Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-18 / 66. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. március 18. EGY ÉV ALATT ELKÉSZÜLT ■HIM • Petemé a fém hídvázakra ■ogszinbevonatot húz. # Burján László és Sutus András az öntökemencéknél. Közérdekű beruházás, összefogással Új fogak új helyen 9 Saskői Zoltán és Adorján Attiláné próbafogsorok alkotása közben. 9 Kövesi Károly mintára öntött fémle­mezt készít. A kecskeméti Lánchíd utca felé járók a 12/B szám alatt egy feltű­nően új épülettel találkoznak. Ha az idegenek nem is, de az arra la­kók tudják: ez a szép létesítmény a Fogtechnikai Vállalat kecskeméti laboratóriuma. Felépülésével 30 éves álom teljesült. Húsz évig a megyei művelődési központ mö­gött, a régi városi fürdő helyén szétszórtan, szinte lehetetlen kö­rülmények között dolgoztak a fog- technikusok. Az új létesítmény ter­vét tehát alighanem a kényszer szfilte. A beruházás anyagi feltéte­lét, a 22 millió forintot az egészség- ügyi minisztérium, a megyei és a városi tanács, valamint a Fogtech­nikai Vállalat biztosította, s az eu­rópai színvonalúnak bátran mondható laboratóriumot a Bács- épszer építette fel egy év alatt. A kétszintes épület földszintjén helyezkednek el az öltözők, irodák és raktárak, mellettük korszerű ét­terem, az emeleten meg az összesen 52 férőhellyel rendelkező laborató­riumok, melyekben jelenleg 40 fog- technikus dolgozik. A kecskeméti vállalat — mint ahogy vezetőjétől, Libor Tibortól megtudtuk — Bács- Kiskun háromnegyed részét és Pest megye negyecj részét látja el, valamint dolgoznak Fejér megyé­nek is. Bizonyára a jó színvonalú munkának köszönhető, hogy a más megyébe kerülő orvosok to­vábbra is a kecskeméti labor mun­kájához ragaszkodnak, elköltözé­sük után is ide küldik a rendelést. Munka tehát van elég: annyi, hogy a téli és a tavaszi időszakban — mivel a legtöbb ember ekkor csi­náltatja a fogát — alig győzik, 9 Deák Mária egybeöntött hidat for­máz. nyáron viszont jóval kevesebb. Ilyenkor még az is előfordulhat, hogy a fogtechnikusok egy részét fizetés nélküli szabadságra kell küldeni. A kecskeméti labor — mivel jó a munkaellátottsága — más részle­geknek, is tud átadni munkát. így .például a halasi, a hódmezővásár­helyi, a szolnoki, a szentesi és időn­ként a szegedi laboratóriumnak. Az új létesítmény elkészülése előtt főként azért volt szükség bérmun­kára, mert megfelelő körülmények és eszközök híján itt nem lehetett bizonyos munkafázisokat elvégez­ni. Ma már nem így van. Sok a régi, de jó állapotban lévő gép, de kaptak újakat is, amelyekkel már minden igényt ki tudnak elégíteni. Teljességről persze csak akkor be­szélhetnek, ha megvalósul a terv, azaz a fémkerámia, a porcelánfo­gak készítése. Vajon milyen változásokat ho­zott a dolgozóknak az új létesít­mény? Látogatásunkkor tapasztal­hattuk: kényelmes, a munkának megfelelő körülmények között, jó hangulatban dolgoznak az embe­rek. A munka mennyiségével azon­ban nincsen arányban a fizetésük. Darabbérben dolgoznak és átlago­san 6500 forintot keresnek, közöt­tük jó néhány — lakásgonddal küzdő — fiatal. Mégis mi az, ami erre a pályára vonzza őket? A ve­zető szerint ennek a munkának is megvan a szépsége. Mivel nincs két egyforma fog, az elkészítésük sem monoton, még a képzelőerőnek is teret adhat ez a munka. A cél, hogy minél természetesebb, élethűbb fogművet hozzon létre az alkotó. Egyetlen fájó pontja ennek a mun­kának, hogy a fog készítőinek nincs közvetlen kapcsolatuk a be­tegekkel, a fogtechnikus — bár­mily jól végezte feladatát — névte­len marad. Az új laboratórium vajon lehe­tővé teszi-e, hogy rövidebb idő alatt készüljön el egy fogsor? - kérdeztük Libor Tibortól. El­mondta, hogy 12 napos forgással dolgoznak, ha az orvos időben rendeli meg a fogsort, miattuk nem kell sokáig várni. Tennészetesen az elkészítés idejét befolyás megrendelés mennyisege es a ínun sorja-vitas — műn szó g B. M. 9 *oo UKMuoYiiutNóiues, HIVATAL Tisztelt Hölgyem, Uram! A másik ennél fontosabb• ^ ev^­b°is |pa -ä Amennyiben mi tartozunk Önnek, tartozásunkat mi is időben, a benyújtás időpontjától számított 30 napon belül rendezzük. Az elmúlt év az új adórendszer próbaéve volt. A tapasztalatokat hasznosítjuk. A módosított, és remélhetőleg végleges rendszer szerinti bevallás idején, egy év múlva, újból jelentkezünk. Üdvözlettel: ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENOnZÉU HIVATAL ELNÖK / 9 A labor vezetője, Libor Tibor a csoportvezetővel, Kovács Lászlónéval és dr. Sármási Klárával az elkészült fogsort ellenőrzi. Takarékoskodunk, de milyen áron? továbbra is megmaradt: ha dél­előtt 9 óráig beviszik a javítandó fogakat, a laboratórium dolgozol 24 óra alatt rendbe hozzak. Mind a gazdaságpolitika, mind a közgazdászok egyre in­kább azt vallják, hogy a pénz­ügyi egyensúly megteremtésé­nek csak két eszköze lehet: a kevesebb költségvetési kiadás, valamint a reálbérek és a nyug­dijak csökkentése. Nem vitatha­tó, hogy az adott válságos hely­zetben még a végső eszközök­höz is hozzá kellett nyúlni, fle .súlyos hiba, ha egyrészt nem az­zal kezdtük, amivel minden ta­karékosságot kezdeni kell, és ez­zel még most sem folytatjuk, amikor már a reálbérek és a nyugdijak csökkentése a tűrés­határra került. Az elmúlt negyven év során a gazdaságunk egészét az jelle­mezte, hogy a gazdasági célok és a túlzott szociális ambíciók ér­dekében abnormálisán alacso­nyan maradtak a bérek. Ennek következménye, hogy a magyar munkaerő — minőségéhez, kép­zettségéhez — nemzetközi tpsz- szehasonlitásban is. alacsonyan van megfizetve. Ezt azzal a köz- gazdasági trükkel ellensúlyoz­tuk, hogy a vállalatok számára a munkaerőt a bérjárulékokkal és béremelésre kivetett adókkal drágítottuk. Ennek ellenére a beruházási célokkal ide látoga­tó külföldiek szinte nem is akar­ják elhinni, hogy nálunk milyen alacsony a bérek színvonala. Tudják, hogy mi itt a drága: elsősorban a nagy adminisztrá­ció, ar rossz munkaszervezet, a kapun belüli munkanélküliség. A józan ész tehát azt diktálná, hogy először a pazarlásokat szüntessük meg, és ha már az ezekben rejlő tartalékok kime­rültek, akkor kerülhet sor a re­álbérek és a nyugdíjak reálérté­kének csökkentésére. Látszólag egyszerű problémáról van szó. Am a valóságban más a helyzet. Az, hogy a reálbérek csők-, kentése mit hoz a konyhára, egyszerűen mérhető, és a végre­hajtás is adminisztratív- szem­pontból könnyen biztosítható. Ezzel szemben a kapun belüli munkanélküliség felszámolása, az. értelmetlen adathalmazokat termelő bürokrácia leépítése bonyolult szervezési és politikai feladat. A megvalósítása sem biztosítható egyetlen határozat­tal. A múlt adminisztratív gaz­daságirányításából fakad a hi­ba, hogy csak annak tulajdonít a vezetés jelentőséget, ami kvalifikálható, mennyiségileg meghatározható. A reálbérek 8 százalékos csökkentése adott vásárlóerő-megtakarítást jelent, a felesleges adminisztráció meg­szüntetése ugyan a 8 százalék­nál lényegesen többet hozna, de azt, hogy mennyi ez a több, és mikor jelentkezik, szinte lehe­tetlen megállapítani. A - reálbérek, a nyugdíjak csökkentése vagy a fogyasztói árak emelése gyors megtakar!-, tást jelent, a pocsékolás csök­kentése azonban nemcsak fá­radságosabb, de hosszabb időt is igényel. Márpedig a politika egyre inkább a rövid távú túl­élésre és nem hosszú távra kon­centrál. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy mindenki tisztá­ban van vele, hogy a jelenlegi gazdasági nehézségek nem old­hatók fel a napi politika eszkö­zeivel. Még mindig nem vált tuda­tossá, hogy a reálbérek csök­kentése a hatékonyság csökke­nését vonja maga után. Köny- nyen feltételezhető, hogy a 8 százalékkal alacsonyabb reál­bér ennél nagyobb arányban csökkenti a munka hatékonysá­gát. Természetesen nem azon­nal, nem.is az első évben, de végső soron. A jelen kor egyik legnagyobb tanulsága: a feleslegesen tartott munkaerő akkor is drága, ha olcsó bérrel megelégszik annak ellenében, hogy van kényelmes íróasztala, ha az alacsony bér lényegében csak jelenlétét és nem munkáját követeli meg. Ezt ugyan minden magyar kis­vállalkozó tudja, és ennek meg­felelően a szocialista szektornál lényegesen többet fizet, de töb­bet is követel. Jó leime tehát, ha az illetékesek néha a sikeres kis­vállalkozókkal is konzultálná­nak. Kopátsy Sándor SZAKMÁJA: GÉPKOCSIVEZETŐ Több mint négyszer kerülhette volna körül a Földet 9 A kisebb javításokat a gépkocsin maga végzi el. Egy Tiszakécskéről, a Vegyépszer gyárából érkezett levél hívta fel a fi­gyelmemet Bállá Sándor gépkocsiveze­tőre, aki harminckét év óta ül a volán mellett, s már 1,7 millió kilométert tett meg baleset nélkül, vagyis több mint négyszer kerülhette volna meg az Egyenlítő mentén a Földet. — Ötvenkét éves vagyok, s ez az első munkahelyem. Igaz, amikor idejöttem, még Permetezőgepgyámak hívtak. Mi­ért lettem gépkocsivezető? A dolog na­gyon egyszerű: kényszerből./Az ötve­nes években, a tsz-szervezéskor szüleim beléptek a közösbe, de én nem vágytam oda, nem akartam paraszt lenni. Meg­szereztem 1957-ben a hivatásos vezetői engedélyt, behívtak katonának, s a szolgálat letöltése után itt helyezked­tem el. A kényszerpályát megszeret­tem, s megszereztem minden gépjármű­kategóriára a jogosítványt. Amikor a vállalathoz került, a moto­rizáció még gyermekcipőben járt. Régi, csaknem selejtes Opel Blittzel kezdett, de vezetett Framót is. Az anyagbeszer­zővel járt, de néhány év múlva az igaz­gató sofőrje lett, s ahogy növekedett, modernizálódott az ország személy­gépkocsiparkja, ügy változott az általa vezetett gépkocsi típusa is. Tatraplan után Pobeda, Warsawa, Volga, Polski Fiat, Moszkvics, s most a legújabb Vol­gát hajtja. — Sokan azt tartják, milyen könnyű a gépkocsivezetőknek. Az ellenkezőjét állítom: nagyon nehéz ez a szakma. En *1 nem nyolc órát dolgozom naponta, ha­nem havonta másfel hónapot. Azt nem lehet megtenni, hogy üzleti tárgyalásra menet bejelentsem: lejártba munka­időm. Menni, hajtani kell. Évente átla­gosan 50-60 ezer kilométert teszek meg, jártam az ország valamennyi vá­rosában, de legtöbbször Budapesten fordulok meg. A család? Most már könnyebb nekik, ugyanis két felnőtt­korú gyermekem, egy unokám van. Amikor kisebbek voltak, bizonyára jobban hiányozhattam nekik. Mit csinál egy gépkocsivezető a sza­bad idejében, ha egyáltalán van? Van saját kocsija, s azzal is autózik? — Van saját gépkocsim, egy 21 éves Moszkvicsom, természetesen vezetem is, de mint korából is kitűnik, az azzal megtett kilométereket számolva nem nyernék versenyt. Négyszáz négyszög­öl hobbim van, a Solonov Tsz szakcso­portjának vagyok a tagja, s egy hektár szőlőt művelünk. Csupán ide szoktam kijárni saját gépkocsival. Sajnos, egyre kevesebb idő jut erre, mert a gyár érde­kében sokát kell utazni. Háromszor kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést, s természetesen a baleset- mentes közlekedésért járó emlékpla­ketteket is átvehette. Mint minden em­bernek, Bállá Sándornak is van egy — beteljesülni látszó — titkos vágya: —Valóban! Szeretném elérni, baleset nélkül, a bűvös kétmilliiykilométert... Gémes Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents