országot és a helyi közös­ségeket a demokrácia és az állampolgá­rok szolgálata jegyében, eredményesen és sikeresen kormányozzák. Harmad­szor: hozzájárulni az üzleti, a gazdasági élet fellendüléséhez, előmozdítani az ország, a helyi közösségek, az állam­polgárok gyarapodását. Negyedszer: jelen lenni a fő szellemi folyamatok­ban, gyarapítani a-szocialista mozga­lom szellemi bázisát és hatását. Ezek természetesen egymással szorosan ösz- szefüggő, egymást kölcsönösen átható feladatok. Mégis az egyenlők között is első helyre kívánkozik a program, az erők tömörítése, az emberek megnyeré-' se, és ennek alapján a sikeres helytállás a választások során. Ebből le kell von­ni mindazokat a szervezeti következte­téseket, amelyek nélkülözhetetlenek az MSZMP erejének megőrzéséhez és be­folyásának gyarapításához. Önkéntesség, autonómia, többség Melyek lehetnének azok az elvek, amelyekre az MSZMP szervezetének és működésének megújítása építhető? Egyik ilyen lehetne az. önkéntesség el­ve. A mi pártunk a közös értékeket valló, közös politikai célokat követő párttagok önkéntes politikai szövetsé­ge. Ebből következik a párthoz való csatlakozás teljes önkéntessége, bele­értve a belépés és kilépés lehetőségeit, a párttagok közösségeinek létrehozá­sát, a meglévő közösségekhez való csatlakozást is. Elvi jelentőségű kiindulópontként lenne célszerű kezelni az autonómiához való jogot. Ez azt jelentené, hogy a pártszervezetek a parttagság teljes jo-' gú, nágyfokú politikai önállósággal rendelkező közösségei, önállóságuk kiterjed: saját belső tagolódásuk kiala­kítására, saját vezető szerveik, vezető­ik, valamint az őket felsőbb szervekben képviselők megválasztására; munka­rendjük, munkamódszereik kialakítá­sára; az új párttagok felvételére, a tag­sági viszonnyal kapcsolatos összes kér­dés elbírálására; más pártszervezetek­kel való együttműködésre; a rendelke­zésükre álló anyagi, technikai eszközök felhasználására, beleértve a vállalkozás lehetőségét is. Végül támpontul szolgálhatna a többségi elv következetes és körülte­kintő ervényesitése is. A többségi elv azt a követelményt fejezi ki, hogy a párt minden vezető fórumán a képvi­selt közösségekbe tömörült tagság többségi akaratának kifejeződését kell biztosítani. Ezért olyan mechanizmu­sokat kell beépíteni a működési rend­szerbe, amelyek lehetőséget teremtenek a szabad politikai kezdeményezésre, az egyéni vagy csoportos álláspontok többségivé érlelésére. Ezt szolgálhatja többek közt a platformszabadság in­tézményesített rendje és a közvetlen tagsági véleménynyilvánítás, a pártsza­vazás meghonosítása.' Gyakorlati normák Kialakítandó az is, hogy melyek le­hetnének a gyakorlati normák, amelye­ket minden magyar pártnak, köztük az MSZMP-nek is —1 célszerű lenne tiszte­letben tartania? Először: a politikai munka önkéntes, állampolgári és nem munkavállalói jo­gon végzett tevékenység. Ezért a pár­tok teljes mértékben tartsák tisztelet­ben tagjaik munkaidejét. Rendezvé­nyeiket, összejöveteleiket, a tovább­képzést munkaidőn kívül szervezzék. Se a műszakbeosztás, se a munkahe­lyek szétszórt jellege, se más okok ne adhassanak felmentést ez alól a szabály alól. Meggyőződésünk, hogy a pártok munkarendjét hozzá lehet' igazítani még az ilyen, kétségtelen nehezen ke­zelhető követelményhez is. Másodszor: a pártok szervezeteik működéséhez ne vegyenek igénybe vál­lalati, szövetkezeti es intézményi pénz­eszközöket, kivéve azokat az eseteket és módokat, amelyeket a pártokról szóló törvény majd lehetővé tesz. Az MSZMP is eszerint gazdálkodjon. Harmadszor: a politikai pártok füg­getlenített tisztségviselőiket, apparátu­sukat és alkalmazottaikat maguk fizes­sék. Az MSZMP is —a megfelelő át­menetet biztosítva — téljen át erre a rendszerre. A második és harmadik pontban körvonalazottak szükségessé teszik pártunk gazdálkodásának, költségve­tési rendszerének átalakítását. .Ennek keretében figyelembe kell venni a tag­ság azon jávaslatát is, hogy a tagdíjból befolyt összegek egy meghátarózott százaléka a partszervezeteknél marad­jon. Negyedszer: a pártok ne integrálód­janak a gazdasági vállalkozások és az állami költségvetésből finanszírozott intézmények vezetési rendszerébe. Ugyanakkor támogatjuk azt a világ­szerte kibontakozó irányzatot, amely egyrészt a munkavállalók tulajdonossá tetelére irányul, másrészt -9a döntés- hozatal változatos kollektív formáin keresztül — a tulajdonosok és képvise­lőik, illetve a munkavállalók együttmű­ködését serkenti. A politikai pártok és a munkahelyi irányitószervek indoko­latlan integrációjának megakadályozá­sa érdekében javaspljuk a Központi Bi­zottságnak: kezdeményezze a Minisz­tertanácsnál, hogy szüntesse meg mindazokat a jogi előírásokat, amelyele a politikai mozgalmaknak kivételezett lehetőséget biztosítanak a személyzeti döntések befolyásolására. Természe­tesnek tartjuk, hogy a pártok, erejük mértékében, jelölteket állítanak majd a népképviseleti testületek és végrehajtó szerveik tagjaira, valamint az új közjo­gi funkciókra. Ezzel a jogával—amely egyben a tagsággal szembeni kötele­zettség isE- az MSZMP is élni fog. Változatlanul jelölteket állít fontos közéleti posztokra, és szervezett erőfe­szítéssel igyekszik megszerezni az adott kérdésben választásra, illetve kineve­zésre jogosultak többségének támoga­tását. . • Ajánljuk továbbá a Központi Bi­zottságnak, hogy foglaljon állást azon alapelv mellett, miszerint foglalkozása és beosztása miatt a társadalom egyet­len intézményének tagja sem tárható ki a politikai partokban viselt tagság és a partokban folytatott tevékenység lehe­tőségéből. Ez is hozzátartozik az állam polgárainak jogegyenlőségéhez. A pár­tok jogi egyenlőségét pedig — többek között -^garantálja az, hogy a politi­kai pártok szervezetei — az említett normák szigorú betartásával — a tár­sadalom minden intézményében mű­ködhessenek, és ebből a lehetőségből egyetlen törvényes párt se legyen kizár­ható. Ez az elv egyaránt1 vonatkozzon a gazdasági vállalkozásokra és a köz- szolgálatokra, beleértve a közigazga­tást, az igazságszolgáltatást, a fegyve­res erőket és testületeket. A leghatározottabban ellenezzük ugyanakkor, hogy bármely munkahely működését belső pártharcok dúlják fel, hogy bármely intézmény vezetőit és al­kalmazottait döntéseikben pártköve­telmények irányítsák. A gazdasági ve­zetőt döntéseiben a piac szempontjai vezessék; a bírót ítéleteiben kizárólag a jog vezérelje; a köztisztviselő a törvé­nyek és a rendeletek szerint járjon el, lojalitást tanúsítva az őt irányító, a közakaratot megtestesítő népképvise­leti szervek és választott tisztségviselői iránt. A fegyveres erők és testületek tagjainak a parancsok, az alkotmányra és hazájuk megvédésére tett esküjük szabja meg teendőjüket. A helyi közélet szerepe» A múltbéli tapasztalatok és a főbb teendők figyelembevételével vita folyik arról is, hogy miként lenne célszerű kialakítani pártunk szervezeti felépíté­sét és működési rendjét: Kiindulópont­nak azt lehet tekinteni, hogy a több­pártrendszerben a politikai küzdelmek legnagyobb téttel jaró színtere a helyi közélet. Ennek serkentése, fellendítése és részben szervezése is pártunk egészé­nek súlyponti feladata. Ezért a párt szervezeti rendjében középpontba kel­lene helyezni azokat a szinteket, ahol helyi vagy országos népképviseleti tes­tületekbe a választási törvény szerint időszakonként választásokat kell szer­vezni, illetve ahol közvetlenül válasz­tott helyi néphatalmi szervek működ­nek. Az MSZMP-nek is'elsősorban itt kell erőit összpontosítani, megszervez­nie és alkalmassá tenni szervezeteit a politikai küzdelmekben való helytállás­ra. A viták rávilágítottak arra is, hogy pártunk számára nem az a kérdés, hogy itt vagy ott legyen jelen, hanem az, hogy miként legyen jelen a lehető legtöbb helyen, ahol emberi közössé­gek vannak, s ez a sokszínűség milyen módon foglalható értelmes szervezeti rendbe. Ez a felismerés vezetett ben­nünket ahhoz az elgondoláshoz, hogy iaz MSZMP keretében célszerű lenne egy alapstruktúrát és több, úgynevezett kiegészítő struktúrát működtetni. Az alapstruktúra középpontjába a helyi pártszervezeteket kellene állítani. A helyi pártszervezet ez esetben az adott város vagy község közigazgatási határain belül elő, a választási törvény értelmében ott szavazati joggal rendel­kező párttagokból állna. Nekik — függetlenül attól, hogy pártmunkájukat melyik alapszervezet­ben végzik — a szervezeti szabályzat­ban rögzített joguk lenné .többek kö­zött részt venni a települések területén megválasztásra kerülő tanácstagok és parlamenti képviselők párton belüli je­lölésében. Az alapstruktúra megfelelő működése érdekében kívánatos lenne a párttagokat felkérni: regisztráltassák magukat helyi pártszervezetüknél, hogy az biztosíthassa a feltételeket jo­gaik gyakorlásához. Az előbbiekben vázolt helyi párt- szervezetek egy része ma kis létszámú alapszervezet. Más részük -9 mint pél­dául nagyobb városainkban, különö­sen Budapesten — többszörösen ta­golt, bonyolult felépítésű, nagy létszá­mú pártszervezet. Ezért a kisebb helyi pytszervezetek elsősorban a természe­tes regionális vonzáskörzetek, esetleg az országgyűlési választókörzet kereté­ben, önkéntes alapon közös pártszerve­zetben egyesülhetnének. A nagyobb városokban és más nagy létszámú szer­vezetekben a helyi pártszervezet kisebb egységekre —jellegüknek megfelelő el­nevezésű pártszervezetekbe — tagolód­na. A helyi pártszervezet középpontba helyezése módosítaná a megyei testüle­tek szerepét. Önálló politikai szerepet a megyei választások előkészítésében, a megyei népképviseleti szervekkel való kapcsolatokban, az egész megyére ki­terjedő településfejlesztési kérdések­ben, a tömegtájékoztatási eszközökkel és a szellemi élettel ápolandó kapcsola­tokban játszana. Ugyancsak fontos fel­adatuk lenne azon politikai szolgálta­tások biztosítása is, amelyek hatéko­nyan a megyei szintre koncentrálhatok. A működési keretek változása — A párt előtt álló feladatok szüksé­gessé teszik, högy a szervezeten belül — az alapstruktúra mellett — nagyobb nyomatékkai kezeljünk és a működési, döntéshozatali rendszerbe integráljunk további, részben létező, részben létre­hozandó működési kereteket. Melyek lehetnének ezek? Először is: á párton belül bizonnyal megszerveződő platformok. Javasol­juk, hogy szerepük elvi, gyakorlati kér­déseiről — a partvita tapasztalatainak ismeretében — a Központi Bizottság májusi ülése döntsön. Másodszor: országos szinten a párt­hoz tartozó parlamenti képviselők cso­portja, megyei és helyi szinten pedig a megyei, helyi tanácstagi csoportok. Po­litikai jelentőségük, felértékelődésük, azt hiszem, nem igényel külön indok­lást. Harmadszor: szervezetté lehetne ten­ni a párton belül olyan struktúrák mű­ködését, amelyek a kialakuló piacgaz­daság körülményei között lehetőséget teremtenek az üzleti élet országos és helyi befolyásolására. A gazdaságpoli­tika alakításából ugyanis nem kívá­nunk úgymond kivonulni. Más szerve­zetek is inkább bevonulni igyekeznek. De a nagyrészt általunk teremtett kö­rülményeiéhez alkalmazkodni: elemi kötelességünk. Országos szinten felme­rülhet például a Központi Bizottság gazdasági és szociális kérdésekkel fog­lalkozó munkabizottsága, valamint a párttag parlamenti képviselők — külö­nösen a parlamenti bizottságokban ve­zető szerepet játszó személyiségek kö­zötti kapcsolatok intézményessé tétele. Hasonló feladat megvalósítása látszik helyénvalónak a helyi és a megyei párt- bizottságok szintjén is. Ésszerűnek tű­nik olyan struktúrák kialakítása is,' amelyek az eszmecsere és a közös állás­pont kialakításának lehetőségét bizto­sítják olyan gazdasági szakértők szá­mara,,akik a pártvezetés, a parlamenti bizottságok, a parlamenti képviselők, a miniszterek és a gazdasági érdekképvi­seleti szervek mellett dolgoznak. A gazdasági kérdések más megközelí­tésű megismerése is indokolná —or­szágos és helyi szinten egyaránt — a szakszervezetek keretén belüli, pártta­gokból álló csoportok megalakítását és a párt szervezeti modelljébe való integ­rálásukat. És végül: a szellemi folyamatok meg­ismerése és befolyásolása érdekében szervezetileg is ösztönözni lenne érde­mes a különböző szellemi műhelyek­ben, a kutatóintézetekben, egyeteme^ ken, művészeti intézményekben dolgo­zó párttagok és partszervezeteik együttműködését. A gyakorlat azt mu­tatja, hogy értelmiségi területen mindig is mutatkozott igény az úgynevezett horizontális, együttműködésre, az ilyen struktúrák kialakítására. Érdemes len­ne azzal a gondolattal foglalkozni, hogy ezek mind helyi, mind országos szinten miképpen kapcsolhatók be a szervezet integráns részéként a Köz­ponti Bizottság és a helyi pártszerveze­tek szellemi erejének, kezdeményező­készségének gazdagításába. Az alapstruktúra mellett működő változatos szerveződési lehetőségek egyenrangú kezelése és tudatosüntegrá- lása persze nem könnyű feladat. Első­sorban a helyi pártszervezetek, a Köz­ponti Bizottság, és — részben — a me­gyei pártbizottságok szintjén lenne megoldható. Ugyanakkor szükségessé tenné többek között a párttestületek jellegének, létrehozásuk módjának, a konzultációs, döntési és irányítási me­chanizmusok jelentős átalakítását. Megkövetelné, hogy az informatika párton belüli alkalmazására átfogó program készüljön és valósuljon meg; hogy radikálisan egyszerűsödjön, mo­dern eszközökre épüljön a nyilvántar­tások és az adminisztratív munka egész rendszere. A körülmények szükségessé teszik, hogy gyorsítsuk meg a kidolgozó mun­kát, és a következő hónapokban a tes­tület elé teijesszük a kimunkált javasla­tokat: várhatóan április végén, május elején a párt szerveződési elveire és felé­pítésére vonatkozó elképzeléseket — részletesebben kifejtve a most vázolta­kat S', májusban pedig a platformsza­badság és a párton belüli választások kérdését. Ez lehetővé tenné, hogy az alapkérdések tisztázása nyomán júniu­si ülésünkre előteijesszük az új szerve­zeti szabályzat koncepcióját; ezzel átfo­gó keretet adva az átalakulás lehetséges irányainak. A kialakult politikai hely­zet, a párt előtt álló feladatok és tagsá­gunk jelentős része egyaránt igényli ezt g- mondotta végezetül Lukács János. Vita . Az írásos előteijesztés és a Lukács János előadói beszéde feletti vitában felszólalók alapvetően egyetértettek a politikai reformok átfogó, következe­tes megvalósításának programjával. Ugyanakkor néhány témakörben na­gyobb nyomatékot adtak az előteijesz- tesek megállapításainak. Veress József például megkülönböztetett figyelmet szentelt a pártegység szükségességének, kiemelve: az egységet nem lehet úgy építeni, hogy különféle címkéket ra­gasztunk a más-más áramlatokhoz tar­tozó emberekre, mert ez zavart okoz. Ezzel némiképp ellentétesen foglalt ál­lást Nyers Rezső, aki kijelentette: so­sem volt olyan egységes a párt, amelyet magáról hirdetett. Nézete szerint túl­hangsúlyozott az egység hiányának fel­emlegetése, mögötte talán a régi, úgy­nevezett monolit egység utáni vágy hú­zódik. Hangoztatta, hogy a különféle áramlatok megjelenésének a híve, s senkinek sem kell szégyellnie magát az ezekhez való tartozás miatt. Rámuta­tott arra is, hogy a reform egyes elemei­nek felelős bíralata nem azonos a re­form teljes tagadásával. A „címkézés” ugyan nem jó módszer, de valahogyan el kell nevezni a különféle áramlatokat. Nézete szerint erre a legmegfelelőbb a konzervatívok és az újítók megnevezés, hiszen a pártban mindig is voltak és lesznek, akik az egyik, illetve a másik, csoporthoz tartoznak. Felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy a pártnak, újra azonosítania kell önmagát a politiká­ban, ä nemzeti és a.világpolitíkai kérdé­sekben is. A legtöbben azzal foglalkoztak, hogy a párt vezető testületé miként fog­laljon állást a munkahelyi, illetve a la­kóterületi pártszervezetekkel kapcsola­tos kérdésben. Ehhez a témakörhöz kapcsolódóan vetődött fel, hogy miként működjenek a pártok a közigazgatás, az igazság­szolgáltatás, a hadsereg és a rendőrség szervezeteiben. Horváth István kifej­tette: a jogállamiság követelményeivel teljes mértékben összhangban van, hogy a párthoz való tartozás még ezek­ben a munkahelyi szervezetekben sem lehet tilos. Kárpáti Ferenc ezzel össze­függésben úgy foglalt állást, hogy a hadseregen belül természetesen marad­jon meg az MSZMP, de nem kizárt, hogy a fegyveres testületben más pár­tok szervezetei is működjenek. A vitában konkrét — politikai tar­talmú — szövegjavaslatok is elhang­zottak. Horn Gyula például helytelení­tette azt a megfogalmazást, amely azt sugallta, hogy 1956 után korszerűsö­dött a politikai rendszer. Erről szólva Nyers Rezső viszont az 1956 utáni hosszabb időszak politikai gyakorlatá­nak módosulását emelte ki. Grósz Károly felszólalása a többpártrendszerről A vitában felszólalt Grósz Károly, és nagy nyomatékkai adott hangot annak a véleményének, hogy a Központi Bi­zottság az utóbbi évtizedek egyik legje­lentősebb politikai döntését hozza meg most, amikor a többpártrendszer lehe­tőségét teremti meg. Rámutatott: a po­litika történetében ritkán fordul elő, hogy egy párt monopolhelyzetét tuda­tosan feladja, miközben még rendelke­zik az annak fenntartásához szükséges eszközökkel. A továbbiakban felvetet­te a kérdést, hogy ez előrelépés-e vagy visszalépés. Nézete szerint ez egy, a tár­sadalmi folyamatok által meghatáro­zott, a realitások által kikényszerített lépés, amelyet nem szabad elmulaszta­ni, mert e lépés elhagyása esetleg egy súlyosabb katasztrófát idézhet elő. Ez­zel összefüggésben történelmi példákra hivatkozva kiemelte: világosan látszik, hogy a szocializmusban az adminiszt­ratív eszköz semmilyen körülmények között sem lehet a gazdasági és társa­dalmi válság feloldásának útja. Sajnálatos tény —a folytatta —, hogy nálunk a többpártrendszer szükséges­sége mindig, a válságok periódusában merült fel. így volt ez 1945 után, és 1956-ban is, am egy idő után megszűnt ez a szándék, törekvés. Azt hiszem, ha egy párt tartósan élni akar, akkor ezek­ből a történésekből hosszú korszakra szóló tanulságot kell levonnia a maga számára — mondta. A párt főtitkára annak a meggyőző­désének adott hangot, hogy az MSZMP a jövőben is a legerősebb párt lesz a magyar közéletben. És óvni kell majd magunkat attól, hogy visszaes­sünk a mar kétszer is elkövetett hibába: erős helyzetünket arra használjuk fel, hogy környezetünkben felszámoljunk minden olyan erőt, amely nem akar fenntartás nélkül igazodni hozzánk, és vesz magának bátorságot ahhoz, hogy esetleg más véleményen legyen a napi kérdésekről, vagy a szocializmus építé­sének lényegi problémájáról is, mint mi. Grósz Károly a továbbiakban két, a vitában nagy figyelmet kapott kérdés­ben is állást foglalt. A munkahelyi, il­letve lakóterületi pártszervezetek prob­lémaköréhez hozzászólva kifejtette: a választást — mert most arra kell ké­szülnünk — nem csupán a területen vagy az üzemben kell megnyerni, ha­nem mindenütt. Agitációra mindkét helyen szükség van. Ugyanakkor megismételte már korábban is hangoztatott álláspontját, amely szerint támogatja a területi párt- szervezetek megújítását és felfrissitését. Erre véleménye szerint azért van szük­ség, mert a lakóhelyen tevékenykedő aktivistáknak kevés a kapcsolatuk a munkahelyekkel, és egy idő után óha­tatlanul szakadék keletkezik a munka­helyeken dolgozók és a lakókörzetek­ben lévők között. Épp ezért fontos, hogy a területi közössegekben legyenek olyan emberek, akik aktív dolgozók, és közvetíteni tudják az üzemek valódi társadalmi, politikai és gazdasági prob­lémáit. Grósz Károly kifejtette véleményét a pártszervezeteknek a fegyveres testüle­tekben betöltött szerepét, helyét illető kérdésben. Kiemelte: Magyarországon a pártszervezetet sehonnan nem szabad kitiltani. Természetesen e kérdés eldön­tésének joga jelen esetben a Központi Bizottságot, illetve majd az Országgyű­lést illeti, hiszen ez a problémakör a párttörvény megtárgyalásának minden bizonnyal egyik vitapontja lesz. Meg­ítélése szerint az egypártrendszer kere­tei között sem volt joguk a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak meg­sérteni a fegyveres testületek belső sza­bályait és rendjét. Ezt a jövőben sem sértheti meg senki, tartozzék bármely párthoz. Ezt természetesen a fegyveres testületeken belül kell szabályozni, s ha van igény e szervezetekben más pártok létrehozására, akkor ezt tegyék meg, s legyenek ugyanolyan jogosítványaik, mint az MSZMP szervezeteinek. Ám ahol nincs igény új szervezet létrehozá­sára, ott nem kell mindenáron más pár­tot szervezni. S végezetül kijelentette: a politikai pluralizmus struktúrájának kiépítése nem lehet az MSZMP felada­ta. Az MSZMP-nek csak az a' dolga ebben a pillanatban, hogy megteremtse a pártok létrehozásának lehetőségét. A' Központi Bizottság megbízta a szerkesztőbizottságot a vita alapján pontosított határozattervezet véglege­sítésével, s egyhangúlag elfogadta a szóbeli kiegészítést. Ezután a KISZ XII. kongresszusá­nak előkészítéséről, az ifjúsági szerve­zet továbbfejlesztésének irányairól tá­jékozódott a testület. Lukács János szóbeli kiegészítésében arra hívta fel a figyelmet, hogy az ifjú­ság közreműködése nélkül nincs'esélye a társadalmi reformnak. A fiataloknak is fontos a reform, hiszen anélkül nem lesz olyan a magyar valóság — ami­lyennek a fiatalok és rajtuk kivül is sokan szeretnék E-, ahol a tudás és a teljesítmény alapozza meg az érvénye­sülést. A KISZ országos értekezlete a múlt év novemberében hitet tett az MSZMP törekvései, megújuló politikája mellett. Vállalja a küzdelmet a mainál hatéko­nyabban és demokratikusan működő szocialista Magyarország felépítéséért. A közös eszmék és politikai célok alap­ján stratégiai szövetséget ajánlott az MSZMP-nek. Ezt a szövetséget — hangsúlyozta Lukács János — a párt­nak, a párt minden szervezetének fele­lősségteljesen kell kidolgoznia a köl­csönösségén alapuló együttműködés tartalmára, formaira, közös teendőire. A KISZ megújulási törekvéseit csak akkor tudja megvalósítani, ha a párt egész tevékenysége is megújul. Az ifjú­sági szövetség is érdekelt abban, hogy pártja erős párt legyen. A KISZ azon­ban ne csak „kívülről”, kritikusként, javaslattevőként, hanem „belülről” is alakítsa — alakíthassa — a párt politi­káját. Ennek legjobb módszere, hogy minél több elkötelezett, politizálásra kész és képes fiatal lépjen soraiba. Meg kell teremteni ennek is a feltételeit rM mondotta végezetül. Személyi döntések Röviddel este hét óra után befejezte tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Munkanapjának vegén a testület — zárt ülésen — személyi kérdésekben döntött. A közelmúltban az Ország- gyűlés elnökévé megválasztott Szűrös Mátyást felmentette központi bizottsá­gi titkári tisztéből. Nyugdíjba vonulása miatt ugyancsak felmentette a meg­szűnt Partélet című elméleti folyóirat főszerkesztőjét, Lakos Sándort. Az MSZMP folyóiratot indít Új Fórum címmel; a lap főszerkesztője Szerdahe­lyi István lett. (MTI) Megkezdődött Nagy Imre és társai kihantolása A Történelmi Igazságtétel Bi­zottság az alábbi információ nyil­vánosságra hozatalára kérte az Or­szágos Sajtószolgálatot. Szerdán délelőtt a Rákoskeresz­túri Köztemető 301-es parcellájá­ban kezdetét vette Nagy Imre és mártírtársai: Maiéter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József holttestének — kegyeleti okokból nem nyilvános — kihanto­lása, a családtagok és a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviselői­nek, illetőleg dr. Borics Gyula igaz­ságügyi államtitkár jelenlétében. Az igazságügyi kormányzat és az érintett csaladok által felkért szak­értői csoport, amelynek tagjai egy­részt dr. Szabó Árpád, az Igazság­ügyi Orvosszakértoi Intézet vezető foorvosa, dr. Kralováriázky Alán, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze és dr.’ Harsányi László, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem Igazságü­gyi Orvostani Intézetének igazgató­ja, másrészt dr. Csillag József, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I-es Számú Belgyógyásza­ti Klinika egyetemi tanársegéde és dr.-Nemeskeri János címzetes egye­temi tanár, antropológus, felkészült az előreláthatóan hosszabb időt je­lentő és komoly munkálatokat igénybe vevő feladatra. (OS) Román biztonsági embernek nézték a magyar rendőrtisztet Felmentették a vádlottakat Nemcsak a hivatalos személy el­leni erőszak bűntette, hanem a mó­dosított ügyészi indítványnak, azaz a garázdaság vétségének vádja alól is felmentette a román állampolgár­ságú Vásárhelyi Antalt és román társát, a másodrendű vádlottat szerdán a Pesti Központi Kerületi Bíróságon hozott ítéletében dr. Ju­hász Éva tanácsa. Az indoklás sze­rint Vásárhelyi — azzal, hogy meg­támadta az általa a román bizton­sági szolgálat emberének vélt ma­gyar rendőrtisztet-^ elkövette a ga­rázdaság vétségét, de tévesen ítélte meg cselekményének társadalmi ve­szélyességét, s ez a tévedés igen ala­pos ókból: helyzetéből, személyé­ből, tevékenységi köréből fakadt. A másodrendű vádlottat pedig bi­zonyítható bűncselekmény hiányá­ban mentette fel a bírói testület. Az ügyész három nap gondolkodási időt kért, a többiek az ítéletet tudo­másul vették. A szerdai tárgyalás a sértett és a tanúk meghallgatásával kezdődött. A rendőrtiszt elmondta, hogy 1988. szeptember 20-án Budapesten, a Ráday utcában nézelődött, amikor egy papírbolt előtt két vagy három, szamára ismeretlen fern lefogta, gázsprayt fújtak az arcába, s dula­kodás után a földre nyomták. Ami­kor felmutatta rendőrségi igazolvá­nyát, eleresztették. Vásárhelyi An­tal elmondása szerint számukra nem volt igazán ismeretlen a rend­őrtiszt: korábban már több alka­lommal látták a Romania Libera (Szabad Románia) csoport összejö­vetelei környékén. A „gyanús sze­mélyt” egyszer már kérdőre is von­ták : a férfi akkor azt mondta, hogy turista. Más alkalommal lefényké­pezték, s a hatóságokat kérték: álla­pítsák meg kilétét r— olyan infor­mációkat kaptak azonban, amelyek nem oszlattak el kétségeiket. Elha­tározták, hogy kiderítik, ki is a férfi valójában, és miért követi őket Ez­után került sor a történtekre. Vá­sárhelyi azt állította, hogy egyedül dulakodott a rendőrrel, s végül a tanúvallomások is ezt támasztották alá. Az ügyész ezután perbeszédében módosította a vádat. Mivel az ere­deti vád szerinti hivatalos személy elleni erősrak bűntettét nem látta bizonyítottnak — hiszen Vásárhe­lyi eleresztette a rendőrt, amikor az igazolta magát —, indítványozta, hogy a garázdaság vétségét állapít­sák meg. Hozzátette: minthogy azonban fatális tévedés eredménye volt a dulakodás, s veszélyeztetve érezték ’magukat a vádlottak; bo­csássák próbára őket. ítélethirdetés előtt Vásárhelyi el­ismerte, hogy fellépése helytelen volt, az adott helyzetben azonban feltétlenül tisztáznia kellett a „gya­nús férfi” kilétét. A másodrendű vádlott a tett hát­terét megvilágítva —- az utolsó szó jogán — elmondta, hogy a Szabad Románia csoport nevében már több alkalommal bejelentették a rendőrségen: követik őket. Előfor­dult már, hogy ők hívták fel a ma­gyar hatóságok figyelmét a román allambiztonsági szervek emberére. Tisztában vannak ázzak hogy a ro­mán biztonsági szolgálat hazánk­ban is a „nyomukban van”, hiszen az emberi jogok Romániában való érvényesüléséért küzdenek, s ez ki­válthatja a román hatóságok ellen­szenvét. (MTI) .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents