Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-09 / 34. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. február 9. PEDAGÓGUSBÉREK BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN A felmérés adatai egyelőre fiókban A Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. tavaly határozatban kötelezte művelődési osztályát, hogy készítsen.felmérést a pedagógusok anyagi helyzetéről, s tegyen javaslatot annak javítására. Nyolcezerszáz kérdőívet postáztak, kérve az alap- és középfokú oktatás pedagógusait: tárják fel önként, név nélkül anyagi helyzetűket. A visszaérkezett 7011 adatlap feldolgozása megtörtént, összesítése fiókban várja, hogy testületi ülés elé kerülhessen. Mikor? Erre vonatkozó döntés — ez idáig — nincs, a téma a megyei tanács és a vb ez évi munkatervében önálló napirendi pontként nem szerepel. — A helyzetelemzéssel jutott-e olyan adat a birtokukba, melynek felismerése elemi erővel hatott? — kérdeztük Sárkö- zy Sándort, a megyi tanács művelődési osztályának gazdasági csoportvezetőjét. — Bár ilyen részletességgel nem álltak adatok a rendelkezésünkre, összességében nem ért bennünket meglepetés. Elképzeléseinknek egyetlen tényező mondott ellent, nevezetesen az a tény, hogy esetenként a nagyközség, község pedagógusai jobban fizetettek a városok hasonló oktatási intézményeiben dolgozóknál. Megyei összes: személyi alapbér (pedagógusok, vezetők összesen) városok 7089 forint nagyközség 6787 forint község 680S forint megyeközvetlen intézmények 7750 forint összesen: 6990 forint — Milyen következtetésekre jutottak? — 6990 forint az átlagbér, ami úgy vélem, jócskán elmarad a szellemi dolgozók személyi alapbérének átlagától. (A Központi Statisztikai Hivataltól kapott tájékoztatás a csoportvezetőt megerősítette: 1987-ben, tehát még a bérbruttósítást megelőzően, 7225 forint volt a vezetők, termelési és tevékenységi irányítók, ügyintézők és ügyviteli alkalmazottak, szellemi tevékenységet végzők átlagbére.) — A felmérés az 1988. október 1-jei állapotot tükrözi. 1989 pozíciói azonban ennél sokkal jobbak. — Nevezetesen? — A túlórák létszámosításával, a 6 százalékos és a műszaki tanárok 10 százalékos bérfejlesztésével, a kollégiumi ügyeleti díjak rendezésével, valamint a bérhiányok eltüntetésével sokat javult a helyzet. Ez utóbbi talán valamennyi közül a legjelentősebb, mely minden megtakarítás jutalomként való kifizetését teszi lehetővé a feladat teljesítése után. Ezek hatásaként 3-5 százalékkal javulnak 1989-ben a pedagógusok jövedelmi viszonyai. Lakásviszonyok (megyei összes) Albérlet 88 fő Kollégium, pedagógusszállás 31 fő Szolgalati férőhely 66 fő Családtag 855 fő Szolgálati lakás 639 fő Szövetkezeti lakás 383 fő Tanácsi lakás 276 fő Öröklakás 4571 fő Nem válaszolt 102f fő ■ Összesen: 7011 fő — Mindez azonban felmérés nélkül is megtörtént volna. — Ezeket az adatokat főként a tervezett altalános bérrendezésnél tudjuk hasznosítani, abban az esetben, ha módunk lesz differenciálni. Ugyancsak lényeges, hogy az oktatásban dolgozó nem pedagógusok az 1984-es bérrendezésből kimaradtak. Most azonban rájuk is kiterjedt az adatkérés. Bennünket vb-határozat kötelezett a felmérésre. Az összesítés után a megyei tanács vezetőinek javasoltuk, hogy kerüljön testületi ülés elé az anyag. Időpontot még nem határoztak meg. Középfokú tanintézetek pedagógusainak személyi alapbére: (Vezetők, pedagógusok összesen) Középiskolai diákotthon 7837 forint Gimnáziumi tanárok 7719 forint Szakmunkásképző intézeti tanárok 7995 forint Szakközépiskolai tanárok 8388 forint — Milyen javaslatokkal rukkolna elő ön a testületi ülésen? — Elsőként az egész oktatáson belül meg kellene vizsgálni a bérszükséglet realitását: nincsenek-e elhagyható feladatok. A képesítés nélküli pedagógusokra gondolok itt elsősorban. Nem lehetne-e nélkülük, a diplomás pedagógusok jobb megfizetésével feloldani a feszültséget? Egyfajta megoldást látnék abban például, hogy a pedagógusokra ne kötelező óraszámot szabjunk ki, (melynek egyébként 50 százalékával túlórára kötelezhetik), hanem feladatot. Képesítés nélküliek személyi alapbére 4609 forint 4107 forint 4478 forint 4991 forint varos nagyközség község megyeközvetlen intézmény összesen: 4461 forint —Mindent összevetve — így a túlóradíjak rendezését, s a várható 20 százalékos bérnövekedést is — megnyugtatónak látja a. helyzetet? — Én ezt egy folyamat kezdeteként értékelem. G. Tóth Tímea Óvodapedagógusok személyi alapbére 5427 forint 5548 forint 5481 forint 6516 forint 5477 forint PETŐFI NÉPE AJÁNLATA tolyóirat|]J| Versek, tanulmányok, kritikák Huszonegyedik évfolyamába lépett a Forrás, a Bács-Kiskun Megyei Tanács és a Katona József Társaság folyóirata, melynek je-, lenleg Szekér Endre a megbízott főszerkesztője. Az idei első számban két interjú is napvilágot látott, az egyiket Bosnyák Sándor készítette Ma- kovecz Imre építésszel, a másikat pedig Károlyi Júlia ifjabb Schilfer Pál filmrendezővel. Ferdinandy György elbeszélésének címe: Trópus. Rónay László irodalomtörténész a „hazától búcsúzó” Móráiról írt tanulmányt, Katona Imre néprajzkutató pedig az 1987-es esztendő vicceit elemzi társadalomtudományi mérlegre helyezve. A Forrás januári számában több könyvrecenziót olvashatunk: Homyik Miklós Titokfejtők, Fodor András Elveszett évszak, Parancs János A köznapi lét szakadéka, Raifai Sarolta Megtartó szerelem, Nagy Miklós Virrasztók, Ibit RáS 89 -1 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Aktfotó-kiállítás A Szentesi Művelődési Központ 1989 májusában újra megszervezi az országos aktfotókiállítást, váltdzatlanul azzal a céllal, hogy állandó fórumot biztosítson a hazai fotósok aktfelvételeinek. A kiállításon bárki részt vehet technikai és számbeli korlátozás nélkül azokkal az alkotásokkal, amelyek 1987 áprilisa után készültek. Méretkorlátozás: a nagyítások hosszabb oldala minimum 24 centiméter lehet. Kérik, hogy a fotók hátoldalán (keretén) a kép címét, a szerző nevét és a pontos lakáscímet tüntessék fel a pályázók. A pályamunkákat ajánlva 1989. április 1-jéig lehet elküldeni. Cím: Szentesi Művelődési Központ, 6600 Szentes, Tóth József utca 10—14. Információ: Endrédi Józsefné. A kiállítási anyagokból újra vándorkiállítást készít az intézmény. A tárlatra elfogadott képeket ezért az alkotók nem kapják vissza, de felvételenként valamennyi kiállító egységesen 200—200 forint kópiadíjat kap. A rendezők fenntartják a jogot arra, hogy a kiállításra elfogadott képeket a tárlat propagandaanyagában (meghívó, katalógus, plakát, sajtó stb.) díjtalanul felhasználják. A kiállításra beérkezett képanyag színvonalától függően a bírálóbizottság több kategóriában is javasolhatja a legjobb alkotók erkölcsi és anyagi elismerését. A pályázó az alkotásai beküldésével elfogadja a kiállítási feltételeket, és egyben igazolja, hogy az aktfelvételek nyilvánosságra hozhatók. (A fotókon szereplő modellek beleegyező nyilatkozatát nem kell mellékelni, mert a nyilvánosságra hozhatóságért minden alkotó egyénileg felelős.) Nyers Rezső Útkeresés — reformok, Bognár Zoltán Szilády Áron című kötetéről, valamint az erdélyi olvasónapló mellett Móra Ferenc családi levelezéseiről is megjelent kritika. Sárándi József, Parancs János, Kenéz Ferenc, Ács Károly, Pintér Lajos verseit a legutóbbiakból válogatták. A megyei folyóirat első számát Gyulai Líviusz grafikái illusztrálják. (Képünkön.) KÖNYV BORZÁK TIBOR: Családregény A rockzene „klasszikusaival”, a Queennel és a Deep Purple-lel kezdődött a népszerű együttesekről szóló könyvek áradata, néhány évvel ezelőtt. Legutóbb — a Laude Kiadó gondozásában — a Neoton Famíliáról jelent meg kiadvány Családregény címmel Borzák Tibor tollából. A hazánk egyik legnépesebb rajongótáborát bíró zenekar tagjai interjúkban vallanak múltjukról, elképzeléseikről. Sztorik, levélreszletek, fotók gazdagítják az anyagot, mely a kulisszák mögé is bepillantást enged. Megmutat-, ja a láthatatlan egy részét: a reklám- hadjáratok, a forgatókönyvek momentumaival. Hogy van-e recept a sikerre, s ha igen, a Neotoné-e a járható út, azt döntse el ki-ki maga, a könyv elolvasása után. Ám addig se higgye senki, hogy a koncertek káprázatos, olykor meglepő részleteit a véletlen szülte. Afféle szigorúan megrendezett színházi darabéhoz hasonló az előkészület: precízen kidolgozott mozdulatok, jelenetek, fényeffektek, átvezető szövegek teszik teljessé a műsort, a háttérben tucatnyi ember munkájával. Aki pedig még többet szeretne tudni kedvenceiről, esetleg a könyv végső formába öntésének részletei érdekelnék, az ma délután 6 órától Csepregi Évának és Borzák Tibornak tehet fel kérdéseket a városföldi klubkönyvtáf- ban. A közönségtalálkozót megelőzően pedig (16 órakor) Kecskeméten, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Jókai Mór Könyvesboltjában dedikál a szerző és a művésznő. G. T. T. LEMEZ Csodálatos élet Biztos vagyok abban, hogy Black, ez a szőke, langaléta popénekes rövidesen eltűnik a süllyesztőben. Rá is illik az „egyszámos” jelző. A sikerdal, amivel sokakat meghódított: a Wonderful life (Csodálatos élet). Ez a szerzemény kellően szentimentális, fülbemászó, nem csoda hát, hogy főképp a gyengébb nem képviselőit vette le lábukról. A dal 1987-ben készült és az 1988-ban megjelent nagylemezen is szerepel, sőt címadóvá lépett elő. Az élet valóban, csodálatos lenne? Azért nein. Ez Black és a mi számunkra is kiderül, legalábbis a lemez hallgatása során. Az LP nem különleges csemege. A tíz dal közül bizony alig-alig akad újabb felfedeznivaló, hacsaknem a B oldal Blue és Just making memories című kompozíciójára gondolunk, melyek jobban sikerültek a többinél. Nem marad más hátra, akinek tetszik a Csodálatos élet, hallgassa. Úgy is elfelejti egy-két év múlva. Pedig lehet, hogy akkorra már valóban csodaszép lesz a világ, az életünk. Ki tudja ezt? Minthogy azt sem tudtuk, létezik az öreg kontinensen egy Black nevezetű énekes. (Gong — SLPXL 37217) ISZLAI ZOLTÁN: Szívszakasztók — Gyorsregény — Egyetlen halvány kísérlete maradt Paszkó Gábornak arra, hogy feledhetetlen diákszerelméről sok év múlva megtudjon valamit. Családi autóút keretében megpihentek az útbae- s'ó Térhálón; húsvét utáni hétvége volt. Úszott a kertek fölött a jácint meg a nárcisz illata. A kanyargó kövesút mentén gondozott előkertek évelői vidítottak. A rádiókból dőlt a német nyelvű zenei adás. — Hát igen, végül Anni a sváb fiúhoz ment — hasított kellemesen Paszkó szivébe az ifjúi emlék. — Ugyanahhoz, aki 1950 augusztusában már koraérett férfiként igyekezett engem fölvilágosítani róla, de rákvörösen ám, hogy smaragdszemű szerelmem engedékeny, csalfa, főkacér. A terbáli aratóbálon ott táncolt a majomszigeten az újdonsült tanács- titkárral, mint a boly dúlt falutól búcsúzó, férfiaktól körüldongott cséplési ellenőrlány. E szivszakasztó dongást, ami úgy megrázta a vastag szőke szemöldökű és komoly gondolkodású Wieser Francit—mert így hívták az Annira árulkodó tanárjelöltet — kezdettől ismerte a tizenhét esztendős Paszkó. Szerelme — ahogy külföldi szappanoktól párázó, energikus számtantanárnöjük egy kiránduláson megjegyezte— valóban maga volt a piskótalábon járó csábítás. (Jóllehet közel sem azon a szinten, mint maga a vibráló térdű, megyei távolugróbajnok matematikaoktató.) Wieser Franci, az akkor utolsóéves kisvárosi pedagógiai főiskolás alighanem később se bírta teljesen fölfogni, mire vágyakozik, és hogy mibe került. Noha a bsászárkörje keblű Anni akkor sem távolugró-gyakorlatokra adta a fejét, mikor a cséplés után körülbelül hét évvel odanyújtotta fényeskörmű kezét a hiányos fantáziájú, de konokul kitartó Wiesernek. így nem keveredett bele a lecsúszott bárócsaládból sarjadt kondorfekete gyönyörűség a „munkásparaszt ellenforradalom forgatagába". (Ennek jellemezte részegen az 56-os sajnálatost — 1961-es kiszabadulásakor — Anni nagybátyja, Száki Pap Tóni, az anyai hozományt már jóval előbb elkártyázott ügyvéd.) — Kedves, szorgalmas Wieser Franci — emlékezett tovább Paszkó Gábor Térhálón, miközben családjával együtt elmajszolt néhány vastag krémest a lötyögős feketekávé mellé, az osztrákosan rendezett küllemű presszóban. — Ha a mószerolást befejezte a drága, pirulás Wieser, akkor megtudja tőlem, hogy a vérforralóan fodros szájú, vámpírfogú Anni már tizenöt évesen is miket művelt bárhol s bárkivel a fejelcsavarás betaníthatatlan szakmájában, talán csökken- tebb önbizalommal küzd azért a házasságért, ami számára alighanem a reménytelen féltékenykedések lázrohamait jelentette a megokolhatatlan szerelem forró vermében. Elmesélhettem volna neki például, hogy már Anni anyja, a kitelepített, majd Tiszaloncig visszakapaszkodott báró felesége is eská szabta-varra a kihívó kétrészes fürdőruhákat hófehér lenvászonból magának és tizenkét éves fejlett leánykájának. Hozzátehettem volna még, hogy ezt a testreszabó ügyességét — a derékriszálással együtt — örökölte tőle az örökké csücsörgő felsöajkú Anni is. Sőt, fénykorát, a legsötétebb személyi kultuszt megelőzve, melltartó s kombiné nélkül viselhető műselyem blúzok kezdeményezőjévé vált a kisváros gimnáziumában, ahová mindketten jártunk. A számtantanárnőnek is varrt efféléket. A városka buzgó fokhagymafogyasztó igazgatója — a Sztálin generalisszimusz utolsóelőtti-előtti születésnapjára rendezett vörös karácsonyfa-ünnepségen — emiatt vonta félre az égőszín blúzú svédszőke asszonyt. Mérsékelt alkoholfogyasztás kíséretében kifejtette előtte, hogy az ő piros blúzáról a kedves DlSZ-iJjúság egy része nem a vörös zászló selymére s ennek eszméjére képzettársít. Inkább vörös posztónak tekinti a tapadás felsőrészt, s annak megfelelően randalírozik, hevülö természete szerint a másfajta közösségteremtés elősegítésére hivatott, földekqfált tornateremben. Sem Anni, sem Paszkó Gábor nem tartozott a nyilvános rakoncátlanok közé. Őnekik — DISZ-szervezetbeli állandó dekoráló tevékenységük mellett és alatt—kitöltötte életüket a kölcsönös házudozásokból adódó folyamatos kimagyarázkodás, amiből annál édesebb lett a kibékülésük. (Mindez nem befolyásolta a végzős Wieser Franci legkomolyabb szándékait, amelyekről már 1950 nyarán biztosította Paszkó Gábort, mint a fülig Anniba pistult, öngerjesztő férjjelölt.) Paszkó legvégső, 1976-os vagy 1977-es értesülése szerint a kiválóan dekoráló, majd mértéktelenül dekoltáló Anni már válásra készült Térhálón, ahol —- fut az idő — már bizony 1985 áprilisáig pergett előre a naptár. — Majd' kilenc év — szívta be a bódult virágok nedveszöld szagát a nagyapának érett Paszkó. — Szegény és szelíd Wieser. Ha bele nem pusztult a válásba, talán ez alatt kiheverte a dundus Annit, akit én sose mertem volna elvenni, már tizennyolc évesen sem. A gyerekkel is őt ajándékozta meg, állhatatossága viszonzásául. Vele neveltette föl -— nyilván példásan — a patakparti iskolakertben a kisfiút, aki már a Kádár-rendszer megroggyanása előtt disszidált Kanadába, majdnem kész ötvösművészként. Házasságukba 55 végén vagy kétévesen hozta a csemetét. A generalisszimusz halálakor még fennálló — bár továbbra is kölcsönös hűtlenségekkel édesített -— Gábor—Anni szerelem a Nagy Imre-program visszarendeződésekor rúgott utolsókat. A kisfiút a zugszabászat mellett bűvös bájjal énekelő Anni Lengyelországból hozta magú ban. Baráti ajándékul egy népi együttes tagjaitól. Ezalatt Wieser Franci már a terbáli patakparton tartotta enyhén pártszerű biológia- és földrajzóráit. Az idős báró — bőségesebb étkezés miatti — halála után Széki Papné vagy másfél esztendeig élvezte frissen szerzett fehérneművarró iparengedélyét. Ugyaneddig a boldog ideig gondozta a gyermeket a barátságos Tiszaloncon, a már csaknem szériában gyártott szoptatós melltartók életvidám halmai között. Tizedik érettségi találkozóján Paszkó a még csak finoman ráncos igazgatóhelyettes-nővel —-egykori számtantanárnőjükkel— iszogatott a kisváros „ Vörös" helyett már csupán Csillag nevű szállójában. A már bordó blúzt viselő atlétacsa- pat-elnöknö, még izmos combközepéig húzott miniszoknyájában elmondta: az özvegy fehérnemű-készítőnőt tolatás közben gázolta el az anyagszállitó tiszalonci furgon. A meggyérült hajú Paszkó Gábor a nyolcvanas évek derekának tavaszt remegő ragyogásában ismét a harmincöt éve megimert pedagógusjelöltre, Wieser Francira gondolt. Vajon miként rimánkodhatott a néma sorshoz öt vagy hat hosszú esztendőkön át, hogy végül akárhogyan is, de hozzá vezesse az omlatagon varázslatos cséplögép-ellenőrnőt? Miért vállalta — a hebehurgya országgazdagodás 20 esztendejére —a hűséges megcsalt férj kényes szerepét a patakmosta kies Térhálón? S mi történt úgy 76-tól 80-ig az elvált házaspárral, miután levált róluk összefonódásuk kapcsa, az ügyeskezű ötvösfiuk? A butikot fönntartó Anniról akkoriban készült egy színes fénykép. Alapos megszemlélése után Paszkó Gábor eldöntötte, tekintettel kedvelt tanárnőjük nyugdíjba vonulására és megrokkanására, érettségi vagy iskolai találkákra nem jár. (Minek növelje szándékos megrázkódtatásokkal — a kényelmét rossz lelkiismerettel őrizni kezdő magyar vidék meglett polgárai közül — éppen ö az egy fóré, a saját fejére eső stresszhatást?) Mégis, mégis, mikor lassan gördülő gépkocsijukkal odaértek a frissen vakolt toldaléképülettel nagyobbított iskolához, önkéntelenül megállapodott. Leparkolt az okkerszínben villogó vaskerítés előtt. Kért két perc türelmet térképüket tanulmányozó családtagjaitól. — Hadd lám — gondolta —, ha már először és utoljára itt járok. Csak megnézem, hol élt az én első — ki tudja kicsodám. Benyitott a kapun. Jobbra fordult. Egy cövektartású idős férfi emelkedett föl a bukszusbokrok mögül. — Jó napot kívánok, -js Kívánok. — Én csak — mondotta habozva Paszkó a pamatosan őszülő szemöldökű, kertészkötény es, kötött-zöld nyekken- dös embernek. — Igen ... én valakit. Keresek valakit. Itt, a községben. — Ügy tessék. Én itt ugyebár mindenkit ösmerek. Az idén még megkértek, szóval... ez még az én iskolám. Paszkó Gábor összehúzta a szemét. Hirtelen megrázkódott, mint aki szellemet lát, de támadt egy mentőötlete. Tapogatni kezdte bal belső zsebét. — Szóval? —- törölte ujjait kötényébe a túlságosan is kipirult arcú alkalmi kertész. — Mindjárt a hogyishívjákot, na, hogy is hívják. Pillanat. A kocsiban. A cédulát. A kesztűtartóban hagytam. A nevét. Bocs. Mindketten várakozóan mosolyogva bólogattak. Aztán Paszkó bevágódott a kocsiba. Habozás nélkül indított. A patak hídjára érve a visszapillantó tükörből még látta, hogy a zömök tanár tanácstalanul fölemeli a jobb tenyerét.
