Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-02 / 52. szám

1989. március 2. • PETŐFI NÉPE • 3 A SZÁNDÉKNYILATKOZAT HÁTTERE KISZ \ merre tovább? Feltűnést keltő felhívásban hozta nyilvánosságra a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága a Petőfi Népe múlt szombati számában azt a szándékát, hogy önálló megyei szervezetben kívánná tömöríteni a megye régi és új ifjúsági alakulatait. A háttérről Molnár Mihályt, a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkárát kérdeztük. — Mi indokolja a változást? — Maga a helyzet; az, hogy sorra alakulnak — azonos érdeklődés, vagy érdekek alapján — ifjúsági szerveződések. A folyamatot a novemberi országos KISZ-értekezlet is tá­mogatásáról biztositotta. Maga a KISZ ugyanis előrelátha­tóan új szervezeti keretek között folytatja a működését az áprilisi kongresszus után: már megkezdődött a rétegek sze­rinti szerveződés. Az egyetemi és főiskolai hallgatók az Unió a Demokratikus Szocializmusért nevű szervezetbe léphetnek be, Értelmiségi, Fiatalok Szervezete néven működik a fiatal diplomásoké, ÉFISZ néven az élelmiszer-gazdaságban dol­gozók, a falun élők alakítottak szervezetet, MADISZ a neve a szolgáltatásban, a kereskedelemben, az iparban tevékeny­kedőket tömörítő új szervezetnek. — Mindezek alkotnák tehát az új megyei szövetséget? — Voltaképpen igen. A lényeg egy felfelé építkező, egyen­rangú partnerek föderációján alapuló olyan megyei szövet­ség, amely nem irányít, hanem szolgáltat, egyeztet, képvisel, tánácsot ad, és amely az Önálló területi szerveződések szabad akaratából, az érdekközösségre alapulva jön létre. „Alul” dönthetnék el, hogy például a megyei szervezetnél hány tisztségviselő dolgozzék, legyen-e apparátus. A föderáció döntései nem kötelezőek a tagszervezetekre — ők maguk, saját alapszabályuk alapján szabadon határozhatnának sa­ját dolgaikban. A helyi szervezetek delegátusai kapnának helyet a megyei szövetség vezetésében. Maga a megyei szer­vezet azután^ tagként — az országos szövetségben önálló­an működhetne, képviselhetne érdekeket. — A kongresszusra készülve nemcsak szervezeti, hanem politikai kérdésekben is állást kell foglalniuk. — A Központi Bizottság ajánlotta, hogy mondjunk véle­ményt a KISZ és a párt viszonyáról, a jogállamiság kérdései­ről, az ifjúság és az egyház kapcsolatáról, az alternatív szer­vezetekkel kialakítandó viszonyról. Mi Bács-Kiskunban épp a hét végén rendezünk egy tanácskozást a nemzetiségi ifjúság közéleti lehetőségeiről, szerepéről. Olyan rétegekhez is sze­retnénk ugyanis eljutni, amelyekre korábban kevesebb figye­lem jutott. Az eddig is természetes volt, hogy a nemzetiségi fiatal KISZ-tag, de épp az a gond, hogy nem kezeltük külön nemzetiségiként. Ha a KISZ többet akar tenni az országha­táron túl élő magyarokért, akkor jobban kell ismernie a határokon belül élő nemzetiségieket foglalkoztató kérdése­ket. Azt hisszük, bőven van tennivalónk. Mély — ma már lehet, hogy csak a tudatalattiban létező -9 nyomot hagyha­tott az áttelepítés, a kollektív felelősségre vonás, mai életüket teszi bonyolulttá, hogy többnyire hátrányos helyzetű térsé­gekben élnek. Az elvek szintjén megoldott a nemzetiségi nyelv oktatása, a hagyományok őrzése — hitem szerint, van miről tanácskoznunk. — Kiket hívtak meg Bajára? BE- A nemzetiségi megyék,képviselőit, a szövetségeket, a párt, a KISZ, a népfront, az ÁISH, a Művelődési Minisztéri­um, a béketanács illetékeseit — és hát rajtuk kívül is mind­azokat, akik el akarnak jönni, szívesen látunk. A célunk több annál, hogy csupán beszélgessünk: jó lenne kialakítani olyan közös állásfoglalást a nemzetiségi ügyekben, amellyel a KISZ kongresszusán kiállhatnánk. B. J. Három évtized a tanácsnál V H árom évtizede nevezték ki osztályvezetőnek a Kecske­méti Városi Tanácsnál dr. Agud Károlyt, aki nemcsak jól ismeri, de szereti is ezt a munkát. Emellett a városi tanács MSZMP-alapszervezetének titkára is. — Volt időm ismerkedni a tanácsi munkával, amely az utóbbi években kifejezetten megélénkült. Mire gondolok? Ma már.a tanács részt vállal a lakásépítésben, a kereskedelmi hálózat bővítésében, a víz, a gáz, a csatorna megteremtésé­ben, és még sorolhatnám tovább. Kecskemét az utóbbi évti­zedekben óriási fejlődésen ment át. Ebben a fejlődésben, a létesítmények megvalósításában benne vannak a város lakói, az üzemek, intézmények is. Jómagam nenlcsak tanúja, de aktív részese is voltam e folyamatnak. — A tanácsi apparátusnak a legfontosabb feladata a la­kosság szolgálata. De nem szolgai módon. A jogos, törvé­nyes igényeket, kérelmeket a leggyorsabban kell kielégíteni. Arra törekszünk, hogy az elintézési határidő rövidebb legyen 30 napnál, ez az ügyfél — ezt a szót nem túlságosan szeretem —' és a tanácsi alkalmazott érdeke is. Azonnal'intézik az iparengedélyek, kereskedelmi tevékenységhez szükséges en­gedélyek kiadását, a kiskerttulajdonosok ügyes-bajos dolga­it. Sokszor fogadóórán kívül is meghallgatjuk a panaszost, az ügyeit intézőt, és segítünk. Az évek során jelentősen kicserélődött' a tanácsi appará­tus. Milyen követelményeket állítottak a jelentkezőkkel szemben, s mit tartanak a legfontosabbnak a tanácsi tisztvi­selő munkájában? — Igaz, hogy nagyon sok volt a személyi változás. Jól képzett, iskolázott fiatal szakembereket, közgazdászokat, mérnököket, jogászokat stb. alkalmaztunk, s azzal indítot­tuk őket: ők vannak a lakosságért, s türelmet, előzékenységet kell tanúsítaniuk, még akkor is, ha az állampolgárnak esetleg nincs igaza. A nemet is ki lehet, s ki is kell mondani, olyan módon, hogy az illető ne érezze megbántva, megalázva ma­gát. Azt tapasztaljuk, hogy kevesebb a panasz az ügyfelekkel való bánásmód miatt, s nem önigazolásként mondom, de nagyon sok munkája van az apparátusnak. Az ügyiratszám évente meghaladja a 100 ezer darabot, s a munkát tovább nehezíti, hogy sok a jogszabály-módosítás, amelyeket — megvallom — alig tudunk követni. A tanácstestületet sokan és sokszor tévesztik össze az apparátussal, a választott tisztségviselőket a kinevezett hiva­talnokokkal, sőt, azt is hallani, hogy csak párttagok kerül­hetnek a tanácshoz. — A tanácsnál hatvántagú pártalapszervezet tevékenyke­dik, s taggyűléseinken nyílt, őszinte vitát folytatunk. A taná­csi munkánál nem a pártállást nézzük, hanem az alkalmassá­got, a szakértelmet, az erkölcsi, tisztaságot, az emberi tartást. A tanácsi apparátus a végrehajtó bizottság szakigazgatási szerve, a testületi döntéseket hajtja végre. Az előterjesztése­ket mi készítjük, a törvényességért mi vagyunk a felelősök. A tanácstagok és az apparátus között jó a kapcsolat. Mi bármikor, soron kívül rendelkezésükre állunk. Ezzel a lehe­tőséggel nem minden tanácstag él, s esetenként olyan ügyben is interpellál, amelyeket egyébként perceken belül elintézhet­nénk. Április 1-jétől Kecskemét megyei jogú város lesz. Milyen új feladatokat jelent ez a tanács számára? — Több dolog lesz, mint eddig, a munka felmérése még tart, ugyanis sok olyan tennivalónk lesz, amit eddig a megyei tanács látott el. Ezek a feladatok még nem tisztázódtak pontosan. A szervezeti kialakítással kezdjük, ez eltart az első félév végéig. Jó néhány intézmény is a városi tanács hatáskö­rébe kerül, mint például a színház, a művelődési központ, a kerámiastúdió, amelyek a költségvetésben biztosított össze­geket hozzák, de a városnak ettől nem lesz több pénze. Számítunk tehát továbbra is a lakosság segítségére, társadal­mi munkájára! j. Gémes Gábor Éljen a magyar! Egyszer egy vándorcirkusz községi szereplésén egy piros pruszlikos kislány azzal káp­ráztatta el a nézőket, hogy az előadás végén, nemzeti zászló­val a kezében, kirohant a szín­padra és elkiáltotta magát: - Éljen a magyar! Erős érzelmeket kavart ak­kor a közönség körében ez az esemény. Többen felállva tap­soltak. Az idősebbekből köny- nyeket csalt ki a leányka pro­dukciója. Lám, mekkora elragadtatás­ra képes a nemzeti érzés, még ha az említett esetben a műsor igen gyenge is volt! Azóta jó pár esztendő telt el, de a nemzeti szín címkeként, netán hatásva­dászó' fogásként való előtérbe állítása változatlanul nagy talá­lékonyságra vall. Láttam már nemzeti színünket villanypóz­nára, eperfa törzsére és kerék­pár küllőire festve. A piros- fehér-zöld zászlócska a Miki egér és a Dónak! kacsa mellett egy-egy autóbusz vezetőfülké­jében, s az ugyanilyen színűre csíkozott kifliszacskó csücske pedig már napjaink — látvá­nyosnak feltétlenül látványos — divatja. De hát lehet-e divat csupán a piros-fehér-zöld, vagy a Kos- suth-címer, amelyet élelmes ut­cai árusok 70 forintért hoznak forgalombá az Országház kör­nyékén? A nemzet éltetése —' a kor divatja szerinti felpántlikázás, a szavak és a szimbólumok mel­lett—1989 tavasza küszöbén is a tett. Éljen a magyar? Igen, éljen a dolgozó paraszt, aki feb­ruár utolján már vet, hogy a saláta, a sárgarépa, a petrezse­lyem és a zöldborsó idejében teremjen! Éljenek, akik szántó­földekről mennek haza ebédel­ni, traktor vontatta pótkocsik­kal fordulnak a határban, hordják a trágyát, vagy akik — úgy, mint őseink tették szá­zadokon keresztül — megjárat­ják télutón-télelőn a juhnyájat. Éljen és. boldoguljon minden dolgos, igyekvő ember, akinek a lakóhely a. hazából egy kis darab, amely őrzi kezük mun­kájának a nyomát! Nem volt cirkusz, piros pruszlikos kislány sem szaladt ki a színpadra nemzeti zászló­val háromszor kitüntetett egyik községünkben, mégis tanúi le­hetünk az év elején hazafias igyekezetüknek. Épülő tanter­mek, posta- és crossbarköz­pont, a kereskedelmi alapellá­tás javítására három, készülő üzlet, és parkfelújítás jelzi: az itt élők tettekkel is igazolják nem­zeti érzésüket, nemzeti hovatar­tozásukat. Ki a jó hazafi? Nehéz volna erre változó világunkban egy mondatban felelni. Aki hazáját és népét szereti, és felelősséget érez iránta, az joggal nevezheti magát annak. Most a demokra­tikus fejlődésre s a politika szín­padán zajló eseményekre (nem­ritkán: csatározásokra) figyel elsődlegesen, erőteljesen az or­szág sok lakója. Am ne feled­kezzünk meg a politikai küzdő­tértől távolabb levőkről '-— a tv-kamerához és a rádió mikro­fonjához nem annyira közel ál­ló emberekről —, akik ma nem társadalmi vitákban, mint in­kább hétköznapi tetteikkel ad­ják jelét hazafiságuknak. Éljen a hazáját s a munkáját szerető, a jogai mellett a köte­lességeit is teljesítő minden ma­gyar! Kohl Antal „A 103 év már nagy idő!” • —' No hát! Eszükbe jutot­tam! El sem aka­rom hinni, hogy olyan gyorsan el­ment egy év. Meddig fog ez tartani, vajon? Nyolcán voltunk testvérek. Én ma­radtam. Az egészség jó. Néha a szivem — de hallom, hogy nálam fiata- labbaké sem min­dig jó. Meg kell elégedni, aho­gyan a jóisten ad­ta. Igaz, néha zú­golódom. Ki kel­lene egy kicsit mozdulni. Egész nap majd' egyedül. Reggel, délben jön Etuka, ő hozza az ennivalót. Néha Ica is benéz. Tudja, tőle kaptam tavaly a televíziót. Faragó­né. Az atya is jön minden héten, Honti doktor úr is, meg a régi apácazárdaiak. De csak egész nap egyedül.' Meg kell szokni. A gyerekek is ritkábban jöhet­nek, a fiam nem olyan jól van. A másik Franciaországban, ő talán a jövő hó­napban jön. Bajos. Huszonhét éve öz­vegyen. Van, aki arról panaszkodott, hogy négy esztendeje özvegy. Mit szól­jak én! Pedig nagyon készültünk az urammal az ötvenedik házassági évfor­dulónkra. Mindig mondtam neki — ő is olyan vékonydongájú volt, mint én E-, hogy már csak pár év. De korán elment... Nehezen tudok itt, a Széchenyivá- rosban megszokni. Pedig mekkora! Bent a városban valahogy jobban volt. Olyan idegen még minden. Haza, Kas­sára ha mennék, hova? Kihez? Legfel­jebb a szüleim, a testvéreim sírjához. Most már kecskeméti vagyok, mind­amellett, hogy kassai. A délelőtt valahogy elmúlik. Imáim elvégzőm. Ebéd után kilustálkodom magam, az nem tart soká. Aztán nézek ki az ablakon. Jönnek a gyerekek az iskolából, ugrándoznak, ficánkolnak. Az én járásom meg bizonytalan. Akkor megyek a ház elé, ha jön az én asszony­kám és segít. Nincs a lábammal baj, inkább a szememmel. Kellene már má­sik szemüveg. Városba kívánkozom, émberek közé. Két éve nem voltam. Jajj! Most Pesten, a fiamnál, Győzőék­nél jártam. Karácsony előtt elvittek, addig marasztaltak, hogy három hét lett belőle. Pedig pár napot gondoltam. Úgy összebarátkoztam a Micuval is. Gyönyörű cica. Nem megy az idegen­hez, de engem még az is szeret. Odaha­za régen, uram idejében, mindig volt állatom. Most maradtak a virágok. El- gondozgatom őket. Meg hallgatom a televíziót. Nem tudok eligazodni: lesz-e valami jobb helyzet? Pedig intelligens emberek. Majd csak csinálnak már va­lamit. Nagyon nehéz most a politika. Meg kell húzni magát az embernek. Nekem is most háromezemégyszáz a nyugdíjam. Valami százalékot elenged­tek, a gázdijat sem én fizetem, hanem egy brigád a gázosoknál. Csak a kosz­tat veszem, hozatom. Ha nagyon unatkozom, Írok vala­melyik fiamnak, aztán üieg várom a leveleket. Most meg még a jó időt. Nem volt tél. Számítok is rá, hogy hamarabb lehet kimenni. A rossz időtől félek. Mekkora eső volt az éjjel is. Ma kicsit a születésnapon ellustálkodtam reggel, aztán jött a kapkodás. De nagyon örü- lük. boldog vagyok, hogy gondolnak rám. Pedig már sok ez az élet. A 103 év már nagy idő! Le is fényképeznek? Mit szólnak a hozzátartozóim? Már meny­nyien vagyunk! Istenkém, vannak, akik engemet is szeretnek ... * ... mert Róna Jánosné Margit nénit nem lehet nem szeretni. Barátságos, kellemes hangon mesél. Örül a látoga­tónak, a napfénynek, a szónak, az élet ajándékának — a létnek. Lejegyezte: Pulai Sára BŰNÖZÖK NYOMÁBAN Antennaszerelők a szekrényben Ingatlanbérlési feltételek külföldieknek Kedvezőbbé váltak a külföldiek magyarországi ingatlanbérlésének feltételei. Ed­dig maximálisan 39 évre köthettek bérleti szerződést ingatlanokra. Most lehetővé vált, hogy ezt a megoldást további 20 évre meghosszabítsák. Ha ezt az ügyfél nem igényli, a 30 éves bérleti idő lejártával visszakapja az általa befizetett konvertibilis valutát. Két éve vált lehetővé, hogy külföldiek Magyarországon tartós használatba vételi engedéllyel ingatlanhoz jussanak. A tehetőséggel eddig viszonylag kevesen éltek. A megváltozott szabályok ezen kívánnak segíteni. A Szövorg Szövetkezeti Szerve­zési Iroda az elmúlt évben a FIDUC S. A. Finance Corporation spanyol—angol ér­dekeltségű céggel hozott létre közös vállalkozást. Az együttműködés eredményeként 9 szerződést kötöttek, mintegy félmillió nyugatnémet márka értékben. A vállalko­zók 55 000—130 000 dollár értékű magyarországi ingatlanokat: üdülőket, lakáso­kat, családi házakat kínálnak vüágszerte. A lakások, házas ingatlanok négyzetméte­renként, forintra átszámolva, 25—55 ezer forintba kerülnek. A feltételek kedvezőbbé válásától azt remélik, hogy lényegesen megnő az érdeklődés. (MTI) Az alapítványok összefogásáért Kecskeméten, a Hoffmann Já­nos utcában él egy idős asszony. Nemrégiben úgy döntött, hogy te­levíziójához felszerelteti a 2-es mű­sor vételére alkalmas antennát. Arra azonban még álmában sem gondolt, hogy milyen kalamajkát okozhat ez számára. Egy ismerőse ajánlotta figyelmé­be a 28 éves Habran Istvánt, és a 29 esztendős Konkoli Józsefet. Ügyes, segítőkész fiatalemberekként mu­tatta be őket. Hamarosan meg is jelent a néni lakásán a két „ezer­mester”. Habrannak még egy fö­lösleges antennája is volt, Konkoli pedig igen gyorsan felszerelte. Munkájukért 3 ezer forintot kér­tek. (Egyébként antennával együtt összesen 1600 forint járt volna ne­kik,) Az idős asszonynak azonban nem volt kifogása az összeg ellen, hiszen honnan is tudta volna, hogy valójában mennyit ér ez a munka? A szekrényből, a ruhák alól vet­te elő a kért összeget. Habrannak rögtön szemet szúrt a dolog. Elma­gyarázta a ‘néninek* hogy mivel most délelőtt nincs adás a televí­zióban, ezért délután még vissza­jönnek és pontosan beállítják az antennát. Amint kitették a lábu­kat, Habran azonnal felvilágosí­totta barátját a tennivalókról. Per­sze, ez nem volt más, mint az idős hölgy pénzének megszerzése. Délután ígéretéhez híven meg is érkezett a két ezermester. Megkér­ték a nénit, hogy a jó vétel érdeké­ben nyissa ki a szekrényajtót. Ugyan minek, csodálkozott az asz- szony. Hát, mert a szekrényen át­megy az antennazsinór. Dehogyis, legyintett a 77 éves asszony, de a mesterek csak erősködtek. Addig mondták, amíg a néni ki nem nyi­totta a szekrényajtót. Konkoli pe­dig — élve az alkalommal — egy óvatlan pillanatban a ruhák alól kilopta a pénzt, összesen tizen­nyolc és fel ezer forintot. Aztán igen sebesen távoztak. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Konkoli átadta Habran­nak a pénzt. A férfi ott rögtön az, utcán megszámolta, de egy vasat sem adott társának. Egy közeli kocsmába vezetett első útjuk. Itt aztán valakitől vett egy 150 forin­tos órát, amit nagylelkűen Konko- linak adományozott. Habran szá­mára ezzel meg is történt a testvé­ries osztozkodás. Egyébként nem lehet róla elmondani, hogy fogá­hoz verte volna a garast. Sőt, kife­jezetten bőkezű volt, kiváltképp saját magával szemben. Rögtön vásárolt is egy sztereó rádiómag­nót 8 ezer forintért. Háromezer fo­rintért taxizott, a többit pedig el­szórakozta. Az idős asszony kétségbe esett, amikor észrevette, hogy meglop­ták. A két fiatalemberről legfeljebb csak személyleírást tudott adni, mert még a nevüket sem ismerte. A beajánló révén azonban hama­rosan a nyomukra bukkant a rend­őrség. Konkolinak ennél jóval több van a rovásán. Egy másik ügy sér­tettje nem más, mint a saját nagy­anyja. A 78 esztendős asszony megkérte az unokáját, hogy cserél­je ki a gázpalackját, s adott rá 100 forintot. Konkoli azonban nem­csak a pénzt tette zsebre, hanem a gázpalack árát is, amin igen gyor­san túladott. Egy másik alkalommal még en­nél is gátlástalanabbul viselkedett. Tavaly karácsonykor elkísérte a nagymamát templomba. Elkel a segítség, mert igen nehezen jár már a néni. Azt is megígérte neki, hogy megvárja, így haza sem kell egye­dül mennie. Amíg a néni misén volt a szeretet ünnepén, addig uno­kája kirabolta. S nem akárhogy tette. Még induláskor Konkolinak kellett bezárnia az ajtót. Ő úgy tett, mintha szót fogadott volna. De csak a kaput zárta be. A nagy­mama azért mégiscsak résen lehe­tett, mert a kulcsot nem hagyta Konkolinál, hanem ő maga tette zsebre. Unokáján azonban nem foghatott ki, mert mise közben ha­zaszaladt, a kerítésen könnyedén bemászott, a nyitott ajtón pedig szépen besétált. A lakasban már nem kellett keresgélnie a nagyany­ja összekuporgatott pénzecskéjét: ötezer forintját. Az ezermesterek most a kecske­méti rendőrkapitányság fogdájá­ban vendégeskednek. 1 Bencze Andrea Az alapítványok közös gondjainak és feladatainak együttes megvitatására április 29-ére országos alapítványi ta­lálkozót hív össze a „Rák ellen az em­berért, a holnapért” társadalmi alapít­vány operatív bizottsága. Az elmúlt évben Magyarországon megszaporodtak a különböző céllal életre hívott alapítványok, s ma már csaknem félezer, többségében szociális kérdésekkel és az egészségüggyé^ kap­csolatos, illetve a művelődésügy, a mű­vészet és az oktatás különböző terüle­teit érintő alapítványt tartanak nyil­ván. Valamennyi számára gondot je­lent azonban, hogyan őrizze meg va­gyona értékét az infláció mellett. A tapasztalatok szerint az értékmeg­őrzés mellett az alapítványok másik fö gondja abból adódik: miközben gazda­sági tevékenyégüket az adózás nehezíti, sem az érdekéitek, sem az esetleg ada­kozni szándékozók nem ismerik kellő­en az adórendszer erre vonatkozó könnyítéseit. Mindezt felismerve kezdeményezi országos találkozó megrendezését a rákellenes alapítvány. Kéri, hogy vala­mennyi működő alapítvány képviselője jelentkezzék — a legfontosabb adatok feltüntetésével — a „Rák ellen az em­berért, a holnapért” Társadalmi Ala­pítvány' (1364 Budapest, Pf. 202) cí­mén. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents