Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

1989. február 11. • PETŐFI NÉPE • 3

GYŰLÉS SZENTKIRÁLYON — DÖNTÖTT A KÖZÖSSÉG A BOLTRÓL

r

láa emlékeznek olvasóink, bogy a január 4-ei lapszámunkban riportot közöltünk a szentkirályi tanyai bolt megszűntetéséről. A kis üzletet azóta bezárták, helyette elkezdődött a mozgóbuszon való árusítás. Ezzel azonban a „boltügy” nem fejeződött be. Még a cikk megjelenésének napján a szentkirályi tanácsházán történt egy megbeszélés, erről jegyzőkönyv is készült, s amely szerint a jelen levők, Miskó István országgyűlési képviselő, Szecsődi György, az Egyetértés Tsz elnöke, Vecsei Ferenc párttitkár és Magyar Sándor, az Univer lakiteleki ügyvezetőségének vezetője a következőkben állapodtak meg. A tsz átad a tulajdonában lévő'raktárhelyiségből egy 30-40 négyzetméteres helyiséget, s az átalakítását saját alapja terhére elvégezteti. Ebben az esetben az áfész vállalja, hogy a rendbehozott'bolthelyiség közegészségügyi átvételét megszervezi, s ezt követően 30 napon belül' új'berendezéssel a boltot megnyitja és üzemelteti. ■ ■■■• '

Már elkezdték a helyiség renoválását, amikor január . -én újabb levél'született 37 aláírással, s amelyben a lakosok a mozgóbolt bőséges áruválasztékát, az udvarias kiszolgálást dicsérik és megállapítják:.„véleményünk szerint a mozgóbolt megoldja a környékbeli lakosok áruellátását, és egyáltalán nem tártjuk szükségesnek másik bolt kialakítását és megnyitását”. A kérés, hogy inkább a mozgóbolt maradjon, eljutott á szentkirályi tanácsr hoz és az áfész vezetőségéhez. Köz- * ben az új üzletnek szánt helyiség elkészült. Mit lehet ezek után tenni?

Mit akarnak valójában az emberek? Döntsék el maguk, mondták a helyi vezetők, és február 7-ére. ta- nyagyülést hívtak össze a Kossuth- majorba.

„Nekünk meg kell szenvednünk a tanyavilágon?”

A parányi raktárhelyiségben legalább negyvenen szorongunk, még a’ küszöbön is állnak emberek. Kíváncsiak, miért hívtak össze tanyagyűlést. Szokatlan ez, hisz eddig csak falugyűlést tartottak, oda meg vagy elmentek, vagy nem a tanyákon élők. Szecsődi György tanácselnök éppen ezért úgy érzi, magyarázattal tartozik.

8|1 Azért, mert váltoiás van — mond* ja—, nem kell mindjárt minden mögött valami különleges dolgot sejteni. Egyszerűen arról van szó, hogy szeretnénk megismerni a tanyasi emberek életét és gondjait.

A bevezető után az elnök a község fejlesztéséről szól. Elmondja sok más mellett, hogy a 2100 lakos 55 százaléka tanyán él: a faluban lévő 258 lakással szemben 559 élő tanya van a környéken, ebből 250 villamosított. Régebben azt állították — így az elnök —j, hogy megszűnt a tanyák szerepe. Ez nem igaz, ezért is kell többet foglalkozni az ott élő lakosság körülményeivel. Beszámol még, arról, hogy a tervezett István király-szobor nyárra elkészül, a hiányzó 750 ezer forintos költségnek azonban jórésze hiányzik, eddig ugyanis 120 ezret fizetett be tizenvalahány adakozó. Beszél az idősek klubjáról, a tanácstestület munkájáról, a közbiztonságról, melyet egyre inkább veszélyeztet a lopások növekvő száma. Szó esik a fejlesztésekről is: a rendőrlakás-építésről, az Orvosi rendelő, a ravatalozóhely és a templomok felújításáról, a gázbekötésekről és a tervről, hogy az első és a második Világháború szentkirályi származású elesettei részére emlékművet állítanak fel. Végül az Univer Áfész munkájáról beszél az elnök, s úgy'értékeli, hogy a községben jól oldja meg feladatát, elégedettek az ellátással. A falugyűlésen egyébként — hangzik el a tájékoztatóban — az áfész vezetője megkapja a Szentkirályért emlékérmet.

majd felvázolja a kis üzlet múltját. — Tőlem mindig azt várták — fordul a lakókhoz —, hogy azt képviseljem: itt boltnak kell lenni. Most elkészült, és nem értem az ellenfordulatot.'A mi pénzünkön építette meg a tanács, s most a mi pénzünket dobjuk, szemétdombra? Egy biztosat cseréljünk a bizonytalanra?

Ezek után még felsorolja a mozgóbolt hátrányait, majd szenvedélyessé váló állásfoglalását így zárja:

— Emberek! Amikor döntünk, hosszú távú érdekeinket vegyük figyelembe!

Alig fejezi be, máris legalább hárman kezdenek el egyszerre beszélni. Dől a szóáradat. Az egyik ember a volt boltot szidja boltosostól, a másik a mozgóbuszra panaszkodik. Sz. Varga János például azt kifogásolja a mozgóbuszos árusításban, hogy időhöz van kötve.

— Időhöz? — kiált be gúnyosan Kovács Mihály né—. Persze, időhöz, annak, aki délelőtt kilenckor elmegy a boltba, és csak délután négykor kódorog haza.

' Valaki visszakiált neki:

—- Nevelje meg a férjét!

Kiderül, ^z asszonyok ellenszenve abból ered, hogy italt is árultak a kisboltban. Urbán Vincéhé nem titkolja ezzel kapcsolatos véleményét:

— Ott árusították a pálinkát és a bort-. Kocsma • volt és pletykafészek. Emiatt még egy baleset is történt...

Be sem tudja fejezni a mondatot, mert Pácsa Sándor közbevág:

— Az apámat hagyd ki a játékból!

Többen kiabálni kezdenek, Tormás

László csillapítja le a kedélyeket:

— A boltról van szó — jelenti ki —, arról beszéljünk. Még nagyobb csend lesz, amikor Sz. Varga Viktor emelkedik szólásra: '

— Harmint éve dolgozunk itt — kezdi. — Sokat /harcoltunk, hogy legyen boltupk. Én most is amellett vagyok: legyen. .Itt élünk, itt dolgozunk, itt hizlaljuk az állatokat. Hát jól van az úgy, hogy nekünk-meg kell szenvednünk a tanyavilágon?

Jordán Károly ugyancsak más mederbe próbálja terelni a vitát:

'Jt Hogy milyen a boltos, és milyen a választék, az részletkérdés. A lényeg a bolt. •

Ezután még elhangzik egy-két panasz Bimbó Lászlótól és Ladányi Ferenc tői, s mielőtt, újra a boltos, viselt dolgaira terelődne a szó, Magyar Sándor, áz Univer képviselője gyorsan átveszi. O a mozgób.olt előnyeit ecseteli, majd felvilágosítja a hallgatóságot, hogy abban az esetben tudják működtetni az állóboltot, ha kiadják szerződésbe. A hallgatóság azt is megtudja, hogy a régi üzlet összforgalmának negyven százaléka valóban szeszesital volt, de — az ügyvezető szerint — más-, ként egy ilyen kis bolt nem is él meg. Két üzlet pedig, mozgó, is meg álló is, nem lesz. Dönteni kell tehát. Előtte azonban Vecsei Ferenc, a párttitkár szükségesnek érzi, hogy szóljon:

— Ha berúgik valaki — mondja —, nem a kocsmáros a hibás. A■ tanyasi embernek, ha kell öt üveg sör, miért, ne vehetne? Nem véletlen, hogy Szecsődi elvtárs felkarolta a bolt ügyét. A tanyasi emberek ellátásáról gondoskodni kell.

Ezek után szavazásra kerül sor. Ma-' gasba emelkednek a kezek: tizenhármán kérik a mozgóboltot, huszonket- ten az újat.

— Döntött a közösség S szólal meg Törőcsik Béla. Magyar Sándor kijavítja:

'— Javasolja a közösség.

Ezután a körzet tanácstagja, Törőcsik Béla kap szót, és röviden beszámol választóinak. Egy-két kérdés felvetődik a buszjárattal, az orvosi ügyelettel és a telefonnal kapcsolatban, de igazában mindenkit a boltügy érdekel. Végre Töjöcsik Béla elkezdi:

— Boltügy tíz éve is volt — mondja,

A gyűlés után mindannyian megnézzük az új bolthelyiséget: tágas, szép, tiszta. Magyar Sándort kérdezem, mi lesz a berendezéssel. Széttárja a karját, mondván, hogy erről nem 6 dönt. Amikor a jegyzőkönyvet aláírta, sarokba volt szorítva. Majd a hétfői falugyűlésen az Univer igazgatója, Szarka Balázs választ ad a lakosságnak. Kell a bolt, erre szavaztak az emberek. Vajon milyen más szempontok ingathatják meg pzt a döntést?

Benke Márta

Borász, parancsnoki poszton

Az újonc katonák elhelyezési körletében Rohoska György sortörzsörmes- tert kerestem. A leszerelés előtt álló tiszthelyettes a szakácsokat ellenőrizte. Kérésemre megszakította a munkát, majd röviden, katonásan válaszolt kérdéseimre.

1—- Elöljárójától hallottam, hogy az ön parancsnoklását siker koronázza, Civilben talán pedagógus? ;

Nem vagyok pedagógus. Élelmiszer-ipari szakiskolát végeztem, és a bevonulásom előtt a Kiskőrösi Mező- gazdasági Szakszövetkezetben borász voltam. Az alparancsnoki munkához, irányításhoz szükséges vezetési, szervezési ismereteket tisztestanfolyamon, majd raj- és szakaszparancsnok-helyet- tesi beosztásban, a parancsnokaim segítségével sikerült elsajátítani. Kilenc hónapja szakaszparancsnok vagyok. Munka közben beosztottjaimtól is sokat tanultam.

, ttr Ismereteim szerint a szakaszok munkáját hivatásos katonák irányítják.

— Igen. A kiskunhalasi kiképző bázison is hivatásos katonák állnak a szakaszok élén. Sorállományú parancsnok egyedül én vagyok. Tudtommal ez a kivétel abból ered, hogy hiányzik egy hivatásos katona és erre a | feladatra parancsnokaim alkalmasnak véltek.- Voltak-e kiugró sikerei, netán kudarcai a parancsnoki munkában?

— Kudarcok szerencsére nem voltak. Az eredmények pedig közösek. Tapasztalataim szerint egy fecske nem csinál nyarat katonáéknál sem. Az én szakaszomban is minden eredmény a közös munka gyümölcse. Az egységes cselekvést csak parancsokkal, a meg-,

győző, mozgósító munka mellőzésével nem lehet biztosítani. S hogy szakaszomnál az eredmények tartósak, az mindenekelőtt a jó közösségi szellemben végzett munkának, az egységes cselekvésnek az eredője. A „bratyiszelle- met” természetesen én is elitélem, következetes vagyok viszont abban, hogy beosztottjaimmal a kapcsolatom a nap minden órájában emberi, őszinte és segítő jellegű legyen. Az irányítómunka folyamatában tehát a demokratikus elemeket is sikerrel tudtam érvényesíteni. | hogy a szakasz fegyelme, kíképzé-'

si eredményei jók, azzal is összefügg, hogy parancsnokaim folyamatosan segítenek, a szakasznál dolgozó tisztesek példamutatóak és képzettek, továbbá az újoncok is iskolázottabbak: hentesek, cukrászok, szakácsok, pincérek, bolti eladók stb.

— Leszerelés után mik a tervei?

— Visszamegyek a szakszövetkezetbe borásznak. Lehetőséget kérek a továbbtanuláshoz, néhány év múlva pedig családot szeretnék alapítani.

' -r- További sikereket kívánokf

Gazsó Béla

SZOMBATI LEVEL

P

ontosan-ma egy hete temették el Miskó Istvánt, Tiszákécske volt tanácselnökét, országgyűlési képvi- • selőt, aki február - Írjén a; délelőtti;, órákban lakásának fürdőszobájában fejbe lőtte magát. Sok olvasónk tele- '1 fonon, szóban marasztalt el bennün- . két azért, mert pont a Petőfi Népe- hallgatta el a szomorú tényt, csak ini 'nem írtuk'meg, hogy öngyilkosság történt. Ez pótolhatatlan mulasztás,

. és ha most visszatérünk az azóta sem csillapodó érdeklődés miatt a „témá-> . ra”, korántsem .azért tesszük, mért . egy halott ember magánéletében .akarunk vájkálni. Nem is azért, hogy" f magyarázzuk vétkes -mulasztásán- ; kát, hanem mért tartozunk az olvasóinknak, s mert- Miskó István nem magánemberként volt számontartva , sem a megye, sem pedig az ország -közvéleményében.

Típusa .volt annak a közéleti em- ’ bernek, aki úgy tudtágp mert szű- kebb, tágabb és legtágabb környezete ezt elhitette, sőt gyakoroltatta vele —-, hogy mindent el tud intézni, sőt csak ő tudja elintézni. Talán éppen a legutóbbi időkig, a tragikus végkifejletig senki sem nézte, hogy ugyan milyen áron intézi, intézheti el' az ügyeket. Természetesen itt is „kettőn állt a vásár.” Kellett egy olyan ember, aki felismerté és kihasználta a sajátos cselekvés lehetőségeit — tegyük azonnal hozzá: soha nem a saját, egyéni hasznára, hanem mindig Tiszákécske, a község, majd a város érdekében. S persze kellett áz a sajá-. - tos közég, amely ezt lehetővé tette, ' inspirálta, sőt honorálta is.

Azzal is tisztában vagyunk, hogy nem Miskó István volt azelső községi vezető, aki a kijáró elnök, a kijáró vezető, az elintéző ember hírében állt. Nem is ő találta ki, ő csupán hozzá idomult a minden megyében jó néhány példányban megtalálható modellhez. Átvette & a helyi viszonyokra alkalmazta. Nem látott benne kivetnivalót, meggyőződésévé vált, hogy ez így természetes és — amint már említettem E senki nem figyelmeztette, mégha csak tapintatosan is arra, hogy ez a módszer bár időlegesen eredményeket hoz, hosszabb távon végzetes lehet. De ki is figyelmeztethette volna? Olyan magas helyekről hullott rá az elismerés—a vállve- regetéstől a kitüntetésekig -—, hogy ez éppen az ellenkezőjét erősítette benne. Nevezetesen azt, hogy jól, sőt nagyon jól csinálja, amit csinál. Hangsúlyozom: sok hasonló kijáró emberről tudunk, minden megyében több is akadt ilyen. S nem győzöm erősíteni az igazságot, miszerint nem csupán az ő hibájuk volt ez.

Miskó

Miskó Istvánban akkor. rendült, meg az évtizedekig folytatott gyakorlat mindenhatóságába és abszolút helyességébe vetett hit, amikor az „érdemjégybotrány” kipattant. 'Én-. gém megjepetl tiszteletre' méltó őszintesége,, amikór áz .első szóra, té.- továzás nélkül elmondta,.hogy Valóban beszélpa tanárnővel, Aztán ibiat alá nem érti, pontosán miiről van szó;_ hozzátette, elgondolkozva: „Én jót akartam...;” Akik közelebbről ismerték — elsősorban a tiszakécskei- ek — tanúsítani tudják, hogy Miskó István valóban mindig „jót akart”.. Éspedig nem önmagánák,- hanem a községnek, a közösségnek, a falúból várossá lett Tiszakécskének, az ott' élő embereknek.

■ De nem mindegy hogyan, milyen módszerekkel akarjuk- vagy tudjuk elérni a jót, az eredményt. Nagyón nem mindegy. Miskó tragédiája az volt, hogy az elviselhetőség határán jóval túljutva ismerte csak fel a módszer csapdáját. Az idő túlhaladta s ezt Ő, aki úgy érezte, hogy tudja, kicsit mindig előtte járt a többieknek- — nem bírta elviselni..

. Az első megrendülésből, az első. válságból még kisegítette á közösség. Az egész ország tanúja volt, amikora városi tanács vastapssal fogadta és szinte vállára emelte a lemondását visszavonó elnököt. Ugyanakkor sokan a fejüket ingatták, hogy íme, Ti- szakécske nem tanult az országos botrányból, mégis kell nekik Miskó István. Megvallom, én is ezek között voltam. De rá kellett jönnöm, hogy a tiszakécskeiek valóban Szerették elnöküket, talán — sőt biztosan — elfogultan. A ‘szeretet ugyanis mindig elfogult, szubjektív. Okát, indokát nem biztos, hogy megtalálhatjuk. Miskónál, a tiszakécskeieknél volt,1 van üyen ok—úgy tudták, s ma is azt vallják, hogy Miskó' István nélkül nem lett volna város a poros faluból, nem tartanának ott, ahol tartanak.

Fentebb azt Írtam, Miskó István azért lett öngyilkos, mert nem bírta elviselni, hogy az idő túlhaladt rajta. Mondhatná bárki, hogy ez nagyon szépen hangzik, viszont nem igaz. Hadd tegyem hozzá: féligazság. Az igazság másik fele valahol a telekügyek körül lesz megtalálható. Talán. Akik nálam tájékozottabbaknak mondják magukat (kétségtelenül vannak üyenek), arról beszélnek, hogy Miskó „belekeveredett” a telekügyletekbe, s mert ezt a megyénél fis-. jéíe olvastak, hat nem látott más kiutat, mintazt, hogy önkezével vet végét életének.

* Elkapkodták a Magyar Hírlapnak azt a számát,- amely listát közölt-• azokról, akik képletes összegért —^ néhány száz forintért — Tiszä-parti | üdülőtelekhez jutottak. Bókán azt is tudni véfik, hogy az a'íisja k'cránfsém í teljes. Nagy nevek'maradtak titok- ; ban—'egyelője. Számtalan olvasónk ‘

. szedfeJé rólunk-—elsősorban rólam

a keresztvizet, mert a Petőfi Népe -„elhallgatta? .ezt a telekügyét; vagy legalább miért nem vette át a Magyar ‘ Hírláp -cikkét. E-levél elején mar elis-.' mertem,: hogyjóvátehetetlen mulasztás (sőt az ólvasó elleni bűn)voft el- . hallgatni, hogy pű; történt Miskó Istvánnal. A telekügyről viszont-az a ve- leményem, hogy azmég Viincs elhallgatva: sőfmost kezdődik!. ..i •

" Atájéköztatás, az újságírás legfontosabb alaptörvénye, hogy pontosan - •és gyorsan, informáljuk az. olvasót,

A telekügyben lehettünk volna gyorsak, de pontosák nemi Márpedig nekünk elsősorban'pontosnak kell lennünk. Hallgátásunkat a fentieken ki- . vül az is indokolja—talán nem keve-. sen lesznek, akik ezt megértik — hogy akkor még annyira friss volt a’ döbbenet, még ki sem hűlt a holttest^ el sem temették, de már „ugorjunk neki”, nem ismerve kegyeletet, etikát, emberséget, végtisztességet. • -.

A telekügyben vizsgálat indult, s ha befejeződik, mi leszünk áz elsők", akik megírjuk annak eredményét.

Két nappál a tragédia után egy asz- szony hívott fel telefonon-. Hosszú másodpercekig csak fuldokló zokogást hallottam, míg végre meg tudott szólalni. Aztán kérve kért, könyör- gött—ha kell, mondta —, térden állva rimánkodik, hogy ne bántsuk Miskó István emlékét, legyünk irgal- masak.'Nem rokon volt, nem hozzátartozó, csak egy kécskei lakos. Hát így szerették az elnököt a városban.

Nekem viszont kötelességszerűen áz jut eszembe, amikor Platont, a görög filozófust valaki megdorgálta, szemére vetve, hogy tanítómesterének, Szókra tesznek nem adott igazat Plafon azt válaszoltá: Szeretem Szókra t észt, de az igazságot jobban szeretem.Hát nekünk is az igazságot kell szeretni. Jobban.

Új termékek: mosogató- és törlőkendők

A győri Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár az előzetes tervek szerint 53 millió négyzetméter műbőrt gyárt az idén. A sokrétű gyártástechnológia több gyártmánycsalád kialakítását teszi lehetővé. A felhasznált úgynevezett hordozóanyagot, a nem szőtt kelmét például ma már teljes egészében maguk készítik. Emellett a közelmúltban fejlesztették ki a külkereskedelemben is hasznosítható Masa nevű mosogatóilletve törlőkendőket, amelyből háromnegyed-milliót készítenek az idén. (MTI-fotó)

Tavalyi idegenforgalmunk számokban

Elkészült a végleges mérleg a tavalyi magyarországi idegenforgalomról. A múlt évben összesen 17 millió 965 ezer külföldi érkezett Magyarországra, 5,2 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A rubelelszámolású országokból 9 millió 566 ezren jöttek, az előző évinél lS,3 százalékkal kevesebben. A jugoszláviai látogatók száma 2 millió 23 ezer volt, itt mintegy 10 száza- lékos a csökkenés. A nyugati országokból viszont 6 millió 376 ezren keresték fel Magyarországot, 17,4 százalékkal többen az egy évvel korábbinál.

A statisztikai adatok arról is számot adnak, hogy mekkora volt tavaly a turisztikai céllal Magyarországra látogatók száma. Összesen 10 miihó 562 ezer turista érkezett, közülük 6 millió 550 ezer a szocialista országokból, 928 ezer Jugoszláviából (mindkét esetben körülbelül 18-20 százalékos a csökkenés), és 3 millió 84 ezer a nyugati országokból. A turisták összesen 66 millió 367 ezer éjszakát töltöttek el különböző szálláshelyeken. A szocialista országokból jövő turisták 44 millió 31 ezer éjszakát töltöttek Magyarországon, csaknem 25 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel

korábban. A nyugati országok turistái 16 százalékkal többször, 22 millió 336 ezerszer éjszakáztak nálunk. A devizabetétek meghaladják a 46 milliárd forintot, ami 18 százalékos növekedést jelent. A rubelbevételek értéke 388 millió, ami 12 százalékkal kevesebb áz előző évinél. A dollárbevételek 20 százalékkal nőttek, s elérték a 668 millió dollárt. Ezen belül 1,1 millió dollár származott a Jugoszláviából érkezett turistáktól.

Külföldié 11 millió 184 ezer magyar állampolgár utazott, 55,4 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Az ország idegenforgalmi kiadásai forintban elérték a 37 milliárd 450 milliót, ami 187 százalékos, rekordméretű növekedést jelent. A rubelkiadások 10 százalékkal, 162 millió transzferábilis rubelre nőttek, a konvertibilisvaluta-kiadá- sok pedig elérték a 629 millió dollárt. Ez 240 százalékkal múlja felül az egy évvel korábbit

Emlékezetes: néhány hónappal ezelőtt az idegenforgalmi szakemberek még arra számítottak, hogy a dollárkiadások és -bevételek- közötti különbség, azaz az idegenforgalmi mérleg

többlete eléri a 100-110 millió dollárt. Ezzel szemben, az év végére 39 millió dollárra zsugorodott az aktívum. Magyarázatként az Országos Idegenforgalmi Hivatal illetékesei elmondták: az ev első kilenc hónapjának tapasztalatai alapján prognosztizálták az éves értéket beleszámítva azt is, hogy a karácsony körüli ünnepi forgalom megnöveli a kiadásokat A magyarok utazási és vásárlási kedve azonban minden várakozást felülmúlt ez okozta a nagymértékű eltérést.

A legtöbb turista Csehszlovákiából érkezett Magyarországra, összesen 2 millió 235 ezer, Lengyelországból 1 millió 900 ezren, az NDK-ból pedig 1 millió 363 ezren jöttek. A nyugati országok közül az NSZK-ból érkeztek turista céllal a legtöbben, összesen 1 millió 126 ezren, Ausztriából 919 ezer turista kereste fel hazánkat Figyelemre méltó az olasz turisták számának növekedése, csaknem egynegyedével jöttek többen (összesen 174 ezren), mint 1987-ben. Még ennél is dinamikusabban, több mint 50 százalékkal nőtt a hollandiai forgalom, 125 ezren látogattak hozzánk ebből az országból.

9 A szakaszparancsnok — balról — ellenőrzést tart.