Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-21 / 68. szám

1989. március 21. • PETŐFI NÉPE • 5 AMÍG KIALAKULNAK AZ ALKALMAZKODÁS REFLEXEI 9 Szénái Gyula villamos üzemmérnök kiemelt műszerészként dolgozik a Bajai Híradástechnikai Kisszövetkezetben. Amikor három évvel ezelőtt a fehér köpenyt munkásoverallra cserélte, nem törődött vele, hogy kívülről nézve ez egzisztenciális vissza­lépést jelent. De volt ereje felülemelkedni azok ítéletén is, akik úgy gondolkodtak: lám, diplomát szerzett, amihez az állam is hozzátette a forintjait, s most hagyja kárbaveszni önös érdek­ből — a nagyobb jövedelemért. Szendi Gyula tudta: az a munka, amit a Bahirnál vállalt, sokkal több szakmai és emberi kvalitást követel tőle, mint amennyire az előző, „magasabb” beosztásában szüksége volt. S őt ez érdekelte. A hasonlóan gondolkodókkal leginkább a kisvállalkozásokban találkozni mostanában. De vajon igaz-e, hogy a jelenlegi gazdasági válto­zások, körülmények nekik kedveznek? (Walter Péter felvétele) Vállalkozó üzemmérnök — Nagy vállalat volt az előző munka­helye. Kényelmes, biztonságos. Miért hagyta ott? — kérdezem Szendi Gyulá­tól. — Nagy termelőszövetkezetnél pici kis részfeladatokat kap az ember, nincs módja alaposan megismerni a termelés egész folyamatát. Nem számit, mennyit tud, az a fontos, hogy ahhoz értsen, amit rábíztak. A többit akár el is felejtheti. És valóban el is felejti. Mindig ugyanazt csi­nálni, megrajzolt határok között, ké­nyelmes dolog ugyan, de következménye a szakmai visszafejlődés, az önállótlan- ság, az unalom, sőt, a közömbösség kia­lakulása. Az ilyen munka emberileg is le­épít. — Itt, a kisszövetkezetnél teljesen ön­álló a munkaköröm — folytatja. — Adott területen, a piackutatástól kezdve a manuális munkáig minden a feladata­im közé tartozik. A nagyvállalatok soro­zatban gyártják a termékeiket, s eláraszt­ják velük a boltokat. A yevő eszi, nem eszi, nenj kap mást. Mi a magunk kifej­lesztette termékekkel felkeressük a po­tenciális ügyfelünket, megkérdezzük tő­le, neki az a termék hogyan lenne megfe­lelő? Megbeszéljük, s úgy készítjük el. Ez japán módszer, Magyarországon a kis­vállalkozások terjesztik. Sok minden kö­vetkezik ebből. Egyrészt az, hogy egyedi darabokat készítünk: ez igen nagy szak­mai felkészültséget kíván. Unalmasnak 'pedig már csak azért sem mondható a munkám, mert gyakran kell az üzletkö­tés miatt utaznom. Igaz, a családom nem szereti, ha nem vagyok otthon. Nagysze­rű érzés látni azt, hogyan működik a gya­korlatban, amit kitaláltam, megcsinál­tam : hogy például egy település vízellátá­sának zavartalansága múlik az általunk készített konstrukción. Vagy hogy a mi távirányításos szerkezetünk segítségével a daru pontosan oda teszi le a többmá­zsás terhet, ahová kell, így nem billen fel a hajó. Sorolhatnám, de a lényeg az: itt sikerélménnyel jár a munkánk, kedvet ad a folytatáshoz! Az pedig megint más jel­legű, de nem kevésbé érdekes feladat, hogy szót értsek az ügyfelünkkel, sikere­sen tárgyaljak. Azaz igazán sokoldalú­nak kell lennem ahhoz, hogy megfeleljek az itteni követelményeknek. Persze dol­gozni is többet kell, nekünk gyakran nem elég a napi nyolc óra. ^ — Tehát szakmailag kiélheti az ambí­cióit. Anyagilag is megtalálta a számítá­sait? —A Bahir gmk-ból alakult kisszövet­kezetté, én is az alapító tagok közé tárto- zom. Három évvel ezelőtt majdnem a dupláját kerestem annak, amit az előző munkahelyemen. De most már alig vala­mivel több a jövedelmem, mint a válla­latnál. Annyival semmiképpen sem, amennyivel többet dolgozom. Megvál­toztak a szövetkezet lehetőségei, körül­ményei. Nagyobb az elvonás, növeked­tek a költségek. Három évvel ezelőtt egy forintjövedelemért két forint értékű ter­méket kellett előállítani, most 4—4,50 forint értékűt. Három évvel ezelőtt 100 forintból 65-öt osztottunk, most 25-öt. A többi megy az adóba, illetve az üzemel­tetés költségeit fedezi. — Annak idején, a gmk alapító tagja­ként tudta, mit vállalt? — Hogyne tudtam volna, benne volt a szerződésben! Az is, hogy a személyes vagyonúnkkal, az is, hogy egyetemle­gesen felelünk a vállalkozásunk által a harmadik személynek okozott kárért! A kisszövetkezet veszteségét pedig a saját zsebünkből kell fizetnünk. Aki vállalkozik, annak meg kell tanulnia együttélni a veszéllyel. Nem tagadom, egyre jobban nyugtalanít, hogy szövet­kezetünk tevékenysége korántsem olyan nyereséges, mint korábban volt. — Gondolt-e arra, hogy elmenjen máshová dolgozni? . — Elmenni? Hová? Alaszkába? Dél- Amerikába? Mert itthon bárhová men­nék is, mindenütt ugyanaz vár. Egyik oldalon a vegetálás, tengődés, lassú le­épülés, másik oldalon az anyagi csőd veszélye. Egy pótolhatatlan nagy elő­nye azonban van a vállalkozásnak: szakmailag felkészültté, sokoldalúvá, edzetté, teherbíróvá teszi az embert. A kemény feltételek, a követelmények az alkalmazkodás reflexeit alakítják ki bennünk. Mindennek birtokában má­soknál nagyobb esélyünk lehet a bol­dogulásra, alakuljanak bárhogyan is a körülményeink... Almási Márta Nagyobb önállóság Az életbe lépett társa­sági törvény és az új gaz­dasági szabályozók tették lehetővé, hogy az Eternit Vállalat selypi gyára a ko­rábbinál nagyobb önálló­sággal rendelkezzék. Az új lehetőségek az export­piac kiszélesítését és a bé­rek nagyobb differenciá­lását teszik lehetővé. Az üzem vezetése tisztességes nyereségre számít az idén, amellett, hogy 26 miihó forintos beruházással környezetvédelmi beren­dezést korszerű porle­választót — is épített. (MTI-fotó) • Az üzembe helyezett por­leválasztó. Korábban óránként 800 kilogramm por került a le­vegőbe, ez most 25-re csökkent t A hőszige­telő azbesztce­mentből 200 ezer négyzet- métert gyárta­nak évente. Háborog a szövetkezeti közvélemény Legmesszebb talán a nyírtassi termelőszövetkezet ment, amikor bejelentették, hogy kilépnek a té- eszszövétségből. Énnek oka csak részben volt az, hogy megdrágult a szövetségi tagság, a fenntartási hoz­zájárulás csaknem háromszorosára emelkedett, hiszen a nagyobb ösz- szeget is kifizetnék, ha megérné — mondták a szövetkezet vezetői. A múlt őszön az érdekképvisele­ten belül is megbomlott az össz­hang. A Békés megyei területi szö­vetség nyijt levélben fordult a TOT- hoz, s felhívta a testület figyelmét á mezőgazdaságban tapasztalható mind súlyosabb ellentmondásokra. E két példa s a suttogó közvéle­mény egyértelműen jelezte, hogy a korábban hallgatásba burkolódzó országos érdekképviseletnek tennie kell valamit, ha nem akarja elveszí­teni tagságát, s egyben fenntartóit. Ők sem szokványos lépésre szánták el magukat, február végére össze­hívták a termelőszövetkezetek or­szágos értekezletét, amire még nem volt példa. Igaz, a tanácskozás ide­jét töbször módosították, mindany- nyiszor halasztva az időpontot, így az MSZMP Központi Bizottsága néhány nappal hamarabb közzétet­te új agrárpolitikai koncepcióját, s e tény önmagában is gyengítette az érdekvédelem jelentőségét a közvé­lemény előtt. A bennfentesek persze tudják, hogy a különféle kormányzati fóru­mokon a TOT képviselői hallatták hangjukat, érveltek, tiltakoztak a mezőgazdaságot mind hátrányo­sabb helyzetbe hozó intézkedések ellen. Ám erről a közvélemény vaj­mi keveset tud, az érvelés a nyilvá­nosság kizárásával, a homályban folyt. Ráadásul foganatja is kevés lett, szaporodtak a feszültségek a gazdaságokban, s a képviseletek ezt pontosan és erőteljesen érzékelték. Látnivaló, hogy megtorpant a mezőgazdasági termelés üteme, a korábbi sikerek helyett most csak a- bajokról beszélnek a szakemberek. Fizetési gondokkal küszködik a szövetkezeteknek csaknem a fele, a tartalékaikat felélték, hitelhez vi­szont csak drágán vagy egyáltalán nem jutnak hozzá. Elkeseredésében úgy fogalmazott egy téeszelnök, hogy el kellene adni a szövetkezet teljes vagyonát, bankba tenni a pénzt, s a diófa árnyékában pipáz- gatva várni a kamatokat. E furcsa logika nem jár messze az igazságtól, hiszen az alaptevékenység jövedel­mezősége már csupán 5-6 százalé­kos, a bankkamatok viszont 20 szá­zalék körül mozognak. A terhek másutt is nőttek. 1970- ben hatmilliárd forintot vont el a költségvetés az agrárgazdaságból, s 3,5 milliárd forint támogatást nyúj­tott, 1987-re 50 milliárdra nőtt az elvonás s 21 milliárdra a támogatás; vagyis az egyenleg tízszeresével romlott. S mint a konferencián is elhangzott, Európában három olyan ország van, ahol az elvonás összege nagyobb a támogatásnál, s Magyarország köztük van. A gyors ütemben növekvő elvonást még te­tézte, hogy nyílt az árolló is, s a mezőgazdasági termékek felvásár­lási árai 1970 és 1987 között 83 százalékkal emelkedtek, az ágazat­ban felhasznált ipari termékeké vi­szont 123 százalékkal. Nyilvánvaló, hogy a termelés jö­vedelmezősége romlott, az üzemek elszegényedtek, s ezt a szövetkezeti tagság is érzékelte. A nyolcvanas évek elejére már csaknem felzárkó­zott a mezőgazdaságban dolgozók jövedelme az ipari munkásokéhoz, 1983-ban ötszáz forint volt havonta a parasztemberek hátránya. Azóta romlott a helyzet, 1987-re a szövet­kezeti mezőgazdaságban az egy fő­re jutó átlagkereset 6221 forint, az állami iparban 7320 forint volt, vagyis több mint ezer forintra nőtt a hátrány. Ezekhez hasonló tények árnyé­kában tanácskoztak a rendkívüli TOT-konferencia meghívottal, s cseppet sem furcsállható, ha elma­rasztalták az érdekképviseletet pu­haságáért. Bár derültséget keltett, de felmentést keresett az érdekképp viseletnek az egyik téeszelnök meg­jegyzése: „tiszta apja lett ez a gye­rek” —célozva a TÖT kormányhű­ségére és transzmissziós szerepvál­lalására a kormány és a mezőgaz­dasági nagyüzemek között. A konferencia állásfoglalást tett közzé, de ez nem igazán hozta lázba a mezőgazdasági közvéleményt. Az agrárpolitika iránt érdeklődők négy nappal hamarabb tartalmá­ban hasonló, de még részletesebb szöveget olvashattak, az MSZMP javaslatát az agrárpolitika megújí­tásának koncepciójára. Az érdek- képviselet megújulása tehát még várat magára. F, J. SZOVJET GAZDASÁGI REFORMOK A legnehezebb esztendő A reform első szakaszának legjelen­tősebb eredménye: a gazdasági önálló­ság. Természetesen az önállóságot megszerző üzemi kollektívákat még nem lehet azokhoz a vállalatokhoz ha­sonlítani, amelyek már régóta a piac- gazdaság viszonyai között élnek. És mégis igazságtalan volna, ha lebecsül­nénk ezt az első lépést, amelynek jogi alapjait az állami vállalatról, a szövet­kezetekről és az egyéni munkatevé­kenységről szóló törvények jelentik. A nagykereskedelmi piac csirái is mu­tatkoznak már, a vállalkozókedv meg­nyilvánulásának, a termelés kereske­delmi jellegűvé változtatásának jó kilá­tásai vannak. A teljes gazdasági önel­számolás, az önfinanszírozás bevezeté­se is az átalakításnak az első szakaszát jelzi. A megvalósított gazdasági refor­mok csomagjában, nézetem szerint, ezek a legradikálisabb intézkedések. Ezek minden másnál gyökeresebben megváltoztatják a termelésen belüli vi­szonyokat, vagyis azt, ami mindenféle gazdasági rendszerben a legfontosabb. És mégis, ha tárgyilagosan értékel­jük az átalakítás kezdete óta elért ered­ményeket, akkor el kell ismerni, hogy nem mindent sikerült abban a mérték­ben és úgy megvalósítani, ahogyan el­gondolták, nem minden célkitűzést ér-' tek el. Sajnálatos módon a szovjet gaz­daság mechanizmusában bevezetett egyetlen újítás (talán csak a bérleti és a kollektív vállalkozás kivételével) sem működött úgy, mint szerették volna, ahogyan beprogramozták. Miért nem? A sokféle ok közül is jelentős az a tény, hogy az átalakítás első lépéseivel egyidejűleg a fékező me­chanizmus is- létrejött. Ez természete­sen nem szervezetileg kialakult valami. Mindenekelőtt a tudatunkban megszi­lárdult sablonokról van szó, amelyek az új gazdasági viszonyok között is a régimódi cselekvésre ösztönöznek. (Ar­ról a sok tízezer, senki által sem érvény­telenített utasításról van szó, amelynek segítségével a feledésbe merülő, paran­cson alapuló, utasításos rendszer az or­szág gazdaságát irányította. Egyik­másik szabályozó okmány még a har­mincas évek elejéről való.) Azt is el kell ismerni, a temérdek irányítási és ágaza­ti vezető között sok olyan akad, aki számára az átalakítás valamilyen ki­váltságok, javak elvesztését jelenti. Mások pedig koruk és szakmai kép­zettségük következtében egyszerűen képtelenek gyorsan átalakulni, elfo­gadni mindazt az újat, amit a gazdasági reform hoz magával. A fékező mechanizmus'létezésének objektív alapja az, hogy a gazdálkodás régi ideológiája szerint összeállított, mindenki számára kötelező ötéves terv viszonyai között kell tanulni azt, hogy miként dolgozzunk új módra. Ebből az ellentmondásból következik egy másik: az Állami Tervbizottság, az Állami Anyag- és Műszaki Ellátási Bizottság, a minisztériumok ahelyett, hogy öt­évenként egyszer közölnék az új mód­szer szerinti munkára áttért vállalatok­kal az ellenőrző számokat, az állami megrendeléseket, évente közük ezeket. Aztán még hozzá is igazítják ezeket az elért szinthez, ami meghamisítja és diszkreditálja az állami vállalatról szó­ló törvényt. Ha pedig valaki ellenvetést tesz, akkor nyomban az ötéves terv követelményeire is feladataira hivat­koznak, amelyekkel a fékező erők elég­gé ügyesen takaróznak. Az állami megrendelések kiadásá­nak gyakorlata is kritizálható. Igaz ugyan, jelenleg javult a helyzet: az 1989-re szóló állami megrendelések többnyire nem haladják meg a termelő­kapacitások teljes kihasználásának 50 százalékát. Tavaly pedig különös ese­tek fordultak elő. Néhol olyan megren­deléseket adtak, amelyek mértéke meg­haladta a vállalatok évi termelési prog­ramját. Az ötéves terv követelményeinek leple alatt a gazdaság normatív irányí­tásának gondolatát is meghamisították — ennek célja az volt, hogy ellensú­lyozza a parancson alapuló, utasításos módszert. Az erejét és befolyását még mindig megőrző régi adminisztratív rendszer, amely nem fárasztja magát számításokkal és helyzetelemzésekkel, az ötéves terv korábbi feladatait nor- matívákká változtatta. Ennek követ­keztében a jól dolgozó kollektívák két­ségtelenül rosszabb viszonyok közé ke­rültek, mint a veszteségesek. Ez utóbbi­ak továbbra is a magasfokúan rentábi­lis üzemek bevételeiből, jövedelmeiből élnek, és semmit sem tesznek a végből, hogy véget vessenek eltartott helyze­tüknek. Láthatjuk tehát, hogy még mindig működik a régi gazdálkodási mecha­nizmus. Az új pedig még csak a kezdeti szakaszában van. Ezért nagy nehézsé­gek várnak a szovjet gazdaságra. Eb­ből a szempontból talán az 1989-es év lesz a legnehezebb. Már csak azért is, mert az új módon végzendő munka kezdetét jelenti. És nem egyes vállala­toknak vagy ágazatoknak kell meg­újulniuk, hanem az egész gazdaságnak, az egész gazdasági mechanizmusnak, amely, mint erről meggyőződtünk, a kialakulás fájdalmas időszakát éü át. Eduard Figurnov (APN—MTI-Press) Mezőgazdasági könyvhónap ^ZOLÓFAJTA'ISMtRIIj I HASZNÁLAT Márciusra három szőlfrkönyvet je­lentetett meg a Mezőgazdasági Kiadó. Bognár Károly szerkesztésében készült a Szőlő a homokon (február 1-jei lap­számunkban bemutattuk).' A Szőlőfajta-ismeret és használatot a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem szőlőtermesztési tanszékének egyetemi tanárai, dr. Csepregi Pál és dr. Zilai János írták. Az 508 oldalas könyv, a 185 táblázat, a 180 színes fotó mindent elmond a szőlőfajtákról. Nagyon tö­mören fogalmazva szól a fajok szárma­zásáról, elteijedésükről, a szőlőfajták azonosításának módszereiről, a ter­mesztési értékeket meghatározó tulaj­donságokról. Részletes fajtaleirások segítik a szőlőtermesztésre, telepítésre vállalkozókat. Külön fejezet tárgyalja a fehér- és vörösborszölő-fajtákat, a csemegeszőlőket; bepillantást ad a kö­tet az új külföldi, illetye a honosítás alatt álló bor- és csemegeszőlő-fajták­ról, az új nemesítésekről, a reziSztens fajtákról, a régi direkttermőkről. Közel ötven oldalon a kistermelésben, a házi­kerti termelőknek javasolt fajtákat ve­szik sorra a szerzők. A bemutatott fajták sora az alföldi borvidék nemesítőinek, a nemzetközi hírű kecskeméti szőlészek munkáját di­cséri: Kocsis Pál, Mathiász János, Ku- rucz András, Kwaysser István, Szegedi Sándor és Füri József munkásságát, nevét megörökítve. A részletes'fajtaleírások után majd háromszáz tételes irodalomjegyzék (szabályos rejtettbibliográfia) és az is­mertetett szőlőfajták és társneveik visz- szakeresését szolgáló mutató kapott helyet. A kiskertesek, a nagyüzemi szőlőter­mesztő szakemberek és a szakma alap­jait most elsajátító diákok számára egyaránt pontos útmutatást adó kézi­könyv a kitűnően szerkesztett, kivéte­les teljességgel megírt és illusztrált mo­nográfia a mezőgazdasági könyvhónap talán legteljesebb, legjobban sikerült kötete. Kriszten György' Szőlőlugas című könyve immár harmadik kiadásban került az olvasókhoz. A házikert luga­sának kialakítása szépérzéket, a telepí­tés-, a támrendezés-, a metszés-, a töke- művelésmód helyes megválasztása ko­moly szakértelmet igényel. Kriszten György a lugas telepítés alapjainak el­sajátításába avatja be maid kétszáz fo­tó és rajz segítségével az érdeklődőket k. m.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents