Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
1989. március 25.' • PETŐFI NÉPE • 5. csávolyi néphaí^mawok Húsvét másnapja Kódexíró a tizedik emeleten A tavaszi ünnepkör egyik jelentős területe a húsvét. Másnapján elmaradhatatlan a locsolás, mely régebben vödörrel, a kútnál történt. A szokás ma is virágzik, igaz másképpen. „Húsvétkor köztudomásúan Jézus feltámadását ünnepük a keresztények. De mint a többi egyházi ünnep, ez is ősi szokásokból és szertartásokból nőtt ki: a természet tavaszi feltámadásának sok évtizedes ünnepéből, valamint a megváltó isteneknek a földművelők körében kialakult misztériumából.” A húsvét a hazánkban élő nemzetiségiek körében is népszerű alkalma volt — s maradt is —-a hagyományok ápolásának. ' Ezúttal egy kevéssé ismert népszokást mutatok be: a csávolyi bu- nyevácok hogyan locsolkpdtak a századforduló tájékán. Ez már akkor is elsősorban a fiatalok ünnepe volt. A bunyevác nép valamikor negyven napon át megtartotta a szigorú böjtöt. Ma is őrzi, hirdeti a keresztrefeszítés és feltámadás emlékét! Jézus halálára való megemlékezésként nagypénteken ma sem harangoznak, helyette kereplőt használnak — ősi gonoszűző módszert. A feltámadást szombaton este — amikor már visszarepültek a harangok — templomi körmenettel ünnepük. Ekkor van a templomi ételszentelés — víz- és tűzszentelés — sajátos szokása a bu- nyevácoknak! A húsvét ünnepének megvoltak a maga jellegzetes ételei: báránypecsenye, tojás, sonka, kolbász, zöldhagyma, torma, só, kalács. A húsvéti ebédet mindenképpen a tormával kell kezdeni: a szenvedés keserűségeire emlékeztet. A húsvéti morzsa és csont „szent”. A morzsát gyógyítás céljából elteszik. A bárány és sonka’ csontját nem adják a kutyának, hanem tűzbevetik vagy elássák. A piros vagy hímes tojás húsvéti jelHiába élünk úgynevezett elidegenedett életet, amikor a falusi házkapuk meg a városi lakásajtók egyaránt bezárulnak, és a mögöttük lakó népek jobbára csakis a saját ügyeikkel, bajaikkal vannak elfoglalva, azért Iocsolkodni mégiscsak eljár a férfisereg. Az apraja is, aki a keresztmamát, a nagynénit meg azok leánygyermekeit öntözi meg húsvét hétfőjén, es az idősebbje is, aki meg a jó barátok feleségeit, a keresztkomák asszonyait — ha olyan, az anyósát — kölnizi össze a jeles tavaszi ünnep alkalmából. S míg a vidám verselgetés, a hagyományos visongás zajlik, dehogyis gondol arra valaki, hogy miért éppen tojással, ráadásul piros tojással illik megajándékozni a locsolókat, immár azóta, hogy ez a szép népszokás divatba jött. Ami a tojást illeti, mint jelképes ajándék, még csak-csak ismeretes. Hallani is, olvasni is róla, mint a termékenység legegyszerűbb, egyúttal legteljesebb jelképéről, mint dz élet csírájáról. Az emberiség ebben az egyetlen óriási sejtben lelte meg az újjászületés szimbólumát, s ezért adják-kapják éppen ezt húsvétkor, amikor a természetben is minden újakra készül. Hanem a piros színnek a megfejtése már sokkal keményebb dió. Egyik magyarázat: a vér pirosa. Mind az ember, mind az állat vere piros, s mivel a vér hordozza az életet, maga az élet is ezt a színt érdemli meg. Már egészen korán, a kőkorszakok ősembere is tudta ezt, s amikor valamely hozzátartozója elhunyt, annak tetemét vörös földfestékkel mázolta be, azt hivén, hogy így ismét élet költözik a holttestbe. Ilyen vörös borítású embermaradványok kerültek elő egyebek között a Don vidékéről—ezek eltemetésének időpontját 14 ezer esztendővel ezélőttre teszik - , s szintén a vöröses koponyák egész garmadájára bukkantak rá a bajorországi Nördlingenben. Ami szőkébb hazánkat illeti, itt Endkép. A bunyevácok körében ily’ fontos jelkép a piros alma is, a tojás mellett a cifra alma, narancs és citrom szintén ajándék a locsolóknak. A húsvét hétfői világias jellegű öntözés, locsolkodás általános szokás, de tájegységenként mégis eltér egymástól. Az öntözés kétségtelenül a tavaszi lust- ratio egyik erotikus célzatú változója, amelynek eredete még nem egészen tisztázott. Ivan Antmovity, egykori kalocsai püspök, a bunyevácok nagy pat- rónusa és indentitástudatuk ébresztője a „Savjam" (Ünneplés) című művében a „Jézus feltámadásáról” szóló hírterjesztéssel hozza kapcsolatba. Mégpedig az asszonyok szájról-szájra való gyors terjesztése a „hírről” nem tetszett azon férfiaknak, akik Jézust keresztrefeszí- tették. E férfiak, feltehetően az asszonyok elhallgattatása céljából, vízzel locsolták őket. Mindenesetre keresztény hagyományok is szövődnek bele, hiszen hajdan a vízbemerítéssel, leöntés- sel történő keresztelés húsvét táján volt. Ma még sokan emlékeznek Csávo- lyon, egykoron hogyan is volt a locsolás itt. Húsvét másnapján már hajnalban hangos volt a falu. A legények kisebb csoportokba verődve indultak locsolni. Gyalog, lóháton — cifrán fel- virágozva —, kocsin vagy hintón. A rangidős legényeket mindenképpen a tamburazenekar kísérte. (Bácskában a hangszer királynője.) Ismerős leányt kihagyni a locsolási kőrútból halálos sértés volt. A nézők is kisereglettek az utcára, sőt bemerészkedtek a szomszédok udvarába is, hogy végignézzék a locsolást. A legények a lány (lányok) udvarába érkezve tisztességesen köszöntek és rögtön kérdezték is: hol a lányok? Válasz erre az volt, hogy a réd mellett ástak ki piros koponyacsontokat: , Arra pedig, hogy a piros szín valóban mennyire az eletet jelképezte, szintén a magyar föld szolgáltat szép példát: az errefelé is megtelepült avarok egyik síijában lapult az a mellékletként — afféle túlvilágra átkísérő ajándékként —1 elhelyezett kis tojás, amely ugyancsak piros külsőt kapott. Nem tévedünk tehát nagyot, ha azt ■ állítjuk, hogy az ilyen ^életes” színű iros tojások kerültek aztán az élők ezeibe, és váltak az idők folyamán éppen húsvéti ajándékokká. A halottak mellől elindulva tették meg az utat, amely az újrakezdők, a tavasztáji neki- gyürkőzők kezeihez vezetett. Ez a húsvéti ajándék az újabb időkben megtarkult. Eredeti piros alapszínét megtartva mindenfele virágmoti- vum, tarkabarka disz került rá, hála azoknak az ügyeskezű asszonyoknak, akik pompásan értettek a filmezéshez. Ennek lényege: mindig azt a felületet kell viasszal bevonni, amelyet meg akarnak óvni a festéktől. Ez a tojásfestés az ország több vidékén egész iparrá terebélyesedett, és egy-egy ilyen festő- asszony száz-, sőt ezerszámra gyártotta — s gyártja itt-ott ma is — a himes tojásokat. Kalocsa és Mezőkövesd környékén például, közismerten nagy divat a díszítés. S még egy említésre méltó dolog a húsvéti piros tojásokkal kapcsolatban: akad olyan kovácsmester, aki ezek megpatkolásában leli örömét, bizonyítván szakmai tudását. Ők is a kifújt mészhéjat ékesítik fel réz- vagy ezüst- patkócskákkal, mégpedig olyan ügyesen és Ízlésesen, hogy számos megpatkolt tojás a múzeumok gyűjteményeibe vándorol az iparosság dicséreteként. Pirosra (is) festve természetesen, mert a húsvéti tojás csak pirosán igazi kelléke az ünnepnek ... A. L. szülők kúthoz vezették a locsolókra váró lányokat hajadonfővel és „sefir” ruhában. A fiúk ott kértek engedélyt a locsolásra. A felelet „igen” volt, de szemérmesen hozzátéve, hogy „ne nagyon”! A vödör mellett kikészített bögrével a leány arcát célozva finoman locsolták a fiúk. A leányok arcukat kezükkel igyekeztek eltakarni. Közeli ismerősnél, rokonnál nem voltak mindig ilyen tapintatosak, ott vödörrel locsoltak, közben a verseket mondták. Akik szökni próbáltak, erőszakkal cipelték a kúthoz és azokon azután száraz ruhadarab nem maradt. Jól elszórakoztatták az érdeklődőket. Ezután a vendéglátók a szobába invitálták a locsoló legényeket és itallal, kaláccsal kínálták őket miközben a zene szólt. A lány közben átöltözködött, majd ajándékkal kedveskedett és díszített. Annál megbecsültebb volt egy lány, mmél több ruhája száradt a ruhaszárítókötélen, melyet az utcáról is látni lehetett. ft locsolólegények díszítése fontos esemény volt. Élő virágot, a bunyevácok által kedvelt rozmaringot és jácintot tűztek, a lányok a legények kabátjára. A komoly udvarlónak zakóját „kedvese” még tarka gyöngyökkel is díszítette. Volt olyan legény, aki díszesebb volt, mint egy élő koszorú. A locsolkodás tulajdonképpen csak az esti bállal fejeződött be. Akkor értek oda a legények, kiknek díszítésén, látszott, kik a kedveltebbek, srimpatikusabbak. A kísérő anyák ezt jól megfigyelték, mert titokban akkor szemelték Iri a vő- nekvalót. Hát így volt ez valamikor, s ma már csak mesélnek erről. Azt mondják, hogy a mai locsolkodás is szép, de csak árnyéka a réginek, az igazi népünnepélynek. Mándics Mihály HORVÁTH JUDIT: Mogyoróbarkák „Királyi zászló jár elöl...” (Régi húsvéti ének) Még csupasz ágak korbácsát súhogtatja a sziszegő szél, . és a holt tél hamvát vágja arcodba, hogy el ne felejtsd: porból vagy, és visszatérsz a porba. — de nézd: a vén mogyoróbokor tegnap még tar gallyain ott remegnek az aranyzöld kettős zászlócskák: törékeny ehőszülöttei a tavasznak. Fagyos föld, dermedt fakéreg rejti még a napra gyermekarccal visszaneveld virágok, csipkefátylas gyümölcsfák nászmenetét, — de a fakó ég borús böjti leple alatt, egy minden ember-alkotta ünnep rendjénél ősibb ősibb-szentebb Liturgia parancsa szerint bátran kibomolnak a királyi zászlók, hogy elsőként köszöntsék a halottaiból feltámadó Szent Erős Halhatatlan Életet. Sehol a világon, senki más táa yau> ítozívniic. értcwmiicc, utfluguac, tretera. imnOca «r/cuíütaac: cijepen véieure j\ Pdicuätux cijciie^iiec aUlűUii.. ttttknec CLLoűrrJuiiux íp jétcie, fHeuyetoi feuda -aj 6 ünuúújir, éj? a* én Oöl» OI24U A reprodukciókat Waiter Péter készítette. jl _____m jW • HP £# '..luaun.aot ü kentei. Ki ^suűliúmiru jts&Kua& "pgy kecskeméti, leninvárosi bérház a tizedik emeleti helyiségében űzi különös tevékenységét Baja Béla: immáron 18 esztendeje úja saját kódexét. . — 1971 -ben, néhány évvel nyugdíjba vonulásom előtt, egyik kollégám eldicsekedett az 1700-as évekből való Ká- roü bibliájával. Kölcsönkaptam tőle, akkor jutott eszembe, hogy ezt a csodálatos nyelvezetű ereklyét le kell írnom magamnak. így kezdődött — idézi fel Baja Béla a már csaknem két évtizede történteket. — Azóta persze utánanéztem a dolognak, s tudomásom szerint sehol a világon nem foglalkozik efféle munkával senki. A középkori kódexek legalább három ember kezenyomán születtek meg. Én magam írom, illusztrálom, tervezem, szerkesztem az enyémet. Csupán a szöveg másolt, a többi csakis az én munkám. — A 18 év arról tanúskodik, hogy a kódexirás éppoly időigényes napjainkban, mint a középkorban volt. — Napi három-négy órát foglalkozom a kódexszel, s ez idő alatt mintegy két oldalnyi szöveget tudok leimi. A munka azonban nemcsak ebből áll. — Részletezné, hogyan készül egy- egy fejezet?- Elsőként többször elolvasom a soron következő oldalakat, majd a tartalom ismeretében megtervezem az iniciálét (kezdőbetű) és a sorközi illusztrációkat. Ilyenkor az általam legfontosabbnak tartott eseményt emelem ki és elevenítem meg. Elkészítem az úgynevezett tükröt, melyen pontosan kirajzolom a hasábokat, a sorközöket, a jE4ten < ’' „i i. 1 annak nem mériéktut o|ő Ijdkétj-/J f *f”w**a tfint cs -rainóenekft ábett a) a birodalmú ÍK*. ' 2 ki njHűbrt x*aaxfc>n annak örök HAe. a feVjiréin unit hfejffn alftuiuth nrtn tatja a| ítcU'Mutnnn a* jf fttnnie u barao-tl mu ni 0 rajta.. betűmagasságot. Ezután következik az írás gót betűkkel, s a munka legvégén a lapszél díszítése. így túl a kilencszázadik * oldalon már ez sem könnyű. Hiszen mindig újítani szeretnék: kétszer sem használom ugyanazt a motívumot. — Összeszámolta már, hogy mennyi pénze fekszik mindebben? — Még nem, de nagyon sok. Műtermet bériek, csak külföldi papírral, festékkel dolgozom. Még körülbelül két évig tart a munka, azután a lapokat be kell köttetnem. Ez körülbelül hatvanezer forintba kerül. . — Milyen tervei vannak a majdani kész' kódexszel? — Szerettem volna hasonmás kiadásban megjelentetni, s e tervet nem, adtam fel máig sem. Igaz, kiadót még nem találtam, hiszen a nyomdai költséSIMAI MIHÁLY: itvltittótttti ßjht gjpjtfbr xwtttf ixMmi aj inQita&fltuik voltul, hogtf raki öbfc* fcamt- vanneá wlnónab itt töt&ciut krremtteinc ifc^tnrtn vtátto«: -: föéiieiset r Jjcjtwf ma oa ram bmcjhitMxkt ijatwm aiő tíni’iraQiu) Iáit» mániát Améxv ís- tttrt J attUába. &tfa2*ala pcbia nhű obltitfiim^tunarv ónak tartományán. * gek mintegy 14 millió forintra rúgnának. Volt ahonnan azzal küldtek, el, hogy legalább 500 éves legyen az a dokumentum, melyről ők hasonmást készítenek. Én pedig azt már — 73 évesen — nem várom meg — Valószínű, hogy ez a több száz oldalas életmű pusztán az ön és családja örömére szolgál majd. Nem tartja hasztalannak az erre fordított két évtized munkáját? — Emberi tevékenység nem lehet hasztalan. Ez a munka pedig már idáig is 18 boldog évet adott nekem. G. Tóth Tímea T öredék folyó imádkozik a kőkeresztnél szélkápolna kökénykörmenet KOVÁCS PAULA: Körök \ Vv Az öregasszony az ablak közelében 'ölt ! egy karosszékben. A karosszéket a fiáiéi kapta, mikor az hazajött Kanadából látoga\ tóba. Ahányszor beleült, megsimogatta, \. mintha csak a fiát simogatná, aki olyan távol volt, hogy még a gondolatnak is idő kellett, amíg odaért. Az unokáját meg még nem is látta. De a fényképei ott sorakoztak előtte a kis asztalon. Ott volt minden a kezeügyében, amire szüksége lehetett. Egy pohár viz, a gyógyszerek, fia levelei szépen összekötve egy arany zsinórral, a fényképek fiáról, menyéről — amerikai lány —, a kisunok ár ól, a házról, ahol laktak. Gyakran odaképzelte magát, ahogy a kertben dolgozgat, vagy unokájának mesél —, de persze ezek csak képzelgések voltak, telt vele az idő. Naphosszat ül a karosszékben és köt. Még a konyhába, fürdőszobába ki tud menni, de messzebb már nem, a főzés, takarítás már nem megy. A közeli gimnáziumból két kislány jár hozzá mindennap. Hoznak ebédet a napköziből, elhozzák a boltból, amit felír, megnézik a postaládát, feladják a leveleit. Hetenként egyszer kitakarítanak. Fizet nekik. Ingyen nem fogadná el. Van nyugdija, ha nem is sok, de arra elég, hogy kifizesse az ebédet, a villany- meg a gázszámlát. Más neki már nem is kell. A kislányoknak minden héten odaad valamit régi kincsei közül, haddfogyjanak. Hímzett, meg horgolt térítőkét, nippeket, vázákat, könyveket — hiszen annyi minden van itt még! Már a növényeit is odaadogatja, ne kelljen gondoznia. A diványpárnáit is elajándékozná, de hát ma már másféle az ízlés. Ül a karosszékben, és köt. Egész nap köt. Készülnek a pulóverek, kabátkák az unokának, menyének, fiának, majd a kislányok postára adják. Köt és közben gondolkodik. Felidézi az emlékeit. Mostanában gyerekkorára gondol sokat, eszébe jutnak apróságok és úgy örül neki, mintha talált volna valamit. „Ezt majd még újra végiggondolom" —, mondja magának. Most éppen az bukkant fel emlékezetében, mikor édesmama tésztát gyúrni tanította. 0 meg nyújtófa helyett úgy húzta szét a tésztát, mintha rétes lenne. Hogy kikapott! Sose lesz belőled jó háziasszony — mondta édeémyja. Dehogynem lett. Aztán — milyen kicsi volt akkor — vacsora után szokása szerint édesapa ölében ült, az meg rajzolt neki. \,Most egy lovat" — mondta neki. S ő lerajzolta. „Most üljön rá egy huszár” — Édesapa nevetett: azt előbb kellett volna mondanod), most már nem lehet. „Miért? Az igazi lóba is aztán ül fel a huszár!" Nevették. Ugyati miért maradt meg a fejében éppen ez, majd nyolcvan év távlatából? Emlékei jöttek-mentek. Hirtelen szinte látta a kis Buksi kutyát, ahogy férje elővette az aktatáskájából. Akkora volt, mint egy nagyobb fajta alma. De már a kis kutya szomorú halálára nem akart gondolni. Tovább kutatott emlékei között. Az apróságokat kereste. A nagy fordulókat már annyiszor végiggondolta! Esküvőjét, a fia születését, fér je halálát. A derűs emlékeket keresgéli. Eszébe jutott a piros esőköpeny, amiben olyan csinos volt. Bizony megnézték öt akkor, utánafordultak. Azok a boldog tanulóévek! Volt ott egy fiú, aki mindig haza akarta kísérni, leste, várta, ő meg elbújt előle. Volt aki őt hazakisérje, aki elől nem bújt el, nem ám! Legjobban szeretett a korcsolyázásra gondolni. Karácsonyra kapott egy barna korcsolyaruhát, prémmel volt szegve. Hogy siklott a jégen. Vele! Szerelem! Milyen rövid ideig tartott. Azt hiszi az ember, hogy az élet még sok izgalmas, érdekes, gyönyörű dolgokat tartogat, aztán csak telnek az évek, de milyen gyorsan! És több a rossz, mint a jó. De melyik fiatal hiszi ezt el? Ne is higgye! Az élet — mesélnek a kötőtűk — olyan, mint egy magába visszatérő kör. Jövünk az ismeretlenből, és egy ideig megyünk felfelé, tele vággyal, reménnyel, küzdelemmel és észre sem vesszük, mikor indulunk lefelé, le, le egészen újra az ismeretlenbe és bezárul a kör. Először elég egy kis pólyányi hely a világból. Aztán a járóka már egy-két négyzetméter. Egyre nő a tér: egy szoba, egy lakás, a kert, az utca, a város, egyre tágul a világ, már miénk lehet az ország, akár az egész világ. Aztán lassan újra szűkülni kezd a tér. Marad a város, ahol gyökeret vertünk. Később már az se, csak az otthon. Még néhány év, s már csak egv szoba, egy karosszék. S mi jön ezután? Újra csak két négyzetméter: egy ágy, otthon vagy a kórházban. Végül még kisebb helyet foglalunk el, egy koporsót, vagy egy urnát. Vége. Visszatért a kör önmagába. Az öregasszony le is rajzolta a kört, ahogy vékony vonalból vastagodik az ive, majd újra vékonyodik, míg visszatér önmagába. Itt megállt a ceruzája. Aztán — mint aki kifáradt abban, hogy végigjárta gondolatban ezt a kört — ölébe ejtette a kötést. Lehunyta, majd kinyitottb a szemét, és látta a köröket, sok-sok kört. Előbb fényeseket, ragyogókat, aztán sötét foltok meg-megszakitották. majd az egész egy sötét folttá vált. Aztán a foltból fényes körök lettek ismét, futkározó, helyüket kereső kis apró körök. Aztán elhalványodtak, köddé váltak. Még egyszer felvillant egy nagy fényes körív, azután sötét lett minden. A két kislány délben hozta az ebédet, és rémülten szorították meg egymás kezét. Az öregasszonynak már nem kellett ebéd, már nem adott apró ajándékokat, a pulóver se készült el az unokának, akit nem látott sohase. De legalább az utolsó előtti stációt nem kellett megjárnia: a kórházi ágyat. A karosszékből egyenesen ment az ismeretlenbe. Az égiek elengedték neki a végső szenvedést. — a turisták könny nélkül fölrepültek a filmfelvevőgép megtelt veled r-“ Magyarország haj Magyarország! emberevő gyepűid mellett várvesztő tatiácsasztalodnál jussolt vérmezőiden vergölődöm keresem Őket akik nincsenek folyó imádkozik a kőkeresztnél szélkápolna kökénykörmenet pipacsok robbanása bitók csatapiacok sírok felett a turisták: föl — —isteni közönnyel pásztáz új tárgyakat a kamera engem mint légnyomás szőrit a földhöz a kárhozottak igaza f . Magyarország hej! Magyarország te szélpajzsú homokvértű haza magad-kavarta viharokban hová tetted a legkülönbeket?! ■ (a folyó medre kiszáradt ima égre kövül a kökénykörmenet) A piros tojás regénye
