Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-11 / 36. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. február 11. KORTELEFON £L_S>3 Olló-e, A minap a Népszabadságban olvastam: „A mezőgazdasági termelői _ árak emelkedését több mint egy évtizede meghaladja az ipari árak begyűrűző növekedése. Az agrárolló révén folyamatosan jelentős jövedelemátcsoportosítás történik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar terhére.” A folyamat, úgy látszik, nem áll meg, pletykák kaptak lábra, sőt, konkrét listák kerültek már a mezőgazdasági üze- iftekbe, a még az idén bekövetkező áremelésekről. A Kunfehértói Előre Termelőszövetkezet összes árbevételének 60 százaléka a broylercsirke neveléséből származik. Természetes tehát, hogy Váczi László elnök ennek az ágazatnak az adataival igazolja a gazdaság teherbíró képességének romlását: — Több mint negyedszázada foglalkozunk' a baromfival, mindig a szövetkezet erős ágazataként tartottuk számon. Két évvel ezelőtt a feltételeket korszerűsítettük, ami a belső vállalkozási fonnák kialakításával fejeződött be. Ez az a tartalék, amit még ki lehet aknázni ebbe az ágazatban. Ugyanis, ha csak az utóbbi évek, mondjuk 1985 és 1988 számait hasonlítjuk össze, a nagyobbrészt rajtunk kívül álló okok miatti költségnövekedés óriási. -Míg 1985-ben az összes költség:— ebbe az ipari eredetű anyagoktól a fenntartásig minden beleszámít — ■ 1 kilogramm csirke előállításánál 29,75 forint volt, addig tavaly 33,99 forint. Ez 14 százalékos növekedés. A csirke felvásárlási ára azonban ugyanebben az időszakban 8 százalékkal lett nagyobb, 33,86 forintról 36,08-ra emelkedett. Köny- nyen kiszámítható, hogy 1 kilogramm csirke előállításán 2,09 forint | nyereség, csakhogy ennek csupán fele a valós, a valójában megmaradó eredmény. Ezért az 1 forintnyi haszonért vállaljuk a termelés kockázatát hetekig, nem sétagaloppban, hanem kemény, megfeszített munkával. Az idei áremelések híre nem használ a termelői kedvnek, avagy mar prés hiszen ha csak fele „bejön” a híreszteléseknek, az 1 forintnyi haszon is veszély-. be kerül A Petőfi szállási Petőfi Tsz elnöke,. Beálló Sándor kapásból mond példát: — Nemrégen vásároltunk a dolgo- • zóinknak úgynevezett védőkesztyűt. Emlékszem, ezek ára néhány éve 50 forint volt. Most 160-at fizettünk. Egy mázsa búza viszont átlagban 360 forint? Nem akarok én bántani senkit, de lehet így is összehasonlítani: ezt a kesztyűt, mindent beleszámítva, gondolom el lehet készíteni egy óra alatt. A búzát viszont ősszel vetjük, 'és nyáron arat-, juk! Ez idő alatt , sem lehet csak úgy otthagyni! Ráadásul minden földművelő gazdaságban érezhetjük, mit jelent, hogy a búzát elvetettük októberben, azt hogy milyen áron adhatjuk el, megtudtuk decemberben. Akkor derült ki, hogy a haszon kevesebb, mint fele, ha lesz, mintha a pénzünket a bankban kamatoztatnánk. Ha a parasztember ném kötődne annyira a földhöz, a terméshez, hát egy parcella földet be nem vetne! Ennek a falunak a népe egy teljes éven keresztül megfeszítetten, sok kockázatot vállalva elérte, hogy, a tsz ny'e: resége 25 millió forint lett. Ebből adózunk, és megmarad, annyi, amennyit már elkérnek egy családi házért! Hogy ebből hogyan lesznek új gépek, drágább műtrágya,-növényvédő szer, na meg védőkesztyű... Tavaly remekeltünk a rozzsal 580 hektáron, 29 és fél mázsát takarítottunk be hektáronként. Az árbevétel 5,8 millió forint. Szép pénz ez, ha a költségeket nem nézzük, ha tisztán megmaradna. Már lehetne belőle venni egy kombájnt, nem? A Mélykúti Lenin Termelőszövetkezet elnöke, dr. Korányi György így fogalmaz: — Nagy a bizonytalanság, hiszen a gazdaság árbevétele többé-kéyésbé meghatározható, a költségek viszont, nem, így áz eredményesség sem. A tsz- ben az elmúlt évek fejlesztési dinamiká- j ja nem lassult tavaly, exportfejlesztő . beruházás keretében nekifogtunk á’. zöldség-gyümölcsszárító építésének és a sertéstelepi hizlaldák felújításának. Igen ám, de a tervekhez viszonyítva a . valós beruházási költség mintegy 20. százalékkal nagyobb. Ennek fedezetét előteremteni nehéz, a banki hitel nem növelhető, az árak emelkedéséből az* áfa vissza nem térítendő hányadából adódó költségnövekedés ,a támogatást, illetve az üzemet terheli. Ez nekünk 6 millió forintot jelentett. Ezt az előző évek anyagi tartalékaiból tudtuk csak . felszabadítani. Arról ne is beszéljek, hogy ugyanebből az ászálykárunkat — 60 millió forintot — szintén muszáj valahogy „lefedni”. Még egy ilyen évet nem bír ki a gazdaság! .Főképp így nem, hogy a banki, a fiskális prés alatt is nyögünk. A beharangozott áremelések .-.. Levegőben lóg a fehérjéé. Ha igazzá válik', . a sertéságazatunk nem tud eredményt . hozni. Annyit tudunk javítani a helyzeten, hogy megtermeljük a saját szója- : szükségletünket. Nem kevesebbről, mint 144 millió forint árbevételt hozó ágazatról, 100 ember napi munkájáról van ugyanis szó. A baromfiágazatról már — magas fehérjetakarmány-szükséglete miatt—sokkal rosszabb az elő-. rejelzésjink. A költségnövekedést nem tudjuk érvényesíteni az árakban, az ágazat megszüntetését fontolgatjuk. Ezek a házon belüli manőverezések vi- . szont nem válnak hasznára sem a tisz- ' tességes munkának, sem a tagok hangulatának. Még akkor sem, ha mondhatom így is; bizalmukat adják .a jövőre, amúgy kitöltetlen, biankó szeívé-1 nyen. í . Gál Eszter *«**,»«» * »» XTéhány évvel ezelőtt még e ha- sábokon is a Dutép pénzügyi nehézségeinek egyik fő okaként emlegettük az ablakgyárat, mivel a termékek iránt nemigen mutatkozott fizetőképes kereslet. Napjainkra olyannyira megváltozott a helyzet, hogy nem győznek eleget gyártani, a megrendelések az egész évi kapacitást kitöltik. Ablakgyár -— mondják az emberek. Ám itt nem csak ablakok készülnek, hanem amit itt gyártanak, az a DU- FA energiatakarékos nyílászáró család — mondják a szakemberek. Mindegy. Ha a fotókra nézünk, másra gondolunk. Szinte halljuk, amint felvisít á fűrész, zúg az ab- rikter, s kipp-kopp, dolgoznak, csattognak a szerszámok. Teremtő ritmus, teremtő ember. (Walter Péter felvételei) Az ember és a munka (Nézzük az ablakot!) • HAZUNK TÁJA Ritkítsuk a fák koronáját! A metszést a körte- és almafákkal kezdjük, a sérült gallyakat, ágrészeket távolítsuk el, ritkítsuk a koronát. így sokkal egyszerűbb, könnyebb lesz a termőre metszés. Az idősebb fák is sokáig teremhetnek, ha jól gondozzuk őket. A törzsön, az ágakon kialakult üreges, odvas sebeket feltétlenül tisztítsuk ki, az élő részig vágjuk simára, majd kenjük be sebkezelővel. Ha ez az anyag megszáradt, a további fertőzések, a kártevők behatolásának meggátlása érdekében az üreget töltsük ki cementhabarccsal. Ha fűthető palántanevelő helyiségünk van, megkezdhetjük a fejes saláta és a középkorai paradicsom palántáinak nevelését. Ha az időjárás már engedi, vethetjük a szabadföldbe a petrezselymet. Készítsük elő a fűtés nélküli fóliasátrat a hónapos retek, a sárgarépa, a káposzta, a karalábé, a karfiol és a zeller vetésére. A pincében rendszeresen ellenőrizzük a borokat, ha rendellenes elváltozást észlelünk, a betegséget, borhibát sürgősen javítsuk, gyógyítsuk. Ha a lefejtett borok nem akarnak megfelelően tisztulni, derítsünk. Használat után az eszközöket, edényeket alaposan mossuk el, nehogy a rajtuk lévő káros anyagok, mikroorganizmusok betegségeket okozzanak. Kezdjük el a díszfák, díszcserjék metszését, tisztogatását. A fagyait, gyertyánt, juhart ifjítsuk, a vesszőn nyíló díszcserjét, így az aranyvesszőt azonban ne csonkitsuk meg nagyon. Kertgazdálkodás a Bácskában Nagy hagyománya van a Bácskában, így Csátalja környékén is a zöldségtermesztésnek, a felvásárlás, értékesítés nem kis gondot jelent. Milyen tapasztalatokkal zárta a helyi áfész a tavalyi esztendőt? Erre voltunk kíváncsiak, mikor a szövetkezet felvásárlási előadóját, Solymosi Tivadart kérdeztük. — A kisárutermelésben meglehetősen behatároltak a lehetőségek. A paprikát, uborkát, paradicsomot felvásárolja a Szigetvári Konzervgyár, más nincs is, amelyik nagyobb mennyiségben fogadna árut. Egyébként a nyáron és az ősszel ezen a vidéken áiubőség volt, az aszály ellenére. A nyugati országok felvevőpiaca nem zárult be, de az eddiginél is jobb minőséget kémek, és természetesen pontos ^szállítást. \ Mint megtudom, a szövetkezet tavalyi, kiskereskedelmi bruttó forgalma meghaladta a tizenegy millió forintot. Léparadicsomból közel harminc százalékkal vásároltak fel többet, viszont salátaparadicsomból csökkent a kínálat. Tölteni való zöldpaprikából tíz százalékos emelkedést regisztráltak, csemegeuborkából is megugrott a termelés. Első alkalommal próbálkoztak cseresznyepaprikával — sajnos, kevés sikerrel. Ennek oka elsősorban az, hogy nincs rövid tenyészidejű fajta, később színesedik a termés, s bizony a korai fagyok jelentékeny károkat okoznak. Az áfész kordinációs tevékenysége nem csupán a felvásárlásban merül ki, szaktanácsadást is nyújtanak a kistermelőknek, nemcsak szövetkezeti tagoknak, hanem kívülállóknak is. A tél folyamán előadássorozatokat tartanak az áfész szakemberei, és vendégelőadóként számos szaktekintélyt hívnak meg. Most tárgyalják meg Nagybaracskán, Dávodon, Csátalján, Hercegszántón a jövő teendőit. Fontosnak tartják, hogy maguk a gazdák döntsenek, mivel foglalkoznak, de a lehetőségek ismertetésénél mindenkor felhívják a figyelmet a termelési feltételekre, a várható felvásárlási árakra. Már előre tájékoztatták a térség kistermelőit, hogy komolyabb felvásárlási áremelésre nem számíthatnak, de ésszerű termesztési módszerekkel a jövedelmezőség javítható. A csátaliai áfész kisállattenyésztőkkel is tart kapcsolatot. Főképpen a nyúltar- tókkal. Tavaly 17 százalékkal növekedett a felvásárlás. Ez öryendetes tény, hiszen a környéken több vállalat foglalkozik a vágónyulak begyűjtésével. Hogy mi lesz a jövőben? Ez a kérdés foglalkoztatja a csátaljaiakat is. Sokan próbálkoznak majd a feketeribizkével, de szóba került a kiskerti meggytermesztés kiterjesztése is. E két gyümölcsfajta mellett szól, hogy kedvelik a bácskai talajt, bő termést adnak. Az eddigi tájékoztatás szerint a hűtőházak, a bólyi áfész hosszú távon biztos vevőpartner. Minden jel arra mutat, az Alföld déli részén inkább kertgazdálkodásra rendezkednek be a kistermelők, az erősen kifogásolható takarmányok miatt, az állattenyésztés fellendülésére egyelőre nem lehet számítani. Zs. K. I. A meteorológiai előrejelzés szerint a február eleje hidegebb lesz, mint az elmúlt időszajt. A párás, néha hószállingózással kísért fagyos időben a kertészkedők is fedél alá szorulnak. Vegyük elő tehát a kerti szerszámokat, és készítsük elő őket a tavaszi munkákra. A fémrészek élezése, csiszolása mellett fordítsunk gondot a nyelek karbantartására ijk Gondolva arra, mennyi bosszúságtól — fájdalomtól — kímélhetjük meg magunkat, ha a szerszámok nyele göböktől, repedésektől mentes. Az új nyelek is okozhatnak kellemetlenséget, amíg „kézbe nem szoknak”. A kellően sima felületet egy darabka üveg, vagy csiszolóvászon segítségével alakíthatjuk. Érdemes szalonnabőrrel is átdörzsölni, hiszen ezzel a szerszámot, de a saját tenyerünket is védjük. A várható hidegre tekintettel ellenőrizzük a vízcsapokat, vízmedencét és ha szükséges, a takarást igazítsuk meg. A medencében, kővázákban ne engedjük összegyűlni a vizet, a havat, mert a fagy és az olvadás váltakozása'tönkreteheti őket. Igaz, nem várható igazán nagy hó, mégis figyeljünk arra, hogy a hóréteg, vagy zúzmara, vagy netán az ólmos eső hatására nagy súllyal terhelődnek meg a gyümölcsfák ágai. A jégréteg ráadásul akadályozza a rügyek légcseréjét, így pusztulásukat okozhatja. Ezért az ágakat óvatosan rázogassuk, vagy ütögessük, míg a kemény jégpáncéltól megszabadíthatjuk. JUGOSZLÁV KORMÁNYGONDOK •S3SS~r3 Harcban az inflációval Egymást követik a drámai események, politikai fordulatok Jugoszláviában az utóbbi hetekben, hónapokban. Elég csak emlékeztetnünk a tavaly őszi tüntetésekre, majd a különböző testületek kollektív lemondására, nem egyszer lemondatására, pártcsoportosulások megalakulására. Bírálatok érték már Stipe Suvart, a JKSZ vezetőjét is, a kormány pedig az óév utolsó napjaiban bele is bukott a fokozódó támadásokba: a szocialista Jugoszlávia 45 éves történetében először mondott le a miniszterelnök. Amikor jó két és fél esztendővel ezelőtt Branko Mikulicsot egyhangúan megválasztották, programbeszédében a stagnálás és az infláció leküzdésére a termelés bővítését, a külföldi tőke becsalogatását és importliberalizációt helyezett kilátásba. A jugoszláv gazdaság állapota akkor is zilált volt, s éppen ezért az új kormány feladata is meglehetősen kényesnek tűnt. A vezetés akkor hozzálátott a piaci igényeket figyelembe vevő gazdaságos termelésre való „gyors. áttérés” politikájának megvalósításához, így szándékozva kihúzni a kátyúból a gazdaság szekerét.A kísérlet azonban nemigen sikerült, mert hiszen például az inflációval szembeni harcból egyértelműen a kormány — és persze a lakosság—került ki vesztesen. Két és fél éve is magas volt már—86 százalék—az infláció, ám az 1988 végén regisztrált több mint 250 százalék előrevetette a kabinet bukását. Hiába mutathatott fel néhány területen sikereket a vezetés, például azimportliberalizálásban, az ország valutakészletének növelésében, a döntő infláció elleni csatában kapott vereség eldöntötte a háború, így a kormány sorsát is. A Tanjug hírügynökség egyik kommentárja szerint a lemondásra kényszerült kormány két egész éven át hibás politikát folytatott, amikor is a termelés ösztönzése és a gazdaság pénzügyi alapjainak megerősítése helyett kompromisszumokkal foglalkozott. ígéretével ellentétben a beavatkozás adminisztratív eszközeihez nyúlt és hol az árakat,«hol a béreket fagyasztotta be. Mindez már tavaly májusban bizalmi válsághoz vezetett, amelyből azonban kiútnak tetszett a kormány újabb gazdaságpolitikai kurzusváltása. A „májusi csomagként” ismert elképzelések, az árak, az import és a valutapiac felszabadításával számolt. A kormányzat azonban 1 végrehajtásban nem volt következetes, s ennek eredményeként az infláció mértéke a legborúsabb előrejelzéseket is meghaladta. Az életszínvonal és a reáljövedelmek állandó süllyedése, a termelés csökkenése és az árak szinte mérhetetlen és éllenőrizhetetlen növekedése már fenyegető méreteket öltött. A dicstelen véget ért szövetségi kormány védekező érvei között szerepelt, hogy a központi gazdaságpolitikai szándékok a helyi érdekek blokádjába ütköztek, valamint a sztrájkok és tüntetések révén fokozódó nyomást gyakorolt a kormányra a munkásosztály is. Ezzel kapcsolatban szakértők rámutatnak, hogy bizony jobban figyelembe kellett volna venni a közös irányvonal kidolgozásánál a köztársaságok és tartományok sajátosságait, adottságait is, A dolgozók elégedetlenségét pedig egyáltalán nem lehet csakis fékező erőnek tekintem. Legalábbis meg kell tudni különböztetni a jól dolgozó kollektívákat azoktól, akik képtelenek erre. S talán nem véletlenül éppen az utóbbiak szólítottak fel gyakran „osztályérdekeik” védelmére — írja a, már említett Tanjug-kommentár. Jugoszlávia új kormányának rengeteg problémával kell tehát szembenéznie, ha a nehéz örökséget leküzdve, tartós sikerekre is ákaija vezetni a nemzetgazdaságot. A legégetőbb feladat most is kétségtelenül az infláció visszaszorítása, hiszen egyes előrejelzések szerint a pénzromlás mértéké az idén déli szomszédainknál elérheti akár a 350-400 százalékot is ..., —daróczi— Ha jön a hideg
