Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-02 / 52. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. március 2. MIBEN SEGÍTHET A RÉGI TERVDOKUMENTÁCIÓ? — BIZONYOS IRATANYAGOK KUTATÁSI KORLÁTOZÁS ALATT ÁLLNAK — HOL VANNAK AZ ÖTVENES ÉVEK HIVATALI AKTÁI? A demokrácia szélárnyékában Beszélgetés Iványosi-Szabó Tibor megyei levéltárigazgatóval 9 — Meg fog lepődni: tovább szűkülnek lehetőségeink — mondja a megyei levéltár igazgatója. Érdekelt bennünket: mennyiben felel meg a levéltár az egyre növekvő demokratikus igényeknek? Vannak-e olyan dokumentumok, iratanyagok, melyek még ma sem hozzáférhe­tőek? Netán titkos dossziék is rejtőzködnek a polcokon? Ezekkel a kérdésekkel kopogtat­tunk be a legilletékesebbhez, Iványosi-Szabó Tiborhoz, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár igazgatójához, aki tizenhatodik éve lép be minden reggel a városi tanács épületében szűkösködő intézménybe. — Ha arra kiváncsi, hogy mit tehe­tünk áz egyre inkább kiteljesedő demok­ratikus légkörben, akkor a levéltárak alapvető funkcióit kell meghatároz­nunk — kezdi a beszélgetést Iványosi- Szabó Tibor. — Anyagaink kettős hasz- nosításúak. Ez abból ered, hogy az ide bekerülő dokumentációk gyakorlatias célokat szolgálnak, csak később válnak a történettudomány nélkülözhetetlen forrásaivá. A jegyzőkönyvek, a tanácsi iratok, a gazdasági szervek jelentései, ki­mutatásai lényegében akkor válnak ér­tékké, közkinccsé, ha a levéltárba is el­jutnak. A jogi-igazgatási funkciót tehát mindenképpen fontosnak kell tarta­nunk. Miért is? Soha sem lehet tudni, hogy mikor lesz szükség a hajdani doku­mentumokra. Mondok egy példát. Ami­kor a Katona József Színházat felújítot­ták, 600 ezer forintért készítettek volna pontos tervrajzokat. Azt gondolom, a pocsékolást elkerült ük azzal, hogy levél­tárunkból rendelkezésre bocsátottuk az eredeti tervdokumentációt. Vagy egy másik eset. A le- ■ ninvárosi új vízto­rony építése ide­jén majdnem fel­lángolt a vita a te­rület kisajátítása körül, amikor a szakemberek em­lékezetében felvil­lant, hogy a hú­szas években ihár történt megegye­zés ez ügyben. A levéltárban en­nek is maradtak nyomai, így az il­letékesek egyket­tőre dűlőre jutot­tak a vitatott kér­désekben. ' — Ma is beke­rülnek a fontos anyagok a levél- I tárba? — Igen, bár közel sem olyan precizi­tással, mint a régmúltban. Errol majd beszélek még, de engedje meg, hogy megemlítsem a levéltárák másik funk­cióját, amely ugyancsak lényeges. Az iratok, a tervrajzok egy-egy korszak rekonstruálásához szükségesek, alap­vetően fontosak. Közművelődési, tör­ténettudományi feladatoknak, célok­nak is eleget kell tennünk, a teljességre törekedve, a társtudományok igénybe­vételével együtt. — Az imént kiderült: milliókat költ- hetnénk feleslegesen a felújításokra, a tervek újraelkészíttetésére, ha a levél­tárban nem őriznék a letűnt korok hiva­talos aktáit. Igaz? — így van, biztosan szegényebbek lennénk ... A városi tanács épületének és a Cifrapalotának a tervrajzait több kiállításon bemutattuk már, jelenleg éppen Londonban „.vendégeskednek” a megsárgult lapok. Érdekes, hogy mi­lyen sikere van a szecesszió e két Kecs­keméti remekének, holott annak ide­jén, a maga korában nem örvendeztek ezen építészeti stílusnak. így értékelőd­nek át dolgaink ... Egyébként a felsza­badulás előtt merőben más volt a hiva­tali fegyelem, sokkal fontosabbnak tar­tották a honatyák a precíz dokumentá­lást. A viharos közgyűlésekről készült iratok megmaradására, utókorra ha­gyására nagyobb figyelmet fordítottak. — Miért? Ma nem így teszik az illeté­kesek? — Nem. A megyei tanács- jegyző­könyvei jobb esetben 20-30 év múlva jutnak ej hozzánk. Könyörögni kell, hogy megkapjuk ezeket az anyagokat. A kecskeméti zsinagógáról sincs a bir­tokunkban egyetlenegy tervrajz sem. Vajon hol kallódhattak el?... — Vannak-e olyan irataik, melyek eddig nem kerültek, nem kerülhettek nyilvánosság elé. Magyarul: léteznek-e titkos anyagok a megyei levéltárban? — Kifejezetten titkos, hét pecsét alatt őrzött dokumentumokra ne gondol­jon ... Két korlátozó tényező van: jogi és objektív szempontoknak kell „enge­‘delmeskedni”. Leteznek magán- és álla­mi érdekek, vagyis az átadott anyago­kat körültekintően kell kezelnünk. Mi lenne, ha mindenkinek odaadnánk, mu­togatnánk például a gazdasági adató-. kát, a pénzügyi nyilvántartásokat tar­talmazó dossziékat? A visszaéléseket s ezek lehetőségeinek megteremtését el kell kerülni. Igaz, nemigen vannak olyan anyagaink, melyek a fentiek közé tartoznának. A nemzetközi kötelezett­ségeket rögzítő háborús iratok még ma is kutatási korlátozás alá esnek úgy, mint a bírósági, az ügyészségi iratok. Legalább húsz év a koríátozás ideje,' de kínon kérelemre ez feloldható. ovt.-i . It'irxi -A „ S// / ^ \ ' /Sir dr.-.c tyfdJVm • Rákóczi aláírása... • ... es pecsétje. .............. <v U,: -C . r • ... ''nr*./ V4'-***• frl'+ns-’ «-Úri**' |Í V íy'Al -■ Éj «. L\vtdji ; » -fvA \*AA****&ifc*J, 1 A* f ■ ' Jókai kezeírása. • Kossuth Lajos levele Haraszty Imre úrnak, a kecskeméti népfelkelési lovasság őrnagyának. (Fotó: Straszer András) — Készül az új alkotmány. Vajon mérséklődnek-e az imént említett, ma érvényben lévő levéltári intézkedések? — Meg fog lepődni: inkább tovább szűkülnek; korlátozódna^. Ez látszóla­gos ellentmondás, de gondolja csak el, hogy a Szovjetunióban, Romániában vagy áz NSZK-ban sokkal nehezebb hozzájutni a levéltári anyagokhoz. Ná­lunk a felnőttek mindent megkaphat­nak a kutatómunkájukhoz kivéve né­hány irattípust. — Például?- Az 1895 utáni anyakönyvekbe csak belügyminisztériumi engedéllyel lehet betetónteni. Ennek időbeni korlá­táit valószínűleg növelni fogják. Fran­ciaországban már most is csak 150 évre visszamenőleg lehet kutatni a személy­hez köthető adatok között. — A mostani nyíltság jegyében tehát a magyar levéltárakban szigorúbb lesz a belső rend? — Nem ezt mondtam. Levéltáraink­ban csak egy szüle körű anyaghoz nem lehet majd hozzájutni. A nyíltság egyébként sem azt jelenti, hogy most mar bárkit rágalmazhatunk. Megtehet­nénk, de akkor számolni kell egy bíró­sági perrel. Ezt maguknak, újságírók­nak nem kell mondanom... — Említette, hogy bizonyos anyagok be sem kerültek önökhöz. Mire gondolt? — A felszabadulás utáni iratok mintegy kétharmada kinn van a hiva­taloknál, az iratok létrehozóinál. Pél­dául a néhány éve megszűnt járási hi­vataloktól egyetlen darab papirt sem hoztak levéltárunkba, de a jogelőd já­rási tanácsok többségétől sem. Az or­szág összes megyéjében másképp csele­kedtek. — Sajnálhatjuk, hogy Bács-Kiskun- ban nem így tettek, mert az ötvenes évek eseményeit, jelenségeit is rekonstruál­hatnánk az iratok alapján. És ezek nin­csenek meg? — 1956-ig bekerültek hozzánk a községi iratanyagok, de ezek nem telje­sek, így kutatás szempontjából szinte alig használhatók. Ha valaki a koncep­ciós perekre lenne kiváncsi, nálunk nem találna dokumentumokat, mert azokat a bíróságok még most sem ad­ták- át a levéltárnak. A termelőszövet­kezetek, a virágzó agrárgazdaság eseté­ben alaposan megnehezíti a kutatást, néhány területen lehetetlenné teszi az a ■ tény, nogy nincsenek teljes anyagaink a teeszekről. —Mi ez, ha nem értékeink elherdálása! — Erről van szó. A levéltári törvényt szinte senki nem tartja be, vagyis ránk nem gondolnak, ha fontos dokumentu­mok születéséről, megőrzéséről van szó. Nem kellene más, mint a hivatali fegyelmet megszigorítani. — Nem indíthatnak pert, eljárást azok ellen, akik semmibe veszik a levél­tári törvényt? — Nem, miután nem vagyunk ható­ság. Újból és újból jelezzük az anomáliá­kat, a hiányosságokat felettes szervünk­nek, többek között a megyei tanácsnak. Az Iványosi-Szabó Tiborral készült interjúhoz nem kívánkozik megjegy­zés. Azért két tényt mégis rögzítünk. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár férőhelyeit, ellátottságát illetően az országos rangsorolásban az utolsó helyen áll. A tudományos munkát, a megjelenő kiadványokat, publikáció­kat figyelve pedig az élvonalban halad. Borzák Tibor PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV A Múzsák Közművelődési Kiadó a . közelgő március 15-e tiszteletére jelen­tette meg új mappáját, az 1848—1849 Lapok a forradalom és szabadságharc történetéből címmel. Eddig kevéssé ismert képeket, kora­beli metszeteket, rajzokat, újságban megjelent karikatúrákat tartalmaz az összeállítás a közismert Petőfi-portré mellett, 28 * 20 centiméteres méretben (áz iskolai oktatásban és az ünnepsége­ken így dekorációként felhasználha­tók). A Magyar Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűj­teményéből választott képeken sorra veszi a szerkesztő a Pilvax kávéházban, a március 16-ai országgyűlési fogadá­son történteket, bemutatja a tizenkét pontot, Magyarország első miniszterel­nökének, Batthyány Lajosnak a port­réját, a Batthyány-kormány ülését, a honvédtoborzás plakátját, Kossuth Lajos, Görgey Artúr, Bem apó portré­it, Buda visszafoglalását, a végzetes vi­lágosi csata képét, az aradi tizenhárom és az október 6-ai pesti kivégzést. Bizonyára sokak érdeklődésére tart számot a kiadvány, sajnos, csak ,egyes könyvesbolti hálózatok vállalkoztak terjesztésére. A Múzsák Közművelődé­si Kiadó ezért közvetlen árusításra is felkészült, utánvéttel is postázzák kiad­ványukat (címük: 1442 Budapest, Pf. 86). FOLYÓIRAT Az elmúlt hét újságsikere vitathatat­lanul a Társadalmi Szemle most megje­lent különszáma volt. A hírlap­árusoknál hosszú sorok várták a lapér­kezést; egyedül a Kossuth Könyvkiadó és bizományosaik kaptak elegendő pél­dányszámot. A Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti és politikai folyóiratának e száma adta közre az MSZMP KB által kijelölt bizottság állásfoglalását a jelen helyzet kialakulásának történeti okai­ról. Berend T. Iván bevezetőjében be­számolt vállalkozásukról: az eddigi történeti kutatások, a rendelkezésre ál­ló dokumentumok és az eddig nem ku­OKTATÁS, MŰVELŐDÉS — KÉTSZINTŰ IRÁNYÍTÁSSAL Nő a helyi tanácsok önállósága, hatásköre Feladatait és hatáskörét te­kintve Bács-Kiskun megye 104 tanácsi szervezete, február else­jétől egyforma jogállással ren­delkezik. Ez annyit jelent, hogy a községi tanácsok nem a hoz­zájuk legközelebb eső, úgyne­vezett körzeti városi tanácsok­hoz, hanem közvetlenül a me­gyéhez tartoznak ezután. Ezzel módosultak az oktatási, köz- művelődési intézmények irányí­tási, felügyeleti hatáskörei is, s jelentősen megnőtt a helyi taná­csok önállósága. — Lényegében éppen a nö­vekvő önállóság a cél, vagyis az, hogy minden település maga döntsön saját terveiről, felada­tairól, tennivalóiról — magya­rázza Papesch László, megyei tanács művelődési osztályának vezetője. — Az iskolákkal, mű­velődési intézményekkel kap­csolatos ügyek, közvetlenül a helyi tanácsok hatáskörébe tar­toznak, másodfokon pedig a megyéhez. Például: ha egy isko­lával szemben valamelyik szülő valamilyen okból jogorvoslást kér, akkor a település tanácsá­hoz kell fordulnia. Fellebbezni azonban nem a községhez leg­közelebb eső városnál lehet, ha­nem nálunk. — Ezzel viszont jelentős te­hertől megszabadultak a városi tanácsok, hiszen a vonzáskörze­tükbe eső kisebb településekkel nem kell foglalkozniuk. E teher­mentesítéssel arányban csökken ezeknek az apparátusoknak a létszáma? Szűntek, szűnnek meg státu­sok. A községek többségénél vi­szont nincsenek még meg a sze­mélyi feltételek arra, hogy az oktatás, művelődés szakmai felügyeletét megfelelően ellát­hassák. De mindenképpen ez a jövő útja. Egyébként pont az ilyen hiányosságok miatt ré­müldöznek jó néhányan ma még ettől a kettős irányítási rendszertől. Sok helyen tapasztaltam ellentéteket a községi tanács ve­zetői és a helyi iskolák között. — Ez tényleg gyakori jelen­ség, de az adott település lakos­ságán múlik, hogy megváltoz­zon, hiszen ők választják a ta­nácstagokat, a tanácselnököt. S a választók gyermekei tanul­nak abban az iskolában, amely közvetlenül a tanács irányítása alá tartozik. Gondolok itt első­sorban az oktatási intézmények működési szabályzata feletti törvényességi felügyeletre. E rendszerben jogos elvárás, hogy az úgynevezett szakmai arisztokratizmust — ami he­lyenként mutatkozik ma is — el kell felejteniük a pedagógusok­nak, népművelőknek, s minél eredményesebb együttműkö­désre kell törekedniük a felettes tanácsok vezetőivel. Akiknek a megye ugyancsak igyekszik megadni minden támogatást, e siker érdekében. Jelenleg Bács- Kiskunban mintegy másfél száz szaktárgyi és tucatnyi pedagó­giai szaktanácsadó dolgozik. Továbbá osztályunk hat mun­katársat helyezett ki a megye különböző városaiba. — A szakmai felügyelet kinek a feladata? — A pedagógiai intézeten, az igazgatói és szakmai munkakö­zösségeken keresztül, a megyé- jé, vagyis a miénk. Ahogy a körzetközpontok feladatainak jó része is hozzánk került. Ugyanakkor a helyi tanácsok döntenek ezután csaknem száz­féle olyan engedély kiadásáról is, ami eddig a megyei művelő­dési osztály' feladata, jogköre volt. — Például? ■— Ilyen például ‘ á1 VideóVéíí-6*11 tési engedély kiadása! — Áprilistól Kecskemét meg­kapja a megyei városi címet. Ez azt is jelenti, hogy a jogszabá­lyok szerint olyan intézménye­ket is felügyelhet majd, amik ed­dig megyei irányítás alá eshet­tek. — így igaz. A jogi lehetőség adott, hogy a városi tanács ha­táskörébe kerüljön például az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pont, a Katona József Színház, a kerámiastúdió vagy a zo­máncműhely ... Sőt a középfo­kú oktatás szakmai irányítása is! De hangsúlyozom: ez csak jogi lehetőség. A többi, egyelő­re, még a jövő titka. Koloh Elek tatott legfőbb levéltári források átte­kintése alapján megkísérelték a kor­szak folyamatainak értékelő felvázolá­sát. Kettős történeti örökségünkből in­dul a tanulmány, elemzi a szocialista átalakulás jellegzetességeit és hatását (1947—48-as fordulat és az ötvenes éveket, a kibontakozás és az 1956. ok­tóberi népfelkelés eseményeit). A szo­cializmus kompromisszumos megújítá­si kísérletét áttekintve szól az m sza­kaszjellegzetességéről, a hatalom hely­reállításáról és a konszolidációról, a reformról és fellendülésről. Az utolsó fejezet a reform megtörését szemlézi, bepillant a világgazdasági átalakulás és az alkalmazkodási kényszer témakö­rökbe: taglalja az alkalmazkodásképte­lenséget és a válság kibontakozását 1973—1988 között, szól a reform elleni támadásról, a világgazdasági szerkezeti válságról és hatásáról, az óvatos re­formhoz való visszakanyarodásról, a válság kibontakozásáról, az 1988. má­jusi pártértekezletről. \ FILM A kockázat ára A fantasztikum határát súroló törté­net témája nem számít rendkívülinek; bemutatja, lelkiismeretlen emberek ho­gyan képesek normális állampolgáro­kat rávenni arra, hogy bármit véghez- vigyenek, még az életüket is kockára tegyék egy televíziós műsor (és nem csekély honorárium) kedvéért. A film címe egyúttal egy monstre tévé-show elnevezésül is szolgál, mely . körülbelül kétszázezer nézőnek kínál épületes szó­rakozást. Élő, egyenes adásban közve­títik, miként próbál egy fegyvertelen ember megszökni öt profi, ugyancsak a pénzéért (is) szorgoskodó bérgyilkos elől. A tét nem csekély: ha a vállalkozó életben marad az adás végéig, egymillió dollár üti a markát. (Erre azonban még nem volt az adás eddigi történetében példa.) A film első jelenetsorában megismer­kedhetünk a műsorvezetővel, aki ismét krokodilkönnyeket hullat az agyonvert áldozat láttán, majd a reklám végezté­vel azzal köszön el, hogy „két hét múl­va ismét találkozunk”. Jelentkezőben nincs hiány. Sokan készek mindent próbára tenni a pénzért, a televízió fő­nöke és a műsor producere körültekin­tően válogathat közöttük, látványos­ságra varr szükségük bánni áron. Hosz- szas tépelődés után hlírom férfit jelöl­nek az előversenyre. Az egyikük már a startnál visszalép, másikuk szörnyethal egy földhöz csapódó repülőgépben a próba során, így a harmadik: a szimpa­tikus, fiatal Francois (Gerard Lanvin) lesz a következő adás főszereplője ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents