Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-24 / 71. szám

BEFEJEZŐDÖTT A PARLAMENT MÁRCIUSI ÜLÉSSZAKA ■ (Folytatás az 1. oldalról.) folytatódik a mai pénzpolitika, akkor addig­ra az ország tűrőképessége mind anyagi, mind szellemi tekintetben elfogy. A képvise­lő szerint a bajok gyökere a megindított pén­zügyi reform megtorpanásában van: az Or­szággyűlés másfél évvel ezelőtt abban a re­ményben támogatta az adórendszert, hogy azt gyorsan követni fogja majd a piaci me­chanizmus többi lépése is. Ezzel szemben most az adórendszer csak öncélú idegrángást végez és nem tudja befolyásolni a termelést. Az állandó válságintézkedések nyomán vál­lalatok sora termel önmagának hasznot, az országnak veszteséget, s a kormány eközben önmaga állítja elő szinte tűrhetetlen nehézsé­geit. Előttünk folyik a lakosság öncélú gyöt- rése — mutatott rá Varga Imre. Kőkorszaki árucseréhez hasonlította a lassan sehogyan sem működő KGST-t, és ajánlotta, hogy vezessék be ebben a relációban is a föníciaiak találmányát, a pénzt. Dr. Bazsó György (Borsod-Abaúj-Zemp- lén m„ 17. vk), garadnai körzeti orvos el­mondotta: felhívta arra a ügyeimet, hogy az ország egyes térségei évtizedek óta többszö­rösen hátrányos helyzetben vannak. A meg­hirdetett településfejlesztési program anyagi források hiányában csak igen lassú ütemben valósul meg, s így a lemaradás tovább nő. Eközben pedig számos olyan beruházásba kezdett az ország, amelyek eredménye, gaz­daságossága bizonytalan. A képviseld ezek közé sorolta a nagymarosi vízerőmű építése mellett az eocén- és a liászprogramot, az uránipari együttműködést, a jamburgi és tengizi vállalkozásokat. Jamburg esetén pél­dául nem arról van szó, hogy nem kell az onnan származó energia. Ám a szerződés meglehetősen hátrányos Magyarország szá­mára — mondotta —, mert az ott megter­melt egy rubel a népgazdaságnak esetenként 100, 200 forintba is kerül, míg 1 dollárt 60 kopekért számolnak el. A másik fél mulasz­tásából, szerződésszegéseiből felmerülő többletköltségeket is figyelembe véve ez a beruházás, az onnan nyert energia kicsit drá­gának tűnik. Inkább az energiaigényes ipar­szerkezetet kellene átalakítani — javasolta. A képviselő szerint jelentősebb befektetés nélkül is elő lehetne segíteni a keleti ország­rész gyorsabb felzárkózását, például úgy, hogy Borsod és Szabolcs megyét vámszabad- területté nyilvánitanák. Amennyiben sike­rülne kedvezményeket is biztosítani az itt beruházni szándékozóknak, lényegesen ja­vulhatna a helyzet. Kovács János (Szabolcs-Szatmár m., 20. vk.), a MÁV záhonyi vontatási főnökségé­nek művezetője elsősorban aggályainak adott hangot, és részletesen kitért a keleti országrész elmaradottságának, súlyos hely­zetének ismertetésére is. Szerinte valósággal sokkolta a megyében élőket a főleg Buda­pestre és a Dunántúlra koncentrálódó világ­kiállítás gondolata. A képviselő úgy foglalt állást, hogy mai, igencsak hiányos ismeretei miatt a szerinte illúziónak tűnő vállalkozást most nem támogatja. Hajós Ferenc (Szolnok m., 8. vk.), a Tö­rökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója szerint az állampolgároknak ga­ranciát kell kapniuk a kormánytól arra, hogy az életszínvonal a világkiállítás miatt nem romlik, továbbá arra, hogy a még hiányzó forrás fedezésére nem vezetnek be újabb adókat. Pálfi Dénes, (Zala m., 3. vk.), a Növény­termesztési és Minősítő Intézet pölöskei faj­takísérleti állomásának vezetője leszögezte: az eddig rendelkezésre álló információk alapján egyelőre nem tehet javaslatot a kor­mánynak a világkiállítás megrendezésére. Lasztity Radomir, (jíudapest, 31. vk.), a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára felszólalásában előrebocsá­totta, hogy támogatja a világkiállítás meg­rendezésének ügyét, ugyanakkor aggályai­nak is hangot adott. Kifejtette: kívánatos, hogy a kiadások fedezése érdekében a külföl­di toké bevonása olyan konstrukcióban tör­ténjen, amelynek következtében nem növek­szik tovább az ország konvertibilis deviza- adóssága. HeUner Károly, (Budapest, 32. vk.), a MERKUR vezérigazgatója olyan külső erő­forráshoz hasonlította a világkiállítást, amely egy önmagát továbbgeijesztő folya­mat elindítását segíti. ' Szántó Sándor, (Szabolcs-Szatmár m., 12. vk.), a nagyecsedi Rákóczi Mgtsz kertészeti ágazatvezetője választói állásfoglalását ösz- szegezve támogatásáról biztosította a Buda­pest—Bécs Világkiállítás megrendezését, az­zal a kikötéssel, hogy a kormány vállaljon garanciát a keleti országrész több évtizedes lemaradásának csökkentésére. Zsigmond Attila, (Budapest, 3. vk.), a Bu­dapest Galéria főigazgatója javasolta a kor­mánynak, vegye figyelembe, hogy gazdasági helyzetünk két olyan nagy megterhelést, ■ mint amit a bős—nagymarosi vízlépcsőrend­szer és a világkiállítás jelent, nehezen vagy talán nem is tud elviselni, tehát választani kell közöttük. Hasznot teremtő későbbi ki­hatásai miatt a képviselő inkább a világkiál­lítást támogatja. Filló Pál, (Budapest, 18. vk.), az Athe­naeum Nyomda korrektor főrevizora hang­súlyozta: annak ^llenére, hogy budapesti^ képviselő, mégsem támogatja minden ketely' nélkül a világkiállítás megrendezését. A kép­viselő „zsákbamacskának” nevezte a rendez­vényt. Boros László, (Budapest, 26. vk.), a Posta Kísérleti Intézetének műszaki ügyintézője ta­nácstalanságának hangot adva kijelentette: a világkiállítás előkészítésének helyzetéről el­hangzott tájékoztatóval nem tud azonosulni. Kosár István, (Tolna m., 3. vk.), a bátaszéki Búzakalász Mgtsz gépszerelője úgy vélte, hogy a legmegfelelőbb az lenne, ha a főváros rendezné meg a világkiállítást, s erre hitelt venne fel az államtól. A kormány azonban csak akkor vállalja fel a világkiállítás megren­dezését, ha garantálja: nem mélyül -tovább a főváros és a vidék közötti különbség, és nem szegényedik tovább a vidéki lakosság. A vitát követően Beck Tamás kereskedel­mi miniszter válaszolt a felvetett kérdésekre, észrevételekre. Ezután határozathozatal következett. Az Országgyűlés IS ellenszavazattal, 71 tartóz­kodás mellett tudomásul vette a kereskedel­mi miniszter tájékoztatóját az 1995-re meg­rendezendő Budapest—Bécs Világkiállítás, előkészületeiről. A határozatban a képvise­lők felhívták a figyelmet arra, hogy az előké­születi munkák helyzetéről ismételten kap­jon tájékoztatást az Országgyűlés. Interpellációk Ezután az interpellációk sora következett. Elsőként Dr, Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) ráckevei körzeti állatorvos interpellált a rác­kevei (soroksári) Duna üdülőkörzet fejlesz­tési támogatását kérve. Beck Tamás kereskedelmi miniszter írás­ban válaszolt Vona Ferenc felvetésére. Vála­sza szerint előreláthatóan a VIII. ötéves terv­időszakban kerülhet sor a ráckevei terület kiemelt fejlesztésére, de természetesen addig sem hanyagolják el, sőt az Idegenforgalmi Alapból nyújtott támogatások odaítélésénél különös gondot fordítanak e területre. Az inteipellációra adott választ a képgjpr lő tudomásul vette, az Országgyűlés 1 f 7" szavazattal, 2 tartózkodás mellett eUoy Jé Pregun István (Szabolcs-Szatmán^ggii^ vk.) a nyíregyházi Görögkatolikus Hittudo­mányi Főiskola rektora az egyházi középis­koláknak nyújtott állami költségvetési támo­gatás emelése tárgyában interpellált a pénz­ügyminiszterhez. Kérte, hogy az egyházi is­kolák az eddigi államisegély-rendszer helyett — tanulóik létszámának megfelelően — költségmegtérítésként a költségvetésből megkaphassák azt az összeget, amit az állam ezeknek a középiskolásoknak a nevelésére és oktatására fordítana, ha ők nem egyházi is­kolába járnának. Villányi Miklós pénzügy- miniszter válaszában'indokoltnak tartotta, hogy az egyházi iskolák állami támogatásá­nak feltételeit a jövőben a tanulói létszám függvényében határozzák meg. A pénzügy­miniszter lehetőséget látott arra is, hogy az iskolák fenntartójától függetlenül az egysé­gesítés már az 1990. évi költségvetésben tör­ténjék meg. Fenyvesi Henrik (Somogy m., 7. vk.), a Balatonszárszói Vörös Csillag Mgtsz elnök- helyettese a Balaton-parti települések zárt- kertjeinek beépítése tárgyában interpellált Derzsi András közlekedési, hírközlési es épí­tésügyi miniszterhez. Rámutatott, hogy több, jelenleg érvényes rendelet súlyosan sér­ti a Balaton partján lakók érdekeit. Válaszában a miniszter elmondta, hogy az érintett megyei és helyi tanácsok már meg­kezdték a part menti települések zártkerjei- nek felülvizsgálatát. Ezt a munkát az idén felgyorsítják, és az első félév végére befejezik. Ennek eredményeként azokon a területeken, ahol a környezeti feltételek lehetővé teszik, javasolni fogják a Minisztertanácsnak a tila­lom feloldását. Az Országgyűlés Derzsi And­rás válaszát tudomásul vette. Antal Imre (Pest m., 19. vk.), a Mezőgép Érdi Gyáregysegének igazgatója a parlament novemberi ülésszakán interpellált a kereske­delmi miniszterhez a szeszes italok reggel 9 óra előtti árusítási tilalmának megszüntetése tárgyában. Beck Tamás bejelentette, hogy a kereske­delmi tárca korábbi álláspontja szerint kez­deményezi a rendelet érintett paragrafusá­nak hatályon kívül helyezését. Az interpellá­ló képviselő és az Országgyűlés a miniszter válaszát elfogadta. Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára az állami vál­lalatok érdekeltségeinek külföldiek részére történő eladásával kapcsolatban interpellált. Villányi Miklós pénzügyminiszter válaszá­ban elmondta: állami vállalatok érdekeltsé­geinek külföldi értékesítésére mind ez ideig csupán előkészületek történtek. Ez ugyanis nem azonos vegyes vállalatok alapításával. Amennyiben az állami vállalat egyes érde­keltségeit reális áron adják el, az nem csök­kenti a nemzeti vagyont. Az jelent veszélyt, ha a magyar fél a vagyont valóságos értéké­nél alacsonyabb áron kínálja. A pénz­ügyminiszter elmondta, hogy az átalakulási törvénybe olyan szabály beiktatását javasol­ják, amely érzékelhető vagyoncsökkenés ese­tére fenntartja a kormány számára a beavat­kozás lehetőségét. Amennyiben az állami vállalat társasággá alakul, vagyonát újra kell értékelni, mégpedig hitelesített módon. A képviselő és az Országgyűlés Villányi Miklósnak az interpellációra adott válaszát ~ egy ellenszavazattal, két tartózkodás mel­lett — tudomásul vette. Winkler László (Győr-Sopron m., 8. vk.), a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyar művezetője a hegyeshalmi közúti határátke­lőn kialakult forgalmi helyzet tárgyában címzett interpellációt a pénzügyminiszterhez a parlament elmúlt ülésszakán. A testület az ügyben érdekelt szervek vezetőinek részvéte­lével ez év február 23-án kihelyezett ülést tartott Hegyeshalmon. A bizottság úgy tájé­kozódott, hogy a vámeljárási tervek össz­hangban vannak az interpelláló képviselő javaslatával. Ezek szerint a határátkelőhe­lyeken a vámtisztviselő csak a személyi ada­tok ellenőrzését és az áru azonosítását végzi majd, ezt követően az utas várakozás nélkül — a behozott vámáruval együtt — tovább utazhat. Winkler László a bizottság jelentését elfo­f adta. A parlament ellenszavazat és tartóz- odás nélkül tudomásul vette a jelentést. Somlai Gyula (Vas m., 6. vk.), a Húscsibe- nevelő Társaság Sárvári Baromfifeldolgozó Vállalatnak igazgatója az élelmiszer-gazda­ság támogatáscsökkentése tárgyában inter­pellált a pénzügyminiszterhez. Az tudakolta: kötelezhetők-e a vállalatok olyan államközi szerződés tejesítésére, amely egyértelműen veszteséget okoz? PARLAMENTI FOLYOSÓ Mi lett a Király-interjúval? Igen sok tévénéző várta azt a beszélgetést, amit néhány lap — közöttük a Petőfi Népe is — szerda estére jelzett. Eszerint Király Zoltán országgyűlé­si képviselő nyilatkozott volna — ám ilyen műsort szerda este nem sugár­zott a tévé. A Petőfi Népe szerkesztőjét ez ügyben még akkor többen fölhívták, annak a gyanújuknak adva hangot, hogy talán valakik betiltot­ták a szókimondó képviselővel készített interjú bemutatását. Medveczky László, ,az MTV országházi stábjának vezetője értetlenül fogadta kérdésemet. — Miféle Király Zoltán-interjúról van szó? — Arról, amit például a Petőfi Népe is jelzett a műsorban. — Én nem tudom, hogy a Petőfi Népe honnan szerzi be a műsorokat, azt azonban tudom, hogy ilyen interjú Király Zoltánnal nincs tervezve. A rádióújságban sincs ilyen program. — A mi lapunk az MTI által küldött hivatalos műsort közli... — Még egyszer mondom, a hivatalos műsorban nem volt ilyen beszélge­tés. Ez nem jelenti azt, hogy bárki is tiltaná Király Zoltán megkérdezését, hiszen szerdán — még délelőtt — mi magunk, az országgyűlési stáb készí­tett vele interjút. ✓ Az ügyben ugyan maradt még rejtély, de e legfontosabb kérdésre végül is itt a válasz: nem tiltott Király Zoltán. —if. Villányi Miklós válaszában leszögezte: a vállalatok nem kötelezhetőekveszteseges ter­melésre. Éppen ennek elkerülését szolgálja a KGST viszonylatában hosszabb ideje műkö­dő költségvetési árkiegyenlitési rendszer. A pénzügyminiszter reményét fejezte ki, hogy a februárban módosított rubel-árki- egyenlítési kulcsok már elfogadható jövedel­mezőséggel teszik lehetővé az államközi szer­ződésben foglalt vágottcsirke-kivitelt. A pénzügyminiszter válaszát az interpellá­ló képviselő és az Országgyűlés — egyhangú­lag— elfogadta. Balogh Gábor (Baranya m., 9 vk.), a Mo­hácsi Farostlemezgyár műszaki igazgatóhe­lyettese a jövedelemadó-törvény módosítása tárgyában interpellált Villányi Miklóshoz. Kifogásolta, hogy a bérből és fizetésből élők mintegy 40 százaléka nem részesülhet köz­műfejlesztési visszatérítésben, mert jövedel­mük nem éri el az adósáv alsó határát. Válaszában a miniszter elismerte, hogy az adóból levonható különböző kedvezmények nem érvényesíthetők az alacsony jövedel­műeknél. Villányi Miklós azt mondta: jelen­leg nem lát lehetőséget arra, hogy az adót nem fizetők az adórendszeren belül részesül­jenek kedvezményben. Ehhez be kellene ve­zetni a negatív. adó intézményét. Tovább vizsgálják azonban, hogy a helyi tanácsok bevonásával milyen feltételekkel lehetne igazságosabbá tenni a kedvezményeket — mondta a miniszter. Balogh Gábor nem fogadta el a miniszter válaszát, miként a képviselők sem: 127-en elutasították a választ, 87-en elfogadták és 54-en tartózkodtak. Ezért az ügyrend értel­mében az illetékes terv- és költségvetési bi­zottsághoz utalták az interpellációt. FUlo Pál (Budapest, 18. vk.), az Athe­naeum Nyomda korrektor főrevizora a Szerbhorvat Általános Iskola és Gimnázium rekonstrukció előreláthatóanjának felgyor­sítása ügyében interpellált. Közölte, hogy felvetéséhez öt képviselőtársa csatlakozott. Czibere Tibor művelődési miniszter vála- ' szában elmondta, hogy az iskolarekonstruk­ció előreláthatóan a jövő év őszén kezdődhet meg, az építkezés idején az oktatómunkát a már elkészült kollégiumban végzik majd. Ä miniszter válaszát az interpelláló képviselő elfogadta, és az Országgyűlés — egy tartóz­kodással — tudomásul vette. Biacs Péter (Budapest, 30. vk), a MÉM Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetének főigazgatója az ólommentes benzin előállítá­sának növelése tárgyában interpellált az ipa­ri miniszterhez. Szabó Imre ipari minisztériumi államtit­kár válaszában kifejtette: 1992-től elvileg ná- lunk is elérhető lesz, hogy motorbenzinből a teljes felhasználást az alacsony ólomtarta­lom, illetve ólommentesség jellemezze. Ä képviselő az államtitkár válaszát elfogad­ta, az Országgyűlés pedig tudomásul vette. Simon Peter (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 23. vk.), a Tiszai Vegyi Kombinát pártbizott­ságának titkára a lakásvásárlás feltételeinek megváltoztatásáról szóló kormányrendelet tárgyában intézett interpellációt a pénz­ügyminiszterhez, aki felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a szóban forgó rendelet — a koráb­bi helyzettel ellentétben — nem az igénylő személyéhez köti, nem alanyi jogon biztosít­ja a szociálpolitikai kedvezményt és a kie­melt törlesztési támogatást. A támogatáso­kat ugyanis csak olyan lakáshoz lehet igény­be venni, amelyet korábbi tulajdonosa az OTP-től vásárolt meg. Ugyanilyen feltéte­lekkel lesznek értékesíthetők az új lakást épí­tőktől visszavásárolt lakások is. A tervezett államigazgatási egyeztetés megtörtént, a ja­vaslatot a Minisztertanács hamarosan tár­gyalja — mondta Villányi Miklós. Az interpelláló képviselő elfogadja,-és az Országgyűlés is ti&iomásuhvette a miniszter válaszát. Kovács Lászlóné, (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai Napköziotthonos Óvoda óvónője a lakáscélú támogatásokkal kapcso­latban intézett interpellációt a pénzügymi­niszterhez. Véleménye szerint nagymérték­ben megnehezíti a lakáshoz jutás feltételeit a lakáscélú támogatásról szóló tavalyi rende­let. A képviselőnő egyik javaslata szerint módosítani kellene a jogszabályt, mégpedig úgy, hogy a piaci kamatozású hitelek helyett állítsák vissza a 3 százalékos kedvezményes kamatfeltételt, de rövidítsék le a futamidőt 15 évre. Villányi Miklós, válaszában határozottan leszögezte: tisztában van azzal, hogy vélemé­nye nem találkozik a képviselőnő egyetérté­sevei, de semmiképpen nincs mód arra, hogy a felvetett javaslatokat foganatosítsák. A képviselőnő nem fogadta el a miniszter válaszát, az Országgyűlés 17 ellenszavazat­tal, 69 tartózkodás mellett tudomásul vette a miniszteri választ. Szirtestté dr. Tomsits Erika, (Budapest, 22. vk.), a Semmelweis Orvostudományi Egye­tem Il-es számú gyermekklinikájának tanár­segédje a sajtótörvény, a gazdasági társasá­gokról szóló törvény es az egyesülési törvény ellentmondása tárgyában interpellált az igazságügy-miniszterhez. Rámutatott, hogy a sajtótörvény értelmében időszaki lapot ál­lami szerv, gazdálkodó szervezet, társadalmi szervezet es egyesület alapíthat. Énnek értel­mében tehát magánszemély nem alapíthat újságot, ugyanakkor a- társasági törvény le­hetővé teszi, hogy természetes személy, ma­gánszemély is alapíthasson kft-t, vagyis jogi személyiségű társaságot. Azt kérdezte a mi­nisztertől : „Ezek alapján magánszemély ala­píthat-e időszaki lapot? Ha nem, akkor ez ellentmond a társasági törvénynek, ha igen, akkor pedig a sajtótörvénynek.” ' Kulcsár Kálmán, válaszában azt mondta, hogy az említett jogszabályok között nem lát ellentmondást, a társasági törvény alapján létrehozott gazdasági szervezet ugyanis, — még ha egyetlen magánszemély kezdeménye­zi is, és egyszemélyes kft-kent jön is lét­re —, ezzel már jogi személlyé válik, s így lapot is alapíthat. A képviselő és az Országgyűlés is elfogad­ta a miniszter válaszát. Südl Bertalan, (Bács-Kiskun m., 12. vk.), a Jánoshalmi Petőfi Mgtsz MSZMP-bi?ott- ságának titkára az önkéntes tűzoltók tiszte­letdíjának személyi jövedelemadó-alap alóli kivonásának tárgyában interpellált a pénz­ügyminiszterhez. Villányi Miklós szerint a tiszteletdíj indo­koltan képez jövedelemadó-alapot. A belügy­miniszterrel együttesen ugyanakkor meg fog­ja vizsgáim, hogy ez adíj vajon nem költségte­rítés jellegü-e, mert ez esetben mentesíthető. Az interpelláló képviselő a választ csak abban az esetben lett volna hajlandó elfo­gadni, ha az nem tartalmaz megszorítást, azaz: semmiképpen ne számítson a jövede­lemadó-alapba a tűzoltók tiszteletdíja. Az Országgyűlés 6 ellenszavazattal, 26 tar­tózkodás mellett elfogadta a miniszter vála­szát. A nyugdíjasokról történő szociális gon­doskodás és az új gyógyszerrendelet, illetve a szociális segélyezés egyszerűsítése, valamint a gyógyszerárak kompenzálására alkalmazott segélyezési rendszer tárgyában közösen inter­pellált a szociális és egészségügyi miniszter­hez Gregor Péter (Budapest, 35. vk.), a Ma­gyar Optikai Művek csoportvezetője, dr. Kol­lár Katalin (Budapest, S3, vk.), a Fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház-Rendelőintézet XVII/IV gyermekrendélőjének vezető orvosa és Morirecsik Ferencné (Bács-Kiskun m., 19. vk.), a Magyar Vöröskereszt kiskőrösi városi vezetőségének titkára. Gregor Péter rámutatott: választói drámai erővel teszik szóvá a hosszadalmas sorban állást a gyógyszertárakban és az orvosoknál, és jelezte, hogy az új gyógyszerrendeletet kö­vetően nagy az ingerültség és az elkeseredés. Időigényes és körülményes a tanácsi környe­zettanulmány a segélyfolyósításhoz, és az egész eljárást nagyon sokan megalázónak érzik. Dr. Kollár Katalin azt javasolta, hogy egyszerűsítsék a segélyezés menetét: ne ke­ressék fölöslegesen az eltartót, fogadják el a körzeti ápolónő és orvos felelősséggel készí­tett kömyezettanulmányi jelentését és a nyugdíjszelvényt a segélykérelem mellé. Moravcsik Ferencné arról szólt, hogy a családok százait sodorta kilátástalan hely­zetbe az új gyógyszerrendelet. A segélyezési rendszer jelenlegi formájában csak a krízis- helyzetbe került családok kivételes segélyezé­sére alkalmas. Csehák Judit szociális és egészségügyi mi­niszter válaszában elnézést kért valamennyi betegtől és magyar állampolgártól az eddig okozott kényelmetlenségekért. Bejelentette, hogy miniszteri biztost neve­zett ki, aki a gyógyszertári többletfeladatok megoldására máris új munkaszervezési ja­vaslatokat és az adminisztrációt csökkentő változtatásokat dolgozott ki. Már folyik a szakmai vita a szerződéses és a magángyógy­szertárak engedélyezéséről szóló jogszabály­tervezet fölött is. Az Országgyűlés és az interpelláló képvi­selők — 14 ellenszavazat és 10 tartózkodás mellett — elfogadták a miniszterasszony vá-. laszait. Ezután három képviselő hasonló té­mában interpellált. Vodila Barna (Borsod-Abaúj-Zemplén m., IS. vk.), a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács VB edelényi járási hivatalának nyu­galmazott elnöke az uj nyugdíjtörvény előké­szítése tárgyában interpellált a szociális és egészségügyi miniszterhez. Elmondotta, hogy az elmúlt napokban személyesen tájé­kozódott a nyugdíjintézetben, s megtudta: 1989. január 1-jén 2 millió 42S ezer 400 nyug­díjas élt az országban. Negyvenezer forint­ban nyolcán részesültek, 30-40 ezer forintos nyugdíjat tizenketten kaptak, s 20-30 ezer forint közötti nyugdijat 388-an vettek fel. Kiemelte: a közelmúltban már egy 48 ezer forintos nyugdíjad is számfejtettek, s hozzá­tette, hogy igen sok dolgozónak ma ennyi az éves jövedelme. Hangsúlyozta: a jelenlegi nyugdíjtörvény sürgős módosításra szorul. A legnagyobb gond és megoldásra váró feladat ma a 4000 forint alatti nyugdíjban részesülő 1 millió 400 ezer ember sorsa. Novák János (Budapest, 54. vk), az Egye­sült Vegyiművek főcsoportvezetőle javasla­tait a Minisztertanács elnökének címezte. Ä képviselő emlékeztetett arra, hogy ha­zánkban 2,5 millióan a szegénység határán élnek. Javasolta, hogy amíg a társadalombiz­tosítási rendszer nem teszi lehetővé a sze­génységi küszöb közelében élők helyzetének erezhető javítását, ne fizessenek ki hazánk­ban 25 ezer forintot meghaladó nyugdijat. Kérte a Minisztertanácsot, hogy 1989. július 1-jéig dolgozzon ki új társadalombiztosítási törvenytervezetet, és gondoskodjon arról, hogy az így felszabaduló pénzt a kisnyugdí­jasok ellátására, illetve a rászorulók segélye­zésére csoportosítsák át. Ugyancsak a nyugdíjasok gondjait vetette fel interpellációjában Lásztity Radomir (Bu­dapest, 31. vk), a Budapesti Műszaki Egye­tem tanszékvezető egyetemi tanára, aki két javaslatot terjesztett elő. Először indítvá­nyozta, hogy a 70 éven felüli nyugdíjasok kapjanak a várható infláció mértéket figye­lembe vevő további nyugdíjkiegészítest. A képviselő szorgalmazta: készüljön átfogó kqncsprip.aiTpJ, hogy ^nyugdíjakban mu­tatkozó áranytalansagokat miként lehet fel­számolni. A nyugdíjrendszerrel foglalkozó javasla­tokra Csehák Judit válaszolt. A tárca vezető­je emlékeztette a képviselőket arra, hogy a Parlament idei őszi ülésszakának napirend­jén szerepel a nyugdíjrendszer módosításá­nak tervezete, amelyet széles körű társadalmi vitában szeretnének kimunkálni. Mindenki számára egyértelmű — mondta —, hogy a nyugdíjrendszer változtatásra szorul, és sen­kinek sem lehet érdeke a halogatás. Az elhangzott képviselői felvetések kap­csán utalt arra, hogy a kormány ígéretet tett: áprilisban áttekinti a fogyasztói arak alaku­lását, s az érdekképviseletekkel közösen újra számba veszi a meg szükséges és lehetséges idei nyugdíjkiegészitéseket. Énnek során — miként a képviselők is ajánlották —javasol­ni fogják, hogy a magas nyugdíjban részesü­lők ne kapjanak az alacsony nyugdíjasok számára megállapított újabb díjemelésből. A nyugdíjak korlátozására vonatkozó indít­vánnyal kapcsolatban Csehák Judit úgy fog­lalt állást, hogy a társadalombiztosítási elvek vitája után, az év végén törvénymódosítással korlátozhatják ugyan az újabban megállapí­tott nyugdijak felső határát, arra azonban nincs törvényes lehetőség, hogy a már megál­lapított nyugdíjakat ne űzessek ki. Az interpellációra adott választ Vodila Barna és Lasztity Radomir elfogadta, No­PARLAMENTI FOLYOSÓ Kérdés a miniszterhez Moravcsik Ferencné kiskőrösi képviselő kérdést kívánt intézni dr. Cse­hák Judit szociális és egészségügyi miniszterhez, ám végül megállapodott vele: miután az ügy elsősorban a Bács-Kiskun megyében élőket érinti, a Petőfi Népe hasábjain jelenik meg a válasz. — Mit akart megkérdezni? — Tavaly decemberben minden nyugdíjas, akinek a nyugdíja nem érte el a 3000 forintot, kapott 1000 forint egyszeri juttatást— kivéve a szakszö­vetkezeti járadékosokat. — Mit felel erre — a Petőfi Népe nyilvánosságát kihasználva — a minisz­ter? — Azt, hogy összesen csupán 200 millió forintjuk volt. Ennyiből kizáró­lag a munkaviszonnyal megszerzett, sajátjogú nyugdíjasoknak tudtak adni ezer-ezer forintot — bár az érintettek körét maga a minisztérium is szerette volna megkétszerezni. Nemcsak a szakszövetkezeti járadékosok, hanem az árvaellátásban részesülők, mezőgazdasági járadékosok, szociális segélyből élők sem kaptak. Dr. Csehák Judit ugyanakkor azt is hozzátette ehhez: tavaly októberben a 70 éven felülieknek járó nyugdíjkiegészítést a 65 ezer járadékos közül 63 ezer megkapta, s ugyanennyinek az ellátását most, január elsején 3500 forintra emelték. B. J. vák János azonban nem értett egyet az el­hangzottakkal. Az Országgyűlés 8 ellensza­vazattal, 30 tartózkodás mellett tudomásul vette a szociális és egészségügyi nrihiszter válaszát. Kérdések Ezután a kérdések következtek. Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskun m., 5. vk), az igazság- ‘ ügy-minisztertől kérdezte: hol vannak a kon­cepciós perek iratai, mit tesznek azért, hogy előkerüljenek a szégyenteljes ügyek doku­mentumai. A koholt vádak alapján meghur­colt emberek között ma is vannak olyanok — folytatta a kérdező —, akik még nem kaptak teljes jogi elégtételt. Mikor és hogyan kívánják ezt pótolni? Kulcsár Kálmán részletes válaszában el­mondta : az Igazságügyi Minisztérium mun­katársai alapos vizsgalatot folytattak azo­kon a helyeken — bíróságokon, levéltárak­ban —, ahol fellelhetők lehetnek a szóban forgó periratok. Mindegek alapján mondha­tó! ezeket az-iratokat^tátábanriSgyfiévérétt » „ laj§tromkäayyelÖK9ÄtQ,t^l^ni^lviu-\Ezsk,- ’ jelentős résáet mégtálfltákj másrészük azon­ban egyelőre nincs meg, többet kiselejteztek. Az ártatlanul elítéltek jogorvoslatával kapcsolatban a miniszter elmondta: kor­mányhatározat rendeli el, hogy tekintsenek át minden olyan (1946 és 1962 között kelet­kezett) ügyet, amely nagy valószínűséggel koncepciós elemet tartalmaz. Az eddigi saj­tóvitákban többször felvetődött, hogy ezeket a pereket törvényességi perorvoslat vagy perújítás formájában kellene újra tárgyalni es ily módon igazságot szolgáltatni. Ám olyan nagy tömegű esetről van szó — hang-" súlyozta a miniszter —, hogy ezek tárgyalása esetén lehetetlenné válna a normális bírósági menet, továbbá a koncepcióra utaló elem megléte igen nehezen bizonyítható. Ezért a kormányzatnak az a szándéka: létrehoz egy bizottságot, amely csak azt deríti fel, hogy melyek a koncepciós ügyek. Ezeknek a pe­reknek a feltérképezése után döntenek a megnyugtató megoldásról. Nagy a valószí­nűsége annak, mondotta Kulcsár Kálmán, hogy a tárca javaslata az lesz: a parlament alkosson törvényt, amely ártatlannak jelenti ki az e perekben elítélt embereket. Nehány, . mindenki által tudottan koncepcióra épült ügyben hamarosan bírósági felülvizsgálat kezdődik. A legfőbb ügyész törvényességi óvást nyújt be a Legfelsőbb Bíróság elnöké­hez, ahol ezeket az ügyeket (15-16-ot) újra tárgyalják. Ezek között vannak a nagy gaz­dasági perek, a kisgazda-perek, a Magyar Közösség összeesküvési perek, továbbá né­hány katonai és egyházi vonatkozású per. A Recskre és más táborokba internáltak ügyével kapcsolatban a miniszter azt mond­ta, hogy március 31-éig a Belügyminisztéri­um összeállítja az internáltak névsorát, s ezt követően — május közepéig — az ügyek megfelelő elintézésére a belügyminiszter, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság veze­tője és az igazságügy-miniszter együttesen tesz javaslatot a Minisztertanácsnak. Kovács László (Pest m„ 20. vk.), az igaz­ságügy-miniszterhez intézett kérdésében azt tudakolta, hogy az igazságügyi kormányzat szándékozik-e javasolni a Sztálin emlékét megörökítő 1953. évi I. törvény hatályon kívül helyezését. Á kérdésre Kulcsár Kálmán röviden vála­szolt: készül a hatályon kívül helyezésről szóló törvénytervezet. Filló Pál (Budapest, 18. vk.) megkérdezte: mennyiben felel meg a nemzetközi normák­nak a fővárosi levpgőszennyezettség-mérő rendszer, s tervezik-e ennek fejlesztését. Maróthy László környezetvédelmi és víz- | rä^aljf^cusi miniszter válaszában rámuta­tott: az embereket közvetlenül érintő kör­nyezeti terhelések dolgában mindig a Szociá­lis és Egészségügyi Minisztérium jogosult in­tézkedni. Csehák Judit kifejtette: A hazai határérté­kek a nitrogéngázok és a kéndioxid esetében megfelelnek a nemzetközi előírásoknak. Balogh László (Békés m., 14. vk) elmond­ta, hogy a Békés megye keleti részén húzódó Élővíz-csatorna iszapkotrási munkájának el­végzésére vonatkozó kérdésére Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztertől a napokban írásban részletes vá­laszt kapott, s ezért eltekint a szóbeli indok­lástól. Fodor Sándor (Fejér m., 5. vk.) azt kérdez­te Derzsi Andrástól, hogy mikor hatálytala; nítják a gépjárművek tüzelőanyag- és kenő­anyag-mennyiségi és — minőségi normájára vonatkozó rendeletet. A miniszter válaszá­ban elmondta, hogy a jogszabályt még az első félévben hatályon kívül helyezik. Kovács .András (Heves m., 10. vk.) két kér­dést intézett a pénzügyminiszterhez a külön­leges helyzetből adódó vállalati többletjöve­delmek elvonása tárgyában. Villányi Miklós válaszában kifejtette: a be­fizetések kötelezettsége azokra a vállalatok­ra, szakágazatokra teljed ki, amelyeknél döntően ár-okokra, sajátos természeti és for­galmazási körülményekre visszavezethetően különleges jövedelem képződik. PARLAMENTI FOLYOSÓ Kinek lehet pisztolya ? Ki a fegyverekkel a parlamentből — harsogja első oldalán a legfrissebb Reform. A szenzációk iránt nem kö­zömbös lap azt állítja, hogy egyik bizottsági ülésen valaki pisztolyt rán­tott. (A laphoz közelálló források szerint az illető ráadásul a Münnich Ferenc Társaság tagja vagy szimpati­zánsa). Mindenesetre mi jónak láttuk föltenni a kérdést dr. Tóth Antal ezre­desnek, a Bács-Kiskun Megyei Rend­őr-főkapitányság helyettes vezetőjé­nek, Kalocsa képviselőjének: kinek lehet önvédelmi fegyvere? — Egy jó másfel évtizedes, emiatt eléggé elavultnak számító rendelkezés intézkedik e tárgyról. Eszerint 18 éven felüli, büntetlen és feddhetetlen előéle­tű, egészségi szempontból is alkalmas állampolgár kaphat önvédelmi fegy­vert, illetve a magasabb beosztású ve­zetők: minisztériumi főosztályvezető­től fölfelé és mondjuk hadiüzemek igazgatói és persze a fegyveres erők, testületek hivatásos tagjai. Az 1975-ös BM-rendeletet nyilvánvalóan föl kel­lene újítani, a többi között e célból dolgozták ki a lőfegyverekről szóló új jogszabályt — ez intézkedett volna a ázpisztoly okról is—amit a közfelhá­orodás lesöpört az asztalról. — Az állampolgár kérvényez, ezt a rendőrség így vagy úgy elbírálja, mondjuk, hogy kiadja az engedélyt: ennek birtokában lehet aztán megven­ni a pisztolyt. De mikor lehet elsütni? Akinek önvédelmi fegyvere van, az használhatja is, tehát minden további nélkül keresztüllőheti az esetleges tá­madóját? — Erről szó sincs! A fegyvertartás­nak ugyanúgy megvannak a nagyon szigorú szabályai, mint a fegyver- használatnak. Az önvédelmi fegyvert zárt fémkazettában kell tárolni, kü­lön tőle a töltényeket. Ami pedig a használatát illeti: a fegyvert kizárólag önvédelemre lehet használni, tehát a fegyvertulajdonos vagy más életét közvetlenül veszélyeztető támadás el­hárítására. Itt azonban meg kell je­gyeznem, hogy a magyar büntetőjog ismeri az arányosság fogalmát: aki rámvág egy nejlonvonalzóval, azt nem lőhetem agyon; az önvédelmi fegyver semmiképpen sem az önbí­ráskodás eszköze. — Érdekelne, hogy tud-e jogos ön­védelmi fegyverhasználati esetről, te­hát hogy bárki megtámadott volna az utóbbi évtizedekben egy vezetőt, amire az pisztolyt rántott volna. — Ilyen esetről én még nem hallot­tam/ — A magyar szabályok enyhébbek vagy szigorúbbak, mint másutt? ^ — Az Amerikai Egyesült Államok ban alanyi jog a fegyvertartás, és a törvény csak azokat sorolja föl, akik­nek nem lehet fegyverük. Vannak olyan országok is, ahol egyáltalán nincs mód és lehetőség önvédelmi fegyver tartására. — Bács-Kiskunban hány önvédelmi pisztoly van kint? — Ezerszáz körül. . — Ebben a számban a katonáké és a rendőröké is benne van? —Igen. Csaknem ötszáz önvédelmi fegyver hivatásos katonáé és rendőré, ugyanennyi pisztoly van nyugdíjasok­nál — volt katonákról és rendőrökről van szó, továbbá a partizánszövetség igazolt tagjairól. Nem éri el a százat az egyéb kategóriába sorolt párt- és álla­mi vezetőknél, gazdasági egységek ve­zetőinél levő fegyverek száma. Egyéb­ként lennének, akik kémek, civilek is, de 1988 novembere óta — most kér­deztem meg—az egész országban csu­pán egy engedélyt adtak ki: egy fő­állatorvosnak. Beszélgetésünknek harmadik résztvevője dr. Gajdócsi István, a me­gyei tanács elnöke. — Nyilván önnek is van pisztolya. — Van igen. Még 1966-ban volt itt egy tömeggyilkos, át akart szökni Ju­goszláviába, mi meg ott mászkáltunk a bajai járásban — no akkor kötele­zett a pártvébé, hogy vegyek egyet.- — Elárulná milyen típusú revolvert vásárolt? — Hát én meg nem mondom. — Amikor lő vele, csak megnézi, nem? — Még sohasem sütöttem el... B. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents