Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-21 / 68. szám

I I TANÁCSKOZÁS, TEHETSÉGNEVELÉS, NYELVOKTATÁS. A TIT megújulási törekvései Holnap: országos tanácskozás Országos tanácskozást rendez e tavaszon a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat, hogy tagságával megvitassa álláspontját, programját a jövőre nézve. Ugyanis a gyors társadalmi-gazdasági változások megújulást köve­telnek a TTT-től is; jövője az eddigi tevékenység kritikus elemzése, a társulat feladatainak újrafogalmazása nélkül nehezen elképzelhető. —Az országos tanácskozás előtt kiadott dokumentum kiemeli az elköte­lezettséget a szocialista társadalom építése, a megújuló demokratikus ma­gyar nemzet és a reform mellett — mondja dr. Buchalla Botondné, a TIT Bács-Kiskun Megyei Szervezetének szaktitkára. — Ahogy a társadalmi­gazdasági élet megannyi más területén, az ismeretterjesztést tekintve is szükséges, hogy meghatározóbb legyén a helyi jelleg; nagyobb a megyei, városi szervezetek önállósága, jelentősebb a menedzselő, közéleti-mozgósí­tó szerepük. — A megyei tanács külön programot dolgozott ki nemrég a tehetségnevelésre. Erre a TIT is megkülönböztetett figyel­met fordított az utóbbi években. — Az egész társadalom kötelessége a tehetséggondozás. Hiszen nem mind­egy, hogy időben felfigyelünk-e a ki­emelkedő képességű fiatalokra és segít­jük előrehaladásukat, vagy hagyjuk el­kallódni őket. Az e cél érdekében kiala­kult társulati formákat — tudomány- baráti körök, szakkörök, ismeretter­jesztő táborok, tanulmányi vetélkedők, versenyek, pályázatok stb. változat­lanul szívügyünknek tartjuk. A legna­gyobb gondot anyagi helyzetünk jelen­ti ezen a téren is. Éppen ezért nemrég fordultunk kéréssel a megyei tanács­hoz, hogy a lehetőségekhez mérten pénzzel is támogassák ezirányú törek­véseinket. — A nyelvtanfolyamok az utóbbi években nagy népszerűségnek örvende­nek Bács-Kiskunban — Kecskeméten különösen. — A már közismert TIT-es nyelvoktatási formákon, törekvéseken kívül előrukkoltak mostanában új kez­deményezésekkel is? — Igen, de hozzá kell tennem, hogy az új kezdeményezést ezúttal is a válto­zásokból eredő igény szülte. Konkré­tan arról van szó, hogy a következő tanévtől fakultatívvá válik az orosz nyelv tanulása az iskolákban. Ezért minden bizonnyal kevesebb, orosz sza­kos tanárra lesz szükség a jövőben, mint eddig. Számukra indítottunk tan­folyamot januárban más idegen nyel­vekből. Ha sikeres középfokú nyelv­vizsgát tesznek, lehetőségük nyílik ar­ra, hogy kétéves kiegészítő szakon ta­nári képesítést kapjanak valamelyik felsőfokú oktatási intézményben, a ta­nult nyelvből. Eddig huszonnégyen je­lentkeztek a megye általános iskolái­ból, akik angolul, németül vagy fran­ciául akarnak tanulni tanfolyamain­kon. Ez az igény várhatóan még na­gyobb lesz a jövőben. — Ősszel mintegy 850 hallgató irat­kozott be a TIT kecskeméti intenzív nyelvtanfolyamaira. Azóta nagy volt a lemorzsolódás? — Közülük többen már félév végén sikeres vizsgát tettek. Persze olyanok is akadtak, akiket behívtak katonának, elköltöztek, vagy egyszerűen idejük és energiájuk nem maradt, hogy befejez­zék a tanévet. Jelenleg 560-an tanulnak az intenzív tanfolyamainkon, akik e hónap végén kísérlik meg sikeresen le­tenni a nyelvvizsgát. — Mivel magyarázható a nyelvtanu­lás növekvő népszerűsége? — Minden vállalat a külkapcsolatok bővítésére törekszik, ehhez azonban olyan szakemberekre van szükség, akik jól beszélnek angolul, németül vagy ép­pen olaszul, spanyolul. Ma már lassan ott tartunk, hogy bizonyos szakmák­ban a több nyelv ismerete alapkövetel­mény. E népszerűség növekedéséhez hozzájárult jelentős részben a világútle­vél is; a külföldre utazás szinte korlát­lan lehetősége. Persze az sem mellékes, hogy milyen felkészültségű tanárok ta­nítanak különböző szintű tanfolyama­inkon. Túlzás nélkül mondhatom, hogy nekünk sikerült leszerződtetni a legjobb nyelvtanárokat óraadóként. — A napokban a TIT helyi szervezete és az Ibusz helyi kirendeltsége közös bálát rendezett Milyen céllal? — Színvonalas, jó szórakozást akar­tunk kínálni a TIT tagjainak. Az ilyen rendezvényeknek is megvan a közösségösszetartó jelentőségük. Nem véletlenül szerveztük az Ibusszal közö­sen, hiszen ez az utazási iroda, ország­járás-vezetői szakosztályként, évek óta jó partnere a TIT-nek. A Tudományos és Ismeretterjesztő Társulat március 22-ei országos ta­nácskozásán tíz küldött képviseli Bács- Kiskun megyét. Koloh Elek Mit akar a Kulturális Kamara? Térvesztett helyzetben van manapság a kultúra, a művelődés Magyarországon, a kultúrális infrastruk­túrának nincs érdekképviselete. Ez indokolta, hogy a Közművelődési Információs Intézet a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa támogatásával a Magyar Kulturális Kamara létrehozását kezdeményezte. A Kamara célja—ahogy ez az alapszabály terveze­tében olvasható —- a magyar társadalom kulturális örökségének alkotó védelme, a kulturális értékek hi­teles képviselete, a társadalom közösségi erőinek fej­lesztése. A Magyar Kulturális Kamara— szándékai szerint — segíti a demokratikus kultúra és a kulturális de­mokrácia erősödését. A hívó szóra, a felkínált lehető­ség ismeretében 178 igenlő válasz érkezett még az alakuló közgyűlés előtt, a többi között kulturális vállalatoktól, egyesületektől, társulásoktól, múzeu­moktól, könyvtáraktól, de ájelentkezők között talál­hatók gazdálkodó szervek, termelő vállalatok művé­szeti csoportjai is. Miközben a kultúra terén az állami mecenatúra menedzselő szerepe egyre szerényebb, a politikai, gazdasági reform szükségessége mellett mél­tatlanul kevés szó esik manapság arról, hogy a társa­dalmi fejlődésnek igenis meghatározó része a radiká­lis kulturális reform. Ehhez viszont nélkülözhetetlen annak tisztázása, hogy mit értünk nemzeti kulturális stratégián. Termé­szetesen a művelődésügy reformja nem lehet pusztán a kulturális szervezetek reformja. Ebben az esetben megfeledkeznénk a közösségek, a különféle csopor­tok öntevékeny, önművelődési kezdeményezéseiről, amelyek újból—szerencsére—tartalmukban és szer­vezetileg is megteremtik egy megújuló szabadművelő­dési rendszer feltételeit, segítik az egyesületek, a kö­zösségi házak, az olvasókörök, a népfőiskolák zavar­talan működését. ­Ma már kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a gazdasági és a politikai válság el^sorban a müveletlenségből ered, ezért különösen fontos min­den a kultúrában érdekelt intézmény, szervezet össze­fogása. A Magyar Kulturális Kamara ma még :— hisz a hivatalos létrehozás előtt áll — nem igazolhatta a kezdeményezést támogatók szándékainak igazát. Az érdekképviseleti, érdekegyeztető, a nemzetközi kultu­rális kapcsolatok fejlesztését elősegítő feladatokat te­kintve azonban úgy tűnik, hogy a Kamara reálisan vállalhatja az érdekelt intézmények képviseletét. Eh­hez szükséges, hogy folyamatosan tájékoztassa tagja­it a távlati és az időszerű kulturális és gazdaságpoliti­kai elgondolásokról, fejlesztési célokról, döntésekről, szabályozásokról. A Kamara közreműködik a kultu­rális és népgazdasági tervezés fontos szakaszaiban, tehát cselekvőén reszt vehet a kultúrát érintő koncep­cionális elgondolások kialakításában. A Magyar Kulturális Kamara vállalt tevékenységi körét az a közgazdasági ismeretekre épülő pénzügyi magatartás jellemzi, amely nélkül a kulturális intéz­mények, szervezetek feladataikat a jövőben már kép­telenek lesznek következetesen megvalósitani. Ehhez szükséges a piaci magatartás etikai normáinak kidol­gozása, ezek érvényesítése, amelyhez a Kamara meg­teremti á szükséges feltételeket. A Kamarának minden olyan jogi személy tagja lehet, amely valamilyen módon érdekelt a kultúrá­ban, vagy azok a vállalatok, amelyek szabadidős kul­turális alappal rendelkeznek. Magánszemélyek csak egyesülés vagy társulás létrehozása után kezdemé­nyezhetik a kapcsolatfelvételt. - (MTI—Press) Az orosz zenedráma megteremtője Százötven éve született Muszorgszkij ellesni az em- L-béri beszédnek azokban a közvetlen és élethű megnyilatkozásaiban lüktető rezdüléseit, me­lyeket a zseniális Gogol nyújtott...” Egy tehetséges, hu­szonnyolc éves szentpé­tervári zongoraművész fogalmazta meg a maga számára az idézett, s egész további élete alkotó tevékenységét részben meghatáro­zó gondolatot, néhány évvel az oroszországi jobbágyfelsza­badítás után, és—ami zenetörténeti szempontból különösen fontos — csaknem egyidőben Richard Wagnerral. A kivételes képességű zongoristát, Mogyeszt Petrovics Muszorgszkijt ugyanis akkoriban már jobban vonzotta a komponálás. Érdeklődése elsősorban az operaszínpad felé fordult, bizonyosan a 19. század első felének nagy orosz zeneszerzője, az életében kevéssé becsült, de halála után eleven erővel ható Glinka művészetének hatására. Mu­szorgszkij nem az egyetlen volt Glinka csodálpi között. A Nagy Péter uralkodása idején Nyugat felé megnyíló ka­puk, az Európától addig elzárt Oroszország politikai és gaz­dasági felemelkedésével együtt járó kulturális felemelkedés idején természetes volt, hogy Glinka öröksége nem veszhet el, hogy az orosz nemzeti opera megteremtésére tett kísérle­teit folytatni fogják az utána következők. Pétervárott létre . is jött a zenetörténet egyik legfontosabb csoportosulása, amelyik egyebek közt ezt tekintette fő céljának, hivatalos neve „Új orosz zenei iskola ” volt, de nevezték magukat „Nagyok kis köré”-nek, vagy röviden „Az Ötök”-nek is. Balakiijev, Kjui, Muszorgszkij, Borogyin és Rimszkij- Korszakov volt az öt muzsikus, akik közül kétségtelenül Balakiijev volt a vezető egyéniség, de az orosz operáért a legtöbbet Muszorgszkij tette. Amikor a százötven évvel ezelőtt, 1839. március 21-én született Muszorgszkij célul tűzte ki, hogy az emberi beszéd lüktetésének, deldamációjának életszerűségét fogja megvaló­sítani operáinak énekszólamaiban is, akkor még csak máso­dik művén, egy Gogol-novella megzenésítésén dolgozott. A házasság című kisoperának azonban, miként az első pró­bálkozásnak, a Sallammbónak is, csak néhány részlete ké­szült el. Mert ekkor, 1868 őszén, már új, hatalmas terv foglalkoztatja, amelynek megvalósítására éppen egy eszten- dőnyi időre volt szüksége. Talán érzi is, hogy sietnie kell: a mindössze negyvenegy évet élt zeneszerző harmincéves korá­ban alkotta meg az orosz operaköltészet máig legjelentősebb alkotását, a Borisz Godunovot. Akkoriban csak az oroszor­szági felemelkedést szívükön viselő, haladó rétegek értékel­ték helyesen a népi realizmusnak ezt az első, monumentális megnyilatkozását. Az uralkodó köröket megriasztotta a mű politikai-eszmei tartalma, a nagyközönséget pedig meglepte merészen újszerű zenei nyelve. A Borisz 1874-es bemutatója után a szerző élete már örökös versenyfutás: a fokozódó idegbaj és alkoholizmus rohamai között születnek azok a zongoradarabjai, dalai és további két jelentős operája, a Hovanscsina és A szoro- csinszki vásár, amelyek máig legismertebb művei közé tar­toznak. Alkotó lendülete már a Hovanscsina második felvo­násának elkészülte után megtörik, és valójában soha nem is tér vissza. A Borisz utáni két operája befejezetlen maradt, azokon Rimszkij-Korszakov, illetve Kjui és Cserepnyin vé­gezte el a hangszerelés munkálatait. Miként mestere, Bala- kirjev, Muszorgszkij is örök autodidakta muzsikus maradt. Szemére is vetették sokan „sajátos zenei gondolkodásmód­ját”, különösen hiányos összhangzattani ismereteit kifogá­solva. Azt azonban soha seniki nem vonta kétségbe, hogy a nagy Hándel-oratóriumok mintájára szerkesztett hatásos kórustablóval, a dosztojevszkiji, tolsztoji népábrázolást pél­dának tekintő Muszorgszkij volt a hányatott sorsú és törté­nelmű orosz nép és ország leghűbb ábrázolója az európai zenedráma §z> g„ • GYERMEKÉVEK - GYERMEKÉLET SAKKOZZATOK TI IS! A hindu uralkodó csapdába esett Biztos gondolkoztatok már rajta, mi is a sakk tulajdon­képpen? Játék, sport, vagy talán tudomány, esetleg művé­szet? Ez is, az is. Ha csak szórakozásból űzöd, játék, ha versenyszerűen, akkor sport. Ez utóbbinál már szükség van az elmélyült, önálló elemző munkára, így válik a sakk tudo­mánnyá. A szép kombinációk pedig a művészi alkotásokra emlékeztetnek. lapjainkban a sakkjáték szerte a világon egyre népsze­rűbb. Megfontoltságra, logikus, cselekvés előtti gondolko­dásra, késztet, fejleszti a küzdőképességedet és a kombináci­ós készségedet. Ha felkeltette az érdeklődésedet, biztosan kíváncsi vagy a keletkezésére is. A legenda szerint Scheram hindu uralkodó szórakoztatására egyik alattvalója egy játé­kot szerkesztett, amelyben a legfontosabb figura, a király, csak tisztjei és közkatonái segítségével érvényesülhet. Az új játék — a sakk —, igen nagy hatással volt az uralkodóra. Megígérte a tudósnak, hogy hálából olyan jutalmat ad, ami­lyet csak kíván. A bölcs szerényen azt kívánta, hogy annyi búzaszemet kaphasson, amennyit a sakktábla mutat, ha annak első kockájára egy szemet tesznek, a másodikra ket­tőt, a harmadikra kétszer annyit, mint az előzőre és így tovább, egészen a 64. mezőig. A király örült, hogy ilyen olcsón megúszta a dolgot és kiadta az utasítást, hogy azon­nal teljesítsék a kérést. Csakhamar kiderült azonban, hogy a tudós kivánságát csak akkor lehetne teljesíteni, ha a föld egész területét nyolcszorosán bevetnék búzával. Eddig a legenda, most pedig valljanak azok a gyerekek a sakkról és önmagukról, akik a. Dutép SC versenyzőiként már alaposan „belekóstoltak” ebbe a játékba. Kovács Adrián (8 éves): —■ Nagycsoportos óvodás vol­tam, mikor megtanultam sakkozni. Nekem az tetszik benne a legjobban, hogy olyan, mint a háború. Az ellenfél királyát meg lehet támadni és csapdába lehet ejteni. Tavaly kaptam egy sakk-komputert is a szüleimtől, amikor szabadidőm van, mindig leülök vele játszani. Szeretnék nagyon jó sakkozó lenni. Kiss Edina (9 éves): — Apukám tanított meg ötéves ko­romban a sakkra. Addig mindig csak néztem, mikor a bará­taival játszik. Főleg a mattadást szeretem, a játszma kezde­tén még gyengébb vagyok. Már három éve járok edzésre heti két alkalommal. Tavaly 6. lettem korcsoportom országos döntőjén, az idén az első hely a célom. Ennek érdekében még a zongorázásról is lemondtam. Mann Gerald (12 éves): — Hétéves koromban tanultam meg játszani. Én főleg a kombinációt szeretem a sakkban. Most éppen a Fischer—Szpasszkij világbajnoki párosmér­kőzés játszmáit elemzem, ebben találok erre nagyon sok példát. Eddigi legjobb eredményemnek az NSZK-beli Wur- mannsquickben tavaly elért 2. helyezésemet tartom. Azóta még többet készülök, és végre az idén szeretnék idehaza is bizonyítani. Pál Imre 9 Kovács Adrián 9 Mann Gerald (Fotó: Kiss Dezső) 9 Kiss Edina TI DOSÍTÓINK JELEM IK J Lenin lfjU távírásza Az idén is megrendezik a hagyo­mányos vetélkedőt Leninvárosban az úttörőtávirászok számára. Megyén- ket — ugyancsak hagyományosan fj- a jászszentlászlói gyerekek képvi­selik. Náluk rendezték meg az „idénynyitót” is, amelyre Szolnok megyéből is érkeztek versenyzők. Szándékukat nem titkolták: „feltér­képezni” a nagy ellenfeleket, no, meg egy kis versenyhangulatot érezni. Tudták: Bács-Kiskun megyét esz­tendők óta a jászszentlászlói úttörők képviselik, hála Győrök Imre pedagó­gusnak, kiváló eredménnyel. Ezért nem véletlen, hogy számos ifi és fel­nőtt rádiós lett országos bajnok, s szerepelt külföldön is sikerrel. Vala- mennyiüket Győrök Imre oktatta. A mostani versenyen a lányok kö­zül első lett a szolnoki Dantesz Agnes, a második és harmadik helyezett pe­dig jászszentlászlói: Kovács Tímea és Varga Anikó. A fiúk versenyében az első és a második végzett a megye színeiben: Abrahám Viktor és Géczi Roland, a harmadik Tolvaj Zoltán képviselte Szolnok megyét. Most javaban gyakorolnak vala­mennyien, készülnek a tavaszi szü­netben sorra kerülő országos ver­senyre. , Mező István MEGJELENT A KISDOBOS Az alsó tagozatos gyerekek kedves lapja, a, Kisdobos márciusi száma be­mutatja Rubik Ernőt, a híres feltalálót. Egy kilencéves kisfiú szlovák mesét for­dított magyarra, ezt is olvashatjátok. Húsvéti történet mellett egy kivágós tojástartót is találtok a lapban. Megis­merkedhettek a tavaszi madarak életé­vel, és a híres Teleki-expedíció követke­ző mozzanatával. A Varázskezek olda­lon a háromszínű zsinórfonás rejtelme­ibe avatnak be benneteket, Marék Ve­ronika meseiró pedig ügyes Pablót mu­tatja be. Amint azt jeleztük, ezen a héten a farsangi mulatságokról, jelmezes felvo­nulásokról közlünk összeállítást. * „Nálunk—úja Agócs Barbara bács- szőlősi tudósítónk — az elsősök és a másodikosok órák voltak, énekkel kö­szöntötték a farsangot. A harmadiko­sok és a negyedikesek a hét törpét sze­mélyesítették meg, rajtitkárunk, Peflov Teréz segítségével. Az ötödikesek és a hatodikosok görög isteneknek öltöz­tek. Volt a bálon Héra, Zeusz, Athéné és még több isten. A többiek Sicc úr kalandjait adták elő, mert ők lassan elhagyják iskolánkat, és ilyen vidám, mókás karneválban ezután már csak nézőként fognak részt venni!” * Mécs Viktória jelentkezett a kecske­méti II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kolából. A felső tagozatosok mulatsá­gáról küldte tudósítását. A tanítás után — szól a levél j|| az osztályokban egy kis bemelegítő bulit tartottunk, tehermentesítve ezzel a mu­latság színterét, az aulát, ahol nincs büfé. Az aulát erre az alkalomra megszépí­tettük, a jelmezverseny idejére már „báli” külseje lett. Az első díjat nagy örömömre osztálytársaim nyerték Te­vekaraván összeállításukkal. (Később a Tevekaraván az úttörőház farsangi ra- mazúriján is első lett!) A farsangi felvo­nulás után megkezdődött a diszkó és a tombola. A hangulat remek volt, egé­szen este 8 óráig. Ekkor fejeztük be a mulatságot, és láttuk, hogy a gondosan rendbehozott aula utánunk csatatérré változott... * Rendhagyó módon, nagyon ötlete­sen tartották meg a mulatságot a Kecs­keméti Homoki-Nagy István Iskola ta­nulói — erről szól Takács Annamária levele. Volt jelmezbál, tombola, zsákba­macska, diszkó és Ki, mit tud? is. Jel­mezbe az alsó tagozatosok öltöztek, a Ki mit tudón pedig a negyedikesek, az ötödikesek és a hetedikes társaink in­dultak. Volt pantomim, paródia, és nagy sikert aratott a Kék fény műsora. Valamennyien remekül szórakoztak. * A Magyar Ilona Általános Iskolából négyen írták a beszámolót: Rapajka Zsuzsa, Bíró Barbara, Nagysolymosi Adrienn és Varga Judit. „Iskolánkban — szól a levél — két napon tartottuk a farsangot, az alsó és a felső tagozatosoknak. Volt diszkó, és büfé, ahol szendvicset kólát árusítottak. Tudtuk, hogy a tombola főnyere­mény egy zsebszámológép lesz, így na­gyon szurkoltunk, ki lesz a szerencsés? A jelmezes felvonuláson a kicsiké lett a babér, ők találták ki a legötletesebb jelmezeket. Közülük is a káposzta arat­ta a legnagyobb sikert. Fehér ruháját káposztalevelekkel rakták tele, ebből készült kalapja is. A tombola sorsolá­sakor itt is nagyon izgultunk, mert a főnyeremény egy kvarcóra, illetve egy kazettatartó volt. Este 9 órakor mentünk haza, és arra gondoltunk, hogy jó lenne egy évben több farsangi mulatságot is rendezni.” * Az orgoványi gyerekek farsangi mu­latságát Ki mit tud? keretbe foglalták. A kicsik jelmezei közül a strucc volt a legsikeresebb. A felsőtagozatosok kánkánt (!) mu­tattak be. A hetedikesek pedig az Új hullám műsorát parodizálták és külön­böző korokból mutattak be története­ket: (őskor, ókor, középkor stb.) Ezután következett a tánc — fejezi be levelét Vig Szilvia. * A következő összeállításban ünnepi megemlékezésekről és rendhagyó raj­vagy csapatmunkáról újatok, április 5-eig. Összeállította: SELMECI KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents