Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
6. • PETŐFI NÉPE •' 1989. március 25. MÁRIADOMBPUSZTÁN A Lehoczky család húsvétja ü — A tanyánk már csak ilyen! Néhol repedezik a fal. A nádtetőre meg az istállókra is ráférne a reparálás — mutatja be a Lehoczky- portát vendéglátóm, Péter bácsi, Máriadomb- pusztán. Egykor ő volt a solt- szentimre-tetétleni puszta legnevesebb pásztora. Sok „gazdának-valót” elindított a boldogulás útján, megismertetve segítőivel az íratlan pásztortörvényeket. Ha látogatóba indulna fogadott fiaihoz, egykori bojtáljaihoz Békésbe, Somogyba, Bácskába vagy j a kunszentmiklósi határba, bizony ráunna a báránysültre vagy a bürge- pörköltre. Mert társait nem bottal, hanem kézfogással, teli tarisznyával, dugott erszénnyel s alapos felkészültséggel bocsátotta útra. A 70 éves Lehoczky Péter mostanában már nem indul hosszabb útra. Csak a tanya környékén terelgeti háztáji nyáját. A régi virágzó gazdaságról tanúskodó mária- dombi tanya elcsendesült az utóbbi évtizedben. „Kirepültek a fiókák!” — summázza a gazda a három gyermek — Péter, Klára és István — fájó hiányát. A legidősebb fiú Székesfehérváron dolgozik. A Videoton komputertervező mérnöke, Klárika Budapesten tanít a Szent István Gimnáziumban. István állattenyésztő ágazatvezető a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát kisbéri gazdaságában. Évszázados szabályok szerint Az egykor népes, nagy tanyába — melynek falazóanyagát 1941-btn a közeli, agyagos laposban verték — csak ketten élnek. Péter bácsi és felesége, Juliska néni. Lehoczkyéknál jó! Akármikor Kiskőrös felé visz az utam, letérek a főúttól, s néhány percre megpihenek az idős családnál. A Mária-dűlői Filemon és Baucis a családot, a nemes* paraszti kultúrát és a természetközeli, nyugtató békét jelenti számomra. Biztos vagyok benne: ha az „öreg Lehoczky” (Péter bácsi édesapja) visszatérne az örök pásztormezőkről, vakon is megtalálna mindent a házban. Évszázados szabályok alapján szervezett rend van. — Most más lassan tíz éve, hogy a kislányunk is végleg elköltözött a vidékről — meséli panaszos hangon a háziasszony. — Azóta minden tél igen nehezen telik el. Kibírhatatlanul hosz- szúak az esték. A tétlenség terheli a nappalokat. Februárra mindig fogadalmunk is van a papával, hogy ez volt az utolsó telünk a pusztán. Megyünk Fehérvárra vagy Kisbérre a gyerekek kertes házába, ahol nekünk is készítettek fészket. De jön a farsangvég, a böjt hava, s lehet kint is mocorognunk. Aztán egyre inkább! Ásunk, vetünk; palántátok, metszem a fákat. Egyszer aztán megjön Péter a mezőről a maradék nyájjal és bejelenti: — Mama, még maradjunk ! És maradunk! A tavasz köze- ledtén szépen pezsdül a mi öreg életünk is. Vigyázok az aprójószágra —két- három kotlósom mindig van —, ker- tészkedek, rendbe teszem a papa ruháit, tarisznyázok. Aztán este várom! Hogy melyik parton, melyik irtáson, melyik vetésen jár, csak ö tudja. De idős ember, féltem. Az esti őrangyalakor már idégeskedek. Imádkozgatok, toporgok. Egyszer aztán a kerítésrésen Messze vidéken híres pásztor Walter Péter felvétele befut Tubák, a kisebbik kutya. Jön a papa — mondom magamban —, teríthetek. Bizony nehéz lenne elmennünk innét... Farsangi szervezkedések- Kunbábonyban születtem — mondja Lehoczky Péterje—, apám, nagy- és ükapám is pásztor volt; testvéreimmel együtt folytattuk az ősi mesterséget? Szolgáltam uraságnál, volt ezerkétszázas magánfalkám, aztán be kellett állnom a tsz-be. Szerettem s szeretem máig apáim mesterségét. Az alföldi Sós-pusztákat úgy ismerem, mint a tenyerem. Ma is tudnám: hová áprilisban? Hová aszálykor? Merre tarló után?! Pedig már sok minden megváltozott a Kiskunságban. Időnként átjártunk túl a Dunára; lehajtottunk Bácskába. A lábainknak bími kellett a kilométereket ... — Amíg lehetett — szól közbe Julis néni —, nem batyuztunk a pásztoroknak. Kiléptünk utánuk a friss étellel a 'mezőre. De ha kiszáradtak a környékbeli szelíd mezők, és távolabb ütötték fel a tanyát, meg kellett elégedniük a szárazzal, meg a magafőzté tarhonyával, tutajossal, pörkölttel. — Sosem felejtem el a régi farsangi szervezkedéseket — vág közbe a gazda. — Ilyenkor fogadták meg a csapatot. A kis-, az öreg- és a számadó bojtárt. Ezeket irányította a főszámadó. Neki mindennel tisztában kellett lenni. Ahhoz, hogy valaki rábízza a vagyont érő állományt, már bizonyítania kellett. 10-15 évig is bojtárkodott valaki, míg erre a posztra kiválasztották. A pusztán nincs telefon, hogy beszámoljunk az állatorvosnak. Ismerni kellett a betegségek minden fajtáját és a gyógyítás módszereit. A felhők, a csillagok, a nap kiírta nekünk a pontos időt és a meteorológusi előrejelzést. Térkép nem volt, mégis tudta a valamirevaló pásztor: hol szabad és hol tilos a legelő ... — A tilosban termett állítólag az igazán jó fű... ! — vetem közbe. — Aki szerette a feketét, a lopást, az orozást, a tilost — volt Ilyen, nem tagadom —, nem vitte ’ sokra. Apám mondta mindég, s vénen is állíthatom, igaza volt: a tisztesség a legjobb befektetés. Az igazság hosszabb távon mindig nyer! Csalni lehet egyszer, kétszer, háromszor, de akinek nincsenek belső törvényei, nincsen regulája, amihez szabja cselekedeteit, előbb-utóbb tönkremegy. A pásztoroknál is így volt ez ... „Ki így, ki úgy rendezte az ügyeit” — Vallásos emberek voltak a környék gazdái? — A természetben élő ember — ha nem is pontosan úgy, ahogy a szabályok előírják — tart a Magasságostól. Én ezt láttam, ezt tudom! Hogy valami van, hogy végül ki kell állni a nagy Számadó elé, azt az öregeink mindig is vallották. Aztán ki igy, ki úgy rendezte az ügyeit... — Úgy hallottam: régi pásztortörvény, hogy a húsvétot a családdal kell megülni! — Ezt a törvényt nem az eklézsia, hanem az élet irta. Föltámadás táján ugyanis szinte még mindenütt zsenge a mező. Nem kell messzire hajtatni, s könnyebb hazajutni. Akasztón a pásztorok külön zászló alatt vonultak a feltámadási körmeneten. Szentimrén, amikor még az iskolában volt a mise, apám vihette a húsvéti gyertyát... Hazamentett lángot a tűz- széntelésből, s az világított a tanyán, amíg útra nem indult ismét. Sose felejtem el, amikor a juhásztársak kijöttek a tanyára ünnepet köszönteni. Milyen szépen- is szólt: „Krisztus halált meggyőzé, a sátánt megkötözé, poklokat elpusztítá, atyákat szabadítá, már mi mind örüljünk, az átokban kik voltunk, Krisztus megbékéltetett, Kyria elison, aleluja...” Legyen része benne — Tudni kell — veszi át a szót a gazdasszony —, az ünnepi étrend is része volt a szertartásnak: a hosszú böjt után a nagyszombati ceremóniáról hazatérőknek bizony jólesett, s jólesik ma is a tejeskalács sonkával, tojással, jó borral. Az ünnep-vasárnap pedig mindmáig a húsvéti bárányé, meg a tavaszi salátáé. A régiek minden falatnak mágikus erőt tulajdonítottak. Anyám az ünnepi sonka megmaradt csontját kiakasztotta a gyümölcsösbe, hogy jól virágozzanak, sok termést hozzanak a fák. A kalács és a kenyér morzsáját sem dobták el: megszárították, és nyáron a madarak kártevése ellen kereszt alakban meghintették vele a kertet. Régen ilyenkor illett küldeni a komatálat is... — A feleségem mestere a bárány lakoma izeinek — szól közbe Péter bácsi. V3?A finom bárányragunak nincsen párja. Nagyon nagy sikere van az unokáknál a rántott báránycombnak és a tejfölös báránypaprikásnak. Fejedelmi eledel a tűzdelt báránygerinc is ... Legyen része benne...! Húsrét szombatján nagy nap lesz Má- riahalmon. Ismét benépesül a Lehoczky - tanya. Hazatér a család. Örömmel ünnepelnek. Az esti borozgatás közben — gondolom — ismét elhangzik majd Péter bácsi bejelentése: — Gyerekeim, úgy látjuk a mamával, hogy maradunk még egy éret. Jó nekünk itt... Farkas P. József NÉPI ETELEK A DUNA-TÁJRÓL Miskolczi József, a Solt és Harta vidéke Áfész üzletvezetője, a Magyar Cukrászok és Szakácsok Szövetsége Bács-Kiskun megyei szervezete szakács szekciójának titkára régóta gyűjti- a Csengőd, Akasztó, Soltszentimre, Te- tétlen, Solt környéki népi ételek receptjeit. A jeles gasztronómus készülő könyvéből adunk most közre egy húsvéti menüt: Bárányfejleves. Hozzávaló: 1 bárányfej, nyak, tüdő és máj, 30 deka vegyes zöldség, 1 karalábé, 10 dkg füstölt szalonna, 1 kanál zsír, 1 kanál liszt, bors, só, pirospaprika és petrezselyemzöld. A húsféléket sós vízben felforraljuk, majd lehabozás után beletesszük a zöldségeket. Amikor puha a hús, rántással besűrítjük, s végül beledobjuk az apróra vágott petrezseíyemzöldet. Illik hozzá a tejföl, ezzel kínáljuk. Rakott sonka. Hozzávalók: 6-8 darab kisült palacsinta, 25 deka főtt füstölt sonka, 1 szelet füstölt szalonna, 2 deci tejföl, 1 kanálnyi zsiradék. A megfőtt sonkát apró kockára vágjuk, a palacsintákat — kettő kivételével — csíkokra szeleteljük. Egy kizsírozott jénai tál aljára teszünk egy palacsintát, rárakjuk a tésztával összekevert sonkát, s tetejére tesszük a másik egészben hagyott palacsintát. Ráöntjük a tejfölt, s megszóljuk a kockára vágott füstölt szalonnával. Ropogósra sütjük, forrón kínáljuk. (Ez az étel kiválóan alkalmas az ünnep utáni maradék sonka hasznosítására is.) A diós-mákos patkó is klasszikus húsvéti fogás. Hozzávalói: 30 deka vaj, másfél evőkanál cukor, 7 tojássárgája, 3 deciliter tej, másfél deka élesztő, só, és másfél kiló liszt. És természetesen mák és dió a töltelékhez. A vajat, cukrot és egy csipetnyi sót habosra keveijük, majd hozzátesszük egyenként a tojássárgákat, s a tejben feloldott élesztőt. Ezután belekeverjük a-lisztet, szépen kidolgozzuk a tésztát. Jó, ha háromszor kinyújtjuk, s minden nyújtás előtt 25—30 percet pihentetjük. Végül cipókra osztjuk, majd késfok vastagságúra nyújtjuk. Ebbe kerül a töltelék. Ezután patkó alakúra formázzuk, megkenjük tojással, sütés elptt még 30 percig pihentetjük, s újból ifiegkenjük. Jó, ha villával néhány helyen megszurkáljuk, majd lassú tűzön jól átsütjük. A töltelék készítéséhez a diót és a mákot tejben főzzük meg. Tegyünk bele reszelt citromhéjat, mazsolát és cukrot. Jó étvágyat és kellemes ünnepeket kívánunk! r~ i 3 ■ ' s l----■ 1 8 9 \o ü n Í3 Hl a r u ■ í m lr a 1 ■ r u r m 22 13 m \ ■ * u ÜT m ■ m 29 30 m ■ 31 32 1 ■ _ 1 i 1 35 ■ a 3i ■ 31 m 38 j H H 1*0 J ■ ■ m n 1*3 i ■ ItU US É ki H ■ i*9 5o H * i ■ 51 a Í5 % n ■ 58 5<? ■ \bo 1 ■ L Foci és szerelem A gyerekek esete a levessel, a mákos tésztával és a tanító nénivel A kisvároska iskolájában új napközis tanító néni kezdte meg a munkát, azt a munkát, amelyet a tanév folyamán többen abbahagytak, föladtak. A fiatalok nem bírták I idegekkel, türelemmel. Az egyik I huszonéves így összegezte kudarcát: „Hülyét kapok tőlük!” Az idős tanító néni birtokában van egy semmivel nem pótolható kincsnek: szereti a gyerekeket. Mégpedig törődő, segítő, féltő, felelős szeretettel. Még az étkezésükre is odafigyel, mert tudja, a fejlődő testnek és szellemnek tápanyagok kellenek. A többi között ezért sem engedte, hogy félrelökjék a levest, ami kivételesen kívánatos, jó ízű, tartalmas volt. „Aki a levest nem fogyasztja el, az nem kap a második fogásból!” — hangzott a határozott közlés, aminek a gyerekek nem örültek, még kevésbé a konyhás nénik, mert ők a moslékban érdekeltek. „Egész jó volt!” — tette közzé elégedetten a legpicinyebb elsős, aztán nekiláttak a mákos tésztának. Hárman villa nélkül, kézzel kezdték belapátolni a metéltet, de a tanító néni szelíden villát adott a kezükbe, miközben türelemmel, meleg hangon beszélt az emberhez méltó étke-, zés módjáról, értelméről. A nebulók összenéztek, mit sem értettek az egészből. Miért lett most egyszerre fontos, hogy ők hogyan esznek?! Az egyik meg is kérdezte: „Erre miért tanít bennünket a tanító néni?” Valóban, miért törődik ennyi mindennel: udvariassággal, köszönéssel, az étkezés kultúrájával? Hiszen a fizetése nem emelkedik, a hangszála viszont biztosan betegebb? Sajnos egyre több helyen azzal is beérik, ha a napköziben az írásra, az olvasásra, a számolásra van gondja a pedagógusnak, a nevelés maholnap luxusnak számít. Az én miértemre szemrehányással, sértődöttséggel vegyült választ kaptam: „Pedagógus vagyok, tanító néni! S nemcsak az, anya és nagymama is.” Z. E. A népszerű csatár meséli baráti körben : — Fiúk, tegnap este a mozi után hazakísértem Évát. Miközben a kapuban búcsúzkodtunk, hirtelen ötlettel megkértem a kezét.... Az epés megjegyzéseiről ismert söp- rögető itt közbeszólt: — Látjátok, most sem tagadta meg magát — majd így folytatta: vízszintes 20., függőleges 14. VÍZSZINTES: 1. Amely személy. 4. Csak a maga érdekeit tekintő. 7. Becézett női név. 13. Szeszélyes, rigolyás ember. 15. Sportember — lóval. 16. Rangjelző szócska. 17. Zug ikerszava. 18. Európai nép. 19. A kimonót összefogó hosszú és széles selyemöv. 20. A söprögető megjegyzésének elsÖfele. 22. Feltéve. 23. Egy olasz városból való. 24. A tallium és a foszfor vegyjele. 25. Vénecske. -27. Gyermekünk. 29. Pálmafajta, melynek keményítőben gazdag bélszövetéből lisztet készítenek a trópusokon. 30. Azonos magánhangzók. 31. Csúcsa fővárosunk legmagasabb pontja. 33. Holland légiforgalmi társaság. 35. Vezetőhangos hangsor. 36. Külföldi rockegyüttes. 38. Négysoros Petőfi-vers címe. 39. Atlanti-óceáni kis francia sziget. 40. Ritka női név. 41. Álmából kel. 43. Elképzelés. 44. Szovjet motorkerékpár-márka. 46. Szigetsor Alaszka és Kamcsatka között. 47.. A tallium vegyjele. 49. A Halotti beszéd sokat idézett szava. 51. Ha megtette kötelességét, veheti a névelőjét és mehet. 52. A magyar ezüst rövid elnevezése. 53. Latin kötőszó. 55. A hűbéri társadalom erkölcsi eszményének megfelelő férfiak. 57. Megcsömörlött személy. 59. Punta ... (chilei város). 60. Angol nyomornegyed. 61. Ezen a helyen. FÜGGŐLEGES: 1. Durva erdélyi posztó. 2. Trópusi gyümölcs. 3. Igazgató, röviden. 4. Szeniorok. 5. Nagymama az unokák nyelvén. 6. Kettős betű. 7. Túlsodrott durva fonal és a belőle készült kelme. 8. Árvita. 9. Állóviz. 10., Védelmező. 11. A Déli-Bakony része. 12. Olasz város a Vicenzai-Alpok alatt. 14. A megjegyzés második fele. 15. A hatalom gyakorlása. 18. Rövidítés az aktákon. 21. Páváskodó. 23. Nem azonosított repülő tárgyak. 26. Ilyen gumi a gyerekek kedvence. 28. Voksoló honpolgárok. 29. Angol személynévmás. 32. A Nílus német neve. 33. Derült, tiszta németül (Klar). 34. Legfőbb tudományos szervünk. 37. A „Három a kislány” egyike. 38. Menü. 39. Elijeszt. 40. Isten ostora volt. 41. Ennivaló. 42. Kiélt ember, francia szóval. 44. Erőtől duzzadó. 45. Alacsonyabb rangú főnemesek címe Angliában. 46. Település, névelővel. 48. Legendás hősökről szóló skandináv prózai elbeszélés. 50. Római üdvözlőszó. 54. Egyforma betűk. 56. Lant belseje. 57. ,Szilárd test vékony széle. 58. Ugyanis röviden. Valló Emil Beküldendő: vízszintes 20., és a függőleges 14. A március 18-án megjelent rejtvény helyes megfejtése: vízszintes 1.14e politizálj !, függőleges 24. Láss hozzá azonnal a munkához! Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény megfejtői közül könyvutalványt nyertek: Százdi József, Lakitelek; Béré tka István, Gara; Molnár Ferencné, Kecel; Buda Lászlóné, Felsőlajos; Antal József né, Dunavecse; Horváth Pál, Nemesnádudvar; Tompái János, Apostag; özv. Mohácsi,Antalné, Dömsöd; Pécsi Józsefné, Kelebia; Kerényi Béláné, Bácsalmás. Kinőtte? . . . Majd átalakítjuk! A gyermekholmik magas árai miatt jól meggondolja minden anyuka, hogy akárcsak elajándékozza is, nemhogy kidobja gyermekének kinőtt holmiját. Ott, ahol kisebb testvér van a családban, a megoldás kézenfekvő: majd elhordja az öcsi vagy a hugi. Ahol pedig egy gyerek van, ott jól jön néhány ötlet a további hasznosításhoz, például egy kinőtt nadrág átalakításához. 1. Alul a nadrágszár szegélyét — belülről rágépelt —.keskeny gumiszalag fogja össze. Télen hó-, tavasszal, ősszel pedig esőcsizmához különösen praktikus így a nadrág. 2. A nadrághoz hasonló színű vagy vele harmonizáló fonalból megfelelő hosszúságú (gondolva a további növekedésre, akár felhajtható) passzérészt kötünk 1 sima, 1 forditott mintával. 3. A nadrág színéhez illő óriási szív, elöl és hátul egyformán be- toldva meghosszabítja a nadrágot, és fedi a térdnél is az esetleges kopásokat. Szív helyett más (alma, körte stb.) formát is szabhatunk 4. Gyorsan elkészül a térd alatt levágott bermudanadrág. Szegecsekkel kiverve különféle ábrákkal díszíthető. 5. Sortnak rövidítve viszont egész nyáron jó szolgálatot tesz. Színes hímzéssel, rátétes díszítéssel még szívesebben viseli tulajdonosa. Alul akár fel se szegjük, elég a vízszintes szálakat kihúzkodni, ki- rojtozni. 6. Kislánynak a rajzon.láthatóan lehet a nadrágból szoknyát alakítani. A nadrágszár belső varrását fölfejtjük, megfelelő hosszúságúra levágjuk, és középre alul éket (cviklit) állítunk be.' toldásnak. B. K. A torok bűnei Tudnak-e főzni az angyalok? Nos, ha eddig kételyeink lettek volna, itt a bizonyíték. Az olasz családoknak ajánlott szakácskönyvek között bárki megvásárolhatja Ger- mana nővér gasztronómiai tanulmányát, melyet ezzel a címmel dobtak piacra: Amikor az angyalok főznek. Germana nővér ugyanis arra vállalkozott, hogy a pápák és más egyházi méltóságok asztalához kalauzolja a nyájas olvasót. Elvezet például a Santa Maria Maggiore Bazilika refektóriumába, ahol 1870-ig minden karácsonyi mise után kap- panhúst evett Krisztus földi helytartója. Még a receptet is megadja: „Végy két, hét hónapos korában kiherélt kappant, vágd le, tisztítsad meg, és főzzed lassú tűzön, miközben zellert, sárgarépát és más zöldséget teszel hozzá. Fontos ez a jó húsleves miatt. Kiváltképpen ügyelj arra, hogy amikor a húst sütöd, folyamatosan locsold jóféle Frascati borral.” XI. Ince pápától megtudhatjuk, hogy: „Nem vétek az, ha kedvedre eszel, iszol.” Szent Gergely és Aqui- nói Szent Tamás azonban óva int bennünket a torok általi vétkezés fertelmétől. Germana nővér ugyanis leírja, hogy ezen a téren ötféle veszélyre figyelmeztettek az egyházatyák. Bűnös dolog: mindig enni, folyton az ínyencségeket keresni, illetlen módon falni, hévvel vetni magadat ételre-italra és módfelett sokat foglalkozni az ételreceptekkel. Ha mindebből nem tűnne ki, hogy kiknek fpztek az angyalok, egy további jó tanács eligazít: Kevés bort adjatok a szellem emberének!
