Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
4. • PETŐFI NÉPE • 1989. március 25. VESZTESÉGES ÉV UTÁN CSÁVOLYON Dolgoznak és reménykednek A megye mezőgazdasági szövetkezetei közül a Csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezet „produkálta” tavaly a legnagyobb veszteséget. Ez a gazdaság az elmúlt évtizedben háromszor is megkapta a kiváló címet. Az abban az időszakban elért nyereség számszerűen több volt, mint a mostani veszteség. A községben meghatározó a szövetkezet, hiKülön-külön nyereséges, együtt nem A tsz elmúlt évi munkájának számszerűsített adatait boncolgatva, kiderül, hogy az összes árbevétel meghaladta a 182 millió forintot. A mezőgazdasági alaptevékenység ebből csupán 81,2 milliót hozott, így ennek ágazati nyereség- rátája 3,3 százalékot tesz ki. A jórészt bérmunkával foglalkozó melléktevékenység ágazati nyereségrátája 11,5 százalék. A gazdaság egészére számított veszteségráta viszont 9,4 százalék. Az igazsághoz tartozik: ha nagyon akarták volna, ebben a gazdaságban is sokkal kisebb veszteséget mutatnak ki különböző pénzügyi manipulációval. Csakhogy akkor voltaképpen a halódásuk ideje hosszabbodik meg. Hogy lehet az, hogy az alap- és a melléktevékenység egyaránt nyereséget produkált tavaly, a gazdaság egésze mégis csúcsveszteséget hozott? C A csávóit i Bútor Kft.-ncl... A szövetkezet gazdasági általános költsége igen magas, harminc- millió is megvan. Az anyagjellegű költségek itt is az előzetes számitá- sokat meghaladó mértékben növekedtek, a bruttósítás is jócskán elvitt, a banki kamatokról nem is beszélve. így azután ez a gazdaság is rákényszerült arra, hogy az egyik pénzügyi hiányosságát, másikkal próbálja lefedni. A belföldi szállítóknak éppen 29 millió forinttal tartoznak. De miután szükségük van villanyra, vízre, üzemanyagra, jókora büntetőkamat is a nyakukba szakadt. Mindezeken túl a természet sem tartotta édesgyerekének a múlt évben ezt a területet, a tsz 9,3 milliós aszálykárt szenvedett el, mármint az utolsó három aszályos évhez viszonyítva. A fenyércirok elleni védekezés sem a kis többletköltségek közé tartozott. Mindent összeszámítva a Csávolyi Egyesülés Tsz 1988-ban 16 milfió forint veszteséggel zárt. A szanálóbizottság most végzi munkáját. . így készülnek a kárpitgarnitürák. Külföldi partnerrel Az élet persze nem áll meg, termelni kell. Ehhez rendeli a tsz a vállalkozói formákat, az üzemen belül külön egységek kialakítását. A növénytermelésre több terv készült, a belső vállalkozói szerződéseket, is aláírták. A szarvasmarha pozícióját igyekeznek megtartani, de a sertéstartásban már előre látható, hogy ez nem sikerülhet. Hacsak ... Egyrészt számítanak arra, hogy a háztáji sertésállomány csökken — tehát kereslet lesz hízóból — másrészt megváltoztatják a legnagyobb költséghordozót, a takarmányozást. Teljes mértékben melléktermékre alapozzák. Az ez irányú, eddigi kísérletek biztatóak. A sertéstartás igen jó naturális mutatói ellenére, azonban várhatóan ez a tevékenység még mindig nem hozhat jelentékeny eredményt. Az összes alaptevékenységben a tervek szerint viszont már ágazati eredményként milliós nagyságrenddel lehet számolni. A szövő-előkészítőben megállás nélkül peregnek a fonalorsók. A kárpitosrészleg már osztrák— magyar kft.-ként működik, exportra, belföldre bármunkában gyárt kárpitgamitúrákat. A szövőelőkészítővel a győri Richards- gyár láthatóan meg van elégedve, hiszen tavaly itt építkezett, viszonylag korszerű gépeket állított be. Sok még a „ha” A nagyágyú ebben a gazdaságban is a melléktevékenység. Szerkezetét nem nagyon tudjuk alakítani — állítja Ternai Tibor műszaki vezető — a mai profil lehetőségeit igyekszünk jobban kiaknázni. A gazdaság építőipari tevékenységet folytató részlegének helyzete viszont enyhén szólva furcsa, kiemelkedő eredményt ért el. tavaly, csakhogy a megrendelők fizetés- képtelenek. Az idén? Mindenesetre munkájuk bőségesen van. Az átlagosnál nagyobb a2 izgalom egy újonnan indításra váró tevékenység körül. A környékbeli gazdaságok összefogásra készülődnek egy zöldség-, és gyümölcsfeldolgozó üzem létrehozására. A konkrétumok még csak körvonalazódnak, a mai tárgyalások eredménye remélhetően 1990 elején már működőképes egységgé válik. Az elgondolások megvalósulásához azonban kevés csak az akarat a csávolyi tsz esetében is. Elmondták, hogy úgy érzik, 1989-ben képes közösségük elérni 1,5 millió forint nyereséget. Ha a közgazda- sági viszónyok nem romlanak lényegesen ... Ha a működésükhöz szükséges minimális pénzt, hitelt megkapják... Ha a szanálóbizottság kedvezően dönt... Ha az időjárás nem ítéli kudarcra a növény- termelést ... Sok, túl sok a ha ... Ok dolgoznak és reménykednek. Mi mást tehetnének? Gál Eszter MINŐSÉG, FEJLESZTÉS, HOZZÁÉRTŐ EMBEREK szenlpegy kisipari szövetkezeten, a kereskedelmen és a vendéglátáson kívül — itt találnak munkahelyet a helybeli lakosok. Lényeges tehát a gazdaság a település népességmegtartásában, és szociálpolitikai szempontból is pozitív előjelű. „Ha egy embertől megválunk, az a faluban legalább féltucatot közvetlenül érint” véli egyik beszélgetőtársam, Juhász János főmezőgazdász. A Kiskőrösi Állami Gazdaság zm. vállalati tanácsa idei első ülésén fontos döntéseket hozott. A vt-tagok elfogadták a tavalyi eredményről szóló beszámolót, az idei tervet, azzal a módosítással, hogy a központi szabályozás kiszámíthatatlansága miatt tekintsék pusztán kerettervnek. Döntöttek arról, hogy a vállalat részt vegyen egy újonnan alakuló kft-ben, amely a budapesti Régi Posta utcában borozót nyit. Megszavazták a világEredmények, tervek XT" • * 1 £1 •• •• Kiskoroson banki kölcsönre vonatkozó pályázatfenntartását. A hitel meglehetős terheket ró majd 1990 és 1993között a gazdaságra, eredményeképpen viszont korszerű palackozósorral válthatják fel a régi gépeket. A nem egészen három órán át tartó ülés résztvevői a legkevésbé sem „úsztak örömmámorban”, holott a szőlő-, bortermeléssel és állattenyésztéssel foglalkozó gazdaság 30 millió forinttal növelte tavalyi nyereségét, a múlt évi borfelvásárlási bonyodalmak közben és után sem veszítette el kistermelő-partnerei bizalmát, és a számos magyar vállalatot fenyegető fízetésképtelenség csapdáját is mindvégig sikeresen elkerülte. Az eredmények sorolgatása helyett azonban a vt-tagok inkább a jövő, illetve az idei év gondjaival foglalkoztak. Az ülés után a gazdaság és a vállalati tanács működéséről beszélgettünk Domokos Márta vt-elnökkel (aki ezen az ülésen leköszönt posztjáról) és Janik József igazgatóval. — Hogyan foglalnák össze, elsősorban minek kö* szönheti a Kiskőrösi Állami Gazdaság tavalyi eredményeit? — J. J.: Négy alapvető tényezőt emelhetek ki. Az egyik, hogy a vállalat tíz évvel ezelőtt kialakította hosszú távú stratégiáját, beleértve a vetésszerkezettől a kistermelői integrációig mindent. A másik: igyekszünk minél többféle, jövedelmező tevékenységgel foglalkozni. A harmadik nagyon fontos tényező a szellemi beruházás, sok képzett, magasan kvalifikált szakembert alkalmazunk. Végül a negyedik: a lehetőségeken belül,, megfelelő anyagi érdekeltségi rendszert alakítottunk ki. D. M.: Az utóbbihoz hadd tegyem hozzá: ha nálunk valaki sokat és nagyon becsületesen dolgozik, azt tisztességesen meg is fizetjük. Ez nagyon kemény ösztönző erő. — Feltűnt, hogy az írásos beszámolóban hatékonyság szerint kategorizálták az ágazatokat egytől négyig, s a szőlő- és bortermelés az egyes, vagyis a legjobb kategóriába került. Ez a tevékenység nem tartozik a legeredményesebbek közé az állami gazdaságok többségében. Kiskőrös kivétel? J. J.: Az ágazat országosan a padlón van, ha szabad ezt a kifejezést használnom. Ez nálunk is igaz. De az is igaz, hogy a Kiskőrösi Állami Gazdaságban a szőlészet-borászat javuló pozíciójú ágazat, aminek az okai a következők. Először is; a kormány által a szőlő-*, bortermelésre 1988-ban meghirdetett szerkezetátalakítást mi gyakorlatilag már 1985-ben megkezdtük,' amikor a minőséget tettük az első helyre és ennek megfelelően átalakítottuk a szőlőtermesztést. Másodszor: a borászati üzem műszaki fejlesztése és az előbb említett, képzett szakembergárda segítségével a boraink minőségét is javítani tudtuk. Harmadszor: mi nem egyetlen piacra álltunk rá, bár a szocialista országokba is szállítottunk. Évente 15-20 ezer hektoliter bort viszünk az igényes svájci piacra és azon kevés szőlőbortermelő gazdaság közé tartozunk, amelyik több bort tudott eladni belföldön 1988-ban, mint az előző évben. — Hogy nem akarnak lemondani a szőlőről és a borról, az a világbanki kölcsön megpályázásából is kitűnik. Ugyancsak a beszámolóban szerepel, hogy nehezen, de végül is utolsó fázisába érkezett a tárgyalás. Világbanki hitelhez általában nem könnyű hozzájutni, a borászat fejlesztésére pedig, ha jól tudom, még nem is kapott ilyen kölcsönt magyar vállalat. J. J.: Információim szerint, mi vagyunk az elsők. Pályázatunkat elfogadták a magyar hatóságok és előzetesen elfogadták a Világbank szakemberei is. Ez elég lassú folyamat (1986-ban kezdtük), hiszen a Világbanknak igen szigorúak a feltételei. A legutolsó tájékoztatás szerint, megfelelőnek találtattunk, rövid időn belül aláírhatjuk a szerződést. Van már egy érvényes szerződésünk velük a takarmánykeverő üzem rekonstrukciójára, ennek az átfutása alig volt egy év. A Világbank szakemberei valószínűleg a hústermelést és annak takarmánykészítési hátterét jobb pozíciójúnak látják, mint a szőlő-borágazatét. Amennyiben az elvonások, illetve a pénzügyi restrikciós politika nem lesz kegyetlenebb, reális kilátásunk van, hogy a tőkés borexport segítségével vissza tudjuk fizetni a hitelt. — A 61 millió forintos nyereség nagyon szép összegnek tűnik, de tulajdonképpen mire elég? J. J.: Döntően arra, hogy egy körülbelül ezer főt foglalkoztató, egymilliárd forint termelési értéket előállító vállalat a következő nehéz éveket át tudja vészelni. Dolgozóinknak tisztes, keresetet adhatunk és módunk van kis lépésekben fejleszteni. De látványos, generális megújulásra ez sajnos, nem elég. Ahhoz nekünk legalább 100 millió forint eredmény kellene. Ami tulajdonképpen meg is van, mert a 61 millió forint nyereség mellett 40 millió körüli bankkamatot fizetünk. — A vállalati tanács mindig ilyen egyöntetűen szavazza meg a javaslatokat és hoz döntéseket, mint ezen az ülésen? D. M.: Többnyire. Véleményem szerint azért, mert a javaslatokat, döntéseket gondosan előkészítjük, és a gazdaságban nagyon erős csapatmunka folyik a vt-n kívül is. Ahhoz, hogy bizonyos döntéseket meghozzunk, a tanács csak az utolsó állomás, és tagjai soha nem ismeretlen témával találkoznak az üléseken. — Mostanában igen rossz vélemények hangzanak el a vállalati tanácsokról. Van, aki kifejezetten károsnak tartja, mások szerint csupán illúzió. Itt bevált a vt, vagy csak van? Ha osztályozni lehetne, hová sorolnák be: segítség, akadály vagy hatása közömbös? J. J.: A vt-k megalakulásakor is az volt a véleményem, hogy az égvilágon semmit nem oldanak meg. Attól, hogy valaki vt-tag lett, nem bújik ki a saját bőréből, ugyanúgy végzi a munkáját, ugyanolyan érdeké fűződik a vállalathoz, mint eddig. Jobb-e, hogy vt. yian?f Mint .igazgató, kicsit nyugodtabb vagyok, hogy egy-egy nagyobb horderejű döntésnél magam mögött tudhatom a vállalati tanácsot. Korábban és részben most is, egyszemélyi döntés érvényesült sok területen, de ezt megelőzi egy alapos megbeszélés, megelőzi értelmes, hozzáértő emberek számolása, mérése, kalkulációja és így könnyebb dönteni. De valós érdekeltsége a vt-nek akkor lenne, ha tagjai jelentős pénzeszközökkel tulajdonosok lehetnének a vállalatban. D. M.: A kérdés tulajdonképpen az, hogy a termelésben milyen szintig és mennyi létjogosultsága van a demokráciának. A döntésig nyilván van. Ha így nézem, a vt. nem gátolja, de lényegében nem is segíti a gazdasági munkát. Nálunk ez az irányítási forma nem akadályozta és nem is vitte előbbre a gazdaságot. Nékem magamnak is az a véleményem, hogy a termelésben általában nem kell bevezetni az „én mit szólok, te mit szólsz?”-rendszert. A szakembernek, egy tanácsadói réteg segítségével tudnia kell dönteni^ és vállalva a felelősséget, a döntést végrehajtani. — Az utolsó kérdésben hadd térjek vissza a gazdálkodásra. Vállalatuk milyen gazdasági környezetben állna biztosabb talajon? Milyen központi, kormányzati segítséget várnának ahhoz, hogy ne kelljen Uyen „foggal-körömmel” — ahogy az igazgató a vt-ülésen mondta: ennyire magukra hagyatv^— harcolni a sikerért? J. J.: Nagyon röviden fel tudom sorolni. Az ipari termékek árai ne önköltség-típusú, hanem értékarányos árak legyenek, és csak akkor emelkedjenek, ha ennek van realitása. A mezőgazdaság jövedelmezőségi szintje ne legyen jelentősen kisebb, mint az iparé. Végül a gazdasági szabályozók legyenek stabilak és kiszámíthatók. A sokat emlegetett új agrárpolitikától elsősorban azt reméljük, hogy végre szabaddá válik a föld- és eszközforgalom. Magyar Ágnes SZÁZMILLIÓ DOLLÁR A KUTATÁSOKRA — TEENDŐK MAGYARORSZÁGON Ózonnal drágább Drágán megfizet az emberiség, ha nem sikerül megszüntetni az ózonromboló vegyi anyagok gyártását és használatát —I de nem ígérkezik olcsónak helyettesítésük sem. A nagy vegyigyárak már körülbelül tudják, hogy mi mindennel lehetne pótolni a klorofluor- karbon (CFC) vegyületeket, amelyeket ma hűtőfolyadékokban, hajtógázokban és tisztítóanyagokban alkalmaznak, de úgy vélik, hogy ezek az anyagok drágábbak lesznek a CFC-vegyületeknél, és kevésbé hatékonyak. Egyelőre nincs olyan anyag, amelyet ugyanolyan sokoldalúan lehetne" hasz/ nálni, mint az ózonfalókat. Köztudott, hogy a műanyaghabok buborékaiból, hibás hűtőszekrényekből és légkondicionáló rendszerekből, dezodoráló flakonokból és aszámítógépek áramköreinek tisztítására használatos folyadékokból kiszabaduló gázok a felső légkörben összegyűlnek és a napsugárzás hatására lebomlanak. Az így keletkező származékok pusztítják a Földet övező ózonréteget, a három oxigénatomból álló molekulák rétegét, amely a Nap ártalmas ibolyántúli sugárzásától védi fz élővilágot. A réteg elvéko- nyodása, illetve felszakadása — amit a sarkok környékén évek óta megfigyelnek — növeli a bőrrák veszélyét. Az amerikai vegyigyárak összesítése szerint körülbelül 135 milliárd dollár az értéke hazájukban azoknak a berendezéseknek, amelyekben a betiltandó vegyületeket használják. Ezeket a berendezéseket nagyrészt ki kell cseréim. A Du Pont cégnél, amely a' világon évente gyártott, körülbelül 1 millió tonnányi CFC-vegyület egynegyedét állítja elő, már tavaly márciusban közölték, hogy fokozatosan megszüntetik a gyártást, ám jelezték: minél gyorsabb lesz ez a folyamat, annál nagyobbak a költségek. Ed* dijg 100 millió dollárt költöttek helyettesítő anyagok kutatására. Jelenleg 600 féle vegyületet vizsgálnak, s a használhatósággal és a biztonsággal kapcsolatos kísérletek még jóidéig eltartanak. Igaz, hogy elég „türelmes” a január 1-jén életbe lépett montreali ózonegyezmény (más — freon és halonszármazékok — is hatáskörébe tartoznak): csak azt írja elő, hogy 1998. júliusig— 1986-hoz képest — 50 százalékkal csökkentsék az ózonfaló anyagok mennyiségét az aláíró országok. Mi a teendője Magyarországnak, amely nemrég ugyancsak csatlakozott az ózonegyezményhez? Magyarországon nem gyártanak ózonfaló vegyületeket, de évente 5600—6200 tonnát importálnak belőlük, főként Nagy- Britanniából, a Szovjetunióból és az NSZK-ból. Nyilván a helyettesítő anyagokat is meg kell majd vásárolni valahonnan. A pótlást szolgáló hazai kísérletek viszonylag egyszerűek: hogyan lehetne például szélesebb körben elterjeszteni az évtizedek, talán évszázadok óta ismeretes légsűrítős, pumpás módszereket a flakonok tartalmának kicsalogatására. A komolyabb próbálkozások során azt vizsgálják, miként lehetne például bazaltgyapotot használni szigetelő- anyagként poliuretánhab helyett, amelynek a gyártásához ózon- pusztító vegyi anyagokra van szükség. m. Gy.
