Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! wUfl* íjjm íÉrn faMtodfii mf 7/ •) / éséíH AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xliv. évf. 64. szám Ára: 4,30 Ft 1989. március 16., csütörtök Értéklista A „Mire törekszik a Magyar Szocialista Munkáspárt?” címmel közreadott, a Központi Bizottság legutóbbi ülésén elfogadott program szinte címszavakban, jelszószerűen fogalmazza meg a jelen és a közeljövő kérdéseinek felfogását, a lehetséges válaszokat. A politikai pártok történetében nem egyedülálló az ilyen tömörségű dokumentum, rendre akkor látnak napvilágot, amikor egyszerű, vüágos állásfoglalás szükséges, bonyolult, ellentmondásos helyzetben. A mostani dokumentum ilyen körülmények között, ilyen céllal született. Előzményeit jól ismeri a közvélemény. A májusi pártértekezleten elfogadott állásfoglalás a párt gyökeres megújulását határozta el. Az utána következők — központi bizottsági ülések, különböző szintű pártértekezletek — a folyamat állomásainak tekinthetők. Döntő jelentőségű volt a Központi Bizottság február 10—11-én kialakított, a párton belüli eszmecserék tanulságait tükröző határozata: a társadalmi-gazdasági átalakulás hazánkban többpártrendszerben valósítható meg. Bizonyos értelemben a májusi pártértekezlet meghaladása is a többpártrendszer elfogadása és szorgalmazása, hiszen akkor még a pluralizmus egypártrendszerben történő érvényesüléséről volt szó. A gyakorlat rácáfolt a hipotézisre, a politikai nézetkülönbségek olyan szerveződésekben jelentek meg, amelyek vagy azonnal párttá nyilvánították magukat vagy működésűkben lelhetők fel a párttá alakulás csírái. E tények figyelmen kivül hagyása növelné a társadul- . mi bizonytalanságot. Más kérdés, hogy a leendő pártok a készülő párttörvény szerint lépnek majd a politika porondjára, most keresik tömegbázisukat, formálják programjukat. Az MSZMP mindenesetre versenyhelyzetbe került, ami már önmagában is elégséges indok egy röviden összegző állás- foglalás elkészítéséhez. A másik — az előbbitől nem független — késztetés: magának a pártnak a megújulása is megkívánja, hogy pontosan elhatárolja magát a múlt hibáitól, tévedéseitől, és kinyilvánítsa, mit tekint a mozgalom értékeinek. A májusi pártértekezletet követő központi bizottsági üléseken szinte minden alkalommal megfogalmazódott az igény: a párttagságot, a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdésekre adjon világos választ a testület, ezzel egy látszólagos ellentmondást is feloldva. Nevezetesen azt, hogy az MSZMP alulról építkező, politizáló párt, amelynek minden lényegi döntése a párttagság véleményén alapulhat. Nincs helye többé a párttagok megkérdezése nélkül hozott határozatoknak. Ebből a logikai láncból azonban nem hiányozhat az sem, hogy végül is a legátfogóbb kérdésekben egységes felfogásnak kell érvényesülnie, e nélkül nincs politikai párt. Alapszervezetek, különböző szintű testületek sürgették: az eszmei fogódzókat, a napi politizálás elvi megalapozottságát. Az ellentmondás, feloldása a dokumentumban könnyen felfedezhető, hiszen azokat az értékeket sorolja, amelyek egy marxista alapon álló, a demokratikus szocializmust' célul tűző párt tagjainak hitükből, meggyőződésükből fakadóan elfogadhatók. És nem csupán a párt tagjainak. Az MSZMP kormányzó párt lévén, . s jövőjét illetően, bevallottan meghatározó szerepre törekedve, nem adhat szűk pártprogramot. Csak olyan célokat jelölhet meg;'amelyek vonzóak a párton kívüliek Számára is. . „Mire törekszik ...”, olvasható a címben, tehát nem a mostani állapotot regisztrálja. A mai gyakorlat és a program pontjai között helyenként könnyű ellentmondást felfedezni. Éppen az átmenetiség velejárója, hogy régi és új vonások keverednek vagy még pontosabban.— hiszen régi és új önmagában nem értékmérő — a helyesnek vélt elgondolásokkal ellentétes tények terhelik a változásokat. A realitások visszafogottságra, az illúziók mellőzésére köteleznek. A következő évékben ugyanis folyamatosan számot ad az MSZMP arról, hogy meghirdetett törekvései szerint politizált-e. (Az új szervezetek pillanatnyi előnye, hogy mind bírálatukban, mind céljaikban lehetnek „merészebbek”, mindaddig, amíg a kormányzás felelősségében nem osztoznak.) A program mindenekelőtt politikai elhatározásokat tartalmaz. Jószerivel semmit sem részletez, mindössze a címszavakat, a programpontokat értelmezi. A Központi Bizottság ülésén felszólaló kormánytagok néhány részletet oly módon erősítettek meg, hogy azok egybeesnek a kormány szándékaival, sőt, a kormányzat jelentős előmunkálatokon jutott túl, példának okáért a szociális és egészségügyi, a környezetvédelmi kérdésekben. Azaz: a párt és a kormány törekvései ezúttal összhangban vannak. Mondhatni, most igy természetes. Am a dokumentum arra is példa, hogy a feladatok elhatárolása nemcsak deklarált, hanem gyakorlattá vált. A párt- testület nem foglalt állást ugyanis abban, hogy mit tegyen a kormány (vagy az Országgyűlés, a szakszervezetek stb.), csak azt rögzíti, ami a pártra tartozik. Nyilván sokan észrevették azt is, hogy a dokumentum és az alternatív szervezetek szándéknyilatkozatai több pontban is találkoznak. (Imitt- amott már arról is hallhattunk; olvashattunk, hogy az MSZMP „átvesz” a versenytársaktól.) Valójában egyes kérdések — sőt, válaszok — hasonlósága elkerülhetetlen. Az ország gazdasági-társadalmi helyzete ugyanis a szándékoktól függetlenül létezik, s nyilván a különböző indíttatású politikai tényezők egyike sem mellőzheti a legfontosabb ismérveket. A különbség a megközelítés módjában és a válaszokban, a részletes válaszokban kiváltképp — mutatható majd ki. Nem a helyzetet lehet felfedezni, feltárni, . nem a radikális megújulást propagálni, hissen azon túljutottunk. A hasonlóság egyébként a remélt megegyezésekre adhat esélyt., M. D. irt, Legszebb nemzeti ünnepünk március 15. Együttes emlékezés az országban, a megyében Március idusa az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékét, a márciusi fiatalok merészségét idézi fel minden magyar emberben. Az idén március 15-e immár piros betűs nemzeti és állami ünnep, munkaszüneti nap, s ez az ünnep a nemzeti összetartozás, az egymásrautaltság és az összefogás jelképe. Lehetőség arra, hogy mindenki — lelkiismerete szerint, gondolkodásmódjának megfelelően és a törvényes keretek között — a magg módján ünnepeljen. A függetlenségért, a demokráciáért, a haladásért sokféleképpen lehet szólni és tenni — ennek a gondolatnak a jegyében készült az ország az idei, március 15-ei megemlékezésekre. Nagygyűlés a Múzeumkertben A Nemzeti Múzeum oszlopait átfogó hatalmas kokárda; a múzeum főlépcsőjét lezáró fal tetején lobogó láng; magasba emelkedő transzparensek; több tízezernyi ember Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum előtt — az idei múzeumkerti nagygyűlés méreteiben minden eddigit felülmúlt és programjában is eltért a megszokottól. A nagygyűlés kezdete előtt néhány perccel a rendező szervek — a Hazafias Népfront, az MSZMP és a KISZ — nevében köszöntötték az ünneplők sokaságát s tájékoztatták a nagygyűlés eseményeiről. A magasba emelkedő transzparensek hirdették: Március 15-e az egész nemzeté!, A magyar név megint szép lesz!, Demokratikus szocializmust!, Teljesítő gazdaságot!, Piacgazdaságot, szociális biztonságot!, Az oktatás jelene az ország jövője!, Pályát nem lehet az utcán kezdeni!, Szabad állampolgárt szolgáló államot!, Együtt a nemzet felemelkedéséért!, Európához tartozunk! A nagygyűlés kezdetén — 11 órakor — harang kondult. A múzeum oszlopai között díszegyenruhás katonák sorakoztak fel, kezükben a nemzetiszínű lobogóval. Fanfárok hangja harsant, szólítva az elnökséget, amelynek soraiban ott voltak a Hazafias Népfront, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Független Kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és Ifjúsági Mozgalom, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyarországi egyházak, a fegyveres erők és testületek, valamint a Petőfi Társaság képviselői. 1848-as honvédatillába öltözött fiatalok a múzeum lépcsőin — a közönség tapsa közepette — a ma honvédéinek adták át a szabadságharc zászlaját. A fehér alapon piros-zöld farkasfogakkal keretezett, közepén Kossuth-cimerrel díszített lobogót a Himnusz hangjaira vonták fel. Ezt követően Huszár István, A Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a nagygyűlés elnöke ünnepi megnyitójában a legszebb nemzeti ünnepnek nevezve március 15-ét, köszöntötte a nagygyűlés minden résztvevőjét, Honfitársak, barátaim! Egybegyűltünk, hogy tisztelegjünk 1848. március 15-ének évfordulóján, .hogy hitet tegyünk: a márciusi eszmék éinek és élni fognak a holnapi Magyar- országon. A dicső napot most új fény, a politikai megújulás fénye világítja meg, hozza közelebb nemzetünk egészéhez, annak minden részéhez. Mostantól kezdve azon leszünk, hogy március 15-e ne elkülönítő, hanem köz- megegyezést formáló erőként munkáljon, olyan szimbólumként, amit azonos hőfokon, közös felelősséggel ünnepelhetnek a szocializmus, a demokrácia, a vallás, a felvilágosult nemzeti gondolkodás hívei. Velünk együtt milliók ünnepelnek és emlékeznek ma városokban és községekben, Dunán innen és Dunán túl, Magyarország minden részében. A nemzet emlékezésének az érhálózata fut össze itt, az ország szivében, a főváros történelmi színhelyén, a Nemzeti Múzeumnál, Petőfi, Kossuth és Bem ■tábornok szobránál. Minden egyes megemlékezés közös irányba mutat: szembesít bennünket nemzeti létünk nagy kérdéseivel, .történelmünk tanulságaival, honi viszonyaink mai állapotával, a világban való helyünkkel, az értékeinkkel éppen úgy, mint a gyengéinkkel. Arra int bennünket: tanulnunk kell a világtól, szót kell érteni egymással is azért, hogy nemzetként jobban boldoguljunk. Tanulnunk kell a történelmi múltból és a közelmúltból is úgy, hogy látásunk tisztuljon, el ne tévedjünk saját történelmünk zavaraiban. a hazánkban és Magyarország határain túl élő magyarokat, a Duna menti népeket, mindazokat, akik 141 évvel ezelőtt és azóta is összefogva küzdöttek szabadságukért. Huszár István megnyitószavai után a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és Ifjúsági Mozgalom nevében Ruttner György, az elnökség tagja lépett a mikrofonhoz. Hangoztatta: a szociáldemokrata párt és ifjúsági mozgalom képviselői azért vesznek részt ezen a nagygyűlésen, mert március 15- ét olyan szent ünnepnek tartják, amelyen együtt kell ünnepelni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szociáldemokrácia együtt menetelne a Magyar Szocialista Munkáspárttal. Nem kívánnak osztozni abban a felelősségben sem — mondotta —, hogy évtizedekig a társadalomnak sem volt lehetősége ezen a napon szabadon ünnepelni. A Független Kisgazdapárt képviseletében Vörös Vince társelnök szólt a jelenlévőkhöz. — Ma nagy napot ünnepiünk, tekintet nélkül pártokra, társadalmi szervezetekre, vallásfelekezetekre — mondta bevezetőben, majd 1848. március 15-e általános politikai tanulságára utalva feltette a kérdést: mit tehetünk mi, késői utódok? Válasza az volt: követjük a dicső hősök, a szabadsághősök tanítását, köszönjük nekik nemzeti történelmünknek ezt a felemelő eseményét és amint legnagyobbjuk, Petőfi Sándor megjósolta : sírjaiknál leborulunk, áldó imádság mellett mondjuk el szent neveiket. Ehhez kapcsoljuk a szeretetet, a lélek felszabadulását, a szabadságban való hitet, a másik ember jogának elismerését, amely az emberi lélek legősibb ösztönének, a szabadságvágynak a jelképe. Annak a vágynak kifejezése, hogy az ember, a család a maga egyéni hajlamai szerint élhessen országunk határain belül és azokon kivül. Ezt követően Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter mondott ünnepi beszédet. 11848 tavasza a népek ébredését hozta magával Európa nagy részében. Népfelkelés, forradalom söpört végig a kontinensen: Velencében, Rómában, Milánóban éppen úgy, mint Párizsban és Bécsben, úgyszintén Berlinben és Prágában, színre léptek a márciusi ifjak itt, Pesten, és az országgyűlési reformerek ott, Pozsonyban. A népfelség eszméje hozta lázba akkor a tömegeket, alkotmányosságot akartak, népjólétet és nemzeti kultúrát, önkormányzatot és állampolgári jogokat. Rövid fellángolása volt ez akkor a szabadságvágynak, az önkényuralom nem csak nálunk, hamarosan mindenütt elnyomta a népakaratot, jeléül annak, hogy az egyes nemzet sorsa akkor is összefonódott, összekapcsolódott más nemzetek sortóval. A márciusi eszmékből nem kevés feladatot a ma élő nemzedék örökölt: mi, valamennyien. Hazánkban a néphatalmat új módon: jobban és teljesebben \kell érvényre juttatni az eddiginél, a márciusi eszmék iránymutatóan segítenek ebben. Felismertük, megtanultuk, hogy népjogokat nem elég az élcsapat közvetítésével gyakorolni, mert az élcsapatból könnyen élcsoport lesz, s a hatalom tekintélyuralommá merevedhet. A népfelség elvét a szabad választásokon alapuló képviseleti demokrácia képes igazán megvalósítani a mai Magyarországon, ezen az alapon működhet igazán felelős kormányzat. Ez felel meg a nemzeti érdeknek, ez úton lehet a szocializmus eszméit is legjobban alkalmazni honi viszonyainkra. Ma már nem idegenkedünk a sokféleségtől a politikában sem. Igazat mondott Wesselényi a reformkorban: „Ugyanazon célra több utak is vezetnek”. A mi elvünk és gyakorlatunk is ez lehet. Kossuth figyelmeztetése Március figyelmeztetése intő számunkra ma is: a nemzeti lét csak vegetál, ha nem alapozódik a függetlenség elvére, ha külső befolyás nyomja el a többség akaratát, vagy ha külső nyomástól válik akaratgyengévé a honi kormányzás. Történelmünk arra tanít, hogy a nemzeti függetlenség nem függhet a körülményektől; az önmagában vett érték, és a hiányát nem menthetik a körülmények. Súlyosan megszenvedtük azt, amikor az ország sorsát egykor Bécsből intézték, vesztes háborúba sodortattunk általa. Megszenvedtük azt, mikor Berlin egykori urai sugároztak agresszív befolyást a Szovjetuniótól rettegő, akaratgyenge Horthy- kormányzatra. így sodródtunk bele a második világháborúba. Megszenvedtük azt is, amikor 1948 és 1956 között Moszkvából távvezérelték a magyar politikát, s azt is, amikor 1968 után a brezsnyevi Szovjetunió a reformelle- nességet sugározta szerteszét Kelet- Európábán, megbénítani igyekezvén az önálló irányt vett magyar reformpolitikát. A nemzeti függetlenségről sohasem gondolkodhatunk másként, mint Kossuth Lajos, aki így figyelmeztetett: „Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnyeletéstől meg nem óvatnak, Európában nem lesz szabadság.” De az óvás, a védelem önmagában kevés. Pillanatra sem feledhetjük kelet-közép- európai kötelességünket és felelősségünket, nem szűnhetünk meg együtté- rezni a határokon túl élő magyarsággal. Ugyanakkor jövőnket a nemzetek közösségében gondolkodva építhetjük sikeresen. Azt sem feledhetjük, hogy a politika, a gazdaság, a műveltség édestestvérek a nemzeti létezésben, sorsuk egymáshoz kötődik. Vagy előrehaladást mutatnak, vagy egy helyben topogást, de mindig együtt vannak, és csak együtt boldogulhatnak a korszerűsödés útján. A politikai cél nem versenghet a gazdasági céllal, egyik sem előbbre való a másiknál, de egyik sem hátrébb való, mint a másik, s mindkettő függő viszonyban van a műveltséggel. A három nyomvonalon együtt juthatunk előre. Mostani megújulásunkat — a törvényhozást, a cselekvést és a gondolatformálást — egy időben, egymáshoz kapcsolódva kell végbevinnünk az Országgyűlésben és az önkormányzatokban, de a gyárakban és a földeken is, az iskolákban és a műveltség házaiban. Akkor lesz, akkor lehet osztályrészünk a siker, ha demokratikus politikánkból gazdasági erőforrást is nyerünk, ha gazdaságunk haladását politikai üggyé tesszük, ha művelődésügyünket pedig a felvilágosult politika és a modern gazdaság táptalajaként hasznosítjuk. Csak a felelős vita visz előre Mai reformpolitikánkkal új utat vágunk a történelmi magyar jövő felé, számolva azzal, hogy az áttörés során sok-sok nehézséggel kell megbirkózni. Erős lélekre van szükségünk, jó politi- ' zálásra ahhoz, hogy, az érdekek és a nézetek sokféleségéből egyirányú cselekvés formálódhasson. Fel kell ismernünk, hogy sok mindenben nem léptünk még igazában a boldogulás útjára, még a válságok buktatóin igyekszünk átjutni, a bürokrácia bozótján is át kell küzdeni magunkat, hogy oda juthassunk. Mindez vitával jár, vitát igényel politikáról, társadalomról. A felelős vita, meggyőződésünk szerint, előrevisz, de vigyázzunk, hogy ne váljék viszályko- dástó, célja és értelme a közjó keresése legyen. A reformok politikája nemzetünk fejlődésének a hajtóereje ma, és még sokáig az lesz. Sokáig, mert sok a tennivaló, mert végesek, nem határtalanok a lehetőségek, mert igazán szabadok ezután is csak az idő kiterjedésében, a jövő formálásában lehetünk. Hosszú reformmenetelésre kell tehát készülnünk, elindulni is újabb reformokkal tudunk, ezek azonban gyakran úgy szolgálják a jövőt, hogy egyúttal megzavarják a mindennapokat. így is vállalnunk kell ezt az ügyet, ami hitünk szerint jóra vezet. De közben az adott valóságot sem téveszthetjük szem elől, az ország szekerének egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy előrehaladhassunk. A reformok útjára lépni és ott szüntelen új vállalkozásba fogni nem lehet a reformerek élcsapata nélkül, a veszélyektől és zavaroktól megóvni magunkat viszont nem tudnánk a reálpolitikusok derékhada nélkül. A reformkezdeményezés és a reálpolitika ötvözete a legjobb megoldás akkor, ha a megújulás hajtóerői már működnek a társadalomban. Ilyen helyzet van manapság Magyarországon. Becsüljük hát ennek' a sajátos ötvözetnek mind a két alkotóelemét. Felhúzott vitorlával... Fogadjuk meg Széchenyi egykori tanácsát a reformerek okulására: „Min- digtudni, mikor kell felhúzni a vitorlát, mikor vesztegelni, s mikor horgonyt vetni”. Haladjunk most felhúzott vitorlával, mert ennek van itt az ideje, közben vigyázzunk arra is. hogy hajónk jól feküdjön a vizen és jól vegye a kanyarokat. És minél többen legyünk, akik a jót akarjuk, akik a küzdést is vállaljuk értei A Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány együttműködésre, szövetségre hívja a magyar haladás minden hívét és támogatóját. Együttműködésre a válság elhárításáért! Együttműködésre a távlatos reformok sikerre viteléért! Együttműködésre a gazdasági és társadalmi fellendülésért! Együttműködésre a nemzeti sajátosságoknak megfelelő demokratikus szocializmusért! Vállaljuk^ tiszta szívvel a márciusi örökséget! Éltesse azt a szív, a gondolat és a tettek sokasága -— zárta ünnepi beszédét Nyers Rezső. A nagygyűlés végén felcsendült a Szózat, majd a Hazafias Népfront, a Magyar ' Szocialista Munkáspárt, a Független Kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és Ifjúsági Mozgalom, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Szociáldemokrata Ifjúsági Kör, a Római Katolikus Egyház, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a fegyveres erők és testületek, a Münnich Ferenc Társaság, a Petőfi Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem vezetői képviselői megkoszorúzták a Múzeum- kertben lévő emléktáblát. Elhelyezték a megemlékezés virágait a főváros és Pest megye lakói is. (Folytatás a 3. oldalon) NYERS REZSŐ BESZEDE A márciusi eszmek cinek és élni fognak
