Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
1989. március 25. • PETŐFI NEPE • 3. A vadászrepülők köszönik, jól vannak A vizsgálat majd mindent kiderít Ki ne hallott volria a'lezuhant vadászrepülőkről hazánkban? Alig akad olyan sajtóorgánum, amely ne foglalkozott volna az esettel. Az alkalmat — mert hogy a kecskeméti honvédkórházban kezelik a két pilótát — mi sem mulaszthattuk el. Barátságosan fogadnak bennünket, de kicsit unottan is, hiszen az elmúlt napokban egymásnak adták a kilincset szobájukban az újságírók. — Már elegük lehet a kcrdczgetésck- ből, s a történet folytonos ismétléséből ... — Nem erről van szó. Szívesen válaszolunk minden kérdésre -n kezdi Sípos Kálmán alezredes, aki eddig 3100 órát repült, és első osztályú aranykoszorús pilóta. — De az a sok butaság, amit néhány újságíró összehordott! Hogy lőttünk volna egymásra, meg szökési kísérlet ! El tud maga képzelni olyan gyakorlatot, ahol éleslövészet van? | — Akkor pontosan mi történt? — Géppár-feladatot hajtottunk végre — meséli Gőgös Ottó ezredes, aki szintén első osztályú aranykoszorús pilóta és 3200 órányi repülés van a háta mögött. — Ezt úgy kell elképzelni, hogy a gépek 4-5 kilométer távolságra, követik egymást. Az első vadászrepülő, amikor a célra repül és végrehajtja a támadást, leválik a sorról és a mögötte levő következik. Én elvégeztem a feladatot, leváltam és Kálmán is erre készült, amikor belém ütközött. — Látta a közeledő repülőt? — Nem, ezt csak feltételezem, mert ugyebár akkor nem feküdnénk' itt, ha esetleg frontálisan ütközünk. így oldalról azonban nem láthattuk egymást. — Mégis, mit érzett? — Nekem szétment mindenem. Képzelheti, az én sebességem az ütközés pillanatában 850 kilométer volt óránként. A rádióm tönkrement, a kabin teljes sötétségbe borult. Még nem “mondtuk, hogy felhőben és késő éjszaka ütköztünk. — Aztán? — A gépem saját tengelye körül forgott. Tudtam, itt más lehetőségem nincs az életben maradáshoz, csak a katapultálás. Azt még megvártam, míg a felhő alá ért a gép, mert biztos akartam lenni benne, hogy nem esik lakott területre. A fényekből kivettem, hogy nincsenek alattam házak. Ezután katapultáltam.. — De hát a gép már a tengelye körül pörgött, a kabinja tönkrement. Mit tefára zuhantunk, vagy esetleg szőlőben értünk földet. Szántóföldet érezhettünk a talpunk alatt. — Gyorsan megtalálták önöket, vagy a saját lábukon tértek vissza a reptérre? — Is-is_— mosolyodik el Sipos Kálmán. — Én ugyanis tudtam, hogy közel vagyok a leszállópályához, igy aztán elindultam a fény felé, egy major irányába. Útközben találkoztam egy személygépkocsival, leintettem és megkértem a vezetőjét, hogy vigyen be. Ottót 3-4 perc múlva találta meg az egészségügyi helikopter. — Most hogy vannak? — Köszönjük, jól. Pénteken már elhagyhatjuk a kórházat, tehát amikor ez a cikk megjelenik, mi már otthon leszünk. Természetesen ellenőrző vizsgálatokra még vissza kell majd térnünk. — Biztosan sokat gondolkoztak azon, hogy mi okozhatta a balesetet. — Nézze, azt, hogy két repülő felhőben összeütközik, egy közúti balesethez hasonlíthatnám. A bizottság majd megállapítja, hogy hol és ki, vagy mi követett el hibát — mondja az ezredes. — Stock János altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium légvédelmi repülő-főcsoportfőnöke a Népszabadságnak adott interjújában kijelentette, hogy az ilyen hibák oka többségében szubjektív. Mi erről az önök véleménye? — Sok igazság van ebben, mert egyszemélyes a kabin, az ember tehát egyedül ül a gépen. Igen precíz munkára van szükség — hallom Sipos Kálmántól. —Egyébként ebbe a kőibe tartoznak azök'is, akik lokátoron'követnék " bennünket. Az irányítórendszernél ugyanis figyelik, hogy pontosan végrehajtottuk-e a feladatot. Ám fontos szerepet játszanak a gépek előkészítői is. Az objektiven ugyebár a technikát értjük. Magunk is úgy véljük, szinte elképzelhetetlen, hogy abban lett volna hiba. — Fontos, hogy itt vagyunk. A vizsgálat pedig majd mindent kiderít — fejezi be a beszélgetést Gőgös Ottó ezredes. Bencze Andrea Fotó: Walter Péter hetett volna, ha látja is, hogy egy falu van ön alatt? — A gép annyira még irányítható volt, hogy arrébb lehessen vinni. — Ön mit tapasztalt az ütközéskor és utána? — kérdezem Sipos alezredestől. — Az én gépem kevésbé sérült meg, mint a bajtársamé. Éreztem a csatta- nást, a repülő megrázkódott, s ment lefelé. Amikor kiért a felhőből, akkor tudtam valahogy betájolni magam a sötétben, hogy milyen helyzetben vagyok. Még visszarepültem a leszállópályához, de már képtelen voltam letenni a gépet. — Kálmánnak sokkal nehezebb volt a helyzete, mint az enyém, mert neki hideg fejjel kellett döntenie a katapultálás mellett —7 szúrja közbe az ezredes, aki egyébként a taszári repülőegység parancsnoka. .. — Miért? Ez nem olyan, mintha valaki ejtőernyővel ugrana? — Nem, dehogy — magyarázza Sipos Kálmán. — A pilóták általában nehezen hagyják el a gépüket. Ekkora értéket, technikát elveszni látni iszonyú érzés. — De nem csak erről van szó — fűzi hozzá Gőgös Ottó. =- Ne várja, fiogy pontról pontra elmondjuk; miként megy végbe a katapultálás. A kilökődés pillanatában ugyanis két-három másodpercre az ember elveszíti az eszméletét. Egyébként is ott már minden a technika dolga. Sokkal gyorsabban süllyed, ezért nehezebb és veszélyesebb vele a földet érés. Ez nem hasonlítható össze az ejtőernyőzéssel. Ráadásul a sötétben azt sem látjuk, hogy hová esünk. Mindkettőnknek igen nagy szerencsénk volt, hogy nem egy háztetőre, 0 Sipos Kálmán alezredes leszállói már nem tudott. A MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN Mit tud ma egy modern táncszínház ? Az idei Budapesti Tavaszi Fesztiválon ismét több világhi- rű táncegyüttest köszönthettek a nézők: az Interbalett programsorozatának keretében érkező társulatok közül kiemelt érdeklődés fogadta az Állami Sztanyiszlavszkij Színház balettegyüttesét, mely kisebb létszámmal s más programmal, de egyértelműen nagy sikerrel lépett fel kedden este Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ színháztermében is. Az est első részében úgyszólván a műfaj slágerdarabjai követték egymást. Az Operaház balettegyüttese szólistáinak előadásában a balettirodalom legnépszerűbb zeneszerzőinek legnépszerűbb darabjaiból összeállított válogatásban elsőként Drigo Kalózát táncolta Wolf Katalin és Tengler Tamás. A svájci Carl Orff Carmina Buranája születése óta semmit nem vesztett népszerűségéből: előadási darabként, balettátiratként (ezúttal Fodor Antal koreográfiájával) napjaink egyik legtöbbet idézett műve. Rujsz Editnek és Eicher Tibornak előadásában sikerült megragadnia a részlet szélsőséges hangulati elemeit: a visszafogottságot és a dinamizmust. A két következő mű, Delibes .Coppeliája és Hacsaturján Spartacusa népszerűségében akár versenghetett is vqlna. Ez utóbbi minden bizonnyal emlékezetes marad a kecskeméti közönség számára Seregi László koreográfiájával, Szakály György és Metzger Márta Liszt-díjas érdemes művészek előhdásában. A program második felében fellépett Sztanyiszlavszkij Színház balettegyütteséről már a mostani fellépést megelőzően is köztudomású volt, hogy nagyszerű táncosokból és szólistákból áll. Bemutatkozásuk csak megerősítette ezt. Már az első darab, Csajkovszkij Pétervári hajnala — Elena Tsoy és Victor Trofimov szólójával — fantasztikusan expresszív, Kaszatkina és Vasziljev által komponált koreográfiájával égy egészen más természetű, a klasszikus avantgárd táncművészetéből invenciózusan merítő táncszínházról beszélt, A már említett két művészt az est további részében is viszontláthattuk: felejthetetlen pillanatokat szereztek közönségüknek Gustav Mahler Innamorated-jének előadásával, Maurice Béjart koreográfiájára. Mindkét táncmfi közvetítendő élményanyaga nagyjából azonos, főszereplőjük az egymásrautaltság, a fájdalmas búcsúk, a romantikus nyug- hatatlanság és valamiféle misztikus megváltás utáni vágyakozás, melyet olykor — szinte egyidejűleg — némi távolság- tartó irónia színez. A Sztanyiszlavszkij Színház balettegyüttesének kiemelkedő tehetségű képviselői élményszerű adalékokkal szolgáltak áltól, milyen lehetőségekkel rendelkezik, mit tud a nemzeti és a klasszikus nemzetközi hagyományokat anyanyelvi szinten beszélő modem táncszínház. K. J. íjj PARLAMENTBEN KÉRDEZTÜK MEG ' 'rr' ^ . Ősszel indul, a Magyar Gazda Nemrég a Petőfi Népe is megírta: a Politikai Bizottság fölmentette tisztségéből dr. Sztrapák Ferencet, a Népszabadság főszerkesztő-helyettesét, aki egy új lap főszerkesztője lesz. Mi a parlamenti ülés szünetében arról kérdeztük az izsáki képviselőt: müyen újságot fog szerkesztem? A szakmában már elterjedt egy hír: a Reform Rt. kiadásában Magyar Gazda című lap indul; s hogy dr. Sztrapák Ferenc ide pályázik. ’ — Pontosak az értesülések, valóban lesz Magyar Gazda, s tényleg én leszek a főszerkesztője. A Reformhoz hasonló hetilap lesz, ám míg a Reform főként a városi emberekhez szól, mi a vidékhez akarunk fordulni. A címbéli „gazda” ezt jelképezi, továbbá azt, hogy mi a magunk módján szeretnénk erősíteni a tulajdonosi szemléletet azokban, akikből ezt még nem sikerült kiölni; hogy állampolgár módra, gazda módra éljenek ebben az országban. — Mikor jelenik meg a Magyar Gazda első száma? — Várhatóan kora ősszel. — Mekkora példányszámban? — Százezerrel kellene indulni, hogy egyáltalán esélyünk legyen a megmaradásra. — Ez is huszonkilenc forintba kerül majd? — Az árat még nem tudjuk: közben jelentősen emelkedtek a papírárak, a nyomdák is többet kémek, mint akár negyedéve is. Mindenesetre el kell tartanunk magunkat, mert ez egy önfenntartó független lap lesz, várhatóan az első koalíciós szerkesztőbizottsággal: néhány újraalakult párt ugyanis már jelezte érdeklődését. — Ha a „gazda” fontos a lap címében, akkor nyilván az a „magyar” is, nem? — El akarunk jutni a külföldön élő elszármazott magyarokhoz, s bár mi szerettünk volna az elsők lenni, a Reform megelőzött bennünket: háropezer példányban már elkel a határainkon túl. Szeretnénk megcélozni azokat, akiknek — akár a tengeren túl — farmjuk van, motorizált, automatizált gazdaságuk. Az sem elképzelhetetlen, hogy komputerek által információs lánc kapcsolná őket össze az itthoni hiány- gazdasággal, magukkal a földdel dolgozó gazdákkal. Úgy gondolom, hogy a Magyar Gazdának is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a vidék szerepe fölértékelődjön. — Hol lesz a szerkesztősége ennek a vidéknek szóló lapnak? — A szerkesztőségnek Pesten kell működnie, máskülönben elzárnánk magunkat a legfontosabb információs’forrá- soktól — de munkatársaink, szerzőink a vidék mindén fontosabb pontján ott lesznek. Egyébként a régi gazdalapok éppen ugyanígy működtek. B. J. MÁRCIUS FÖLDET ÉS SZÍVET MELENGET Harkakötönyi emberek 1. Melegszik a föld. Már-már lekívánkozik rólunk a pulóver is, amikor Harkakötöny utcáit járjuk ezen a szép, napsütéses délelőttön. Fiatal házasokhoz készülünk bekopogni. Szilágyiné dr. Bőr csők Mária vb-titkár a Kötöny utcában mutatja: — Ez itt Baloghék háza. Odabent a fiatalasszonyt kedves elfoglaltsága közben találjuk. Négy hónapos gyermeke, Helga ebéd előtti ébredésére és tisztába tevésére lép a kiságyhoz. A másik testvér Violetta hároméves, a szomszédék udvarában játszik. Szeretnénk átcsalogatni, hogy testvérével ő is rajta legyen a képen, de hiába. Bújik a fényképezőgép elől: — Nem! A család a déli órákban egyébként sem lehetne együtt. A félj a termelőszövetkezetben tejszállító, s most dolgozik. Literenként 1 forintot kap. Kell a pénz, nagyon. Korábban a házra kerestek (a feleséget azelőtt a kiskunhalasi papíripari gyár foglalkoztatta), amely 1984-ig, apránként elkészült. S már itt vannak az újabb kiadások! Balogh Mihályné amiatt bánkódik: — Az ember megszédül a gyerekruhák árától. Olyan drágák. Amellett hitványak is. Ennek a rugdalódzónak — mutatja —az első használatkor tönkrement a cipzárja, pedig 300 forintot fizettem érte. A pelenkák is nagyon gyengék! Ha sok is a kiadásuk Ba- loghéknak és a Kötöny utca 13. háza lakóinak, mégiscsak itt az otthonuk. Nemcsak a szépen berendezett konyha és szobák, a házak elé ültetett meggyfák, s a takarosán fölgereblyézett utcai szegélykertek jelzik : az idevaló emberek jó gazdái településüknek. Szűkebb hazájukhoz sokféleképpen ragaszkodnak. b .. vjpi rjfc gr \ tf — A harkakötönyiek olyanok — mondja a vb-titkár —, hogy ha agyondolgozzák is magukat a paprika- és a paradicsomföldön, utána eljönnek társadalmi munkába. Nemrég még homokon jártak be az orvosi rendelőhöz. Mára járdát építettek oda. Rokolya László elhozta saját betonkeverő gépét. Ezt is számon tartjuk az elmúlt egy év 1,3 millió forint értékű társadalmi munkái között. Az óvodái honiokozó, akárcsak a rendőrlakás telefonvezetékének földbe fektetése, szintén a falubeliek összefogását dicséri. A lakosság 30 ezer forintjából,,s a Zöldfa, az Aranybárány és az Új Barázda termelőszövetkezeti szocialista brigádok majdnem 14 ezer forintos hozzájárulásából fogorvosi műszereket vettünk az új egészségház számára. Az idén így nálunk is megkezdődhetett heti két alkalommal — a fogászati kezelés. 3. Bár ilyen jó lenne a kereskedelem árukínálata is, mint az egészségügyi alapellátás! Kószó Zoltánná a Radnóti utca 13. szám alatt arról panaszkodik, hogy a boltban 9 órára elfogy a kis Alföldi kenyér, később már csak kétkilós kapható. Bébiételből csupán egyféle van. Nem sok — főképp, ha azt nézzük, hogy Kószóek árutermelő munkájával megkeresik a rávalót vásárlásaikhoz. Az asszony az egyik órában mos, tereget, a másikban ebédet főz, a harmadikban tüdőgyulladással fekvő fenét ápolja a kisgyermekeivel törődik, de várja őt a baromfiudvar meg a malacok is. Hatvan, jól tartott sertést hizlal, amelyeket majd szerződésre ad át: a fehér húsú fajtákat kilogrammonként 49,50-ért. Szülés előtt — mint Baloghné — ő is a kiskunhalasi papíripari gyárból —jött el gyedre, most féléves kislányát gondozni. Munka után — ünnepre készülve — édes a pihenés. Aki már megette a kenyere javát, egyedül él, s az egészsége is istápolásra szorul, napközben betér az idősek klubjába. Beszélgetnek, olvasgatnak — meg is ebédelnek —, s már az megnyugvás, hogy ha Rávai Sándorné klubvezető megméri a vérnyomásukat. A gyerek a családi élet öröme. Balogomé Helgával. • Rávai Sán- dorné (balról) Korom Sándorné vérnyomását méri. (Walter Péter fetvételeL) — Úgy összetartozunk, s ha nem vagyunk itt, úgy hiányzunk egymásnak! — jelzik együttlétük jóleső örömét, hogy itt társakra találhatnak. Társra talált két fiatal, Tarjányi József és Szamosfalvi Márta is a községben. Ők lesznek az első ifjú pár, akiket Barcsik Ferencné anyakönyvvezető holnap esket. A 18 éves menyasszony Kossuth utcai házában, látva a boldog készülődést a nagy napra, rögtön arra gondolunk: nem csak a fold melegszik a márciusi napsütéstől. A szivek is a szerelemtől! Kohl Antal t Gőgös Ottó ezredes gépe sérült meg jobban. • A megélhetés alapja a munka, Kó- szóék esetében: az árutermelés. • Lakodalom lesz a mi utcánkban! Készülődik a fiatal pár.
