Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-02 / 52. szám
1989. március 2. • PETŐFI NÉPE • 3 A SZÁNDÉKNYILATKOZAT HÁTTERE KISZ \ merre tovább? Feltűnést keltő felhívásban hozta nyilvánosságra a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága a Petőfi Népe múlt szombati számában azt a szándékát, hogy önálló megyei szervezetben kívánná tömöríteni a megye régi és új ifjúsági alakulatait. A háttérről Molnár Mihályt, a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkárát kérdeztük. — Mi indokolja a változást? — Maga a helyzet; az, hogy sorra alakulnak — azonos érdeklődés, vagy érdekek alapján — ifjúsági szerveződések. A folyamatot a novemberi országos KISZ-értekezlet is támogatásáról biztositotta. Maga a KISZ ugyanis előreláthatóan új szervezeti keretek között folytatja a működését az áprilisi kongresszus után: már megkezdődött a rétegek szerinti szerveződés. Az egyetemi és főiskolai hallgatók az Unió a Demokratikus Szocializmusért nevű szervezetbe léphetnek be, Értelmiségi, Fiatalok Szervezete néven működik a fiatal diplomásoké, ÉFISZ néven az élelmiszer-gazdaságban dolgozók, a falun élők alakítottak szervezetet, MADISZ a neve a szolgáltatásban, a kereskedelemben, az iparban tevékenykedőket tömörítő új szervezetnek. — Mindezek alkotnák tehát az új megyei szövetséget? — Voltaképpen igen. A lényeg egy felfelé építkező, egyenrangú partnerek föderációján alapuló olyan megyei szövetség, amely nem irányít, hanem szolgáltat, egyeztet, képvisel, tánácsot ad, és amely az Önálló területi szerveződések szabad akaratából, az érdekközösségre alapulva jön létre. „Alul” dönthetnék el, hogy például a megyei szervezetnél hány tisztségviselő dolgozzék, legyen-e apparátus. A föderáció döntései nem kötelezőek a tagszervezetekre — ők maguk, saját alapszabályuk alapján szabadon határozhatnának saját dolgaikban. A helyi szervezetek delegátusai kapnának helyet a megyei szövetség vezetésében. Maga a megyei szervezet azután^ tagként — az országos szövetségben önállóan működhetne, képviselhetne érdekeket. — A kongresszusra készülve nemcsak szervezeti, hanem politikai kérdésekben is állást kell foglalniuk. — A Központi Bizottság ajánlotta, hogy mondjunk véleményt a KISZ és a párt viszonyáról, a jogállamiság kérdéseiről, az ifjúság és az egyház kapcsolatáról, az alternatív szervezetekkel kialakítandó viszonyról. Mi Bács-Kiskunban épp a hét végén rendezünk egy tanácskozást a nemzetiségi ifjúság közéleti lehetőségeiről, szerepéről. Olyan rétegekhez is szeretnénk ugyanis eljutni, amelyekre korábban kevesebb figyelem jutott. Az eddig is természetes volt, hogy a nemzetiségi fiatal KISZ-tag, de épp az a gond, hogy nem kezeltük külön nemzetiségiként. Ha a KISZ többet akar tenni az országhatáron túl élő magyarokért, akkor jobban kell ismernie a határokon belül élő nemzetiségieket foglalkoztató kérdéseket. Azt hisszük, bőven van tennivalónk. Mély — ma már lehet, hogy csak a tudatalattiban létező -9 nyomot hagyhatott az áttelepítés, a kollektív felelősségre vonás, mai életüket teszi bonyolulttá, hogy többnyire hátrányos helyzetű térségekben élnek. Az elvek szintjén megoldott a nemzetiségi nyelv oktatása, a hagyományok őrzése — hitem szerint, van miről tanácskoznunk. — Kiket hívtak meg Bajára? BE- A nemzetiségi megyék,képviselőit, a szövetségeket, a párt, a KISZ, a népfront, az ÁISH, a Művelődési Minisztérium, a béketanács illetékeseit — és hát rajtuk kívül is mindazokat, akik el akarnak jönni, szívesen látunk. A célunk több annál, hogy csupán beszélgessünk: jó lenne kialakítani olyan közös állásfoglalást a nemzetiségi ügyekben, amellyel a KISZ kongresszusán kiállhatnánk. B. J. Három évtized a tanácsnál V H árom évtizede nevezték ki osztályvezetőnek a Kecskeméti Városi Tanácsnál dr. Agud Károlyt, aki nemcsak jól ismeri, de szereti is ezt a munkát. Emellett a városi tanács MSZMP-alapszervezetének titkára is. — Volt időm ismerkedni a tanácsi munkával, amely az utóbbi években kifejezetten megélénkült. Mire gondolok? Ma már.a tanács részt vállal a lakásépítésben, a kereskedelmi hálózat bővítésében, a víz, a gáz, a csatorna megteremtésében, és még sorolhatnám tovább. Kecskemét az utóbbi évtizedekben óriási fejlődésen ment át. Ebben a fejlődésben, a létesítmények megvalósításában benne vannak a város lakói, az üzemek, intézmények is. Jómagam nenlcsak tanúja, de aktív részese is voltam e folyamatnak. — A tanácsi apparátusnak a legfontosabb feladata a lakosság szolgálata. De nem szolgai módon. A jogos, törvényes igényeket, kérelmeket a leggyorsabban kell kielégíteni. Arra törekszünk, hogy az elintézési határidő rövidebb legyen 30 napnál, ez az ügyfél — ezt a szót nem túlságosan szeretem —' és a tanácsi alkalmazott érdeke is. Azonnal'intézik az iparengedélyek, kereskedelmi tevékenységhez szükséges engedélyek kiadását, a kiskerttulajdonosok ügyes-bajos dolgait. Sokszor fogadóórán kívül is meghallgatjuk a panaszost, az ügyeit intézőt, és segítünk. Az évek során jelentősen kicserélődött' a tanácsi apparátus. Milyen követelményeket állítottak a jelentkezőkkel szemben, s mit tartanak a legfontosabbnak a tanácsi tisztviselő munkájában? — Igaz, hogy nagyon sok volt a személyi változás. Jól képzett, iskolázott fiatal szakembereket, közgazdászokat, mérnököket, jogászokat stb. alkalmaztunk, s azzal indítottuk őket: ők vannak a lakosságért, s türelmet, előzékenységet kell tanúsítaniuk, még akkor is, ha az állampolgárnak esetleg nincs igaza. A nemet is ki lehet, s ki is kell mondani, olyan módon, hogy az illető ne érezze megbántva, megalázva magát. Azt tapasztaljuk, hogy kevesebb a panasz az ügyfelekkel való bánásmód miatt, s nem önigazolásként mondom, de nagyon sok munkája van az apparátusnak. Az ügyiratszám évente meghaladja a 100 ezer darabot, s a munkát tovább nehezíti, hogy sok a jogszabály-módosítás, amelyeket — megvallom — alig tudunk követni. A tanácstestületet sokan és sokszor tévesztik össze az apparátussal, a választott tisztségviselőket a kinevezett hivatalnokokkal, sőt, azt is hallani, hogy csak párttagok kerülhetnek a tanácshoz. — A tanácsnál hatvántagú pártalapszervezet tevékenykedik, s taggyűléseinken nyílt, őszinte vitát folytatunk. A tanácsi munkánál nem a pártállást nézzük, hanem az alkalmasságot, a szakértelmet, az erkölcsi, tisztaságot, az emberi tartást. A tanácsi apparátus a végrehajtó bizottság szakigazgatási szerve, a testületi döntéseket hajtja végre. Az előterjesztéseket mi készítjük, a törvényességért mi vagyunk a felelősök. A tanácstagok és az apparátus között jó a kapcsolat. Mi bármikor, soron kívül rendelkezésükre állunk. Ezzel a lehetőséggel nem minden tanácstag él, s esetenként olyan ügyben is interpellál, amelyeket egyébként perceken belül elintézhetnénk. Április 1-jétől Kecskemét megyei jogú város lesz. Milyen új feladatokat jelent ez a tanács számára? — Több dolog lesz, mint eddig, a munka felmérése még tart, ugyanis sok olyan tennivalónk lesz, amit eddig a megyei tanács látott el. Ezek a feladatok még nem tisztázódtak pontosan. A szervezeti kialakítással kezdjük, ez eltart az első félév végéig. Jó néhány intézmény is a városi tanács hatáskörébe kerül, mint például a színház, a művelődési központ, a kerámiastúdió, amelyek a költségvetésben biztosított összegeket hozzák, de a városnak ettől nem lesz több pénze. Számítunk tehát továbbra is a lakosság segítségére, társadalmi munkájára! j. Gémes Gábor Éljen a magyar! Egyszer egy vándorcirkusz községi szereplésén egy piros pruszlikos kislány azzal kápráztatta el a nézőket, hogy az előadás végén, nemzeti zászlóval a kezében, kirohant a színpadra és elkiáltotta magát: - Éljen a magyar! Erős érzelmeket kavart akkor a közönség körében ez az esemény. Többen felállva tapsoltak. Az idősebbekből köny- nyeket csalt ki a leányka produkciója. Lám, mekkora elragadtatásra képes a nemzeti érzés, még ha az említett esetben a műsor igen gyenge is volt! Azóta jó pár esztendő telt el, de a nemzeti szín címkeként, netán hatásvadászó' fogásként való előtérbe állítása változatlanul nagy találékonyságra vall. Láttam már nemzeti színünket villanypóznára, eperfa törzsére és kerékpár küllőire festve. A piros- fehér-zöld zászlócska a Miki egér és a Dónak! kacsa mellett egy-egy autóbusz vezetőfülkéjében, s az ugyanilyen színűre csíkozott kifliszacskó csücske pedig már napjaink — látványosnak feltétlenül látványos — divatja. De hát lehet-e divat csupán a piros-fehér-zöld, vagy a Kos- suth-címer, amelyet élelmes utcai árusok 70 forintért hoznak forgalombá az Országház környékén? A nemzet éltetése —' a kor divatja szerinti felpántlikázás, a szavak és a szimbólumok mellett—1989 tavasza küszöbén is a tett. Éljen a magyar? Igen, éljen a dolgozó paraszt, aki február utolján már vet, hogy a saláta, a sárgarépa, a petrezselyem és a zöldborsó idejében teremjen! Éljenek, akik szántóföldekről mennek haza ebédelni, traktor vontatta pótkocsikkal fordulnak a határban, hordják a trágyát, vagy akik — úgy, mint őseink tették századokon keresztül — megjáratják télutón-télelőn a juhnyájat. Éljen és. boldoguljon minden dolgos, igyekvő ember, akinek a lakóhely a. hazából egy kis darab, amely őrzi kezük munkájának a nyomát! Nem volt cirkusz, piros pruszlikos kislány sem szaladt ki a színpadra nemzeti zászlóval háromszor kitüntetett egyik községünkben, mégis tanúi lehetünk az év elején hazafias igyekezetüknek. Épülő tantermek, posta- és crossbarközpont, a kereskedelmi alapellátás javítására három, készülő üzlet, és parkfelújítás jelzi: az itt élők tettekkel is igazolják nemzeti érzésüket, nemzeti hovatartozásukat. Ki a jó hazafi? Nehéz volna erre változó világunkban egy mondatban felelni. Aki hazáját és népét szereti, és felelősséget érez iránta, az joggal nevezheti magát annak. Most a demokratikus fejlődésre s a politika színpadán zajló eseményekre (nemritkán: csatározásokra) figyel elsődlegesen, erőteljesen az ország sok lakója. Am ne feledkezzünk meg a politikai küzdőtértől távolabb levőkről '-— a tv-kamerához és a rádió mikrofonjához nem annyira közel álló emberekről —, akik ma nem társadalmi vitákban, mint inkább hétköznapi tetteikkel adják jelét hazafiságuknak. Éljen a hazáját s a munkáját szerető, a jogai mellett a kötelességeit is teljesítő minden magyar! Kohl Antal „A 103 év már nagy idő!” • —' No hát! Eszükbe jutottam! El sem akarom hinni, hogy olyan gyorsan elment egy év. Meddig fog ez tartani, vajon? Nyolcán voltunk testvérek. Én maradtam. Az egészség jó. Néha a szivem — de hallom, hogy nálam fiata- labbaké sem mindig jó. Meg kell elégedni, ahogyan a jóisten adta. Igaz, néha zúgolódom. Ki kellene egy kicsit mozdulni. Egész nap majd' egyedül. Reggel, délben jön Etuka, ő hozza az ennivalót. Néha Ica is benéz. Tudja, tőle kaptam tavaly a televíziót. Faragóné. Az atya is jön minden héten, Honti doktor úr is, meg a régi apácazárdaiak. De csak egész nap egyedül.' Meg kell szokni. A gyerekek is ritkábban jöhetnek, a fiam nem olyan jól van. A másik Franciaországban, ő talán a jövő hónapban jön. Bajos. Huszonhét éve özvegyen. Van, aki arról panaszkodott, hogy négy esztendeje özvegy. Mit szóljak én! Pedig nagyon készültünk az urammal az ötvenedik házassági évfordulónkra. Mindig mondtam neki — ő is olyan vékonydongájú volt, mint én E-, hogy már csak pár év. De korán elment... Nehezen tudok itt, a Széchenyivá- rosban megszokni. Pedig mekkora! Bent a városban valahogy jobban volt. Olyan idegen még minden. Haza, Kassára ha mennék, hova? Kihez? Legfeljebb a szüleim, a testvéreim sírjához. Most már kecskeméti vagyok, mindamellett, hogy kassai. A délelőtt valahogy elmúlik. Imáim elvégzőm. Ebéd után kilustálkodom magam, az nem tart soká. Aztán nézek ki az ablakon. Jönnek a gyerekek az iskolából, ugrándoznak, ficánkolnak. Az én járásom meg bizonytalan. Akkor megyek a ház elé, ha jön az én asszonykám és segít. Nincs a lábammal baj, inkább a szememmel. Kellene már másik szemüveg. Városba kívánkozom, émberek közé. Két éve nem voltam. Jajj! Most Pesten, a fiamnál, Győzőéknél jártam. Karácsony előtt elvittek, addig marasztaltak, hogy három hét lett belőle. Pedig pár napot gondoltam. Úgy összebarátkoztam a Micuval is. Gyönyörű cica. Nem megy az idegenhez, de engem még az is szeret. Odahaza régen, uram idejében, mindig volt állatom. Most maradtak a virágok. El- gondozgatom őket. Meg hallgatom a televíziót. Nem tudok eligazodni: lesz-e valami jobb helyzet? Pedig intelligens emberek. Majd csak csinálnak már valamit. Nagyon nehéz most a politika. Meg kell húzni magát az embernek. Nekem is most háromezemégyszáz a nyugdíjam. Valami százalékot elengedtek, a gázdijat sem én fizetem, hanem egy brigád a gázosoknál. Csak a kosztat veszem, hozatom. Ha nagyon unatkozom, Írok valamelyik fiamnak, aztán üieg várom a leveleket. Most meg még a jó időt. Nem volt tél. Számítok is rá, hogy hamarabb lehet kimenni. A rossz időtől félek. Mekkora eső volt az éjjel is. Ma kicsit a születésnapon ellustálkodtam reggel, aztán jött a kapkodás. De nagyon örü- lük. boldog vagyok, hogy gondolnak rám. Pedig már sok ez az élet. A 103 év már nagy idő! Le is fényképeznek? Mit szólnak a hozzátartozóim? Már menynyien vagyunk! Istenkém, vannak, akik engemet is szeretnek ... * ... mert Róna Jánosné Margit nénit nem lehet nem szeretni. Barátságos, kellemes hangon mesél. Örül a látogatónak, a napfénynek, a szónak, az élet ajándékának — a létnek. Lejegyezte: Pulai Sára BŰNÖZÖK NYOMÁBAN Antennaszerelők a szekrényben Ingatlanbérlési feltételek külföldieknek Kedvezőbbé váltak a külföldiek magyarországi ingatlanbérlésének feltételei. Eddig maximálisan 39 évre köthettek bérleti szerződést ingatlanokra. Most lehetővé vált, hogy ezt a megoldást további 20 évre meghosszabítsák. Ha ezt az ügyfél nem igényli, a 30 éves bérleti idő lejártával visszakapja az általa befizetett konvertibilis valutát. Két éve vált lehetővé, hogy külföldiek Magyarországon tartós használatba vételi engedéllyel ingatlanhoz jussanak. A tehetőséggel eddig viszonylag kevesen éltek. A megváltozott szabályok ezen kívánnak segíteni. A Szövorg Szövetkezeti Szervezési Iroda az elmúlt évben a FIDUC S. A. Finance Corporation spanyol—angol érdekeltségű céggel hozott létre közös vállalkozást. Az együttműködés eredményeként 9 szerződést kötöttek, mintegy félmillió nyugatnémet márka értékben. A vállalkozók 55 000—130 000 dollár értékű magyarországi ingatlanokat: üdülőket, lakásokat, családi házakat kínálnak vüágszerte. A lakások, házas ingatlanok négyzetméterenként, forintra átszámolva, 25—55 ezer forintba kerülnek. A feltételek kedvezőbbé válásától azt remélik, hogy lényegesen megnő az érdeklődés. (MTI) Az alapítványok összefogásáért Kecskeméten, a Hoffmann János utcában él egy idős asszony. Nemrégiben úgy döntött, hogy televíziójához felszerelteti a 2-es műsor vételére alkalmas antennát. Arra azonban még álmában sem gondolt, hogy milyen kalamajkát okozhat ez számára. Egy ismerőse ajánlotta figyelmébe a 28 éves Habran Istvánt, és a 29 esztendős Konkoli Józsefet. Ügyes, segítőkész fiatalemberekként mutatta be őket. Hamarosan meg is jelent a néni lakásán a két „ezermester”. Habrannak még egy fölösleges antennája is volt, Konkoli pedig igen gyorsan felszerelte. Munkájukért 3 ezer forintot kértek. (Egyébként antennával együtt összesen 1600 forint járt volna nekik,) Az idős asszonynak azonban nem volt kifogása az összeg ellen, hiszen honnan is tudta volna, hogy valójában mennyit ér ez a munka? A szekrényből, a ruhák alól vette elő a kért összeget. Habrannak rögtön szemet szúrt a dolog. Elmagyarázta a ‘néninek* hogy mivel most délelőtt nincs adás a televízióban, ezért délután még visszajönnek és pontosan beállítják az antennát. Amint kitették a lábukat, Habran azonnal felvilágosította barátját a tennivalókról. Persze, ez nem volt más, mint az idős hölgy pénzének megszerzése. Délután ígéretéhez híven meg is érkezett a két ezermester. Megkérték a nénit, hogy a jó vétel érdekében nyissa ki a szekrényajtót. Ugyan minek, csodálkozott az asz- szony. Hát, mert a szekrényen átmegy az antennazsinór. Dehogyis, legyintett a 77 éves asszony, de a mesterek csak erősködtek. Addig mondták, amíg a néni ki nem nyitotta a szekrényajtót. Konkoli pedig — élve az alkalommal — egy óvatlan pillanatban a ruhák alól kilopta a pénzt, összesen tizennyolc és fel ezer forintot. Aztán igen sebesen távoztak. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Konkoli átadta Habrannak a pénzt. A férfi ott rögtön az, utcán megszámolta, de egy vasat sem adott társának. Egy közeli kocsmába vezetett első útjuk. Itt aztán valakitől vett egy 150 forintos órát, amit nagylelkűen Konko- linak adományozott. Habran számára ezzel meg is történt a testvéries osztozkodás. Egyébként nem lehet róla elmondani, hogy fogához verte volna a garast. Sőt, kifejezetten bőkezű volt, kiváltképp saját magával szemben. Rögtön vásárolt is egy sztereó rádiómagnót 8 ezer forintért. Háromezer forintért taxizott, a többit pedig elszórakozta. Az idős asszony kétségbe esett, amikor észrevette, hogy meglopták. A két fiatalemberről legfeljebb csak személyleírást tudott adni, mert még a nevüket sem ismerte. A beajánló révén azonban hamarosan a nyomukra bukkant a rendőrség. Konkolinak ennél jóval több van a rovásán. Egy másik ügy sértettje nem más, mint a saját nagyanyja. A 78 esztendős asszony megkérte az unokáját, hogy cserélje ki a gázpalackját, s adott rá 100 forintot. Konkoli azonban nemcsak a pénzt tette zsebre, hanem a gázpalack árát is, amin igen gyorsan túladott. Egy másik alkalommal még ennél is gátlástalanabbul viselkedett. Tavaly karácsonykor elkísérte a nagymamát templomba. Elkel a segítség, mert igen nehezen jár már a néni. Azt is megígérte neki, hogy megvárja, így haza sem kell egyedül mennie. Amíg a néni misén volt a szeretet ünnepén, addig unokája kirabolta. S nem akárhogy tette. Még induláskor Konkolinak kellett bezárnia az ajtót. Ő úgy tett, mintha szót fogadott volna. De csak a kaput zárta be. A nagymama azért mégiscsak résen lehetett, mert a kulcsot nem hagyta Konkolinál, hanem ő maga tette zsebre. Unokáján azonban nem foghatott ki, mert mise közben hazaszaladt, a kerítésen könnyedén bemászott, a nyitott ajtón pedig szépen besétált. A lakasban már nem kellett keresgélnie a nagyanyja összekuporgatott pénzecskéjét: ötezer forintját. Az ezermesterek most a kecskeméti rendőrkapitányság fogdájában vendégeskednek. 1 Bencze Andrea Az alapítványok közös gondjainak és feladatainak együttes megvitatására április 29-ére országos alapítványi találkozót hív össze a „Rák ellen az emberért, a holnapért” társadalmi alapítvány operatív bizottsága. Az elmúlt évben Magyarországon megszaporodtak a különböző céllal életre hívott alapítványok, s ma már csaknem félezer, többségében szociális kérdésekkel és az egészségüggyé^ kapcsolatos, illetve a művelődésügy, a művészet és az oktatás különböző területeit érintő alapítványt tartanak nyilván. Valamennyi számára gondot jelent azonban, hogyan őrizze meg vagyona értékét az infláció mellett. A tapasztalatok szerint az értékmegőrzés mellett az alapítványok másik fö gondja abból adódik: miközben gazdasági tevékenyégüket az adózás nehezíti, sem az érdekéitek, sem az esetleg adakozni szándékozók nem ismerik kellően az adórendszer erre vonatkozó könnyítéseit. Mindezt felismerve kezdeményezi országos találkozó megrendezését a rákellenes alapítvány. Kéri, hogy valamennyi működő alapítvány képviselője jelentkezzék — a legfontosabb adatok feltüntetésével — a „Rák ellen az emberért, a holnapért” Társadalmi Alapítvány' (1364 Budapest, Pf. 202) címén. (MTI)
