Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-23 / 70. szám

4. • PETŐFI NÉPE • 1989. március 23. Egy életforma szentélye Vecsési Sándor új képeiről A kortárs magyar festészet kiemelke­dő egyénisége Vecsési Sándor Munká- csy-díjas, érdemes művész. Közvetlen, őszinte ember, aki küldetést teljesít.' A szép, de nehéz gyermekkor emlékeit, a környezet pusztuló értékeit festi meg képein, az érzelmi azonosulás magas hőfokán. .Nyergesújfalun született 1930-ban, s bár az Akadémia elvégzése után a fővá­rosban - telepedett le, Budapest soha nem vált igazi otthonává. Visszajár a régi kedves helyekre, bebarangolja Tol­na megye kis faluit, és az év nagy részét Dömsödön tölti. A nagy víz életének és művészetének minden korszakában meghatározó, ihlető erő volt és marad. Régi házak, kis templomok, völgyben meghúzódó települések érdeklik, és a természet védett, ház körüli virágai, vagy a széles horizontú táj, amely min­den szakaszában más arcát mutatja meg. A Duna és a bíborban vagy sárgá­ban tündöklő táj, az ólomszürke téli égbolt és a szikrázó napsütés minden képén új titkok felfedezésére buzdítja. A címek csak a fogantatás helyét jelzik, és nem jelentenek topográfiai azonos­ságot. Több emlékből születik meg a kompozíció. A tornácok, a félárnyék­ban meghúzódó 'emberek, az ég felé bámuló gyerekek, az élet és a halál jele­netei álommá szelídülnek az eltűnt időt visszavarázsoló festő érzelemvilágá­ban, aki ezekben a témákban találta meg az egész munkásságát átszövő tar­talmat: a tisztaságot, egyszerűséget, az ember formálta környezetet, a tűnő szépségek értékeinek felmutatását. Családjának és. felesége rokonainak egykori otthonaiban, Kurd, Tamási vagy Diósberény házaiban, és az or­szág más tájain keresi meg a motívu­mokat, amelyek monumentális erejű, sodró lendületű jelenséggé változnak képein. Az embert és a múltat úgy öle­lik magukba ezek a képek, hogy esztéti­kai és etikai igazság lesz a valóságból. Különösen hogy éppen az ember őr­zi rosszul, s hagyja veszni mindazt, amit a festő áhítatos és dokumentatív .szemlélettel átemel képeibe. Három és fél évtizedes munkássága e tudatos program vállalását igazolja. Boldog­boldogtalan emberek gyakori és biztos pillérei ezeknek a házaknak, mintha ők akarnák hordani vállukon értéket A Öregek ideje. (Jobbra) A Sárga falú szoba. A Búcsú a kurdi templomtól. mentő szándékkal a múlt örökségét. Ezt festi meg a festő, hogy új képi ér­tékként adja vissza a társadalomnak. Mint sok jeles falkép alkotója, érthe.- tő, hogy Vecsési Sándor táblaképei is nagyméretűek, s a kivágás mindig mo­numentális. A kisebbek sem nélkülözik ezt a szuggesztiv erőt, különböző nap­szakokban megfestett tomácos képei pedig azt a képi fokozást valósítják meg, amely a nagy sorozatokat, a ma­gyar falut és a Dunát is — más dimen­ziókban — létrehozta. Mesteri módon ötvözi a konstruktív formákat a lírai motívumokkal. Tájképein az ég és fold aránya nagyvonalú, a hófehér, a sárga házak, a sziklák vagy a bíborban tün­döklő mezők, behavazott nádasok — ünneppé emelkednek. A sokszereplős, személytelenebb figurális kompozíciók mellett a lélekbe látó portrék, karakte­res arcok bizonyítják a megfigyelés pontosságát az apró részletekben is. „A festőnek szüntelenül munkálkodnia kell, egy kép sohasem befejezett. Én is rendre előveszem a régebbi dolgaimat, kritikus szemmel vizsgálom, s ha kell, újra munkába fogom őket” — mondja. Nem is lehet ez másképpen e vallo­máserejű, dinamikus festői megfogal­mazásban, szubjektív önéletrajzban, amely regény helyett a tényirodalmat valósítja meg, szépséges dokumentum­értékével. Vecsési Sándor új képeit a Tavaszi Fesztivál alkalmából Sopronban állí­tották ki. D. F. Zs. A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA LEMEZEK__ Húsvétra Mostanában igen gazdag választék várja az érdeklődőket a lemezboltok­ban. Húsvét közeledtével mindenki kedvére választhat a kínálatból, akár ajándékként is. A gyerekeknek bizo­nyára kellemes meglepetést szerezhe­tünk a Kaláka együttes legújabb nagy­lemezével, melynek címe: Nálatok lak- nak-e állatok? A kérdésre igennel vála­szolhatunk, hiszen a népszerű zenészek jónéhány kedves állatról dalolnak. A bölényekről, a zsiráfról, az aligátor­ról, a pulykáról, a csókáról, a tapsifü­lesről, a gólyáról és a többiekrol hall­hatunk kedves rímeket. A Kaláka együttes gyereklemeze hangulatos, .jól HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Eleink életéből!. I Minden kor minden emberét foglal-, koztatta a mindennapi élet: teendők a ház körül, a kertben, a földeken, az időjárás, a természet változásai az év haladtával — tavasszal, nyáron, ősszel, télen. Régi kalendáriumokat lapozgatva akadtam jónéhány olyan bölcs tanács­ra, megfigyelésre, tapasztalatra, ame­lyek eleink bölcsességét adják a „ked­ves olvasó” kezébe, és úgy érzem, leg­alább egy részük ma is megszívlelendő. A kalendáriumok — az imakönyv és a biblia mellett—déd- és ükapáink szin­te egyetleh olvasmányai voltak. Minden hónapra volt üresen hagyott lapjuk is, amelyre feljegyezhették a bevételeket- kiadásokat, a családi eseményeket, gyakran a jelesebb, a helyi történelmet formáló eseményeket is. (Néha egy-egy füzetsorozatban megjelenő kalandos, história is az olvasmányok közé került: pl. Bogár Imre históriája. Egy vaskos kötetben megvan még a szüleimnél is, a nagypapától örököltük.) Foglalkozásomnál fogva sokfelé jár­tam Bács-Kiskunban és az országban. Tanyákon,'eldugott falvakban még ma is nem ritkán a kalendárium az ügyet­len olvasmány — a közkedvelt Szabad Föld mellett —, mégha van telepes rá­dió vagy televízió is. (Mert villany nincs még minden tanyán.) Hozzá kell tennem: a tanyák, aprófalvak gazdasá­gi létét, életképességét, sőt szükségessé­gét ma már nemigen vitatják. Sőt: las- san-lassan megindult a visszavándorlás is a tanyákra, aprófalvakba. Esetleg csak hétvégére, de nyugdíjas korban gyakran véglegesen is. A rómaiaknál az év márciussal kez­dődött: az élet éledésének, a feltáma­dásnak az évszakasza ez a hónap. Ele­ink tanácsainak, tapasztalatainak az ismertetését is ezzel a hónappal kez­dem. Három, 1854-es kalendáriumból merítem az adatokat: Mulatságos Há­zi-Naptár, VaS Gereben Naptára, A Magyamők Naptára (Ez utóbbi I. évfolyam: szerkeszti Rákos—Palotán Hatirai Lukácsy Sándor.) „Martius, bőjtmáshava, tavaszelő, van 31 napja. FÖLDMŰVELÉS ... ganéjhordás, a rétek, s ugarföld megtrágyáztatása, vízlecsapolódás s a rétek megáztatására azon módon, mint az előbbi havakban történik. A va­kondtúrások szétszóratnak, s a va- kond-kelepczék felállíttatnak. A fagy megszűnte után a burgonya, ázalék, s más vetés alá való földeken a trágya alászántatik. A dohány, kender, len, kukorica, s karórépa alá való földek felszántatnak. Tavasz- s őszkor szán­tott földek újonnan megfogasoltatnak. Borsó, csicseri, bükköny, bagolcsa a ganéjnak alászántása után azonnal el­vettessenek. Lófogú borsójjavaszi bú­za, rozs, mák, lóhere a téli vetések közé etyettetnek. KERT Borsót ültetni, és elvetni sóskát, pet- rezselem, sárga répa, pastinák, kapor magot. — Második meleg ágyba elvet­ni a’ Szabad földbe ültetendő palánták magvat, u. m.: kartifiol, kareláb, fejes és kehi káposzta, fejes és kötöző saláta, zeller, póré, spanyol hagyma, paprika. Gyümölcs fa .nemesítés, oltás és há- zasítás által. Virág kertet elékészíteni előre. — Egresjribizke, birs alma' sat (satöbbi) dugványokat csipáim, évelő konyhafüvek(et) gyökér osztás által szaporítani. Vad és nemes fákat ültetni, ősszel szerezett fákat fel nyitni, és nyesni, utolsó meleg ágyat bévetni dudvát át forgatni; spárga ágy készítés, béültetése bévégzendő. Vetni szabadba zelertt pórét, fák tisz­togatását bé végezni, oltani, házasítani. IDŐJÁRÁS („Tapasztalati jegyzetek”) A miilyen idő van martius 9-én, a hónap utóbbi részeiben is ollyan. Hogyha januarius meleg volt, martius hideg leend. Száraz martiig után szép és kellemes májusra számíthatunk. Zi­vatarok tavasz elején termékeny esz­tendőt jelentenek. Hogyha a hold nap­kelet- s alkonyodáskor nagynak lát­szik, eső következik. Hasonlólag, mi­dőn harangszót messziről s tisztán hal­lunk. Sűrű s rósz kellemetlen szagú köd martiusban menydörgéseket jelent. Ha havázik martiusban, rósz aratás követ­kezik, hogyha Szent György rósz idő van fagytól nem lehet félni. Jósef nap­ján ha szép idő van, jó esztendőre mu­tat. Szél nélküli állandó esős idő marti­usban terméketlen esztendőt jelént. Közreadja: Bognár András szerkesztett, élményszerű. A borítót a kecskeméti Horváth Mária tervezte, rajzolta. Második nagylemezével jelentkezett a Voga—Turnovszky duó. Albumukon ezúttal is hallhatók popparódiák, In­nen a cím: Popparódia. Be kell vallani, az előző összeállításuk sokkal jobb volt. Igaz, az első fekete korongra azo­kat a dalokat rögzítették, melyek éve­kig vártak az összegyűjtésre. Most csak egy szerzeménybe sűrítették a tavalyi slágerek „karikatúráját”, a többi szám­ban napjaink témáiról szólnak, énekel­nek. Népszabadság, Csórók vagyunk stb.). A lemezt egyébként a kecskeméti Origó stúdióban vették fel. Hangmér­nök: Cserny Kálmán. A ritmusos popzene kedvelőinek két új külföldi albumot ajánlhatunk. Rod Stewart 1988-as lemezét az idén adták ki nálunk, Out of order címmel. A már „veteránnak” számító előadó ismét ki­váló számokkal rukkolt elő. A tíz dal közül jónéhány sikervárományos, kü­lönösen a Lost in you, a Forever young, a Dynamite. A másik külföldi csemegét a Pet Shop Boys szolgáltatja. Az EMI- nél 1988-ban napvilágot látott Intro­spective című lemezükről már eddig is több slágerlistás dalt ismerünk, például a Domino dancing-et, az Always on my mind-ot. Mindössze hat szám került a lemez két oldalára; égy-égy kótnpozí-' ció 7-8-9 perces. Csak örülni lehet an­nak, hogy a legjobb, élvonalbeli külföl­di sztárok albumai Magyarországon is megjelennek, még ha egy kis késéssel is. (Képünkön: Rod Stewart.) FOLYÓIRAT* Kincskereső „Zöldülni tanul a fű, / nő-növekszik egyre, nézd! / S mit csinál a napsugár? I Tanulja a napsütést." —S Szilágyi Do­mokos, az 1976-ban elhunyt jelentős erdélyi költő Tavasz című versét olvas­hatjuk a Kincskereső márciusi számá­nak nyitóverseként. Az 1848-as forra­dalom és szabadságharc dicsőséges napjait idézi Petőfi Sándor verses kró­nikája, Kossuth Lajos híres beszéde a képviselőházban. Á címlapon is Kos­suth portréját látjuk. Jókai Mór elbe­szélése (A kis szürke ember) Bem tá­bornokról, a legendás Bem apóról szól. A tavaszt köszönti Pintér Lajos és Fenyvesi Félix egy-egy verse. Ezután a Nevető Irodalomóra következik — Lá­zár Ervin lírai, inkább mosolyogtató, mint nevettető meséivel és Szepesi Atti­la A tudós szamár című rövid, ám annál csattanósabb poémájával. Folytatásos regényként Annus József Igazdiákját közli szeptember óta a Kincskereső- A háború utáni gyerek­életet felelevenítő mű hetedik részében a technika lassú térhódításáról: a de­tektoros rádiókról, az aggregátorral működtetett falusi moziról olvasha­tunk. Kovács Lajos novellája (Ha harc, legyén harc) már a mai gyerekéletről szól', egy nyolcadikos kamasz humo­ros-megértő portréját rajzolja meg. Vass Mihály képregénye (Elet az Alte- rán) a végkifejlethez közeledik — hősei tanúi lesznek a szerencsétlen sorsú foe- tusok emberré válásának. Viktor Fedo­tov novellája még a telet, egy télbe der­medt orosz falu világát villantja fel a magyar gyerekéknek. Farkasok közt címmel keleti szláv farkasmondákat gyűjtött'csokorba Petrovácz István. A könyvek között rovat Takács Ti­bor Ördögkút című regényét mutatja be, az Interjú rovatban Kobzos Kiss Tamást szólaltatja meg Kovács Lajos. Lapzárta után érkezett a szomorú hír: meghalt Weöres Sándor. Fazekas című szép versének közlésével emlékezik rá a Kincskereső. A márciusi számot Würtz Adám, Réber László, Magyar Mihály és Szegszárdy Ildikó illusztrál­ta. B. T. Tfépek a szobák falán, mozifotók, új- "v ságkivágások, kezdetlegesfestmé­nyek : egykori hírességek mutatják ma­gukat a lehető legelőnyösebb arckifeje­zéssel: Csortos Gyula, Gombaszögi El­la, Agay Irén, Jávor, Páger, Kabos Gyula, Gázon ... Irmuska portörlés közben meg-megáll előttük, a legtöbb időt azonban Jávor Pál előtt tölti. Fáj- dalmas-hosszan nézi az imádott szem­párt. Egyet töröl az üvegen. Sóhajt. Aztán indul tovább. E késő délutáni órán lábujjhegyen közlekedik, a tárt szárnyasajtóban egy pár láb nyújtózik. Sándor alszik. Nem szabad zavarni. Csendes, puha mozdulattal forgatja meg a régi ablakkilincset; csodálattal és végtelen szeretettel pillant a fészek­re. Fejét csóválja. . — Ej, ej, te csavargó Ramzesz... szabad így eltűnni? — mondja némi szemrehányással a félrebillentett fejű, nagy testű galambnak, aki csőrében valami szállal éppen asszonyát készül etetni. — A feleséged bezzeg komolyan veszi a hivatását! Két napja ül a tojáso­kon!... Te közben kereket oldasz? Nem szégyelled magad? Becsukja az ablakot, sietve tipeg az ósdi szekrényhez, veszi a damasztab- roszt, az ezüstöket, terít. Sebesen té- rül-fordul, ólomkristály poharak ke­rülnek, a vázába szál művirág. Butács­ka dalt dúdol: „A pénzem ma éjjel mind elmulatom, Kala-pompom, pom, kala­pom, pom, pom...” Jó kedve van. Megáll, megnézi munkáját; ez igen! Ezt nevezik terített asztalnak! Több­szöri türelmetlen csengetés töri meg a délután csendjét. — Jövök már!... nyitom! Zsóka ingerülten, kivörösödve lép be, két kezében szatyrok, vállán táska, hóna alatt papírtekercs. r ■— Minek hagyja bent a kulcsot min­dig?! ... az ember szeretne lepakolni, kilépni a vizes cuccokból!.. .Az a nyo­morult kulcs mindig a zárban van fe­lejtve! Irmuska szelíden nézi a vetkőző, göndör hajú nőt. Amúgy nem lenne csú­nya, de elviselhetetlenül nagy a szája. POLGÁR ANDRÁS: IRMUSKA : -,s nr- Nem én hagytam benne, hanem az urad! Mit hisztizel? ... Rejtvényújságot hoztál? — A hülye fejemet, nem elfelejtet­tem? — Az meg micsoda? Az a papírte­kercs? — Magának mindenbe bele kell ütni az orrát?... mikor hagyja abba ezt a minden lében kanálságot? Megörülök, Irmuska, meglátja az lesz a vége! Be fogok dilizni! —- Jó, jó, ezt'a rövid időt már kibí­rod. .. Nincs már sok hátra, légy nyu­godt. .. Úgyis azt várjátok, hogy a ko­porsóban legyek! — Az Isten szerelmére, nagyon ké­rem! — kulcsolja össze kezét Zsóka. — Hagyja már a francba ezt a koporsó dolgot! A könyökömön jön ki! — me­red Irmuskára, és hóna alá csapja a tekercset. — Új munkát kaptam! Most kezdek hozzá ... Most jó? Sándor az asztalnál ül, bedagadt szemmel, égnek álló hajjal, BKV- egyenruhában. Zsóka tányérokra rak­ja az ennivalót. Irmuska szokott helyén ül', kipárnázott karosszékében, szem­ben a fiatalok szobájában álló tévével. — ... egyszeresük eltűnt a Cleopát- ra! Nézem a tetőn, a Zugonitsné pár­kányán, sehol. Tudniillik, Zugonitsné olykor megeszi a galambokat!... Odaédesgeti, aztán zsupsz!.. elkapja, kitekeri a nyakát, mehet a lábasba!... Na, mondom, ha elkapta a Cleopátrát, átmegyek hozzá... amit kap tőlem, azt nem teszi a kirakatba ... ■—Mi van? Mit evett meg ki?— ásít Sándor. Valami rohadék galambot — mond­ja Zsóka. — Zuhanyozz le, s gyere enni. • — Zsemle nincs? — kérdi Irmuska. — Máskor ne bömböltesse a rádiót, ha tíz percre lefekszem! Mikor érti már meg, hogy ki kell aludnom magam! Száz ember élete van a kezemben! Tiszta latyak minden ! Egy rossz féke­zés és .. mutatja Sándor, neki vé­ge.^ Kimegy. — Honnan vette ezeket a baromi galambneveket ? . -— Kitaláltam — nevetgél Irmuska. K Tele van a kád! Agynemük töm­kelegé —jön vissza Sándor. — Büdös van! Kibírhatatlan! Mit művel már megint, Irmuska? — Az nem büdös, az hypós vízben ázik. Ne szekírozzatok! — Evek óta levisszük az ágyneműt! Mért áztatta be? Ráadásul a fürdőká­dat se használhassuk? Ilyen gonosz maga? — — Ne kiabálj! Azért olyan magas a gázszámla, mert mint a kacsák, örökö­sen az a zuhanyozás!... Bezzeg az étellel spóroltok?! Mindig az a párizsi?! Nincs egy zöldpaprika! Egy zsemle?! — Mért nem vett? A galambjait les­te! Alig várja, hogy valamilyen jelene­tet rendezhessen. Hol ezért, hol azért?! NEM TELIK KA VIÁRRA! Mit gon­dol, mért. lakunk eltartási szerződés­ben? Jókedvünkből? — Elég legyen!—ordít Sándor. Hat éve mindennap egy cirkuszt rendeztek! Az embernek kimennek az idegei! Elég! Kajálni akarok! — Nekem volt gyerekszobám! Nör­szöm. És'mikor feleségül vett boldogult uram, stílusom is... Ami neked nincs, angyalom! Ezt a terítéket megnézhe­ted. Valódi damaszt. Hollóházi porce­lán. Ezüstök. Az mindegy, párizsi vagy borjúsült, az asztalnak mutatnia kell! — Mert a maga férje vendéglős volt, az enyém trolivezető! — ordít Zsóka. Magának lehettek gyermekei, itt is hagyták, nekünk nem! Hat év alatt kétszer voltam terhes, mindkétszer el kellett vetetni! — Mert a szerződésben ki volt köt­ve, gyerek nem lesz! Engem zavar a sírás! — A jóságos házinéni! A nagy kato­likus! Ne hivatkozzon a szerződésre! Mikor letettük a százezret, ki lett köt­ve, tataroztat?! Közben hullik a meny- nyezet! Sárga a fal! kiáltja Sándor. — Jöjjön, nézze meg! — Van fogalma arról, mit szenve­dünk magától? Nyaralni is el kellett vinnünk! Rátelepszik az ép eszünkre! Az életünkre! Megfojt! Ülj le! — rivall Sándorra, aki menekülne a hangzavar­ból. — Ha egy kicsit is férfi lennél... rég megölted volna ... — Megölnél?! — Irmuska felkel, le­vegőért kapkod. — Úgyis azt a rohadt koporsót em­legeti folyton! — Meg ak .. .akar.. .akartok öl-. ni...? — kérdi döbbenten, félig fél­emelkedve, aztán elzuhan, magával rántva hímzett damaszt abroszát. Szeretkezés után Sándor rágyújt, Zsóka felül. — Mi van?. Nem jó?... nem sze­retsz? Dehogynem. — Söféten néz, gub- ■ baszt a férfi, sóhajt. — Lakásunk van! Vendégeket hív­hatunk! Reggelig táncolunk! magnóz­hatunk!. .. és gyerekünk lesz! — Azért ez őrület — mondja Sán­dor. — Egy embernek meg kell halni azért, hogy egy másik a világra jöhes­sen?! Zsóka elgondolkozik. Felkel, mezte­lenül járkál. — Tel... hol lehet a százezer?. 1. mit nézel?... Semmi beruházást nem csinált, a fiai Ausztráliában! Annak a pénznek meg kell lenni! — Fúriaként esik a lakásnak, módszeresen kutako­dik, szekrény, fiókok, heverő alja, mo­zsár, kamra, fürdőszoba. Éjfél után dü- hödten liheg, trüsszög. Sándor a hasz­nálaton kívüli kandallóban turkál, ki­húz egy nejlonba csomagolt 'köteg pénzt. Kiborítják az asztalra, a csata­térré vált lakás romjai fölött bámulják egymást. Zsóka szétpergeti a pénzköteget: öt­százasok és ezresek. Egy zárt boríték. — Bontsd fel!. Sándor az asztal előtt áll karbatett kézzel. ■ — Mi öltük meg!- Hülye vagy te? A szíve vitte el!... eleget tűrtünk1 Szenvedtünk! Miatta kapartattam ki magam, és ha nem lehet többé gyerekem?... Most akarod tönkretenni a házasságun­kat ... hogy lakásunk van, meg pén­zünk ? • — Nem. Csak ... — Semmi csak! Bontsd fel. Sándor remegő kézzel gyújt rá, tépi fel a borítékot. Zsóka elsétál a szoba másik'végébe, fedetlen keblére borítja a damasztab- roszt. — „Kedveseim! — olvassa Sándor —. Kizsaroltam a szeretetet tőletek, mert féltem, és nem akartam egyedül lenni! Olyan voltam, amilyen, bocsás­satok meg nekem. A pénz a tiétek volt, és az is marad, legyen a gyermeketeké! Temessetek el' tisztességgel! Köszö­nöm. Irmuska." Zspka égő szemmel mered a férfira. ­Sándor háttal áll, kibámul az abla­kon; a fészekben két csupasz fióka kandikál elő Cleopátra szárnya alól. — A rohadt életbe!... — mondja Sándor. A hajnali csendet Zsóka kese­rű nevetése töri meg. Nevet, nevet meg­állíthatatlanul. Sándor megfordul, aztán pillantást sem vet a feleségére, kimegy a szobá­ból.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents